Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in vörösbor (10)

péntek
ápr.262013

Vendégművész

Május 5-én volt épp három éve, hogy belevágtunk. 2009. végén eldöntöttük, hogy gasztroblogot fogunk írni - közösen. Év elején megálmodtuk, milyen formában, létrehoztuk a Facebook oldalunkat, ahol a majd három hónappal későbbi indulásunkra már szép számmal sorakoztak az érdeklődők. Akkor még nem tudtuk, hová visz az új út, merre tart és meddig repít... Ahogy épültünk és gyarapodtunk, egyre-másra jöttek a visszajelzések minden fronton, ami megerősített bennünket abban, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Sokat írtátok, kedves Olvasók, hogy szeretitek a receptjeinket, a receptleírásainkat, a személyes hangvételt, amiben írunk, a történeteinket, a fotóinkat, hogy a "munkánkkal" hozzá tudtunk járulni ahhoz, hogy színesítsetek, frissítsetek a konyhai repertoárotokon - mindezt egyszerűen, elegánsan, egészségesen.

Az oldaunk és vele együtt mi is a kezdetek óta sokmindenen mentünk át. Rengeteget tapasztaltunk, tanultunk, finomodtunk. Reméljük, hogy ha valamin változtattunk, az jó irányba vitte a blogot. A visszacsatolások erre engednek következtetni. Most úgy éreztük, három év után ideje, hogy megajándékozzuk magunkat és Benneteket valami újjal. Egy szerencsés találkozás eredményeképpen alkalmunk nyílt fontolóra venni egy "házasítást". Talán ebből már sejthető az irány. Mostantól - a mi sajátságosságaink megtartása mellett, persze - lépünk egyet más irányba is azzal a céllal, hogy szélesítsük az ismereteinket, ezzel együtt gazdagítsuk a blog tartalmát valami plusszal. Olyan plusszal, ami talán más ilyen jellegű receptoldalon nincs. Mától a munkánkat egy profi borszakértő segíti a még profibb ajánlásaival, hogy a hétköznapi és ünnepi étkezésiteket, amihez továbbra is többnyire napi szinten fogjuk adni az ötleteket, minden szempontból teljessé tegyük gasztronómiailag. Komoróczki Annáról, a vendégbloggerünkről ahelyett, hogy én regélnék, beszéljen ő, maga: róla, tőle a bemutatkozó oldalunkon olvashattok.  

Hisszük, hogy Anna és a mi találkozásunk leglább olyan szerencsésnek bizonyul majd, mint amilyen szerencsésnek a receptjeink és az általa ajánlott borok találkozása.

Az új kezdet jegyében így a tavasz vége felé közeledve a szabadföldi tavaszi termények megjélenésével egyidőben utoljára álljon itt egy kicsit őszi, de a magyar ember számára az év bármely szakában bármikor gyerebe pörkölt fogás korántsem hagyományos módon elkészítve borral, borért kiáltva. 

A follow-upban pedig innentől fogadjátok nagy-nagy szeretettel Annát és az ajánlásait!

GRÁNÁTALMÁS VADDISZNÓPÖRKÖLT MAZSOLÁS BULGURRAL

hozzávalók

1kg vaddisznócomb

4ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 rúd fahéj

1/2kk őrölt szegfűbors

1/2kk őrölt szegfűszeg

2 egész csillagánizs

1ek borókabogyó

1 púpos ek édes őrölt pirospaprika

1ek

1/2tk frissen őrölt bors

2dl Marsala bor (vagy bármilyen egyéb mazsolabor)

2dl jó minőségű száraz vörösbor

1 marék friss majoránna

4 babérlevél

2 marék aszalt gránátalma (ha nincs, mehet bele cukrozatlan aszalt áfonya, cseresznye, megy vagy szilva)

a körethez

1 bögre bulgur

1/2 bögre mazsola

1 bögre 100%-os vörösszőlőlé (DM - Alnatura)

1/2 bögre víz

csipet

A pörköltalaphoz a hagymát felaprítom, olívaolajon megfonnyasztom. Hozzáadom az őrölt szegfűszeget, a szegfűborsot, a rúd fahéjat, a csillagánizst, a borókabogyót, és kicsit lepirítom a fűszereket. Az alapba beleszórom a pirosparikát, felöntöm a borokkal, elkeverem benne a sót és a borsot. A disznócombot falatnyi kockákra vágom, és beleforgatom a pörköltalapba. Következik a majoránna és a babérlevél, végül az asztalt gránátalmamag(vagy más aszalvány), majd a pörköltet lefedem, és alacsony lángon vagy másfél órán át rotyogtatom, hogy a hús omlós legyen, és magába szívja az ízeket.

Amikor a hús megpuhult, nekiállok a köret elkészítésének. Ehhez a bulgurt és a mazsolát beleszórom egy főzőedénybe, felöntöm a szőlőlével és a vízzel, sózom, borsozom, megkeverem, és fedő alatt 10 perc alatt puhára párolom a tört búzaszemeket.

Tálaláskor tetszőlegesen halmozhatom a köretre a pörköltet vagy amellé - igény szerint eltávolítom a darabos fűszereket.

Semmi nem kívánkozik mellé, csak esetleg némi csípős adalék és persze egy jó pohár testes vörösbor… Vagy majd a profi megmondja! Tehát, a borajánlók tekintetében a mai naptól rendeszeresen számíthatunk jónéhány értékes gondolatra és javaslatra, ezzel együtt Annára itt, Nálunk. Mostantól mindenkor alább. Fogadjátok Őt nagy szeretettel!

Éva

szerda
jan.162013

Levesek krémje

Több kategóriába lehet sorolni a leveseket: vannak tartalmas, egytálételnek minősülő gazdag levesek, könnyű, húslevesalapú levesek, gyümölcs- és zöldségalapú levesek, hallevesek, fűszeresek és egyszerű, tiszta ízvilágú kreációk, mégis nekem a levesek krémje a krémlevesek csoportja. Ennek oka, hogy rendkívül könnyen, változatosan elkészíthető, egészséges és gyönyörű.

A tegnapi vacsorához találtam egy fej lilakáposztát a teraszon, amiből a lenti levest alkottam meg a már-már standardnak mondható fűszeres alapkottámra felhúzva.

CHILIS ASZALT SZILVÁS KÁPOSZTAKRÉMLEVES

Egyébként ez az íztársítás nálam korábbról származik: saláta formájában mind a lilakáposzta-lilahagyma-szilva együttessel már kísérleteztem, mind a narancs-hagyma-kömény társítással (ezt még nem tettem föl, de most lesz itt az ideje, ahogy látom). Modhatni, ebben semmi új nem lesz...

hozzávalók

1 kisebb fej lilakáposzta

1 fej lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

1 nagy marék aszalt szilva

2ek méz

1ek balzsamecet

1tk őrölt kömény

1 narancs leve

1kk

a párolóléhez

2dl vörösbör

1/2dl víz + 1l

1 rúd fahéj

5 szem szegfűbors

1tk egész kömény

1 chilipaprika vagy 1/2tk szárított chili

1tk szegfűszeg

tálaláshoz joghurt (paleosoknak kókusztej) és frissen őrölt bors

Felteszem a párolólevet a borral, a vízzel, a feldarabolt friss vagy szárított chilivel, fahéjjal, szegfűborssal és szegfűszeggel forrni. Amíg a lé melegszik, a káposztát megmosom, félnégyelem, a torzsáját kivágom, és a zöldséget elnagyolva feldarabolom. A hagymát meghámozom, nyolc darabba vágom, a fokhagymát szintén megtisztítom, és a káposztával, a hagymával és a szilvával együtt párolórácson a párolólé fölé teszem, lefedem, és hagyom kb. 8-10 percig, hogy minden zöldség és gyümölcs megpuhuljon. A párolás végén a párolólevet leszűröm, felöntöm vele a megpuhult zöldségeket és a gyümölcsöt, egy botmixer segítségével lepürésítem, majd folyamatos pürésítés mellett felöntöm további 1l ásványvízzel és a narancs kifacsart levével. Ízesítem a mézzel, sóval, balzsamecettel és őrölt köménnyel, és vagy teljesen lehűtöm, úgy kínálom, vagy visszamelegítem annyira, hogy forrón tudjam tálalni kevés joghurttal és borssal díszítve.

Extra trükk: ha maradt egy kevés fűszeres forralt bor mondjuk egy előző esti baráti összejövetelről, azt remekül fel tudom használni ennek a levesnek az alapjához a "semmit nem dobunki ki" jegyében!

Éva

péntek
dec.072012

Expressz ünnep

Van, hogy a hétköznapokból is sikerül ünnepet varázsolni egy-egy, a lakást csodálatos illattal elárasztó, különleges, finom fogással. Így volt ezt a minap is, amikor kínomban a fagyasztóban kotorászva kihalásztam egy adag csinos nyúllapockát és -combot. A teraszon ott szomorkodott pár kisebb cékla és birsalma, a hűtőben egy bontott kókusztej, egy bontott üveg Vylyan, ami még a hétvégi baráti forraltborozásból megmarad. A forralt borról jut eszembe:

BALZSAMOS VÖRÖSBORBAN ÉRLELT ROZMARINGOS SÜLT NYÚLCOMB FORRALT BOROS, MAZSOLÁS BIRS-CÉKLAPÜRÉVEL

Hasonló ízvilágot már készítettem leves formájában tavaly Karácsonykor (egy hirtelen jött megkeresés nyomán pont a lenti recept alapján módosítva főztem meg a tavalyi levesrecept egy egyszerűbb változatát tegnap a Music FM-en élőben), illetve köretként is. Most azokat gondoltam tovább.

A nyúlhús egyébként nem túl gyakori fogás az asztalainkon, pedig kapásból tíz érvet fel tudok sorolni, ami miatt érdemes rendszeresen fogyasztani: gazdag fehérjében, zsírban ellenben szegény, magas a vitamin- és ásványianyagtartalma, ugyanakkor alacsony a nátriumtartalma (magas vérnyomással küzdőknek szempont), könnyen emészthető, kismamáknak különösen ajánlott (magas vastartalma, és a vérképzéshez elengedhetetlen B12-vitamintartalma miatt), könnyen beszerezhető, gyorsan és egyszerűen elkészíthető, változatos fogás lehet belőle (leves, sült, pástétom, terrine, stb.) és rendkívül finom.

hozzávalók

8db nyúlcomb és -lapocka

a páchoz

2dl vörösbor

3ek balzsamkrém (a DM-ben van csodás adalékmentes bio cucc)

2 szár friss rozmaring

1ek

frissen őrölt bors

4 gerezd fokhagyma

2 fej lilahagyma

a püréhez

1/2l vörösbor

pár szem csillagánizs

1 rúd fahéj

5-5 szem borókabogyó, szegfűbors és szegfűszeg

1 felhasított vaníliarúd

1 csík narancshéj

4 kis fej cékla

2 birsalma (lehet körtével is)

2 marék mazsola (lehet aszalt meggyel vagy cseresznyével, esetleg vörösáfonyával is)

200g kókusztej

1 narancs leve

1-2ek méz/nyírfacukor

A nyulat előző nap bepácolom a bor, fűszerek, reszelt fokhagyma és hámozatlan, hatodokba vágott lilahagyma keverékével.

A sütés napján a sütőt 220 fokra állítom. Amikor bemelegedett, a pácléből kiemelt nyúldarabokat a lilahagymával együtt elrendezem egy tűzálló tálban, megöntözöm 3-4 kanálnyi páclével, és betolom sülni 20 percre, majd visszaveszem a sütőt 160 fokra, és 30 percig sütöm tovább a nyulat. Közben a birs-céklapüréhez felteszem a bort a fűszerekkel forrni egy párolóedényben. A céklát és a birsalmát megtisztítom, felkockázom, és a bor fölött, fedő alatt egy párolórácson előbb a céklát a mazsolával, majd mikor a cékla majdnem megpuhult, hozzáadva a birset készre párolom a gyümölcsöt és zöldséget. A darabokat egy edénybe borítom, felöntöm a leszűrt forralt bor felével, és egy botmixer segítsésgével lepürésítem. Ekkor még nem lesz teljesen krémes. Ahhoz, hogy azzá váljon, a kókusztej adagonként történő hozzáadásával pürésítem tovább, végül mehet bele a narancslé és a méz. Ezzel is pürésítek rajta egyet. A kész pürét lefedem, félreteszem. A nyúlra, mikor lejárt az újabb 30 perce, ráeresztek még egy 10 percnyi grill üzemmódot, hogy szépen megpiruljon. Kész vagyunk.

Tálaláskor két-két nyúldarabot rendezek el a tányéron, körítek mellé a céklapüréből, és a nyúl szaftjával csepegtetem körbe a tálat. Lehet még borban párolt gesztenyét is kínálni hozzá, díszíteni zöldfűszerrel. Mi csak szimpán nekiestünk.

Éva

Ui: Jah, és a püré maga a nyúlhússal akár, vagy anélkül megintcsak remek babaételnek bizonyult.

vasárnap
nov.252012

A burgundiai marha

A Julie és Julia film egyik emblematikus étele a bœuf bourguignon ("böf burginyon"). Hosszadalmas, pepecselős étel, ünnepi alkalomra való - nálam egy születésnap adta az apropót. Józsi hentes tanácsára marhapofából készítettem el, s ez a főzés első három órájában téves döntésnek bizonyult: a hús nem puhult, a hártyák rágósak és gumisak voltak, a szaftnak esze ágában sem volt sűrűsödni, kétségbe voltam esve. Az érkező családot pizzarendelés lehetőségével nyugtattam, de Ők szemlátomást jobban bíztak a böf sikerességében, mint én. Egy adott ponton túl az arcdarabok hirtelen puhulni kezdtek, a hártyák lágy zselévé finomodtak, a szaft besűrűsödött. Elégedettek voltunk az első burgundiai marhánkkal.

Pár nappal később más hús beszerzésének ügyében ismét Józsinál jártam, s megosztottam vele, milyen lelkiállapotokon mentem keresztül a főzés során. "Persze, hogy nehezen puhul, nagyon erős izom, sokat mozog, azzal rág az állat." A kollagén aztán lassan kifő a rostokból, ettől besűrűsödik a szaft, összeáll az étel. No igen, 4 óra elteltével. De a hosszú idő alatt olyan ízbanda verődik össze, amelyhez hasonlót még nem kósoltam. Megéri belevágni. Kényes vendégeink elől titkoljuk el, hogy pofát esznek - imádni fogják. A húskockákat átszelő vékony zseléréteg pedig csak látszatra lehet furcsa, az íze, állaga csodás.

BŒUF BOURGUIGNON

kell hozzá

fejenként 25 dkg marhapofa

2 üveg száraz vörösbor

1-2 fej vöröshagyma

néhány szál friss kakukkfű

5-10 dkg szalonna

20-30 dkg gomba (én csiperkét és laskát használtam)

3 dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

6-10 sárgarépa

egy csokor petrezselyemzöld

A marhapofa egyik oldalát egészen befedő, nagy darab fehér hártyát vágd le, a húst átszelő, vékony fehér hártyákat viszont hagyd benne: lágy zselé lesz belőlük a főzés végére, és ezekből fő ki a kollagén, amitől sűrű lesz a szaft. Kockázd fel a húst, majd az egyik üveg borban marináld a babérlevéllel, kakukkfűvel együtt egy napig a hűtőben.

A leszűrt húskockákat (a borra szükség lesz, ne öntsd ki!), kis adagokban pirítsd körbe forró serpenyőben, majd borítsd tűzálló tálba. A serpenyőbe odasült húsdarabkákat kis borral főzd fel, ezt öntsd a húsra. 3 dkg vajon párold meg a felapírott vörös- és fokhagymát, majd add hozzá a nagyobb darabokra vágott répát; pár perc párolás után kotord a húskockákra. Öntsd fel az egészet annyi borral, amennyi ellepi (a marinádhoz használt bort és fűszereket mindenképp használd fel), sózd, borsozd.

200 °C-ra melegített sütőben legalább négy órát süsd, végig lefedve. Ha elkészült, a zsírjára sütött szalonnán párolt gombát keverd a raguhoz, szórd meg friss petrezselyemmel.

Grillezett puliszkával tálaltam.

Ádám

csütörtök
nov.152012

Semmit nem dobunk ki

A legjobb háztartásban is előfordul, hogy akár nyersanyag nem kerül felhasználásra, akár kész étel marad meg addig, hogy aztán a kukában végzi. Szívfacsaró élmény. Én ha tehetem, igyekszem mindent és mindennek a mindenét felhasználni. Erre példa ez a keleties töltött karalábélevél is. 

A cékla levele nemhogy nagyon egészséges, de rendkívül finom és mutatós is. Salátának elsőosztályú, amit én rendszeresen fogyasztok. Ezúttal belepróbáltam egy rizottóba.

RIZOTTÓ CÉKLASZÁRRAL, KÖRTÉVEL, CÉKLALEVÉLLEL

hozzávalók

1/4 vaj

1 lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

4 közepes cékla szára

20dkg kerekszemű rizs

1dl száraz vörösbor

3-4 borókabogyó

1l zöldségalaplé

1dl 100%-os almalé

1/2 kocka vaj

10dkg parmezán

1 körte

1tk friss kakukkfű

4 cékla levele

tálaláshoz frissen őrölt bors és parmezánforgács

A cékla szárát levágom, a leveleitől megfosztom (azt félreteszem, a céklából csinálok mondjuk egy aszaltmeggyes, kókusztejes céklakrémlevest), alaposan megmosom, feélcentis kockákra vágom. A vajat egy edényben megolvasztom. Hozzáadoma a felkockázott lilahagymát, belereszelem a fokhagymát, illatozásig pirítom, majd a céklaszárat az összezúzott borókabogyóval együtt a fokhagymához adom. Kicsit megdinsztelem, majd mehet hozzá a rizs, amit jól összeforgatok a cékla szárával, egy kicsit lepirítom, majd fölöntöm a borral, és folyamatos kevergetés mellett hagyom, hogy beszívja a nedveket. Közben elkészítem a zöldségalaplevet, amit innentől merőkanalanként adagolok a rizshez, mindig akkor adva hozzá a következőt, amikor az előző adagot már felvette a rizottó. Utolsó adagként jöhet az almalé, majd a vaj és a reszelt parmezán, végül a felkockázott körte, a kakukkfű és a csíkokra vágott céklalevél. 

Forrón tálalom parmezánforgáccsal és friss borssal.

Illik még hozzá pármai sonka pirítva, esetleg valamilyen penészes sajt, ha valai turbózná.

Éva

Ui.: A cékla torzsájából remek pecsét válik kreatív foglalkozáshoz akár önnön szórakoztatásunkra, akár gyerekeknek. Ez akkor ötlött szembe, mikor kidobtam a főzés után maradt szemetet. Épp csuktam volna a kuka fedelét, amikor megláttam a formát. Még jó, hogy épp nem volt a környéken a nagylányom, hogy szemtanúja legyen, ahogy a szemetesben kotorászva kihalászom két céklatorzsát, hogy aztán egy alapos mosást követően piros pecsétpárnába mártogatva egy fél délután ilyen rózsamezőket gyártsunk velük. A minta felhasználható parti meghívók, csomagolópapír, képkeret, levélpapír vagy bármilyen dekoráció elkészítésére, ami csak tetszik.

 

péntek
szept.232011

Elmúlás

Az elmúlás van, hogy szép, van hogy drámaian hirtelen történik. Akár az évszakok változását, akár az életünk epizódjait vesszük sorra, minden esetben azt, ami valami jót jelentett, nehezen engedjük, és kisebb/nagyobb traumaként éljük meg, hogy a "favant felcseréli a favolt"... ahogy Weöres Sándor Faiskolájában elhangzik. És persze vannak olyan változások, amiről tudjuk, hogy szebbé, könnyebbé teszik a mindennapjainkat. Bármi változzék is, legyen az a jó rosszabbra, a rossz jobbra, hajlamosak vagyunk nem hagyva magunknak időt az alkalmazkodásra sürgetni az új egyensúly beálltát.

A visszaszámlálás sok tekintetben megindult. Itt az ősz, ezzel lassan az év vége, bár a szeptember ezt egy nagyon kíméletes átmenettel adja a tudtunkra... valahogy úgy, ahogy tavaly. A lányom 3 nap múlva 5 éves - nem egészen egy év múlva iskolapadba ül át. A másik lányom néhány héten belül megszületik, és soha többé nem leszünk hárman. Jómagam rohamléptekkel haladok a negyven felé és a dédelgetett terveim megvalósítása irányába. ...Még a Spooonnál is vannak változások. Minden örök mozgásban van: ez a fejlődés garanciája.

Ezért van, hogy minden változásban, még a legtragikusabb változásokban is van valami várakozással teli izgalom. Ha más nem, hát az, hogy hogy mit tartogat nekünk az új élethelyzet, mit kezdünk a benne rejlő lehetőségekkel, meg tudunk-e felelni az új körülmények támasztotta kihívásoknak, fogjuk-e tudni szeretni, látni benne a megnyíló új kaput, vagy a becsukódó felé forgolódunk csak vissza. 

Sokan az őszt tartják az elmúlás legszemléletesebb szimbólumának. Nekem mindig az újrakezdést jelentette, hiszen ilyenkor lettem egy évvel nagyobb diák, találkoztam újra az osztálytársakkal, ismertem meg az új tanáraimat, az új tantárgyaimat. Ilyenkor kezdődik a szüret, az újbor szezonja, az őszi kirándulások ideje is eljön. Az őszi fények és színek egyszerűen gyönyörűek. Ha ez az elmúlás, hát én örömmel időzöm benne.

Az ősz egyik csodája a szőlő, a szüret, a bor mellett a szilva is. A színe, az íze, a sokoldalúsága ontja ránk a lehetőségeket, amikkel nem csak azért jó, ha élünk, mert alámerülhetünk a kulináris változatosság kimeríthetetlenségébe, hanem mert az egészségünkkel is nagyon jót teszünk, ha gyakran fogyasztjuk.

PIKÁNS SZILVAKRÉMLEVES MARSALA BORRAL ÉS RÓZSABORSSAL

Mint az tudvalévő, minden zöldség és gyümölcs akkor ad a legtöbbet, ha nyersen fogyasztjuk, de legalább is a legkíméletesebb hőkezelésnek tesszük ki. (A hagyományos magyar konyha főzési technikái a fentiekkel nem igazán vannak összhangban.) Ennél fogva mostanában igyekszem a lehető legtöbb dolgot nyersen enni/inni, hogy kellően feltankoljak a téli nap- és vitaminhiányos időszakra. 

Amellett, hogy a gyümölcsöket, zöldségeket nyakra-főre préselem, facsarom, centrifugázom, salátákat gyártok, a krémleveseimet is megreformáltam. Legalább is ami a gyümölcskrémleveseket illeti. (Rosszul vagyok a gondolattól, hogy mit művelnek a menzai gyümölcslevesekkel, pl. a meggylevessel: először is agyoncukrozott, szétfőzött, tartósított meggybefőttből csinálják, aztán még főznek rajta egy sort, telenyomják további tetemes mennyiségű cukorral, keményítővel, tejjel/tejszínnel... Ez minden, csak nem egészséges.) Rákaptam arra, hogy csinálok egy fűszeres alaplevet, amit lehűtök, és nyersen belepürésítem az adott gyümölcsöt, utólag szükség szerint édesítem, ízesítem. Így készült legutóbb a körtekrém-, vagy korábban az eperkrémlevesem is, de erre az analógiára kreáltam a tegnapi vacsora kezdő fogását is - a család fékezhetetlen örömére.

hozzávalók

1dl Marsala bor (édes spanyol likőrbor)

3/4l víz

1 rúd fahéj

1tk borókabogyó

1ek rózsabors

3 egész csillagánizs

1 csík narancshéj

(aki pikánsabban szereti, annak 1 egész friss chili)

1/2kg szilva

2-3ek méz/juharszirup/nyífacukor

ízlés szerint rózsabors és joghurt (paleósoknak nem) tálaláskor

(utólag kipróbáltam: kevés szezámolaj a füstös íze miatt, illetve pár csepp jó minőségű balzsamecet is dobott rajta nem keveset)

Az alapléhez a bort a vízzel, a fűszerekkel és a narancshéjjal felteszem forrni. Amikor elkezd gyöngyözni, onnantól számítva kb. 10 percig főzöm, hogy a léből az alkohol távozhasson. Idő közben a szilvát megmosom, és kimagozom. Amikor az alaplé elkészült, leszűröm, kicsit hagyom hűlni, majd belepürésítem a szilvát. Igény szerint a levest szűrőn átpasszírozom (így krémesebb lesz), majd ízesítem a mézzel/juharsziruppal, és tálalom. Én első körben csupán rózsaborssal szórtam meg, de remekül passzol hozzá pár csepp szezámolaj és/vagy balzsamecet valamint kevés joghurt is. (Ha nem azonnali fogyasztásra készítem a levest, megfőzhetem egy reggeli készülődés során az alaplevet, majd leszűrve hűtőbe tehetem, a frissen magozott hideg gyümölcshúst pedig ráérek közvetlen az esti tálalás előtt belepürésíteni a jégbehűtött alaplébe és ízesíteni.)

Ha valaki durvítani akar, kínálhat hozzá betétnek sült vagy melegen füstölt kacsamellet esetleg kacsa-/libatepertőt.

Csupa erő, egészség, élvezet - és rém egyszerű!

Szép hétvégét!

Éva

hétfő
máj.232011

Szextett

Rossz az, aki rosszra gondol! Itt most sem szexuális töltetű sem tettlegességről szóló tartalom nem következik. Csupán egy vacsoravendégség lesz a téma, ahol hatan pengetjük majd a kulinária húrjait élvezeti szinten. A bejegyzés címe pedig  az egy négyzetméterre jutó zenészek átlagon fölüli arányának előfrodulására igyekezett egy stílszerű rímmel szolgálni.

De mi is lesz a menü? A leves és a desszert már a hűtőben várja a sorsának esti beteljesülését. A főfogást még nem ötöltem ki, de délelőtt az is meglesz - fejben legalább is. Desszert gyanánt egy madártejnek indult, de fehérjehabokban megcsúszott, így epres-narancsos zabagionévé lett elgondolást készítettem (csak remélni merem, hogy jó lesz, mert teljesen spontán hadművelet volt), kezdő fogásként pedig egy bodzás-gyömbéres eperkrémlevest tálalok, ami egy mai improvizáció eredménye. Nálam valahogy az eper és a gyömbér ebben a szezonban házasságot kötött. Nem tudom, hogy örökké fog-e tartani, mindenesetre idén kéz a kézben járnak. A bodza pedig jól megfér mellettük. (Ez a zamatos virág a héten még kétszer is szerephez jut a terveim szerint, de mindent a maga idejében.)

Régi barátokat várunk, akikkel hosszú ideje nem jöttünk így össze. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Születtek gyerekek itt-ott, köttetett házasság, történt szétválás, de mostanság mindenki köszöni szépen, jól van. Többek között ezt jövünk ösze megünnepelni, és hogy egy újabb nyomatékot adjunk a barátságnak. 

BODZÁS-GYÖMBÉRES EPERKRÉMLEVES JOGHURTTAL ÉS VIRÁGSZIROMMAL

hozzávalók

1/2l mazsolabor/Marsala (ha nincs kéznél, egy jó minőségű száraz vörösbor is megfelel, de a méz adagolásánál majd kompenzálni kell az édesség hiányát)

1/2l + 1/2l víz 

2 bodzavirág

1 rúd fahéj

1 thai citromfű, más néven fenyérfű (elhagyható)

1kg megmosott, kicsumázott friss eper (szezonon kívül fagyasztottból is készíthető)

1.5dl natúr joghurt (paleoósoknak ennyivel kevesebb)

4-5ek méz/nyírfacukor (ízlés szerint)

2cm friss gyömbér

díszítésnek extra joghurt és szárított virágszirom (elhagyható)

A bort és az első fél liter vizet a fahéjrúddal, a megmosott bodzavirággal és a felnégyelt citromfűvel egy edényben felforalom, és közepes lángon hagyom gyöngyözni 20 percig, hogy a borból minden alkohol kifőjön. Közben az epret megmosom, kicsumázom. 20 perc elteltével a bort leszűröm (kb. a fele elfőtt), visszaöntöm az edénybe, és a hiányzó folyadékot hideg vízzel visszapótolom. A lébe beleöntöm az epreket, és egy botmixerrel alaposan összepürésítem. Hozzákeverem a joghurtot, mézzel édesítem, végül belereszelem a gyömbért, és jól elkeverem. Tálalásig, de legalább 4 órát hűtőben tárolom. Fogyasztás előtt tányérokba merem, kanalazok rá egy kevés extra joghurtot, és megszórom virágszirommal.

Éva

kedd
máj.172011

Ez aztán a paleo!

Most, hogy várandós vagyok, nem kísérletezem diétákkal, de nosztalgiával gondolok a paleolit időszakomra, amikor egyszerűen úgy éreztem magam, mintha kicseréltek volna: frissnek, üdének, energikusnak. Akkor nem volt kenyér, tészta, rizs és társai, ellenben volt minden más, mint például libatepertő (néha elegánsan borral vacsira, esetenként snack gyanánt a kocsiban). Erről a mennyei ételről még ami/aki eszembe jut, az a közös főzésünk Szulák Andival. Vele a Story TV megboldogult Szomszéd főztje műsorában szerepeltünk együtt, ahol is Andi eleinte szkeptikusan faggatott a táplálkozási szokásaimról. Majd mikor a libatepertőről hallott áradozni, csillogó szemmel kérdezte: "Akkor azt mondod, hogy lehet enni tepertőt lelkiismeretfurdalás nélkül? Egyre szimpatikusabb nekem, amiket mondasz!" "Lehet." - mondtam - "Lelkiismeretfurdalás... és kenyér nélkül." Nos, így került elfogyasztásra ma este is, egy mennyei Shiraz kísretében.

LIBATEPERTŐ LILAHAGYMÁVAL, PARADICSOMMAL ÉS VÖRÖSBORRAL

hozzávalók

2 marék jó minőségű, alaposan kisütött étkezési libatepertő (nekem Édesanyám hozza az orosházit)

1 paradicsom

1 fej lilahagyma

1 pohár jó minőségű vörösbor (kismamák ne rettenjenek vissza: nagyon jót tesz a vasnak, a vérképzésnek, de 1 pohárnál ne legyen több!)

jó étvágy

A megmosott paradicsomot és a megpucolt hagymát felszeletelem, egy tányéron legyezőszerűen elrendezem, köré halmozok egy-két marék tepertőt, meghintem sóval, löttyintek egy pohárka bort hozzá kísérőnek, és lágy jazz kíséretében élvezettel elropogtatom, elkortyolgatom a királyi vacsorámat. Ami jó a léleknek, az többnyire jó a testnek is.

Egészségünkre!

Éva

Ui.: ...Persze, hogy a kölök ellopkodta a tányérom felét. :)

kedd
dec.282010

Teri N.

Megugrottam. Idén feltettem magamnak a lécet egy saját ötlet alapján kigondolt ízesítésű libamájterrine bevállalásával. Maga a gondolat, hogy terrine, a Márton nap környékén fogalmazódott meg bennem. A mandarinra mostanában eléggé rá vagyok gyógyulva, ezért egyértelmű volt, hogy bele fogom kombinálni a máj fűszerezésébe. A bors is adta magát, de ha citrus, akkor citrombors. ...Meg persze a Tokaji aszú, ami a libamájnak mindig nemes kísérője tud lenni. (Utólag a citromfű is felmerült bennem, de már csak akkor, amikor a máj pácolódott.)

Maga a munka a terrine-nel nem annyira sok, viszont annál nehezebb, már ami a máj tisztítására vonatkozik. Ha az megvan, onnantól nem igazán lehet elrontani. Amint összeállt a fejemben az ízvilág, azonnal beugrott mellé egy vörösboros hagymalekvár ötlete (szakirodalmat nem is forgattam hozzá, gondoltam, nem lehet egy nagy etwas - hát nem is volt). Végül a mandarin narancs színfoltjai és a lekvár színe mellé kívánkozott a tányérra a pisztávia. Nos, így lett ez a fogás ami. Dorci sáfrányos kalácsával kiegészítve egyszerűen csak tökéletes!

MANDARINOS-CITROMBORSOS LIBAMÁJTERRINE LILAHAGYMALEKVÁRRAL ÉS PISZTCIÁVAL

hozzávalók

1 nagy libamáj (kb. 50-60dkg)

1l tej/kókusztej

a páchoz

1 mandarin héja és leve

1tk

1/2tk citrombors

1ek olívaolaj

3ek Tokaji aszú

a lekvárhoz

1ek vaj

40dkg lilahagyma

1/2tk őrölt szegfűszeg

3ek méz/nyírfacukor

3dl száraz vörösbor

1 mandarin héja

1 chili

csipet

pár csepp citromlé

díszítéshez egy-egy marék zöldsaláta és pisztácia valamint mandarinhéj

A libamájat megmosom, a sütés előtt 2-3 nappal tejbe áztatom, és beteszem a hűtőbe.

2 nap elteltével kiveszem a májat a hűtőből, megmosom, és egy tálra téve hagyom, hogy kb. 20 perc alatt szobahőmérsékletűre melegedjen, hogy tudkaj vele dolgozni. Most jön a feketeleves. A máj két lebenyét szétválasztom, a lebenyeket hosszában megpróbálom kettényitni, hogy a vastag és hajszálereket, óvatosan haladva végig a máj belsején, el tudjam maradéktalanul távolítani, mindezt ráadásul úgy, hogy a lehető legkevésbé trancsírozzam szét az értékes portékámat. Továbbá egy éles késsel még a külső hártyákat is eltávolítom, és ha mindezen túl vagyok, akkor elmondhatom, hogy mindenen túl vagyok. Jöhet a pácolás. Egy kis tálba belereszelem a mandarin héját, belefacsarom a levét, hozzáadom az olajat és az aszút. A májdarabokat egy műanyag dobozba lerakom, megsózom, megborsozom, majd rákanalazom egyenletesen a pácot, végül egy újabb 1/2-1 napra lefedve hűtőbe teszem.

A pácolás idejének lejártával a májat lágyan leöblítem, a pác nagyrésze így is rajta fog maradni. A darabokat szétválasztom, és egy kisméretű terrine formába alaposan belenyomkodom a darabokat úgy, hogy sehol egy hézag, rés ne maradjon. Felforralok pár liter vizet, illetve előmelegítem a sütőt 100 fokra. A vizet egy kisebb magasfalú tepsibe öntöm, abba lefedve beleheyezem a terrine formát, és gondoskodom róla, hogy a víz a forma 2/3-áig érjen. A tepsit ezután a meleg sütőbe teszem, és a terrine-t a vízgőzben 30-35 percig sütöm. Ezalatt az idő alatt vágok egy, a terrine belsejével azonos formájú kartonlapot, bevonom alufóliával, és félreteszem. Akor a terrine "megsült", a forma fedelét leveszem, helyére beegyengetem a lefóliázott kartonlapot, és egy komolyabb, egyenes nehezéket ráteszek, ami a következő két napban, amíg a máj összeérik, eggyé préseli a darabokat. Tehát utolsó lépésben 2 további napra hűtőbe teszem a produktumomat, és rimánkodom, hogy tényleg jól sikerült-e.

A lekvárt a következő két napban bármikor elkészíthetem. Ehhez a hagymákat félbevágom, felkarikázom, és egy edényben a megolvasztott vajon a mézzel elkeverem, és nagyon alacsony lángon elkezdem főzni, miközben ízesítem az előzetesen kimagozott, kirezett felaprított chilivel, a mandarin reszelt héjával, a szegfűborssal, a citromlével és a sóval. A bort 5-6 adagban időszakosan adom a lekvárhoz, amit összesen 4-5 órán át főzök a legalacsonyabb lángon, majd amikor kész, lehtűtom, és beteszem a terrine mellé kínálásik.

Tálaláskor tányéronként egy-egy marék salátát adagolok ki. A terrine-t a forma falánál meglazítom, fél centis szeletekre vágom, és két-két szeletet emelek ki, és rendezem el a salátaágyon. Mellé kanalazok a hagymalekvárból, szórok egy kevesen a pisztáciából (előtte forró vizet öntök rá, hogy le tudjam húzni a héját, majd felaprítom), és biggyesztek mellé egy szeletet Dorci sáfrányos kalácsából.

Nagy munka volt, mennyei eredménnyel. Egyszer mindenkép érdemes nekiveselkedni.

Éva

vasárnap
dec.262010

Glögg

A glögg szó svéd eredetű, és a fehér- illetve vörösborból készült fűszeres forró italt jelöli, ami fűszerezésének az alapját a fahéj és a szegfűszeg jelenti. A nálunk szintén népszerű, hasonló ízesítésű meleg ital nemes egyszerűséggel forralt bor néven fut. Ilyenkor télen hagyomány szinte minden országban, ahol a tél együttjár a hideggel, hogy az emberek ilyen kéz-, torok- és lélekmelegítő italokkal, ezen felül illatokkal, fényekkel, hangulatokkal veszik körbe magukat az idő zordságát, a sötétet ellensúlyozandó, ünnepi üzemmódra átállva. Nos, a mi házunk táján is szinte mindennapos a forraltborfogyasztás. Sok helyen sok finomat ittam már, és én magam is több fajtával kísérletezem - soha nem csinálom kétszer egyformára -, de ez a tegnapi a vendégeim véleménye szerint is nagyon finomra... csak kevésre sikerült. Így melegében, úgy gondolatam, közzé is adom, hogy Ti is, megkóstolhassátok, kedves Olvasók!

MÉZES-FÜGÉS FORRALT BOR (akár MANDULAPELYHEKKEL)    

 

hozzávalók

3 üveg (=bő 2l) közepesen jó minőségű vörösbor

1l víz

2 marék aszalt füge és/vagy mazsola

1 narancs

1 citrom

1 alma

2 rúd fahéj

1ek egész csillagánizs (elhagyható)

1ek egész szegfűszeg

1ek egész szegfűbors

1ek egész borókabogyó

1ek egész szerecsendióvirág (elhagyható)

1ek egész kardamom (elhagyható)

...aki akar, vadulhat még gyömbérrel, borssal, korianderrel, stb.

ízlés szerinti mennyiségű méz/pálma-/nyírfa-/nyers nádcukor

mandulapehely és mazsola/narancsszelet és fahéj a díszítéshez (a képen az utóbbi szerepel

A bort a vízzel egy edényben fölteszem melegedni. A narancsot és citromot felnégyelem, és szeletekre vágom. Az almát nyolcfelé, a fügéket ketté-, ha nagyobbak, négyfelé vágom, és a díszítésre szánt mazsola és mandula valamint a méz kivételével minden egyéb hozzávalóval együtt a borhoz adom. A teljes hóbelebancot együtt felmelegítem, de a neve ellenére nem forralom, mert zavaros lesz. Amint kész, leszűröm, és kétféleképpen kínálom: vagy a visszamaradtakból ízlés szerint teszek a bögrék aljába az almából, narancsból, mazsolából, fügéből, és felöntöm a borral (ekkor mandulapelyhet nem adok hozzá, mert a gyümölcsök egy része úgyis feljön a bor tetejére, és nagy lenne a káosz), vagy egy-két fügét és mazsolát teszek csak a poharakba, rá a bor, és megdíszítem a madulapelyhekkel. A mélzet utólag kínálom hozzá, hogy mindenki a szájízének megfelelően tudja édesíteni a saját bögréjét. Mind az ízek, mind az illatok összhatása igazi ünnepi hangulatot áraszt.

Éva