Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in vaddisznópofa (1)

hétfő
febr.272012

Kompakt Kulináris Kirándulás

Az idén először megrendezésre került, Stílusos Vidéki Éttermiség elnevezés alatt futó vasárnapi hedonizálás a fenti címnek minden szempontból megfelelt: csupa kulinária kiránduló környezetben és időjárással, amolyan kompakt formában - piciben szólt nagyot. Stílusosan. Vidéken. Vidéki nagyágyúk jóvoltából.

A 2012-es gasztronómiai programfüzetünk nagyjából az év elejére már összeállt. Ez a kis gyöngyszem is a többivel együtt az év második hetében került rögzítésre a naptárunkban. Népes egy kompániát sikerült rá összetoborozni, igazi műértőket, akik közül mindenki szakavatott közönségnek számít a minőségi (és mennyiségi) étel- és italfogyasztás terén. Így hát ritka ugyan, hogy hat hét távlatában egy tízfős brigád nemhogy megkopik, de még ki is egészül, ám mint azt tudjuk, a (jó kaja+jó helyszín+jó idő+jó társaság) x iksz = ÉLMÉNYx egyenlet ismerői nem mondanak nemet egy napsütötte vasárnapi csúcsgasztronómiai élményre, pláne, ha az kihelyezett környezetben élvezhető a tavasz idei első szárnypróbálgatása mellett.

A helyszínen nyolc, az élvonalbeli vidéki éttermeket képviselő stand kínálta a jól megkomponált kóstoló fogásait a Budai Gourmet-n megismert és megkedvelt formában: kis adagokban, csodás tálalásban, megfizethető áron. A szervezők ígérete szerint "Ezen a napon olyan éttermek séfjei főznek a vendégeknek, akik a szívből jövő vidéki vendéglátásban hisznek, és az általuk vezetett éttermek üde színfoltok a megújuló magyar gasztronómiai palettán." Akikkel találkoztunk a vendéglátó Rosinante mellett: évek óta a gasztronómiai zarándokútjaink egyik kedvenc helyszíne, a villányi Gere panzió égisze alatt működő Mandula Étterem és Bor Bár, a mádi Gusteau Kulináris Élményműhely, a Nomád Hotel étterme Noszvajról, a méltán híres encsi Anyukám Mondta (és ezentúl senki anyukája ne mondja, hogy a jó lokáció a siker titka egy étterem esetében!), az egri Imola Udvarház borétterme, a Chianti Étterem (egyesek szerint "csánti" :DDDD) Veszprémből valamint a Walter Vendéglő Perbálról. A szélrózsa minden irányából ide sereglő konyhai mesteremberek nem elég, hogy egy hadseregre való, gyönyörű íz- és látványharmóniában megálmodott kóstolóval érkeztek, de a "Séfporondon" még 25 perces bemutatókkal is hergelték a közönséget. A latin szállóige, miszerint cirkusz kell a népnek és kenyér, itt a címben már említett kompakt módon meg is telt tartalommal. De a friss hazai kézműves finomságokat kedvelő vendégeknek sem kellett vásárfia nélkül távozni: a Sarki Fűszeres standján macaron- és lekvárarzenál várta az arra éhezőket. 

Többeket hiányoltunk, elsősorban Balatonszemes gyöngyszemét, a nemrég megújult Kistücsök éttermet és - hogy kicsit haza is beszéljünk - a békéscsabai Brill Bisztrót. Talán jövőre, egy tágasabb helyszínen.

Értekezés az ízekről, illatokról, látványról két felvonásban.

Éva

Az általam kóstoltak közül a személyes kedvenceim, azaz az én gálámon, ha már egy napra esett, "The Oscar goes to...":

Sós étkek:

1. Grillezett kecskekolbász dióolajos céklaraviolival és sült rizottógolyóval Gusteau Kulináris Élményműhely (zárójelben jegyzem meg: mindösszesen 300 Ft-ért... a párom tányérjainak számolását négynél adtam fel)

2. Egri bikavérben párolt vaddisznópofa bükki spenótos-sajtos galuskával - Imola Borétterem (szintén zárójel: az ötéves gyermek egy desszert közbeiktatásával három adag után állt le)

3. Házi füstölésű érlelt angol hátszín szarvasgombazselével Rosinante (lehet elfogultsággal vádolni, de én megszállott szarvasgomba rajongó vagyok)

Itt teszem gyorsan hozzá, hogy többek szerint az abszolút aduász Geréék Rántott libarilette-je volt körteespumával, serpenyős túrós puliszkával, amit adok - én magam sem egy rilette, még kevésbé egy rántott rajongó nem vagyok, így ez nálam kimaradt. Utólag azért kicsit sajnálom. (Képet ld. Ádámnál!)

Amiért szintén utólag vérzik a szívem az a Kacsamájas disznósajt citrusos zellerkrémmel és sült lepénykével a Chianti értelmezésében. 

A Nomád Ököruszályleves fánkkal is a társaságunk egyik kiemelt kedvence volt. Legközelebb nem hagyom ki.

Említésre méltó még a Konfitált papszelet búzagánicával, salottával és rozmaringos szósszal a Waltertől valamint a Rosinante Konfitált malacbordája zöldfűszeres tejfölhabbal. (Képeket ld. Ádámnál lent!) Előbbiben a hús telt íze, omlós állaga, utóbbiban a kifogástalan borda (mínusz a töltelék) mellett a tejfölhab volt a nyerő, amiben a zöldfűszereken túl én tormát is véltem kiérezni. 

Mindazonáltal az életműdíjat nálam egyértelműen az ősszel a Budavári Borfeszten debütált "Muttersagte" Porchetta (egy isteni, apró cafatokra vágott omlós, fűszeres malachús itt-ott roppanós bőrrel) kapta, amit a kicsinek semmi esetre sem mondható, külön erre az alkalomra ide transzportált mobil kemencéjükben sütött lepénykenyérben kínáltak a fiúk a már megszokott karamellizált hagyma-rukola-citrom trió kíséretében.

Ez volt a legdrágább, egyben legkiadósabb kóstoló: egy fél adag előbb 1200, majd csökkentett áron 1000 Ft-ért volt vihető. Felőlem a tripláját is kérhették volna érte, akkor is megveszem, annyira jó! A Várban az első nekiveselkedés eredményeképpen három egész dózis után sikerült leállnom. (Na, jó, várandós is voltam.) Abszolút függőség. Encs rulez! - ahogy már akkor is írtam.

Édes élet:

1. Cannoli ricottahabbal töltve - Anyukám már megint megmondta! Hát persze, hogy Encs rulez! (mind látványra, mind ízre vitte a prímet, ráadásul a Séfporondon rukkoltak elő vele)

2. Mézes-feketecseresznyés zsendicekrém - Imola Borétterem (légiesen könnyed, harmonikus, lágy desszert - fanyaran édes, roppanósan selymes... telitalálat) 

3. Csokitrüffel szőlőmag-őrleménnyel és mustban konfitált zellerrel - Mandula Étterem (ez utóbbinál a zeller jelentette a legütősebb csavart a kompozícióban)

Ezek mellett nem tudom nem megemlíteni Nomádék Töksütijét és Rosinante Almás-gesztenyés trüffeltortáját (kép lent). Mindkettő erénye a habkönnyedsége volt... Csak tudnám, akkor mitől teltem el annyira!

A Séfporond látványkonyha produkcióinak ígéretes fogásait azután a kulináris ámokfutás után, ami a standokon művelhető volt, ember legyen a talpán, aki végig tudta kóstolni. Volt ott lazac lencsével, szűz, kacsa, cékla több felvonásban... Kapacitást nem kínált egyik "fellépő" sem. Sajnos.

Az ízorgiát egy kis napon pihegéssel és némi "nemenjamedencéhez-gyerekiasárból-hagydakutyát" elhaló hangon kipréselt gyerekneveléssel fojtottuk le, no, meg egy jó adag Anyukámmondtás málnaszörppel. Fél liter. Durva málnadarabok. Pont az i-n. 

Ez is megvolt.

Éva

 

Ádám

Nem, nem és nem. Botrány, ez nem mehet így tovább! Hogy legyen az ember vegetáriánus, ha ilyen húskölteményekkel kínálják?

Vasárnap reggel is úgy indultam neki a S.V.É.-nek, hogy csak zöldséges ételeket kóstolok. Ez rögtön az első standnál kútba esett: olyan ínycsiklandó volt a malacborda, hogy rögtön kértünk egy adagot. S bár nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel a fogással, innentől nem volt megállj: irány a hús.

Ráadásul rohamtempóban, mert aznap dupla előadásom volt, rohannom kellett a színházba, egy órám volt a kóstolásra: a bőség komoly zavart okozott az első percekben.

Nálam a dobogó legfelső fokán négy húsos étel kapott helyet, desszerteket nem kóstoltam:

1. Vaddisznópofa: omlós, szaftos, ízletes "vadmalacarc", vörösboros mártásban, klasszikus magyar ízvilág, világbajnok technikával elkészítve (Képet ld. Évánál!)

2. Rántott libarilette puliszkával verjuice/verjus mártással: látványra nem, ízre azonban csodálatosan zsíros hús, kifogástalan panko bundában, finoman édes-savanykás mártással, nem mellesleg a program legszebb tálalásában

3. Papszelet: konfitált sertéshús (talán karaj, de nem mernék megesküdni, sőt, ha azt mondják, kenguru, azt is elhiszem), puha, omlós, szaftos, hibátlan 

4. Kecskekolbász céklaraviolival: most ettem először kecskét, a római kömény hangsúlyos jelenléte miatt közel-keleti élményt okozott, a céklaszeletek közé rejtett kecskesajt "ravioli" óriás poén (Képet ld. Évánál!)

Ez is megvolt.

Ádám

Összességében elmondható, hogy ez egy remek, remélhetőleg hagyományteremtő kezdeményezés, ami rögtön az első körben helyből ugrással kinőtte a szervezés helyszínét. Sok jó ember kis helyen is elfér felkiáltással tereltek össze ott minket sokszázunkat, ahová regisztráció nyomán turnusokban várták a valósnál vélhetően kisebb létszámban történő érkezésünket, ráadásul a színvonalas éttermi élmények és a hívogató napos kerti hencsergő élvezete nyomán senki nem akart távozni. Hamar beállt a szaturáció. Ennek ellenére megérte. Külön pirospont a szervezőknek a 2, azaz kettő baba-mama szobáért, amire azonnal a beléptetéskor felhívták a figyelmet (a babakocsi most sem tudott kellően észrevétlen maradni - talán erről néhány látogató lábujja is tanúskodhat), illetve az egyik teremben kihelyezett SmartBoard-ért, amivel a nagyobb kisebbek figyelmét is leköthettük... ideig-óráig. Tehát szűkös hely ide, tolongás oda, a szervezés körültekintő odafigyelést, család-/gyermek-/bababarát hozzáállást mutatott, ami nekünk, gyerekkel és babával érkezőknek külön kedves volt. 

Mindent meg tudtuk kóstolni, amit a kapacitásunk engedett, emellett jó volt bandázni a többi gasztrodilissel - a keménymag, akik mindenhol jelen vannak, ahol két fedőt összeütnek.

Ahogy a Budai Gourmet kapcsán, úgy a Stílusos Vidéki Éttermiség esetében is bízunk benne, hogy a kutyavásárral ellentétben sem Budán, sem Szigetmonostoron nem csak egyszer volt kóstolóvásár! Ha van folytatás, mi ott leszünk.

Ádám & Éva