Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in vad (4)

szerda
febr.042015

A vesztemet okozta...

De legalábbb is megágyazott neki...

A Konyhafőnök következő szériája nemsokára ismét a képernyőn. Izgatottan várom, mit hoz az aktuális évad. Egykori bennfentesként nyilván melengető nosztalgiával fogom nézni az idei versenyzők küzdelmeit, az új feladatokat, a műsor evolúcióját.

Az én ottani ámokfutásom végén, az utolsó napomon, amit a versenyben tölthettem, vaddal indítottuk az elődöntő végső menetét. Ha akkor tudom, amit most! De nem tudtam. Kialvatlanul, fáradtan érkeztem a forgatásra, ami az aznapi első tányéromon bőven meg is látszott. Vadat kellett készítsünk. Nekem szarvasgerinc jutott az alapanyagokért folytatott rohamban. Egy halom köretnek és díszétésnek való holmit összeszedtem a piactéren halvány fogalommal csupán arról, hogy mit szeretnék készíteni. Na, ez is tetten érhető volt. Ahogy a technikai tudás hiánya is a részemről. Amikor a tányérral elkészültem, feldobtam a kezem vezényszóra, és hátraléptem a pulttól, akkor ütött be a gondolat: "Mi a szarért nem csináltam egy szarvastatárt?!" Ha a nyers utat választom, pattintok mellé ikertálalásban egy aszalt gyümölcsös gombatatárt, dekorálok céklamártással, pácolt hagymával, a rózsaszín árnyalatokat megbolondítom élénk zöld dekorral, sütök egy gyors lepénykenyeret, egy sikeres kivitelezés mellett tuti lett vona a siker, hisz mindenki főzött, sütött. Késő bánat, eb gondolat. Azóta megtanultam meg is sütni ezt a nyomorult gerincet szépre. Merítettem ihletet innen, meg onnan. Bámultam hosszasan, csorgó nyállal a Magyar Konyha tavaly novemberi címlapját, ahol Ádám Csaba (a tavalyi év séfje - Olimpia étterem), csodás szarvasgerince ékeskedett. Ő kérgesített, 20 percet pihentetett, majd újra kérgesített, megint pihentetett, ezt megismételte mégegyszer, végül 100 fokon sütőben lassan kihúzatta a gerincet 50 fokos maghőmérsékletig. Csodás látványt nyújtott a végeredmény, amit ötfűszeres gofrival, hokkaido tökkel és pak choi-jal körített. Ki fogom próbálni. Ezúttal azonban egy vaddisznógerincnek mentem neki egy más sütésmóddal... és büszkén jelentem: megugrottam.

EGYBEN SÜLT VADDISZNÓGERINC

hozzávalók

80dkg vaddisznógerinc

6dkg

1l víz

bors

2ek olívaolaj

6dkg vaj

friss kakukkfűág

A gerincet lehártyázom, az inas részeket eltávolítom. (A nyesedékeket nem dobom ki, hanem zöldségekkel, fűszerekkel, vörösborral és tetemes alaplével felteszem egy edényben lassú lángon, hogy hosszas főzés után kapjak egy sűrű, intenzív koncentrátumot, ú.n. jus-t /zsűt/, amit leszűrve és vajjal dúsítva a sült mellé kínálok.) A só és a víz elegyéből csinálok egy (6%-os) sóoldatot, és egy órára beleteszem a gerincet. Egy óra elteltével kiemelem, megtörölgetem, frissen őrölt borssal fűszerezem a húst. Az olajat és a vaj felét felforrósítom, beledobom a kakukkfűágat, majd a gerinc minden oldalát a forró zsiradékban 2-2 percen át kérgesítem. Végül a maradék vajat a hús tetejére teszem, és az edényt 60 fokra előmelegített sütőbe tolom 45 percre, negyedóránként locsolgatva a vajas zsiradékkal a gerincet. A 45 perc elteltével a húst kiveszem a sütőből. Felvágás előtt leglább 5 percet pihentetem. A jus-vel, esetleg egy gyümölcsmártással, egyéb kívánt körettel kínálom.

Éva

péntek
ápr.262013

Vendégművész

Május 5-én volt épp három éve, hogy belevágtunk. 2009. végén eldöntöttük, hogy gasztroblogot fogunk írni - közösen. Év elején megálmodtuk, milyen formában, létrehoztuk a Facebook oldalunkat, ahol a majd három hónappal későbbi indulásunkra már szép számmal sorakoztak az érdeklődők. Akkor még nem tudtuk, hová visz az új út, merre tart és meddig repít... Ahogy épültünk és gyarapodtunk, egyre-másra jöttek a visszajelzések minden fronton, ami megerősített bennünket abban, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Sokat írtátok, kedves Olvasók, hogy szeretitek a receptjeinket, a receptleírásainkat, a személyes hangvételt, amiben írunk, a történeteinket, a fotóinkat, hogy a "munkánkkal" hozzá tudtunk járulni ahhoz, hogy színesítsetek, frissítsetek a konyhai repertoárotokon - mindezt egyszerűen, elegánsan, egészségesen.

Az oldaunk és vele együtt mi is a kezdetek óta sokmindenen mentünk át. Rengeteget tapasztaltunk, tanultunk, finomodtunk. Reméljük, hogy ha valamin változtattunk, az jó irányba vitte a blogot. A visszacsatolások erre engednek következtetni. Most úgy éreztük, három év után ideje, hogy megajándékozzuk magunkat és Benneteket valami újjal. Egy szerencsés találkozás eredményeképpen alkalmunk nyílt fontolóra venni egy "házasítást". Talán ebből már sejthető az irány. Mostantól - a mi sajátságosságaink megtartása mellett, persze - lépünk egyet más irányba is azzal a céllal, hogy szélesítsük az ismereteinket, ezzel együtt gazdagítsuk a blog tartalmát valami plusszal. Olyan plusszal, ami talán más ilyen jellegű receptoldalon nincs. Mától a munkánkat egy profi borszakértő segíti a még profibb ajánlásaival, hogy a hétköznapi és ünnepi étkezésiteket, amihez továbbra is többnyire napi szinten fogjuk adni az ötleteket, minden szempontból teljessé tegyük gasztronómiailag. Komoróczki Annáról, a vendégbloggerünkről ahelyett, hogy én regélnék, beszéljen ő, maga: róla, tőle a bemutatkozó oldalunkon olvashattok.  

Hisszük, hogy Anna és a mi találkozásunk leglább olyan szerencsésnek bizonyul majd, mint amilyen szerencsésnek a receptjeink és az általa ajánlott borok találkozása.

Az új kezdet jegyében így a tavasz vége felé közeledve a szabadföldi tavaszi termények megjélenésével egyidőben utoljára álljon itt egy kicsit őszi, de a magyar ember számára az év bármely szakában bármikor gyerebe pörkölt fogás korántsem hagyományos módon elkészítve borral, borért kiáltva. 

A follow-upban pedig innentől fogadjátok nagy-nagy szeretettel Annát és az ajánlásait!

GRÁNÁTALMÁS VADDISZNÓPÖRKÖLT MAZSOLÁS BULGURRAL

hozzávalók

1kg vaddisznócomb

4ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 rúd fahéj

1/2kk őrölt szegfűbors

1/2kk őrölt szegfűszeg

2 egész csillagánizs

1ek borókabogyó

1 púpos ek édes őrölt pirospaprika

1ek

1/2tk frissen őrölt bors

2dl Marsala bor (vagy bármilyen egyéb mazsolabor)

2dl jó minőségű száraz vörösbor

1 marék friss majoránna

4 babérlevél

2 marék aszalt gránátalma (ha nincs, mehet bele cukrozatlan aszalt áfonya, cseresznye, megy vagy szilva)

a körethez

1 bögre bulgur

1/2 bögre mazsola

1 bögre 100%-os vörösszőlőlé (DM - Alnatura)

1/2 bögre víz

csipet

A pörköltalaphoz a hagymát felaprítom, olívaolajon megfonnyasztom. Hozzáadom az őrölt szegfűszeget, a szegfűborsot, a rúd fahéjat, a csillagánizst, a borókabogyót, és kicsit lepirítom a fűszereket. Az alapba beleszórom a pirosparikát, felöntöm a borokkal, elkeverem benne a sót és a borsot. A disznócombot falatnyi kockákra vágom, és beleforgatom a pörköltalapba. Következik a majoránna és a babérlevél, végül az asztalt gránátalmamag(vagy más aszalvány), majd a pörköltet lefedem, és alacsony lángon vagy másfél órán át rotyogtatom, hogy a hús omlós legyen, és magába szívja az ízeket.

Amikor a hús megpuhult, nekiállok a köret elkészítésének. Ehhez a bulgurt és a mazsolát beleszórom egy főzőedénybe, felöntöm a szőlőlével és a vízzel, sózom, borsozom, megkeverem, és fedő alatt 10 perc alatt puhára párolom a tört búzaszemeket.

Tálaláskor tetszőlegesen halmozhatom a köretre a pörköltet vagy amellé - igény szerint eltávolítom a darabos fűszereket.

Semmi nem kívánkozik mellé, csak esetleg némi csípős adalék és persze egy jó pohár testes vörösbor… Vagy majd a profi megmondja! Tehát, a borajánlók tekintetében a mai naptól rendeszeresen számíthatunk jónéhány értékes gondolatra és javaslatra, ezzel együtt Annára itt, Nálunk. Mostantól mindenkor alább. Fogadjátok Őt nagy szeretettel!

Éva

vasárnap
jan.092011

Brilliáns

Elindult az Újév, ezzel együtt egy tervekkel és reményekkel teli újabb 365 nap, sok szempontból talán egy új élet kezdete. Az elkövetkező hónapok várhatóan munkával és megannyi változással teli időszakára kellően rápihentünk. Volt itt egyhetes vidéki karácsony, csendes, háromnapos baráti Szilveszter, finom étkek, kellemes italok, örömteli találkozások, tartalmas beszélgetések. Békés, meghitt idill volt azokkal, akik a legfontosabbak: családdal, közeli barátokkal, egymással. A legszebb ajándék. Bár az év minden időszaka ilyen zavartalanul telne!

A Szüleimnél otthon töltött egy hetet részben a megszokott ízek és programok, részben némi újítás jellemezte - többnyire az én kezdeményezésemre. Talán a sors iróniája, hogy ebben a - már nem emlékszem ki által, de rém találóan - gasztronómiai sivatagnak titulált régióban pont akkor, amikor a kulináriára ennyire ráhasaltam, pont az én szülővárosomban nyílt meg a szinte azonnal Magyarország egyik legjobb éttermének kikiáltott Brill bisztró. Édesapámat, vendéglátós lévén, szintén izgatta, hogy itt, ahol éttermet is alig találni, mivel akarhatja az odujukból előcsalogatni és tartósan meghódítani az egyébként újításra (pláne a konyha területén) nem kimondottan fogékony viharsarkiakat a bátor tulaj. A recept szerint egy vakmerő nyitás gondolatával, visszafogott vidéki stílussal (mielőtt bárki pejoratíve értelmezné jelzem, hogy a belsőépítészetben használt country irányzat magyar megfelelőjét értem ezalatt), egy kreatív séffel, minőségi helyi alapanyagokkal, korszerű konyhatechnológiával, no, meg jellegzetes, de újragondolt regionális ízekkel és fogásokkal. Ami pedig engem végképp megfőzött, az az eddig sehol nem látott fehér, vörös és vadmenütalálmány, ami révén lehetőségünk volt kis adagokban végigkóstolni szinte a teljes főételsort.

De vágjunk is bele!

SAVANYÚKÁPOSZTA KRÉMLEVES HÁZI VÉRESHURKÁVAL

Belépve kellemes, családias légkör, a felszolgáló személyében egy ismerős arc fogad. Nem is értem, miért lepődöm meg. Hiába éltem le az életem nagyobb részét máshol, azért mégis csak helyi erőnek számítok! 

Csaba, a tulaj már vár minket. Mint utóbb kiderül, nem csupán azért mert a Papám, akivel egyébként ismerik egymást, asztalt foglalt, hanem mert a Facebookon egy itt készült Bakcsy-kép alá kommentálva előrejeleztem a jövetelünket. Árpi meg nem volt rest szólni a tulajnak az - ahogy később ő fogalmaz - "értő" közönség várható érkeztéről. A nagyon megterített óriás körasztalról lemondva inkább a decens oldalsó box felé vesszük az irányt. Ünnepek közti időszak és hideg lévén nem teltházas az étterem, de nem is bánjuk, mert így van idő és lehetőség kérdeznünk, a személyzetnek válaszolni, összességében beszélgetni a vacsora melett. Jön az A4-es egyoldalas étlap, vele együtt egy halom újságcikk, a hely, az ízek, az alapanyagok, a chéf részletes bemutatása... a rendelés így egy kicsit csúszik. Ezt azonban feledteti a gesztus, hogy az éjjel egy francia recept alapján ihletett, frissen begyúrt véreshurkáért szaladnak el csak a kedvemért, hogy az étlapon szereplő savanyúkáposzta krémleves töltöttkáposzta betétje helyett ezzel tegyék még kerekebbé a fogást. Kiváltságos egy helyzet... és ízélmény! A Papa kóstolás után meg is jegyzi: Békés megyében, ahol nagy hagyománya van a véres hurkának, is nehéz jót találni, de ez kifogástalan. A selymesen savanyú káposztaleves ölelésében pedig egész egyszerűen telitalálat. Mielőtt belerondítanék a tálalásba, még egy-két gyors kattintás a szolid lámpafénynél (próbálva az adot fényviszonyok mellett a legtöbbet kihozni a képekből), hogy a beszámolót fotó is illusztrálja.

A folytatásban...

FEHÉR MENÜ

Nálunk mindenki szeret enni. Mind sokfélét, mind pedig sokat, de jelen esetben győz a kíváncsiság: senki nem tud ellenállni a menük kínálta széleskörű kóstolási lehetőségnek, így végül összebeszélés nélkül megrendeljük mindhármat. A fehéret a Papa kéri. Az ételsor tartalmaz egy sous vide csirkét sütőtökös gesztenyeágyon vajmártással (1), egy körösi harcsát vegyes hallével, házi csuszával, házi tejföllel és túróval (3), végül egy fácánrizottót sült fácánmellel (2). A komplett vacsora legkreatívabb eleme számomra a csirke mellé kínált köret: hiába olvastam, hogy gesztenye... meg tök... teljesen kizökkent a tudatból a látvány, ami sokkal inkább egy sültpaprikacsíkokkal kevert bulgurra emlékeztet. Mind ízre, mind állagra, mind pedig küllemre annyira zseniális, hogy a vacsora végén, amikor a chéf, Palotai Csaba, személyesen kijön bemutatkozni, nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg, hogy készült. Ő eldarálja, én meg győzzem megjegyezni... nem megy, így megyek majd én... vissza, újra. (A 100 fokon sütés és a vajmártás megmaradt. :)) Ezt az ételt illetően csak egyet sajnálhat az odalátogató vendég: hogy a fogás csak kis adagban, menüben fogyasztható. Innen üzenem a tulajnak, hogy érdemes lenne főfogásnak is előléptetni, olyan finom. (Következő gesztusként a gyerkőcöt megvendégelik egy extra adagra a csirkéből, az elfogyasztott vacsora után pedig előkerül a varázsládika tele játékkal, így nem csak nekünk kellemes az időtöltés.)

VÖRÖS MENÜ

A legnagyobb meglepetésemre ezt a triót a vörös húsokat kevésbé kedvelő párom választja. Így kilátásban van egy báránypecsenye hagymás babbal (1), egy marharostélyos sült céklával és hagymás burgonyakrokettel (2) valamint egy konfiált bőrös malackaraj malacfüllel, tócsnival és sztrapacskával (3). Ahogy sejtettem, a rózsaszín húsok nálam landolnak a legnagyobb örömömre, mert így megvan a vacsora hússztárja is a malac személyében... holtversenyben a marhával. A kíméletes hőkezelés révén a húsok ízéből és állagából a lehető legtöbbet hozza ki a szakács. Hiába, lehet lesznobozni a sous-vide és a confit korszerű konyhatechnológiáit az elnevezések miatt, de ezekbe a fogásokba egyszerűen nem lehet belekötni!

MENÜ BÉKÉS MEGYE VADJAIBÓL

Szoktam mondani, hogy én halon és zöldeken el tudnék élni, de akkor mindig szembejön velem egy vad, aztán egy bárány, aztán egy csülök, aztán egy bélszín, egy kacsa... issstenem, de jó is ...enni! A vad most sem kímél. Jön fácán, őz és vadkacsa formájában. Pontosabban jönne, ha nem ragaszkodna a tulaj hozzá, hogy az őz helyett mást válasszak. Én egy darabig kitartok, de ő hajthatatlan, így lesz az őzből egy kacsamáj friss tökös zöldsalátával, házi birsalmacsatnival (ld. a vörös menünél 4-es számozással!). Erre mondta Árpi bácsi, hogy büszkék lehetünk mi, csabaiak. Nos, vagyunk is! A fácán (ugyanaz, mint a fehér menüben), ami nekem a menü leggyengébb pontja volt, átvándorol a szárnyaskedvelő balszomszédhoz a marháért/malacért cserébe - mégsem tarthatok meg minden tányért! -, de a libamájjal töltött vadkacsámat vadkacsaapróval és -fasírttal, sütőtökkrokettel (fehér menü mellett 4-es kép) nem adom! Mennyei!

A három menü kilenc tányérjának összesen nyolc különböző fogása csak úgy jár az asztal körül, hogy mindenki meg tudjon kóstolni mindent. Igazi húsimádó ízorgia! Már csak a desszertek vannak hátra, hogy feltegyék a pontot az i-re.

RÁKÓCZI TÚRÓS, MÁKOS GUBA ÉS MADÉRTEJ

Az újragondolt kifejezés mindig a desszerteknél telik meg a legkomolyabb tartalommal. Itt sincs ez másképp: varázslatos kompozícióban érkezik a mákos guba helyben sütött kifliből, friss csipkebogyószósszal, ahogy a Rákóczi túrós is egy műalkotás. A madártej pedig... nos, az madártej... madártej esszencia, kvázi, kevés csokoládéval a tetején. Ott nincs sok variálás. Szimplán oda teszi, amit oda kell. Varga Gábor, kreatív cukrász chéf tovább húzza az étterem szakácsa által megkezdett ívet, és... touch down!

Az este a remek ételekkel, az otthoni környezetben megszokott közvetlenséggel, barátságos légkörrel, kellemesen telik, a gasztronómia, mint közös szenvedély adta kimeríthetlen téma révén talán egy kicsit hosszabbra is nyúlik, mint terveztük.

Jó élményekkel feltöltődve távozunk. A benti meleg fogadtatást a kinti mínuszok sem tudják feledtetni. És hát, jéééé: Békéscsabán étteremben jártam. Méghozzá nem is akármilyenben: az ország egyik legjobbjában! Egy okkal több mindenkinek egy viharsarki túrára (ahogy nekem is a gyakoribb hazalátogatásra)! Nem csupán az ételek, hanem a felülmúlhatatlan vidéki vendéglátás miatt is. Tényleg jó csabainak lenni!

Csabi, köszönjük a szíveslátást!

Éva

Ui: A számla végén ne lepődjön meg senki - mondom ezt én, aki 20 éve mindig meglepődöm, ha otthon kimozdulok: ez az étterem az országban minőségben sok mindent ver, de ár-értékarány tekintetében egész biztosan minden, azaz: MINDEN vendéglátóegységet maga mögé utasít! Mondom én: egy okkal több egy viharsarki túrára!

hétfő
dec.272010

Ünnepek ünnepe

Édesanyám, mint azt már oly sokszor leírtam, remek szakács. Ugyan a szakácsművészete a klasszikus hazai ízek hagyományos formában való megteremétésére irányul - nem egy kísérletező típus -, de abban egész egyszerűen verhetetlen. A sültek pedig kimondottan a specialitása. Legyen szó malacról, kacsáról, bárányról, őzről, nála jobban senki nem készíti. Szimpla, de remek pácok, egyszerű sütési módozatok (semmi vízlocsolgatás, takargatás, stb.), és bombasztikus végeredmény. A repertoárjában pedig sültek sültje, az étekek királya az őzgerinc. 

Iciri-piciri voltam még, amikor a kölcsönös és máig tartó szimpátia elmélyült a szüleim és az akkori gyeremekorvosom családja között. Ez bő harminc éve volt. Azóta a kapcsolattartásnak az egyik megnyilvánulása az, hogy Karácsonykor Gabi bácsi a vadászszezonban elejtett vadakból egy egész őzgerinccel minden évben megajándékoz minket. Anyuék cserébe a frissen töltött, messze földön híres házi kolbászukból visznek néhány szálat nekik. A klasszikus árucsre időszakára emlékeztet. Talán egyszer visszatér ezekhez a gyökerekhez a kereskedelem, a termelés, addig meg szép baráti mozzanatnak maradnak meg ezek a gesztusok.

Szóval a gerinc adott volt, ahogy a jópár éve bevált recept is (forrása Lajos Mari és Hemző Károly: 99 vad- és halétel című, 1987-es kiadású könyve), ami alapján Anyu minden évben ugyanolyan hibátlan minőségben varázsolja az asztalra. Idén a megbeszélt koprodukció jegyében a hagyományos köretek mellett én is besegítettem a garnírungba.

EGYBEN SÜLT BAJOR ŐZGERINC MANDARINOS SÜTŐTÖKPÜRÉVEL ÉS HÁZI MÉZES ÁFONYASZÓSSZAL

Ennek az ételnek az elkészítésére pár napot elő kell készülni, hiszen a pácban állnia kell a húsnak, de maga a sütés, a teljes köret elkészítése, a komlett nettó munka 30 percnél többet nem vesz igénybe.

A vad pedig egy olyan hihetetlen magas minőségű, tiszta hús, aminél tisztábbhoz semmilyen körülmények között nem juthatunk, tehát az egészségtudatos táplálkozással nagyon jól megfér.

hozzávalók

1 őzgerinc (kb. 1.5kg)

a páchoz

20dkg füstölt zsírszalonna (nem a húsos)

2dl száraz vörösbor (anyu mondjuk kihagyja)

2ek dijoni mustár

1/2dl olaj

10 szem feketebors

6 szem borókabogyó

10 szem koriander

(a Mami koriadder és borókabogyó helyett vadfűszerkeveréket ad a húshoz, ami tartalmaz kakukkfüvet, szegfűborsot, gyömbért, szegfűszeget, paszternákot, répát, zellert, pórét, petrezselymet, borsot... ha netán vki magától szeretné összeállítani ezt a mixet)

4 babérlevél

1 nagy fej vöröshagyma

a püréhez

1-1ek egész csillagánizs, szegfűszeg, szerecsendióvirág (elhagyható), szegfűbors

1/2l víz

2 mogyoróhagyma

1 alma

1kg sütőtök

1 mandarin leve és reszelt héja

2ek olívaolaj

1ek

2ek méz/nyírfacukor

frissen őrölt szerecsendió és bors

(esetleg 1tk garam masala)

a mártáshoz

20dkg fagyasztott erdei áfonya (nem vörös)

20dkg méz

Minimum 2, de inkább 4 nappal a tervezett sütés előtt a húst előkészítem: gondosan megtisztítom a hártyáktól, megmosom, és egy spékelőtűvel az előzetesen kb. félcenti átmérőjű, 3cm hosszú csíkokra vágott szalonnával megtűzdelem. A páchoz a borsot, borókabogyót és korinadert egy mozsárban durvára töröm, elkeverem a borral, mustárral, olajjal, sóval, és alaposan bekenem vele a húst. Ezt követően felkarikázom a hagymát, és beborítom vele illetve a babérlevéllel az teljes gerincet. Végül szorosan fóliába csomagolom, és pár napra beteszem a hűtőbe. Ha nem tudom 2 nap elteltével megsütni, még jót is tesz neki, ha áll egy harmadikat, akár negyediket, de az ötödik sem árt neki.

A sütés napján a sütőt 220 fokra előmelegítem. A gerincről lefejtem a fóliát, eltávolítom a hagymát és a babérleveleket, letörlöm a törött fűszereket, a húst átemelem egy tepsibe, megkenem a páclével, és betolom a sütőbe. A teljes sütési idő 35-40 perc lesz a gerinc méretétől függően. (Akár egy sztéket, nem ildomos túlzottan átsütni, mert nem porhanyós, helyette rágós lesz.) A sütés kezdetétől számítva félidőben csökkenteni fogok a lángon. Édesanyám trükkje, hogy fóliázgatás helyett a sülő gerinc fölé, attól kb. 15-20 cm távolságra elhelyez egy másik, üres tepsit, ami tulajdonképpen a kicsapódó gőzt viszatükrözi a húsra, így az nem szárad ki. Emellett persze célszerű a kisűlő szafttal is folyamatosan locsolgatni a sültet.

Amíg a gerinc sül, elkészítem a köretet. A töknek felteszek vizet egy párolóedénybe az egész fűszerekkel melegedni. Amíg a víz hevül, a tökköt és az almát meghámozom, kimagozom, falatnyi darabokra vágom. A hagymát szintén megtisztítom, nyolcfelé vágom, és a tökkel, almával együtt a párolórácsra teszem. Fedő alatt 10-15 percig párolom a rács tartalmát, amíg minden meg nem puhul. Közben egy másik edényben fölteszem az áfonyát a mézzel, és közepes lángon rotyogtatom, amíg kicsit szirupossá nem válik (kb. 5-10 perc). Közben villával megtörögetem az áfonyaszemeket.

Amikor a hús félidőhoz ért, visszaveszem a lángot 200 fokra. A locsolgatást ez után sem hagyom abba.

Amint az áfonya kész, leveszem a tűzről. Nem pürésítem, hagyom darabosan, egyszerűen csak átteszem egy kínálótálba.

A sütőtök-alma-hagymakombót egy keverőtálba borítom. Botmixerrel krémesre pürésítem, a mandarin levével, és reszelt héjával, olívaolajjal, sóval, borssal, mézzel és szerecsendióval ízesítem.

A kész sültet a sütőből kiemelem, és mint a sztékeket, fóliával beborítom, szeletelés előtt hagyom 5-10 percet pihenni. A szeleteléshez egy húsvillára és egy éles késre lesz szükségem. A gerinc két oldalán kb. 4-5 centis szeleteket vágok, azokat óvatosan lefejtem a gerincről. A tökpürével és az áfonyaszósszal tányérra téve kínálom.

Kíváncsi vagyok ki mindenkinek lesz a recept kipróbálása után a kedvence ez a sült rajtam kívül.

Szép hetet!

Éva

Édesapám mutatja be a szeletelés helyes technikáját a tavaly Karácsonyra kapott kerámiakésével. Hasznos egy darab!