Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in útifűmaghéj (5)

szerda
márc.092016

Hal volt, hal nem volt...

Volt egyszer egy szép nyári nap, amikor Egyszeri Lány megismerkedett Arany Hallal, és úgy döntött, esze ágában sincs visszaereszteni őt többé Vízbe. Szart Három Kívánságra és Minden Egyébre, annyira ízlett neki Durbincs húsa. Onnantól csak hordta, hordta haza raklapszám az állatot, hogy sülve-főve együtt lehessen vele Kastély Konyhájában és Étkezőjében a család először nagy, May'd egyre lankadó örömére. Mert hogy Egyszeri Lány Arany Durbincs iránt érzett rajongásával némiképp tú'tó'ta a másik három családtagnál a halpotmétert, amivel együtt aztán ők maguk is úgy kiakadtak, hogy egy darbig sem kicsi, sem nagy, sem tengeri, sem tavi, sem sült, sem párolt formában nem kívántak halat szagolni, ízlelni, de még látni sem a tányérjukon, nemhogy egyben, de még nyomokban sem, nemhogy a tányérjukon, de még Kastély Közelében sem. Hál' istennek Egyszeri Lány konyhájában lakó Változatosság tett róla, hogy lánya, Felejtés Hulláma varázserejével egy csapásra semlegesítse a gonosz átutazó, Átmeneti Telítődés átkát, ezért Arany Durbincs és Co. hamar visszatérhettek a palotába... kastélyba.. mitomménhova. Azóta megint eszik őt Nyak Ló nélkül, és fogják is, míg szét nem durrannak.

Legközelebb Büdös Parasztról meg az ő sorsáról mesélek, aki lefikázta az alábbi túrógombócomat...

ROSTON SÜLT ARANYDURBINCS, TÚRÓGOMBÓC ÉS ÉDESKÖMÉNYVELUTÉ

hozzávalók

a halhoz

4 bőrös aranydurbincsfilé (de lehet fogas is)

só, bors

2ek olívaolaj

1/2 kocka vaj

a velutéhoz

1 édesköménygumó zölddel együtt

1/2l zöldségalaplé

1 csokor petrezselyem

1 fokhagyma

só, bors

a túrógombóchoz

20dkg túró

2dl joghurt

1kk

1 lime reszelt héja

2ek útifűmaghéj

tálaláshoz limegerezd, póréhagymacsíra, tökmagolaj 

A túrót a joghurttal, 1kk sóval, a lime lereszelt héjával, az édeskömény zöldjével és az útifűmaghéjjal egy robotgépben összedolgozom, hagyom pihenni. A felaprított édesköményt egy-két cikkely kivételével a zöldségelvesben a fokhagymával együtt megpárolom, majd a blansírozott petrezselyemmel együtt krémesre pürésítem, igazítok rajta sóval, borssal, leszűröm, félreteszem. A halfiléket mindekét oldalukon sózom, borsozom. Egy felforrósított serpenyőt megolajozok, beleteszem a halszeleteket a bőrös felükkel lefelé, és 2-3 percig sütöm, az első percben kézzel lenyomva, hogy ne kunkorodjanak fel a filék. Mellédobom a vajat és a félretett édesköménycikkelyeket. A halat a habzó vajjal locsolgatom. Végül a halszeleteket és az édesköménycikkeket megfordítom, a másik oldalukat egy percig sütöm, a halat a bőrös felével felfelé pihentetem egy-két percig. Közben gombócokat gyúrok az addigra összeállt  túrómasszából, mélytányérokba teszem őket, köréjük öntöm a levest, néhány pirított édesköménydarabot rendezek el a gombócok mellett, ezek tetejére fektetem a megsült halszeleteket. Póréhagymacsírával és tökmagolajjal díszítem, lime-mal kínálom fogást. ...Vagy adott esetben a fogast.

Éva

hétfő
máj.052014

Dárga kenyér!

...Szokott felikáltani a Nagybátyám. Nos, ez tényleg az. Mind tartalmi értékét, mind anyagi oldalát tekintve, ezzel együtt megéri, mert kevesebbet is eszik belőle az ember, nagyon finom is, nem mellesleg ultra egészséges szemben a gabonalisztalapú "rokonaival".

SZÁRÍTOTT PARADICSOMOS BAZSALIKOMOS PALEO CIPÓ

hozzávalók

1 púpos ek útifűmaghéj

1dl víz

4 tojás

1ek kókuszliszt

2ek szezámliszt

5dkg tápiókaliszt

1kk

1kk szódabikarbóna

1ek szárított bazsalikom

2ek olajban eltett szárított paradicsom

4 gerezd fokhagyma

Az útifűmaghéjat a vízben feloldom, pár perc alatt hagyom bezselésedni, majd elkeverem benne a tojást, a zúzott fokhagymát és a felcsíkozott szárított paradicsomot. A száraz hozzávalókat egy másik tálban elkeverem, majd hozzádolgozom a nedves alaphoz, pár percig pihentetem. Ezalatt 180 fokon előmelegítem a sütőt, majd a sütőpapírral bélelt tepsin cipóvá formált kenyér tetejét bevagdosom, megszórom extra bazsalikommal, és 40-45 perc alatt készre sütöm.

Éva

hétfő
máj.052014

Cinco de Mayo

Május 5-e eredendően egy kis mexikói tartomány ünnepe, ami arról az időszakos győzelemről hivatott megemlékezni, amit a mexiókóiak Puebla városában arattak 1862-ben Zaragoza generális vezetésével III. Napóleon francia seregei fölött. Mára az ünnep a legjelentősebb kisebbségként jelenlévő mexikói-amerikai lakosság révén az Egyesült Államokban lett piros betűs nappá, amikoris Amerika szerte százmilliók fiesztáznak hagyományos mexikói ételek, sör, tequila, tánc és zene, tüzijáték mellett. A bevándorlók a nemzeti öntudatuk megőrzése és hirdetése céljából kezdtek megemlékezni a büszkeségre méltán okot adó napról, ami mára a mexikói kultúra, zene és konyha ünnepévé minősült át.

Nálunk a május 5-e másról lett híres. Annánk, a kissé behavazott, így időszakosan visszavonult borakadémikusunk erről a napról úgy beszélt, hogy 2014-ben az első és egyetlen talán, amikor sem passzióból, sem hivatalból nem emelt boros poharat a szájához. Javasoltuk neki, hogy innentől rendszeresítse a naptárában, mire ő annyit mondott: max. akkor fog menni, ha ugyanígy hétfőre esik. Nem tudom eldönteni, hogy irígyeljem Annánkat, vagy együttérezzek vele. Mindenesetre amíg efölött lamentálok, gyorsan megosztom az akutális Borkörös receceptemet, amit a bodzamenü lezárásaként alkottam meg a következő ételsor végére (nem, nem lesz benne semmi mexikói): pincés penészes kecskesajt bodza vinaigrette-tel salátacsónakban, bodzás spárga consomé konfitált paradicsommal, tengeri sügér kókusztejes-bodzás kelkáposztával és rákmártással, szték bodzás édeskrumplival és sült répával.

MINI LIME-OS KÓKUSZOS TÚRÓGOMBÓCOK BODZÁS REBARBARAKOMPÓTTAL, SZÁRÍTOTT EPERREL ÉS FRISSEN ŐRÖLT BORSSAL

(a kép telefonnal készült esti lámpafénynél - elnézést a minőségéért)

hozzávalók (mennyiségek eredetibe 20 főre számolva)

a túrógombócokhoz

2kg morzsás zsíros túró

1l kókusztej

1kg méz

12 púpos ek útifűmaghéj

2 lime reszelt héja és 1 lime leve

2 vaníliarúd kikapart magja

1kk

20dkg finombbra reszelt kókuszreszelék

a kompóthoz

15 szál rebarbara

5-7 fej bodzavirág

1/4kg nyírfacukor

3dl víz

tálaláshoz 50g liofilizált (fagyasztva szárított) eper, bodzavirág, frissen őrölt bors

A túrógombóc hozzávalóit a kókuszreszelék kivételével egy robotgépben alaposan összedolgozom, majd hagyom állni kb. 20-30 percet.

Közben a rebarbarát megmosom, meghámozom, a végeit levágom. A héjakat és a végeket 3dl vízzel és a cukor felével valamint a jól megmosott bodzavirággal felteszem főni 10-15 percre, idő közben a rebarbarát kis kockákra vágom. Amikor az ízek és a színek kellően kifőttek a rebarbarahéjból és a bodzából, leszűröm őket, alaposan kinyomkodom, majd kidobom, az alaplevet pedig visszateszem az edénybe a rebarbarakockákkal. Első forralásig főzöm, majd leveszem a tűzről. A rebarbara felét kiemelem, egy kis tálban félreteszem, a maradékot visszateszem a tűzre, és további 5 perc alatt "szétfőzöm", hozzáöntve a cukor másik felét. Amikor a mártás kész, egy botmixerrel homogenizálom, majd a tűzről levéve hagyom kihűlni, mielőtt bedobozolva hűtőbe teszem. A kiemelt rebarbarakockákat egy külön dobozban szintén hűtöm felhasználásig.

A túrós masszában lévő útifűmaghéj ekkora már jól magába szívta a túró, a méz, a kókusztej és a lime nedvességét, az alap összeállt, a túrógombócok készen állnak a formázásra. Kiskanállal tetszőleges mennyiségű adagokat veszek ki, amit egyenként golyóvá gyúrok a két tenyerem közt, majd a golyókat meghempergetem kókuszreszelékben, és dobozba rakom. Amikor a görgetés/hempergetés végére értek, a massza elfogyott, a golyókkal teli dobozt is lezárom, hűtőbe teszem.

Ezeket a műveleteket egy vendégség esetén mind akár előző nap is elvégezhetem, hogy a vacsoránál/ebédnél már csak tálalni kelljen a következőképp:

A rebarbarapüréből kanalazok a tányérokra, elrendezek rajtuk tetszőleges mennyiségű gombócot, mellé halmozok a kompótból, végül a tálat meghitnem durvára vágott/morzsolt szárított eperrel, néhány apró bodzavirággal és frissen őrölt borssal.

Néhány napig hűtőben eláll. Piknikre is vihető

Éva

péntek
ápr.042014

Második nekifutásra

Mivel nem találtam egy egy az egyben tetszik verziót, legutóbb kikísérleteztem néhány paleo pizzatészta internetes tanácsait is alapul véve egy saját megoldást. Első próbálkozásnak jó volt, de éreztem, hogy mind ízben, mind állagban van még mit javítani, ezért dobva minden paleo kutakodást, a nagyok felé fordítottam vigyázó tekintetem, és megnéztem, hogy csinálják azt azok, akinek az Anyukája Mondta, hogy kell. 

Nos, nyilván nem követtem minden utasításukat, hiszen én nem gabonaliszttel zsonglőrködtem, viszont a kelesztés és pihentetés trükkjét ellesve szaldtam neki az újabb kísérletnek, aminek az eredménye itthon kiütéssel győzött. Továbbmegyek: nem csupán egy pizzatészta született, hanem egy roppanós, a vastagabb szélein belül lyukacsos és puha lepénykenyér, amivel a szombati friss piaci zöldeket és kecskesajtot kísértük. Ezen, azt hiszem, most egy ideig nem változtatok, viszont jöhet a tápiókaliszttel készült friss tagliatelle gyártásának kísérlete bandában Ádámmal hamarosan...

PALEO ROPPANÓS LEPÉNYKENYÉR ÉS PIZZAALAP EGYBEN

hozzávalók

1 zacskó foszfátmentes élesztő

1dl meleg víz

1ek méz

2ek útifűmaghéj

2dl hideg víz

2 tojás

1dl olívaolaj

3/4 bögre tápiókaliszt

3/4 bögre szezámmagliszt

1kk

A tésztának három keverőtálat készítek ki. Az egyikbe beleszórom az élesztőt, felöntöm a meleg vízben elkevert mézzel, és addig keverem, amíg láthatóan feloldódik, majd hagyom, hogy "meginduljon"? elkezdjen kissé habosodni. Idő közben az útifűmaghéjat és a hideg vizet elegyítem egy másik tálban - hagyom, hogy az egész bezselésedjen, majd hozzá dolgozom a tojást, az olajat és a habos élesztőt. Végül a liszteket keverem el egy harmadik tálban a sóval, és a nedves alaphoz dolgozom egy villával addig kevergetve, amíg egy homogén tésztaalapot nem kapok. Ezt aztán lefedem egy konyharuhával, és a sütő melegen tartó funkcióján előmelegített 35 fokos sütőben hagyom egy fél napon vagy egy egész éjszakán át duplájára kelni. Ezt követően a tésztát ketté szedem, kevés extra tápiókaliszt segítségével cipóvá gyúrom, és folpackba csomagolom, majd egy órát pihentetem. Ezidő alatt a sütőt a maximumon (az enyém 250 fok) futtatom, hogy a lehető legjobban felhevüljön. A tésztákat megint egy kevés tápiókaliszt segítségével egy sütőpapírral fedett deszkán a kezemmel kinyújtom, az egyik korongot a sütőpapír segítségével ráhúzom egy tepsire, és 15-20 percre beteszem sülni... a másikból pedig ha gondolom, pizzát csinálok tetszőleges feltéttel, vagy azt is natúron megsütöm kenyérnek. Amikor elkészült, és egy kicsit ki is hűlt, kézzel rusztikus darabokra tördelem, úgy kínálom.

Lehet mártógatósokhoz kínálni, különféle kanapéfeltétekkel megpakolni, vagy csak simán olívaolajjal fogyasztani. Kiránduláshoz, piknikhez, vendégvárónak, reggelire, uzsonnára, munkahelyi ebédhez remek társ, és nem mellesleg egészséges, ízben, állagban kompromisszummentes megoldás.

Éva

szerda
jan.152014

Útimag... Útihéjmag... Útimagfűhéj... Útifűmaghéj, nnnna!

A második gyermekem születése után a korábbi szülésnél tapasztaltakkal szemben némiképp átalakult a testem, a megkergült hormonjaim, minta nem találtak volna vissza a helyükre. Ez mind nem látványos, többnyire csak én érzékelem, de én érzékelem annyira, hogy zavarjon. (Tudom, ez legyen a legnagyobb problémám! És valóban!)

Be kell lássam, ez a jónéhány változás nem csak a szülés "áldásos" hatása, de a koré is. Idén leszek 40 éves. Nem úgy működik a szervezetem, mint régen. Az anyagcserém láthatóan lelassult, a bevált trükkök az instant két napos formába rázódásra cserben hagynak. Nincs mese, változtatni kell!

Eddig is híres voltam a nem szélsőséges irányzatokat képviselő, de többnyire egészséges táplálkozásomról, ami lehetőség szerint mellőzi a cukrot, az adalékokat, a tejet, visszafogja a gabonát, a hüvelyeseket. A "clean eating" leginkább otthoni keretek között valósítható meg - ha az ember szeret étterembe, társaságba járni, akkor kénytelen kompromisszumokat hozni, arról nem is beszélve, hogy nyilván egy gasztronómiát szerető ember, még akkor is, ha egészségtudatos, esetenként az ínyenc falat kedvéért felhagy az elveivel... esetenként. Bár a nagy átlagnál jóval tudatosabban étkezem, úgy látszik, mára már ez is kevés.

Nos, elérkezett a pont, ahol megért az elhatározás abban a hitben, hogy még talán van visszaút a nemrég elveszett formához, állapothoz. Úgy érzem - a megtapasztaltak ebben segítenek -, hogy ez a visszaút a paleolit étrendenés a mozgáson át vezet. Nem győzködök senkit az előbbi előnyeiről: aki kipróbálja, a saját bőrén tapasztalja elég hamar a pozitív változásokat kívül-belül. Nem könnyű követni minden körülmények között a kenyér-tészta-rizs-tej-cukor-liszt központú, általánosan megszokott étkezési kultúránk keretében a paleo "szabályait", de nem is cél feltétlen a megszokott dolgokat (kenyér, sütemény, tészta, pizza, stb.) reprodukálni minden áron - arra menne rá a gatyánk igazán. Inkább át kell formálni az étkezésről, ételekről alkotott szemléletünket, ha ezt az irányt választjuk, emellett kellő tapsztalással lehetünk megengedőek is bizonyos alapanyagokat illetően - már ha konkrét egészségügyi ellenjavallata nincs -, és magunkra formálhatjuk a választott étrendet . Nekem az elmúlt években sikerült ez a reform (4-en 1 hét alatt eszünk meg egy 1/2kg kenyeret, tésztát, rizst alig, krumplit soha, a tejet már rég leváltottuk, cukor évek óta nincs itthon...), így már nem lesz nagy ugrás. Azonban alkalmanként egy kis "comfort food" azért elkél a lélkenek, vagy épp a praktikum kívánja meg, de az sem baj, ha az élvezetek közben a testnek sem ártunk.

PALEO MAGOS-RÉPÁS-MÁKOS BAGETT

A lenti recept alapját nagyra tartott Ági barátnőmtől kaptam, aki maga is lelkes rajongója az egészséges, finom és gyorsan, könnyen elkészíthető falatoknak, mára pedig nem csak alkalmankénti fogyasztója a paleolit ételeknek, de a férje után maga is rálépett az útra. Mindig elmosolyodom, mikor azt mondja, hogy nem szeret és nem is nagyon tud főzni, mert jónéhány legtutibb, mára a konyhám alap darabjaivá avanzsált receptet tőle kaptam... hogy higgyem így el ezt neki? 

Ez a kenyéralap állagra kiváló, jól szeletelhető, ezzel együtt ízre, úgy érzem, még hagy némi kívánnivalót maga után az én szájízem szerint, de idővel ki fogom kísérletezni a tutit. Első nekifutásra ötös: full egészség, a gabonakenyér illúziója megvan, a lelkiismeret és a szervezet tiszta marad.

...És hogy mi az az útifűmaghéj, amit a NoMilkben csak negyedik nekifutásra sikerült kimondanom? Egy remek rostforrás, ami a segíti az emésztést, az esetleges bélpanaszokat enyhíti, nem mellesleg kiváló sűrítőanyag.

Íme a recept:

hozzávalók

2 púpos ek útifűmaghéj

2dl víz

5 tojás

10dkg darált mandula/dió

2 púpos ek kókuszliszt

3 púpos szezámmagliszt

1kk

1kk szódabikarbóna

...idáig tart az alaprecept

Innetől lehet variálni, hogy az ember dió-/ mogyoródarabokat, olívabogyót, szárított paradicsomot, zöldfűszereket, sült hagymát, fokhagymát, almát, aszalt gyümölcsöt, répát, magokat, egyebet tesz bele. Amit én tettem:

2-2ek narpraforgó-, tök- és lenmag

1 répa

a tetejére mákot és szezám- és lenmagot szórtam díszítésnek.

Az útifűmaghéjat alaposan elkeverem a vízzel, és hagyom egy percig állni. Nem kell megijedni attól, hogy a vízben itt-ott úszkál csak a matéria: az útifűmaghéj szépen fel fogja venni az összes vizet, és meg fog dagadni. Ekkor beledolgozom a tojásokat, majd a liszteket, a sót és a szódabikarbónát.

Ezen a ponton eldöntöm, hogy szeretném-e valamivel karakterizálni a kenyeremet: én reszeltem bele répát, és magokkal dúsítottam, jól elkevertem.

A kenyéralap, ha kész, klasszul elválik a keverőtál falától, jól formázható. Egy sűtőpapírral bélelt tepsire öntöm a masszát, ízlés szerint paskolom cipóvá, bagetté vagy különálló zsemlékké, díszétem magokkal, akár bevagdosom a tetejét, és hagyom egy fél órát pihenni. 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöm (ha kis zsemléket formázok, akkor elég 30 perc is). Érdemes megvárni, amíg kihűl, mielőtt szeletelem. 

Egy szép kenyér az eredmény, ami kellően puha, de a magos kenyerekhez közelít tömörségben, ízben... utóbbi nekem még finomhangolásra szorul, úgyhogy lesznek még kísérletek itt, a blogon vele.

Magában, pirítva, mindenogy ajánlom.

Ágikám, örök hálám... megint.

Éva