Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in tökmagolaj (12)

hétfő
szept.292014

A mindenevő

A leghálásabb közönségem és a legfogékonyabb teszterem a legkisebb gyermekem, aki novemberben tölti be a 3. életévét. Lassan tényleg nincs az az elvetemült ízkombináció, amit ő ne fogadna lelkesen.

Ma a zöld színek adták az ihletet az ízek harmonizálására. Ezt is becsavarta szemrebbenés nélkül.

HIDEG WASABIS-ZÖLDALMÁS-ZELLERES TÖKFŐZELÉK FÜRJTOJÁSSAL, KAVIÁRRAL ÉS ALMAMUSTÁRRAL

hozzávalók

a püréhez

1 közepes spárgatök

2 szál újhagyma

2 gerezd fokhagyma

1 zöldalma

1 szárzeller

1ek

1ek almaecet

1tk méz

1/2 kocka vaj

1/2 lime leve és reszelt héja

a töksalátához

a meghámozott, kimagozott tök külsejéről citrushámozóval lehántott csíkok és szalagok

1ek olívaolaj

1/2 lime leve

1kk almaecet

pici

frissen őrölt bors

az almamustárhoz

1/4 alma

1tk wasabi

1kk almaecet

1/2kk méz

pici

tálaláshoz 

1ek feketeszezám

1ek olívaolaj

8db fürjtojás

1 doboz kaviár

tökmagolaj

joghurt

zöldborsócsíra

A püréhez a megtisztított, feldarabolt tököt (amiről előzetesen lehántottam néhány külső zöldebb zsülient és pár szalagot, amit jeges vízbe tettem felhasználásig), hagymát, fokhagymát, almát, zellerszárat felteszem annyi vízben párolódni, amennyi pont ellepi. Amikor a zöldség és gyümölcs puha, leszűröm, és pürésítem, majd átpasszírozom egy szűrőn, hogy minél selymesebb legyen. A vajjal, a sóval, az ecettel, a mézzel és a wasabival homnogénre dolgozom, kihűtöm. Tálalás előtt szintén egy szűrőn lecsöpögtetem.

Az így lapott lé gyakorlatilag egy ízes hideg tökleves lesz, amit pohárban joghurttal, tökmagolajjal és pirított durvára vágott tökmaggal kínálok pohárban egy másik menü nyitányaként, addig hűtőben tárolom.

A fürjtojásokat lobogó vízbe teszem pontosan másfél percre, hogy lágyra készüljenek, majd szintén kihűtöm, végül megpucolom őket.

Az almamustárhoz az almát megpárolom, majd lepürésítem a többi hozzávalóval.

A szezámmagot mozsárban összetöröm, olívaolajjal tovább dolgozom.

Az töksalátához elkészítem a vinaigrette-et. ...Mert egy életre megtanultam Széll Tamástól, hogy mindennek, amit a tányérra teszek, kell, hogy legyen íze.

A tál összeállításához a szezámpasztával díszítem a tányért, mellé a tökpüréből húzok egy csíkot a tányér közepére. A töksalátát beleforgatom a vinaigrette-be, és a püré tetejére halmozom. A tökszalagokat szintén mártom, majd feltekerve elhelyezem a tányéron. A joghurtból és a tökmagolajból csöppentek néhányat a püré mindkét oldalára, az almamustárból is pöttyözök, végül félbevágott fürjtojásokat helyezek el a tök körül, kaviárt halmozok a töksalátára, és zölborsócsírával fejezem be a tányért.

Éva

kedd
jan.072014

A kényszer csodákra képes

Egy kihűlt, maradék lazacszték a tűzhelyen. Egy szintén maradék fél lilahagyma a pulton. Kecskesajt! Kecskesajt! Kecskesajt! Még akad a tégelyben. Kezd összeállni a kép. Mi hiányzik? Mandarin.

...És paleo ide, paleo oda, nincs az az Isten, hogy a kecskesajtról lemondok. Azt az egyet nem adom!

MANDARINOS GRILL LAZACSALÁTA KECSKESAJTTAL SPENÓTÁGYON

hozzávalók

1 grillezett lazacszték

1 mandarin

1/2 fej lilahagyma

5-6 Kk krémes kecskesajt

2ek tökmagolaj/olívaolaj

2 marék bébispenót

2ek tökmag

A lazacot ha nyers, sózom, borsozom, megsütöm serpenyőben, hagyom kihűlni (vagy nem, és akkor langyos salátát kapok végeredménynek)... én maradékból dolgoztam, tehát ezzel konkrétan nem volt dolgom, csak annyi, hogy egy villával szétkaptam. A mandarint megpucolom, gerezdekre szedem, a gerezdeket félbe vágom, egy keverőtálba teszem a darabokra szedett lazaccal. A lilahagymát felaprítom nem túl kicsire, és az előzőekhez adom. Az egészet összeforgatom, a spenóttal előágyazott tányérokra halmozom, kecsesajtkupacokkal tetézem, végül meglocsolom olíva- vagy tökmagolajjal, és megszórom tökmaggal. Én póréhagymacsírával díszítettem. A lila-narancs-zöld színharmóniája az ízharmóniát csodásan lekíséri látványban.

A kecskesajtot pedig nem, nem adom!

Éva

szerda
júl.102013

Szólóban

Amikor a gyerekek a nagyszülőknél (a pár is), akkor sem kell édes magányunkban megfeledkezni magunkról, és kekszet rágogatni egy kávé mellett. Ér az ízlelőbimból kényeztetése szólóban is (vagy barátnővel), pláne, ha egy jó bor, netán fröccs is adódik hozzá kísérőnek.

LIME-OS KAPROS VAJTÖKSALÁTA TONHALLAL, TOJÁSSAL, KAPRI- ÉS OLÍVABOGYÓVAL

hozzávalók (2 főre)

1 kisebb vajtök

1kk

1 csokor friss kapor

1 lime leve

2ek tökmagolaj (olívaolajjal kiváltható)

1 tonhalkonzerv

2 tojás

1ek kapribogyó (elhagyható)

1ek fekete olívabogyó (elhagyható - nekem most csak zöld volt itthon, de sztem feketével szebb)

A tojásnak felteszek vizet forrni. A tököt meghámozom, egy nagylyukú reszelőn lereszelem, a sóval egy keverőtálban jól összeforgatom, és hagyom állni egy picit, hogy a felesleges nedvességet kiengedje, és kicsit meg is puhuljon. Amikor a víz forr, a tojásokat 3.5 percre beleteszem, hogy épp lágyra készüljenek kel. Amíg a tök sózódik és a tojások főnek, felaprítom a kaprot, illetve együtt a kapri- és az olívabogyót, félreteszem őket. A tököt átöblítem, jól kinyomkodom, és visszateszem a tálba. Összeforgatom az olajjal, az aprított kaporral és a lime levével. Egy tálaló gyűrű vagy egyéb eszköz segítségével a tányérokra halmozom a töksalátát, elosztom rajtuk a lecsöpögtetett tonhalat, a meghámozott langyos tojást megvágva a tonhalkupacok tetejére teszem, és az egészet megszórom az felkockázott kapri- és olajbogyóval. Ha maradt még olaj és kapor, utóbbit nagyon apróra vágva belekeverhetem az olajba, és körbeöntözhetem vele a salátát. Egyébként a tonhal és a tojás nélkül köretnek is kiváló önmagában a töksaláta például sült oldalas vagy grillezett hal mellé. ...Hol a borom?

Éva

kedd
júl.092013

Előre dolgozom

Ha van idő (pl. itthoni kényszerpihenő, ami persze korántsem pihenéssel telik általában, hanem azzal, hogy az ember igyekszik utolérni magát a végeláthatatlan itthoni teendőkben - ismerős?), akkor előre elkészítek néhány fogást is a hétre. Nyáron ez különösen jól működik, hisz a hűtőből egyenesen az asztalra kerülő hűs finomságok őrült jól tudnak esni a melegben. A napokban posztolandó töksaláta után a megmaradt tökből egy jeges levest készítettem a tőlem megszokott alaplé+zöldség/gyümölcs+joghurt+fűszerek krémleves receptem alapján.

HIDEG CITROMOS-JOGHURTOS VAJTÖKKRÉMLEVES KAPROS TÖKMAGOLAJJAL

hozzávalók

1 kis kocka vaj

1 fej vöröshagyma

2 kisebb vajtök

1tk

1/2l víz

2 bio zöldségleveskocka

3 nagy gerezd fokhagyma

1dl joghurt (enélkül paleo)

1dl zabtej (elhagyható)

4ek tökmagolaj (olívaolajjal kiváltható)

1 csokor kapor

tálaláshoz extra joghurt és bors

A vajat egy edényben megolvasztom. A hagymát megpucolom, felaprítom, és a vajhoz adom, közepes lángon megpárolom. Amíg a hagyma párolódik, a tököt meghámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem, majd az üveges hagyma után küldöm, sózom, felöntöm a felforralt vízzel, beledobom a leveskockákat, elkeverem, és fedő alatt a levest újraforrástól számítva öt perc alatt összefőzöm. A tűzről levéve belereszelem a fokhagymát (én mindig szeretem nyersen hozzáadni az ételekhez, mert az ízük is jobban kijön, és a vitamintartalmuk is megmarad), egy botmixerrel az egész levest lepürésítem, majd hozzákeverem a joghurtot, a zabtejet és a citromot, megvárom, míg kihűl, és hűtőbe teszem pár órára.

Tálaláskor a tányérokba mert levest megcsöpögtetem még joghurttal, a kaprot picire felaprítom, elkeverem az olajjal, és a keverékkel is megcsorgatom a levesadagokat. Frissen őrölt bors még jól áll neki.

Éva

péntek
máj.312013

Tegyük tisztába!

A minap egy kedves ismerős kérdezett rá, hogy mi a lényegi különbség a zöld és a fehér spárga között, mert neki egy krémlevesakció után passzíroznia kellett a végeredményt, hogy a fás szálaktól megszabaduljon.

Nos, a spárgavásárlásnál kvázi ellentétes szempontokat kell érvényesíteni a két szín esetében. A zsenge zöldspárga akkor a legjobb, ha minél vékonyabb. A főzésnél ilyenkor nem szükséges a szárak végét megpucolni, többnyire elég, ha meghajlítjuk a vágott végét, és ahol már nem hajlik, hanem törik, ott letörjük - meg is szabadultunk a fás végektől. Ezzel szemben a fehér spárgával akkor járunk jól, ha minél vastagabbat, tömzsibbet választunk. A fehér spárga esetében nem ússzuk meg a pucolást, de olyan munka kvázi, mintha vékonyka répákat hámoznánk - egy jó minűségű zöldséghámozóval pillanatok alatt megvagyunk, nem kell tőle megijedni. Az egész spárgaszárat végig kell hámozni a fej, a korona (3-5cm a spárga végén) kivételével.

KÓKUSZTEJES SPÁRGAKRÉMLEVES HALLAL ÉS KUKORICÁVAL

hozzávalók

1 csokor fehér spárga

3dl víz

2dl kókusztej

1 1/2kk

pici frissen őrölt zöldbors

3 gerezd fokhagyma

1/4 citrom leve

1/2 üveg konzerv kukorica (a DM biopolcain remek cukor és adalékmentes kukoricakonzerv található)

1 szelet fehér húsú halfilé (én tilápiát használtam)

5dkg kemény érett sajt

tálaláshoz tökmagolaj

A spárgát megmosom, meghámozom, és 3-4 centis darabokra vágom. A vízzel és a kókusztejjel felteszem főni fedő alatt. Kb. 10 perc alatt megpuhul a spárga, ekkor leveszem a levest a tűzről, hozzáadom a sót és a zúzott fokhagymát, majd egy botmixer segítségével lepürésítem. A halszeletet és a lecsöpögtetett kukoricát beleteszem a krémlevesbe, hozzá reszelem a sajtot (nekem egy sötétsárga aromás, kemény holland sajt volt még itthon a hágai kirándulásból), és összemelegítem az egészet. Végül citrommal ízesítem a levest, tálakba merem, és tökmagolajjal valamint kevés extra zöldborssal díszítem.

Éva

hétfő
márc.252013

Perfect match

Van olyan... Amikor a klikk egyszerűen megtörténik... És a találkozás tökéletes... Van olyan.

Azt mondták, a kellevélnek jól áll a citrom. Kipróbáltam. Ez egy tökéletes találkozás valóban. A "Perfect Match".

CITROMOS FODROS KELLEVÉLSALÁTA PARMEZÁNNAL, LILAHAGYMÁVAL

hozzávalók

néhány fodros zöld és lila kellevél

1/2 lilahagyma

1/2 citrom leve és héja

2ek tökmagolaj

parmezánforgács

csipet

frissen őrölt bors

a korianderzöld is jól állna neki (nekem momentán nem volt itthon), illetve tökmaggal is meg lehet szórni

A kelleveleket megmosom, lecsöpögtetem, és beletépkedem egy tálba. (Ha van korainderzöldem, akkor azt ezen a ponton durvára aprítom, és meghintem vele a kelleveleket.) A lilahagymát megpucolom, felkarikázom, és néhány karikát elrendezek levelek tetején. Ráfacsarom a salátára a citom levét, ráreszelem a héját, sózom, megöntözöm a tökmagolajjal, parmezánforgáccsal szórom meg, végül friss borsot tekerek rá, és tálalom is. Ha nem felejtem el, kevés tökmaggal megbolondítva. Lehet egy ultra könnyű ebédként magában fogyasztani, vagy hideg illetve meleg grillhús/-hal, esetleg sültek mellé.

Éva


kedd
dec.132011

Télen is saláta

Sokan azt gondolják, a saláta egy nyári fogás, télen csak az eltett savanyúság és befőtt (amiben, tegyük hozzá, semmi vitamin, cserébe viszont egy halom haszontalan anyag, mint pl. cukor, a gyári termékekben nem kevés adalék is van) jelenthet megoldást a zöldség-/gyümölcsbevitelre. Téves. Télen számtalan leveles saláta megterem, mint a rukola, az endívia, a radichio, a cékla levele is isteni salátában, és számos zöldség illetve gyümölcs variálható a harsogó zöld/lila levelekkel.

Korábban már posztoltam itt egy őszi körtés-diós rukolasalátát kecskesajtos pirítóssal, illetve egy birsalma-célka salátát szintén rukolával. Most - a változatosság kedvéért :D - a sütőtökkel készítettem egy újfent rukola felhasznlásával készült salátát, t.i. a rukola a maga kicsit mogyorós-diós ízvel kellemesen kiegészíti ezekez az édeskés fogásokat.

SÜTŐTÖKÖS-KÖRTÉS RUKOLASALÁTA JUHARSZIRUPOS KRÉMSAJTTAL, DIÓVAL, MANDARINNAL

hozzávalók

1/4kg sütőtök

1 körte

10dkg rukola

10dkg krémsajt vagy krémes kecskesajt (paleósok hagyják ki!)

3-4 ek juharszirup

4-5ek olíva-/tökmagolaj

2-3 marék dió

frissen őrölt bors

Egy párolóedényben felteszek kevés vizet forrni. Közben meghámozom és kimagozom a tököt, centis kockákra vágom, összeforgatom a csillagánizzsal, majd fedő alá beküldöm párolórácson puhulni, de csak addig, hogy még ress maradjon. Ha kész, jeges vízbe dobom, majd lecsöpögtetem, és hagyom a vizet valamelyest elpárologni róla felhasználás előtt. Közben a körtét is meghámozom, szintén centis kockákra darabolom, félreteszem. A sajtot alaposan elkeverem a juharsziruppal, azt is félreteszem. A diót durvára vágom, a salátát megmosom, és jöhet az összeállítás. A salátalevelekkel megágyazok a tálon, elosztom rajta a körte- és tökkockákat valamint a sajtkrémet, megszórom az egészet a dióval, borsot őrölök rá, végül megöntözöm a tökmagolajjal, és magamba lapátolom.

Miután lefotóztam a tálat, és a felén túl voltam, beütött, hogy milyen jó lenne még egy mandarint is belekombinálni. Megtettem. Még jobb lett. Érdemes így is kipróbálni!

Éva

kedd
máj.032011

Ennek a fele se...

Ennek a fele se tréfa, mert a fele se fogyott el. Mármint a sóskának. Csináltam már belőle grill bárány mellé salátát paradicsommal, töltöttem canneloniba lazacos ricottával keverve, rittyentettem vele tonhalsalátát pitába tömve, csőben sütöttem burgonyával hal mellé, most pedig ezzel álltam elő:

SÓSKÁS-FETÁS BULGURRAL TÖLTÖTT KARALÁBÉ KAFFIR LIME-OS, KAPROS KARALÁBÉMÁRTÁSBAN

...és még mindig megvan a fele. Ha elzárnának a világtól, és semmi más dolgom nem lenne, csak agyalni és alkotni, sem végeznék ennyi sóskával egy hét alatt sem. Lefagyasztani nem tudom, mert nincs helyem, lepárolva eltenni nem szeretném, úgyhogy mit van mit tenni: áradnak továbbra is a sóskareceptek.

hozzávalók

A töltelékhez

10dkg nayszemű bulgur

10dkg friss sóskalevél

2 szál újhagyma

15dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

A karalábémártáshoz

1/4 kocka vaj

4 szál újhagyma

4 nagy fej karalábé + egynek a levelei

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

6 kaffir lime levél

1 marék friss vagy fagyasztott kapor

1 doboz créme fraiche/tejföl/joghurt/kefír

díszítéshez tökmagolaj

A karalábékat megfosztom a leveleitől. Egyet félreteszek a mártásnak, a többit eltehetem tölteni (ld. pl. ennél a thai ihletésű receptnél - holnap meg is csinálom). A karalábéfejeket megmosom, meghámozom, az alján talpat vágok nekik, egy dinnyekanállal pedig kivájom a belsejüket.

A vajat egy magas falú edényben alacsony lángon megolvasztom. Amíg hevül, az újhagymákat megmosom, hosszában ketté vágom, felszeletelem, majd hozzáadom a vajhoz, és megdinsztelem. Ezután beleforgatom a kivájt karalábédarabokat, és hagyom kicsit párolódni. Közben elkészítem a tölteléket.

Ehhez felforralok 1l vizet, a sóskaleveleket megmosom, és egy szitába téve a víz felével leforrázom őket, a másik felét a bulgurra öntöm, hadd ázzon. Alaposan lecsöpögtetem a leveleket, és szárastól felaprítom. Az újhagymákat hosszában négyfelé vágom, szintén felaprítom, és egy keverőtálba küldöm a sóskával együtt. A zöldekbe belemorzsolom a fetát, hozzáreszelem a gerezd fokhagymát, majd amikor a bulgur megpuhult, leszűröm, és hozzáforgatom a töltelék többi részéhez, borsozom (só nem szükséges, mert a feta elég sós). Az egészet alaposan elkeverem, és betöltöm a karalábékat, amiket aztán a főzőedényben lévő hagymás karalábédarabokra ültetek. Újabb liter vizet forralok, feloldom benne a két leveskockát, és felöntöm vele a karalábét annyira, hogy a darabokat ellepje, de a töltött egész karfioloknak legfeljebb csak a háromnegyedéig érjen. A mártásba beledobálom a lime leveleket, az egészet lefedem, és 40 percig a legalacsonyabb lángon párolom.

A főzés végefelé a karalábéleveleket felcsíkozom, a kaprot felaprítom. Egy kés hegyével tesztelem, hogy a töltött karalábék kellően megpuhultak: nem szabad, hogy szétfőjenek, de nyersen sem jók - csak épp, hogy puhák legyenek. Ha elkészültek, kiemelem őket a tányérokra (mélytányérokat javaslok), és befejezem a mártást. A kaffir lime leveleket kiveszem, a karalábélevél-csíkokat és a kaprot beledobom a mártásba, és egy botmixer segítségével összepürésítem. Végül hozzákeverem a mártáshoz a créme fraiche-t/joghurtot/kefírt/tejfölt - amelyikhez kedvem van, vagy épp van otthon -, és igény szerint borsozom. (Sózni megint nem kell, mert az alaplé elég sós.) A mártásból merek a karalábék köré, és pár csepp tökmagolajjal megdíszítem a kompozíciót. (Ha most így belegondolok, talán kevés felaprított tökmag vagy fenyőmag is jól passzolt volna a töltelékbe... legközelebb.)

Ahhoz képest, hogy életem első karalábéalkotását csináltam meg, kimondottan jól sikerült. Ahogy a mi Elviránk mondta: igazi könnyed, friss, kellemes, tavaszias ízvilág.

Jó étvágyat hozzá!

Éva

csütörtök
febr.242011

Kimaxoltuk

A friss sütőtökből készült ételeknek a percei meg vannak számlálva, ezért vadászidényt hirdettem. Az idei, vélhetően utolsó, kétkilós tökömet már nem is magam vettem, hanem kaptam (kösz, Dettike), mert az én utamat bizony nem keresztezte sehol. Pedig kerestem, és kerestem, mert annnnnnyira megszerettem, mint Meli barátnőm a betűhalmozást. :DDD

Még rengeteg ötletem lenne tökös receptekre, de egy jó időre itt a vége. Már csak egy italra (és talán egy fagyira) fogja futni. Nehezen engedem el, mert idén jöttem bele igazán a "tökölésbe". Azért a kísérletezés lehetőségét még amennyire tudom, kimaxolom: ennek keretében a minap, egy magazinban látott sütőtök-feta társítás nyomán meg is fogant bennem a tegnapi vendégség meleg előételére az ötlet.

PIKÁNS FETASAJTOS-TÖKÖS-DIÓS LEPÉNY

hozzávalók

1 levelestészta

1/2kg sütőtök

15dkg fetasajt

10dkg dió

1 csokor friss kakukkfű

4ek tökmag- vagy olívaolaj

1/2 narancs leve

1tk

1tk méz

10 szem egész szegfűbors

frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra állítom. A levelestszésztával (a sütőpapírjával együtt) kibélelek egy ráméretezett tepsit. A tököt meghámozom, hosszában négyfelé vágom, kimagozom, félcentis szeletekre vágom, és szétterítem a tésztán. A fetát, a diót és a kakukkfüvet egyenletesen rámorzsolom. A szegfűborsot mozsárban porítom, és elegyítem az olajjal, sóval, mézzel és a fél narancs kifacsart levével. Az így kapott öntetet elosztom a lepényen, hogy mindenhova egyenlően jusson, végül borsot tekerek rá ízlés szerint. 45-50 percig sütöm, forrón kínálom.

Nagyon dícsérték... és tényleg az utolsó morzsáig elfogyott.

Zsuzsika, Ati, örülünk, hogy itt voltatok!

Éva

szerda
dec.152010

Karácsonyláz

Ilyen idő tájt mindenki lázban van: ki vásárlási, ki készülődési, ki évzárási munkalázban ég, van, aki szétpörgi magát a céges rendezvényeken, hogy Karácsonyra/Szilveszterre a képzeletbeli étel-, ital- és bulitelitettségi barométerének a mutatója jócskán kiakadjon, a gyerekek meg, persze szintén lázas izgalommal várják az ünnepi hangulatokat, a családi összejöveteleket, az ajándékokat, az ünnepi varázslatot.

Nos, engem ez a láz idén valahogy elkerül. Teljes békében és nyugalomban élem meg az Ünnepek előtti utolsó heteket. Program és tennivaló, ahogy az ilyenkor lenni szokott, jócskán van, és míg előbbi valóban inkább a megszaporodott karácsonyi, mikulás-, évzáró és egyéb apropójú privát, céges és nyilvános partikhoz köthető, addig utóbbi inkább a saját ügyes-bajos ambíciók valóraváltása kapcsán adódik. Mindeközben a szokásos ajándékvásárlási, idegeskedős, taposós őrület egy az egyben csak távoli élmény. (Lehet, hogy idén először kézműves ajándékokkal lepjük meg a Család minden tagját?) A fa és a díszek, az idei színek és koncepció fejben már tavaly, a gyakorlatban egy hónapja összeállt. A menü gondolata a napokban talált rám egy elmerengős, forralt boros délutánomon, és az előzetes felmérések alapján elmondható, hogy jó a fogadtatása. A hangulatom teljesen meghitt, téli, ennek tükrében, igen, van sűrűn barátok látogatása, fogadása, lakomák, borozások, hangulatos séták a belvárosi karácsonyi forgatagban, gesztenyézés, glöggözés, tojáslikőrözés, sütisütés (legutóbb felkérésre, egy 50 fős rendezvényre, egy karácsonyi forralt borozós nyílt napra, egy festő barátunk galériájába /....hogy az milyen kalandos volt! ...majd beszámolunk róla hamarosan/), családi programok, vidéki kirándulások, itthoni kuckózás... csak blogolás nincs. Nincs, mert ahhoz az itthoni kuckózásból kéne sokkal több, de az most valahogy nem adatik meg. Még a villányi Márton napos hétvége beszámolójával is adós vagyok, de most előbb egy gyors, egészséges és finom leves - hacsak másnap, de mégis lefotóztam -, amiből még az én Párom is kétszer szedett sűrű hozsannázás közepette.

PARMEZÁNOS-ZSÁLYÁS TÖKMAGKRÉMLEVES DIÓ-MAZSOLAGOLYÓKKAL

Két érdekesség: az egyik, hogy egy bizonyos tökmagkrémleves volt a hívószava annak a menünek, ami miatt többek között Márton napkor a Kistücsökbe vettük az irányt. A pofára esés ott jött, amikor közölték, a menüt két nappal azelőtt lecserélték (az Interneten, ahonnan én tájékozódtam, mindenesetre induláskor még a korábbi volt), és már nem tudom megrendelni. Így azóta jár a fejemben a gondolat, hogy bár sosem láttam, sosem kóstoltam, alapvetően fogalmam nincs, hogy készül, ki kéne kísérletezni egyet. Hát nekiálltam, és ez lett belőle. A másik érdekesség, hogy abban, amit én kitatáltam, alig kell valamit főzni. Íme:

hozzávalók

a leveshez

10dkg hámozott tökmag

2dkg vaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1l zöldségalaplé (2 bio leveskockából)

4-5 friss zsályalevél vagy 1ek friss esetleg szárított aprított zsálya (nekem a fagyasztómban mindig van)

5dkg parmezán sajt

1dl joghurt (paleo no)

, frissen őrölt bors

a golyókhoz

10dkg mazsola

10dkg dió

3ek víz

5dkg tökmag

a díszítéshez tökmagolaj

A tökmagokat egy felforrósított, száraz serpenyőben időnkénti rázogatás, kevergetés mellett pár perc alatt megpirítom (így intenzívebb lesz az íze és könnyebb porítani). Az alaplének fölteszek vizet forrni. Egy edényben közben megolvasztom a vajat, a hagymát és a fokhagymát felkockázom, megdinsztelem a vajon. A forró vízben feloldom a leveskockákat, és a kész alaplével fölöntöm a megdinszelt hagymákat. A tökmagot egy robotgépben porítom, hozzáöntöm az alapléhez. A zsályaleveket egészben vagy aprítva beledobálom a levesbe, az edényt leveszem a tűzről, majd az egészet egy botmixerrel átdolgozom, hogy a hagymák is pürésítődjenek. Ízesítésképpen belereszelem a parmezánt, hozzáadom a joghurtot, sózom, borsozom, végül jól elkeverem. Tálalásig félreteszem.

A levesbetéthez a diót, a mazsolát és a vizet egy robotgépben összedolgozom (én lusta voltam elmosogatni, úgyhogy ezúton megerősítem, hogy a deszka-kés megoldással is kiválóan célba lehet érni), majd a masszából cseresznye méretű golyókat gyúrok a kezemmel. A tökmagot késsel felaprítom, és beleforgatom a golyókat.

Tálaláskor a kimert levesadagokra tökmagolajat csorgatok, a tányér mellé is húzok belőle egy csíkot, amire ráhelyezem a dió-mazsolagolyókat.

Talán még ünnepi levesnek sem utolsó.

Éva