Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in szardella (3)

kedd
ápr.012014

Ágikámnak szeretettel

Ági barátnőm, amikor paleózni kezdett, majd aztán nem sokkal én is, azt mondta: "Évikém, majd alkalomadtán, ha kikísérleteznél egy frankó pizzatésztát, azt megköszönném... mert az azért nagyon hiányzik!" 

Hónapokig bújtam a netet keresve a megfelelőt, de nem találtam, ezért valóban saját utat kellett választanom. Édes Ágikám, kísérleteztem rendületlenül, mire kigyúrtam - szó szerint - azt a változatot, ami a leginkább közelít az eredetihez. Még egy fokkal lehetne roppanósabb, de ez már van olyan, hogy szívesen megosztom, közben próbálkozom tovább a tökéleteset megalkotni. Addig is cserébe a rengeteg hasznos konyhai és nem konyhai tippért, a barátságért, barátságból, szeretettel Neked!

SÜLT KÁPIÁS KECSKESAJTOS SZARDELLÁS PALEO PIZZA OLÍVABOGYÓVAL, LILAHAGYMÁVAL ÉS PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

a tésztához

2ek útifűmaghéj

2dl hideg víz

1 zacskó élesztő (DM bio élesztő)

1dl langyos víz

1ek méz

1 tojás

1ek olívaolaj

3/4 bögre tápiókaliszt + kevés a gyúráshoz

3/4 bögre mandulaliszt

a szószhoz

1/2 doboz darabos paradicsomkonzerv

1ek szárított oregánó

1kk

1kk balzsamecet

1 gerezd fokhagyma

feltétnek (gyakorlatilag itt működhet bármi, én most az alábbiakkal készítettem)

10dkg érett, reszelhető sajt

1 doboz szardella

3-4 fél sült, felcsíkozott kápia (készen vásároltam)

1/2 doboz kenhető kecskesajt (paleósok hagyják el!)

1 cikkelyekre vágott közepes lilahagyma

pár szem felkarikázott fekete olívabogyó

1 marék durvára vágott pisztácia 

néhány apróbbra tépkedett bazsalikomlevél

igény szerint hegyes, erős zöldpaprika felkarikázva

A tésztához három keverőtálat készítek be: az egyikbe az élesztőt teszem az 1dl meleg vízben feloldott mézzel elkeverve, a másikba az útifűmaghéjat a 2dl hideg vízzel, a harmadikba a liszteket a sóval. Megvárom, hogy az útifűmajhéj fölvegye az összes vizet, az élesztő pedig egy kicsit meginduljon, habosodjon. Ekkor az élesztőt hozzádolgozom a bezselésedett útifűmaghéjhoz a tojással és az olívaolajjal együtt, majd az egészhez hozzáadom a liszteket, és egy villával alaposan, csomómentesen elkeverem. A tálat egy konyharuhával lefedem, és beteszem a melegentartó funkcióra állított sütőbe (35 fok) 50-70 percre, hogy a tészta megkeljen (de maradhat egy éjszakán át is.

Amikor a tészta megkelt, egy sütőpapírral borított deszkát beszórok tápióka liszttel, a tésztát kézzel kiveszem, ketté szedem, egyenként meghempergetem benne, majd a tenyeremmel kinyújtom mindkettőt a lehető legvékonyabbra (vagy ha épp a vastag tésztát szereti a család, akkor ízlés szerint) annyi plusz liszttel szórva, hogy ne ragadjon. A sütőpapírral együtt a deszkáról áthúzom a pizzaalapokat egy-egy tepsire, a tetejüket megkenem a paradicsomszósszal, ráreszelem a sajtot, elosztom rajtuk a kívánt feltéteket, meglocsolom kevés olívaolajjal (én a szardellából visszamaradt olajat használtam), és kb. 15-20 percre betolom maximumra fokra előmelegített sütőbe, de legalábbis addig, hogy a pizzatészta megsüljön, a széle roppanós legyen, uyganakkor ne égjen meg. Figyelni kell. 

...Aztán meg habzsolni. 

Éva

hétfő
máj.022011

Tavaszi megújulás

Egy gasztroblogger életét nemcsak hogy ellehetetleníti egy jó kamera hiánya (az enyém teljesen gallyra ment), de érdekes módon a főzőkedve is alábbhagy, hisz vérzik a szíve, hogy nem tudja megörökíteni és megosztani az újabb és újabb hasznosnak gondolt találmányait. Ez történt velem... illetve még valami. Kiderült, hogy várandós vagyok a második babánkkal. HATALMAS BOLDOGSÁG!!!!!!! Persze az örömbe az elején némi üröm is vegyül, ha az ember lánya naphosszat émelyeg, enerváltan tántorog, ráadásul minden kiesik a kezéből. A napi főzések persze nem maradtak, nem maradhattak el, de szigorúan a jól bevált, párpcerces kedvencekre korlátozódtak. Annak is örültem, ha két hányingerhullám között egyáltalán meleget tudtam varázsolni az asztalra esténként és sikerült reggelivel is bekínálnom a kis családot - a kreatív alkotóműhely működtetésére egyszerűen nem volt energiám.

Így az első trimeszteren túl valamivel jobb állapotban, egy kölcsöngéppel az egyik bloggertárstól és egy kölcsönaksival a másiktól, plusz a lassan beérő első szabadföldi friss termények bűvöletében, mondhatni a tavaszi megújulás jegyében, teljes harmóniában a természettel újra erőre kaptam. Ennek keretében nekiláttam kifundálni, hogy mit kezdhetnék a párom szüleitől kapott óriási zsák sóskával. Hisz nem is szeretem. Sőt, gyűlölöm. Az egyetlen zöldség, amit nem tudok legyűrni... legalábbis azon az egy szál elkészítési módon, ahogy azt a hagyományos házias magyar konyhából ismerem: savanyú-édes püréként. (Áááááá... ki is rázott a hideg, hogy rágondoltam.) Ha jól számolok, sóska legalább 25 éve nem ért a számhoz, pedig ahogy hallottam, nyersen isteni savanyú - nem is értem, miért nem szántam rá még magam, hogy megkóstoljam, mikor a savanyúért rajongok. Így hát amikor a legutóbbi látogatásunk alkalmával a párom mamája felkínálta a kertjükben frissen termett, permetmentes sóskát, vettem egy nagy levegőt, és egy életem, egy halálom alapon úgy döntöttem, nekiszaladok. Bólintottam hát egy nagyot, szépen megköszöntem a pakkot, és egész Békéscsabáig meg sem álltam vele. 360km és majd 4 órás út (aznap összesen 6) után sem - vagy tán épp azért nem - volt halvány fogalmam még, hogy mit fogok kezdeni azzal a halom idegen zöld levéllel, hogyan indul majd a barátkozásunk, de valahogy éreztem, hogy megköttetik. Az első ihlet a báránygrillezéskor talált rám: amikor a szokásos paradicsom-hagyma-olíva olaj-citrom standard salátámat készítettem elő, bevillant a gondolat, hogy mi volna, ha a citrom helyett vagy kevesebb citrom mellett egy nagy halom friss sóskát csíkoznék a salátába. Kevés rukolát is hozzákevertem a végeredményhez, ami így egyszerűen maga volt a friss tavaszi tökély a faszenes báránybordák mellé. A zacskóban majdhogynem még így is több sóska volt, mint mikor felbontottam. Erre jött a pár nappal ezelőtti vacsoragondolat, hogy a gyermekkel is megszerettessem ezt a valóban finom, csupa egészség levelet. (Úgy tűnik, a próbálkozás igen jól sikerült: a kölök két különböző alkalommal kb. 5 perces részidőkkel tömött magába egy-egy komplett felnőtt adagot.) Ezzel az újabb akcióval egy fokkal megint apadt ugyan a készlet, de még maradt bőven alapanyag a további ötletgyártáshoz.

LAZACOS-SÓSKÁS RICOTTÁVAL TÖLTÖTT CANNELONI PARADICSOMOS SAJTMÁRTÁSBAN

És hogy miért örül a szervezetünk is annak, ha sóskát eszünk? Mert tele van C-vitaminnal, ásványi sókkal, mésszel, foszforral, vassal, remek immunerősítő, vizelethajtó és vértisztító hatású. (Lehet, hogy nem véletlen, hogy pont várandósan tört meg nálam a jég?) Savanykás ízét a C-vitamin mellett oxálsav tartalmának is köszönheti, emiatt azonban nem ajánlott a növény túlzott fogyasztása, mert hosszú távon elősegítheti a vese- és húgyhógyagkő képződését.

hozzávalók

12db friss lasagnelap (spenótos vagy sima) vagy 20db száraz canneloni

A töltelékhez

1/4 vaj

2 gerezd fokhagyma

1/2kg sóska

1tk

1/4kg nyers lazac

1/2kg ricotta

2 gerezd fokhagyma

1tk

1/4 szerecsendió

1 marék friss bazsalikom

frissen őrölt bors

A sajtmártáshoz

1 doboz darabolt paradicsomkonzerv

1/4 kg mascarpone

40g szardellafilé

1 marék capribogyó (elhagyható)

1 marék friss bazsalikom

1/2-1/2tk szárított borsikafű és oregánó

1tk

1db (200g) mozzarella

10dkg parmezán

A töltelékhez a vajat egy serpenyőben felhevítem, belereszelem a 2 gerezd fokhagymát. A sóskát szárastól alaposan megmosom, durván összedarabolom, és kevés só valamint frissen őrölt bors kíséretében hozzáforgatom a fokhagymás vajhoz. A sóskának a spenóttal szemben van egy olyan áldatlan tulajdonsága, hogy a gyönyörű friss zöld színét hő hatására szinte azonnal elveszti, és egy khakibe hajó, málós maszlag lesz belőle. Nem túl szép, de ha már odáig eljutottunk, hogy nekivágunk a sóskaevésnek, ezen nem akadunk fönn. 

Amíg a levelek párolódnak, a töltelék többi hozzávalóját robotgépben pépesítem. Amint a sóska kész, azt is pürésítem, és egyenletesen hozzádolgozom a lazacos ricottakrémhez.

A mártáshoz a szardellát és a kapribogyót szinte krémesre felaprítom, a fokhagymát lereszelem a bazsalikomot feldarabolom, és a mozzarella illetve a parmezán kivételével a többi hozzávalóval összedolgozom.

A sütőt ezen a ponton 180 fokra beizzítom. A mártás egy harmadát egy szögletes tűzálló tál aljában szétterítem. Ha lasagnelapokkal dolgozom, azokat harmadba vágom, egy-egy nagy kanál ricottakrémmel betöltöm majd föltekerem őket, és egy rétegben lerakom. (A cannelonit simán megtöltöm - egy zsákkal könnyebb -, szintén lerétegzem.) Az első réteg tetejére terítem a mártás következő harmadát, majd egy újabb réteg töltött tészta következik. Végül a maradék mártásba belereszelem a parmezánt és a mozzarellát (ha az utóbbi túl puha, bele is tépkedhetem cafatokban), és ezzel zárom a rakottasomat.

A sütőben 40 percig hagyom összeérni az ízeket.

...És igen: a sóska két nekifutás után már a kedvencek közé küzdötte föl magát! Micsoda teljesítmény ez tőle, és micsoda megújulás tőlem! Érdemes lesz vele... velem tovább kísérletezni.

Éva

Ui: Kóstolás után megjegyzem, hogy apróra darabolt szárított paradicsom akár a töltelékben akár a mártásban remekül kiegészítheti az ízeket. Legközzelebb így próbálom.

hétfő
júl.262010

Krumpli könnyedén

Krumpli, burgonya, kolompér, pityóka. Nálunk több néven is ismeretes. Kétségtelenül a hagyományos magyar konyha egyik legnépszerűbb, de sajnos a legkevésbé okosan felhasznált alkotóelme.

Az egykoron nagyon is egészséges magyar háztartások csupán heti egy alkalommal szerepeltetettek húst a családok étrendjében - nagyon helyesen -, ezért válhatott a burgonya olyan népszerűvé. Mára sajnos a felhasználása a fantázia hiánya és a korszerűtlen főzési technikák - egyáltalán, az általánosan jellemző nem éppen tudatos táplálkozás - okán korlátozódott az elkészítés csupán néhány módozatára: olajban sült, főtt és/vagy pürésített formáját köretként húsok mellé, esetenként tésztával keverve, főzelék formájában akár még kenyér kíséretében is fogyasztja, aki "jól lakni" szeretne, és retteg tőle, aki fogyni vágyik. Pedig semmi félnivalója nincs annak, aki jókor, jó kombinációban, jól elkészítve fogyasztja. Rengeteg vitamin van benne, hasznos kalóriák a nap közepére, arról nem is beszélve, hogy mennyi, mennyi lehetőség a sokoldalú felhasználhatóságát tekintve akár diétázóknak is, hiszen kalóriatartalma egyharmada a kenyérének.

SZICÍLIAI KRUMPLISALÁTA

A burgonya egyébként Peru és Chile hegyvidékeiről indult világkörüli hódító útjára vagy 5000 évvel ezelőtt. Európában, így nálunk is a 16-17. században vált honossá. Többezer fajtája létezik. A hiedelmekkel ellentétben a kalóriatartalma nem túl magas - hacsak nem sültkrumplit, chipset vagy majonézes krumplisalátát csinálunk belőle. Megfelelő elkészítés mellett nagyon egészséges zöldség tud maradni, tele C-vitaminnal és a B-vitamin több fajtájával, továbbá káliummal, vassal, foszforral, magnéziummal és egyéb ásványi anyagokkal. A szépségünkhöz külső felhasználással tud hozzájárulni: nedve nyugtatja, tisztítja a bőrt, gyógyítja a sérüléseket.

Hozzávalók

50g olajos ajóka/szardellafilé

1-1.5dl tej

1kg falatnyi újkrumpli

2ek

1ek kapribogyó

1ek friss (vagy fagyasztott) petrezselyem

1tk reszelt citromhéj

1ek frissen facsart citromlé

2 gerezd zúzott fokhagyma

3ek olívaolaj

frissen őrölt bors

A krumplit megmosom. Ha sikerült szilvaméretűeket, vagy annál kisebbeket vennem, akkor nincs gond, viszont ha ennél nagyobbakat találtam csak, akkor kénytelen vagyok felkockázni, ami azt eredményezheti, hogy a burgonyám az összes ásványianyag-tartalmának akár a háromnegyedét is elvesztheti. Egy párolóedényben felteszek neki vizet forrni. Amíg a víz melegszik, a szardellafilét lecsöpögtetem, és egy kis tálban beáztatom a tejbe. Hagyom 10 percig, hogy a sósságából picit veszítsen. Közben előkészítem az öntet hozzávalóit: egy nagy tálba a citrom levét belefacsarom, a citromhéjat és a fokhagymát belereszelem, a petrezselymet (nekem jelen esetben nem volt, úgyhogy snidlinget használtam) és a kapribogyót finomra felaprítom, és hozzáadom az előzőekhez, végül borsot tekerek rá. A szardelláról leöntöm a tejet, hideg víz alatt megmosom, megtörölgetem, és pépesre darabolom. Az öntet többi hozzávalójával alaposan elkeverem. A legvégén adom hozzá az olajat, és jól eldolgozom a társaival. Mikor a víz felforrt, a krumplikat megsózom, és ráteszem a párolórácsra, ahol fedő alatt 8-10 percig párolom. Fontos, hogy ne tovább, hogy egy kicsit se máljon. Amikor kész, lecsöpögtetem, és az öntettel még azon melegében összeforgatom. Hagyom kihűlni, de nem teszem hűtőbe.

"Hagyománytisztelőknek" többnyire egy zöldfűszeres hátszínrolád vagy grillezett húsok mellé kínálom, de én leginkább magában fogyasztom egy könnyű ebéd gyanánt, Louise Pickfordnak hála.

Jó étvágyat hozzá!

Éva