Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in rózsabors (6)

hétfő
márc.102014

Vörös sarok

Nagyon ritkán találok vérnarancsot, cékla viszont szinte egész évben van a hűtőmben, hogy bármikor tudjak belőle egy gyors smoothie-t, salátát, egyéb köretet, esetéleg levest készíteni, ha úgy tartja kedvem. A zsákmányolt vérnaranccsal is az volt a tervem, hogy céklával házasítom. A többit pedig az itthoni készlet határozta meg.

RÓZSABORSOS VÉRNARANCS-CÉKLA CARPACCIO SZÁRÍTOTT EPERREL

hozzávalók

1 kis fej cékla

1 vérnarancs (hagyományos naranccsal is helyettesíthető)

1ek szőlőmagolaj (olívaolaj is megfelel)

1 csipet egész rózsabors

kevés krémes balzsamecet

néhány levél zöldfűszer (ez lehet kapor, bazsalikom, tárkony, koriandezöld...)

4-5 szelet szárított eper

A céklát és a narancsot meghámozom, a céklát gyaluval, a narancsot egy éles késsel hajszálvékony szeletekre vágom, és felváltva a tányérra teszem egy körben. Ezt követően a salátát körbelocsolom a szőlőmagolajjal, elrendezek rajta néhány fűszerlevelet és a szárított eperszeleteket, rámorzsolom a rózsaborsot, végül megdíszítem a krémes balzsamecettel. Aki tartalmasabbat szeretne, az adjon hozzá bártan feta sajtot. Előételnek ajánlom.

Éva

kedd
máj.222012

Spontán konyha

Csibészes dolog másfél órával vendégvárás előtt hazaesni a vidéki hétvégézésből. Ezzel együtt azt gondolom, becsukhatnánk a blogot, ha pont mi nem tudnánk felnőni a feladathoz, hogy hogy lehet egy háromfogásos frissen készített, egészséges és ínyenc vacsorát pakolással, gyerekrendezéssel, terítéssel, öltözéssel együtt ennyi idő alatt az asztalra varázsolni ad hoc, otthon fellelhető alapanyagokból. (Mondjuk leginkább úgy, hogy a desszertet a vendég hozza. :D) A leves:

HIDEG GYÖMBÉRES REBARBARAKRÉMLEVES RÓZSABORSOS-RÓZSAVIZES JOGHURTFAGYIVAL

hozzávalók

a leveshez

1/2kg rebarbara (nagyjából 15 közepes szál)

1l víz

2cm friss gyömbér (én a fagyasztóban mindig tartok, mert a szárított használhatatlan)

4-5ek méz/nyírfacukor (vagy amennyit az ízlés diktál a kellemes édes-savanyú egyensúlyhoz)

a fagyihoz

250g natúr (görög)joghurt

1ek rózsavíz

1ek rózsabors

4tk szárított virág

A leveshez felteszem vizet, a rebarbarát megmosom, ötcentis darabokra vágom, a gyömbért meghámozom, felszeletelem, a rebarbaradarabokkal együtt beledobom a vízbe, és forrásig hevítem az egészet. Mire felforr, addigra nagyjából a rebarbara meg is puhul. Ha nem, hagyom még egy.két percet. A levest lepürésítem, és lehűtöm, hidegen édesítem. 

Amíg a leves fő, pont elkészítem a fagyit. A rózsaborsot mozsárban összezúzom, és a rózsavízzel együtt a joghurtban alaposan elkeverem. Kis tálkákat veszek elő, aminek az aljában egyenlően elosztom a szárított virágot, és rákanalazom a rózsavizes borsos joghurtot. Ha magában is szeretném fogyasztani a fagyit, akkor mézet is adok hozzá, ha csak a leves betétjeként kívánom felhasználni, akkor nem szükséges, mert pont az lesz a funkciója, hogy a leves édességén még savanyítson egyet amellett, hogy fűszerezi és selymessé teszi. A fagyik értelemszerűen a fagyasztóban várják meg, hogy sorra kerüljenek.

Tálaláskor egyszerűen tányérokba merem a levest és egy-egy fagyit borítok bele. A virágok így a fagyi tetejére kerülve szépen díszítik majd a levest. (Fehér tányérban kellett volna fotóznom, hogy tényleg mutasson. Majd legközelebb.) A fagyit a levessel el kell keverni a tányérban, hogy az ízek összetalálkozhassanak.

Éva

Ui: Figyelem! A rebarbara eleve hashajtó hatású, nyírfacukorral, pláne "edzetleneknek", garantált tiszítókúra!

csütörtök
máj.102012

Van, hogy...

Van, hogy nem jut eszembe semmi. Van, hogy tódulnak az ötletek, és én egyik üzletből a másikba turnézom a hozzávalókat kajtatva, itthon pedig sorozatgyártásba kezdek, hogy megvalósítsam őket. Aztán persze van, hogy amit kitaláltam, nem, vagy nem úgy sikerül. De annyira még semmivel nem csúsztam meg szerencsére, hogy ki kellett volna dobni. Szóval van, hogy meg kell alkudjak a gondolattal néha, hogy a megálmodott fogás nem lett oylan, mint amilyennek megálmodtam, és olyan is van, hogy csak kicsit tér el állagban, kinézetben, és nekilódulok másodjára is, hogy véglegesítsem, tökéletesítsem, az egyébként jónak indult gondolatot. Ilyen például az a lisztmentes mákkrusztás sajttorta rózsavizes rebarbaratoppinggal, amit a napokban fel is teszek (most az eredetit, majd aztán később, ha sikerül finomítanom rajta, akkor annak az eredményét). Ezzel szemben ezt a soron következő fogást egyáltalán nem így terveztem, de mivel a máj gyakorlatilag a sütés első perceiben atomjaira hullott szét, márpedig libamájat nem kukázunk, gyorsan feltaláltam magam.

SÜLT LIBAMÁJPÁSTÉTOM PIKÁNS GYÖMBÉRES-RÓZSABORSOS REBARBARALEKVÁRRAL

hozzávalók

a pástétomhoz

1 érett libamáj

1l zabtej

3 gerezd fokhagyma

1ek

5db borókabogyó

friss bors

a lekvárhoz

250g rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsabors

1tk reszelt gyömbér

tálaláshoz pirított rozskenyér, csírák, rózsabors

A májat egy napra bepácolom a zúzott fokhagymával és borókabogyóval illetve sóval fűszerezett zabtejbe. A zütés napján a vajat közepes lángon felhevítem, a májat kiemelem a pácból, lecsöpögtetem, és pácból leszűrt zúzott fokhagymával és borókabogyóval együtt a vajba teszem. Pár percig sütöm minden oldalát, végül a serpenyő teljes tartalmát egy szitán átpasszírozom. Igény szerint utólag tuningolok az ízeken. A patét egy fedeles formába öntöm, hagyom kihűlni, majt hűtőben dermesztem. 

A rebarbaralekvárhoz a rebarbarákat megmosom, ötcentis darabokra vágom, és a vízzel valamint a cukorral, a zúzott rózsaborssal és a reszelt gyömbérrel együtt felteszem közepes lángon párolódni. Pár perc elég neki, hogy teljesen pépessé váljon. Ekkor egyszerűen megkeverem, dobozba teszem, és lehűtöm. (A rebarbaralekvár ilyen formán paleolit.) Pillanatok alatt megvan, és mennyei. Megunhatatlan. nagyobb mennyiségben is érdemes csinálni, mert húsokhoz, desszertekhez, de magában is üdítő, nem mellesleg mutatós a szép színével

A pástétomot pirított kenyéren kínálom csírával, egy-egy kanál rebarbaralekvár kíséretében, amit rózsaborssal díszítek.

Jó étvágyat!

péntek
ápr.272012

Légiesen könnyed

A balettnél szebb mozgásművészetet nem tudok elképzelni. A légiesség, könnyedség, ami a jól megkomponált mozdulatokból árad márpedig mérhetetlen kontroll, fegyelem és izommunka eredménye, amit éveken át tartó kemény és sokszor kíméletlen fájdalommal járó gyakorlás eredményez. A ballerinák mozgását, tartását, alakját egy világ csodálja - az árat mindezért csak kevesen hajlandók megfizetni.

Fontosnak tartottuk, hogy ha már lányaink születtek, ők is megismerkedjenek egyfajta mozgásművészettel, de mint tudjuk, mindnek a klasszikus balett az alapja. Három éve rá is találtunk arra a gyöngyszemre, aki a gyerek nyelvét tökéletesen beszélve meg tudja szerettetni velük a tánc világát talán egy életre. Ez a kis törékeny virágszál végtelen türelemmel és szeretettel terelgeti a legkisebbeket, a közepeseket és a nagyobbakat, egy éven át egy szeméyben készítve föl egy majd' háromórás, lélegzetelállítóan színvonalas év végi előadásra a keze alatt cseperedő vagy 80-100 gyereket. A tavalyi produkcióról kb. 800 képet készítettem (a fele ma is retusálatan) könnyektől elhomályosult szemmel: minden egyes csoport előadását végigbőgtem, végig nevetem. A gyerekek lelkesedése, odaadása, profizmusa, ahogy meg akartak felelni az imádott tanárnéninek és az ő kedvükért odasereglett családtagoknak, végtelenül megható volt. Ez a pár perc a hatalmas színpadon minden évben egyszer csak az övék. És Orsié. A jól megérdemelt tapsvihar a gyerekeknek szól, egyben a tanárnéninek. Egy éven vagy épp több éven át tartó összahongolt, szeretetteljes munka gyömölcse ez a taps. Alig várom az idei előadást. Mary Poppins zenéjére kis csíkos esernyővel táncolnak majd a lányok. A minap Lola hatalmas dícséretet kapott, sőt mitöbb, vele mutattattak be pár lépést, hogy a többiek arról vegyenek példát. A szülői szív ilyenkor repes, a szem sokadjára könnyben úszik.

Ezt, az egykori ballerina, Anna Pavlova tiszteletére megalkotott pavlova desszert alapötlete alapján meglakotott kényeztetést ezért a ballerinákra emlékeztető légies könnyedsége okán Orsinak ajánlom nagy szeretettel. Talán egyszer ellátogat ide, és elolvassa.

MINI KESUPAVLOVÁK GYÖMBÉRES-FENYÉRFÜVES-MENTÁS BOGYÓSGYÜMÖLCCSEL

A pavlova egyébként származási helyét tekintve egy máig tisztázatlan eredetű, mering alapú desszert, amit az orosz táncos egy 1926-os turnéja alkalmával alkotott a tiszteletére egy ausztrál vagy új-zélandi séf (a források szerint valószínűbb az utóbbi), mindenesetre mindkét ország saját nemzeti eledeleként tartja számon. A Mering alapú, ami annyit tesz, hogy cukrozott sült tojáshabból készül: kívül roppanós, belül puha. A mostani desszertem alapja nem saját találmány: egy korábban feltett, a Nélkülözhetetlen sorozat ázsiai konyát bemutató kötétben szereplő kesudiós meringtorta ihlette ezt a kis tányrdesszertet pici változtatással.

hozzávalók

a pavlovákhoz

150g natúr kesudió

5 tojásfehérje

pici

3/4 bögre nyírfacukor/krémméz (csak a krémméz jó, a simával összeesik)

1ek vaníliaesszencia

1ek rizsecet (vagy bármilyen más fehér ecet)

1ek őrölt kardamom

a toppinghoz

300g bogyós gyümölcs (egyelőre nekem csak fagyasztott volt, de mindjárt itt a friss, érdemes eltenni ezt a receptet akkorra), vagy bármilyen más, pl. mangó, barack, szilva, amikor majd lesz

1/2 rúd fenyérfű, más néven thai citromfű

2ek szőlőmagolaj

1 marék menta, de ha valaki pikánsat szeretne, lehet 1ek rózsaborssal is helyettesíteni

1/2 lime leve

4-5ek nyírfacukor/méz

3cm friss gyömbér

díszítésnek menta/rózsabors attól függően, hogy mit használtam a mártásban

A pavlovákhoz a kesudiót készítem elő először. A sütőt 180 fokra beállítom, és egy tepsin szétterítve a diót betolom 5-10 percre pirulni. Amikor megpirult, a sütőt 150-re lecsavarom, a diót kiveszem, és robotgépben porítom. Közben a szobahőmérsékletű tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem. A cukrot/mézet 3 adagban hozzáadva beledolgozom, minden adag hozzáadása után alaposan felverve a habot. (A nyírfacukorral egy kicsit hígabb lesz az eredmény, ezért lettek az én pavlováim is kicsit laposabbak a kelleténél, de krémmézzel pöpec kemény lesz.) Amikor a teljes adag cukrot/mézet felhasználtam, és a tojáshab szép fényes, egy spatulával óvatosan hozzádolgozom a porított kesudiót, a vaníliaesszenciát, a kardamomot és az ecetet. Egy tepsire sütőfóliát teszek, egy evőkanállal kiadagolom rá a pavlovákat. 15-20 percre mehet a sütőbe, vagy amíg meg nem pirul.

Amíg a pavlovák elkészülnek, összeállítom a mártást. Ehhez a fűszereket durván földarabolom, hogy beférjen a robotgépbe. Hozzáöntöm a cukrot/mézet, a szőlőmagolajat és belefacsarom a lime-ot. Összepürésítem az egészet, majd összeforgatom a gyümölcsökkel, amit villával kicsit öösze is török, hogy jobban elegyüljenek az ízek.

Tálaláshoz én a pavlovákat egy fedeles üvegtálba tettem, és egy szószos edényben kínáltam mellé a mártást. Ha rózsaborsot használtam a mártásban, azzal díszítek, ha mentát, azzal. Mindenhogy bomba siker lesz.

Éva

péntek
szept.232011

Elmúlás

Az elmúlás van, hogy szép, van hogy drámaian hirtelen történik. Akár az évszakok változását, akár az életünk epizódjait vesszük sorra, minden esetben azt, ami valami jót jelentett, nehezen engedjük, és kisebb/nagyobb traumaként éljük meg, hogy a "favant felcseréli a favolt"... ahogy Weöres Sándor Faiskolájában elhangzik. És persze vannak olyan változások, amiről tudjuk, hogy szebbé, könnyebbé teszik a mindennapjainkat. Bármi változzék is, legyen az a jó rosszabbra, a rossz jobbra, hajlamosak vagyunk nem hagyva magunknak időt az alkalmazkodásra sürgetni az új egyensúly beálltát.

A visszaszámlálás sok tekintetben megindult. Itt az ősz, ezzel lassan az év vége, bár a szeptember ezt egy nagyon kíméletes átmenettel adja a tudtunkra... valahogy úgy, ahogy tavaly. A lányom 3 nap múlva 5 éves - nem egészen egy év múlva iskolapadba ül át. A másik lányom néhány héten belül megszületik, és soha többé nem leszünk hárman. Jómagam rohamléptekkel haladok a negyven felé és a dédelgetett terveim megvalósítása irányába. ...Még a Spooonnál is vannak változások. Minden örök mozgásban van: ez a fejlődés garanciája.

Ezért van, hogy minden változásban, még a legtragikusabb változásokban is van valami várakozással teli izgalom. Ha más nem, hát az, hogy hogy mit tartogat nekünk az új élethelyzet, mit kezdünk a benne rejlő lehetőségekkel, meg tudunk-e felelni az új körülmények támasztotta kihívásoknak, fogjuk-e tudni szeretni, látni benne a megnyíló új kaput, vagy a becsukódó felé forgolódunk csak vissza. 

Sokan az őszt tartják az elmúlás legszemléletesebb szimbólumának. Nekem mindig az újrakezdést jelentette, hiszen ilyenkor lettem egy évvel nagyobb diák, találkoztam újra az osztálytársakkal, ismertem meg az új tanáraimat, az új tantárgyaimat. Ilyenkor kezdődik a szüret, az újbor szezonja, az őszi kirándulások ideje is eljön. Az őszi fények és színek egyszerűen gyönyörűek. Ha ez az elmúlás, hát én örömmel időzöm benne.

Az ősz egyik csodája a szőlő, a szüret, a bor mellett a szilva is. A színe, az íze, a sokoldalúsága ontja ránk a lehetőségeket, amikkel nem csak azért jó, ha élünk, mert alámerülhetünk a kulináris változatosság kimeríthetetlenségébe, hanem mert az egészségünkkel is nagyon jót teszünk, ha gyakran fogyasztjuk.

PIKÁNS SZILVAKRÉMLEVES MARSALA BORRAL ÉS RÓZSABORSSAL

Mint az tudvalévő, minden zöldség és gyümölcs akkor ad a legtöbbet, ha nyersen fogyasztjuk, de legalább is a legkíméletesebb hőkezelésnek tesszük ki. (A hagyományos magyar konyha főzési technikái a fentiekkel nem igazán vannak összhangban.) Ennél fogva mostanában igyekszem a lehető legtöbb dolgot nyersen enni/inni, hogy kellően feltankoljak a téli nap- és vitaminhiányos időszakra. 

Amellett, hogy a gyümölcsöket, zöldségeket nyakra-főre préselem, facsarom, centrifugázom, salátákat gyártok, a krémleveseimet is megreformáltam. Legalább is ami a gyümölcskrémleveseket illeti. (Rosszul vagyok a gondolattól, hogy mit művelnek a menzai gyümölcslevesekkel, pl. a meggylevessel: először is agyoncukrozott, szétfőzött, tartósított meggybefőttből csinálják, aztán még főznek rajta egy sort, telenyomják további tetemes mennyiségű cukorral, keményítővel, tejjel/tejszínnel... Ez minden, csak nem egészséges.) Rákaptam arra, hogy csinálok egy fűszeres alaplevet, amit lehűtök, és nyersen belepürésítem az adott gyümölcsöt, utólag szükség szerint édesítem, ízesítem. Így készült legutóbb a körtekrém-, vagy korábban az eperkrémlevesem is, de erre az analógiára kreáltam a tegnapi vacsora kezdő fogását is - a család fékezhetetlen örömére.

hozzávalók

1dl Marsala bor (édes spanyol likőrbor)

3/4l víz

1 rúd fahéj

1tk borókabogyó

1ek rózsabors

3 egész csillagánizs

1 csík narancshéj

(aki pikánsabban szereti, annak 1 egész friss chili)

1/2kg szilva

2-3ek méz/juharszirup/nyífacukor

ízlés szerint rózsabors és joghurt (paleósoknak nem) tálaláskor

(utólag kipróbáltam: kevés szezámolaj a füstös íze miatt, illetve pár csepp jó minőségű balzsamecet is dobott rajta nem keveset)

Az alapléhez a bort a vízzel, a fűszerekkel és a narancshéjjal felteszem forrni. Amikor elkezd gyöngyözni, onnantól számítva kb. 10 percig főzöm, hogy a léből az alkohol távozhasson. Idő közben a szilvát megmosom, és kimagozom. Amikor az alaplé elkészült, leszűröm, kicsit hagyom hűlni, majd belepürésítem a szilvát. Igény szerint a levest szűrőn átpasszírozom (így krémesebb lesz), majd ízesítem a mézzel/juharsziruppal, és tálalom. Én első körben csupán rózsaborssal szórtam meg, de remekül passzol hozzá pár csepp szezámolaj és/vagy balzsamecet valamint kevés joghurt is. (Ha nem azonnali fogyasztásra készítem a levest, megfőzhetem egy reggeli készülődés során az alaplevet, majd leszűrve hűtőbe tehetem, a frissen magozott hideg gyümölcshúst pedig ráérek közvetlen az esti tálalás előtt belepürésíteni a jégbehűtött alaplébe és ízesíteni.)

Ha valaki durvítani akar, kínálhat hozzá betétnek sült vagy melegen füstölt kacsamellet esetleg kacsa-/libatepertőt.

Csupa erő, egészség, élvezet - és rém egyszerű!

Szép hétvégét!

Éva

szerda
nov.032010

Nyugtató

Kinek mi működik stresszlevezetésre. Nekem a főzés, az alkotás öröme hozza meg a megnyugvást. Én az a fajta ember vagyok ráadásul, akire az idő nyomása, a stressz ösztönzőleg hat, és teljesítményt eredményez. Ezért akár mondhatom is, hogy hálás vagyok annak/azoknak, akik időszakosan kibillentenek az egyensúlyomból, mert tudom, hogy azt hamarosan visszanyerem, addig pedig alkotok ismét valamit. A mai történésekre ez volt az én nyugtató kreációm.

KIWICARPACCIO VANÍLIÁS-KARDAMOMOS SZŐLŐMAGOLAJ-ÖNTETTEL

hozzávalók

2 kiwi

2ek szőlőmagolaj (de lehet dió- vagy olívaolaj is)

1kk juharszirup

1/2 rúd vanília

3 kardamommag

pár csepp lime-lé

díszítéshez rózsabors és/vagy szerecsendió

A kiwit meghámozom, vékony szeletekre vágom, és elrendezem egy tányéron. Az dresszinghez az olajat és a juharszirupot elkeverem. A kardamomot megfosztom a héjától, a magokat egy mozsárban megőrlöm. A vanília magjait kikaparom, és a kardamommal együtt a juharszirupos olajhoz keverem, befejezésként pedig pár csepp lime-lével lazítok az ízek összhatásán. Az öntetet alaposan összekeverem, és a kiwiszeletekre kanalazom, végül pár szem rózsaborsot morzsolok a gyümölcsre és/vagy kevés szerecsendiót reszelek rá.

...Majd gyorsan lefotózom, belapátolom... és hagyom szétáradni belül a higgadt erőt.

Éva