Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in rebarbara (11)

hétfő
máj.052014

Cinco de Mayo

Május 5-e eredendően egy kis mexikói tartomány ünnepe, ami arról az időszakos győzelemről hivatott megemlékezni, amit a mexiókóiak Puebla városában arattak 1862-ben Zaragoza generális vezetésével III. Napóleon francia seregei fölött. Mára az ünnep a legjelentősebb kisebbségként jelenlévő mexikói-amerikai lakosság révén az Egyesült Államokban lett piros betűs nappá, amikoris Amerika szerte százmilliók fiesztáznak hagyományos mexikói ételek, sör, tequila, tánc és zene, tüzijáték mellett. A bevándorlók a nemzeti öntudatuk megőrzése és hirdetése céljából kezdtek megemlékezni a büszkeségre méltán okot adó napról, ami mára a mexikói kultúra, zene és konyha ünnepévé minősült át.

Nálunk a május 5-e másról lett híres. Annánk, a kissé behavazott, így időszakosan visszavonult borakadémikusunk erről a napról úgy beszélt, hogy 2014-ben az első és egyetlen talán, amikor sem passzióból, sem hivatalból nem emelt boros poharat a szájához. Javasoltuk neki, hogy innentől rendszeresítse a naptárában, mire ő annyit mondott: max. akkor fog menni, ha ugyanígy hétfőre esik. Nem tudom eldönteni, hogy irígyeljem Annánkat, vagy együttérezzek vele. Mindenesetre amíg efölött lamentálok, gyorsan megosztom az akutális Borkörös receceptemet, amit a bodzamenü lezárásaként alkottam meg a következő ételsor végére (nem, nem lesz benne semmi mexikói): pincés penészes kecskesajt bodza vinaigrette-tel salátacsónakban, bodzás spárga consomé konfitált paradicsommal, tengeri sügér kókusztejes-bodzás kelkáposztával és rákmártással, szték bodzás édeskrumplival és sült répával.

MINI LIME-OS KÓKUSZOS TÚRÓGOMBÓCOK BODZÁS REBARBARAKOMPÓTTAL, SZÁRÍTOTT EPERREL ÉS FRISSEN ŐRÖLT BORSSAL

(a kép telefonnal készült esti lámpafénynél - elnézést a minőségéért)

hozzávalók (mennyiségek eredetibe 20 főre számolva)

a túrógombócokhoz

2kg morzsás zsíros túró

1l kókusztej

1kg méz

12 púpos ek útifűmaghéj

2 lime reszelt héja és 1 lime leve

2 vaníliarúd kikapart magja

1kk

20dkg finombbra reszelt kókuszreszelék

a kompóthoz

15 szál rebarbara

5-7 fej bodzavirág

1/4kg nyírfacukor

3dl víz

tálaláshoz 50g liofilizált (fagyasztva szárított) eper, bodzavirág, frissen őrölt bors

A túrógombóc hozzávalóit a kókuszreszelék kivételével egy robotgépben alaposan összedolgozom, majd hagyom állni kb. 20-30 percet.

Közben a rebarbarát megmosom, meghámozom, a végeit levágom. A héjakat és a végeket 3dl vízzel és a cukor felével valamint a jól megmosott bodzavirággal felteszem főni 10-15 percre, idő közben a rebarbarát kis kockákra vágom. Amikor az ízek és a színek kellően kifőttek a rebarbarahéjból és a bodzából, leszűröm őket, alaposan kinyomkodom, majd kidobom, az alaplevet pedig visszateszem az edénybe a rebarbarakockákkal. Első forralásig főzöm, majd leveszem a tűzről. A rebarbara felét kiemelem, egy kis tálban félreteszem, a maradékot visszateszem a tűzre, és további 5 perc alatt "szétfőzöm", hozzáöntve a cukor másik felét. Amikor a mártás kész, egy botmixerrel homogenizálom, majd a tűzről levéve hagyom kihűlni, mielőtt bedobozolva hűtőbe teszem. A kiemelt rebarbarakockákat egy külön dobozban szintén hűtöm felhasználásig.

A túrós masszában lévő útifűmaghéj ekkora már jól magába szívta a túró, a méz, a kókusztej és a lime nedvességét, az alap összeállt, a túrógombócok készen állnak a formázásra. Kiskanállal tetszőleges mennyiségű adagokat veszek ki, amit egyenként golyóvá gyúrok a két tenyerem közt, majd a golyókat meghempergetem kókuszreszelékben, és dobozba rakom. Amikor a görgetés/hempergetés végére értek, a massza elfogyott, a golyókkal teli dobozt is lezárom, hűtőbe teszem.

Ezeket a műveleteket egy vendégség esetén mind akár előző nap is elvégezhetem, hogy a vacsoránál/ebédnél már csak tálalni kelljen a következőképp:

A rebarbarapüréből kanalazok a tányérokra, elrendezek rajtuk tetszőleges mennyiségű gombócot, mellé halmozok a kompótból, végül a tálat meghitnem durvára vágott/morzsolt szárított eperrel, néhány apró bodzavirággal és frissen őrölt borssal.

Néhány napig hűtőben eláll. Piknikre is vihető

Éva

vasárnap
jún.032012

Kecskekattanás

A biopiac. Az önmagában kattanás. Amikor már a kifejlett kritikai vénával és magas igényszinttel megáldott Kitzinger kollegina (többek között az Otthon Édes és a Hegyvidéki Napló blogok szerzője) is egy látogatást követően visszatérő vásárlójává válik, akkor az nem lehet rossz. Aztán jönnek a felfedezések a felfedezésen túl... belül... által. A kecskesajtos bajszos András (még tévedésből sem Lajsz), meg az ő kecskesajtjai. Korábban már posztoltam az egyik camembert jellegű kecskesajtjáról egy-egy ódát két recept formájában. Most egy másik penészes kecskeproduktumát kóstoltam. Kevésbé érett, keményebb textúrájú, barnás kérgű, morzsolható. Rebarbarával a hűtőben erre iheletett.

REBARBARÁS-PISZTÁCIÁS-KECSKESAJTOS LEPÉNY

hozzávalók

1 leveles tészta (lehetőleg minél kevesebb adalékkal - Tante Fanny egyik típusú levelestésztája ez például)

10-12 szál rebarbara

3ek olívaolaj

4-5ek nyírfacukor

15dkg morzsolható kecskesajt (lehet penésze vagy nem penészes)

1 marék natúr pisztácia (de ha csak pörkölt, sózott van kéznél, a sem tragédia)

10 ág firss kakukkfű (az sem baj, ha szárított)

frissen őrölt bors

3 szelet szárított sonka (én most pármait használtam, de ha lett volna Sonkamester sonkám, mindenképp azzal tolom - éljen a hazai!!!)

A sütőt 180 fokra izzítom. A levelestésztát (nekem mindig van a mélyhűtőben) egy tepsire sütőpapírostól kihengergetem. A rebarbarát megmosom, ötcentis csíkokra vágom, bedobom egy serpenyőbe az olajjal és a nyírfacukorral együtt, és csak addig hevítem dobva-rázva, amíg a nyírfacukor megolvad, és bevonja a rebarbarát. Semmiképp sem párolom meg a zöldséget!!! A rebarbarát az alatta képződött lével együtt elterítem a levelestésztán, egyenletesen szétmorzsolom rajta a sajtot, meghintem a durvára vágott pisztáciával és a kakukkfűvel, tekerek rá friss borsot, és 25 percre sütőbe teszem. Amíg sül, a sonkát egy tányéron betolom a mikróba, és 5 perc alatt ropogósra sütöm. Amikor a lepény elkészült, befejezésképp rámorzsolom a sonkát. Forrón tálalom reggelire vagy vendégvárónak, de ha marad belőle, ebédre vagy uzsonnára is csomagolható. Nekünk nem maradt...

Éva

kedd
máj.222012

Spontán konyha

Csibészes dolog másfél órával vendégvárás előtt hazaesni a vidéki hétvégézésből. Ezzel együtt azt gondolom, becsukhatnánk a blogot, ha pont mi nem tudnánk felnőni a feladathoz, hogy hogy lehet egy háromfogásos frissen készített, egészséges és ínyenc vacsorát pakolással, gyerekrendezéssel, terítéssel, öltözéssel együtt ennyi idő alatt az asztalra varázsolni ad hoc, otthon fellelhető alapanyagokból. (Mondjuk leginkább úgy, hogy a desszertet a vendég hozza. :D) A leves:

HIDEG GYÖMBÉRES REBARBARAKRÉMLEVES RÓZSABORSOS-RÓZSAVIZES JOGHURTFAGYIVAL

hozzávalók

a leveshez

1/2kg rebarbara (nagyjából 15 közepes szál)

1l víz

2cm friss gyömbér (én a fagyasztóban mindig tartok, mert a szárított használhatatlan)

4-5ek méz/nyírfacukor (vagy amennyit az ízlés diktál a kellemes édes-savanyú egyensúlyhoz)

a fagyihoz

250g natúr (görög)joghurt

1ek rózsavíz

1ek rózsabors

4tk szárított virág

A leveshez felteszem vizet, a rebarbarát megmosom, ötcentis darabokra vágom, a gyömbért meghámozom, felszeletelem, a rebarbaradarabokkal együtt beledobom a vízbe, és forrásig hevítem az egészet. Mire felforr, addigra nagyjából a rebarbara meg is puhul. Ha nem, hagyom még egy.két percet. A levest lepürésítem, és lehűtöm, hidegen édesítem. 

Amíg a leves fő, pont elkészítem a fagyit. A rózsaborsot mozsárban összezúzom, és a rózsavízzel együtt a joghurtban alaposan elkeverem. Kis tálkákat veszek elő, aminek az aljában egyenlően elosztom a szárított virágot, és rákanalazom a rózsavizes borsos joghurtot. Ha magában is szeretném fogyasztani a fagyit, akkor mézet is adok hozzá, ha csak a leves betétjeként kívánom felhasználni, akkor nem szükséges, mert pont az lesz a funkciója, hogy a leves édességén még savanyítson egyet amellett, hogy fűszerezi és selymessé teszi. A fagyik értelemszerűen a fagyasztóban várják meg, hogy sorra kerüljenek.

Tálaláskor egyszerűen tányérokba merem a levest és egy-egy fagyit borítok bele. A virágok így a fagyi tetejére kerülve szépen díszítik majd a levest. (Fehér tányérban kellett volna fotóznom, hogy tényleg mutasson. Majd legközelebb.) A fagyit a levessel el kell keverni a tányérban, hogy az ízek összetalálkozhassanak.

Éva

Ui: Figyelem! A rebarbara eleve hashajtó hatású, nyírfacukorral, pláne "edzetleneknek", garantált tiszítókúra!

csütörtök
máj.102012

A rebarbaramaraton folytatódik

Rajongunk érte, minden formában. Egy klasszikus angol desszert, a crumble vagyis morzsasüti remekül működik ebből a zöldségből - eperrel megfejelve. Hasonló receptet Éva már mutatott Nektek két évvel ezelőtt; a körtés-rebarbarás változatunkat (gyömbéres joghurtfagyival) itt találjátok.

A morzsa készülhet csak magos változatban (ahogy a képen látszik), de nekem az omlóstésztás jobban ízlik - igaz, az jobban is hízlal, ha valaki figyel erre.

EPRES-REBARBARÁS MORZSASÜTI

kell hozzá

5-6 vastag szál rebarbara

30-50 dkg eper

a zabos ropogós változathoz

10-15 dkg zabpehely

2-3 dkg vaj

méz/cukor ízlés szerint

egy löttyintés juharszirup

az omlóstésztás változathoz

15 dkg vaj

20 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű)

8 dkg cukor/méz/juharszirup

Melegítsd elő a sütőt 180 °C-ra. A rebabarbarát hámozd, az epret tisztítsd, majd mosd meg őket. Vágd falatnyi daraboka, majd borítsd tűzálló tálba. Ha nem elég édes az eper, egy kis édesítésre szükséged lesz, méz vagy cukor mehet rá néhány kanállal. A vajat olvaszd folyóssá, majd keverd bele a juharszirupot, és egy kis cukrot vagy mézet. Simítsd mindezt a gyümölcs tetejére, és mehet a sütőbe.

Az omlóstésztához tégy mindent a robotgépbe, és a forgókésekkel keverj belőle gyúrható tésztát (kb. 30 másodperc kell hozzá). Ezt morzsold a gyümölcs tetejére. A sütés mindkét változat esetében 15-20 perc.

Nem volt itthon vaníliafagylaltom, de azzal igazán fejedelmi.

Ádám

csütörtök
máj.102012

Rebarbaramaraton

Szerelmes vagyok. Ez a szín, ez a forma, ez a név, ez az íz, ez a sokoldalúság! A rebarbara egy frenetikum. Ahogy a mák is. Utóbbinak feltétlen rajongója vagyok gyerekkorom óta: a színe, az íze, a variálhatósága... szintén. A kettő együtt pedig...!!! Ezúttal erre tettem egy kísérletet. Kinézetre nem lett a legvállalhatóbb, de ízre azt nyújtotta, amit vártam tőle. Legközelebb nem fogom sütni, csak úgy összeállítom tojás nélkül, és fagyasztóban egybeérlelem egy-két óra alatt. Azért így is volt sikere.

Amit pedig a rebarbaráról tudni érdemes...

A barbárok gyökerét, ahogy még nevezik, Kínában már többezer éve használták orvosi célra, Európába a Selyemúton került valamikor a 14. század környékén. Értékes áru volt, amellyel gazdagon lehetett kereskedni. Bár eredendően zöldség, leggyakoribb felhasználása gyümölcsjelleggel történik, desszertek kiegészítéseként. Íze fanyar, citrusos, formája és állaga a zellerszáréra emlékeztet. Kiváló szomjóltó (96%-a víz), magas a rosttartalma, vitaminokban, különösen a B-típusúakban, mint a karotin, a folsav, továbbá C-, A- és E- vitaminokban rendkívül gazdag. Káliumban, kálciumban, cinkben, vasban, és magnéizumban is tobzódik. Védi a májat (hajrá, piások!), és enyhíti az aranyeres panaszokat. Hashajtó hatása és alacsony kalóriatartalma miatt fogyó- és tisztítókúrázóknak is melegen ajánlott. Nyírfacukorral gyilkos kombó! Apropó: a levelei mérgezőek, ne kísérletezzünk velünk!

SAJTTORTA MÁKKRUSZTÁVAL ÉS RÓZSAVIZES REBARBARA-TOPPINGGAL

hozzávalók

a tésztához

100g darált mák + 20-30g a formázáshoz

50g mandula

15db kimagozott datolya

1ek méz/nyírfacukor

75g vaj

a töltelékhez

400g krémsajt

3 tojás

3-5ek méz/nyírfacukor (ki mennyire szereti édesen)

1 rúd vanília kikapart magja

1/2 citrom reszelt héja és pár csepp leve

a toppinghoz

1/4kg rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsavíz

Összeállítom a tésztát. Ehhez egy robotgépbe bedobálok minden hozzávalót, és összedolgozom. A kész masszát cipóvá gyúrva fóliában hűtőbe teszem 20 percre, hogy majd könnyebben tudjam formázni. Amíg a tészta megdermed, a krém hozzávalóit elegyítem egy habverővel. Félreteszem. A toppinghoz a rebarbarát megmosom, ötcentis darabokra vágom, és egy edényben a vízzel, a rózsavízzel és a nyírfacukorral pár percig párolom, hogy épp csak megpuhuljon, de ne essen szét. Elzárom alatta a gázt, lefedem. A sütőt 150 fokra begyújtom. Már csak az összeállítás és a sütés van hátra. A tésztát előveszem, kilapítom, megforgatom az extra mákban, és két sütőpapír között akkorára nyújtom, hogy ki tudjak vele bélelni egy 17cm átmérőjű kapcsos tortaformát. A forma alján és oldalán egyenletesen lelapogatom a tésztát (használok hozzá extra mákot szükség szerint, hogy ne tapadjon a tészta a kezemre), a túlnyúló részeket hagyom rusztikusan lógni. Beleöntöm a vaníliás sajtrkémet, és beteszem sülni egy órára a sütőbe. Tűpróbálval ellenőrzöm, hogy kész-e a süti. Ha megsült, nyitott sütőajtó mellett hagyom kihűlni. Végezetül rákanalazom a rebarbarát, esetleg megszórom ehető szárított virággal, és mehet a hűtőbe pár órára, fogyasztásig.

Éva

csütörtök
máj.102012

Van, hogy...

Van, hogy nem jut eszembe semmi. Van, hogy tódulnak az ötletek, és én egyik üzletből a másikba turnézom a hozzávalókat kajtatva, itthon pedig sorozatgyártásba kezdek, hogy megvalósítsam őket. Aztán persze van, hogy amit kitaláltam, nem, vagy nem úgy sikerül. De annyira még semmivel nem csúsztam meg szerencsére, hogy ki kellett volna dobni. Szóval van, hogy meg kell alkudjak a gondolattal néha, hogy a megálmodott fogás nem lett oylan, mint amilyennek megálmodtam, és olyan is van, hogy csak kicsit tér el állagban, kinézetben, és nekilódulok másodjára is, hogy véglegesítsem, tökéletesítsem, az egyébként jónak indult gondolatot. Ilyen például az a lisztmentes mákkrusztás sajttorta rózsavizes rebarbaratoppinggal, amit a napokban fel is teszek (most az eredetit, majd aztán később, ha sikerül finomítanom rajta, akkor annak az eredményét). Ezzel szemben ezt a soron következő fogást egyáltalán nem így terveztem, de mivel a máj gyakorlatilag a sütés első perceiben atomjaira hullott szét, márpedig libamájat nem kukázunk, gyorsan feltaláltam magam.

SÜLT LIBAMÁJPÁSTÉTOM PIKÁNS GYÖMBÉRES-RÓZSABORSOS REBARBARALEKVÁRRAL

hozzávalók

a pástétomhoz

1 érett libamáj

1l zabtej

3 gerezd fokhagyma

1ek

5db borókabogyó

friss bors

a lekvárhoz

250g rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsabors

1tk reszelt gyömbér

tálaláshoz pirított rozskenyér, csírák, rózsabors

A májat egy napra bepácolom a zúzott fokhagymával és borókabogyóval illetve sóval fűszerezett zabtejbe. A zütés napján a vajat közepes lángon felhevítem, a májat kiemelem a pácból, lecsöpögtetem, és pácból leszűrt zúzott fokhagymával és borókabogyóval együtt a vajba teszem. Pár percig sütöm minden oldalát, végül a serpenyő teljes tartalmát egy szitán átpasszírozom. Igény szerint utólag tuningolok az ízeken. A patét egy fedeles formába öntöm, hagyom kihűlni, majt hűtőben dermesztem. 

A rebarbaralekvárhoz a rebarbarákat megmosom, ötcentis darabokra vágom, és a vízzel valamint a cukorral, a zúzott rózsaborssal és a reszelt gyömbérrel együtt felteszem közepes lángon párolódni. Pár perc elég neki, hogy teljesen pépessé váljon. Ekkor egyszerűen megkeverem, dobozba teszem, és lehűtöm. (A rebarbaralekvár ilyen formán paleolit.) Pillanatok alatt megvan, és mennyei. Megunhatatlan. nagyobb mennyiségben is érdemes csinálni, mert húsokhoz, desszertekhez, de magában is üdítő, nem mellesleg mutatós a szép színével

A pástétomot pirított kenyéren kínálom csírával, egy-egy kanál rebarbaralekvár kíséretében, amit rózsaborssal díszítek.

Jó étvágyat!

hétfő
jún.062011

Mindenből a legjobbat! - 3. felvonás

Kimaxoltuk. Vasárnap, miután reggelire beburkoltuk a Petit Pain Pékség lenmagos bucijait, amit előző esti előrelátó gondos előkészületeinknek köszönhetően hazaszállítottunk, a kajakommandó megint útnak indult. (Bevallom, Lolának már kellett a játszótéri motiváció, mert bár érzi ő ezt a témát, azért háromnapos gasztrotúrára közel ötévesen még nem rendezkedett be egészen.) Kevés kiállítót hagytunk a végére a korábbi alapos terepfelmérés után, ráadásul azt is fejből tudtuk, hogy hol mit szeretnénk még kóstolni, úgyhogy elég célirányosan tudtunk haladni. Az utolsó nap ízpróbái, bártan mondhatjuk, feltették az i-re a pontot. 

BOCK - ÚJABB NO COMMENT

Az óra járásával megegyező irányban: Malac-lazac és tormás céklasorbet; Rántott véreshurka; Erdélyi sóskaleves gidabordával és spárgával; Hálóban sült nyúlgerinc salátamártással

 

TIGRIS - TÁNYÉRDESSZERTBEN ÖVÉ A PONT

Mákmousse eperhabbal 

 

MÁK BISZTRÓ ÉS TÁRSAI - MEGUNHATATLAN 

Vaníliás kecskesajt tejcsoki-ropogóssal

 

LACI! KONYHA! - ERŐS BEKEZDÉS

Mentás bárányburger 

 

MEZZO - JÖVÜNK MÉG

Hideg rebarbarás eperkrémleves; Borjúpofa fehérrépaágyon polentával 

Ha összegezni szeretném a 3 napot, akkor elég széles spektrumon kéne kategóriákat felállítanom, és beleféretnem a fogásokat egyikbe illetve másikba, mert minden egytől egyig, amit kóstoltunk, a maga nemében kifogástalan volt. Én inkább azt emelném ki, hogy micsoda vendégszeretetet tapasztaltunk a Rosensteinnél, kreativitást a Patakinál, eleganciát a Costesnél, változatosságot az U26-nál, frappáns ízeket a Baldaszti's-nál, nemes egyszerűséget az Anyukám mondtánál, és még sorolhatnám, mindenesetre profizmust és nívót kivétel nélkül mindenhol.

Az én személyes kedvencem Bíró uram nyúlgerince volt (Bock)... vagy inkább a Baldaszti's kacsa-tök párosítása, esetleg a Kistücsök harcsája? Ádámé minenesetre az U26 libamelle káposztás brick palacsintával... Vagy ugyanezt mondta volna a Laci! Konyha! mentás bárányburgerére meg a Rosenstein flódnijára? Én már nem is tudom! Ami biztos, hogy osztatlan sikert aratott köreinkben a Pataki zöldfűszeres fagyikínálat, a Tigris mákmousse és a Gere Frici. Meg a Costes pisztáciadesszertje, meg a ... áááh, tényleg feladom! Csak sorban jutnak az eszembe a három nap alatt kóstolt finomságok, és elkezdhetném sorolni az elejétől a végéig a rendezvényen felvonultatott szinte összes fogást. Nem teszem. Itt van erre ennek a három napnak a három bejegyzése. Tessék válogatni! Én pedig csupán csendesen Meli barátnőmmel (Ádám felesége) értek mélyen egyet, aki azzal a mondattal zárta a hétvégét: ez lett a kedvenc fesztiválom. Nekem is, és csak remélni tudom, hogy jövőre ugyanitt.

Éva

szombat
jún.042011

Mindenből a legjobbat! - 1. felvonás

Mindenből a legjobbat! Ez az idén először, a Sziget Kft. szervezésében megrendezésre került, Magyarország csúcsgasztronómiáját annak képviselőin keresztül bemutató fesztivál szlogenje. És valóban: a rendezvény mind színvonalát, mind kiállítói összetételét, mind pedig látogatóközönségét tekintve felnő a szlogenben megfogalmazott üzenethez.

A belépő 2,900.- Ft, ami már a kapuban korrektül jelzi, hogy bent mire számíthtunk: fesztiválokhoz képest az átlagnál magasabb árfekvésre, ezzel együtt csúcsminőségre az ételek alapanyagait, elkészítési módját, tálalását, az általános vendéglátást és minden mást tekintve. A helyszínválasztás remek, a sorok szellősek, a terep átlátható, a navigáció kifogástalan, az egész rendezvény jól szervezett, emberléptékű. A padokon szétszórva zenészduettek halk gitár- és énekhangja biztosítja a meghitt, kellemes hátteret az ízlelgetésekhez, beszélgetésekhez. Aki ide beteszi ide a lábát, az bizony nehezen tud elszakadni! Azon túl, hogy igényes fabútorokon fogyaszthatjuk el a látványosan szervírozott, ínyenc falatokat, mindezt leöblíthetjük hazánk bor- és pálinkanedűivel, rengeteg ismerőssel találkozhatunk, akikkel mind egy közös cél terel minket erre a párezer négyeztméterre: a minőségi kulinária iránti rajongás. Ez már adja is a beszélgetések alaphangját, az ételek és a rendezvényszínvonal kielemzésének a témáját. Az általános vélekedés messzemenőkig pozitív: akivel eddig beszélgettünk, mindenki elismerően nyilatkozott a fesztiválrólról an bloc. Bár az esemény rétegműfajhoz híven méreteit tekintve szolíd, a kínálat ételből-italból mégis olyan széles, hogy egy nap kevés arra, hogy a kulináris kalandor látogató kiaknázhassa annak az előnyét, hogy az ország gasztroelitje itt gyűlt össze mind, egy helyen. Standról standra járva csak kapkodjuk a fejünket: húúúha, ezt is meg kell kóstolni... meg azt is... Az egytálétellel jóllakni vágyó közönség nem jár jól a Budai Gourmet-val, de aki tobzódni szeretne a szofisztikált ízekben, végig szertné próbálgatni az ország legjobbjainak a kínálatát minőségi környezetben, annak itt a helye. Megmutatjuk miért.

CHATEAU VISZ - A VIDÉK DÍJNYERTES GYÖNGYSZEME

Kacsa-rilette cornetto kovászos uborka chutney-val


ROSENSTEIN - KÓSER HAGYOMÁNY ÉS KREATIVITÁS SZÍVÉLYES VENDÉGSZERETETBE OLTVA

Az óramutató járásával megegyező irányban: Pászka bruschetta; Kapros nyári liba töltött káposzta; Mentás töltött paprika

 

TIGRIS - EGYSZERŰEN CSAK: A LIBAMÁJ-SPECIALISTA

Vákuumban készült libamáj rebarbarával, salátával és medvehagyma-emulzióval

 

BALDASZTI'S - KÖNNYEDSÉG ÉS ELEGANCIA, BISZTRÓ A JAVÁBÓL

Az óramutató járásával megegyező irányban: Rozé kacsamell raz el hanout fűszerkeverékkel és hideg kapros tökfőzelékkel; Csirkemell zöldalmás-mustáros öntettel és salátával

 

COSTES - A NEMZETKÖZI MICHELIN MINŐSÉG

Az óramutató járásával megegyező irányban: Andalúz gazpacho saját köretével; Kacsamáj és marhalábszár terrine, rukola és parmezánforgács; Pisztácia mousse, konfitált cseresznye, fehér csokoládéhab; Házilag sózott lazac, narancs- és édesköménysaláta

 

Egyelőre ennyi fért belénk és az időnkbe. Ma folyt. köv. Még sok mindent nem láttunk, nem kóstoltunk. Ami ma-holnap mindenképpen sorra kerül: Kistücsök, Pastrami, Gere-Mandula, Bock, Laci konyha, Mák bisztró, Aranyszarvas, Nobu, Arany Kaviár, Déryné, Anyukám mondta... de ott van még a WAMP spájz a sok kézműves csodával, a Húspatika, a Petit Pain Pékség, a Sarki Fűszeres, és... és... és... és... és. Gyanítom, ma a társaság jelentős résznek a borászatok és pálinkafőzdék standjai sem maradnak ki a szórásból. :)

Találkozunk a Millenárison! Kellemes kóstolgatást, szép hétvégét kívánok!

Éva

csütörtök
máj.122011

Kettős hatás

26 fok. Na, végre. A múlt heti fagyok nagyon nem jöttek jól: a most érő gyümölcsök-zöldségek egy jó része (1/7-e) bánta a gazdákkal együtt, ezért lesz, amiből kevesebb lesz, ami értelemszerűen az árakat is feljebb tolja - ezt meg mi fogjuk bánni. Ez a rossz hír. A jó viszont, hogy a nyár feltartóztathatatlanul jön, és vele együtt zúdul ránk a friss mindenből. 

Én óriási rajongója vagyok a nyerskosztnak, mint például a zöldség- illetve gyümölcssalátáknak, sushinak, klasszikusan a hús-, hal-, kreatívan a zöldség- és gyümölcscarpaccioknak, ugyanígy a hús- és hal- vagy akár zöldség- vagy gyümölcstatároknak, szárított sonkáknak (ez utóbbiakból a nyers fehérjét tartalmazó dolgokról sajnos most egy ideig le kell mondjak), vagy akár a főzés nélkül készíthető desszerteknek (pl. a villám müzlik, az ebből készülő joghurtos gyümölcsfagyik vagy gyors piknik desszertek), ezért nyilvánvaló, hogy a frissen préselt leveket, vagy azok kombinációját - idegenül szólva smoothies (ejtsd nagyjából: szmúdíz - egy erősen pösze, már-már d-nek hangzó z-vel a közepén) minden formáját is előszeretettel fogyasztom. Ez a rajongás az oka annak, hogy nálam amióta csak van saját konyhám, alapfelszerelés egy jó minőségű gyümölcscentrifuga, egy citrusprés és egy turmixgép. Ezen italoknak nagy előnye, hogy jól lehűtött gyümölcsből készítve hihetetlen frissítő tud lenni, nem mellesleg tele van vitaminnal, és bár jellemzően nem igazán kalóriadús, mégis a nyári melegben akár egy teljesértékű étkezésként is megállja a helyét... no, meg persze, gyerekbarát. Hátránya viszont, hogy tárolás útján elveszíti a vitamintartalmát, még ha az íze meg is marad, tehát célszerű egyszerre csak annyit készíteni, amennyit azonnal el is tudunk fogyasztani. Ami hátránya még az a jelentős gyümölcsrostveszteség a préselés után visszamaradó "törmelék" formájában. Ha idő híján vagyok, attól sajgó szívvel megválok, de ha van egy extra 20 percem, akkor a szemétnek szánt maradékot is felhasználom. Álljon itt ennek példázataként két recept egy azon hozzávalókból.

PIKÁNS GYÖMBÉRES-GRÁNÁTALMÁS ALMA-REBARBARA SMOOTHIE

hozzávalók

0.5kg rebarbara

1.5kg alma

5dkg friss gyömbér (ha gyerekeket is megkínálunk belőle, akkor fele ennyi gyömbért használjunk, vagy hagyjuk el teljesen, hogy ne csípjen a végeredmény)

1 gránátalma

(1ek méz/nyírfacukor ízlés szerint)

kínálás előtt díszítésnek szárított virágszirmot szórok a poharak tetejére

Előkészítem a gyümölcsöket: a gyömbért meghámozom, a gránátalmát, a rebarbarát és az almát alaposan megmosom, utóbbit félbevágom, kimagozom (amit egyébként nem szoktam tenni - elvégzi azt a centrifuga -, de most fel szeretném használni a maradékot is a gyümölcsből). Először a rebarbara levét préselem ki, a maradékát kikaparom a centrifuga hulladékgyűjtőjéből, és félreteszem - ebből fagyi készül. Ezt követően az almát és a gyömbért is átküldöm a rendszeren. A centirfugát félretolom, előveszem a citrusprést, és a félbevágott gránátalma levét kipréselem vele. (Miután ezt megtettem, én még a magokat össze szoktam egy labdába gyúrni, és kézzel az utolsó cseppig kinyomkodom a maradék levet.) A gránátalma levét hozzákeverem a többihez. Mivel a rebarbara alapból nagyon savanyú, aki igényli, a végeredményt édesítheti egy nagy kanál mézzel. Végül talpas poharakban kínálom az italt egy keverő és kevés szárított virágszirom kíséretében. Ennyi gyümölcsből kb. 1.25l smoothie készíthető el, tehát 4-6 főre elegendő.

...és innentől nem paleo.

GYÖMBÉRES-ALMÁS RÉTES MANDULÁVAL ÉS RÓZSASZIRMOS REBARBARAFAGYIVAL

hozzávalók

a fagyihoz

a kifacsart rebarbara maradéka

2dl natúr joghurt

4ek méz

3ek szárított rózsaszirom- és gyümölcskeverék (Culinarisból: van benne hibiszkusz, csipkebogyó, alma, rózsa, fahéj - elhagyható)

a réteshez

a kifacsart alma és gyömbér maradéka (kb. 35dkg)

1/2 lime leve

10dkg natúr mandula

2ek méz

réteslapok (én a biopiacon veszem a Naturgold teljeskiőrlésű, adalékmentes termékét, de a Tanne is oké)

olvasztott vaj

A fagyihoz a rebarbara maradékát, a joghurtot és a mézet egy robotgépben összepürésítem. Mivel a rebarbara héjának a rostjain nincs az a HT penge, ami fogna, az így elkészült masszát egy szűrön átpréselem, a fönnmaradó rebarbarát kézzel alaposan kinyomkodom. A leszűrt rebarbarás joghurtot egy műanyag dobozba teszem, és beirányítom a fagyasztóba egy röpke 3 órára. Fél óránként majd megkevergetem, hogy összetördeljem a benne képződő jégkristályokat, és így krémes maradhasson a vizes alapja ellenére, illetve az utolsó fél órában óvatosan beledolgozom a szárított szirmokat.

A réteshez a gyömbéres almakeveréket a tartályból egy tálba kaparom, a nagyobb héjdarabokat, ha vannak, kidobálom, a lime levét ráfacsarom, és alaposan összeforgatom vele. A mandulát egy robotgépben ledarálom, és a mézzel együtt hozzádolgozom a keverékhez. Ezek után már csak annyi dolgom van, hogy betöltöm a réteslapot, de előtte még bedurrantom a sütőt 190 fokra. Egy munkafelületre kiterítek egy nedves konyharuhát, kihajtogatom rajta a réteslapot, megkenem olvasztott vajjal, majd a tölteléket egy csíkban elhelyezem rajta, végül fölhengergetem a tésztát. A rétest óvatosan átemelem egy tepsire, és az előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm. Mielőtt nekiesnék, mint tót az anyjának, előbb megvárom, hogy kicsit kihűljön, különben a szeletelésnél szétesik.

Kínálhatom langyosan vagy felforrósítva egy gombóc fagyi kíséretében, de hidegen is megjára.

Egy kis piacozás után ugorjatok neki a hétvégén!

Éva

hétfő
júl.052010

Recept nélkül

A hétvége nagyon mozgalmas volt úgy program, mint kulináris élmények tekintetében. Míg zajlott a Kékszalag a Családfővel a mezőnyben, mi, lányok, az egyik legrégebbi barátnőmmel kiegészülve tartottuk a frontot Balatonlellén. Szombaton felbővültünk a család utolsó harmadával és az argentín barátainkkal, hogy igazán kerek legyen a program. (Szegényeknek a felhőtlennek ígérkező balatoni élményt kicsit ugyan beárnyékolta a négyes szám előbb egy négyórás Budapest-Lelle autóút majd a délutáni 0:4 formájában, de ettől függetlenül szép közös élménnyé lett ez a kis lellei vakáció így, az elutazásuk előtti utolsó napokban.) Ebben a 3 napban volt fesztivál- és pincelátogatás, majd méltó zárásként a számomra kihagyhtatatlannal tettük fel a pontot a szépen megrajzolt i-re.

Idén nyáron másodjára tettük tiszteletünket a szemesi a Kistücsökben. Ennek nem csupán a rám váró gasztroélmény miatt örültem, hanem azért is, mert a Czifray-versenyen személyesen megismert döntős csaptattárssal, Angélával is találkozhattam - t.i. a Kisasszony "megnyert" az egységben egy konyhai állást (vagy inkább az étterem nyerte meg Őt?), és június vége óta gyarapítja a Tücsök szakmailag igen erős gárdáját. Hatalmas vigyorral, szívélyesen fogadott most is, ahogy a múlt héten. Látszott, hogy tíz centivel a föld fötött van, hogy ott lehet. A korábbi látogatásunk alkalmával, mivel Angi konyhai tudását és ízlését (azaz Angela's taste :D) nagyra tartom, természetesen kikértem az ajánlatát a menüre vonatkozóan. Előételnek a füstölt pisztrángot javasolta korianderes zöldborsópürével, desszertnek pedig, azt mondta, a levendulás barackos pitét meggylevessel el ne mulasszam - majd ő megcsinálja. A főételt rám bízta. Megfogadtam a tanácsát - nagyon jól tettem. A füstölt pisztráng tényleg kihagyhatatlan, a barackos pite pedig... mit mondjak... megvett kilóra. (Mivel a halat sosem tudom megunni, és melegen füstölt pisztráng igen jó kivitelben a kerületben is kapható, egy kicsit más megközelítésből, de vágyom rá, hogy megismételjem az "uszonyatos" jó élményt, úgyhogy a héten jön az én egyik itthoni egyszemélyes kedvencem: füstölt pisztráng zöldsalátaágyon, gránátalmával és manulával - recept hamarosan.)

A héten a FB-on már láttam a hétvégi ajánlat előkészületeit, ahol jeleztem is, hogy jövök, jövök, jövök. Nos, jöttünk, ettünk, nem győztünk dícsérni. Ezúttal szintén pisztrángot rendeltem meleg csicseriborsós cukkínisalátával, Lolának a filotésztába burkolt, ropogósra sütött kecskesajtot kértem - mmmmmmm -, és a beígért desszerttel zártam a sort, ami Angi eheti kreációja volt. Mivel a desszert napi ajánlatként és nem állandó elemként szerepelt az étlapon, különösen felértékelődött annak tükrében, hogy sikerült a legeslegutolsó darabot megcsípnem - Lolával megosztottuk. Szétvetett az öröm, hogy nem maradtam le róla, ugyanakkor a végére érve sajnáltam, hogy ennyi volt, többet nem szerepel a kínálatban. A lányom ordította is, hogy "Még, még, mééééég!!!" Csak azzal tudtam nyugtani, hogy vagy levesszük "Angi nénit" egy pritvát gyártásra, vagy megszerezzük a receptet.

BAZSALIKOMOS TÚRÓALAGÚT BALZSAMOS MÁLNAFAGYIVAL

Fotó: Bakcsy Árpád Forrás: Facebook

Mint írtam, recept nélkül jön ez a bejegyzés, hisz az alkotás nem a miénk, és a tökéletessége előtt tisztelegve nem szeretném silány próbálkozásokkal megszentségteleníteni az eredetit. Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy Angélánál hamarosan elérhető lesz. (Máskülönben rámegyek a témára, és megsürgetem, hogy az legyen. :) ) Én itt csupán egy egyszerű értékelésre vállalkozom - remélem, nem bánja! 

A könnyű, nyári desszert, a Tücsökre jellemző módon, rém elegáns tálalásban érkezett. Mivel a balzsamos málnafagyi elfogyott, helyette egy rebarbarás eperfagyi kísérte az alagutat - sajnáltam is meg nem is. Maga a túróalagút ügyes társítása volt egy habkönnyű, vékony piskótának és egy szintén könnyed, épp kellemes egyensúlyú fanyar-édes, krémes túrótölteléknek. A balzsamos málnafagyival bizonyára tökéletes volt az ízharmónia, de a felszolgáló szabadkozása dacára nem éreztem, hogy a fagyicsere bármit elvett volna a desszert komplett ízélményéből. A sorbet-jellegű fagyi egyébként egy roppanósra pirított, vékony piskótafotelben ült, és ami nálam végképp nagyot ütött, hogy - ez a fenti, Bakcsy Árpád által készített képen még nem így került tálalásra - a kompozíció alatt egy hajszálvékony széles sávban pürésített bazsalikom futott végig. Telitalálat. A dekorációt illetően a túróalagút tetején egy hófehér porcukorcsík alapozott az aszaltmálnának, ami a tányér egyik részén egy ugyanekkora csíkban visszaköszönt. Nem tudtam mást mondani, minthogy ízben, látványban egyaránt tökéletes!

Ez úton gratulálok a Spooon és a család nevében Angélának, további, hasonlóan eredményes alkotómunkát kívánva neki. Mi ott leszünk, drukkolunk, tesztelünk.

Éva

U.i.: Bakcsy Árpád ételfotós és -sztájliszt, aki egybként a Czifray-versenyen az ott készült alkotásokat is fotózta, sok egyéb mellett a XI. Fadrusz u. 5 szám alatti Gastrogaléria alapítója - a blogjába, munkáiba itt lehet belekukkantani.