Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in pirospaprika (4)

szerda
febr.132013

Csücsöriborsó

Talán már tudjátok, hogy gyengém a marokkói konyha. Időről-időre szükségem van azokra az ízekre - lassan comfort fooddá válik a számomra. Ezúttal csicseriborsóból főztem egy gyors ragut.

CSICSERIBORSÓ-RAGU

kell hozzá

egy konzerv csicseriborsó (lehetőleg adalékanyag-mentes)

egy teáskanál római kömény

egy kávéskanál pirospaprika

egy fej vöröshagyma

egy csokor korianderzöld

5 cm friss gyömbér

olívaolaj vagy vaj

A szálasra vágott hagymát párold üvegesre olívaolajon vagy vajon, majd add hozzá a meghámozott, vékonyra szeletelt gyömbért. A megpirított római köményt őröld porrá mozsárban, majd a pirospaprikával szórd a hagymához. Pár másodperc alatt felszabadulnak az ízek, ekkor öntsd fel egy löttyintés vízzel, nehogy megégjenek a fűszerek. Öntsd hozzá a csicseriborsót, pár percig főzd.

Korianderzölddel megszórva, kuszkussza tálaltam.

Ádám

kedd
nov.202012

Paprikásss

Csirkepaprikást mindenki tud csinálni, rendben, de itt az expressz verzió. A csirkepörkölt (-paprikás) ugyan alapvetően tévedés, mert mire a hagyma rendesen szétfőne, addigra a húsból legfeljebb pép marad - ez az étel a lassan puhuló marhahúsokra lett kitalálva. A hagyma tehát ez esetben észrevehető, darabos marad, ez persze nem ront az élvezhetőségén. És mondok még valamit: szerintem minden pörköltféle másnap a legfinomabb.

Itt olvashatjátok Éva verzióját.

GYORS CSIRKEPAPRIKÁS

kell hozzá

fejenként 20 dkg csirkemellfilé (lehetőleg tanyasi)

egy-két fej vöröshagyma

egy-két evőkanál őrölt pirospaprika

két-három evőkanál liba- vagy kacsazsír

egy kis doboz zsíros tejföl

A megmosott, megtisztított csirkehúst kockázd fel, majd forró zsíron apránként adagolva pirítsd meg. Add hozzá az apróra vágott vöröshagymát. Ha üvegesre párolódott, szórd hozzá a pirospaprikát; ezt egy kicsit oda kell pirítani a zsírral, mert így szabadulnak fel az ízei (de ne égjen oda, mert akkor keserű lesz). Öntsd fel annyi vízzel vagy húslevessel, amennyi ellepi, majd főzd kis lángon fél órát (időnként pótolva az elfőtt levet). Ha kész, akkor keverd hozzá a forró tejfölt (melegítsd meg, vagy a pörkölt szaftjával keverd el) - így a tejföl nem lesz csomós.

Vendégeink a hagyományos konyha hívei voltak, ezért nokedlivel tálaltuk - én magában enném, esetleg rozskenyérrel.

Ádám

kedd
máj.082012

Akad még sütőtök

Napokon belül itt a rengeteg friss zölség és gyümölcs szezonja, egyelőre még az üvegházi eperrel és hasonlókkal kell beérnünk, de türelem!

Addig itt egy utolsó sütőtökös pásztortarhonya, mely legközelebb télen vehető elő. Mivel sem krumpli, sem hús nincs ebben a változatban, a kolbász adta fűszeres ízt nekünk kell pótolni.

PÁSZTORTARHONYA SÜTŐTÖKKEL

kell hozzá:

fejenként 10-12 dkg tarhonya

egy kisebb sütőtök

egy evőkanál zsiradék (én kacsazsírt használtam, de bármilyen olaj is jó)

egy fej vöröshagyma

egy teáskanál egész kömény

2-3 gerezd fokhagyma

egy kávéskanál pirospaprika

A felkockázott hagymát párold meg a zsiradékon, majd pirítsd meg rajta a tarhonyát. Húzd félre a tűzről az edényt és szórd bele a pirospaprikát; a forró zsiradékban életre kelnek az ízei, de nem ég meg. Öntsd fel a tarhonya duplájának megfelelő mennyiségű vízzel, dobd hozzá a meghámozott, felkockázott sütőtököt, zúzott fokhagymát, köményt, sózd, borsozd. Forrald fel, majd apró lángon, lefedve hagyd duzzadni kb. negyed órát.

Egy nagy kanál tejföllel vagy joghurttal, esetleg petrezselyemmel megszórva tálald.

Ádám

szombat
febr.262011

Klasszikusok

Ahogy érik az ember, úgy kezdi érteni és értékelni a hagyományőrző, régről gyökerező dolgokat, legyen szó zenéről, irodalomról, képzőművészetről. A kulináriában én magam a szüleimmel ellentétben ezidáig nem voltam egy hagyománykedvelő, sőt! A Nagybátyám meg is jegyezte nem egyszer: "Ugyanerről a tőről fakadsz, hogy tudtál így 'elfajzani'?" Az elmúlt évtizedben mindent ettem, csak hazait ne kelljen, mert a soha meg nem újuló, unásig ismételt, mindig egyféleképpen, rossz minőségű alapanyagokból és korszerűtlen technikával készített, túl nehéz ételekből már menzás koromban elteltem. Az elmúlt tíz évem útkeresésről szólt, ami útkeresés a magyar konyhát majdhogynem egy az egyben kiiktatta (kevés kivétellel, mint a székelykáposzta, a kacsa-/libacomb, a halászlé, a kőrözött, a kovászos uborka, a libamáj, a pörköltek és a házi kolbászunk - persze mind a szüleim keze nyomán, mert ha egyszer hazai, akkor szigorúan hazai!) Az aktív ellenállás mostanáig tartott. A jelenleg tomboló hazai gasztroforradalom és az erre épülő bisztrokultúra robbanásszerű fejlődése élén az ország legnevesebb séfjeivel - akik közül néhánnyal volt is szerencsénk személyesen megismerkedni - azonban egyik pillanatról a másikra magával hozta nálam, hogy mostanra egyre ritkábban fogyasztok indiait, thait, mexikóit, japánt, arabot ésatöbbit. Annyira magával ragadott a helyi alapanyagok és klasszikus ízek, íztársítások hihetetlenül kreatív újragondolása, azaz a magyar nouvelle cuisine, hogy egyszerűen nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy újra és újra ne menjek, ne kóstoljak, ne tapasztaljak, ne tanuljak. Az ország minden szegletében megtelepedett minőség a Kistücsök, a Bock, a Brill, a Tigris, az Aranyszarvas, az Arcade, a Chianti, az Enoteca, a Mandula és még sorolhatnám ki mindenki képviseletében engem teljesen visszahódított a magyar konyhának. Mondhatni: a magyar konyha egyik legnagyobb rajongója lettem. Nem szeretem kevésbé a világ konyháit, de annyira izgalmas és változatos, majdhogynem kimeríthetlen a mai magyar konyhaművészet, hogy a kalandozásba fizikailag nem fér bele más, ugyanakkor ez a kulináris kíváncsiságomat nagy mértékben ki is elégíti. Ha ma az ide érkező külföldi barátaim magyar étteremben szeretnék magukba szippantani az egykoron méltán világhíres, de az elműlt évtizedekben megtépázott hírű magyar konyharemekek révén a kultúránkat, már meleg szívvel tudok nekik ajánlani számtalan jobbnál jobb éttermet, miközben a honiakat is folyamatosan bátorítom a nyitottságra.

Mindezek szellemében és Édesapám tiszteletére, aki ma 65 éves, és rajong a magyar konyháért - ezen belül is a lenti fogásért -, a hétvégén én is visszkanyarodtam a hazai gyökerekhez, és elkészítettem a mindenki által hőn szeretett csirkepörköltet a saját magam vezette konyha egészséges szempontjainak megfelelően.

KLASSZIKUS CSIRKEPÖRKÖLT... KICSIT MÁSKÉPP - JOGHURTTAL, ÚJHULLÁMOS UBORKASALÁTÁVAL ÉS KUSZKUSSZAL

hozzávalók

a pörkölthöz

1 egész tanyasi csirke + szív és máj

3ek olívaolaj

1 nagy fej vöröshagyma

2 púpos ek őrölt édes pirospaprika (esetleg 1tk csípős is)

1 tv paprika vagy 1/2 kápia

1dl víz

1 nagy paradicsom

1 púpos tk Virágoskút ételízesítő (tisztán sóban tartósított bio zöldségek és fűszerek) - ha ez nincs, akkor bármilyen adalékanyagmentes ételízesítő megfelel

1 púpos ek himalájai

az uborkasalátához

1 kígyóuborka

1tk

1/2dl olívaolaj

2ek almaecet vagy citrom

2 gerezd fokhagyma

1ek méz

1/2dl víz

köretnek kuszkusz (ami tul. képp. mini tarhonya és egy perc alatt megvan - én a Culinarisban veszem a teljeskiőrlésű bio kuszkuszt)

továbbá joghurt

díszítésnek kápiakockák, petrezselyem és frissen őrölt bors

Az olajat felteszem közepes lángon, és amíg megmelegszik, felaprítom a hagymát, amit aztán hozzáadok az olajhoz, és pár perc alatt puhára dinsztelek. Közben szétbontom a csirkét alsó és felső combokra, szárnyakra, a mellet négy-, a hátat kétfelé vágom. Amikor a hagyma puha, hozzáadom az őrölt paprikát, és azonnal felöntöm 1dl vízzel, hogy oda ne kapjon, mert akkor keserű lesz. Ezek után négybe vágva beledobom az alapba a paprikát, a paradicsomot, valamint hozzákeverem az ételízesítőt és a sót. (Ha bírjuk az erőset, akkor egy kevés csípős őrölt paprikával is megbolondíthatjuk a pörköltalapot.) A csirkedarabokat újra megmosom, és a belsőségek kivételével jól beleforgatom a pörköltalapba, hogy az mindenütt bevonja. Ezután már csak annyi dolgom van vele, hogy lefedem, és alkalmankénti átforgatás mellett alacsony lángon párolom a húst kb. egy órán át, ami a főzés végére fog annyi levet ereszteni, hogy csodálatos, tartalmas szaftja legyen a pörköltnek.

Amíg a csirke fő, elkészítem az uborkasalátát. Ehhez az uborkát egy gyalun vékonyra szeletelem. (Én nem szoktam hámozni, mert sokkal szebb és finomabb így, de akinek az epéjével problémája van, annak nincs sok választása.) Az uborkaszeleteket egy nagy keverőtálba teszem, megsózom, és hagyom, hogy levet eresszen. Közben az olajból, az ecetből/citromból, mézből, vízből és reszelt fokhagymából elkészítem az öntetet, és összeforgatom az uborkával. Amíg a pörkölt megfő, a salátát lefedve hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízei.

10 perccel a főzés idejének lejárta előtt hozzáadom a pörkölthöz a szívet és a májat (mi szeretjük, de természetesen nem kötelező), és vízforralóban felteszek vizet a kuszkusznak. Ennyi pörkölthöz kb. 1/4kg kuszkuszt szórok egy tálba 1tk sóval elkeverve, erre annyi vizet öntök, hogy egy ujjnyira ellepje, majd lefedem. A kuszkusz 2 perc alatt magába szívja a vizet, és már tálalhatok is.

Egy tányérra kanalazok a kuszkuszból, mellé szedek a húsból, jól meglocsolom pörkölszafttal, végül az uborkasalátából halmozok keveset a hús másik oldalára. Díszítésnek én ezúttal kápiát daraboltam apró kockákra, amivel az uborkát szórtam meg, és kevés petrezselyemmel hintettem a kuszkuszt. Frissen őrölt borssal fejeztem be a tányért.

Ismerős ízek, egészséges kivitelezés, ráadásul: piros...fehér... zöld. Jó kombó! Isten éltessen, Apukám!

Éva