Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in paradicsomkonzerv (8)

hétfő
nov.162015

Belevágok

Napok óta a hétvégi események nyomán születő reakciókat figyelem, a körülöttem lévő közvetlen és tágabb környezetem, a világ, a politika, a sajtó, a hétköznapi ember, a barát, a család, az ismerős reakcióit. A felháborodás, a megrendülés, a szomorúság, a düh, a félelem sok formában ölt testet, de gyakran a leírt vagy elmondott szavak és a mögöttes gondolatok kifejezetten sokkolóak, ezen eszmék általánossá válásának következménye pedig nem kevésbé ijesztő, mint maga a terror... kvázi beláthatatlan.

Az ember ösztönösen érez, a civilizált ember ezeket az érzelmeket aztán hagyja leülepedni, majd újrakeretezi őket, megszelídíti a szívét, a gondolatait, megrázza magát és továbblép. Az egyetlen lehetséges irányba: a megbékélés irányába. Tömegesen tették ki a napokban a felhasználók Martin Luther King örökérvényű idézetét a Facebookra, miszerint "A sötétség nem tudja a sötétséget kiűzni. Csak a fény képes rá. A gyűlölet nem tudja a gyűlöletet legyőzni. Csak a szeretet képes rá." A félelemkeltés egy rendkívül hatékony fegyver, amire mi, emberek jól kiszámíthatóan reagálunk. Bezártjuk az ajtóinkat, ablakainkat, szívünket, határainkat mindenki előtt, aki csak kicsit is hasonlít arra, aki fenyeget minket, és ezzel engedtünk a terrornak, belementünk a másik oldal élet-halál játékba. Ahelyett, hogy az elutasításunkat a megfelelő irányba csatornáznánk, és felmérnénk annak a vészélyét, amit az általánosítás hordoz magában. Ha elvakult félelmünkben hátat fordítunk az egyetlen lehetséges megoldásnak, összefogás és integráció helyett szegregálunk, az kikerülhetetlenül széthullást, szembenállást, háborút eredményez.

Sok muzulmán barátom él a világban szerte. Huszonéve meglévő barátaim. Aggódom értük. Vajon éri-e őket bántódás amiatt, mert ők kelet felé imádkoznak, Ramadánt ülnek és jobbról balra írnak alá. És aggódom magunkért, akik rendre beleesünk az előítéletes gondolkodás primitív csapdájába.

Amikor a kislányomnak a hétvégi eseményeket próbáltam a kilencéves fejében helyretenni, mielőtt az iskolában rázúdulnak a még mit sem sejtő kicsi gyerekek otthonról hozott sokat sejtető félmondatai, emberekről beszéltem neki: jó és rossz emberekről, nem pedig jó és rossz népekről. Merthogy ezt fontos már ilyen idős korában is tudni megkülönböztetnie. Fontos, hogy úgy nőjön föl, hogy tudja: bizonyos emberek és tetteik nem definiálják a velük azonos színű, vallású, származású embereket. Az ő iskolájába is járnak muszlim gyerekek. Úgy engedtem el ma reggel, hogy kértem, vigyázzanak egymásra. Részünkről kezdettől tudatos döntés, hogy sokszínű és vegyes kultúrájú közegbe járatjuk a gyerekeinket, és igyekszünk a legjobb tudásunk szerint toleranciára nevelni őket. Mégis aggódom. Mert bár nemzetközi iskola révén az "emberanyag" összetétele szülői vonatkozásban is magasabb iskolázottságot és haladóbb gondolkodást feltételez, mégis akadhat egy-egy más látásmóddal rendelkező "felnőtt", akinek egy kellően át nem gondolt, felelőtlenül elejtett, vagy épp szándékosan szajkózott ártó mondata beszivárog a kis közösségükbe, és rést üthet a féltve őrzött tolerancia pajzsán. Bízom az iskolában, bízom az iskola szellemiségében, és hogy azt megfelelően tudja közvetíteni a gyerekek felé, az általuk hőn hirdetett és védelmezett szabad gondolkodásra nevelve a kicsiket.

Egy másik kép is eszembe jut, amit sokat láttam keringeni a neten. Két kislányt ábrázol, egy feketét és egy fehéret, ahol az előbbi az utóbbi arcát símogatja, a felirat pedig: "A rasszizmus nem velünk születik. Megtanítják nekünk." Hát legyünk rossz nebulók! Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, kizökkenteni, ne engedjük, hogy a negatív érzelmek, mint a harag, a düh, a félelem befészkeljék magukat az érzéseinkbe, a gondolatainkba, a mindennapjainkba! Tudjunk szeretni előítéleten túl, élni terrortámadások után, értékelni a szabadságot, élvezni, hogy sokszínű a világ, és bízni, bízni, bízni abban, hogy ez így van jól.

Én ezt a gondolatmenetet szimbolikusan egy csodás közel-keleti fogással, az izraeli vagy más források szerint arab lecsóval, zárom. És innen üdvözlöm az európai, az arab, a latino, az ázsiai, a heteró, a meleg, a fekete, a fehér, a zsidó, a muzulmán barátaimat világszerte, valamint Néhányótokat ott, Párizsban, akik mind a "safe" gombra kattinthattatok szombaton. #parisisaboutlife #lifeisaboutliving #peace

SHAKSHUKA

hozzávalók

1/2dl olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 piros kápiapaprika

1ek őrölt római kömény

1tk őrölt koriander

1ek őrölt édes pirospaprika

1 csipet cayannebors

1 paradicsomkonzerv

3 tojás

5dkg fetasajt

1/2 csokor korianderzöld

A felszeletelt hagymát és paprikát az olajon 20 percig dinsztelem alacsony lángon. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, az őrölt fűszereket, és lepirítom kicsit, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, elkeverem. A masszát egy tűzálló tálba teszem, rámorzsolom a fetát, a tetejére ütöm a tojásokat, és 180 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig sütöm. Friss korianderzölddel és chilipehellyel kínálom. 

Éva

szerda
febr.042015

A garam masala altat?

A babánk estére annyira túltöltekezik élményekkel, hogy a fáradtságtól nem bír elaludni. Ismerős az érzés; felnőttként tudunk tenni az elalvásért, egy kéthónaposnak viszont a világ nyűgét jelenti. Órákon át sír és nyekereg.

Krízishelyzetben is enni kell, máshogy nem lehet bírni a 24 órás szolgálatot, és lehetőleg nem valami fost. Gyors ételekhez nyúlok, amelyek tényleg legfeljebb fél óra alatt az asztalon vannak. Az sem gond, ha indiait kívánunk meg. A fűszerek illata vajon segít elaludni? Majd kiderül.

EXPRESSZ VAJAS CSIRKE

kell hozzá


csirkemell

 

1 paradicsomkonzerv

1 vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

1 kávéskanál római kömény

1 kávéskanál koriandermag

1 kávéskanál garam masala

egy pohár joghurt

tisztított vaj/ghí

A hagymákat, paradicsomot és a joghurtot pürésítsd. A fűszereket (ha nem őröltek) forrósítsd fel száraz serpenyőben, majd porítsd mozsárban. A csirkét kockázd fel, nagy lángon pirítsd körbe a vajon, majd kotord hozzá a fűszereket, pár másodperc alatt felszabadulnak az illatok. Ekkor öntsd hozzá a pürét, és főzd negyed órát. Ha kész, még egy kocka vajat hozzáadhatsz. A tányéron még egy kanál joghurttal megfejelheted.

Mi párolt basmati rizzsel és csapattival (lapos indiai kenyérféle, leginkább a tortillára emlékeztet, 15 perc alatt kész) ettük.

Ádám

csütörtök
máj.092013

Fusilli con il tonno alla bolognese

Azaz bolognai tészta, csak hús helyett tonhallal. Turbó változat.

TONHALAS BOLOGNAI

kell hozzá

2 tonhalkonzerv

egy-két sárgarépa

2-3 gerezd fokhagyma

egy szárzeller

egy fej vöröshagyma

egy-két friss paradicsom vagy egy doboz darabolt paradicsom

egy evőkanál balzsamecet

olívaolaj

Az apróra vágott vöröshagymát párold üvegesre olívaolajon, majd add hozzá a gyufaszálasra szelt (julienne) sárgarépát és zellert (így nagyon hamar elkészül), valamint a zúzott fokhagymát. Amikor már félpuha (ez pár perc), add hozzá a tonhalat és a paradicsomhúst, sózd, borsozd, lötyintsd hozzá a balzsamecetet. Néhány perc főzés után forgasd hozzá a tésztát, reszelj rá parmezánt, kész is.

Ádám

szombat
ápr.272013

Máshogy jó

A balatonszemesi Kistücsök nálunk még mindig toplistás, az egyre csak nyíló, jobbnál jobb új helyek ellenére is. A magasra tett, mégis minden esetben megugrott mérce, a példás vendégszeretet, a kellemes helyszín mind hozzájárul ahhoz, hogy állandó kedvencünk legyen.

Az épp aktuális étlapot még nem láttam, de a közelmúltban rendszeresen felbukkant az előételek között a sültpaprika-krémleves. Ízében egyszerre hordozott egy kis töltött paprikát és egy kanálnyi Balkánt. Ezt próbáltam meg reprodukálni. Nem sikerült, egész más lett, de nagyon jó.

SÜLTPAPRIKA-KRÉMLEVES

kell hozzá

3-4 kápia paprika

2-3 friss paradicsom, vagy egy konzerv darabolt paradicsom

egy kis fej vöröshagyma

egy gerezd fokhagyma

fél-egy liter alaplé (jó bio kockából is)

néhány kanál natúr joghurt vagy tejszín

A kápiákat süsd szenesre a sütőben vagy grillen. Hagyd hűlni, majd hámozd-magozd ki őket. Ha friss paradicsomot használsz, hámozd és magozd ki azokat is (forró vízbe mártva könnyen lejön a héjuk). Az alaplében tedd fel főni a felkockázott hagymát és a fokhagymát, főzd 10 percig, majd add hozzá a paradicsom- és kápiahúst. Egy perc főzés után pürésítsd turmix vagy botmixer segítségével.

A kitálalt levesre csorgass egy-egy evőkanál joghurtot, de egy kis sóval habbá vert tejszíngömböt is kanalazhatsz rá.

Ádám

szerda
febr.202013

Szeráj

Azaz palota. Az egyik leghíresebb az oszmán építészet jegyében készült, ma múzeumként működő, több mint ötszáz éves Topkapi szeráj, Isztambul egyik leglátogatottabb túrista látványossága.

A meghatározó vöröslencseélményem ehhez az úgy hiszem, perzsa recepthez kötődik. Egy bő évtizede. A hazai Szerájt, azaz a Vígszínházzal szemközti éjjel-nappali török kifőzdét bár már ennél régebb óta ismerem és látogatom, az ő hamisítatlan török vöröslencselevesük később vett le a lábamról. A megnevezésen, így a leves fő alkotóelemén túl a közel-keleti ízhatás közös még a kettőben, ám míg az én "első szerelmem" inkább egy nehezebb egytálétel jelleget ölt a kesudió és a fűszerezés miatt, addig a lenti recept, aminek az ihletője az említett Szeráj-leves, inkább egy könnyedebb, frissebb fogás.

PARADICSOMOS-MENTÁS VÖRÖSLENCSELEVES

hozzávalók

3ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

2 nagyobb répa

1ek őrölt koriander

1ek őrölt római kömény

200g vöröslencse

1l víz

3 bio zöldségleveskocka

400g darabolt paradicsomkonzerv

4 babérlevél

3 gerezd fokhagyma

1 csomag menta

1/2 citrom leve

igény szerint , frissen őrölt bors

tálaláshoz kefír/joghurt esetleg pirítós/pita (mind elhagyható)

Az olajat egy edényben felhevítem, közben a hagymát aprítom, és az olajhoz adom. A répákat szintén felkockázom, és az őrölt fűszerekkel együtt a hagymához keverem. Egy-két percig pirítom a fűszeres zöldséget, hogy az aromák felszabaduljanak, majd a lencsét is beleszórom az edénybe. A kicsit koncentráltabb alaplevet elkészítem, és felöntöm vele valamint a paradicsomkonzervvel a lencsés alapot, hozzáreszelem a fokhagymát, beledobálom a babérleveleket, az egészet elkeverem, felforralom, majd takarékra veszem a lángot, és a levest fedő alatt addig rotyogtatom, amíg a répa és a lencse meg nem puhul. Ekkor elzárom a gázt, kiemelem a léből a babérleveleket, a helyükre beküldöm a mentaleveleket, egy botmixerrel a levest pürésítem, citrommal és esetlegesen sóval, borssal ízesítem, végül forrón tálalom kevés kefír/jogurt, esetleg kenyér/pita kíséretében. Vacsorára épp elég.

Éva

péntek
febr.242012

Egy falat, és ott vagy

Bele se kezdek, mennyire rajongok a "marokkói stílusért", legyen az lakberendezés vagy gasztronómia. Ez persze egy idealizált kép: azért mégiscsak egy arab országról beszélünk, ahol egész más elképzelések vannak a higiéniáról, rendről, szabályokról - nem rosszabb, hanem egyszerűen más.

Tíz évvel ezelőtt egy sanzonversenyen nyertem az utat Marokkóba. Komoly csajom nem volt, így a húgomat vittem el, egy hét Agadírban. Az odaúton figyelmeztetett az idegenvezető, hogy egy nap rosszullét garantált, akkor is, ha nem iszunk csapvizet, nem eszünk gyümölcsöt, és úgy általában betartunk minden higiéniai előírást - van a levegőben valami, akklimatizálódni kell és kész. Ez óramű pontossággal be is következett, de másnapra mintha elfújták volna. Kész voltunk Marokkó felfedezésére.

A hiba ott csúszott az elképzelésbe, hogy helyben derült ki: Agadír a francia nyugdíjasok láblógató strandja, a világon semmi érdekes nincs ott. Egy földrengés a hatvanas években elpusztított mindent, a városka egy része azóta is romokban (tiszta szellemváros, ez azért komoly látvány), az újjáépült fele cseppet sem barátságos, a szállodanegyed szintén nem az.

Meg kellett néznünk Marrákest. Ez a hely tényleg olyan, ahogy a legszebb arab városokat elképzeled. Nem véletlenül: egy csomó filmet itt forgattak, az Indiana Jonestól a Szex és New Yorkig (Egyiptom és Abu Dhabi fedőnév alatt), ismerős lehet egy csomó helyszín. Az építészet, a fűszeres levegő, a nyúzott bárányok a húspiacon, a színes lámpák kaleidoszkópja beleégett a retinámba.

Tudjuk, hogy az ízek és illatok hívják elő a legerősebben a régi emlékeket - az alábbi recept visszarepít Marrákesbe.

MAROKKÓI MELEG PADLIZSÁNSALÁTA

kell hozzá

egy padlizsán

4 szaftos paradicsom (konzerv is jó, ha adalékanyag-mentes)

egy kávéskanál római kömény

egy kávéskanál édes pirospaprika

egy negyed, sóban érlelt citrom (recept itt)

egy marék korianderzöld

egy kis friss chili

olívaolaj

egy csipet fahéj

Ha van mozsarad, porítsd a köményt, vagy használj őröltet. A padlizsánt kockázd fel, és olívaolajon, közepes lángon pirítsd puhára. Mikor már majdnem kész, kicsit húzd szét a padlizsánkockákat, hagyj szabadon egy kis olajat a serpenyőben: ide borítsd a fűszereket (kömény, paprika, fahéj, chili), pár másodperc alatt felszabadulnak az aromák. Add hozzá a hámozott, felkockázott paradicsomot és a vékonyra csíkozott savanyított citromhéjat. Rottyantsd egyet rajta, sózd, borsozd, tálalás előtt szórd meg az apróra vágott korianderzölddel. Kuszkusszal vagy magában ellenállhatatlan.

Ádám

péntek
jan.062012

Ez nem is egy igazi nap!

Lola lányom nem egy beteges fajta. 5 éve ellenére az idei őszt megelőzően másfél évig még egy meghűlése sem volt. Aztán valami történt. Nyilván belejátszik a kistestvér születése révén a felfokozott izgalmi, azaz stresszes állapot is abba, hogy gyengébb az ellenállóképessége, meg itt van ez a télnek nem nevezhető, sokpluszos, nyirkos időjárás, no, meg a tény, hogy mostanra egy kicsit elfáradtam a terhesség, a baba, a háztartás, a munka, az év végi Ünnepek és egyéb okán, és sokszor engedtem az asztlanál, hogy ne annyit, meg ne mindenből, ha nem akarta, és persze ebben a szezonban a süteményből is bőven kijutott. Az időjárás ellen nem tudunk mit tenni, a kistesót sem cserénénk el malacért. Az egyetlen terület, ahol felelősséget vállalhatunk az immunrendszer erősítéséért a fent felsoroltak közül, az az étkezés. Egyértelműen látszik, hogy ha belazázom az odafigyelést és a következetességet, hagyom a pronto tészta- és kenyéralapú ételeket elárasztani az étrendünket, és az édességek terén is a megszokott mértéken túl engedek, azaz egy átlag gyerek átlagétrendjére hagyom visszaminősülni az én gyerekem étrendjét, akkor az immunitása is pont olyan lesz, mint egy átlagos óvodásé: minden második héten bekap valamit, amiből ha nem áll talpra úgy, ahogy kell, masszív erőnléttel, akkor egyik baj követi a másikat. Jelenleg egy tüdőgyulladás fejelte meg a korábbi, teljesen még ki nem hevert megfázást annak minden velejárójával, mint a 39.6-os láz, óránkénti éjjeli lázmérések, kúpok, állandó fájdalmas, ugatós köhögés, antibiotikum, és így tovább, mindez a négy fal közé bezárva. (Neeeem, levertség még véletlenül sem, ellenkezőleg! Közel 40 fokos lázzal is a fejünkön pörgünk!)

Életünk talán legrosszabb éjszakáján vagyunk túl. Nem elég, hogy Lola mellett virrasztottunk, a kicsit is most oltották, úgyhogy ő is nyugtalan volt, hőemelkedéssel, de még erre rájött egy telihold plusz Emily Bronte hagyatéka... az Üvöltő Szelek. (Süvöltő Belek - ahogy magyar fakultáción Korinna barátnőmmel az irodalmi klasszikust percekig tartó vinnyogás mellett átkereszteltük.) Talán olyan hajnal 7 felé csendesedett el a ház, ebből adódóan 11-kor indult újra az élet. (Ilyenre is csak a gyerekek előtti időszakból emlélkszem vissza utoljára a megboldogult partihajcsár életemből.) Mire a nap első étkezéséhez jutottunk, már dél volt, úgyhogy arra gondoltam, reggeli helyett ebédet tálalok rögtön. Erre Lola kifakadt, hogy "Ez nem is egy igazi nap, ha nincs reggeli!" Igaza van. Úgyhogy mégis inkább nekiláttam egy könnyed, de tápláló tojásételt elkészíteni, ami talán egy köztes megoldásnak is elmegy. 

KECSKESAJTSZUFLÉ PARADICSOMÁGYON

hozzávalók

1 konzerv paradicsom (én a DM bio paradicsomkonzervjét tartom itthon), de nyáron friss paradicsomszeletekkel is elkészíthető, 6db egész paradicsom kell hozzá

1tk méz

15dkg kenhető kecskesajt

1tk kukoricakeményítő

2 tojássárgája

3 tojásfehérje

1/2tk szárított oregánó

, frissen őrölt bors

10dkg parmezán sajt

kevés vaj

6 szuflé formát alaposan kivajazok. A paradicsomot kevés sóval, borssal és a mézzel elkeverem, majd elosztom a formák alján. A kecskesajtot a kukoricakeményítővel, a tojássárgákkal valamint az oregánóval krémesre keverem, szintén sózom, borsozom. A sütőt 195 fokra begyújtom. A tojásfehérjét egy fél tk sóval kemény habbá verem, majd óvatos mozdulatokkal beleforgatom a sajtos keverékbe, amit aztán szétosztok a tálkákban. Végezetül mindegyikre parmezánt reszelek, és egy tepsin egyszerre betolom a sütőbe az összes szuflét. 10-12 percig sütöm, amíg szépen megemelkedik és aranybarna lesz. Forrón tálalom, mert a szuflénak megvan az a "hálás" tulajdonsága, hogy adalékok híján hamar összeesik.

Nos, megvolt a reggeli, úgyhogy sikerült így talán megmenteni a napot, hogy mégis igazi legyen. Köszönet érte Josceline Dimbleby-nek és az ő remek receptjének!

Éva

szombat
febr.192011

Összetartozás

Talán mindig ismerni fogják egymást. Talán mindig szeretni és tisztelni fogják egymást, ahogy most teszik. Bámulatos az összetartás közöttük a rövid kis életük során többször előforduló hosszabb, akár éves kihagyás ellenére. Bármilyen is a földrajzi, vagy időbeni távolság köztük, számontartják egymást. Mi több, úgy tarjták számon egymást, mint a barátok... a legjobb barátok. Zsenge koruk dacára határozott elképzelésük van a világról, az emberi kapcsolatokról, beszélnek, beszélgetnek barátságról, szerelemről, családról: igen tanulságos hallgatni őket. A saját barátságukról ők döntöttek, és kitartanak mellette: lépten-nyomon kinyilatkoztatják a kötődésüket, legyen bármi is a körülmény. Nem tudom, ezt ebben a korban igazi barátságnak lehet-e már nevezni, mindenesetre nekünk, felnőtteknek is így kéne ezt csinálnunk - példát vehetnénk róluk etekintetben... is.

Szonja és Zorka a lányunk régóta tartó ostroma eredményeképpen nálunk töltik a hétvégét. Bár mozgalmas a napunk, mégis rég pihentünk itthon hétvégén ekkorát, t.i. Lola kivételesen nem minket citál egyik játékától a másikig, hanem az ikerbarátnőkkel bandázik egész álló nap a szobájában. Amikor becsuktuk itthon magunk mögött az ajtót, óriás volt a vigyorgás, ölelkezés, izgatottság, pedig azt megelőzően már egy órája együtt voltunk. Rögtön belecsaptak a lányok a festésbe, rajzolásba, aztán, ahogy az jó négyévesekhez illik, röpke negyedóra után megunták a pacsmagolást... itt váltottunk társasra, egyiket a másik után merítettük ki, majd jöttek a jól bevált szerepjátékok, amiben már csak a csajok vettek részt: papás-mamás vetésforgóban, főzés a kiskonyhában (minden magot hatvanszor szétszórás az egész lakásban, ezt követő takarítás legalább ennyiszer), roller- és bringaturnusok a folyosón, kakofónikus hangszertépés, macskanyúzás, Szalóki Ági, Stevie Wonder, süti sütés a vacsora utánra, halpogácsagyúrás a vacsorához (...most éppen gyerekparfümmel fújkálják magukat, amit a polc tetejéről halásztak le valahogy), vacsi után egy óriás pancsolásra várja a csajokat a kád, végül pizsiben befészkejük magunkat a nagyágyba öten, és megnézzük az Aladdint... (Ezt a szakaszt a fürdés-vacsirutin előtt írtam meg - azóta változott a terv...)

Ami pedig a menüt illeti - ha már gasztroblogon járunk -, igyekeztem gyerekízlésre szabni - több-kevesebb sikerrel. Lola ebédre a kedvenc menüjét főzette meg velem, hogy a lányoknak kedveskedjen: szárított paradicsomos, bazsalikomos paradicsomleves mozzarellagolyókkal és zsályás, fokhagymás vajban megforgatott spenótos-ricottás tortellini (Culiban kapható) parmezánforgáccsal került az asztalra. Ez utóbbival nem sikerült betalálni a lányoknál. Míg ő mindent felfalt, az egyik iker a levesből tankolt tele, a másik viszont alig evett. Uzsonnára körte (...puff, így, ahogy most írok, egy tasli egyik tesótól a másiknak ...kis békítő intermezzo a részünkről, de már itt is vagyok), alma, kiwi és dió érkezett egy tálon - szépen fogyott. Vacsorára gesztenyés-tárkonyos sütőtökkrémleves és gyömbéres-citromos párolt halfasírt készült csicsókapürével, korianderes majonézzel és párolt vajas répával, desszertként mézes-mascarponés csokitorta, amit együtt csináltunk (recept a napokban). A vendég kislányok, úgy ahogy van, bojkottálták a vacsorát, mire az enyém is beállt a sorba - ennek eredményeképpen, szigorú vagy nem, vacsi, így süti+mesefilm nélkül mentek lefeküdni... meseolvasás azért volt... meg tátott szájjal hallgatás. :)

Reggelire házi áfonyás-mézes joghurt müzlivel, avokádó- és tonhalkrém paradicsommal, ebédre pedig egyben sült citromos-fokhagymás-sumakos csirke tabboulehvel a tervezett irány - kíváncsian várom a reakciókat. (Én reménykedem, mert a Mama elmondása szerint sokat főz a blogunkról...) A délelőtti program kertében vadkacsa-etetéssel egybekötött sétát tervezünk a tóparton, ebéd - vagy ami lesz belőle - után pedig irány a szentendrei Vizes Nyolcas levezetésképpen, a délelőtt frissen készítendő pitába pakolt megmaradt sült csirkével és halpogácsával, a korianderes majozézzel, zöldséggel gyümölccsel felszerelkezve (...most meg a gitár tört ketté - a gyerektársaság alternatív költsége... majd megragasztjuk :D).

SZÁRÍTOTT PARADICSOMOS, BAZSALIKOMOS PARADICSOMLEVES MOZZARELLAGOLYÓKKAL

hozzávalók

3ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 doboz paradicsomkonzerv (paradicsomszezonban nyilván friss, leforrázott, meghámozott, felkockázott paradicsomból)

1/2l zöldségalaplé (bio leveskockából)

1/2 üveg szárított paradicsom

1tk balzsamecet

1ek méz/nyírfacukor

1 csokor friss bazsalikom

só, bors

2 mozzarella (paleósoknak enélkül)

Felhevítem az olajat, beleteszem az apróra vágott hagymát és a lereszelt fokhagymát. Egy pár percig dinsztelem őket, majd hozzáadom a paradicsomkonzervet (nyáron lehet egy másfél kiló friss, hámozott, feldarabolt paradicsommal számolni), a szárított paradicsomot, felöntöm az alaplével, és forrásig főzöm a levest. Visszaveszem a lángot, majd ízesítek: sóval, borssal, balzsamecettel, nyírfacukorral. Végül beledobálom lébe a bazsalikomleveleket, és egy botmixerrel simára pürésítem a levest.

Tálaláskor felkockázott vagy mini mozzarellát teszek a tányérok aljára, és rámerem a forró levest. Egy-egy bazsalikomlevéllel díszítek.

Az egyébként általában egyszeri 30 perces blogbejegyzésemet ezúttal 4 tételben sikerült megoldanom, mert ahogy merült a törpékben az elem, úgy szaporodtak az összetűzések. Az este végére 3:0 lett az eredmény, amiben két ütés, egy rúgás lett az elszámolnivaló: az egyik tesó a pofonokat, az enyém a lábazást kapta. Továbbá némi tiltás/fegyelmezés hatására kiszakadt egy-egy velőtrázó "nem" és "utállak", mindez egy forrásból. Aztán dumáltunk. Jött még egy kevés aktív ellenállás és csakazértsem a lefekvésnél, duzzogda, miegymás, de a nap mérlege összességében pozitív. A könyv végére nagyjából lenyugodtak a kedélyek. Az elköszönés és a posztom befejezése alatt már csak háromszor kellett bemennem rendet tenni... :DDD

Éva