Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in pangasius (2)

vasárnap
jan.092011

Vasárnapi Ebéd

A nagybetűs. Mondhatni, vezetékneve: Vasárnapi, keresztneve: Ebéd. A magyar szóhasználatban már-már kultikussá emelkedett kifejezés ebben a formában használatos alakja egyet jelent a hét utolsó napján a magyar háztartások többségében délidőben asztalra kerülő gőzölgő húslevesből, rántott hús-sült krumpli kombóból és valamilyen hagyományos magyar desszertből álló menüsorral. De nem nálunk. Nálunk a vasárnapi asztalra ezúttal egy fúziós étel került a tegnapi sushizás levezéteseképpen.

MOGYORÓS VÖRÖS HALCURRY SZÁRÍTOTT PARADICSOMMAL ÉS THAI BAZSALIKOMMAL

hozzávalók

3ek olívaolaj

2ek vörös currypaszta (én a legjobbat a Nagycsarnokban az Ázsiai boltban veszem)

1 doboz kókusztej (3-4dl)

3ek halszósz

1/2kg fehér húsú halfilé (nekem pangasius volt a fagyasztóban)

2 gerezd fokhagyma

6-8 szárított paradicsom (az olajban tárolt fajta)

2 marék törökmogyoró

1 lime leve és a fele lime héja

1 marék thai bazsalikom

2.5dl basmati rizs

tálaláláshoz 1/2 lime héja, 2 ek olívaolaj és néhány levél thai bazsalikom

Először a rizst készítem el - jól. (Áditól tanultam.) Bő 6dl hideg vízzel és 1tk sóval felteszem főni. Az első forrás után elzárom alatta a gázt, lefedem, és a következő 40-45 percben hozzá sem nyúlok. Hagyom, hogy a gőzben megpárolódjon, így jó "pörge" marad.

Amíg a rizs "fő a saját levében", elkészítem a curryt (ami, mint azt már jól megtanultuk, ugyebár, nem a fűszer, hanem a szószos ételfajta, a ragu keleti elnevezése). Az olajat egy wokban felforrósítom. A hagymát kockákra vágom, és az olajban a curry pasztával megdinsztelem. Amikor a hagyma már puha, felöntöm a kókusztejjel, hozzáadom a halszószt, belereszelem a fokhagymát, elkeverem, és felforralom. Közben a halat falatnyi darabokra vágom, a szárított paradicsomot pedig félcentis kockákra. A halat és a paradicsomot a fűszeres kókusztejbe forgatom, és közepes lángon főzöm kb. 20 percig. 20 perc után, amikor már a kókusztej is sűrű, szószos állagot vett fel, jöhet az ízesítés apróra vágott thai bazsalikommal, lime-lével, reszelt lime-héjjal, és ha szükséges, még egy kis extra halszósszal vagy sóval. A mogyórót durvára darabolom, és azt is a raguhoz adom. Aki pikánsan szereti tehet még bele chilit. Én a gyerek miatt nem turbóztam (...bár tegnap este az extra csípősen kért rákos pad thai-om felét ő ette meg úgy, hogy még én is tüzet okádtam tőle.) Innen már nem is főzöm nagyon, csak hagyom állni kicsit a még meleg tűzhelyen.

Ha a rizs fölött is eljárt már a kiszabott idő, leemelhetem a fedőt, és jöhet a tálalás.

A magam részéről a nemrég vásárolt pöpec kis tálalógyűrűmet előkaptam, rátettem a tányér közepére, 2/3-ig megpakoltam a rizzsel, alalposan lenyomkodtam, majd púposan rákanalaztam a halragut. A maradék lime-héjból egy éles késsel kikanyarítottam a kesernyés fehér részt, és nagyon vékonyan felcsíkoztam. Ezen felül pár levél thai bazsalikomot dobtam a mozsaramba egy löttyintés olívaolajjal, és alaposan összedolgoztam a kettőt. A rizs-currytoronyról lerántottam a gyűrűt, megdíszítettem a lime-héjjal, és körbecsöpögtettem a bazsalikomos olajjal. Utólag jutott eszembe, hogy egy kevés extra dturvára tört törökmogyoróval is körbefuttathattam volna, de azért így is meg lehetett enni. :)

BÚÉK!

Éva

csütörtök
szept.162010

Elvágyódás

Toszkána egy olyan vidék, ahová az ember vagy nagyon vágyik, mert még nem volt, vagy nagyon visszavágyik, mert már egyszer-kétszer-százszor megjárta. A környezetemben sokan sokfélét meséltek a tájról, az építészetről, a hangulatokról, az ételekről, csak szuperlatívuszokkal tarkított mondatokban, de jómagam még sosem jutottam el oda. Ez egy gasztrobloggertől már majdhogynem ciki. Pedig ott várnak a többszázéves, autentikus villák, a mindig kék ég, a fantasztikus helyi termények, lágy sajtok, grillhúsok, no, meg a Chianti.

FLORENTIN HAL

Magával, a Florentin (azaz firenzei) elnevezéssel több ételfajtát is illetnek a toszkánok, sőt, a florentin konyha kifejezés is létezik, egész kulináriát ölelve fel. Mégis a florentin jelző egy fogás esetében, legyen az hal, hús vagy tészta, többnyire azt takarja, hogy spenót egész biztosan van benne, esetenként sajt és/vagy tejszín is, és minden bizonnyal sültőben sült.

Ezt az ételt az Édesanyámtól tanultam még bő 10 évvel ezelőtt, amikor még hihetetlen következetességgel odafigyeltem az étkezésemre. Akkor még nem az egészséges, a tiszta volt az elsődleges szempont, sokkal inkább a kalóraiszegény. A Mamám nekem akart kedvezni ezzel a fantasztikus fogással, én pedig mikor megtudtam, hogy kevés tejszín is van benne, kicsattantam, hogy "Mondtam, hogy nem eszem semmilyen tejszíneset!". Nagyon hálátlan dolog volt, pedig mekkora szeretettel csinálta, úgy ráadásul, hogy ő, maga nem is szereti a halat. Azóta is sokszor eszembe jut ez a jelenet, és olyankor minden alkalommal mélységesen elszégyelem magam... De talán a későbbi bocsánatkérésem és a tény, hogy azóta ez az étel a kedvenceimmé küzdötte fel magát mind fogyasztási, mind készítési oldalról, meghozta a megbékélést az amúgy is nagyon megbocsátó Anyukámnak. (Csak, úgy látszik, nekem nem. Meg is érdemlem.)

hozzávalók

2+2dkg vaj

3+3 gerezd fokhagyma

4-5 szelet friss vagy fagyasztott fehérhúsú hal (én tilápiát vagy hortobágyi busa filét használok)

1/2kg friss vagy fagyasztott leveles spenót

15dkg ementáli vagy gruyére, de akár pecorino sajt

1dl kókusztej

1/4 szerecsendió

, frissen őrölt bors

Ha friss a halam és a spenótom, akkor nem kell előre gondolkodnom. Ha viszont fagyasztóból dolgozom, akkor mind a halat, mind a spenótot, ha nem felejtem el, pár órával vagy akár egy nappal a főzés előtt ki kell vennem felengedni.

A sütőt 180 fokra állítom. Két serpenyőt készítek elő. Mindekettőben megolvasztom a 2-2 dkg vajat, belereszelem a 3-3 gerezd fokhagymát, picit megfuttatom, és az egyik serpenyőbe a halat, a másikba a spenótot teszem. Mindkettőt sózom, borsozom. A spenótot jól összeforgatom a fokhagymás vajjal, lefedem, és közepes lángon párolom, a halat csak hagyom sülni szintén közepes lángon, idővel megfordítom. (Ha nagyon toszkán akarok lenni, akkor a hal alá löttyinthetek egy fél deci Chiantit.) Amíg a hal és a spenót elkészülnek, lereszelem a sajtot, a kókusztejjel, sóval, borssal és a frissen reszelt szerecsendióval összekeverem. Egy hőálló tálba végül lerétegezem a megsült halat, a kinyomkodott spenótleveleket, és az egészet beborítom a sajtmártással. 20 perc alatt az előmelegített sütőben készre sütöm.

Én így, magában szoktam tálalni. Szénhidrátfüggők lekíséhetik némi krumplipürével.

Éva