Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in nyírfacukor (39)

kedd
aug.192014

Szavak nélkül

MÁLNÁS-RÓZSAVIZES KÓKUSZPANNAKOTTA PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

2 doboz (8dl) kókusztej

1/2 citromnád

4-5ek nyírfacukor (vagy ízlés szerint)

1 rúd vanília

10 lapzselatin

1/4 lime leve

2ek rózsavíz

1 kisebb cékla

1 marék pisztácia

20dkg málna (aktuálisan málna híján egyéb piros bogyós gyümölccsel is lehet helyettesíteni)

1ek méz

díszítéshez néhány rózsaszirom

A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. A kókusztejet a hosszában metszett fél citromnáddal, a vanília kikapart magjával és rúddal együtt valamint a nyírfacukorral közepes lángon forralásig hevítem, majd elzárom alatta a gázt. A cékla levét eközben gyümölcscentrifugával kipréselem. A citromnádat és a vaníliarudat kiemelem, a megpuhult, kifacsart zselatint pedig feloldom a forró kókusztejben. Annyi céklalevet öntök a kókuszos alaphoz, amennyire élénk színt szeretnék elérni a pannacottánál. Lime-lével balanszírozom az édességét, végül elkeverem benne a rózsavizet. Kis tálkákat készítek elő, amikben szétadagolom a kész masszát, majd egy maréknyit leszámítva a megmosott málnaszemeket beledobálom a tálkákba (többnyire fent fog maradni a pannacotta tetején), és néhány órára hűtőbe teszem mind.

Tálalás előtt a pisztáciát megpucolom és durvára vágom. A maradék málnát egy szűrőn alaposan átpasszírozom, és mézzel elkeverve egy kis edényben magasabb lángon szirupot készítek belőle. Egy ecset segítségével csíkokat húzok belőle a tányérokra, azokra ráfordítom a kihűlt, megdermedt pannacottákat, végül megszórom durvára aprított mandulával és rózsaszirmokkal díszítem.

...És küldöm egy stábnak szeretettel. <3

Éva

hétfő
máj.052014

Cinco de Mayo

Május 5-e eredendően egy kis mexikói tartomány ünnepe, ami arról az időszakos győzelemről hivatott megemlékezni, amit a mexiókóiak Puebla városában arattak 1862-ben Zaragoza generális vezetésével III. Napóleon francia seregei fölött. Mára az ünnep a legjelentősebb kisebbségként jelenlévő mexikói-amerikai lakosság révén az Egyesült Államokban lett piros betűs nappá, amikoris Amerika szerte százmilliók fiesztáznak hagyományos mexikói ételek, sör, tequila, tánc és zene, tüzijáték mellett. A bevándorlók a nemzeti öntudatuk megőrzése és hirdetése céljából kezdtek megemlékezni a büszkeségre méltán okot adó napról, ami mára a mexikói kultúra, zene és konyha ünnepévé minősült át.

Nálunk a május 5-e másról lett híres. Annánk, a kissé behavazott, így időszakosan visszavonult borakadémikusunk erről a napról úgy beszélt, hogy 2014-ben az első és egyetlen talán, amikor sem passzióból, sem hivatalból nem emelt boros poharat a szájához. Javasoltuk neki, hogy innentől rendszeresítse a naptárában, mire ő annyit mondott: max. akkor fog menni, ha ugyanígy hétfőre esik. Nem tudom eldönteni, hogy irígyeljem Annánkat, vagy együttérezzek vele. Mindenesetre amíg efölött lamentálok, gyorsan megosztom az akutális Borkörös receceptemet, amit a bodzamenü lezárásaként alkottam meg a következő ételsor végére (nem, nem lesz benne semmi mexikói): pincés penészes kecskesajt bodza vinaigrette-tel salátacsónakban, bodzás spárga consomé konfitált paradicsommal, tengeri sügér kókusztejes-bodzás kelkáposztával és rákmártással, szték bodzás édeskrumplival és sült répával.

MINI LIME-OS KÓKUSZOS TÚRÓGOMBÓCOK BODZÁS REBARBARAKOMPÓTTAL, SZÁRÍTOTT EPERREL ÉS FRISSEN ŐRÖLT BORSSAL

(a kép telefonnal készült esti lámpafénynél - elnézést a minőségéért)

hozzávalók (mennyiségek eredetibe 20 főre számolva)

a túrógombócokhoz

2kg morzsás zsíros túró

1l kókusztej

1kg méz

12 púpos ek útifűmaghéj

2 lime reszelt héja és 1 lime leve

2 vaníliarúd kikapart magja

1kk

20dkg finombbra reszelt kókuszreszelék

a kompóthoz

15 szál rebarbara

5-7 fej bodzavirág

1/4kg nyírfacukor

3dl víz

tálaláshoz 50g liofilizált (fagyasztva szárított) eper, bodzavirág, frissen őrölt bors

A túrógombóc hozzávalóit a kókuszreszelék kivételével egy robotgépben alaposan összedolgozom, majd hagyom állni kb. 20-30 percet.

Közben a rebarbarát megmosom, meghámozom, a végeit levágom. A héjakat és a végeket 3dl vízzel és a cukor felével valamint a jól megmosott bodzavirággal felteszem főni 10-15 percre, idő közben a rebarbarát kis kockákra vágom. Amikor az ízek és a színek kellően kifőttek a rebarbarahéjból és a bodzából, leszűröm őket, alaposan kinyomkodom, majd kidobom, az alaplevet pedig visszateszem az edénybe a rebarbarakockákkal. Első forralásig főzöm, majd leveszem a tűzről. A rebarbara felét kiemelem, egy kis tálban félreteszem, a maradékot visszateszem a tűzre, és további 5 perc alatt "szétfőzöm", hozzáöntve a cukor másik felét. Amikor a mártás kész, egy botmixerrel homogenizálom, majd a tűzről levéve hagyom kihűlni, mielőtt bedobozolva hűtőbe teszem. A kiemelt rebarbarakockákat egy külön dobozban szintén hűtöm felhasználásig.

A túrós masszában lévő útifűmaghéj ekkora már jól magába szívta a túró, a méz, a kókusztej és a lime nedvességét, az alap összeállt, a túrógombócok készen állnak a formázásra. Kiskanállal tetszőleges mennyiségű adagokat veszek ki, amit egyenként golyóvá gyúrok a két tenyerem közt, majd a golyókat meghempergetem kókuszreszelékben, és dobozba rakom. Amikor a görgetés/hempergetés végére értek, a massza elfogyott, a golyókkal teli dobozt is lezárom, hűtőbe teszem.

Ezeket a műveleteket egy vendégség esetén mind akár előző nap is elvégezhetem, hogy a vacsoránál/ebédnél már csak tálalni kelljen a következőképp:

A rebarbarapüréből kanalazok a tányérokra, elrendezek rajtuk tetszőleges mennyiségű gombócot, mellé halmozok a kompótból, végül a tálat meghitnem durvára vágott/morzsolt szárított eperrel, néhány apró bodzavirággal és frissen őrölt borssal.

Néhány napig hűtőben eláll. Piknikre is vihető

Éva

kedd
ápr.082014

Könnyekig hatódva

Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a sokadik évados, ezúttal már a Szerecsendióba befészkelt, egyre magasabb színvonalat képviselő privát borkóstolóból lett borvacsoráink alkalmával része lehetek az alkotó keménymagnak, és velük ötletelhetek az aktuális tematikákon, az ételsor összeállításán, emellett teljes szabadkezet kapok a desszert elkészítésében. Ez nagy bizalom a csapat részéről az irányomban, ami amellett, hogy jó érzéssel tölt el, némiképp nyomást is gyakorol rám. 

A legutóbbi menta témakörnél ajánlottam a szakácscsapatnak néhány már jól bevált receptemet. Ők a mascarponés mézes csokitorta mellett tették le voksukat, amit mentával bolondítottam volna, de engem foglalkoztatott a gondolat, hogy a múltkori gyömbéres körtetorta után most ne egy újabb egész tortával, hanem tányérdesszertel tegyük változatossá az eseménysort. Ráadásnak az egykori Czifray versenyen való indulásunk során a tejbegríz témában legyártott kókusztejes rizspuding mézes-mentás pisztáciapesztóval újraalkotása azóta sem hagyott nyugodni. Ma már ugyan sem tejet, sem tejszínt, sem rizst nem igen használok, spannolt a gondolat, hogy ezt a desszertet legyártsam egy más formában, paleolit módra.

A körülmények, ahogy maga a desszert egy új felállásban minden előzetes próba nélkül készült, az szinte leírhatatlan. Hozzávalók: egy ritkán, de pont aznap órákon át ordító kétéves, egy folyton kiömlő szekrény, egy aznap a távozását bejelentő szeretett ember okozta trauma, és a stressz, hogy az arányok találomra történő megválasztása eredményeképpen semmi nem áll össze, vagy túlzottan összeáll, és ehetetlen lesz, így pont 15 ember drága vacsoráját ronotm el. 

Sírástól fojtogatva indultam el a tepsi pannacottának remélt kreálmánnyal, a bedobozolt pesztóval, néhány sült wontonlappal és egy halom kétséggel a hónom alatt. Sok területen foglalkoztatott a "Most mi lesz?" kérdése. Mikor megérkeztem, nem tudtam lazítani. Hiába a bubik, a borok, a jó társaság, az ígéretes este... két fogás között kimentem, és alaposan kibőgtem magam. Aztán könnyebb lett valamivel. Közben persze nem tudtam nem értékelni a gondosan összerakott és bámulatosan tálalt fogásokat: volt ott mentás sült kápiafalatok fetával és csicseriborsóval, mentás zöldborsófőzelék pankós bélszínrolóval, bárányborda gránátalmás tabbouleh-vel... és aztán ugrott a majom a vízbe. Annyit már lazultam akkorra a boroktól, hogy beletörődtem az esetleges bukásba, mikoris jött a megdöbbentő reakciósorozat a talalás megkezdésekor... pláne utána. Az első a tepsi megvágásakor, hogy "ezzel nem sok baj van"... majd hogy "ez beszarás jó"... aztán hogy "ez egy csúcséttermi desszert", majd az áradó dícséretek, hümmögések, sőt puszik sora. Szinte mindenki újrázott, szerencsére volt miből. Volt, aki csomagolt, hogy a kedvese is megkóstolhassa otthon. Addigra már nem a stressztől, hanem a meghatottságtól bőgtem: soha ennyi dícséretet még egyetlen fogás sem kapott, amit életemben csináltam! Végül elkérték a receptet is, amit tekintve, hogy gyakorlatilag végigimpróztam a készítést, úgy kellett kissé borgőzösen visszaidéznem, nagyjábóli mennyiségekre belőnöm. Másnap aztán visszakaptam a saját receptem immáron írásban, e-mail-en, én pedig megcsináltam még egyszer, újfent kicsit másként, hogy megoszthassam Veletek.

KARDAMOMOS-LIME-OS KÓKUSZPANNACOTTA

hozzávalók

1l kókusztej

1 citromnád

1ek frissen őrölt kardamommag

1/2 lime leve és héja

12 zselatinlap

12dkg nyírfacukor

10dkg kókuszreszelék

tálaláshoz extra lime-héj és tökmagolaj

A zselatinlapokat hidegvízbe áztatom. A kókusztejet a négybe vágott citromnáddal, a kardamommal és nyírfacukorral felfőzöm, majd a citromnádat kiemelem a tejből, a zselatinlapokat kifacsarom, és a forró pannacottaalapban csomómentesen elkeverem. Hozzádolgozom a kókuszreszeléket, majd mikor kicsit kihűlt, akkor adom hozzá a lime levét és a héját, hogy a benne lévő vitamin ne szálljon el. A pannacottát egy folpackkal bélelt szögeltes, magasabb falú, kisméretű tepsibe öntöm, vagy kisebb formákba, és pár óra alatt hagyom hűtőben megdermedni.

Tálaláskor a formákból tányérkokra borítom a pannacottát, vagy a tepsiben felkockázom, úgy emelem át tányérokra, reszelek rá extra lime-héjat és körbeöntözöm tökmagolajjal. Lehet még búzavirággal vagy egyéb ehető kék virággal díszíteni.

Éva

csütörtök
ápr.032014

Az én Raffaellom

Nem, nem történt csere a családi összetételben. Csupán kikísérleteztem egy paleo édességet, ami pofonegyszerű, pillanatok alatt megvan, hiperegészséges, és őrült finom. Ráadásnak tudatlan gyermekkorom kedvenc édességére, a Raffaelora hajaz. ...És mivel a lájkokból ítélve Ti, kedves Olvasók, édességmániások vagytok, majdhogynem biztos vagyok benne, hogy ennek a receptnek is örülni fogtok!

Íme:

MAKADÁMIÁS KÓKUSZBONBON TÖRT PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

1/2 bögre kókuszolaj

4ek nyírfacukor

1/2 bögre kókuszreszelék

1/2 bögre sós makadámiadió

díszítésnek extra kókuszreszelék és pár szem pisztácia

A kókuszolajat a nyírfacukorral egy edényben összeolvasztom, majd hagyom kicsit kihűlni. Közben a makadámiát és a kókuszreszeléket egy robotgép tartályában porítom, majd amikor a nyírfacukros olajoldat kellően kihűlt, akkor hozzáöntöm a makadámiás kókuszreszelékhez, és a masszát 2 perc magasfokozatú mixeléssel összedolgozom. Amikor kész, mini muffinformákba adagolom, és a hűtőben hagyom megdermedni. Végül egy kés segítségével kiemelem a bonbonokat a formából (ha nem jönnek ki, egy-két percig hagyom szobahőmérsékleten), és dobozba/üvegbe zárom extra kókuszreszelékkel valamint durvára aprított pisztáciával megszórva. (Egyébként, ha van kedvem, akkor miután a bonbonok megdermedtek, ketté szedem, és gyolyóvá gyúrom őket kókuszreszelékbe hempergetve, de gyors mozdulatokkal, mert a kókuszolaj kézmelegre olvad.) A bonbonokat hűtőben kell tartani, hogy a szobahőmérsékleten is lágyuló kókuszolaj miatt ne váljon péppé a finomság.

Éva

vasárnap
márc.092014

Akkor is megcsinálom

Semmi időm nem volt mostanában, de ez a recept ott dübörgött a fejemben. A répatortát mindig is szerettem, van is rá egy régi jól bevált receptem, amit az egyik kedvenc szakácskönyvemből tanultam. Aztán az is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ötvözni a répatorta szeretetét azzal a kísérlettel, amivel még évekkel ezelőtt örvendeztettem meg a környezetemet egy lisztmentes, csokis-mézes diótorta formájában. A répa és a dió remekül illenek egymáshoz, sütit is lehet kettejük házasításából sütni, ami ráadásul a paleo étrendembe is beillilk. A hűtőajtóból kikandikált a pekándió. Azt is tudtam, hogy mézes kókusztejszínnnel szeretném bevonni a tortát. A kókusz, a répa, a pekándió ötlete pedig adta, hogy ötfűszerrel fogom összefogni az egészet.

ÖTFŰSZERES PEKÁNDIÓS RÉPATORTA MÉZES KÓKUSZKRÉMMEL

hozzávalók

10dkg pekándió (normál dióval, esetleg mandulával vagy törökmogyoróval is helyettesíthető)

10dkg répa

4 tojás

pici

3ek méz/nyírfacukor

1tk ötfűszerkeverék

1/2kk sütőpor

1/2 narancs reszelt héja és leve

a mázhoz

4ld kókusztej zsíros része (a DM Alnatura bio kókuszteje garantáltan ketté válik zsíros krémre és vizes tejre, mert nincs benne állományjavító, ami fontos ennek a receptnek a kivitelezhetősége szempontjából)

2ek méz/nyrírfacukor/juharszirup

1ek kókuszreszelék

díszítésnek pekándió darabok

A sütőt 160 fokra állítom. A tésztához a diót ledarálom, a répát meghámozom, lereszelem. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját a mézzel/cukorral felverem, hozzádolgozom a reszelt répát, a diót, a narancs héját, levét, a sütőport és az ötfűszert (ha nagyon híg, 1ek mandulaliszttel eleht dúsítani). A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, és óvatos mozdulatokkal beleforgatom a diós-répás alapba. Egy sütőpapírral bélelt szögletes sütőformába öntöm a masszát, elegyengetem, és beteszem a sütőbe 50-60 percre. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.

Amikor kihűlt, elkészítem a mázat. Ehhez a kókuszkonzerv megnyitását követően fúrok két lyukat a zsíros krémbe, ami a konzerv tetején van (az egyiken a lé fog kifolyni, a másikon a levegő megy be a helyére, hogy a vákuum ne akassza meg a folyamatot), és kiöntöm egy tálba vigyázva, hogy a krém a dobozban maradjon. (A kiöntött kvázi kókuszvízből mézes kakaót csináltam a gyereknek reggelire.) Ezután a megmaradt zsíros részt egy robotgépben a mézzel és a kókuszreszelékkel együtt felhabosítom (az itt kiváló vizet is leöntöm róla), végül a krémet szépen elosztom a süti tetején. Kockákra vágom, a maradék dióval díszítem, és kínálásig hűtőben tárolom.

Lesz sikere, garantálom!

Éva

hétfő
febr.172014

Ajándék reggelek

A korán kelés továbbra sem nekem való, de iskolás gyerekkel sajnos nem lehet megúszni. Ahogy látom, nálunk az egész család bagoly és nem pacsirta típus: mindannyian bármeddig fent tudunk maradni (na, jó, kis túlzással állítható ez apáról, aki lépten-nyomon képes elaludni <3), de a korán kelés nehezen megy. Ilyenkor aztán mikor a család fele ajtón kívül kerül, elkészítem a szokásos reggeli zabtejes-mézes-fahéjas kávémat. Ha szerencsém van a reggeli készülődésre a legkisebb nem ébred föl, és csendben, az áhított párperces nyugodt magányomban tudom egy takaróba burkolózva meginni a kanapén. Igazi ajándék, amit nemrégiben kiegészítettem egy csodás diós csókkal... cantuccini helyett.

PALEO DIÓS CSÓK

hozzávalók

4 tojásfehérje

csipet

6ek nyírfacukor

25dkg dió

A művelet pofonegyszerű. A sütőt 150 fokr állítom. A diót robotgépben ledarálom (aki szeretné, egy púpos evőkanál kakaóporral együtt teheti ezt). A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, majd 2-2 evőkanalanként hozzádolgozom a nyírfacukrot, minden adag után alaposan felverve a habot. Végül egy spatulával óvatosan beleforgatom a habba a darált diót.

Sűrőpapírral vagy sütőfóliával bélelt tepsire adagolom kiskanalanként (vagy ha valaki szabályos formákat szeretne, lehet sima vagy csillagvégű habzsákkal dolgozni), és 40 perc alatt készre sütöm, nyitott sütőajtó mellett hagyom kihűlni. Fedeles dobozban/üvegtálban napokig eláll. 

Éva

szombat
febr.152014

Rajongás

Rajongtam már sokmindenért életemben. A mai napig tudok végletesen rajongani. Rendkívül kritikus vagyok ezzel együtt, de az elismeréssel sem fukarkodom - nálam ez a két pólus együtt jár. A konyhaművészetben rajongok konyhákért, mint pl. a thai vagy az újragondolt magyar, rajongok éttermekért, mint a Borkonyha, a Zóna, a Laci?Konyha!, Az Olimpia, a Kistücsök, a Mandula, a Rosenstein, és még sorolhatnám... és alkotókért, akik fáradhatatlan energiával és kimeríthetetlen fantáziával mutatnak nekünk utat a egészségesebb, a változatosabb étkezésben, a praktikus, gyors és nem útolsó sorban a szívvel és lélekkel történő, lelkes főzésben, mint például Jamie.

A paleora váltás óta a rajongásom legújabb alanya az az Elana Amsterdam, akiről már korábban tettem itt említést. Olyan sütiket, nassokat készít, amelyek egyrészt pofátlanul egyszerűek, másrészt rém ötletesek - ezekkel együtt a megváltozott étrendem is teljesérékű élvezeti faktor tud lenni, nincs nélkülözés, nincs megalkuvás, nincs lemondás. Az pedig csak egy bónusz, hogy a gyerekeim is imádnak minden paleo cuccot, amit készítek (a paszternákpürét leszámítva. :D)

A lenti receptet szintén Elana egyik alkotása ihlette, mint a múltkori kakukkfüves-parmezános kekszet, azonban ahogy az nálam lenni szokott, mind az összetételen, mind az arányokon változtattam, hogy találkozzon a saját ízlésemmel.

ELANA CITROMOS-MÁKOS PALEO MUFFINJA... kicsit másként

hozzávalók

1/2 bögre mandula- és kókuszliszt vegyesen

2 citrom reszelt héja és egy 1 leve

1ek mák

1/2 bögre nyírfacukor/méz

1/2kk

1/2kk sütőpor

4 tojás

1/2 bögre kókuszolaj/olívaolaj (lehet vegyesen is)

1kk kurkuma

A száraz hozzávalókat egy robotgépben elegyítem, majd a robotgép tartályába beleteszem a nedveseket is, az egészet összedolgozom, végül evőkanalanként kapszlikkal bélelt mini muffinformákba adagolom. 20 percig sütöm 180 fokra előmelegített sütőben, majd hagyom hűlni, hogy szépen leválasztható legyen róla a papír. Nem paleósok adhatnak hozzá 100g túrót is a vicc kedvéért.

Itt az eredeti. Remek ötlet ismét, Elana! Köszönet érte.

Éva

csütörtök
febr.062014

Magkeksz

A nassolás alattomos, mert rengeteg felesleges kalóriát lehet ezen a módon bevinni. Nem is veszed észre, és 500-1000 kcal leszaladt chips vagy ropi formájában. Persze nehéz megállni, tudom. Érdemes olajos magvakhoz nyúlni, mert ugyan azok is bőven tartalmaznak energiát, de sokkal kisebb mennyiség eltelít, ráadásul tele vannak ásványi anyagokkal, jótékony zsírsavakkal, fehérjével. Elő a dióval, mogyoróval, mandulával. Kekszet is lehet belőlük sütni.

KEKSZ MAGLISZTBŐL

kell hozzá

30 dkg magliszt (én diót használtam, de mandula, vagy makadámdióliszt is jó, illetve ezek keveréke)

20 dkg hideg vaj (vagy kókuszzsír, így paleo)

10 dkg nyírfaporcukor

Az összes hozzávalóból a robotgép kései gyúrható masszát készítenek. Sodorj rudakat, majd tedd azokat a (mély)hűtőbe - így könnyebb lesz szeletelni, valamint omlósabb is lesz a keksz. Ha keményre hűltek a rudak, vágd 1 cm vastag korongokra, ezeket sütőpapírra rendezve süsd 170 °C-on 10 percig. Hagyd teljesen kihűlni, dobozban sokáig eláll.

Ádám

szerda
jan.222014

Januári karácsony, glutén- és cukormentesen

Hosszú turnén vagyok túl, két hónapig játszottam A Szépség és a Szörnyeteget Zürichben, Essenben és Brémában. A mérleg: 40 előadás, 60.000 néző, Achillesz-ín gyulladás.

Bár Szentestére hazarepültem, a teljes adventi időszakot egy szállodai szobában töltöttem. A zürichi külváros gyógyszergyárral, szomszédos repülőtérrel, irodákkal, vasúti sínekkel tarkított környéke nem árasztott ünnepi hangulatot, ezért izzadva igyekeztem azt megteremteni magamnak; az iPodomon csak Diana Krall, Bublé, Putumayo karácsonyi lemezek pörögtek. A süteményeket viszont sehogy sem tudtam a mindennapjaimba csempészni. Ha igaz, az ízek és illatok idézik fel legerősebben a régi emlékeket - Proust egész regényfolyamot indít el egy falat madeleine-nel. Nekem a vaníliás kifli ilyen, instant karácsony.

Ez az osztrák, eredetileg bajor süteményt valószínűleg évszázadok óta sütik. Már akkor is az asztalra kerülhetett, mikor az általunk ismert fenyőfás, gyertyagyújtós, ajándékozós karácsonyozás szokása Bajorországból útjára indult. A különlegességét az adja, hogy elképesztően omlós, darabokra esik a nyelven, a vanília és mandula/dió ízei pedig robbanak a szájban. Óvatosan kell vele bánni, mert nagyon törékeny, porcukorba forgatni csak finom mozdulatokkal érdemes. Kezdők készíthetik tojássárgájával kiegészítve, könnyebb vele dolgozni, de kemény lesz a sütemény.

Most január végén pótoljuk be az adventi időszakot. A vanillekipferl-t is megsütöttem, ezúttal glutén- és cukormentes változatban. Zab és vaj van benne, ezekkel szemben a paleo diéta is megengedő.

VANÍLIÁS KIFLI ZABLISZTBŐL

kell hozzá (30 darabhoz)

a tésztához

28 dkg teljes kiőrlésű zabliszt

20 dkg nagyon hideg vaj vagy ghí (kókuszzsír is működhet, nem próbáltam)

10 dkg darált mandula vagy dió

5 dkg nyírfacukor

fél rúd vanília kikapart magjai

csipet

a porcukorhoz

néhány evőkanál nyírfa-porcukor

fél rúd vanília kikapart magjai

esetleg: csipet őrölt kardamom/fahéj/szerecsendió/szegfűszeg

Melegítsd elő a sütőt 170 °C-ra, ne használj légkeverést. Mivel omlóstésztáról van szó, a legfontosabb, hogy a tészta a formázás során végig hideg maradjon. A klasszikus, morzsolós módszerben nem hiszek, a legegyszerűbb a robotgép aprítókéseire bízni az egészet: fél perc alatt gyúrható tésztát kapunk, anélkül, hogy a vaj megolvadna.

Gyors mozdulatokkal formázd meg a kifliket sütőpapírral bélelt tepsire. Én rudakat szoktam sodorni, majd azokat szeletelem és hajlítom meg, így adja át a legkevesebb meleget a kezem. Érdemes a tepsit a kiflikkel együtt hűtőbe tenni, a vajat visszafagyasztani: a sütőben a vaj így nem kifolyik, hanem gőzt képez, mely felfújja a tésztát, így lesz az igazán omlós.

Süsd addig, míg a kiflik felülete száraznak látszik ("fehéredéseig") és éppen elkezdenek egy kis színt kapni. Óvatosan vedd ki a tepsit, ilyenkor hozzá sem szabad érni a kiflikhez, mert azonnal morzsára esnek szét. Hagyd kihűlni, majd nagyon finom mozdulatokkal forgasd bele a vaníliás porcukorba. Dobozban hetekig, hónapokig eláll. De úgyis elfogy pár nap alatt.

Ádám

péntek
júl.122013

Második forduló

Közel 10 év kihagyás után újra vendégségben jártunk nála, immár egy párként. Joci el volt ragadtatva a vendéglátástól. Én csak azért nem lepődtem meg, mert éveken át jócskán volt részem benne, pont tudtam, mire számítsak: kifogástalan ízek, óriás vendégszeretet, odaadó gondoskodás, remek partihangulat, kellemes beszélgetések... kellő mennyiségű és minőségű bor, pálinka, miegyéb társaságában. Ebben, és hál' Istennek sokminden más téren jottányit sem változott Kriszta. Csak idő közben felnőtt. Most férjhez megy... illetve ment. Első és második benyomásra is a legjobban választott, hisz sugárzik róla, hogy hazaért: boldog, kiegyensúlyozott. Innen is gratulálunk neki(k) a július 20-ia esküvőjükhöz, és köszönjük a meleg fogadtatást. Folyt. köv.

A második forduló első állomásának kikiáltott vendégségbe az alábbi tortával érkeztem. Figyelem! Aki arra utazik, hogy könnyű desszertet egyen, és az étrendjébe belefér a laktóz, az az előzőekben felposztolt joghurt-túró alapú desszertet válassza. Aki tej- és/vagy lisztérzékeny, netán paeolit étrenden van, az fog ennek a fent említett málnás túrótorta nyomán szintén második fordulósnak tekinthető ínyencségnek örülni, ami ugyan a benne lévő kókusztej miatt zsírszegénynek nem mondható, de annál egészségesebb! (A ribizli-kókusz íztársítás ötlete a Vapianotól származik.)

RIBIZLIS-KÓKUSZOS PANNACOTTA TORTA

 

hozzávalók

800g kókusztej

400g ribizli

100g kókuszreszelék

1/2 lime leve és héja

200g méz/nyírfacukor

10 lap zselatin (én tiszta sertészselatinból készült lapokat használok, ezért vegánnak nem mondható a recept, de szintetikus zselatinnal kiváltható - mennyiség tekintetében a használati utasítást érdemes követni)

A zselatinlapokat hidegvízbe áztatom. A ribizlit megmosom, a felét leszemezgetem, mindkét adagot félreteszem. A kókusztejet egy edényben felmelegítem annyira (40-50) fokra elég, hogy a kifacsart, puha zselatinlapokat elkeverve benne, azok teljesen feloldódjanak. A kókusztejet egy keverőtálba öntöm, beledolgozom a mézet/nyírfacukrot, a kókuszreszeléket és a lime héját/levét, valamint az egész ribizliket, hogy azok lehetőség szerint azért ne törjenek össze. A masszát egy jól záró 23 centis kapcsos tortaformába öntöm, és pár órára vagy egy egész éjszakára hűtőbe teszem, hogy megdermedjen. Az első 1-2 órában rendszeresen keverek egyet-kettőt a masszán, hogy a kókuszzsír ne üljön ki a tetejére a tortának, az egész homogén maradjon. Tálaláskor megszórom még kókuszreszelékkel a sütit, és ráhalmozom szárastól vagy anélkül a ribizlit. Így kellően rusztikus... és nem kevésbé finom.

Éva