Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in november (50)

hétfő
nov.162015

Belevágok

Napok óta a hétvégi események nyomán születő reakciókat figyelem, a körülöttem lévő közvetlen és tágabb környezetem, a világ, a politika, a sajtó, a hétköznapi ember, a barát, a család, az ismerős reakcióit. A felháborodás, a megrendülés, a szomorúság, a düh, a félelem sok formában ölt testet, de gyakran a leírt vagy elmondott szavak és a mögöttes gondolatok kifejezetten sokkolóak, ezen eszmék általánossá válásának következménye pedig nem kevésbé ijesztő, mint maga a terror... kvázi beláthatatlan.

Az ember ösztönösen érez, a civilizált ember ezeket az érzelmeket aztán hagyja leülepedni, majd újrakeretezi őket, megszelídíti a szívét, a gondolatait, megrázza magát és továbblép. Az egyetlen lehetséges irányba: a megbékélés irányába. Tömegesen tették ki a napokban a felhasználók Martin Luther King örökérvényű idézetét a Facebookra, miszerint "A sötétség nem tudja a sötétséget kiűzni. Csak a fény képes rá. A gyűlölet nem tudja a gyűlöletet legyőzni. Csak a szeretet képes rá." A félelemkeltés egy rendkívül hatékony fegyver, amire mi, emberek jól kiszámíthatóan reagálunk. Bezártjuk az ajtóinkat, ablakainkat, szívünket, határainkat mindenki előtt, aki csak kicsit is hasonlít arra, aki fenyeget minket, és ezzel engedtünk a terrornak, belementünk a másik oldal élet-halál játékba. Ahelyett, hogy az elutasításunkat a megfelelő irányba csatornáznánk, és felmérnénk annak a vészélyét, amit az általánosítás hordoz magában. Ha elvakult félelmünkben hátat fordítunk az egyetlen lehetséges megoldásnak, összefogás és integráció helyett szegregálunk, az kikerülhetetlenül széthullást, szembenállást, háborút eredményez.

Sok muzulmán barátom él a világban szerte. Huszonéve meglévő barátaim. Aggódom értük. Vajon éri-e őket bántódás amiatt, mert ők kelet felé imádkoznak, Ramadánt ülnek és jobbról balra írnak alá. És aggódom magunkért, akik rendre beleesünk az előítéletes gondolkodás primitív csapdájába.

Amikor a kislányomnak a hétvégi eseményeket próbáltam a kilencéves fejében helyretenni, mielőtt az iskolában rázúdulnak a még mit sem sejtő kicsi gyerekek otthonról hozott sokat sejtető félmondatai, emberekről beszéltem neki: jó és rossz emberekről, nem pedig jó és rossz népekről. Merthogy ezt fontos már ilyen idős korában is tudni megkülönböztetnie. Fontos, hogy úgy nőjön föl, hogy tudja: bizonyos emberek és tetteik nem definiálják a velük azonos színű, vallású, származású embereket. Az ő iskolájába is járnak muszlim gyerekek. Úgy engedtem el ma reggel, hogy kértem, vigyázzanak egymásra. Részünkről kezdettől tudatos döntés, hogy sokszínű és vegyes kultúrájú közegbe járatjuk a gyerekeinket, és igyekszünk a legjobb tudásunk szerint toleranciára nevelni őket. Mégis aggódom. Mert bár nemzetközi iskola révén az "emberanyag" összetétele szülői vonatkozásban is magasabb iskolázottságot és haladóbb gondolkodást feltételez, mégis akadhat egy-egy más látásmóddal rendelkező "felnőtt", akinek egy kellően át nem gondolt, felelőtlenül elejtett, vagy épp szándékosan szajkózott ártó mondata beszivárog a kis közösségükbe, és rést üthet a féltve őrzött tolerancia pajzsán. Bízom az iskolában, bízom az iskola szellemiségében, és hogy azt megfelelően tudja közvetíteni a gyerekek felé, az általuk hőn hirdetett és védelmezett szabad gondolkodásra nevelve a kicsiket.

Egy másik kép is eszembe jut, amit sokat láttam keringeni a neten. Két kislányt ábrázol, egy feketét és egy fehéret, ahol az előbbi az utóbbi arcát símogatja, a felirat pedig: "A rasszizmus nem velünk születik. Megtanítják nekünk." Hát legyünk rossz nebulók! Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, kizökkenteni, ne engedjük, hogy a negatív érzelmek, mint a harag, a düh, a félelem befészkeljék magukat az érzéseinkbe, a gondolatainkba, a mindennapjainkba! Tudjunk szeretni előítéleten túl, élni terrortámadások után, értékelni a szabadságot, élvezni, hogy sokszínű a világ, és bízni, bízni, bízni abban, hogy ez így van jól.

Én ezt a gondolatmenetet szimbolikusan egy csodás közel-keleti fogással, az izraeli vagy más források szerint arab lecsóval, zárom. És innen üdvözlöm az európai, az arab, a latino, az ázsiai, a heteró, a meleg, a fekete, a fehér, a zsidó, a muzulmán barátaimat világszerte, valamint Néhányótokat ott, Párizsban, akik mind a "safe" gombra kattinthattatok szombaton. #parisisaboutlife #lifeisaboutliving #peace

SHAKSHUKA

hozzávalók

1/2dl olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 piros kápiapaprika

1ek őrölt római kömény

1tk őrölt koriander

1ek őrölt édes pirospaprika

1 csipet cayannebors

1 paradicsomkonzerv

3 tojás

5dkg fetasajt

1/2 csokor korianderzöld

A felszeletelt hagymát és paprikát az olajon 20 percig dinsztelem alacsony lángon. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, az őrölt fűszereket, és lepirítom kicsit, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, elkeverem. A masszát egy tűzálló tálba teszem, rámorzsolom a fetát, a tetejére ütöm a tojásokat, és 180 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig sütöm. Friss korianderzölddel és chilipehellyel kínálom. 

Éva

hétfő
nov.092015

Káko bugye, ták bugye!

Azaz "Ahogy lesz, úgy lesz!" - már ahogy a művelt francia mondja... persze tótul. Tőlem ennél többre nem futja.

Pici gyerekként gyakran hallottam az anyai nagyszüleimet egy másik nyelven beszélni, amikor nem akarták, hogy értsem, miről van szó, de számomra természetes jelenség volt, a mindennapok része. Ahogy a felénk gyakran hallott idegen hangzású, -szki végződésű nevek, mint a Valánszki, Hrabovszki, hogy a többeknek ismerősen csengő Pribojszki nevet már ne is említsem (igen, a Matyi barátom, a híres blues szájharmónikás), jelenléte is alapértelmezett volt. Csak akkor tűnt fel, hogy ezen nevek előfordulása korántsem olyan általános mindenütt, mint nálunk, amikor más városokban, ahol laktam, már ilyen koncentrációban nem találkoztam velük. Valahol ekkortájt esett le, hogy a tót sem a nagyszülők mindenhol használt kiváltságos "titoknyelve". Utánaolvasva hamar szembejött a történelem és a saját, soha nem tárgyalt gyökereim. Azt tudtam, hogy a Bezzegh ág valami régi magyar nemesi vérvonal, de a Horváth ágáról a családomnak nem voltak ismereteim. Ahhoz viszont még kérdeznem sem kellett, hogy sejtsem, szlovák őseim is lehettek, ha mindkét nagyszülőm folyékonyan beszél tótul. 

Ma a hazánkban számon tartott 13 nemzeti és etnikai kisebbség között egy jelentős népcsoportról beszélünk a szlovákok esetében: lélekszámát tekintve a harmadik a romák és svábok után. Legtöbbjük a Pilis téréségében illetve Békés megyében él, a hazai szlovákság kulturális központja pedig épp Békéscsaba, ahonnan én származom. Itt található a szlovák konzulátus is. Adódik azonnal a kérdés, hogy Felvidékhez nem éppen Békésmegye van a legközelebb, mégis hogy keveredtek a Viharsarokba épp a legnagyobb számban a tótok. A XVII. sz. végén - XVIII. sz. elején zajló első bevándorlási hullámban betelepülő szlovákokat egy második, majd harmadik és negyedik hullámban a betelepített szlovákok követték: az ő vándorlásuk és betelepítéseik a század derekától valahol a 20. század közepéig tartottak. Ma is számos kulturális örökség, utcatábla, ünnep őrzi a szlovák kultúrát a térségben. 

Én az alábbi recepttel szeretnék ezúton is hozzájárulni a hagyományápoláshoz és adózni az anyai nagyszüleim emlékének, ami tulajdonképpen egy rém egyszerű serpenyős pirított juhtúrós tészta, eredeti nevén: brindzás haluska. Az ételt a Nagymamám a nevében szereplő utalással ellentétben sosem burgonyás galuskával, hanem mint minden mást, házilag kézzel gyúrt tésztával készítette (ennek a tésztának a receptjét sajnos a Nagypapa elkótyavetyélhette az összes többi kézzel írt, bőrkötéses könyvben őrzött családi recepttel együtt a helyi bolhapiacon). A túrót mindig a piacon vette hajlott hátú, kendős, feketébe öltözött néniktől. Az ő általa készített fogás annyiból állt, hogy a túróval összeforgatott tésztát lepirította egy füstölésig hevített vasserpenyőben. Tehát valójában nem galuska, nincs benne szalonnapörc sem, egyszerűbb ennél. Ezért lehet hogy nem is igazi brindzás haluska, de mivel ő annak hívta, én meg így hallottam vagy 30 éven át, az ő tiszteletére így hagyom... (Bővebben az eredeti ételről itt.)

Figyelem! Amint a brindza a serpenyőhöz ér, orrfacsaróan erős szagok fognak feltörni. Apám ezen a ponton mindig kifordult a konyhából, és csak hosszas szellőztetés után volt hajlandó szidkozódva visszatérni. De én imádom. A gyerekkoromat idézi. Az ízek pedig... Nos, amilyen szipmla az étel, annyira megdöbbentő az ízrobbanás, amit okoz. Megéri azt a sokat ígérő, intenzív szagot kibírni!

BRINDZÁS HALUSKA

hozzávalók

100G finomliszt

1 tojássárgája

víz

125g erős juhtúró (brindza)

A tojássárgájából kevés vízzel és egy csipet sóval tésztát gyúrok, amit 20 percig hűtőben pihentetek, majd tésztagéppel kinyújtom (nem a legvékonyabbra), felhengergetem, és félcentis csíkokra vágom, majd lobogó sós vízben egy perc alatt megfőzöm. Egy serpenyőbe teszem a brindzát, összeforgatom a megfőtt tésztával, és mindenhol lepirítom – ha kicsit szenes, még jól is áll neki. Tálaláskor sózom. 

Éva

péntek
nov.062015

Tovább is van, mondjam még?

Gyors, praktikus receptekből jól állunk szám szerint: bő 100db szezonális ételkreáció várja még a sorát befotózva, megírt szöveggel, csak épp posztolni kell. Azt nem lehet ránk sütni, hogy terméketlenek vagyunk!

A hétvégi kirándulásokhoz vagy otthoni kuckózáshoz ezúttal jómagam újra egy lisztmentes édeset ajánlok szeretettel. Ha elkészítitek, örülnék egy-egy kósza visszajelzésnek, hogy milyennek találtátok akár ízben, akár elkészíthetőségben. Hajrá!

MINI MÁKOS-NARANCSOS SERPENYŐS SAJTTORTA

hozzávalók

3 tojás

1 csipet

5dkg (kókuszvirág)cukor

3ek mákliszt

1kk sütőpor

kevés zsiradék a sütéshez

1 doboz krémsajt

4ek narancsvaj

A tojássárgáját a cukorral felhabosítom, hozzádolgozom a sütőporral elkevert máklisztet, óvatosan beleforgatom a sóval felvert tojásfehérjét. A masszát egy kiolajozott, felforrósított serpenyőben két adagban készítem el: elterítem, és alacsony lángon megsütöm a tészták mindkét oldalát, majd félreteszem hűlni. A krémsajtot közben egy gépi habverővel felhabosítom, és a narancsvajat kanalanként hozzádolgozom a géppel. Tálaláshoz a tésztákból egy tálalógyűrűvel/kiszúróval körlapokat vágok ki, és a krémmel a gyűrűn belül rétegzem. Végül a gyűrűt óvatosan lehúzom a tortácská(k)ról, narancsszerpentinnel dekorálok.

Szép hétvégét!

Éva

péntek
nov.292013

Téli nádszál

Sokan télen kicsit elengedik magukat étkezés terén mondván, hogy úgysincs ilyenkor elég zöldség és gyümölcs, amivel változatosan lehet könnyű ételeket varázsolni, meg hát úgyis nyakig be vagyunk bugyolálva, nem látszik az a néhány plusz kiló, meg ugye ilyenkor az ember a napsütést és meleget hiányolva kedélyjavítás címén eszik, meg az ünnepek, meg a külső körülmények, meg a... meg a... meg a...

Állj!

Tény, hogy kisebb a kínálat a frissekből, pláne a hazaiból, mint ahogy az is tény, hogy fényből kevesebb jut. De hogy abból, ami elérhető, ne tudjunk mindig újabb és újabb ízharmóniákat varázsolni, és ezzel színeket csempészni a téli étkezésünkbe úgy, hogy még sikerüljön is a telet átvészelni a nyárra kínkeservesen megszerzett nádszál alakunkkal, na, az korántsem igaz! Itt az újabb szezonhoz illő formaőr fogás, ami csodálatos ebéd vagy vacsorafogás lehet önmagában, de az ünnepek során előételként is feltálalható... akár a lenti Alessiben. <3

NARANCSOS-AVOKÁDÓS PISZTRÁNGSALÁTA MÁNGOLDDAL

hozzávalók

1 doboz zsenge céklalevél (más zöldsaláta is megfelel)

20dkg (koktél)paradicsom

1 tálca melegen füstölt pisztráng

1 narancs/mandarin

1 avokádó

1/2 citrom

2ek tökmagolaj (olivaolajjal is helyettesíthető)

1ek tökmag

firssen őrölt bors

A narancsot/mandarint és avokádót meghámozom, a paradicsomot megmosom, mindent felkockázom. A salátából halmozok egy-egy maréknyit a tányérokba, megszórom a paradicsom-, narancs-/mandarin- és avokádókockákkal, és rátördelem a halból. A salátát aztán megcsorgatom citromlével (az avokádóra különös tekintettel, hogy ne barnuljon meg), megöntözöm tökmagolajjal, végül meghintem tökmaggal és borsot tekerek rá.

Villámgyors, ultra egészséges, nagyon tápláló és rendkívül finom.

Szép hétvégét!

Éva

hétfő
nov.252013

Furfangos fúzió

A fúziós konyháról korábban írtunk már. Legjellemzőbb vonása, hogy a nyugati konyhát elegyíti a keleti/távol-keleti konyhával, hogy izgalmas, új ízek, textúrák, megoldások jöhessenek létre tovább színezve a világ amúgy sem szürke kulináris palettáját. Néha azonban a fúzió pont a praktikumot szolgálja, így esett, hogy a napokban ravioli tészta gyártása helyett időspórolás céljából egy zacskó wonton tésztát állítottam a vacsoraügy szolgálatába, hogy így majdnem friss tésztaélménnyel ajándékozzam meg a családot.

KARFIOLOS-JUHTÚRÓS WONTON RAVIOLI SZERECSENDIÓVAJJAL ÉS PIRÍTOTT DIÓS PARMEZÁNNAL

hozzávalók

a töltött tésztához

1 zacskó fagyasztott wonton tészta (friss lasagnelapokkal helyettesíthető, azokat viszont méretre kell darabolni)

600g karfiol

200g juhtúró

10dkg frissen reszelt parmezán sajt

3 gerezd fokhagyma

2 tojás + 1 tojás fehérje

1tk

frissen őrölt bors

a mártáshoz

100g vaj

1/2 frissen reszelt szerecsendió

csipet

a befejezéshez

2 marék dió

10dkg reszelt parmezán sajt

A karfiolt megmosom, rózsáira szedem, és egy párolóedényben sós gőzben fedő alatt puhára párolom. Egy másik nagy edényben felteszek vizet forrni.

A juhtúrót az egyik 10dkg reszelt parmezánnal, a zúzott fokhagymával, a tojással, sóval és borssal elkeverem, majd a megpuhult és alaposan összetört karfiollal jól eldolgozom.

A tésztalapok felét egy nyújtódeszkán elrendezem, mindegyik közepébe teszek egy teáskanálnyi karfiolos tölteléket, a tészták szélét megkenem tojásfehérjével, majd mindegyiket egyenként beborítom a tésztalapok másik felével úgy, hogy a töltelék mellett minél kevesebb levegő maradjon a párnácskákban, amiknek aztán a széleit alaposan összenyomkodom.

Egyszerre annyi raviolit teszek a sós vízbe, hogy ne tapadjanak össze (nekem 4db fért el). Adagonként kb. 3 percig főzöm őket. Közben a vajat felmelegítem, belereszelem a szerecsendiót, hozzáadom a csipet sót, és elkeverem. A diót egy száraz serpenyőben lepirítom, és a maradék parmezánnal egy robotgépben ledarálom. 

Amint a tészták kifőttek, lecsöpögtetem őket, és adagonként tálalom kevés szerecsendiós vajjal megöntözve valamint a pirított diós parmezánnal megszórva.

Kevés rukolával mennyei fogás.

Szép hetet!

Éva

csütörtök
nov.212013

Őrület a köbön

Szerelmes lettem. Lázban égek. Már egy ideje becserkészett magának, hű is voltam hozzá, de ezúttal megadta a kegyelemdöfést: térdre rogytam. Ilyen övön alulit egy szépszerető embernek, minthogy komplett Alessi tányér- és evőeszközkészletet lehet kvázi "kapni" a hűségemért cserébe! Megadtam magam. Párás szemmel símogattam a szebbnél szebb tányérokat rejtő szebbnél szebb dobozokat a polcok előtt állva: "Enyém leszel!... Te is az enyém leszel! ...Meg Te is!" Megvan az első pár darab (a lenti fotó már abban készült), és rég nem látott lelkesedéssel vetettem bele újra magam a főzésbe! Hogy mit nem tesz az emberrel egy kis esztétikai élmény! Mostantól naponta élem át. Márciusig megszerzem mind! Megújul a tálalószekrényünk! Jipppííííí!!! ...Meg a blog is! Mindenki jól jár.

KECSKESAJTOS GRILLEZETT KÖRTE PEKÁNDIÓVAL ÉS JUHARSZIRUPPAL

hozzávalók

8db körte

1 gerezd citrom

20dkg krémes kecskesajt

1ek kakukkfű (lehetőleg friss, de a szárított is jó)

10dkg reszelhető, keményebb kecskesajt

4+4ek dióolaj (olívaolajra cserélhető)

10dkg pekándió (hagyományos dióval is helyettesíthető)

4ek juharszirup

frissen őrölt bors

A sütőt beállítom grill üzemmódra. A körtéket megmosom, félbe vágom, kicsumázom, és a felületeiket a citrom levével megkenem, hogy ne barnuljanak meg. A krémes kecskesajtot a kakuffűvel elkeverem. A keményebb kecskesajtot lereszelem, azt is hozzádolgozom a masszához, majd teáskanálnyi adagokat halmozok a körték kivájt belsejébe. A megtöltött körtéket egy tepsiben elrendezem, meglocsolom a dióolaj felével, és beteszem 10-15 percre, hogy a körte átmelegedjen, a sajt pedig kissé megolvadjon, megpiruljon. Ha kész, tányérokra teszem, a maradék dióolajjal és a juharzsiruppal megöntözöm, végül frissen őrölt borssal és durvára vágott kesudióval hintem meg. Forrón kínálom előételként akár rukolával körítve, desszertként vaníliafagyi kíséretében.

Lehet az őszt nem szeretni?

Éva

kedd
nov.122013

Márton nap

"A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyeta lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.

A Márton-napi liba-lakomáról szóló elsőírásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át." - írja a leghitelesebb forrás, a www.martonnap.hu.

Nos, a hosszú hagyományokra visszanyúló ünnepet mi is megültük szűk baráti körben egy csupa liba menüsorral, aminek nyitánya az alábbi libamájgolyó volt. A sort házi füstölésű libamellsaláta folytatta balzsamos céklával, körtével és aszalt málnával, majd egy szilvás-chilis vöröskáposzta krémleves következett (hasonló itt), a főfogás egy egyben sült libapecsenye volt keleties fűszerezésű édeskrumplirétessel (hasonló magyarosan elkészítve itt), és egy végül egy megypálinkába áztatott aszaltmeggyel töltött csokis gesztenyegolyó (hasonló itt) lett volna a zárás... ha durranásveszély miatt meg nem hiúsította volna a vendégsereg.

Bonyolultnak hangzik, de muszáj elhinni: nem az! Gyakorlatlan kezek is könnyen elkészíthetik, ráadásul ér előre.

LIBAMÁJGOLYÓ ÉTCSOKIS LIBATEPERTŐMORZSÁBAN  KARDAMOMOS NARANCSZSELÉVEL

hozzávalók

1kg libamáj és libaháj együtt

1l tej (alternatív tejek is jók, de a tejsav segít a textúrát lágyítani)

5 gerezd fokhagyma

1ek+1tk

frissen őrölt bors

6dkg vaj

a morzsához

15dkg ropogós libatepertő

15dkg jó minőségű étcsoki (kb. 65% kakaótartalommal)

3ek nyers nádcukor/nyírfacukor

a zseléhez

8 zselatinlap

2 narancs leve és az egyik reszelt héja

1ek méz

1/2tk őrölt kardamom

díszítéshez juharszirup

A libamájat előző nap bepácolom sós, fokhagymás tejbe, és hűtőben érlelem egy napot. 

Sütéshez egy, a libamájra méretezett magasfalú edényben a libahájat alacsony lángon teljesen felolvasztom. A libamájt a pácból kiemelem, letörölgetem, és elmerítem a megolvadt libazsírban. Lefedem, és alacsony lángon sütöm kb. 15 percet, félidőben megfordítva. Amikor a máj készen van (vigyázni kell, nehogy túlsüssem, mert megkeményedik), kiveszem a zsírból, nagyobb darabokra vágva egy aprítógép tartályába teszem az 1tk sóval, frissen őrölt borssal, a zsírból 3ek-nyival és a vajjal. Alaposan lepürésítem, majd jól lehűtöm, hogy formázható legyen.

A narancszseléhez a zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. A narancsok levét kifacsarom, egy keverőtálba öntöm, belereszelem a naracshéjat, és elkeverem benne a mézet a kardamommal. A zselatinlapokat kifacsarom, visszateszem az áztatóedénybe, és forrásban lévő 2-3ek vízzel leforrázom, a vízben gyors kézmozdulatokkal feloldom a lapokat, majd a fűszeres narancsléhez öntöm, és jól elkeverem. Egy kisebb méretű, folpackkal bélelt szögletes tepsiben teszem be a hűtőbe, hogy megdermedjen.

Összeállítani már igazán gyerekjáték ezt a mutatós és ízletes fogást. A csokit és a tepertőt késsel vagy aprítógéppel felaprítom (a rusztikusabb hatás érdekében én kézzel dolgoztam), és egy kis gömbölyű tálkában elkeverem a cukorral. Szeletelek a zseléből, és a tányérokra fektetem. A májpüréből kiskanálnyi adagokat golyóvá formázok, és meghempergetem a morzsában, majd a zselécsíkokra ültetem őket. Végül juharsziruppal díszítem a tányérokat.

Ugye, hogy nem is olyan bonyolult?

Éva

 

péntek
ápr.262013

Amíg a szezon berobban

Nálam addig nem jön el a szezonálisok ideje, amíg a biopiacon meg nem látom a hazai termelők standjainál a napérlelte zöldséget, gyümölcsöt. Felőlem árulhatja az epret az útszéli zöldséges, én arra esküszöm, ami hazai, ami a napsütötte földön terem, mert az az igazi, a vitamindús, az ízgazdag. Talán ezen a hétvégén már szembejönnének velem az idény főszereplői, ha nem utaznánk el Villányba a Stílusos Vidéki Éttermiségre, úgyhogy marad a jövőhét, addig meg főzünk azzal, ami van - mondjuk egy  ilyen tipikus őszi, akár a novemberi, Márton napi lakomákat idéző alapanyagokkal készítünk fogást (ezért is novemberi címkét tettem hozzá).

PIRÍTOTT ALMÁS-DIÓS LIBAMÁJTORONY MÉZZEL CSORGATVA

hozzávalók

1 hízott libamáj

a páchoz

1/2l (zab)tej

1ek

5 gerezd fokhagyma

a sütéshez

300g libazsír

továbbá

1 alma

1ek őrölt kardamom (elhagyhatom)

2 marék dió

méz ízlés szerint

, frissen őrölt bors

A májat megmosom, és egy-két nappal a sütés előtt fokhagymás-sós tejbe áztatom úgy, hogy ellepje. Lefedve hűtőben érlelem a sütés napjáig.

A sütéshez egy mélyebb és két lapos serpenyőt készítek elő. A mélyben felhevítem közepes lángon a zsírt, és amikor már forró, beleteszem a májat, visszaveszem a hőt, és sütöm minden oldalát lassan, időnként megforgatva, amíg át nem sül. Vigyázni kell, nehogy túlsüssük, mert megkeményedik! Amíg a máj sül, megmosom, négy vastag szeletre vágom az almát és kivágom a magházát. A diót durvára vágom. Az egyik lapos serpenyőbe a libazsírból két-három kanállal átmerek, azt forróra hevítem, és azon pirítom meg az almaszeletek mindkét oldalát, amit előtte megszórtam az őrölt kardamommal. A diónak szánt serpenyőt szárazon forrósítom fel, de csak akkor, amikor már a máj elkészült. 

A fogás összeállításához a májat kétcentis szeletekre vágom, sózom, borsozom, és a kardamomos sült almával lerétegzem a tányérokon. A tornyok tetejét megszórom a pirított dióval, és megcsorgatom a mézzel. Ér nekiesni.

Éva

kedd
nov.272012

Olaszos fingörfúd

Detti barátnőnk nemrég fejezte be a szakácsiskolát, a papír megszerzésének örömére főzött nálunk egy kicsit.

OLASZOS SÓS TORTÁCSKA

kell hozzá

az omlóstésztához

25 dkg liszt

20 dkg vaj

egy tojás

egy mokkáskanál

a töltelékhez

30 dkg mozzarella

30 dkg paradicsom

egy gerezd fokhagyma

friss oregánó

A tésztát kézzel vagy a robotgép késeivel gyúrd homogénné, majd tedd fél órára a hűtőbe. A töltelékhez vágd kockákra a mozzarellát, a kimagozott (esetleg meghámozott) paradicsomot, ízesítsd a fokhagymával, oregánóval, sóval, borssal.

A tésztát nyújtsd vékonyra, bélelj ki muffin- vagy tartelette-formákat, majd töltsd meg azokat a sajtos-paradicsomos keverékkel. 170 °C-ra melegített (nem légkeveréses) sütőben 40 perc alatt átsül a tészta.

Ádám

kedd
nov.202012

Pancettás-kéksajtos tészta

Egy, a carbonarához hasonló, ugyancsak férfias tésztaétel következik. Pancettával készül, ami feltekert, sóval érlelt császárhús. Főleg az olasz, de a spanyol kulinária is ismeri. Helyettesíthető más zsíros, érlelt sonkával, a füstölt bacon sem rossz válsztás, de az változtat az étel jellegén.

Kéksajtos tésztára itt is olvashattok egy ötletet.

PANCETTÁS-KÉKSAJTOS SPAGHETTONI

kell hozzá

fejenként 12 száraz vagy 18 dkg friss tészta (hosszú, pl. spaghettoni)

10 dkg pancetta (vagy más, zsíros sonkaféle, akár bacon is jó)

két-három szál újhagyma

1 dl tejszín

5 dkg kéksajt

egy marék kukorica

egy csokor friss petrezselyem

Alacsony lángon a felkokckázott pancettát süsd zsírjára, majd dobd hozzá a felkarikázott újhagymát és a kukoricát. Párold egy percig, öntsd fel a tejszínnel és morzsold bele a kéksajtot. Forgasd hozzá a kifőzött tésztát, törj rá borsot, sózni nem kell. Szórd meg petrezselyemzölddel.

Ádám