Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in mozzarella (11)

szerda
ápr.152015

Koppincs

Sokat inspirálódom szakirodalomból, blogokról, innen-onnan, de vannak ötletek, amiknek nem az a dolguk, hogy megihlessenek, csak szimplán változtatás nélkül át kell venni őket, mert annyira jók. Ezt a karfiolból készült pizzalapot valamelyik amerikai videobloggernél láttam (sajnos már nem tudom felidézni a nevét, mert egyszer botlottam bele ezen alkalommal), és konkrétan lehidaltam, mennyire jó. A karfiol a paleokonyhában egyébként egy sokoldalúan használt alapanyag, amivel rizst, kuszkuszt tudnak imitálni például, de ez egy olyan parádés ötlet, ami megérdemli, hogy közkinccsé tegyem. Majd megpróbálom felkutatni az alkotóját, hogy az ő neve fémjelezhesse ezt tutiságot. A feltét pedig az én egyik kedvenc pizzafeltétem.

DIÓS KARFIOLPIZZA PÁRMAI SONKÁVAL, RUKOLÁVAL

hozzávalók

1 kisebb fej karfiol

20dkg reszelhető pizza mozzarella

10dkg parmezán

2 tojás

1kk só

1 ek szárított paradicsompesztó

néhány szelet pármai sonka

1 marék dió

1 marék rukola

1ek olívaolaj

A karfiolt egy robotgépben ledarálom, majd 1/2dl vízzel és a sóval egy kisebb edényben lefedve pár perc alatt puhára párolom. A sajtokat lereszelem majd a kihűlt karfiolt egy keverőtálban összedolgozom a tojással, a parmezánnal és a mozzarella felével. Egy sütőpapírral bélelt tepsiben vékonyra lapogatva elterítem a masszát, és 190 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöm. A sütőből kivéve megkenem a pizzaalapot a szárított paradicsompesztóval, megszórom a durvára darabolt dióval, elosztom rajta a maradék sajtot, és visszateszem a sütőbe 10 percre. Ha elkészült a pizza, sonkaszeletekkel és rukolával borítom be, végül megöntözöm kevés olívaolajjal.

péntek
ápr.032015

Minimálkonyha

Valami nagyon egyszerűen elkészíthető, de kivételes ízvilágú, komplex desszertre vágytam, amihez nem kell órákat totojáznom a konyhában, sem várakoznom, hogy kihűljön, összeérjen. Húsvéti ihletésűben gondolkoztam. Ezért esett a választásom a fehér-sárga színre, és a tojásdad alakú mozzarellákra. Voltak komoly kétségeim a végeredményt illetően, de végül kellemes meglepetést hozott. A megszületése óta többször készítettem nagy sikerrel. Lehet, hogy egyszer ezekből a nulla melós ámde villantós fogásaimból csinálok egy vacsoraestet. Hm?

MOZZARELLA MÁKMORZSÁN JUHARSZIRUPOS MARACUJASZÓSSZAL, EGZOTIKUS GYÜMÖLCSÖKKEL ÉS FEKETE SZEZÁMMAL

hozzávalók

1 zacskó minimozzarella

4 maracuja

4ek juharszirup

6db physalis

1db csillaggyümölcs

pár levél menta

néhány csipet fekete szezámmag

a morzsához

15dkg darált mák

15dkg kókuszvirágcukor

15dkg zabliszt

10dkg vaj

A vajat a liszttel, mákkal és cukorral morzsalékosra darálom, elterítem egy sütőpapírral bélelt tepsin, és 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütöm, hagyom kihűlni. A maracuja magjait kikaparom, és elkeverem a juharsziruppal. Tálaláshoz a morzsából a tányérokra csíkot húzok, arra elhelyezek 2-2 sajtgolyót, amire kanalazok a maracujaszószból. A mozzarellák közé, mellé teszek physalist és karambolaszeleteket, mentalevelet biggyesztek a sor végére, meghintem a desszertet a szezámmaggal, és kínálom is.

Éva

szerda
febr.042015

Türelemjáték

Munkaigényes? Korántsem. De akinek nincsenek órái arra, hogy megfőzze, meg órái arra, hogy lecsöpögtesse, az most ne olvasson tovább. Pedig mennyire megéri...

CITROMFÜVES RÉPACONSOMMÉ ZELLERSZÁRRAL ÉS MOZZARELLÁVAL

hozzávalók

1/2kg répa

3/4l víz

1 narancs leve és héja

1cm gyömbér

5-5 szem feketebors, szegfűbors és szegfűszeg

néhány szerecsendióvirág

1 kaffir lime levél

1 citromnád

1 vöröshagyma héjastól

2 zellerszár

1 lime

1ek méz

1 mozzarella sajt

A megtisztított, felkockázott répát a vízzel, a narancshéjjal, a szeletelt gyömbérrel, a többi fűszerrel, a félbevágott hagymával és az egyik zellerszárral egy magas falú edényben alacsony lángon, lefedve felteszem főni. 2 óra elteltével elzárom alatta a gázt, és egy órát hagyom hűlni, majd egy gézen keresztül egy éjszakán át lecsöpögtetem a levest. Az így kapott tiszta répaesszenciát sóval, lime-mal, narancslével és mézzel ízesítem. Hidegen vagy melegen kínálom a beletépkedett mozzarellával és aprított zellerszárral.

Éva

péntek
dec.142012

Méghogy nem szereti!

Lehet, hogy ez csak az én családom férfitagjaira jellemző, de ebből én szeretek általánosítani. Tényleg igaz, hogy a pasik többsége a paradicsomos olasz ételekkel szemben a tejszínes/sajtos vááltozatokat preferálja? Ez vajon ízlés kérdése, vagy a "férfiatlanul" könnyebb paradicsomos megoldásoktól való vonakodás csak egy rossz beidegződés? Nálunk ha paradicsomos tészta vagy paradicsomleves készül, a női szakasz ujjong, a férfivonalat szűk körben egyedül képviselő Apa halvány szájhúzással veszi tudomásul a hírt. Ez ezúttal sem volt másképp. Aztán jött a meglepetés: ízlett neki. Olyannyira, hogy felfalta mindenki maradékát, és a család megvacsoráztatását követően az aznap esti programomra indulván kvázi közelharcot kellett vívjak vele, hogy a Fitti barátomnak telefonon beígért saját különbejáratú porcióját megmentsem tőle. T.i. az Ő Kedves Feleségével, az én legdrágább Gerda barátnőmmel mentünk aznap meghallgatni Caramel adventi ünnepi koncertjét, amire a jegyet és a páros barátnős élményt születésnapomra kaptam Gerdától. Ezúton is köszönöm. Cserébe, Drágámdrágám, a recept, ami állítólag ízlett a Te Drágádnak. Így, ha úgy hozza a lépés, akár meg is tudod neki csinálni.

PARADICSOMOS-MOZZARELLÁS RIZOTTÓ RUKOLÁVAL ÉS DIÓVAL

hozzávalók

3ek olívaolaj

1 vöröshagyma

1 zellerszár (elhgyható)

20dkg kerekszemű rizs

1/2l zöldségalaplé

1/2 kocka vaj

400g paradicsomkonzerv

4 gerezd fokhagyma

1 mozzarella

1 csokor friss bazsalikom levele

1ek balzsamecet

pici méz/nyírfacukor

5dkg parmezán + 5dkg a tálalásnál

2 marék rukola

2 marék dió

A rizottóhoz a hagymát és zellerszárat felaprítom, az olajon megdinsztelem. Beleborítom az edénybe rizst, fehéredésig pirítom folyamatos kevergetés mellett, majd merőkanalanként adagolva az alaplevet megfőzöm, mindig akkor adva hozzá a következő adagot, amikor az előzőt felszívták a rizsszemek. Amikor a rizs mármajdnem al dente, hozzáadom a paradicsomot, és ezzel főzöm fogkeményre. Ezt követően a rizottó krémességének eléréséhez hozzákeverem a vajat, a reszelt parmezánt, majd a felkockázott mozzarellát, végül a zúzott fokhagymával, a felcsíkozott bazsalikomlevelekkel, a balzsamecettel, igény szerint mézzel, sóval, borssal ízesítem. A végeredmény nagyon ízes, szaftos, krémes kell, hogy legyen. 

Tálaláskor beleforgatom a meleg rizottóba rukolaleveleket, meghintem durvára vágott dióval és parmezánforgáccsal. Kevés chili sem áll neki rosszul.

Éva

kedd
nov.272012

Olaszos fingörfúd

Detti barátnőnk nemrég fejezte be a szakácsiskolát, a papír megszerzésének örömére főzött nálunk egy kicsit.

OLASZOS SÓS TORTÁCSKA

kell hozzá

az omlóstésztához

25 dkg liszt

20 dkg vaj

egy tojás

egy mokkáskanál

a töltelékhez

30 dkg mozzarella

30 dkg paradicsom

egy gerezd fokhagyma

friss oregánó

A tésztát kézzel vagy a robotgép késeivel gyúrd homogénné, majd tedd fél órára a hűtőbe. A töltelékhez vágd kockákra a mozzarellát, a kimagozott (esetleg meghámozott) paradicsomot, ízesítsd a fokhagymával, oregánóval, sóval, borssal.

A tésztát nyújtsd vékonyra, bélelj ki muffin- vagy tartelette-formákat, majd töltsd meg azokat a sajtos-paradicsomos keverékkel. 170 °C-ra melegített (nem légkeveréses) sütőben 40 perc alatt átsül a tészta.

Ádám

kedd
nov.012011

Tökölünk még?

Remélem, a legkisebb még egy pár napig, és kihúzza a kiírt dátumig - olyan szépen passzolna a születésnapja így a családi számsorba! Bár már időnként jelzi nálam, hogy széndékozik megérkezni, egyelőre nem indult el határozottan (mi már egyszer majdnam...). Addig is áldom az eget a 11 nap ősziszünet időzítése miatt, így kettesben és családilag is érdemi időt tudtunk együtt tölteni Lolával a tesó érkezése és a család végérvényes négytagúvá bővülése előtt. Ez mindenkinek nagyon jól esett. Jöttünk, mentünk, programoztunk... ki tudja, mikor lesz rá lehetőségünk megint ráadásul ilyen időjárás mellett! 

A tesó fogadására már minden készen áll: az ágyat összeszereltük, felhúztuk, a ruhácskák tiszták, vasaltak, minden szükségeset beszereztünk, a háztartást feltankoltuk, a kórházi csomag bekészítve. Úgy döntöttem, az utolsó pár napot pihenéssel töltöm, amennyire lehet. De hogy ebbe a főzés ne férjen bele? Az ki van zárva! 

Töredelmesen bevallom, nem tudtam a biopiacon ellenállni annak a sok gyönyörű töknek - vettem is vagy 4-5 kilót. Az ötletek meg továbbra is özönlenek a fejemben, hogy mit kezdjek vele.

SPENÓTOS-RUKOLÁS-SÜTŐTÖKÖS LASAGNE

A lasagne az egyik kedvenc tésztafélém. (Lasagna = tésztalap egyes számban, lasagne = maga az étel, amiben többes számban van a megnevezés, mint egyébként az olasz tésztaételek esetében többnyire.) Ugyan nem a leggyorsabb, mert a belevaló rétegeket egyenként el kell készíteni - jó rutinnal párhuzamosan -, és utána az egészet még össze kell sütni, ami alatt a hozzávalók vitamintartalma is csökken, de nagyon finom, és a családban is mindenkor, minden formában sikert arat. Ennek példázataként jegyzem meg, hogy a gyerekm egy felnőtt adagot, Apukája pedig 4, azaz négy felnőtt adagot tolt magába. Pedig fogadok, ha étlapon látta volna a kaja elnevezését, sosem jut eszébe rendelni! 

hozzávalók

6 spenótos (vagy sima) lasagna (lehet száraz és friss is - én a frisset jobban kedvelem)

a spenótréteghez

2dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

250g friss spenótlevél (fagyasztott is jó)

, frissen őrölt bors

1-2 mozzarella

a tökréteghez

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

500g sütőtök

100g rukola

, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

1ek szárított bazsalikom

250g mascarpone

a besamelhez

2dkg vaj

1ek (teljeskiőrlésű) liszt

3dl tej

10dkg gouda sajt

10dkg parmezán sajt

, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

további 10dkg parmezán sajt

A zöldségeket előkészítem: a spenótot, rukolát megmosom, előbbit durván 2 centisre felcsíkozom, a hagymát megpucolom, felkockázom, a fokhagymákat megtisztítom, végül a tököt lehámozom, kimagozom, és centis kockákra darabolom. Egy párolóedényben felteszek vizet, és a tököt a hagymával és 4 gerezd lereszelt fokhagymával felteszek fedő alatt párolódni. Amíg a tök párolódik, a spenótnak szánt vajat megolvasztom, belereszelem a fokhagyma másik felét, és összeforgatom a felcsíkozott spenóttal. Sózom, borsozom, időközönként megforgatom, hogy mindenütt megpárolódjék.

A sütőt 180 fokra beálítom. Előveszek egy tűzálló tálat, kivajazom, és az alját kibélelem lasagna-lapokkal. A tök mostanra nagyjából annyira megpárolódott, hogy már nem nyers, de még nem is annyira puha, hogy szétessen - itt adom hozzá a rukolát. Két további perc párolás után a hagymás, fokhagymás, rukolás tököt egy keverőtálba borítom, villával kicsit összetöröm, hozzáadom a mascarponét, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, hozzáadom a bazsalikomot, az egészet összeforgatom, majd a massza felét elterítem a lasagna-lapokkal bélelt tál alján. A réteget befedem újabb tésztalapokkal, azon a spenótleveleket osztom el (előtte leöntöm a fölösleges levet róla), felszeletetelm a mozzarellát, és megpakolom vele a spenótréteget. Újabb tésztaréteg következik, majd a mascarponés-rukolás tök másik fele, végül egy utosó tésztaréteg.

A besamelhez a vajon megfuttatom a lisztet, felöntöm a tejjel, csomómentesre keverem addig, amíg kicsit besűrűsödik. Nagylyukú reszelőn belereszelem a kétféle sajtot, sózom, borsozom, frissen reszelt szerecsendióval ízesítem, és csak addig keverem, hogy egy kellemes krémállagot kapjak. A mártást rákanalazom az utolsó tésztaréteg tetejére, végül a maradék parmezánt ráreszelem. Mehet a sütőbe 40-50 percre.

Tálalás előtt felkockázom, majd elégedetten nézem, ahogy a környezetem tisztára nyalja a tálat.

Éva

kedd
máj.172011

Sajtban sajt

Jamie Oliver egy zseni. Ehhez nem fér kétség. Egy self-made (azaz önmagát megcsinált) zseni. Egy csúnyácska, selypítős, pösze, diszlexiás fiú, akiről egy átlag ember gyerekkorában azt gondolhatta, hogy nem túl szerencsés csillagzat alatt született szegényke. A halmozott "fogyatékossággal" szemben viszont Jamie elképesztő kreativitása, innovatitása, ambiciói, agilitása, sokoldalúsága már korán megmutatkozott, ahogy az is, hogy van stílusa. Ez pedig a többi mellett átütően fontos. Az ő példája is azt bizonyítja nekem, hogy nem az számít, hogy milyen a külsőnk, mennyire vagyunk okosak, vagy épp beszéd vagy testi hiábásak, sokkal inkább az, hogy mennyire vagyunk rátermettek és egyediek. A kreatív ember ambíciókkal megáldva nagyon sokra viheti, míg az okosság, a tanultság nem feltétlen garancia a boldogulásra. Ezért törekszünk mi is szülőként arra, hogy feltérképezzük a saját gyermekünk képességeit, erősítsük abban, amiben sikerélménye van, és ne erőltessünk rá olyat, amivel kudarcra ítéljük, ugyanakkor mindig minden körülmények között olyan impulzusoknak tegyük ki, ami fejleszti az önálóságát, a kreativitását, a tenni akarását. Emellett az sem baj, ha nem olvad bele a nagy átlagba, ha kicsit más, mint a többi. Mindegy, hogy üvegfúvó lesz belőle vagy atomfizikus, a lényeg, hogy legyen egyedi, kreatív és megvalósító. Így kiemelkedőt hozhat létre bármilyen területen, ami pedig vissza fog hatni az önértékelésére, és katalizátorként működhet az életében. Én nem azért drukkolok, hogy a lányom sokdiplomás legyen - persze az is nagy büszkeség, de ennél fontosabb, hogy beszéljen nyelveket, hogy az országhatárok ne korlátozzák az  önmegvalósításban -, hanem hogy azt csinálhassa majd, amit szeret, és azzal olyan eredményeket érjen el, amivel ő maga is elégedett lehet, egyéb tényzőkkel kiegészítve, mint szerető család, egészég, biztonság, pedig végeredményben boldog. Talán pont, mint Jamie.

PIKÁNS TEJFÖLÖS MOZZARELLA A LA JAMIE

...Ő maga is úgy vezette föl ezt a receptjét, hogy nyilván fura, hogy sajtban (tulajdonképpen a tejföl is sajt) pácol sajtot, de a végtermék magáért beszél mind ízre, mind látványra.

hozzávalók

2 (bivaly)mozzarella

400g tejföl/créme fraiche

2ek olívaolaj

1/2 citrom leve és héja

1 marék friss majoránna

1 friss piros chilipaprika

tálaláshoz friss kenyér, fokhagymazöldsaláta és paradicsom igény szerint

Attól függően, hogy azonnali fogyasztásra készítem, vagy elteszem, előkészítek egy nagy tálat vagy egy csatos üveget és egy keverőtálat. A leírást aszerint folytatom, mintha rögtön tálalnám a salátát. 

A mozzarellát félcentis szeletekre vágom, és elrendezem a tálon úgy, hogy ne fedjék egymást. A tejfölt a dobozban alaposan elkeverem, hogy jó krémes legyen, rákanalazom a sajtszeletekre, és egyenletesen szétterítem a tál felszínén. Ha nincs olajadagoló fej az üvegemen, a tenyerembe öntök egy evőkanálnyi olívaolajat, és hanyagul végigcsöpögtetem vele a tejfölt, majd ezt ismétlem. A citromról egy krumplihámozóval levágom sávokban a héját, ha marad a héjban fehér rész, azt kikanyarítom egy késsel, és a levágott héjdarabokat milliméter vékony csíkokra vágom. A citrom levét szintén ráfacsarom a tejfölre, a citromhéjcsíkokkal beszórom a tálat. A majoránna leveleit lecsipkedem, azt is elosztom a tejföl felszínén. Végül a chilit kettévágom, kimagozom, szintén nagyon vékonyra felcsíkozom, és azzal is megszórom a salátámat. Azonnal is fogyaszthatom (egy egyszerű ebédnek/vacsorának is isteni), de egy-két órát, ha áll a hűtőben esetleg vendégváró előételként, az sem árt neki. Tálaláskor szárított paradicsomos vagy hagymás ciabattát kínálok hozzá pirítva, esetleg fokhagymával bedörzsölve. Zöldsaláta és friss paradicsom is jól illik hozzá, akárcsak egy pohár finom fehérbor. Az én párom megőrül érte. A chilitől sem kell megijedni, mivel ki van magozva - a lányom is kétpofára tömi.

Amennyiben érlelni akarom a mozzarellát az üvegben, úgy nem szeletelem, hanem durván összetépkedem a sajtot, és a tálaláshoz hasonlóan előkészített fűszerekkel (ha a citrommal nem akarok szöszmötölni, reszelhetem is a héját például) és a tejföllel csak összekeverem, beletömködöm az egészet üvegbe, lezárom, tálaláskor pedig pirítósra halmozva két-két szelet paradicsommal koronázom. 

Mondom, hogy Jamie egy zseni!

Éva

péntek
máj.132011

Miniatűrben

Mi a jó abban, ha a gyerek ott téblábol a konyhában? Nos, először is csapat... vagy inkább családépítünk, azaz a közös játékon, olvasáson, kiránduláson, koncertjáráson túl az otthoni feladatok elvégzése is egy újabb tevékenység, amit együtt csinálhatunk, és ami ezáltal a közös élmények fiókjába kerül, idővel pedig akár gyakorlattá válhat. (Már előre is szaladtam vagy 20 évet, amikor majd a karácsonyi vacsorát megelőzően már az is közös programnak fog számítani, hogy együtt kitaláljuk, mi legyen a menü, bevásárolunk, közben csacsogunk, be-beülve egy jó teára ide-oda, majd otthon egymás keze alá dolgozva alkotunk szeretetben, békességben - micsoda idilli utópia! Aztán lehet, hogy egy elvadult punk rocker lesz a gyerekemből, vagy a tibeti magaslatokban fog valahol meditálni, és onnan tojik ránk meg az egész konyhaművészetre jamgyökeret rágcsálva.) A kicsik szeretik mintázni a nagyokat, pláne a szüleiket. Ha azt látják, hogy anya a konyhában élvezettel sürög-forog, akkor ebből rájuk is ragadhat valami: az ízek és az alkotás szeretete elsősorban. Közben pedig tanul, fejlődik a kreativitása és az önállósága.

Lolával gyakran molyolunk együtt. Ha teregetek, pakolok vagy épp főzök, ő mindig jön, és megkérdezi, hogy segíthet-e. Ez a segítség persze sok esetben pont, hogy több ramazurival, tehát munkával jár... nekem - leginkább a konyhai ténykedéseknél -, de ha az idő engedi, hát én is. Akkor van baj, ha sietünk, mert a "Segíthetek?" kérdés leginkább költői a részéről: a választ meg sem várva hozza a kis székét, felül rá, és követeli a jussát a feladatokból.

A következő fogás az ő reggelije volt, és nem csupán az ízek, de a az elkészítés fázisai is gyerekre szabottak, ezért mind gyártani, mind fogyasztani élményszámba megy nála.

KÖLYÖK CAPRESE

A Caprese egyébként hagyományosan egy olasz saláta/előétel, ami összetevőit tekintve ugyanaz, mint a lenti recept, csak épp karikára vágott, legyezőszerűen egy körben elrendezett paradicsomból és mozzarellából áll, friss egész bazsalikomlevelekkel és a klasszikus olívaolaj-balzsamecet öntettel kísérve.

A Capri szigetéről származó fogás (talán a neve is erre utal) születéséről nem sok információnk van, de azt tudni vélik egyes források, hogy a múlt század közepén indult világhódító útjára, miután Farouk egyiptomi királyt egy repülőútján elé került tál saláta levette a lábáról. Csoda?

hozzávalók

2 marék koktélparadicsom

1 doboz/zacskó minimozzarella

3ek olívaolaj

1ek balzsamecet

, frissen őrölt bors

1 marék friss/fagyasztott bazsalikom

1 kis gerezd fokhagyma

kenyér

A paradicsomokat megmosom (ezt csinálhatja a gyerkőc is), félbevágom. A mozzarellát lecsöpögtetem, majd az egészet áttolom a manónak néhány fogpiszkálóval együtt, és miután megmutattam/elmagyaráztam, milyen sorrendben húzom a szurkákra a paradicsomot és a sajtot, hagyom őt érvényesülni. Amíg a kölyök dolgozik, én bedobálom a pirítóba a kenyereket, és előkészítem az öntetet. Ehhez a bazsalikomot felaprítom, egy kis tálba szórom, ráöntöm az olajat és az ecet, sózom borsozom, és már át is engedhetem a keverés tisztjét a legkisebbnek, ha elkészült a nyársakkal. A fokhagymát végül az öntetbe is belereszelhetem, vagy bedörzsölhetem vele a kész pirítósokat - mindkét megoldás működni fog. Tálaláskor szimplán egy tányérra rendezem a nyársakat, kanalazok rájuk az öntetből és melléjük biggyesztek egy-két szelet pirítóst, majd győzöm kapkodni a fejem, hogy milyen tempóban tűnnek el a helyke piszkák a tányérról.

Gyerekzsúrra, de a kár felnőttre is gyorsan elkészíthető, mutatós, finom, és mindenek előtt egészséges fingerfood.

Éva

 

hétfő
máj.022011

Tavaszi megújulás

Egy gasztroblogger életét nemcsak hogy ellehetetleníti egy jó kamera hiánya (az enyém teljesen gallyra ment), de érdekes módon a főzőkedve is alábbhagy, hisz vérzik a szíve, hogy nem tudja megörökíteni és megosztani az újabb és újabb hasznosnak gondolt találmányait. Ez történt velem... illetve még valami. Kiderült, hogy várandós vagyok a második babánkkal. HATALMAS BOLDOGSÁG!!!!!!! Persze az örömbe az elején némi üröm is vegyül, ha az ember lánya naphosszat émelyeg, enerváltan tántorog, ráadásul minden kiesik a kezéből. A napi főzések persze nem maradtak, nem maradhattak el, de szigorúan a jól bevált, párpcerces kedvencekre korlátozódtak. Annak is örültem, ha két hányingerhullám között egyáltalán meleget tudtam varázsolni az asztalra esténként és sikerült reggelivel is bekínálnom a kis családot - a kreatív alkotóműhely működtetésére egyszerűen nem volt energiám.

Így az első trimeszteren túl valamivel jobb állapotban, egy kölcsöngéppel az egyik bloggertárstól és egy kölcsönaksival a másiktól, plusz a lassan beérő első szabadföldi friss termények bűvöletében, mondhatni a tavaszi megújulás jegyében, teljes harmóniában a természettel újra erőre kaptam. Ennek keretében nekiláttam kifundálni, hogy mit kezdhetnék a párom szüleitől kapott óriási zsák sóskával. Hisz nem is szeretem. Sőt, gyűlölöm. Az egyetlen zöldség, amit nem tudok legyűrni... legalábbis azon az egy szál elkészítési módon, ahogy azt a hagyományos házias magyar konyhából ismerem: savanyú-édes püréként. (Áááááá... ki is rázott a hideg, hogy rágondoltam.) Ha jól számolok, sóska legalább 25 éve nem ért a számhoz, pedig ahogy hallottam, nyersen isteni savanyú - nem is értem, miért nem szántam rá még magam, hogy megkóstoljam, mikor a savanyúért rajongok. Így hát amikor a legutóbbi látogatásunk alkalmával a párom mamája felkínálta a kertjükben frissen termett, permetmentes sóskát, vettem egy nagy levegőt, és egy életem, egy halálom alapon úgy döntöttem, nekiszaladok. Bólintottam hát egy nagyot, szépen megköszöntem a pakkot, és egész Békéscsabáig meg sem álltam vele. 360km és majd 4 órás út (aznap összesen 6) után sem - vagy tán épp azért nem - volt halvány fogalmam még, hogy mit fogok kezdeni azzal a halom idegen zöld levéllel, hogyan indul majd a barátkozásunk, de valahogy éreztem, hogy megköttetik. Az első ihlet a báránygrillezéskor talált rám: amikor a szokásos paradicsom-hagyma-olíva olaj-citrom standard salátámat készítettem elő, bevillant a gondolat, hogy mi volna, ha a citrom helyett vagy kevesebb citrom mellett egy nagy halom friss sóskát csíkoznék a salátába. Kevés rukolát is hozzákevertem a végeredményhez, ami így egyszerűen maga volt a friss tavaszi tökély a faszenes báránybordák mellé. A zacskóban majdhogynem még így is több sóska volt, mint mikor felbontottam. Erre jött a pár nappal ezelőtti vacsoragondolat, hogy a gyermekkel is megszerettessem ezt a valóban finom, csupa egészség levelet. (Úgy tűnik, a próbálkozás igen jól sikerült: a kölök két különböző alkalommal kb. 5 perces részidőkkel tömött magába egy-egy komplett felnőtt adagot.) Ezzel az újabb akcióval egy fokkal megint apadt ugyan a készlet, de még maradt bőven alapanyag a további ötletgyártáshoz.

LAZACOS-SÓSKÁS RICOTTÁVAL TÖLTÖTT CANNELONI PARADICSOMOS SAJTMÁRTÁSBAN

És hogy miért örül a szervezetünk is annak, ha sóskát eszünk? Mert tele van C-vitaminnal, ásványi sókkal, mésszel, foszforral, vassal, remek immunerősítő, vizelethajtó és vértisztító hatású. (Lehet, hogy nem véletlen, hogy pont várandósan tört meg nálam a jég?) Savanykás ízét a C-vitamin mellett oxálsav tartalmának is köszönheti, emiatt azonban nem ajánlott a növény túlzott fogyasztása, mert hosszú távon elősegítheti a vese- és húgyhógyagkő képződését.

hozzávalók

12db friss lasagnelap (spenótos vagy sima) vagy 20db száraz canneloni

A töltelékhez

1/4 vaj

2 gerezd fokhagyma

1/2kg sóska

1tk

1/4kg nyers lazac

1/2kg ricotta

2 gerezd fokhagyma

1tk

1/4 szerecsendió

1 marék friss bazsalikom

frissen őrölt bors

A sajtmártáshoz

1 doboz darabolt paradicsomkonzerv

1/4 kg mascarpone

40g szardellafilé

1 marék capribogyó (elhagyható)

1 marék friss bazsalikom

1/2-1/2tk szárított borsikafű és oregánó

1tk

1db (200g) mozzarella

10dkg parmezán

A töltelékhez a vajat egy serpenyőben felhevítem, belereszelem a 2 gerezd fokhagymát. A sóskát szárastól alaposan megmosom, durván összedarabolom, és kevés só valamint frissen őrölt bors kíséretében hozzáforgatom a fokhagymás vajhoz. A sóskának a spenóttal szemben van egy olyan áldatlan tulajdonsága, hogy a gyönyörű friss zöld színét hő hatására szinte azonnal elveszti, és egy khakibe hajó, málós maszlag lesz belőle. Nem túl szép, de ha már odáig eljutottunk, hogy nekivágunk a sóskaevésnek, ezen nem akadunk fönn. 

Amíg a levelek párolódnak, a töltelék többi hozzávalóját robotgépben pépesítem. Amint a sóska kész, azt is pürésítem, és egyenletesen hozzádolgozom a lazacos ricottakrémhez.

A mártáshoz a szardellát és a kapribogyót szinte krémesre felaprítom, a fokhagymát lereszelem a bazsalikomot feldarabolom, és a mozzarella illetve a parmezán kivételével a többi hozzávalóval összedolgozom.

A sütőt ezen a ponton 180 fokra beizzítom. A mártás egy harmadát egy szögletes tűzálló tál aljában szétterítem. Ha lasagnelapokkal dolgozom, azokat harmadba vágom, egy-egy nagy kanál ricottakrémmel betöltöm majd föltekerem őket, és egy rétegben lerakom. (A cannelonit simán megtöltöm - egy zsákkal könnyebb -, szintén lerétegzem.) Az első réteg tetejére terítem a mártás következő harmadát, majd egy újabb réteg töltött tészta következik. Végül a maradék mártásba belereszelem a parmezánt és a mozzarellát (ha az utóbbi túl puha, bele is tépkedhetem cafatokban), és ezzel zárom a rakottasomat.

A sütőben 40 percig hagyom összeérni az ízeket.

...És igen: a sóska két nekifutás után már a kedvencek közé küzdötte föl magát! Micsoda teljesítmény ez tőle, és micsoda megújulás tőlem! Érdemes lesz vele... velem tovább kísérletezni.

Éva

Ui: Kóstolás után megjegyzem, hogy apróra darabolt szárított paradicsom akár a töltelékben akár a mártásban remekül kiegészítheti az ízeket. Legközzelebb így próbálom.

szombat
febr.192011

Összetartozás

Talán mindig ismerni fogják egymást. Talán mindig szeretni és tisztelni fogják egymást, ahogy most teszik. Bámulatos az összetartás közöttük a rövid kis életük során többször előforduló hosszabb, akár éves kihagyás ellenére. Bármilyen is a földrajzi, vagy időbeni távolság köztük, számontartják egymást. Mi több, úgy tarjták számon egymást, mint a barátok... a legjobb barátok. Zsenge koruk dacára határozott elképzelésük van a világról, az emberi kapcsolatokról, beszélnek, beszélgetnek barátságról, szerelemről, családról: igen tanulságos hallgatni őket. A saját barátságukról ők döntöttek, és kitartanak mellette: lépten-nyomon kinyilatkoztatják a kötődésüket, legyen bármi is a körülmény. Nem tudom, ezt ebben a korban igazi barátságnak lehet-e már nevezni, mindenesetre nekünk, felnőtteknek is így kéne ezt csinálnunk - példát vehetnénk róluk etekintetben... is.

Szonja és Zorka a lányunk régóta tartó ostroma eredményeképpen nálunk töltik a hétvégét. Bár mozgalmas a napunk, mégis rég pihentünk itthon hétvégén ekkorát, t.i. Lola kivételesen nem minket citál egyik játékától a másikig, hanem az ikerbarátnőkkel bandázik egész álló nap a szobájában. Amikor becsuktuk itthon magunk mögött az ajtót, óriás volt a vigyorgás, ölelkezés, izgatottság, pedig azt megelőzően már egy órája együtt voltunk. Rögtön belecsaptak a lányok a festésbe, rajzolásba, aztán, ahogy az jó négyévesekhez illik, röpke negyedóra után megunták a pacsmagolást... itt váltottunk társasra, egyiket a másik után merítettük ki, majd jöttek a jól bevált szerepjátékok, amiben már csak a csajok vettek részt: papás-mamás vetésforgóban, főzés a kiskonyhában (minden magot hatvanszor szétszórás az egész lakásban, ezt követő takarítás legalább ennyiszer), roller- és bringaturnusok a folyosón, kakofónikus hangszertépés, macskanyúzás, Szalóki Ági, Stevie Wonder, süti sütés a vacsora utánra, halpogácsagyúrás a vacsorához (...most éppen gyerekparfümmel fújkálják magukat, amit a polc tetejéről halásztak le valahogy), vacsi után egy óriás pancsolásra várja a csajokat a kád, végül pizsiben befészkejük magunkat a nagyágyba öten, és megnézzük az Aladdint... (Ezt a szakaszt a fürdés-vacsirutin előtt írtam meg - azóta változott a terv...)

Ami pedig a menüt illeti - ha már gasztroblogon járunk -, igyekeztem gyerekízlésre szabni - több-kevesebb sikerrel. Lola ebédre a kedvenc menüjét főzette meg velem, hogy a lányoknak kedveskedjen: szárított paradicsomos, bazsalikomos paradicsomleves mozzarellagolyókkal és zsályás, fokhagymás vajban megforgatott spenótos-ricottás tortellini (Culiban kapható) parmezánforgáccsal került az asztalra. Ez utóbbival nem sikerült betalálni a lányoknál. Míg ő mindent felfalt, az egyik iker a levesből tankolt tele, a másik viszont alig evett. Uzsonnára körte (...puff, így, ahogy most írok, egy tasli egyik tesótól a másiknak ...kis békítő intermezzo a részünkről, de már itt is vagyok), alma, kiwi és dió érkezett egy tálon - szépen fogyott. Vacsorára gesztenyés-tárkonyos sütőtökkrémleves és gyömbéres-citromos párolt halfasírt készült csicsókapürével, korianderes majonézzel és párolt vajas répával, desszertként mézes-mascarponés csokitorta, amit együtt csináltunk (recept a napokban). A vendég kislányok, úgy ahogy van, bojkottálták a vacsorát, mire az enyém is beállt a sorba - ennek eredményeképpen, szigorú vagy nem, vacsi, így süti+mesefilm nélkül mentek lefeküdni... meseolvasás azért volt... meg tátott szájjal hallgatás. :)

Reggelire házi áfonyás-mézes joghurt müzlivel, avokádó- és tonhalkrém paradicsommal, ebédre pedig egyben sült citromos-fokhagymás-sumakos csirke tabboulehvel a tervezett irány - kíváncsian várom a reakciókat. (Én reménykedem, mert a Mama elmondása szerint sokat főz a blogunkról...) A délelőtti program kertében vadkacsa-etetéssel egybekötött sétát tervezünk a tóparton, ebéd - vagy ami lesz belőle - után pedig irány a szentendrei Vizes Nyolcas levezetésképpen, a délelőtt frissen készítendő pitába pakolt megmaradt sült csirkével és halpogácsával, a korianderes majozézzel, zöldséggel gyümölccsel felszerelkezve (...most meg a gitár tört ketté - a gyerektársaság alternatív költsége... majd megragasztjuk :D).

SZÁRÍTOTT PARADICSOMOS, BAZSALIKOMOS PARADICSOMLEVES MOZZARELLAGOLYÓKKAL

hozzávalók

3ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 doboz paradicsomkonzerv (paradicsomszezonban nyilván friss, leforrázott, meghámozott, felkockázott paradicsomból)

1/2l zöldségalaplé (bio leveskockából)

1/2 üveg szárított paradicsom

1tk balzsamecet

1ek méz/nyírfacukor

1 csokor friss bazsalikom

só, bors

2 mozzarella (paleósoknak enélkül)

Felhevítem az olajat, beleteszem az apróra vágott hagymát és a lereszelt fokhagymát. Egy pár percig dinsztelem őket, majd hozzáadom a paradicsomkonzervet (nyáron lehet egy másfél kiló friss, hámozott, feldarabolt paradicsommal számolni), a szárított paradicsomot, felöntöm az alaplével, és forrásig főzöm a levest. Visszaveszem a lángot, majd ízesítek: sóval, borssal, balzsamecettel, nyírfacukorral. Végül beledobálom lébe a bazsalikomleveleket, és egy botmixerrel simára pürésítem a levest.

Tálaláskor felkockázott vagy mini mozzarellát teszek a tányérok aljára, és rámerem a forró levest. Egy-egy bazsalikomlevéllel díszítek.

Az egyébként általában egyszeri 30 perces blogbejegyzésemet ezúttal 4 tételben sikerült megoldanom, mert ahogy merült a törpékben az elem, úgy szaporodtak az összetűzések. Az este végére 3:0 lett az eredmény, amiben két ütés, egy rúgás lett az elszámolnivaló: az egyik tesó a pofonokat, az enyém a lábazást kapta. Továbbá némi tiltás/fegyelmezés hatására kiszakadt egy-egy velőtrázó "nem" és "utállak", mindez egy forrásból. Aztán dumáltunk. Jött még egy kevés aktív ellenállás és csakazértsem a lefekvésnél, duzzogda, miegymás, de a nap mérlege összességében pozitív. A könyv végére nagyjából lenyugodtak a kedélyek. Az elköszönés és a posztom befejezése alatt már csak háromszor kellett bemennem rendet tenni... :DDD

Éva