Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in Márton nap (1)

hétfő
nov.152010

Libatúra

Honnan lehet tudni, hogy egy gyereknek gasztromán az anyja? Többek között onnan, hogy amikor egy kompletten átaludt másfél órás autóút után a Manó álmosan nyitogatja a szemét, még csak a parkolót látja ugyan, de az az első mondata: "Nnnna, megérkeztünk a Kistücsökbe!".

Segal Viktor a múlt héten megjelent Színek és ízek c. csodálatos könyvének (amiben említés szintjén mi is helyet kaptunk - hogy minek okán, arról a későbbiekben egy másik bejegyzés keretében beszámolunk) a bemutatóján a könyv egyik szerzője, az egyik legautentikusabb forrás, Mautner Zsófi felé intéztem a "Hová menjünk Márton napozni?" kérdést. Zsófi kapásból rávágtta a Kistücsökbe evidenciát. Na, jó, persze, ezt mindenki tudja... De ha Pesten maradnánk? Akkor a Rosenstein vagy a 21 a befutó - hangzott a válasz. Viszont a Kistücsök, ha egyszer befészkeli magát az ember fejébe... Nagyon érlelgettem magamban a villányi Gere panzió égisze alatt működő Mandula éttermet is a csodálatos degusztációs libamenü miatt (meg a jó borok, isteni spa, fantasztikus konyha miatt an blok a hétvége ideáját), de ez a kiruccanás az aktuális szállodai helyhiány miatt tolódott. Erre a hétvégére így kitartottunk a balatoni célirány mellett egy Kistücskös ebéddel és minden egyéb köré szervezett programmal, mint a lellei kikötő, visszafelé a siófoki pálinkafesztivál meglátogatása, este pedig szintén a Márton nap jegyében egy Déryné-Mini-Oscar bermudaháromszögben való alaposan esélyes "elveszést" ötöltünk ki levezetésnek.

A napvégi események alakulását inkább itt nem tagalalnám, de a Kistücsökben szerzett kulináris élmény, azt gondoltam, megér egy bejegyzést.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy bár én eleve fényképezőgéppel felszerelkezve indultam itthonról előre megfontolt posztolási szándékkal, mikor a rendeléseinket sorra hozták, olyan szinten feledkeztem bele a kóstolásba, hogy egész egyszerűen eszembe sem jutott megörökíteni a fogásokat. Már a desszerteknél jártunk, mikor beugrott, hogy "Te jó ég! A kamera!". Kicsit elkenődtem, mert bár volt B-terv, 3 óránál jártunk, így a fényviszonyok egyre kevésbé voltak ideálisak a fotózáshoz, és az ebédforgalom is apadt, azaz csökkent a valószínűsége annak, hogy a korábban kikért tányérjainkat további rendelések formájában viszontlátom. Mindesetre megkértem a felszolgálókat, hogy ha az általunk rendeltekből netán továbbiakat visznek ki a vendégeknek, álljanak meg vele nálam, legyenek szívesek, hadd' fotózam le őket. Együttműködőek voltak, ennek eredményeképpen születhetett meg végül ez a bejyegyzés.

LIBAMELLCARPACCIO ÉDES-SAVANYÚ SZILVÁVAL

A párom egy liba-, a lányom egy csicsókakrémlevessel én pedig egy libamellcarpaccióval indíottam. A libeleves és a csicsóka is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, de a libamellcarpaccio messze túlszárnyalt minden elvárást. A hús ízre és állagra tökéletes volt, amihez remekül passzoltak a nagyszemű sókristályok. És ha ezt lehetett fokozni, hát a vaníliával, csillagánizzsal és fahéjjal fűszerezett, roppanós szilvakockákkal sikerült. Annyira finom volt, hogy miután túl voltunk az egész menün egy fotó nélkül, azon lamentáltam, hogy én ezt még egyszer kikérem - az nem lehet, hogy ezt nem örökítem meg. Aztán mégiscsak megrendelte egy asztal. Oda hozták hozzám fotózni... nos, nehezen, patakokban csorgó nyállal engedtem útjára.

LIBATOR

Ez sem az általunk, pontosabban a párom által fogyasztott libatál - egy későbbi rendelésről készítettem a képet, amin libaszárnytő látható rizskásával, középen libamáj házi kalácson és libahurka hagymás savanyú káposztán. Kifogástalan kombináció. Ahogy az én rozé libamell fogásom is az volt chilis sütőtökpürével és gerslirizottóval (eről sajnos nem készült kép). Ez egy, hogy úgy mondjam, WYSWYG-fogás volt, azaz "what you see is what you get" íz tekintetében is, tehát jobb, ha csak annyit mondok: beszéljen a kép magáért - részemről no comment.

GESZTENYEKRÉM

A mindenkor nagy sikert arató madártej mellé berendeltük az aktuális kínálatban szerepő gesztenyekrémet macsarponehabbal. A desszert selymességét jól ellenpontozták a ropogós tallérok, emellett a gesztenye ízéhez is kivlóan passzolt a diszkrét nyomokban felfedezhető mandulaaroma. Kerek, egész kompozíció volt úgy tálalásban, mint ízharmóniáját tekintve. Ismét csak gratulálni tudok a chéfnek.

Ami viszont nekem nagy szívfájdalmam volt, hogy bár elsősorban a Márton napi libafogások miatt indultunk el, egy előzetes internetes tájékozódás alapján teljesen ráhangolódtam egy-két előételre és desszertre, amiről ott, helyben derült ki, hogy a csütörtöki étlapcsere óta nem rendelhetők. Ahogy láttam, a mai napig a honlapon a korábbi étlap szerepel. Tud csalódás lenni, amikor vágysz arra, hogy megízleld az éttermi ajánlatban szereplő céklakrémlevest savanyú szilvával, vagy a tökmaglevest sütőtökkrémmel, esetleg a hideg libamájat birskompóttal, sáfrányos hagymasalátával, vagy éppen a mandulás vaníliapudingot pisztáciafagylalttal, és ott tudod meg, hogy két nappal lecsúsztál róla. Ha az ember csak azért utazik százplusz kilométert, hogy az adott étteremben költhessen el egy fantasztikus ebédet - ami azért így is megvalósult -, szerencsés, ha érdemben tud arról dönteni egy naprakész menü alapján, hogy útnak indul vagy sem.

Ettől függetlenül nagyon elégedetten távoztunk az étteremből a megszkott színvonalú konyhaművészet és vendéglátás tapasztalati élményével, ami i-re a 18 fokos, napsütéses meleg tette fel a pontot.

Jövünk még...

Éva