Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in március (57)

csütörtök
márc.242016

Emile Henry lett a legjobb barátom

Nemrégiben kitettem egy "Emile Henry lett a legjobb barátom" posztot a FB oldalamra. Tudniillik teljesen rákaptam a terrinekészítésre, és lassan már Monsieur Henry, a csodás kis tűzpiros terrine-formám meg én többet lógtunk együtt, mint tettem azt bárki mással. Decemberben többízben malacfejet préseltem benne, aztán rakott sertésnyelvet készítettem, most pedig így, Húsvét előtt egy medvehagymapesztós csülökterrine-nek ugrottam neki. Az előnye annak, hogy sertéshússal dolgozunk az, hogy rengeteg kollagén fő ki belőlük, ami szükségtelenné teszi bármilyen extra kötőanyag hozzáadását az ételhez, összerántja a forma tartalmát a természetes zselatin. Feltéve, ha elég ideig főzzük azt a fejet, nyelvet, jelen esetben csülköt a csonttal, porccal, bőrrel. Ez nem csupán a kollagén kinyerése miatt elengedhetetlen, hanem azért is, hogy a húsok át tudják venni a főzőlébe tett zöldségek és fűszerek ízét, és persze, hogy kellőképpen megpuhuljanak. (Nekem sikerült egy korábban parádésra összehozott rakott marhanyelvet egy következő alkalommal elszúrni pont az Apu 70. szülinapján, mert korán levettem a fazekat a tűzről.) A hús- vagy belsőségrakottasoknak maguknak pedig az a nagy előnye, hogy több étkezés során is szerephez juthatnak: hideg reggelikét vagy vacsoraként fogyaszthatók több körben szeletelve, ezentúl vendégváróként vagy épp egy menüsor előételeként is feltálalhatóak egy jó saláta kíséretében.

A csülök, a sonka Húsvétkor minden családi asztal éke. Részemről most kapott egy kis tavaszias szín- és ízbeütést is.

WASABIS MEDVEHAGYMAPESZTÓS CSÜLÖKTERRINE

hozzávalók

a terrine-hez

1 csülök (de sonkából is készíthető)

2 vöröshagyma

1 fej fokhagyma

3 babérlevél

1-1 sárga- és fehérrépa

1 kis darab zeller

5-5 szem borókabogyó, szegfűbors, csillagánizs

3ek

a pesztóhoz

1/2-1/2 csokor medvehagyma és petrezselyem

1ek wasabi

1/2dl olívaolaj

5dkg fenyőmag

só, bors

1 gerezd fokhagyma 

tálaláshoz saláta és retekcsíra vagy hónapos retek

A csülköt felteszem egy kuktában hideg vízben a héjastól félbevágott zöldségekkel valamint a fűszerekkel, és másfél-két óra alatt készre főzöm. Idő közben a pesztó alapanyagait egy robotképben összepürésítem, az így kapott pesztót lefedve hűtőbe teszem. Amikor a csülök megpuhult és már kezelhetőre hűlt, a húst lefejtem a csontról, megszabadulok a rágós inaktól, a hús- és bőrdarabokat pedig durvára tépkedve lerétegzem egy terrine formába, a rétegek közé pesztót kenek, a végeredményt pedig felöntöm annyi leszűrt főzőlével, hogy az kitöltse a hézagokat. Végül a terrine-t lepréselem, teszek rá egy néhezeéket, és egy éjszakára hűtőben hagyom, hogy összeérjen. Tálaláskor salátát és retekcsírát illetve retket kínálok mellé.

Kellemes Húsvétot kívánok!

Éva

csütörtök
márc.172016

Gyöngysor

Nem vagyok egy babrajongó - ha már hüvelyesek, akkor inkább lencse, borsó, azt is ritkán. Viszont a gurulós csinos kis gurulós gyöngybab azzal az elegáns törtfehér színével le tud venni a lábamról, ha nem az unott leves vagy paradicsomos bab formájában kerül elém. Egy kellemes keletiesen fűszerezett babkrém vagy krémleves már jó belépő. Ezúttal egy salátát készítettem a nagy haverságban gyakran együtt járó chili-citrom-petrezselyem trióval megadva a kezdő hangot a fogásnak, ami aztán állhat magában egy könnyű ebéd esetleg vacsora gyanánt kevés zöldsalátával kiegészítve, vagy köríthet egy remek báránylapockát, sertéscsülköt, marhaoldalast.

LANGYOS CITROMOS GYÖNGYBABSALÁTA

hozzávalók

1 konzerv gyöngybab

1/2 citrom leve és héja

1/2dl extra szűz olívaolaj

csipet

frissen őrölt bors

1 chilipaprika

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

A citrom héját lehántom, és vékonyan felcsíkozom. A citromléből, olívaolajból, sóból, borsból és zúzott fokhagymából öntetet készítek. A babot átmosom, kevés vízzel felforralom, leszűröm, végül összeforgatom az öntettel valamint a citromhéjjal, aprított chilivel és durvára vágott petrezselyemzölddel. Langyosan kínálom. 

Ui.: A hüvelyeseknek egyébként csodásan áll még a menta és a koriander is. Csak szólok.

Éva

szerda
márc.092016

Hal volt, hal nem volt...

Volt egyszer egy szép nyári nap, amikor Egyszeri Lány megismerkedett Arany Hallal, és úgy döntött, esze ágában sincs visszaereszteni őt többé Vízbe. Szart Három Kívánságra és Minden Egyébre, annyira ízlett neki Durbincs húsa. Onnantól csak hordta, hordta haza raklapszám az állatot, hogy sülve-főve együtt lehessen vele Kastély Konyhájában és Étkezőjében a család először nagy, May'd egyre lankadó örömére. Mert hogy Egyszeri Lány Arany Durbincs iránt érzett rajongásával némiképp tú'tó'ta a másik három családtagnál a halpotmétert, amivel együtt aztán ők maguk is úgy kiakadtak, hogy egy darbig sem kicsi, sem nagy, sem tengeri, sem tavi, sem sült, sem párolt formában nem kívántak halat szagolni, ízlelni, de még látni sem a tányérjukon, nemhogy egyben, de még nyomokban sem, nemhogy a tányérjukon, de még Kastély Közelében sem. Hál' istennek Egyszeri Lány konyhájában lakó Változatosság tett róla, hogy lánya, Felejtés Hulláma varázserejével egy csapásra semlegesítse a gonosz átutazó, Átmeneti Telítődés átkát, ezért Arany Durbincs és Co. hamar visszatérhettek a palotába... kastélyba.. mitomménhova. Azóta megint eszik őt Nyak Ló nélkül, és fogják is, míg szét nem durrannak.

Legközelebb Büdös Parasztról meg az ő sorsáról mesélek, aki lefikázta az alábbi túrógombócomat...

ROSTON SÜLT ARANYDURBINCS, TÚRÓGOMBÓC ÉS ÉDESKÖMÉNYVELUTÉ

hozzávalók

a halhoz

4 bőrös aranydurbincsfilé (de lehet fogas is)

só, bors

2ek olívaolaj

1/2 kocka vaj

a velutéhoz

1 édesköménygumó zölddel együtt

1/2l zöldségalaplé

1 csokor petrezselyem

1 fokhagyma

só, bors

a túrógombóchoz

20dkg túró

2dl joghurt

1kk

1 lime reszelt héja

2ek útifűmaghéj

tálaláshoz limegerezd, póréhagymacsíra, tökmagolaj 

A túrót a joghurttal, 1kk sóval, a lime lereszelt héjával, az édeskömény zöldjével és az útifűmaghéjjal egy robotgépben összedolgozom, hagyom pihenni. A felaprított édesköményt egy-két cikkely kivételével a zöldségelvesben a fokhagymával együtt megpárolom, majd a blansírozott petrezselyemmel együtt krémesre pürésítem, igazítok rajta sóval, borssal, leszűröm, félreteszem. A halfiléket mindekét oldalukon sózom, borsozom. Egy felforrósított serpenyőt megolajozok, beleteszem a halszeleteket a bőrös felükkel lefelé, és 2-3 percig sütöm, az első percben kézzel lenyomva, hogy ne kunkorodjanak fel a filék. Mellédobom a vajat és a félretett édesköménycikkelyeket. A halat a habzó vajjal locsolgatom. Végül a halszeleteket és az édesköménycikkeket megfordítom, a másik oldalukat egy percig sütöm, a halat a bőrös felével felfelé pihentetem egy-két percig. Közben gombócokat gyúrok az addigra összeállt  túrómasszából, mélytányérokba teszem őket, köréjük öntöm a levest, néhány pirított édesköménydarabot rendezek el a gombócok mellett, ezek tetejére fektetem a megsült halszeleteket. Póréhagymacsírával és tökmagolajjal díszítem, lime-mal kínálom fogást. ...Vagy adott esetben a fogast.

Éva

szerda
márc.092016

5 éve

5 éve még csak találgattam, vajon milyen lesz a ma 4 és fél éves kisebbik lányom szeme színe. 5 éve csak reméltem, hogy az a kis epizód a Nagypapámnál csupán egy múló pillanat a kórházi falak között, hisz ő sosem beteg, sőt: hajlott kora ellenére fára mászik, mozgó vonatról ugrál le, de még a világot is képes a nyakába venni, és átrepüli a földgolyót, hogy az Ausztráliában élő nővérét meglátogassa. 5 éve hittem, hogy még találkoznak, mert lesz egy szelet az időben, mikor mindketten itt vannak, és alkalmuk nyílik megismerni egymást. Másképp alakult: Mimi lefelé igyekezett hozzánk, a Nagypapám fölfelé tartott a Nagymamámhoz - legfeljebb útközben, egymás mellett elhaladva adhattak egymásnak egy pacsit. 5 éve, hogy elvesztettük Őt, így a szűk családunk utolsó negyedikgenerációs tagját. Ezzel a poszttal, benne az akkor megírt gondolataimmal valamint egy recepptel, amit biztos, hogy imádott volna az Öreg, az ő angyallá válásának szeretnék emléket állítani. 

...

2011. március 9. Szívem szerint csendben autóztam volna Lola balettórájáról hazafelé jövet. Nem volt kedvem beszélgetni. Én már tudtam... Tudtam, hogy elment, hogy többé nem szorongathatom a selymes péklapát kezét, hogy nem látom csillogó szemmel cukorkás papírt zörgetni, vagy ahogy a nap a még mindig markáns, barázdás arcát símogatja, mikor a kertben üldögél. Nem hallom mostantól mesét olvasni az unokájának, minthogy azt sem, ahogy felderülő arccal üdvözöl, mikor belépek az ajtón, hogy "Ééévikééém!". Azt tudtam, hogy nincs többé "Tatus". Azt nem tudtam, hogy vezessem föl Lolának. Nem tudtam, megmondjam-e neki, megmondahtom-e neki egyáltalán. Hiszen olyan kicsi még… 

Lola épp annyi volt akkor, mint ma Mimi: 4 és fél éves. Nem lehetett vele csendben utazni - máig nem lehet. Szokás szerint barchobáztunk, pedig ha valamikor, hát most nem voltam játékos kedvemben. Az esti dugóban araszolva ólomlábakon lépdeltek a percek, és nekem egyre nehezebb volt visszatartani a könnyeimet, miközben cikáztak a gondolataim. Lola érezte, hogy valami nem kerek, és a feladvány megfejtésére irányuló kérdései mindinkább a "Mi a baj, anya?" kérdéssorozatba csaptak át. Egy idő után hajthatatlanná vált, és követelte, modjam el, mi bánt - nyilvánvalóan nem tudtam ügyesen leplezni az agóniámat. Előtte semmit nem lehet. Egy darabig tartottam magam, csak noszogattam a az óra mutatóját, hogy mielőbb hazaérjünk, és jöjjön a nagyobb légtér, mint felmentő sereg, addig jobb híján talán kihúzom a “Nem értenéd meg, kicsi vagy még” sablonokat pukogtatva. Nem is tudom, miben reménykedtem. Hogy megúszom? Vagy hogy később könnyebb lesz? Ez az, amit nem lehet megúszni, legfeljebb elodázni. Itt sem a tér, sem az idő nem felmentő sereg. A gyerekeket nem lehet megvezetni. És különben is: mi az, hogy nem értené meg?! Miért ne értené meg?! Miért becsülöm alá ezt a kislányt, aki még soha egy helyzetben sem bizonyult kevésnek azokhoz a felnőttnek hitt gondolatokhoz, amikbe végül úgy döntöttünk, beavatjuk?! Meg, ugye, ott az a bizonyos hatodik érzék és minden, ami vele jár...

Én következtem. A hangya volt az aktuális feladványom. Azt kérdezte, veszélyes-e az a bizonyos állat. "Van olyan fajtája" - válaszoltam. Mire diadalittasan felkiáltott: “Tudom, melyik veszélyes: a tűzhangya, mert ha hozzáér valaki, azt megcsípi, és meghalhat!”, úgy éreztem, most vagy soha. Idétlen egy átkötés, de valahogy témánál vagyunk. Így hát mikor beálltam a garázsba, még járó motor mellett hátrafrodultam, a két kis kezét az enyémbe fogva belevágtam. “Manócska, mondnanom kell valamit.” Kerekedett a kis szeme. Nagy levegőt vettem, folytattam. “Biztos emlékszel, hogy mikor most otthon voltunk a Nagyiéknál, a Dédi kórházban volt.” Ő felderült arccal visszakérdezett: “Igen. És kijött, anya?” “Nem, Kicsim, nem jött ki… És már nem is fog…” Megpróbáltam visszanyelni a könnyeimet, amit a megelőző órákban már azt hittem, mind kiadtam magamból, de nem sikerült: “Elaludt… Örök álomra szenderült.” Ő táguló pupillákkal, legörbülő szájjal, elcsukló hangon csak annyit kérdezett: “Meghalt?” Akkor már mindeketten sírtunk: “Igen, Kicsim, meg.” “És már soha többé nem nyitja ki a szemét?”- hüppögött. “Nem, Cicám. Itt a Földön nem, mert fölment a Mennyekbe, ahol most egy felhőn ülve lóbálja a lábát, és mosolyogva néz le ránk.” Lola zokogott. Én is. Az ölembe vettem, és síró hangon tovább meséltem neki, “Tudod mit fogunk tenni?” A fejét rázta potyogó könnyekkel. “Rajzolj valami szépet egy picike papírra a Dédinek. Én is írok neki egy üzenetet. Azt belebújtatjuk egy léggömbbe, felfújatjuk, hogy tudjon szállni, majd Te is szájfény, én is szájfény, adunk a léggömbre egy-egy nagy puszit, ráírjuk, hogy 'Dédinek nagy szeretettel', és fölengedjük. A lufi pedig felszáll egész addig a felhőig, ahol a Dédi ül, így biztosan megkapja az üzenetünket. “ “Jó” – mondta Lola. “És mostmár soha többet nem találkozunk, nem beszélünk vele?” “Nem, Kicsim,” – válaszoltam, a szűnni nem akaró könnyeit törölgetve – “de bármikor üzenni akarsz neki valamit, így megteheted, vagy csak simán beszélhetsz is hozzá. Ő innentől mindent lát, és mindent hall: látni fogja, milyen szépen balettozol, milyen ügyesen úszol, milyen csodálatos nagylánnyá fogsz cseperedni, és föntről mindvégig vigyázni fog Rád.” Csak bőgtem, és bőgtem, és bőgtem... “Az jó lesz”- mondta, de nem apadt könnypatak: “Anya, én most borzasztóan szomorú vagyok!” Tudom, Kicsim” – feleltem – “mindenki nagyon szomorú most. De mondok még valamit: a Dédi tovább él. Tudod hol? Itt, a kis szívedben.” Rátettem a kalapáló szívére a kezem, miközben nekem is záporoztak a könnyeim. Ő az enyémre tette a pici kezét. Magamhoz húztam, ő belebújt a kabátomba, és csendben sírdogáltunk egy percig. Ez volt a mi gyászpillanatunk. Aztán fölültettem, és annyit mondtam, mielőtt kiszálltunk a kocsiból: “Cicám, szeretnéd sokáig őrizni a Dédit az emlékeidben?” “Igen” – jött az azonnali válasz. “Azon akkor úgy segíthetünk, hogy a legutóbb készült képekből kiteszünk egy-kettőt a szobádba” – ajánlottam. “Az összeset” – mondta ő ellentmondtást nem tűrő hangon, én pedig egy bólintással nyugtáztam. Így lesz. A lenti egy ezek közül a képek közül.

Fél órát beszélgettünk összesen, a könnyeinkkel egyszer jobban, másszor kevésbé küzdve, utat engedve a fájdalomnak, hadd áradjon. Megdöbbentett, hogy négy és fél éves létére ez a kis teremtés micsoda értelemmel és érzelemmel reagál a halál őt is érintő hírére. Sokan azt gondolják, ezzel nem szabad egy ilyen idős gyereket terhelni. Lola kétéves kora óta érdeklődött a téma iránt, kérdezett, beszélgetett róla. Furcsálltuk is, kényelmetlen is volt, aztán felülemelkedtünk a magunk korlátain, és kielégítettük a kívnáncsiságát. Azóta született egy Mimink is, akinek hasonlóan természetes volt a téma onnantól szinte, hogy beszélni tudott. Öreg lélek minden gyerek, tele bölcsességgel, akik már most tudják, egyben velünk is megértetik, hogy a halál ugyan szomorú, de teljesen természetes velejárója az életünknek, akár a születés, és tabuként kezelni fölösleges. Kellő finomsággal erről is, mint minden másról érdemes beszélni, hiszen a létünk része, kikerülhetetlen. Mi úgy döntöttünk, megadjuk a kislányunknak is az esélyt, hogy elgyászolja a Dédpapáját az ő halála napján. Megtette. Megértette, megélte, úgy hatott rá, ahogy hatnia kellet: mélyen, megrázóan. Aztán egy fél óra múlva már mosolygott. Lefekvés után még átkiabált a szobájából: “Anya, én azt kívánom Neked, hogy ma a Dédivel álmodj.” Elszorult torokkal kipréseltem magamból, hogy “Én is Neked, Kicsim!” Mire ő: “Anya, most könnyes a szemed? Nekem már nem..” …És elaludt. 

Gondolunk Rád ma is, Dédi!

"MINDENMENTES" ÖTPERCES CSOKIMOUSSE 

hozzávalók

3 púpos ek kókuszvirágcukor

szűk 1dl víz

150g magas kakaótartalmú (min 65%) csokoládé

4 tojás

egy csipet

2dl kókusztejszín

A vizet felforralom, feloldom benne a cukrot, leveszem a tűzről, és beletördelem a csokit, amit aztán addig kevergetek a forró cukros oldatban, amíg teljesen homogén masszát nem kapok. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját fehéredésig habosítom, majd belekeverem az olvasztott csokiba. A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, és három ütemben hozzáforgatom a masszához vigyázva, hogy a ne törjem össze a habot, de az egyenletesen eloszoljon a csokiban. Végül a jól lehűtött, sűrű, akár kissé habbá is vert kókusztejszínt szintén beledolgozom a mousse-ba, amit aztán poharakba adagolok, és kínálásig, de legalább 2-3 órán kereszül hűtőben dermesztek.

Tatus, imádnád!

Évi

 

kedd
márc.082016

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske...

Belefoghatnék a folklór gyerekdalok szövegének tematikai elemzésébe, és akkor ez rögtön átváltana egy 18+-os poszttá, ehelyett ezt hagyom egy másik alkalomra, és most inkább ünneplem, hogy az a zöld ág, meg az a zöld levelecske, aktuálisan a medvehagyma, a tavasz első igazi gasztrohírnökeként kibújik a földből, és elárasztja a piacokat.

Én magam azok közé tartozom, aki minden évszakot szeret: igen, a hideget, a havat, a borút, az esőt is... a szelet talán kevésbé, inkább csak a vitorlákba fogva nyáron. Sokakkal ellentétben én nem kezdek el rögtön Újév napján nyavajogni, miután lezavartuk az ünnepeket, hogy mostmár aztán jöhetne a tavasz. A magam részéről élvezem a téli hangulatokat, és szeretem is kimaxolni ezt a szezont a sok hozzá illő benti vagy épp szabadtéri programmal. Ezzel együtt tény, hogy ha már márciust mutat a naptár, akkor én is kezdem unni a hideget, az esőt, nálam is megkezdődik a lábrázós visszaszámlálás. A forralt bort lassan fröccsre váltanám, a jégpályák látogatását balatoni vitorlázásra, a kandallóropogást tábortűzre, a gyökérzöldségeket meg sok szép, zsenge zöldségre, gyümölcsre cserélném.

Ma is 3 fokra ébredtünk... Brrrrrr. Már majdnem elkezdtem morgolódni, mikor kidugta az orrát a nap, nyújtózott egyet, és hirtelen aranyba borította az egész házat, fényárban úszott minden. Ilyenkor nem tudok betelni a látvánnyal. Vajon csak átverés, vagy tényleg jön a tavasz? Márpedig ha a gyerekek iskolába, óvodába menet a hajnali napsugarak mellett ülnek a reggelizőasztalnál tágra nyílt szemmel, viháncolva az állólámpa fényének hunyorgó félhomálya helyett, akkor biztosan lehet tudni, hogy valami kontinentális ébredezésféle elkezdődött.

Nos, a medvét, meg a hagymát, de a medvehagymát sem igazán érdekli, hol tartunk hőfokban és a napsütéses órák számában mostanság: ők menetrend szerűen kidugják az orrukat, hajtásukat, kinek épp mije van. Én meg előszeretettel használom a konyhámban azt, amelyik hagyja magát, jelen esetben a medvehagymát hogy feldobjam a reggelünket, meg a Tiédet, kedves Olvasó.

MEDVEHAGYMÁS LAZACOS OMLETTMAKI

hozzávalók

2 tojás

1dl (zab)tej

1 csipet

1ek olívaolaj

10 levél medvehagyma

1 újhagyma

1 répa

1 retek

5cm-es kígyóuborkadarab

1kk frissen reszelt torma vagy wasabi

3 szelet füstölt lazac

A tojást a sóval és a zabtejjel felverem, és egy serpenyőben omlettet sütök belőle. Amíg a tojás sül, a zöldségeket megtiszítom, és gyufaszál vékonyságúra vágom. Egy folpackkal leterített bambuszalátéten a medvehagymákat színükkel lefelé elrendezem egy akkora körben, amekkora az omlett. A megsült tojáskorongot ráfektetem a medvehagymára, megkenem tetszőleges mennyiségű wasabikrémmel vagy tormát hintek rá. A zsülienre vágott zöldségeket egy csíkban az omlett harmadánál elrendezem, ráfektetem a lazacszeleteket, és a bambuszalátét segítségével szorosan feltekerem. Végül a hengert 3-5cm vastagságban felszeletelem, zöldsalátával, igény szerint pirítóssal kínálom. 

Ráérős reggeleket, de ha időben belefér, akár egy dolgos hétköznapot is ünnepibbé varázsolhatunk egy ilyen napindítóval.

Szép tavaszt!

Éva

szerda
márc.182015

Jó az a krumpli

A burgonya is megkapta az egészségtelen pecsétet: hízlal, sok benne a keményítő, rosszul emészthető.  Ezek nagyrésze nem fedi egészen a valóságot: a krumpli főleg vízből áll és tele van vitaminnal. Elkészítési módtól függően diétába is jól illeszthető.

Az alábbi főzeléket Feri ihlette, persze alakítottam rajta, lágyítottam az ízeken és elvittem egészen thai irányba. Egész más, mint a klasszikus krumplifőzelék, nincs benne sem liszt, sem ecet, sem babérlevél, helyette kókusztej és kaffirlime-levél határozza meg az ízvilágot. Laktattó, mégis könnyű. Eredetileg sült oldalas köretének készült, másnap sütöttem hozzá "bundát"; mi így hívjuk a tojás-zsemlemorzsa fasírtot. Ezúttal kizárólag fehérjét használtam hozzá, így sokkal ropogósabb.

THAI KRUMPLIFŐZELÉK

kell hozzá

a főzelékhez

fejenként 25 dkg enyhén szétfővő burgonya

kb. fél liter kókusztej

egy-két kaffirlime-levél (a reszelt lime-héj sem rossz választás)

egy csipet currypor

a "bundához"

tojásfehérje

teljeskiőrlésű zsemlemorzsa

a sütéshez zsiradék (én hidegen sajtolt napraforgó-olajat használok)

A burgonyát hámozd meg, mosd meg, majd alakítsd téglatestekké: a gömbölyű részeket vagdosd le és dobd a fazékba, ebből lesz a főzelék krémes része. A nyesedéket öntsd fel annyi vízzel, ami ellepi, majd közepes lángon főzd puhára. Botmixerrel pürésítsd egészen simára.

Miközben főnek a krumplidarabok, kockázd fel a burgonyát: mivel szabályos, hatoldalú téglatesteket csináltál, szép, nagyjából egyforma kockákra tudod vágni. Öblitsd át bő vízben, majd dobd a pürésített alaphoz. Öntsd fel annyi kókusztejjel, ami ellepi, sózd, add hozzá a lime-levelet. Főzd puhára kis lángon (mivel sűrű, könnyen odakap).

A bundához verd kemény habbá a tojásfehérjét, sózd, majd keverd hozzá a zsemlemorzsát. Lágy, de formázható állagot kell kapnod. Korong- vagy henger formában süsd ki bő, közepesen forró olajban vagy zsírban.

Tálalás előtt egy kocka vajat dobhatsz a főzelékbe, de enélkül is nagyon krémes és lágy.

Ádám

kedd
márc.172015

Hol itt az igaszság?!

Este 10. Egy hajtós nap után. Nulla kaja egész addig. Nem volt rá idő, érkezés. ...És akkor bevillan az íz, amire vágyom. Ilyenkor aztán mindig az égbe emelem a kezem, hogy mekkora áldás, hogy pikk-pakk meg tudom magamnak csinálni! Persze azt sem bánnám, ha én csak elóbégatnám magam, és valaki megcsinálná nekem, amit épp megkívánok. Egyik nap mondtam is itthon, hogy ha majd nagy leszek, és újra jólkereső ember, akkor szeretnék egy állandó bejárónőt, szittert, meg persze egy szakácsot. Aztán szembejött a felismerés, hogy milyen egyelnőtlenek az erőviszonyok a családon belül, hiszen ők ugyanazon az életszínvonalon élnek mint én, ugyanabból a kasszából gazdálkodunk, nekik ez mégis megadatott. Mázlisták! 

PAD THAI KACSAMELLEL ÉS KESUDIÓVAL

hozzávalók

1 zacskó rizstészta

2 kacsamell

só, bors

1 répa

1 vöröshagyma

1 édeskömény

1 konzerv bambuszrügy

4 gerezd fokhagyma

1 mandarin leve

1ek tamarindpaszta

4ek halszósz

2cm gyömbér

1ek pepperoncino

10dkg kesudió

A tésztát beáztatom forró vízbe. Az egy napja besózott kacsát egy serpenyőben 20 percen át bőrén pirítom a legalacsonyabb lángon, időnként leöntöm róla a zsírt. Közben a megtisztított zöldségeket vékony szalagokra szeletelem, és egy wokban, a felforrósított kacsazsíron dobva-rázva lepirítom. A kacsát húsz perc után megfordítom, és a legnagyobb lángon 2 percig sütöm. Félreteszem pihenni. A tamarindpasztát, a halszószt és a mandarinlevet elkeverem, belereszelem a gyömbért, beleforgatom a tésztát, amit aztán a zöldségekehez adok tetszőleges mennyiségű pepperoncinoval. Az egészet magas lángon lepirítom. Egy kis serpenyőben szárazon megpörkölöm a kesudiót, majd durvára darabolom. A zöldséges pirított tésztát tálakba szedem, szeletelek rá a kacsamellből, és megszórom kesudióval.

Éva

hétfő
márc.162015

Haltalpaló

Nem mondok újat azzal, hogy halat enni egészséges. Már mindenki kívülről fújja, hogy miért: tele van omega-3 zsírsavval, ami jótékony hatással van a szívműködésre és az érrendszerre, ahogy a benne található D-vitamin és szelén is elengedhetetlen a jó immunitáshoz. Mégis a viszolygás a haltól a magyar emberben általában erősebb, mint a belátás. Karácsonykor ugyan megerőszakoljuk magunkat, de az év többi részében marad a rántotthús. Pedig bizonyított tény, hogy ha heti egy-két alkalommal fogyasztunk halat, majd 40%-kal több esélyt adunk magunknak arra, hogy megússzunk egy szívbajt. A higanykérdést meg ugorjuk: annyi halat úgysem fogunk mi magyarok soha enni, hogy ezzel érdemben kelljen foglalkozunk!

JOGHURTOS MAKRÉLASALÁTA ALMÁVAL, ÉDESKÖMÉNNYEL

hozzávalók

1 egész füstölt makréla

1 alma

1 édeskömény

1 lilahagyma

1dl joghurt

1 tálca fürjtojás

1/2 citrom

A makrélát kifilézem, félreteszem, a fürjtojásokat keményre főzöm. Közben az almát, a hagymát és az édesköményt feldarabolom. A megpucolt tojásokat félbe vágom. A joghurtot elkeverem a citrommal és az édeskömény zöldjével, majd egy keverőtálban óvatosan összeforgatom a feldarabolt zöldséggel, gyümölccsel, és a hozzájuk tördelt hallal. A salátát tányérokba teszem, hagymakarikákkal és édesköméynkaporral díszítem.

Éva

péntek
márc.132015

Mihez kapjak?

Amióta nem a Belvárosban lakom, ráadásul már családban, igen ritka, hogy valaki csak úgy rám nyissa az ajtót. A gyerekes lét az reggeltől estig beosztja az ember napját: a háztartás, a hozom-viszem, a kötelezettségek és egyéb programok abszolút betábláznak mindenkit. Így a spontán találkozók szinte kizárva, maradnak a jóelőre leszervezett összejövetelek. Persze aztán adódik az a bizonyos ritka... nagyon ritka alkalom. Ilyenkor általában nem jövök zavarba, mert töbnyire gondoskodom róla, hogy az itthoni készlet jól feltöltött legyen. Mindig akad egészséges rágcsálnivaló, de az éppen a hűtőben fellelhető nyers alapanyagokból is bármikor összekombinálok egy párperces munkával előállíthátó meleg vendégvárót. A mostani receptet is egy hirtelen jött baráti látogatás és a rendelkezésre álló készlet ihlette. Pár pillanatra vont csak el a társaságtól a konyhai ténykedés, a többi munkát a sütő végezte. Összeségében 30 perc elteltével az asztalon gőzölgött a - na, jó, nem épp a legegészségesebb, de legalább ínyenc - finomság, ami olyan jól sikerült, hogy másnap kaptam a "Lediktálnád?" telefonhívást.

KÖRTÉS-GORGONZOLÁS QUICHE RADICCHIOVAL

hozzávalók

1 levelestészta

2dl tejszín

20dkg gorgonzola

1 körte

1/2 radicchio saláta

2 tojás

só, bors

1/2 szerecsendió

5dkg parmezán


A levelestésztával kibélelek egy sütőformát. A tejszínt egy forralóedényben összeolvasztom a gorgonzolával, sózóm, borsozom, belereszelem a  szerecsendiót, és a 2 tojást gyors mozdulatokkal elkeverem benne egy habverő segítségével.  A radicchiot és a körtét nagyobb darabokra vágom, a tejszínes alapba forgatom.  A tölteléket a tésztára öntöm, igény szerint reszelek rá bármilyen könnyen olvadó sajtot. 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütöm.

Éva


csütörtök
márc.122015

A rettegett belsőségek

Az emberek többsége óckodik a belsőségektől! Pedig milyen finomak, mennyi változatosságot csempésznek az ember tányérjába, és milyen fantázia rejlik az elkészíthetőségükben! Nem véletlen, hogy a menőbb éttermek repertoárjában számos formában fellelhetők ezek az ínyencségek a pacaltól a véren át a velőig. Nekem még volt abból a marhaszívből itthon, amit a múltkoriban vettem, és különböző formában darabolva fagyasztottam le. A múltkori satay után most egy sztékkel rukkoltam elő.

MARHASZÍVSTEAK PIRÍTOTT ZELLERREL ÉS ÉDESKÖMÉNNYEL

hozzávalók

1 marhaszív

1 közepes zellergumó

1 édesköménygumó

1 fej vöröshagyma

3ek olívaolaj

5dkg vaj

1/2l zöldségalaplé

só, bors

zellerszár

A szívet lehártyázom, feldarabolom, de fontos, hogy a zsíros rész rajta maradjon, mert mind ízben, mind állagban sokat ad hozzá a steak minőségéhez. A megtisztított zöldségeket felszeletelem, a vaj felét és az olajat felhevítem, lepirítom benne a zöldségeket, majd felöntöm az alaplével, lefedem, és pár perc alatt puhára párolom. Közben a füstölésig forrósított grillserpenyőben az enyhén sózott, borsozott szívszeletek mindkét oldalát 2-2 percig grillezem. Tálalásig a steakeket pihentetem. Amikor a zöldségek elkészültek, és a szív is pihent eleget, tálalok. Zellerszárral díszítek.

Éva