Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in marcipán (4)

szombat
szept.292012

6.

Hatéves lett. Ha torta, akkor szigorúan csoki. Azon kívül bármi más lehet még benne, csak a csoki ki ne maradjon!

A család összegyűlt szokás szerint. Én sütöttem-főztem. Idő- és energiahiány okán ezúttal mértékkel. Három órai találkozóról lévén szó nem készültem mással, csak néhány vendégváró fogással: pármai sonkás és sajtos rúddal, juhtúrós-paradicsomos zablepénnyel, spenótos-sajtos gubával, zöldségchipsszel és egy spontán ötlet által vezérelt csoki-marcipán-mogyoró tortakreálmánnyal.

Mivel az ötlet menet közben formálódott, méregetni sem méregettem semmit, így a mennyiségeket sem tudom pontosan - nagyjából igyekszem felidézni, mit hogy csináltam. Lola tiszteletére született, így róla is neveztem el: Maylolának, amit egyet jelent a tömény csokival. A végeredmény jobb lett, mint amire számítottam. Ahogy az ajándék is nagyobbat ütött a vártnál. Egysoros görkorcsolya büszke tulajdonosa lett a lányunk, aki azóta minden nap ébredés vagy hazaérkezés után felölti a gúnyát (a korit az összes protektorral), és nekiáll gyakorolni. Fáradhatatlan. A nap izgalmait jelentő családlátogatást, ajándékozást, tortázást megfejelendő a nap csúcspontjaként elmentünk a Nagyival kiegészülve a Madách Színházba megnézni a Mary Poppinst. Az egész napos izgatottság nem engedte, hogy Lola végig ébren maradjon, de másnap úgy summázta, hogy eddig ez volt a legjobb családi szülinapja. Hittem neki: a szemei még napokkal később is csillogtak, mikor felidézte a 26-ai eseményeket. A darab, a korcsolya, a torta, a szerettei jelenléte egytől egyig ajándék volt neki - a leginkább kedvére való. A Mary Poppinst pedig - amit Apával mi gyakorlatilag végigsírtunk - megnézzük majd még egyszer. 

MÉZES-MOGYORÓS-MARCIPÁNOS SZÜLINAPI MAYLOLA

Mára már kifejlesztettem egy bárhol bármikor bármiből piskótareceptet, aminek a lényege, hogy 3-4-5 tojást kettéválasztok, a sárgáját fehéredésig verem krémmézzel vagy nyírfacukorral, ami van (zabliszt, tönkölyliszt, őrölt dió, mogyoró vagy mandula, esetleg gesztenye- vagy kókuszliszt), azt beleforgatom kevés sütőporral, majd a kemény habbá vert fehérjével összedolgozom, és tűpróbáig sütöm 180 fokon (kb. 40 perc). Most egy tömörebb tésztát álmodtam meg azért, mert szerettem volna egy masszív marcipánréteget és egy nehéz vajas csokikrémet is a tortába egész mogyoródarabokkal, ami súlyt egy könnyű tészta nem feltétlen bírt volna el. És ha már tömör, ám legyen, majd a rétegek édességével variálok. Valami ilyesmi kerekedett:

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

3ek krémméz/nyírfacukor

1tk

1/2tk sütőpor

1tk őrölt kardamom

8 púpos ek hántolatlan (hogy sötét legyen) mandulából készült őrlemény

vaj a formához

a marcipánhoz

200g hántolatlan mandula

200g nyírfacukor

kevés víz

a csokikrémhez

250g vaj

100g 70% kakaótartalmú csokoládé

kevés víz

5ek krémméz/nyírfacukor

1ek vaníliaesszencia

a csokimázhoz

100g 70% kakaótartalmú csokoládé

kevés víz

1ek krémméz/nyírfacukor

összeállításhoz 200g törökmogyoró

dekorációhoz én vettem marcipánszíveket és reszeltem extra csokiforgácsot a tortára

A sütőt 160 fokra állítom. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját a mézzel fehéredésig verem, a mandulalisztet a sütőporral, a kardamommal hozzádolgozom. Nem lesz egy könnyen keverhető massza a végére. A sóval kemény habbá vert fehérje három adagban történő óvatos hozzáforgatásával lazítom fel, majd egy sütőpapírral bélelt és vajjal kikent 23cm átmérőjű tortaformába öntöm. Kb. 40 percig sütöm, vagy amíg a tűpróba belül száraz tésztát nem mutat.

Amíg a tortaalap sül, elkészítem a marcipánt. Ehhez a cukrot és a mandulát robotgépben megőrlöm, egy tálba borítom, és annyi vizet adok hozzá (3-5ek), hogy egy jól gyúrható, gyurma állagú masszává álljon össze. A marcipánt cipóvá formálom, befóliázom, a továbbiakkal megvárom, amíg a tészta kihűl. Közben a krémhez a csokit gőz fölött egy-két evőkanál vízzel megolvasztom, hozzákeverek egy evőkanál mézet. A vajat a maradék mézzel gépi habverővel felhabosítom, hozzácsorgatom a csokit és a vaníliát, jól összedolgozom, felhasználásig hűtőbe teszem lefedve. 

A tortát lezáró csokimázhoz a csokit a vízzel megolvasztom gőz fölött, hozzádolgozom a mézet, és egy sűtőpapíron a tortaalap méretével megegyező méretben egyenletesen elkenem a mázat - mehet a fagyasztóba.

Már csak az összeállítás marad. Amikor a tésztaalap kihűlt, egy nyújtófával ugyanakkora méretűre kinyújtom a marcipánt, és ráteszem az alapra. A kissé megdermedt krémet elosztom a marcipánon, megszórom a mogyoróval. Végül a csokilapot kiveszem a fagyasztóból, ráfordítom a mogyorórétegre, és óvatosan lehúzom a tetejéről a sütőpapírt. Én félbevágott marcipánszívekkel és kevés csokireszelékkel díszítettem.

Lola a torta látványától ugrált örömében, az ízére pedig annyit mondott: "Anya, óriáskirály vagy!"

Isten éltessen, Kicsim!

Éva

csütörtök
máj.172012

42

Volt már fele ennyi is, remélhetőleg lesz még kétszer ennyi is. Ő. Az életem párja, a gyermekeim Apja. 

Volt már sokkal nagyobb is (ő maga is, de most nem rá gondolok), remélhetőleg lesz is még. A zsúrja. De idén így akarta. Leginkább sehogy. 

...Márpedig olyan nincs, hogy nincs. 

Ezév május 15-én a reggel három feliratozott "női" tompor villantásával indult: a legkisebb méret esetében a "NAPOT" szót leplezte le a pelus, a közepesnél a "BOLDOG" szó mutatta meg magát a zsebkendőnyi hálóing alól... és igen, van legnagyobb is... igen, hozzám tartozik... Szóval jómagam a "SZÜLETÉS" szót is elbírtam, és szintén felfedtem egyidőben a kicsikkel, hogy ezzel nagy derültséget hozzunk Apa mostanában gyakran gondterhelt arcára. Sikerült. A válasz pár perccel később egy ide vágó és tőle nem is oly idegen gatyatolás formájában érkezett, ami egy rövid, velős "KÖSZI"-t engedett láttatni. (Aznap aztán még néhányszor ilyen-olyan alkalomból köszönetnyilvánítás gyanánt, de ebbe már nem mennék bele. Aki ismeri, tudja...)

Az este néhány kedves barát jóvoltából készenlétben, a Nagyi vonaton, úton a főváros felé gyerekekre felügyelni, míg mi Lolával suttyomtortát eszkábáltunk hirtelen ötletből és a konyhai készletből minden olyan alapanyaggal, amit Apa szeret. Így lett ez egy epres-mascarponés-fehércsokis mandulatorta marcipánnal. Hedóniának neveztem el.

HEDÓNIA

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

egy csipet

5ek nyírfacukor/méz

5ek mandulaliszt

1tk sütőpor

kevés vaj

a krémhez

1/2kg mascarpone

3ek méz

10dkg fehércsoki

5dkg vaj

pici víz

1tk vaníliaesszencia

pár csepp lime-lé

1/2kg eper

10dkg marcipán (én a Régimóditól veszem a biopiacon: 50% bio mandula + 50% nyírfacukor)

Az egésszel nettó 20 perc munkám volt.

A sütőt 150 fokra állítom. A tésztához a tojásokat szétválasztom. A sárgáját a nyírfacukorral/mézzel fehéredésig verem. Hozzáadom a mandulalisztet és a sütőport, alaposan eldolgozom. A fehérjét pici sóval kemény habbá verem, és egy spatulával óvatosan beleforgatom a tésztamasszába. Egy kivajazott kapcsos tortaformába (21cm) öntöm, és 60 percre beteszem sülni, majd mikor kész (tűpróba!), nyitott sütőjatónál hagyom kihűlni.

A krémhez csak akkor fogok hozzá, amikor a tészta már kihűlt. 

A fehércsokit egy kis darab kivételével vízgőz fölött a vízzel és a vajjal megolvasztom, mascarponét a mézzel alaposan felverem, és az olvadt csokit további keverés mellett vékonyan csurgatva hozzádolgozom a vaníliával és a pár csepp lime-lével együtt. A marcipánból korongot formázok, és két sütőpapír között vékonyra kinyújtom, a tésztával megyegyező méretűre, a fölső sütőpapírt kidobom. Az epreket megmosom, kicsumázom, és szeletekre vágom. 

Jöhet az összeállítás.

A tésztát egy peremes tányérra teszem, és egy nagy kenyérvágót a peremen végigcsúsztatva elszelem a piskótát kétfelé. Az alsó réteget tortatálra teszem, a marcipánt a sütőforma aljának a segítségével méretre vágom, és az alsó, megmaradt sütőpapírral a tésztára fordítom, a sütőpapírt óvatosan lehúzom, kidobom. A marcipánra rétegezek egy adag epret, majd beborítom a mascarponekrémmel, szépen eloszlatom. A következő tésztarétegre már csak egy réteg eper és mascarpone kerül. A maradék mascarponéval a torta oldalát vonom be, de hagyhatom csak úgy kivillani a rétegeket "burkoás" nélkül. Végül a torta tetejét eperrel és a megmaradt csoki reszelékével díszítem, esetleg kevés lime-héjjal. Én az ünnepi alkalom miatt kis ezüstgyöngyökkel szórtam meg a torta tetejét, ami harmonizált a római számos gyertyákkal. A tortát pár órán át hűtöm.

Az ünnepelt csak annyit mondott, mikor belekóstolt: "Jééééézusom! Ez valami issssteni!"

Hát így egyétek!

Éva

Lábjegyzet: Imádok kútfőből tortát sütni, mert nagy a kockázat, ezzel együtt ha elb*szom, foghatom erre, viszont ha sikerül, annál nagyobb dicsőség. Apró örömök a HTB-életben. Most sikerült. Egyre jobban megy ez!


hétfő
febr.202012

Durr bele bumm

Valahogy így álltam neki a szombat esti desszert elkészítésének. Vacsoravendégeket vártunk. A szívünknek nagyon kedves vacsoravendégeket, akiknek ráadásul demonstraíve beígértünk egy teljes paleolit menüt. Ez a főzés során folyamatosan alakuló tervek szerint a következőkből állt: téli fűszerezésű kókusztejes céklakrémleves aszalt cigánymeggyel (itt most egész fűszerekkel csináltam egy alaplevet vaníliával kiegészítve, abban főztem meg a céklát, pürésítettem, majd ízesítettem a kókusztejjel, sima balzsamecettel és nyírfacukorral, utána ment bele az aszaltmeggy- spenótlevéllel kínáltam), csillagánizskéregben sült szűzérme (itt is változtattam kicsit: a pác simán olívaolaj, balzsamecet, só, szegfűbors és csillagánizs volt) mandarinos sütőtökpürével (itt annyi különbség volt a belinkkelt recepthez képest, hogy 600g tököt pároltam sima víz fölött, pürésítettem, majd ahhoz adtam 1 egész mandarin levét és reszelt héját valamint 1-1ek juharszirupot és narancsvirágvizet... nekem ez volt a teljes menü csúcspontja), spenótpesztóval (spenót, tökmagolaj, fokhagyma, mandula, parmezán, só, bors pépesítve) és céklachipsszel (olajban kisütött céklatallérok). Többek ez utóbbi kettőért voltak oda... természetesen a leves után és a hús mellett. :D

Mint látszik, a saját receptjeimet sem csinálom szinte soha kétszer egyformán. A desszertnél viszont komoly bajban voltam. Lévén hogy szinte az egész menü kipróbált, korábban megalkozott elemekből állt, szerettem volna valami újat is. Az a fránya alkotóvágy! Ebben csak az a rizikós, hogy a sütik esetében nem hátrány, ha megsül, nem esik össze, nem folyik szét, van a tésztának, a krémnek konzisztenciája. Itt pedig az arányok döntőek - ha az egsz menü egy komplett kísérleti konyha lenne, az is kevésbé volna kockázatos, mint ha egyedül a desszert nem kipróbált recept. De fejest ugrottam bele. Bátor vállalkozás volt kútfőből süteményt alkotnom, de most az egyszer megállta a helyét a mondás, hogy aki mer az nyer. Asszem, a szerencse mellém szegődött. Azért nem biztos, hogy gyakran fogok vendégségnek hazárdírozni.

SÁFRÁNYOS MANDULATORTA FEHÉRCSOKIS KÓKUSZKRÉMMEL ÉS PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

5ek nyírfacukor

175g mandulaliszt (ez tulajdonképpen porított mandula - Culinaris)

1kk sütőpor

1kk szódabikarbóna

csipet

1 csipet sáfrány

a krémhez

400ml kókusztej kb. 200ml-nyi zsíros fele (DM)

200g kókuszkrém vagy kókuszzsír (Culinaris)

100g fehércsokoládé (nyírfacukorral készült - Culinaris)

75g mandulaliszt

50g nyírfacukor

1 marék blansírozott mandula

200g nyírfacukorral készült marcipán (én a biopiacon veszem a Régimódi mandulásnál - 50% mandula, 50% nyírfacukor)

a díszítéshez

5ek kókuszreszelék

100g tisztított, sózatlan pisztácia (Culinaris)

A sütőt 180 fokra beállítom. A tojást kettéválasztom, a sárgáját a nyírfacukorral fehéredésig verem, majd hozzádolgozom a mandulalisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. A fehérjét is a csipet sóval kemény habbá verem, majd három részletben a sáfránnyal együtt óvatosan hozzáforgatom a cukros, mandulalisztes tojássárgájához. Egy kiolajozott kicsi tortaformába öntöm a masszát, és 40 percre beteszem sülni. Tűpróbával ellenőrzöm. Akkor van kész, ha a fapálcát szárazon tudom kihúzni a tésztából. Nyitott sütőajtó mellett hagyom a tésztát kihűni.

Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. Ehhez a kókusztej zsíros részét egy tejforraló edénybe teszem (nem rázomfel a kókusztejet, hanem felnyitom, és a krémes fölső felét belekanalazom az edénybe - a megmaradt vizes alsó feléből csinálahtok egy smoothiet, egy koktélt, egy shake-et, adhatom leveshez, de csinálhatok belőle salátaöntetet is akár...). Hozzáadom a kókuszzsírt/kókuszkrémet, a fehércsokit, a nyírfacukrot, és olvadásig kevergetem. A mandulaliszttel folyamatos keverés mellett besűrítem, majd alaposan lehűtöm.

A torta összeállításához először ketté vágom a tésztát, hogy két lapot kapjak. A marcipánból golyót gyúrok, lelapítom, és két sütőpapír között egy nyújtófával egymilis vastagságúra nyújtom. A marcipánrétegről a fölső sütőpapírt lehúzom, az alsó alá nyúlok, és ráfordítom a marcipánkorongot az egyik tésztalapra. Lehúzom a másik sütőpapír-réteget is róla. A fehércsokis kókuszkrémet kettészedem, az egyik felével beborítom a marcipánt, majd ráhelyezem a másik tésztaréteget. A blansírozott mandulát késsel durvára vágom, és megszórom vele a fölső tésztalapot, majd a tortát befedem a maradék krémmel. A torta olalán kifolyó krémet elosztva a függőleges felületeken is szépen befedem mindenütt a művet. Végül az egész tortát megszórom a kókuszreszelékkel és a durvára vágott pisztáciával. A hidegben klasszul összeáll az egész... Nem gondoltam volna. 

Az este remekül alakult, a vacsora nagy sikert aratott. Hogy őszinte legyek, ritka az olyan alkalom, hogy minden ennyire patentul sikerüljön, és ne találjak minden fogásban legalább 2-3 kifogásolnivalót. Úgy látszik, jó csillagzat alatt bonyolítottuk az vendégséget. A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, és mellesleg meggyőződött róla, hogy kenyér, tészta, krumpli, hüvelyesek, tejtermékek és cukor nélkül is lehet istenieket fiesztázni minden hiányérzet nélkül. Pláne, hogy a bor is folyt. Folyt. köv.

Éva

vasárnap
jan.222012

Kegyelmes édesség

Gyermekeim egykori versenysportoló, 100 kilós, egyébként kimondottan jó karban lévő édesapja az újévi fogadalma jegyében egy egészségtudatosabb életmódra váltott, és a rajta lévő néhány fölös kilótól való gyors megszabadulás valamint némi méregtelenítés reményében rögtön a mélyvizet választva két hete áttért a paleolit étrendre. Esetenként szenved, mint a kutya, pláne ha édességrő van szó, de becsülettel állja a próbát. Két hét után ezt látva már megesett rajta a szívem. Lett volna több lehetőségem ilyen-olyan sütiket legyártani, mert felszerelkeztem mandula- illetve gesztenyelisztből, van itthon kesudióm, tojásom, kókuszolajam, mandulatejem, tehát csinálhattam volna madártejet, diós csokitortát, kedudiós meringue-et valami kókuszolajas krémmel vagy akár gránátalmás-kókuszos-kesudiós citromparfétortát, de most nem volt kedvem sütögetni. Valami egyszerűbbre vágytam... egyszerűen elkészíthetőre. A minap rendezett csajos fondüzsúrunk nyomán támadt az ötletem, hogy felavassam a kb. tízéves csokifondü-szettemet, amit még tényleg soha nem használtam (innen látszik, mennyire nem vagyok alapevtően édesszájú). Térültem-fordultam, és a gyors, egészséges desszert már ott is gőzölgött az asztalon a család, ide értve az elsőszülött, már nem anyatejes lányom legnagyobb örömére.

FŰSZERES-MOGYORÓS CSOKIFONDÜ MARCIPÁNNAL ÉS GYÜMÖLCCSEL

hozzávalók

a fondühöz

50g 99% kakaótartalmú Lindt csoki

100ml kókusztej (én a DM bio kókusztejét használom, mert az az egyetlen adalékmentes)

2ek juharszirup

igény szerint még méz

1 marék pekándió/törökmogyoró

1-1 csipet őrölt kardamom, fahéj, szerecsendió és csillagánizs (elhagyható)

1/2tk vaníliaesszencia vagy fél rúd vanília kikapart magja

igény szerint 1tk sötét rum/jó minőségű konyak illetve friss piros chili paprika (elhagyható)

mártogatáshoz

körte, alma, mandarin, banán, friss vagy aszalt füge, kaliforniai paprika, kézműves, nyírfacukorral készült marcipán (én a Régimódit veszem a biopiacon, ami 50% mandula + 50% nyírfacukor... de van nádcukros verzió is)

Az elkészítés pofonegyszerű. A csokit összetöröm, és a kókusztejjel, a rummal/konyakkal illetve a fűszerekkel együtt a fondütálba teszem, alágyújtok a mécsessel, és addig hevítem alkalmankénti kevergetés mellett, amíg a csoki teljesen fel nem olvad. Idő közben a chilit felvágom, kimagozom, felaprítom, továbbá a gyümölcsöket, paprikát felkockázom, a marcipánt rusztikusan falatnyi darabokra szedem, a mártogatnivalókat egy dekoratív tálra teszem. Végül a pekándiót/törökmogyorót késsel felaprítom, és a kívánt mennyiségű chilivel hozzákeverem a csokifondühöz. Mindent az asztalra transzportálok, kiosztom a fondüvillákat és a szalvétákat... Indulhat a habzsidőzsi. (Aki pedig nem akar variálni az egészséges hozzávalókkal, csak egyszerűen a lovak közé akar csapni, az szimplán csoki-tejszín-méz kombóból előállíthat egy egyszerűbb ízvilágú variánst, és mártogathat bele banánt, körtét, kekszet.)

Asszem, nálunk 5 és 10 perc közötti időtartamot élt meg a tál. 

Legközelebb fehércsokival vagy meleg, mandulatejből, mézzel készült kardamomomos, sáfrányos madártejjel próbálom, tavasszal fűszeres bogyósgyümölcsökkel. Hmmm...

Éva