Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in magyaros (5)

szombat
aug.312013

Nyakatekert hungarikum

Tovább haladva a túrós csusza canneloni posztban leírt úton egy rég nem látott, külföldön élő magyar családi barát három generációját volt alkalmam vendégül látni nemrég. A szülők a szüleim gimnáziumi barátai, akik 40 éve disszidáltak Németországba. A lányuk, akivel mi hatéves korunk óta vagyunk barátok, már ott született, ahogy az ő hároméves kisfia is. Tudva, hogy a család mennyire szereti a magyar ízeket, és bár Ida nagyon jól főz, Kölnben mennyire kevés alkalmuk van jó alapanyagokból ízes magyar ételeket fogyasztani, továbbá hogy azért a négy évtized külhoni lét után őket érte annyi nemzetközi impulzus, hogy nyitottak legyenek a kísérletezésre, kifundáltam az üdvözlő, egyben a magyarországi tartózkodásuk tekintetében búcsúebédnek szánt, megszokott magyar ízeken alapuló, de korántsem jellegzetes magyaros menüt. 

Kezdésnek az elnyűhetetlen Kistücsök klasszikust, a kovászosuborka krémlevest szántam, amit Mautner Zsófi receptje alapján uborkából, kovászos uborkaléből, joghurtból és zöldségalapléből csináltam az arányokon némiképp változtatva, egy pötty mézzel lágyítva az ízeken. Mellé ropogósra sütött pármai sonkachipset kínáltam. Folytatásnak jött a minap posztolt, szintén Kistücsök ihlette vajtöksaláta, ezúttal füstölt pisztráng- és lágy fürjtojásfeltéttel, tört tökmagal szórva. Főfogásként füstölt sóval készült egyben sült rozé szüzet táltaltam paprikáskrumpli-rétessel (nem meglepő módon ezt is a Tücsök ihlette: az aktuális étlapon fellelhető őz mellé kínált paprikáskrumpli-püré volt az ötletadó), a sort pedig a már más formában bemutatott, banán alapú, ezúttal csoki illetve mogyorós-csokis kávé ízesítésű fagyi zárta.

Az ételsor remekül sikerült, semmit nem szúrtam el, pedig a fele első kísérlet volt. A vendégek áradoztak a kajákról, gyakorlatilag mindent eltüntettek, majd a hazaérkezésükkor este kaptam is az üzenetet, hogy már a blogot bújják. Jól esett, hogy nekik jól esett, ahogy az is, hogy sikerült szép éménnyel zárni az itthon töltött néhány napjukat. Ennek emlékére meg is osztom a legnagyobb sikert aratott rétes receptjét megköszönve a Tücsöknek sokadjára az ihletet.

PAPRIKÁSKRUMPLI-RÉTES FÜSTÖLT SÓVAL KÉSZÜLT, EGYBEN SÜLT ROZÉ SZŰZ MELLÉ

hozzávalók

a réteshez

1 doboz fagyasztott Tante Fanny teljeskiőrlésű réteslap

3 nagyobb krumpli

3ek olívaolaj

1 nagy fej vöröshagyma

1 púpos ek őrölt édes pirospaprika

1tk ételízesítő (én a Virágoskút biokertészet friss zöldségekből és fűszerekből sóval készült ételízesítőjét használom)

1tk

3dl víz

1 zöldpaprika

1 paradicsom

6 szelet csípős kolbász (lehetőleg házi)

100g olvasztott vaj

a szűzhöz

3 egész szűz

2ek füstölt só

2ek szemes bors

1/2dl olívaolaj

1ek balzsamecet

tálaláshoz tökmagolaj és salátalevelek

A réteslapot kiolvasztom, a krumplit meghámozom, felkockázom, vízbe teszem felhasználásig. Elkészítem a pörköltalapot, amihez a hagymát megpucolom, felaprítom, és a felhevített olajon közepes lángon üvegesre párolom. Meghintem az őrölt paprikával, jól elkeverem, felöntöm a vízzel, hogy nehogy lekapjon és megkeseredjen a paprika, majd beledobom a felnégyelt, kimagozott paprikát, a felkockázott paradicsomot, ízesítem a sóval, az ételízesítővel, hozzáadom a krumplit, a héjától megfosztott, kisebb darabokra vágott kolbászt, az egészet összeforgatom a pörköltalappal (ha szükséges, még annyi vizet hozzáöntök, hogy épp ellepje), lefedem, és hagyom főni addig, hogy a krumpli jól megpuhuljon. Amikor a krumpli megfőtt, egy krumplitörővel alaposan összetöröm az egész paprikáskrumplit, majd egy villa segítségével úgy elkeverem, hogy csak a kolbász maradjon esetleg darabokban, a krumpli nagyjából püré állagot öltsön. 

A sütőt 180 fokra állítom. A réteslapokat kiterítem (2 blokk, blokkonként 3 lap van a csomagban). A pürét kettéosztom, az egyik kupacot egy csíkban az egyik rétegezett lapra teszem, amit olvasztott vajjal előtte megkentem - felgörgetem. Az alatta lévő lapot is megkenem a vajjal, és azzal is felgörgetem a réteshengert, majd ugyanezt az utolsó lappal is megismétlem. A kész rétes tetejét megkenem vajjal. A másik blokk réteslapot is megtöltöm a fentiek szerint, majd a réteseket átemelem egy tepsire, és nagyjából 20-30 perc alatt összesütöm.

Amíg a rétesek sülnek, a szüzet megmosom, leitatom róluk a vizet. Beizzítok egy vasserpenyőt vagy egy faszénsütőt. A a sót és a borsot egy mozsárban összetöröm, majd a pác többi hozzávalójával elegyítem. Egy nagy keverőtálba öntöm a marinádot, és a szüzeket alaposan beleforgatom. A tűzforró sütőfelületen a húsok minden oldalát 2-3 perc alatt készre sütöm, majd a szüzeket egyenként szorosan aufóliába tekerve pihentetem legalább 5-10 percet.

Amikor a rétesek megsültek, és a hús is eleget pihent, mindent egyforma vastag öt centis srég szeletekre vágok. A tányérokat díszítés gyanánt megkenem tökmagolajjal, egymásra halmozok egy-egy rétes- és szűzszeletet, megdíszítem salátával, és forrón tálalom.

Ida, Petra, Józsi, fogadjátok a receptet szeretettel!

Éva

szerda
aug.072013

Újratöltve

Valaha szerettem a magyar konyhát. Hogyne szerettem volna, hisz nem is ismertem mást. Aztán kiszerettem belőle: kiábrándítottak a magyar vendéglátás állítólagos "szakijai", akik a minőség helyett a mennyiséget, az ötletes helyett a fantáziátlant, a változatos helyett az unalamast tolták (tolják) évtizeden át (óta). Aztán jött a változás tornádója, és a magyar kulinária új erőre kapott, soha nem látott magasságokba repítve az ételeket, a konyha, ezzel együtt a szakma becsületét, nem utolsó sorban pedig a műkedvelő közönséget. Nincs is, amit jobban szeretnék ma nála: az újragondolt magyar konyhánál. A klasszikusokkal való kísérlezés szele engem is megcsapott, így nem lehet talán csodálkozni, hogy mikor az én drágám azt mondta, úgy enne egy túrós csuszát, ezzel sikerült előrukkolnom:

TÚRÓS CSUSZA CANNELONI SÜLT HAGYMÁVAL ÉS KOLBÁSZPÖRCÖKKEL 

hozzávalók

300g morzsás túró

100+200g tejföl

1tk

10db canneloni

1 hagyma

5-6 szelet kolbász (lehetőleg házi)

A sütőt 180 fokra begyújtom. A túrót és 100g tejfölt robotgépben a só felével krémesre eldolgozok, a masszával megtöltöm a cannelonikat, és egy tűzálló tálban elrendezem őket. A maradék tejfölt a maradék sóval alaposan elkeverem, majd elosztom a cannelonik tetején. Sütőben 40-50 perc alatt készre sütöm. A kolbászokat meghámozom, félcentisre felkockázom, majd a kolbászkockákat egy felhevített serpenyőben pár perc alatt ropogósra sütöm, kilapátolom, lecsöpögtetem. A hagymát félbe vágom, felszeletelem, és a kisült kolbászzsíron megfuttatom, majd szintén kiemelem, lecsöpögtetem. Amikor a canneloni elkészült, a ropogós kolbászkockákkal és hagymakarikákkal megszórom a tálat, a maradék kolbászzsírral meglocsolom a művemet. Vegáknak kolbász nélkül ajánlom.

Jó étvágyat hozzá!

Éva

kedd
okt.162012

Pizza "pomposcie"

Azaz kiejtve "pidza pompóse". Ilyen pizza, sőt ilyen olasz szó sem létezik, ez egy fantázianév - arra utal, hogy ez nem a klasszikus fesztiválpompos (pompos, azaz langalló, azaz kenyérlángos), hanem annak a vékonytésztás, olaszos, könnyebb, kevésbé zsíros verziója (azért ez sem diétás).

A tészta receptje Dolce Vitától van, ha pizzát sütök, mindig ezt veszem elő.

POMPOS PIZZA

kell hozzá

a tésztához (2 tepsi nagyságú pompos lesz ebből)

50 dkg kenyérliszt

egy kocka friss élesztő

3-4 dl langyos víz (liszttől függ)

egy evőkanál méz

2-3 evőkanál olívaolaj

teáskanál

feltéthez

25 dkg füstölt húsos szalonna (bacon, ha találsz adalékanyag-mentest)

4-5 fej vöröshagyma

8-10 gerezd fokhagyma

4 dl tejföl

30 dkg olvadós sajt (pl. gouda)

A tészta hozzávalóiból dagassz homogén gombócot (érdemes gépre bízni), majd keleszd két órát. Gyúrd át, keleszd még két órán át.

Ezalatt készítsd el a feltétet. A kockázott szalonnát pirítsd zsírjára, majd párold meg rajta a hagymákat. Ha sok levet eresztene, főzd el azt. Ez az előfőzés teszi kevésbé zsírossá a pompost, de ha még könnyebbre szeretnéd, csepegtesd le szűrőben.

A sütőt melegítsd a legmagasabb hőfokra (általában 250-300 °C-ot tudnak az otthoni sütők, ez a hőfok kelleni fog - a jó pizza egyébként kb. 480°C-on készül), tedd be melegedni a tepsit is (így sül meg az alja is ropogósra). Ha tudsz kövön sütni otthon, az a legjobb, de erre nekem nem volt lehetőségem. Nyújtsd ki a tésztát lisztes deszkán jó vékonyra, kend meg tejföllel, pakolj rá egy adagot a hagymás szalonnából, végül szórd meg reszelt sajttal. Mehet a sütőbe, 10 perc alatt megsül.

Ádám

csütörtök
szept.152011

Így vesztettem el a hereszüzességem

Mindenki egyetértett: 10 évvel ezelőtt álmodni se mertünk volna arról, hogy ott tart majd a magyar gasztrokultúra, ahol most. Már olyan dolgokba tudunk csak belekötni, hogy a libamájmousse-hoz adott minikalács lehetne csöppet levegősebb, vagy hogy a mártás egy lehelletnyivel több vajjal lenne tökéletes. Észbontó. Jó most gasztrobuzinak lenni, jó látni ezt a folyamatot - a gyerekeink nem értik majd, hogy a mi időnkben hogy bírtuk megenni a gépsonkával-gumisajttal töltött rántott pulykamellet vegetás rizibizivel. Elértünk valahová.

A magyar konyha végre visszakapta a fényét. Ehhez meg kellett kérdőjelezni mindent, amit biztosnak hittünk róla - az elmúlt években minden magát valamire tartó séf előállt valamilyen "újragondolt" magyaros fogással, sőt, vannak olyan (igen kiváló) éttermek is, ahol kifejezetten ez a fő irányvonal (pl. Kistücsök). Ez a játék az alapanyagokkal, technológiákkal, textúrákkal, zsírtartalommal eredményes útkeresésnek bizonyult: amiket kóstoltam ezek közül, mind izgalmas kompozíciók voltak, nagy részüket kifejezetten szerettem.

De hogy mire fel ez a kísérletezés? Miért próbáljuk meg átmenteni az új konyhakultúrába ezeket sokszor megalázott kajákat? Mert szeretjük. Apró adalék: a Vapianoban van egy pollo di crema nevezetű tészta, ami a paprikás csirke ízeit idézi - 10 emberből 6-nak ezt kellett főzni. Ilyenek vagyunk, ezt szeretjük, ezek az ízek beleégtek a kollektív tudatunkba. A magyar konyha működik, csak le kellett hámozni róla a szocializmus által rápakolt fröcssöntött műanyagot: az ízfokozókat, a szar alapanyagokat, az elkészítési és mennyiségbeli félreértéseket és baklövéseket. A szüleink-nagyszüleink generációjának a rumaroma marad a rum, a vanilincukor a vanília, a pirosarany a paprika, a széthidrogénezett-finomított étolaj a zsiradék, a margarin a vaj, a zsírtalan hús a "szép" hús (tiszt. a kiv.). Mi már nem ezt fogjuk továbbadni a gyerekeinknek. Pár év alatt lezavartuk a nouvelle cuisine-t (jó negyven év késéssel a franciákhoz képest, de mi most tudtuk ezt meglépni), a tapasztalatoknak köszönhetően pedig most már bátran kanyarodhatunk vissza a cuisine classique-hoz.

Így gondolkodik a napokban az Operettszínház tőszomszédságában nyílt bisztró, azaz "falat bár", a Pesti Disznó (remek név!) csapata is, élén Bereznay Tamással, akinek bőven volt alkalma elmélyedni a magyar konyha bugyraiban. A hitvallásuk: ne tagadjuk meg a konyhai örökségünket, mert ezt szeretjük, ettől (is) vagyunk magyarok, inkább készítsük el úgy ezeket a fogásokat, ahogy azt azok megérdemlik. Meg ahogy mi megérdemeljük.

A falat bár kifejezés arra utal, hogy kis adagokkal dolgozik a konyha, így több dolgot meg tudunk kóstolni - érdemes is. Van előzménye a budapesti éttermek közt a dolognak, a magyar ízekre azonban eddig csak a Disznó specializálódott. A bár borban nagyon erős, az enteriőr ezt a fejünkbe is veri. A konyha a vendégtérben (is) működik, ez sem új talámány, ám a hely apró mérete folytán a baráti hangulatot erősíti. Elég laza lesz odaszólni a séfnek, hogy "Tomikám, kérlek, süss már még egy kolbászt ahhoz a főzelékhez!" Mert aki ideszokik, hamarosan név szerint fogja ismerni a szakácsokat.

A kóstoltató menüsor kilenc fogása természetesen a régi-új magyar konyhából merített. Nyitásnak kaptunk egy kis libamájkrémet, cukorral szórt minikalácssal. Itt röhögtünk magunkon, nagy és kis gasztroőrültek, hogy tényleg már csak abba tudtunk belekötni, hogy ragacsos lett a kezünk a cukortól - mert másba nem lehetett.

A "házi finomságok" tányéron a kolbászválogatás és a körözött sem vall szégyent, de a házi májas hurkát különösen szerettem.

A tökéletes bárányraguleves után a menüsor legtökösebb fogása érkezett: fehérboros-petrezselymes-fokhagymás kakashere. Bátor, becsülendő választás Tamás részéről: a gasztrokultúránk része, a külföldi foodieknak egzotikus helyi specialitás, de tulajdonképpen nekünk is. Sosem ettem ezelőtt kakasherét (mint kiderült, a Disznó tulajai sem), csak pörköltként lett volna rá lehetőségem, a piros ragu viszont csak kihangsúlyozza az alapanyag bizarr voltát, egyszerűen nem volt szimpatikus. Most azonban elérték nálam, hogy tegyek vele egy próbát. A kedvencem nem lesz, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy genitáliát eszem, de még így is remek élmény volt a falatok puhasága és selymes íze. Alighanem az egyik legjobb formájában sikerült tálalni a belsőséget.

A rácos rakott húsok is visszanyerték régi fényüket, viszont itt kapott egy kis csavart a dolog: nem együtt készült a hús (jelen esetben ponty) a rétegezett krumplival-paradicsommal, hanem külön sütötték ropogósra.

A sárgaborsó főzelék sült kolbásszal óriás poén, nem mellesleg kitűnő. A szemben működő, rémes főzelékesnek mutatott elegáns fricskaként is megállja a helyét.

A kecskesajt-falatok után a desszert levett a lábamról: ki mer ma szilvásgombócot étlapra tenni? A Pesti Disznó mer, szerencsére - annyira ízlett, hogy a szemben ülő vendég tányérját is elkunyiztam.

Jó kis hely lett ez, pont a munkahelyem mellett. A régi panaszom, hogy nehéz a környéken jót enni, mára érvényét vesztette: jópár helyre be lehet ülni, most már a Disznóba is. Fogok.

Libamájkrém minikaláccsal

Házi finomságok

Savanyú káposztás bárányraguleves

Fehérboros-petrezselymes kakashere

Sült ponty rácos burgonyával

Sárgaborsó-főzelék sült kolbásszal

Szilvás gombóc

Ádám

péntek
júl.022010

Világbajnok halászlé

Ezzel a címmel hagyományozta rám a Papám ezt a receptet a minap írásban is, miután szóban aprólékosan és minden részletre kiterjedően ecsetelte a mű elkészítéséhez szükséges, mérnöki pontossággal megszerkesztett lépéseket.

Imádom a halat és a halételeket. Ez az eddigi bejegyzéseimből, azt gondolom, kiderült. Ebbe beletartozik a magyar halászlé is, ahogy ennek a külhoni megfelelői, mint az eredetileg Marseilles-ből származó, tradícionális provance-i, ízben és anyagban gazdag Bouillabaisse, vagy egy San Franciscoba kivándorolt olasz halász több mint 200 éves receptje, a mindent bele, paradicsomos Cioppino is. (Ez utóbbihoz hasonlót most rendelhetsz az egyik kedvenc találkozóhelyemen, a Dérynében is.)

Amióta az eszemet tudom, a magyar konyha ízeit semmihez nem hasonlítható módon az asztalra varázsoló Édesanyám - aki a baráti körben emiatt már be is zsebelt nem kevés elismerést és egy óriási arany fakanalat - minden emlékezetes produktuma mellett a halászlé mindig is az Apu reszortja volt. ...És mindig így készítette. Hatalmas rajongás övezi érte évtizedek óta. Most, hogy elkezdtem a főzőélményeimet lejegyezni, és mert nemrégiben a sokgyerekes barátainknál ragadva a kikandikáló meleg napsugarak, a tengernyi réárő időnk és a kertben a bogrács látványa (ami, mint kiderült nem alkalmas halászléfőzésre, úgyhogy hajthattam fel egy másikat vasárnap délután) is mind ebbe az irányba mutatott, elérkezettnek láttam az időt, hogy átemeljem a tudást az én készlettáramba.

HALÁSZLÉ

A recept, maga, Apu emlékei szerint az 1968-as kölni (?) halászléfőző világbajnokság - amiről az égvilágon semminemű említést nem találtunk az Interneten - nyertes receptje, amiért a kupát egy velencei-tavi halászember söpörte be. A vele készült interjú során árulta el a győztes receptúrát egy 1970-ben megjelent horgászújságban - itt lelt rá a Papám.

Az elkészítés módja mellett Apu, ahogy szokott, egy halom járulékos ismeretanyaggal is ellátott. Mint például: a halászléfőzésnek ez a technikája az ú.n. lobogtatós főzés, ami során sem keverni, sem rázogatni a levet nem szabad, ellenben folyamatosan forrásban tartott hőmérsékleten kell háromszor negyedórás etapokban kivárni a halászlé elkészültét. Minden egyéb, a témával kapcsolatos tudnivaló, amit rám testált, összhangban van a lentiekkel.

A magyar halászlevekről, amit akár Hungarikumnak is tekinthetünk, egyébként a Wikipedia vonatkozó bejegyzésében az alábbi nagyon hasznos összefoglalót lehet olvasni:

"A magyar néprajzi irodalom szerint a halászlé azonos a hosszú lére eresztett halpaprikással. 1871-ben jelent meg Szegeden Rézi néni szakácskönyve, amelyben megtalálhatjuk a "Halpaprikás halászosan" nevű étel elkészítési módját. A „halászos mód” lényege az, hogy minden hozzávalót egyszerre tesznek bele a bográcsba. A valódi népi halászlének a sok és jóféle hal (főleg a ponty), a sajátos elkészítési mód, a szolgafa és bogrács, a megfelelő és egyéb fűszerek mellett fontos és elmaradhatatlan kelléke a paprika azaz a "törökbors", és a vöröshagyma. Sokak véleménye szerint nem kell passzírozni a halászlét, ugyanis a halászlé elkészítési módja és lényege a jófajta paprikában, a sok hagymában és halban rejlik. Azonban már a 19. századtól különféle készítési hagyományok alakultak ki a a Tisza mellett, a Duna mindkét oldalán, a Balatonnál, a halásztanyákon és a polgári konyhákon. A klasszikus szegedi halászlé lényeges eleme például a paszírozás. A halászlé főzését akkor kell befejezni, ha a hüvelyk-, és mutatóujj összeragad az étel gőzében." 

A gasztroirodalom három tájegység szerint kategorizálja a magyar halászlét a hozzávalók és az elkészítés módja szerint: a Duna menti (bajai, paksi, komáromi, dunai), a Tisza menti (szegedi, szolnoki és tiszai boros) valamint a Balatoni (füredi, lellei és általában véve balatoni) halászlevek csoportjait megkülönböztetve, de mint az a tipikus nemzeti ételeknél lenni szokott, mivel mindeki csinálja, és generációról generációra öröklődik át, mindeközben formálódik a családi recept, az ahány ház, annyi szokás jegyében egy adott nemzeti ételre rengeteg variáció honosodik meg.

Nálunk ez, a leginkább a Duna menti halészlevek elkészítését idéző szokás vált be:

Hozzávalók

3kg ponty (fejjel, farokkal, szelettel, haltejjel, ikrával és halhólyaggal együtt - a szeleteket kétujjnyi vastagra vágjuk/vágassuk, különben szétesik)

20dkg vöröshagyma

3db halászlékocka (ha van adalékanyagmentes, az nagy előny) vagy megfelelő mennyiségű halpép/-koncentrátum (pl. a gyomaenrdődi telephelyű Körösi Szövetkezet Halfeldolgozó Üzemének Magyar Terméknagydíjas, vagy 30 éve folyamatosan gyártott "Körösi Halászlésűrítmény" elnevezésű gyorsfagyasztott, teljesen természetes alapanyagokból készült kiválósága)

3db zöldpaprika (erős - de nem lesz ettől égető a leves) és igény szerint még cseresznyepaprika

1 kis doboz paradicsomkonzerv

3 púpozott ek jó minőségű pirospaprika

A hagymát apróra vágom, a felét az edény/bogrács alján egyenletesen elterítem. A halszeleteket hosszanti irányban 2-2 metszéssel beirdalom, alaposan besózom. A halfarkakat a középen hosszanti irányban kettévágott fejekkel együtt az első hagymarétegen elrendezem, majd a hagyma másik fele következik, végül a halszeletekkel zárom a sort (ha nagyobb mennyiségben készítem a halászlevet, akkor a hagyma-halszelet rétegezés tovább folytatódik). A lerétegezett hozzávalókat felöntöm 3.5l hideg vízzel, begyújtok alá, és hagyom a levet teljesen felforrni (kb. fél óra).

Az első forrás után beleteszem a levesbe - ott, ahol a legjobban bugyog - a pirospaprika felét. Nem kevergetem, a paprika majd szépen eloszlik magától!!! Megkezdődik az említett háromszor negyed órának az első menete. Az első 15 perc elteltével jöhet minden egyéb hozzávaló: a paprika második fele, a paradicsompürével kikevert halászlékocka, a hosszában négybe vágott zöldpaprika, és ha használok, még cseresznyepaprika, az ikra, a haltej és a halhólyag kiszúrva. Ez utóbbi azért fontos, mert segíti, hogy a lobogtatva főzés technikája folytán homogénné (nem üledékessé) váló lé még kerekebb, selymesebb legyen. (Nem mellesleg a belőle kioldódó kolloid teszi lehetővé, hogy az öreg halászok a tenyerüket a gőz fölé tartva a ragacsosságból megállapíthassák a halászlé elkészültét, ahogy ezt a Wiki is említi.) Ebben a második negyedórában csupán hagyom összefőni az ízeket. Az utolsó negyedórában az elfőtt kb. fél liter vizet pótolom, és kóstolok, sózók, ha szükséges. Továbbra sem keverek!

Egyes tájegységek szokásai szerint, mint például a Balatonnál, a Tisza mentén, a Körösöknél előzetesen alaplevet készítenek, majd passzíroznak ezen a ponton, van, ahol a halhúst és a levet külön tányérban kínálják, és van olyan is, hogy gyufatésztával erősítik a halászlé tartalmát. Mi egyszerűen csak esszük, ahogy van, friss, puha fehérkenyérrel, ahogy kell. (Igen, én is szoktam olyat!)

A tálalás előtt a szétfőtt paprikákat és a halhólyagot kiemelem. Kínáláskor a halszeleteket vigyázva a tányérokba teszem, és levet merek rá óvatosan duhajkodva a fazékban/bográcsban, hogy ne törjem össze a többi halszeletet. Ha a kondér kiürült, akkor, a végén dobjuk ki a halfejet és farkat - ha csak valaki azt is meg nem kívánja.

A hétvégén szép idő ígérkezik, ideális egy szabadtéri halászléfőzéshez.

Jó pihenést, tartalmas időtöltést a következő napokra!

Éva

Ui: Köszi, Apu!