Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in kukorica (6)

péntek
máj.312013

Tegyük tisztába!

A minap egy kedves ismerős kérdezett rá, hogy mi a lényegi különbség a zöld és a fehér spárga között, mert neki egy krémlevesakció után passzíroznia kellett a végeredményt, hogy a fás szálaktól megszabaduljon.

Nos, a spárgavásárlásnál kvázi ellentétes szempontokat kell érvényesíteni a két szín esetében. A zsenge zöldspárga akkor a legjobb, ha minél vékonyabb. A főzésnél ilyenkor nem szükséges a szárak végét megpucolni, többnyire elég, ha meghajlítjuk a vágott végét, és ahol már nem hajlik, hanem törik, ott letörjük - meg is szabadultunk a fás végektől. Ezzel szemben a fehér spárgával akkor járunk jól, ha minél vastagabbat, tömzsibbet választunk. A fehér spárga esetében nem ússzuk meg a pucolást, de olyan munka kvázi, mintha vékonyka répákat hámoznánk - egy jó minűségű zöldséghámozóval pillanatok alatt megvagyunk, nem kell tőle megijedni. Az egész spárgaszárat végig kell hámozni a fej, a korona (3-5cm a spárga végén) kivételével.

KÓKUSZTEJES SPÁRGAKRÉMLEVES HALLAL ÉS KUKORICÁVAL

hozzávalók

1 csokor fehér spárga

3dl víz

2dl kókusztej

1 1/2kk

pici frissen őrölt zöldbors

3 gerezd fokhagyma

1/4 citrom leve

1/2 üveg konzerv kukorica (a DM biopolcain remek cukor és adalékmentes kukoricakonzerv található)

1 szelet fehér húsú halfilé (én tilápiát használtam)

5dkg kemény érett sajt

tálaláshoz tökmagolaj

A spárgát megmosom, meghámozom, és 3-4 centis darabokra vágom. A vízzel és a kókusztejjel felteszem főni fedő alatt. Kb. 10 perc alatt megpuhul a spárga, ekkor leveszem a levest a tűzről, hozzáadom a sót és a zúzott fokhagymát, majd egy botmixer segítségével lepürésítem. A halszeletet és a lecsöpögtetett kukoricát beleteszem a krémlevesbe, hozzá reszelem a sajtot (nekem egy sötétsárga aromás, kemény holland sajt volt még itthon a hágai kirándulásból), és összemelegítem az egészet. Végül citrommal ízesítem a levest, tálakba merem, és tökmagolajjal valamint kevés extra zöldborssal díszítem.

Éva

kedd
márc.052013

Gyorsan mást

Nálam a konyhában a mindenkori vezérelv - persze az egészséges, ínyenc és gyors szempontok mellett -, hogy lehetőleg mindig más kerüljön az asztalra, hogy kétszer ugyanúgy ne készüljön semmi. Ezért improvizálok többnyire, mert akkor sosem lesz ugyanaz. Innen ez a mai reggeli elgondolás is, amit a tegnap 16 hónapossal fogyasztottunk el felváltott villával.

GUACAMOLE OMLETT

hozzávalók

2ek olívaolaj

1 tortillalap (elhagyható)

1 értett avocado

3 tojás

2-3 koktélparadicsom vagy 1 normál

1 szál újhagyma

1 gerezd fokhagyma

1 marék korianderzöld

10dkg reszelt cheddar sajt

, frissen őrölt bors

igény szerint 1 chili

tálaláshoz joghurt/tejföl, extre reszelt sajt, pradicsom-/paprikakockák, esetleg salátalevelek, korianderzöld, aki pedig nagyon cifrázná, az főtt kukoricát és extra avokádószeleteket is adhat hozzá

Egy serpenyőben olajat hevítek. Ha használok, akkor beledobom a tortillát pirulni. (Én most nyári alapozáson vagyok, ezért kihagytam.) Közben az avokádót meghámozom, kiveszem a magját, és alaposan összetöröm. Sózom, borsozom, hozzáadom a tojást, amit az avokádópürével együtt verek föl. Aprítom az újhagymát és a paradicsomot, igény szerint a chilit valamint a koriancerzöldet, majd mindent hozzáadok a tojásalaphoz. Belereszelem végül a fokhagymát és a sajtot, elkeverem, és a forró serpenyőbe borítom a masszát, amiből előzetesen kivettem a mindkét oldalán megpirított tortillát, elterítem benne, és közepes lángon addig sütöm, amíg a széleitől befelé is elkezd megkötni, de még a közepe folyik. Ekkor megfordítom, és nagy lángon a másik oldalára is rásütök - így épp, hogy megsül, de még puha, szivacsos marad, nem lesz száraz. Ez utóbbival felfordítva tálalom - hagyományos étrendűek toríllára téve, paleósok anélkül. Innen van út extra szelet avokádóval és/vagy főtt kukoricával operálni, azt tejföllel/joghurttal meglocsolni, extra sajtot ráreszelni, paradicsom/paprikakockákkal és korianderzölddel megdekorálni, salátával köríteni attól függően, hogy az étrendünkbe mi fér bele.

Munkahelyi/iskolai uzsonnának/ebédnek vagy egy hétvégi kiránduláshoz/piknikre tortillába tekerve elcsomagolható, teljesértékű fimonság.

Éva

szerda
jan.302013

Party time! Excellent!

Ez az elhíresült mondás egy egykoron igen nagy népszerűségnek örvendő, ám annál bárgyúbb filmből, a Wayne's World-ből származik. A film bár számomra nézhetetlen volt és maradt is, a fenti felkiáltással messzemenőkig tudok azonosulni.

...És akkor most érdemes elképzelni, ahogy a család fokozatos elszivárgásával jómagam egyre feljebb csavarom a hangerőt, mígnem a kedvenc zeném üvölt a hangszórókból ünnepelve a frissen megszerzett átmeneti édes szabadságot, mindeközben turbó üzemmódra kapcsolok, és elkezdem gyártani az esti forralborozós, filmnézős pizsipartira a kísérő falatokat. Hátráltató tényező híján az ételek és italok villámgyorsan elkészülnek, a család hátrahagyata csatatér utolsó nyomai felszámolódnak, a megbeszélt film bekészítve, gyertyák betüzelve: minden készenlétben ahhoz, hogy az egy- két- illetve háromgyerekes anyák végre gyerekek nélkül is összeverődjenek, és adjanak egy estét az érzésnek, hogy amellett hogy anyák, továbbra is lányok ott legbelül kiforrott társasági igénnyel, fanyar humorral, mindenkori jókedvvel, enyhe züllési vággyal. 

Az estére készült egy hideg csilis-aszaltszilvás káposztakrémleves, egy thai ihletésű forró sütőtökkrémleves, fűszeres zöldségchips paszternákból, répából, céklából, édeskrumpliból, sütőtökből, néhány radikkios-kecskesajtos-diós kanapé almazselével (jön!) és ez a kardamomos sós-mézes popcorn. No, meg persze egy nagy adag körtepálinkával megbolondított csilis-fügés forralt bor 6, azaz hat liter vörösborból. Sejthető, hogy az este remekül sikerült köszönhetően a jó társaságnak, az őszinte beszélgetéseknek, a falrengető kacajoknak és nem utolsósorban a Diane Keaton és Jack Nicholson főszereplésével készült, persze nő által rendezett, egyszerűen megunhatatlan Minden végzet nehéz című filmnek.

KARDAMOMOS SÓS-MÉZES POPCORN

Nos, a sós-karamelláról már mindenki hallott, többnyire szeretik. Tekintve, hogy én itthon nem tartok cukrot, egyértelmű volt, hogy a mézes-sós utat fogom járni, ahogy az is, hogy beválik. Bevált.

hozzávalók

2ek olívaolaj

10dkg pattogatnivaló kukorica

10dkg vaj

1 púpos ek őrölt kardamom

1 púpos tk himalája

1-2ek méz

Az olajat egy fedeles edényben közepes lángon felhevítem, amikor már kellően meleg, beleborítom a kukoricát, azonnal lefedem, és folyamatos rázogatás mellett kipattogtatom addig, amíg két pattogás között 2-3mp eltelik. Közben egy másik edényben felolvasztom a vajat, megfuttatom benne a kardamomot, hogy kiengedje az aromáit. Elzárom alatta a gázt, és elkeverem benne a sót és a mézet, amíg teljesen fel nem oldódik. A kipattogott kukoricát végül megöntözöm a fűszeres édes-sós vajjal, és jól összeforgatom. Zsírpapírral bélelt tálban kínálom. 

Éva

Ui.: Aki nem szeretne odaégett kukoricát kockáztatni és/vagy nem szempont a bio, bártan használjon mikrós popcornt. Akárhogy is: ezt a filmet meg kell néznie. Egyszer. Kétszer. Százszor!!!

kedd
nov.202012

Pancettás-kéksajtos tészta

Egy, a carbonarához hasonló, ugyancsak férfias tésztaétel következik. Pancettával készül, ami feltekert, sóval érlelt császárhús. Főleg az olasz, de a spanyol kulinária is ismeri. Helyettesíthető más zsíros, érlelt sonkával, a füstölt bacon sem rossz válsztás, de az változtat az étel jellegén.

Kéksajtos tésztára itt is olvashattok egy ötletet.

PANCETTÁS-KÉKSAJTOS SPAGHETTONI

kell hozzá

fejenként 12 száraz vagy 18 dkg friss tészta (hosszú, pl. spaghettoni)

10 dkg pancetta (vagy más, zsíros sonkaféle, akár bacon is jó)

két-három szál újhagyma

1 dl tejszín

5 dkg kéksajt

egy marék kukorica

egy csokor friss petrezselyem

Alacsony lángon a felkokckázott pancettát süsd zsírjára, majd dobd hozzá a felkarikázott újhagymát és a kukoricát. Párold egy percig, öntsd fel a tejszínnel és morzsold bele a kéksajtot. Forgasd hozzá a kifőzött tésztát, törj rá borsot, sózni nem kell. Szórd meg petrezselyemzölddel.

Ádám

szerda
máj.252011

Végtelen történet

Emlékszünk még a filmre? Gyerekkorom egyik nagysikerű alkotása volt a mára már az ifjúsági és gyermekirodalom klasszikusává lett Michael Ende meseregényből kreált mozi, Limahl még ma is a slágerrádiókban felcsendülő szintipop örökzöld főcímdalával. A könyv egy sokrétű fantáziavilágba kalauzol el a főszereplő fiú, Barnabás olvasmányain keresztül, mintegy 26 jól szerkesztett fejezeten át. Az ebből készült film egy trilógia formájában dolgozza fel a könyv egyes részeit, ami átértelmezés nem igazán szolgált az író megelégedésére. Nem véletlen.

A fantázia egy mindenki számára privát és áthatolhatatlan világ. Vannak, akik szeretik, ha a fantáziát készen szállítják nekik, és vannak, aki szeretik maguk megteremteni és zavartalanul formálni a belső kreatív világukat, bármilyen téren legyen is szó alkotásról. Így előbbiből a műértő és műélvező, utóbbiból a művész lesz. 

Édrekes, hogy a gyerekek mindegyike még micsoda ihletettségben éli a mindennapjait az élete első jópár évében: rajzol, épít, mesél... folyamatosan alkot. Vajon mi öli ki bennük ezt az alkotási vágyat? A sablonos, korlátokkal és kötelező elemekkel teli, merev iskolarendszer? Az elismerés hiánya, mint Barnabás, a Végtelen történet főszereplőjének esetében, aki sem jó tanuló, sem jó sporotló, sem semmiben különösebben kimagasló tehetség nem volt, csak a történetek kitalálásában? Mitől marad a kreatív gyerekek csak nagyon kis hányada kreatív felnőtt korára? És mi határozza meg, hogy milyen téren lesz az? Miért olyan fontos az iskolákban az uniformizálás, az egységesített tudás átadása, amiben annyi gyerek válik kudarcra ítéltté, miközben a kellő tehetséggondozás hiányában lehet, hogy sosem derül ki, hogy épp komoly csellista, grafikus vagy épp fodrásztehetség rejlik benne. 

Hagyjuk meg a gyerekeknek az önkifejezés lehetőségét, és támogassuk őket a választott útjukon... emellett mutassunk azzal példát, hogy mi járjuk a magunk útját: alkossunk, teremtsünk szépséget, változatosságot, fantáziákat előttük, nekik, velük!

CHILIS-KORIANDERES KUKORICASALÁTA FETÁVAL ÉS LIME-MAL

Ebben a nemrég megfogalmazódott salátaötletemben az a jó, hogy bárhogy tudom variálni: a változatoknak csak a fantáziánk szab határt, így ez is valahol egy végtelen történet. Ha akarom, kukorica helyett csinálhatom csicseriborsóból, zöldborsóból, vesebabból, belugalencséből, burgonyából, paradicsomból, de akár ananászból vagy almából is. Nekem most egy üveg kukoricám volt itthon (hibátlan sóban, citromban, vízben eltett biotermék a DM-ből - ugyanez van csicseriborsóban is), ebből alkottam meg ezt a könnyű fogást pár perc alatt.

hozzávalók

1/2kg bio konzerv vagy fagyasztott (tehát forró sós vízben főzendő) kukorica

1/4 kocka vaj

1tk

1 nagy fej lilahagyma

2 friss piros chilipaprika

1 csokor korianderzöld

15dkg fetasajt

1 lime leve

frissen őrölt bors

A kukoricát átöblítem, egy keverőtálba teszem. A vajat megolvasztom, elkeverem a sóval, és belefeorgatom a kukoricát. (Ha akarok, ezen a ponton megállok, kevés fokhagymát reszelek rá és parmezánforgácsot. Így sem utolsó.) A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom és apróra vágom, a koriandert szintén felaprítom, és mindhármat hozzádolgozom a kukoricához. Végül a sajtot salátára morzsolom, belefacsarom a lime levét és kevés borsot őrlök rá - elkeverem. Kész is. 

...Már csak egy pohár jól behűtött Chardonnay hiányzik mellé.

Éva

szerda
szept.082010

Mexikó 10 percre van

Bár úgy lenne. Mondjuk valószínű, hogy akkor nem férnék be az ajtón egyfelől a tonna ezüst miatt, aminek nem tudnék ellenálni, másfelől a méreteim miatt, mert a kajának is nehezen mondanék nemet. Egyszerűen rajongója vagyok a mexikói konyhának, de igyekszem kevésszer hódolni a szenvedélyemnek, mert - valljuk be - nem igazán a könnyű étkek tárháza. Ettől eltekintve be-beiktatunk az étrendbe egy jó fajitast, quesadillát (recept később), guacamolét csak úgy magában mártogatni, sütöttem már házilag isteni rusztikus tortillát, szeretem a burritot, a tacot... nehéz is felsorolni, mi mindent.

A minap (még a paleolit kúrám kezdete előtt) meglátogattak a barátnőim, Teo és Évi. Főétel gyanánt egy előzetesen napok óta fűszeres fehérborban pácolt pulykacomb sült római tálban, de kívántam valami levest is. 10 perc volt az érkezésükig. Feltéptem a fagyasztó ajtaját, ahol is békésen üldögélt egy zacskó kukorica az első sorban. Nem sokáig gondolkoztam...

SAJTOS-CHILIS KUKORICAKRÉMLEVES KÁPIAKRUTONOKKAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 friss piros chilipaprika

1kk őrölt római kömény

1/2kg (fagyasztott) kukorica

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

10dkg jó minőségű, érett Cheddar sajt

, frissen őrölt bors

piros kaliforniai paprika

Az olajat egy edényben közepes lángon felhevítem. A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom, felaprítom - együtt mehetnek is az olajba. Pár percig dinsztelem őket, majd hozzájuk adom a római köményt, és kicsit lepirítom. A fokhagymát is belereszelem az edénybe, és egy percig keverem, hogy le ne égjen. A kukoricát beleborítom az edénybe, alaposan összeforgatom a fűszeres hagymával, és pár percig hagyom fölengedni. Közben vizet forralok az alaplének. A kész alaplével a kukoricát felöntöm, és forráspontot követően közepes lángon 5 percig fedő alatt rotyogtatom. Közben kicsumázom a kápiát, és félcentis kockákra vágom, illetve lereszelem a cheddart. Az edény alatt elzárom a lángot, sózok borsozok ízlés szerint, majd az egészet egy botmixerrel összepürésítem. A sajtot ezen a ponton is beleolvaszthatom a levesbe, de tálaláskor sem késő a tányér aljára tenni egy kupacot, és arra merni a levest.

Forrón kínálom ezt a finomságot, a nyers kápia-krutonokkal (vagy pattogatott kukorica-krutonokkal), és ha valaki igényli, akár tortilla chips kíséretében. Akinek nem elég csípős, csepegtethet a levesbe kevés Tabasco szószt is, vagy durvíthat extra chilivel. Pár csepp lime is elmegy hozzá.

Ezúton is köszönöm a lányoknak a remek fotóasszisztenciát!

Éva