Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in krémleves (5)

csütörtök
dec.162010

Levesözön

Gyerekkoromban nem szerettem a leveseket. Ma már tudom, hogy részben azért, mert nekem rém unalmasak voltak a mindent bele, húsos, krumplis/tésztás, répát-zöldséget mindenkor fölvonultató klasszik magyar leveskombók. Ugyanígy nem szerettem a tetemes rántással készült, zöldséget csak hírből, vagy konzervált formában ismerő főzelékeket. De amióta fölfedeztem az átmenetet a leves és a főzelék között a "mindent bele" elhagyásával, egyszerűen tobzódom a krémlevesek kimeríthetetlen fantáziájú, finom, egészséges és gyors változatosságának a világában.

Ez egy aktuális kreációm. Komolyan fontolóra vettem, hogy beékeljem az ünnepi menübe.

CSICSÓKAKRÉMLEVES FÜSTÖLT SZARDELLÁVAL

hozzávalók

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

700g csicsóka

1l zöldségalaplé (két bio leveskockából)

1dl joghurt

, frissen őrölt bors

szerecsendió

1 doboz füstölt szardellakonzerv

Van 15 perced? Akkor bátran ugorj neki!

Egy párolóedényben fölteszek vizet forrni. A csicsókát és a hagymákat megpucolom, falatnyi darabokra vágom (a fokhagyma maradhat egészben). A zöldségeket párolórácsra teszem, és a vízgőz fölött lefedve 10-15 percig párolom, amíg a csicsóka meg nem puhult. Közben vízforralóban melegítek közel 6-8dl vizet, és elkeverem a két zöldségalaplékockával. Amikor a zöldségek kész vannak, a tüzet elzárom alattuk, beleborítom őket a párolólébe, felöntöm a zöldségalaplével, és egy botmixerrel összepürésítem. A leveshez hozzákeverem a joghurtot, sóval, borssal szerecsendióval ízesítem, és összetördelt haldarabokkal tálalalom. Díszítésnek a hal olajából csöpögtetek a kitálalt levesek tetejére. (Kevés snidling is jól megy hozzá.)

A füstölt szardella aromái remekül fognak passzolni a csicsóka picit füstölt sajtra emlékeztető ízével. 

Éva

szerda
dec.152010

Karácsonyláz

Ilyen idő tájt mindenki lázban van: ki vásárlási, ki készülődési, ki évzárási munkalázban ég, van, aki szétpörgi magát a céges rendezvényeken, hogy Karácsonyra/Szilveszterre a képzeletbeli étel-, ital- és bulitelitettségi barométerének a mutatója jócskán kiakadjon, a gyerekek meg, persze szintén lázas izgalommal várják az ünnepi hangulatokat, a családi összejöveteleket, az ajándékokat, az ünnepi varázslatot.

Nos, engem ez a láz idén valahogy elkerül. Teljes békében és nyugalomban élem meg az Ünnepek előtti utolsó heteket. Program és tennivaló, ahogy az ilyenkor lenni szokott, jócskán van, és míg előbbi valóban inkább a megszaporodott karácsonyi, mikulás-, évzáró és egyéb apropójú privát, céges és nyilvános partikhoz köthető, addig utóbbi inkább a saját ügyes-bajos ambíciók valóraváltása kapcsán adódik. Mindeközben a szokásos ajándékvásárlási, idegeskedős, taposós őrület egy az egyben csak távoli élmény. (Lehet, hogy idén először kézműves ajándékokkal lepjük meg a Család minden tagját?) A fa és a díszek, az idei színek és koncepció fejben már tavaly, a gyakorlatban egy hónapja összeállt. A menü gondolata a napokban talált rám egy elmerengős, forralt boros délutánomon, és az előzetes felmérések alapján elmondható, hogy jó a fogadtatása. A hangulatom teljesen meghitt, téli, ennek tükrében, igen, van sűrűn barátok látogatása, fogadása, lakomák, borozások, hangulatos séták a belvárosi karácsonyi forgatagban, gesztenyézés, glöggözés, tojáslikőrözés, sütisütés (legutóbb felkérésre, egy 50 fős rendezvényre, egy karácsonyi forralt borozós nyílt napra, egy festő barátunk galériájába /....hogy az milyen kalandos volt! ...majd beszámolunk róla hamarosan/), családi programok, vidéki kirándulások, itthoni kuckózás... csak blogolás nincs. Nincs, mert ahhoz az itthoni kuckózásból kéne sokkal több, de az most valahogy nem adatik meg. Még a villányi Márton napos hétvége beszámolójával is adós vagyok, de most előbb egy gyors, egészséges és finom leves - hacsak másnap, de mégis lefotóztam -, amiből még az én Párom is kétszer szedett sűrű hozsannázás közepette.

PARMEZÁNOS-ZSÁLYÁS TÖKMAGKRÉMLEVES DIÓ-MAZSOLAGOLYÓKKAL

Két érdekesség: az egyik, hogy egy bizonyos tökmagkrémleves volt a hívószava annak a menünek, ami miatt többek között Márton napkor a Kistücsökbe vettük az irányt. A pofára esés ott jött, amikor közölték, a menüt két nappal azelőtt lecserélték (az Interneten, ahonnan én tájékozódtam, mindenesetre induláskor még a korábbi volt), és már nem tudom megrendelni. Így azóta jár a fejemben a gondolat, hogy bár sosem láttam, sosem kóstoltam, alapvetően fogalmam nincs, hogy készül, ki kéne kísérletezni egyet. Hát nekiálltam, és ez lett belőle. A másik érdekesség, hogy abban, amit én kitatáltam, alig kell valamit főzni. Íme:

hozzávalók

a leveshez

10dkg hámozott tökmag

2dkg vaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1l zöldségalaplé (2 bio leveskockából)

4-5 friss zsályalevél vagy 1ek friss esetleg szárított aprított zsálya (nekem a fagyasztómban mindig van)

5dkg parmezán sajt

1dl joghurt (paleo no)

, frissen őrölt bors

a golyókhoz

10dkg mazsola

10dkg dió

3ek víz

5dkg tökmag

a díszítéshez tökmagolaj

A tökmagokat egy felforrósított, száraz serpenyőben időnkénti rázogatás, kevergetés mellett pár perc alatt megpirítom (így intenzívebb lesz az íze és könnyebb porítani). Az alaplének fölteszek vizet forrni. Egy edényben közben megolvasztom a vajat, a hagymát és a fokhagymát felkockázom, megdinsztelem a vajon. A forró vízben feloldom a leveskockákat, és a kész alaplével fölöntöm a megdinszelt hagymákat. A tökmagot egy robotgépben porítom, hozzáöntöm az alapléhez. A zsályaleveket egészben vagy aprítva beledobálom a levesbe, az edényt leveszem a tűzről, majd az egészet egy botmixerrel átdolgozom, hogy a hagymák is pürésítődjenek. Ízesítésképpen belereszelem a parmezánt, hozzáadom a joghurtot, sózom, borsozom, végül jól elkeverem. Tálalásig félreteszem.

A levesbetéthez a diót, a mazsolát és a vizet egy robotgépben összedolgozom (én lusta voltam elmosogatni, úgyhogy ezúton megerősítem, hogy a deszka-kés megoldással is kiválóan célba lehet érni), majd a masszából cseresznye méretű golyókat gyúrok a kezemmel. A tökmagot késsel felaprítom, és beleforgatom a golyókat.

Tálaláskor a kimert levesadagokra tökmagolajat csorgatok, a tányér mellé is húzok belőle egy csíkot, amire ráhelyezem a dió-mazsolagolyókat.

Talán még ünnepi levesnek sem utolsó.

Éva

szerda
szept.082010

Mexikó 10 percre van

Bár úgy lenne. Mondjuk valószínű, hogy akkor nem férnék be az ajtón egyfelől a tonna ezüst miatt, aminek nem tudnék ellenálni, másfelől a méreteim miatt, mert a kajának is nehezen mondanék nemet. Egyszerűen rajongója vagyok a mexikói konyhának, de igyekszem kevésszer hódolni a szenvedélyemnek, mert - valljuk be - nem igazán a könnyű étkek tárháza. Ettől eltekintve be-beiktatunk az étrendbe egy jó fajitast, quesadillát (recept később), guacamolét csak úgy magában mártogatni, sütöttem már házilag isteni rusztikus tortillát, szeretem a burritot, a tacot... nehéz is felsorolni, mi mindent.

A minap (még a paleolit kúrám kezdete előtt) meglátogattak a barátnőim, Teo és Évi. Főétel gyanánt egy előzetesen napok óta fűszeres fehérborban pácolt pulykacomb sült római tálban, de kívántam valami levest is. 10 perc volt az érkezésükig. Feltéptem a fagyasztó ajtaját, ahol is békésen üldögélt egy zacskó kukorica az első sorban. Nem sokáig gondolkoztam...

SAJTOS-CHILIS KUKORICAKRÉMLEVES KÁPIAKRUTONOKKAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 friss piros chilipaprika

1kk őrölt római kömény

1/2kg (fagyasztott) kukorica

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

10dkg jó minőségű, érett Cheddar sajt

, frissen őrölt bors

piros kaliforniai paprika

Az olajat egy edényben közepes lángon felhevítem. A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom, felaprítom - együtt mehetnek is az olajba. Pár percig dinsztelem őket, majd hozzájuk adom a római köményt, és kicsit lepirítom. A fokhagymát is belereszelem az edénybe, és egy percig keverem, hogy le ne égjen. A kukoricát beleborítom az edénybe, alaposan összeforgatom a fűszeres hagymával, és pár percig hagyom fölengedni. Közben vizet forralok az alaplének. A kész alaplével a kukoricát felöntöm, és forráspontot követően közepes lángon 5 percig fedő alatt rotyogtatom. Közben kicsumázom a kápiát, és félcentis kockákra vágom, illetve lereszelem a cheddart. Az edény alatt elzárom a lángot, sózok borsozok ízlés szerint, majd az egészet egy botmixerrel összepürésítem. A sajtot ezen a ponton is beleolvaszthatom a levesbe, de tálaláskor sem késő a tányér aljára tenni egy kupacot, és arra merni a levest.

Forrón kínálom ezt a finomságot, a nyers kápia-krutonokkal (vagy pattogatott kukorica-krutonokkal), és ha valaki igényli, akár tortilla chips kíséretében. Akinek nem elég csípős, csepegtethet a levesbe kevés Tabasco szószt is, vagy durvíthat extra chilivel. Pár csepp lime is elmegy hozzá.

Ezúton is köszönöm a lányoknak a remek fotóasszisztenciát!

Éva

kedd
jún.222010

Télies hangulatban

14 fok. No komment. Lehangoló. Már-már azon gondolkozom, hogy a minden év májusában a szekrény mélyére süllyesztendő téli nappótlékot, a D-vitaminos fiolát újra előveszem... a kötött garbókkal együtt. Hát csoda, hogy lépten-nyomon álomkóros, rosszkedélyű, ingerlékeny, dekoncentrált emberekkel futok össze? Már ha egyáltalán kiteszem a lábam itthonról. Balesetek az utakon, őrjöngő emberek, nyűgös, kezelhetetlen gyerekek, kimerült anyukák, amerre járok. Idén nem sok napot láttunk. Az éledező fák tavaszi virágait elverte az eső, most a még megmaradt terméseket is lemossa a piacok palettájáról. Sokba fog ez nekünk kerülni. Szó szerint. Egyszerű közgazdaságtani alapvetés: minél kisebb a kínálat valamiből, annál drágább lesz. Aranyárban mérik majd az egyébként filléres szezonális zöldségeket, gyümölcsöket. Mit lehet ilyenkor csinálni? Hideg van, nem süt a nap, szomorkásan esik az eső, hiány van a szabadföldi frissekből, így a kellő vitaminbevitelből... 

Elrepülünk a mesebeli Közel-Kelet világába, és így egy tál napfényt, meleget és vitaminbombát varázsolunk az asztalra.

NAPSÁRGA KESUDIÓS VÖRÖSLENCSELEVES MAROKKÓI FŰSZERES PIRÍTÓSSAL

Ezt a receptet elsősorban Louise Pickfordnak* köszönöm, aki mintegy 18 éve adta nyomtatásba egy nemes egyszerűséggel "Picnics" elevezésű, fenomenális, százoldalas kis könyvben sok más zseniális recepttel együtt - fogtok még találkozni ezzel a referenciával. Másodsorban viszont magamnak, aki szintén nem tegnap (10 éve), ugyanakkor remek érzékkel emeltem le az akkoriban az angol nyelvű szakácskönyvek széles kínálata miatt általam sűrűn látogatott könyvesbolt polcáról az azóta is nagy becsben tartott példányt. A "PVC"-hez hasonlóan ezt is a leggyakrabban használt, leginkább kipróbált valamint a gyors, praktikus és ínyenc recepteket a legnagyobb arányban tartalmazó könyveim, azaz a kedvenceim közé sorolom. Egy csoda. A piknik témájú könyvek egyébként általában. Ez a fogás pedig annyira bevált, hogy aki megkóstolja, nem tud az azonnal megszerzett recept nélkül túlleni az élményen. A lányom topkedvenc levese, de a Keresztmamája is az egyik legnagyobb rajongója lett (mármint a levesnek... mondjuk, ha belegondolok, Lolának is), sőt, még az ultrahagyományos ízlésvilágú Nagybátyámat is képes volt meghódítani. Ennek a levesnek az Édesapám maradt az egyetlen bevehetetlen vár. Hiába - vannak dolgok, amik nem változnak. :)

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 nagy vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

250g répa

2tk őrölt koriander

1tk őrölt római kömény

1/2tk őrölt kurkuma

1/2tk őrölt fahéj

100g vöröslencse

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

2 babérlevél

100g sózatlan kesudió

1 citrom leve

, frissen őrölt bors

natúr joghurt a tálaláshoz

Ez a recept azon kevesek egyike, amihez nem nyúltam hozzá, mert úgy jó, ahogy van. (Na, jó, egy kicsit több fokhagymát és babérlevelet használok, és nem pirítom meg a kesudiót, hogy krémesebb legyen a végeredmény... de ne szaladjunk ennyire előre!)

1 liter vizet felteszek forrni az alaplének, közben a hagymát felaprítom. Az olajat egy vastag falú lábasban felforrósítom, a hagymát hozzáadom, a fokhagymát belereszelem, és enyhe barnulásig közepes lángon folytonos kavargatás mellett lepirítom. A répát közben apró kockákra vágom, majd a fűszerekkel együtt a hagymákhoz adom, és 2-3 percig magas hőmérsékleten, állandó keverés mellett, hogy a zöldségeket a fűszer mindenütt jól bevonja, illatozásig pirítom. Így az ízek is jól felszabadulnak a koriander-kurkuma-fahéj-kömény négyesfogatból. Ezen a ponton az edénybe beleteszem a megmosott lencsét, az elkészített alaplevet és a babérlevelet, majd forrásig hevítem. Miután felforrt, a lángot visszaveszem, és a levest fedő alatt rotyogtatom 20 percig - vagy amíg a répák meg nem puhulnak. 20 perc elteltével a babérleveleket kiveszem, és a levest egy botmixerrel pürésítem. Végső akkordnak a kesudiót és a citrom kifacsart levét gépben együtt pépesítem, és hozzákerverem a leveshez. Csodálatosan illatozó, krémes elegyet kell, hogy alkossanak. Természetesen ízlés szerint sózom, borsozom. Tálaláskor egy kevés natúr joghurttal díszítem.

Ha pedig a kalóriát és az élvezeteket még szeretném fokozni, akkor elkészítem mellé a marokkói fűszeres pirítóst is az alábbiak szerint:

175g puha vajat

2 gerezd fokhagymát

1ek paradicsompürét

1ek felaprított friss korianderzöldet

1 ek felaprított friss petrezselymet

1/2tk őrölt római köményt

1/2tk őrölt pirospaprikát

egy csipet cayanne borssal

és val

...homogén krémmé keverek. Egy bagettet centinként sréhen 2/3 mélységig bevagdosok, a fűszervajat a vágatokban elosztom, majd a kenyeret az ízekkel együtt fóliába zárom, és 10 percig 190 fokra előmelegített sütőben sütöm. 10 perc után a fóliát kinyitom, és további 5 percig pirítom az egész tébolyt a sütőben. Forrón tálalom a leves mellé. (Ha csak egyedül vagy ketten fogyaszjuk, elegendő kenyérpirítóban néhány szeletet kenyeret megpirítani, és egyszerűen megkenni a fűszervajjal.)

Töltődjetek!

Szép hetet!

Éva

 

vasárnap
máj.092010

Így könnyű!

TAVASZI KAPROS, JOGHURTOS SPÁRGAKRÉMLEVES

Gyerekkoromban nem szerettem a leveseket. Talán azért, mert a hagyományos jelzővel illetett mai magyar konyha levesei kevés kivétellel többnyire mindent bele egytálételek. Szinte egyikből sem hiányozhat a jól bevált répa-zöldség páros, a zöldfűszerek használata a petrezselyemre és kaporra korlátozódik, ha pedig nem hús-, krumpli-, vagy cukros gyümölcsleves, akkor nehéz hüvelyesekből készül... persze csipetkével, kolbásszal, csülökkel, stb. Nem kimondottan habkönnyű felvezetők egy főétel előtt. Sajnos elmondhatjuk, hogy az egykoron nagyon egészséges és sokoldalú, nagyobb mértékben zöldségeken, gabonaféléken, gyümölcsökön, kisebb mértékben halakon, húsokon alapuló magyar konyhát a történelmi előzmények nyomán kialakult politikai, gazdasági elszigeteltség és az ezek mentén hosszú ideig fennálló hiánygazdáság jelentősen "megreformálta". A táplálóból laktató lett. A zöldséges kölestálat leváltotta a hús-krumpli, hús-galuska, hús-rizs párosítás, a friss vagy párolt zöldségek és gyümölcsök helyett a vitaminokat nélkülöző, szétfőzött savanyúság és befőtt tele cukorral kíséri az amúgy is nehéz ételeket. A "házias jelleg" csak egy jó sajtó ezeknek a fogásoknak, amiken egyébként magam is nevelkedtem. Nem volt más, ezt kellett szeretni - szerettem is. Ma is el-elcsábulok, de már nem ez képezi az alap étrendemet, és próbálom a család gasztronómiai látókörét is ettől eltávolodva minél jobban tágítani. Úgy vélem, hogy az egykor a földeken kapáló, egész nap fizikai munkát végző ember étrendje nem képezheti a ma urbánus emberének étrendjét. Sajnos a magyar konyha a legkisebb mértékben sem idomult a mai kor magyar emberének kevés szabadidővel és kevés mozgással jellemezhető életvitelének táplálkozási szükségleteihez. Az előző generációknál az ismeretszerzés és kellő tájékozódás lehetőségének, ebből fakadóan pedig a tudatos táplálkozás igényének hiánya egy, a végletekig korlátolt étkezési kultúrát örkített át anyáról lányára, egyoldalú, korszerűtlen alapanyagok és főzési technikák formájában. Abban az érában éltem az életem első felét. Jó volt, szép volt, kirándulgatok is oda néha örömteli nosztalgiával, de ennyi. Szokta is a Nagybátyám kérdezni, hogy "Hogy fajzott el az Éva ennyire?". Sok impulzus ért, és hagytam, hogy hassanak rám. Nos, így.

De vissza a levesekhez. Az én konyhámban a levesek többnyire zöldségkrémlevesek egy-kétféle zöldségből, alapléből, zöldfűszerből és joghurtból, vagy különleges keleti megoldások, mint például egy marokkói vöröslencseleves, egy jó tom yum goong, tom kha gai, szechwani leves, stb. A krémlevesek a magyar konyha rántással készülő főzelékeit is kiváltják nálunk, de még hogy! Hál' Istennek, mindenki nagy rajongója a családban, így megúszom a hétköznap esti több órás konyhábanállást, t.i. ezeket a leveseket max. 15 perc alatt az asztalra lehet varázsolni... és ennek a töredéke alatt fogynak el. Pár kalória, pár perc munka - így könnyű!

Ennek jegyében egy igazán frissítő tavaszi villámrecept:

Hozzávalók

1 nagy póréhagyma

6ek olívaolaj

1/2 tk

15-20 szál zöldspárga

1l csirkealaplé (a 15 percbe nem fér bele, hogy minden alkalommal ezt is külön elkészítsem, de remek bio leveskockákat lehet kapni, ami minden adalékanyagtól, mint aroma, ízfokozó, csomósodásgátló, tartósítószer, stb. mentes)

1 nagy csokor friss kapor (vagy ennek megfelelő mennyiségű fagyasztott)

2dl joghurt

frissen őrölt bors

A póréhagymát hosszában kettévágom, és alaposan kimosom a földet a rétegek közül. Ezek után feldarabolom, és a felhevített olajon a sóval puhára párolom, időnként kevergetve. A spárgák fás végét, ha van nekik, letördelem, a csúcsait (kb. 5cm-t) levágom, félreteszem, a szárát centis darabokra aprítom. Ha a hagyma megpuhult, mehet bele a felaprított spárga. Nagyjából 5 perc elteltével, ha gondosan kavargattam, megpuhul a spárga is. A fazekat leveszem a tűzről, a zöldségekhez hozzáöntöm az alaplé felét, és egy botmixerrel teljesen lepürésítem. Ekkor jöhet a többi csirkelé, valamint a spárgacsúcsok. Visszateszem a levest a tűzhelyre, és első forrásig melegítem. Így nem vész el a vitamin, és a csúcsok is roppanósak maradnak. Végül belekeverem a kaprot és a joghurtot, sózom, borsozom, ha még szükséges.

Hidegen, melegen egyaránt fogyasztható. Szép estét!

Éva