Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in koriander (19)

kedd
aug.302016

Jelentés a Balaton-partról

Augusztus 30-át írunk, egy nappal járunk a naptári nyár vége előtt, de még mindig elmondhatjuk, hogy effektív nyár van. Én pedig még mindig a Balaton-parton ülök, egy hajón ringatózva, ahol az egész nyaramat töltöttem a gyerekeimmel valamint a főváros és vízpart között lázasan ingázó párommal. Ezúttal egyedül, belemerülve az aktuális gondolataimba. Bevallom, dacolok. Húzom, ameddig lehet. De nyilván fittyet hány rám meg az ellenállásomra, és feltartóztathatatlanul közeleg az ősz, letartolva a kéket, a zöldet, a forrót, a derűset, hogy ráhúzza egyre deresebb, ködösebb, fakóbb fátylát a tájra. A kikötőben mind gyakrabban hallani reggelente a gondnok gereblyéjének a karcos suhogását, ahogy az elszáradt, lehullott leveleket gyűjti halomba a még rikító gyepről. Ez váltotta le az egy héttel ezelőttig jellemző hangos gyerekzsivajt. A part kiürült. Alig dacol velem valaki a környéken. Nyilván az emberek többsége már vonakodva vagy épp izgatottan, mindenesetre készül, hogy belépjen az újra megnyíló iskolák, óvodák, bölcsödék kapuin kísérve a csemetéit. Én továbbra is itt ülök, és ezt a ponsztot írom a végtelen csendben, ahol tényleg csak a víz hullámzása adja a háttérzajt. Milyen békés is ez...

Nem úgy az elmúlt 2 hónap, ami tele volt kalanddal, baráti találkozókkal, családi kirándulásokkal, dübörgő partikkal, csendes beszélgetésekkel, remek zenei programokkal és gasztrnonómiai élményekkel. Ez utóbbinak csak töredékéért voltam ezúttal magam felelős. Többnyire inkább csak amikor "befogtak". Magamtól ritkábban alkottam ezen a nyáron, akkor is leginkább gyors salátákat, villámregeliket vagy épp sznekkeket a fedélzeten, a Balaton közepén. Ezúttal nagyobb arányban hagyatkoztam az alkalmi vendéglátóink repertoárjára, vagy épp a környék éttermeinek kínálatára. Ezért sem születtek igazán új receptek a nyáron. Tobzódtam a helyi halakban, halászevekben, a nyári gyümölcsökben, zöldségekben: egy házi lecsó Fonyódon, egy bográcsos scampi buzarra Akarattyán, egy bbq oldalas Tihanyban... Körbeettük a Balatont a barátoknál, és sokakat volt alkalmunk nekünk vendégül látni a saját balatoni bázisunkon. 

És ha már a halászlevet említem: itthon nagyjából egyféleképpen jön szembe az éttermi menükön és a hagyományos konyhát művelő házaknál - paprikás halászlé formájában (aztán innentől nyilván van passzírozott és nem passzírozott, harcsából vagy pontyból, tésztával vagy annélkül, korhely vagy nem, de nagyjából ugyanazokon az alapokon nyugszik). Én magam szeretem etéren is a változatosságot, kiváltképp nyáron pedig a frissességet. Halleveket és halat is tartalmazó tartalmas leveseket mutattam már itt a blogon jópárat, ezúttal azonban egy igazán mutatós, színeiben a napsütést, a nyár vidámságát és a szezon könnyedségét idéző variációval készültem, ami talán egy kicsit a segítségünkre is lehet abban, hogy valameddig még kitoljuk a nyarat és együtt dacolhassunk az ősszel.

SÁFRÁNYOS HALLÉ

hozzávalók

2 kb. 30 dekás, könnyen filézhető egész hal (pl. aranydurbincs, pisztráng, )

1l hideg víz

1 üveg száraz fehérbor

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

1 répa

2 zellerszár

1/2 édesköménygumó

2 szem csillagánizs

1ek egész koriandermag

néhány szem egész bors

1 chilipaprika (igény szerint)

1 csipet sáfrány

1 citrom

A halat kifilézem, a filéket sózom, félreteszem, és a halfejet a szálkákkal, a félbevágott hagymával, az egész fokhagymagerezdekkel, az egyik zellerszárral, a megtisztított, felnégyelt répával, az édeskömény felével valamint a csillagánizzsal, korianderrel, bebérral, borssal, sóval együtt a víz és a bor keverékében felteszem főni - magyarul készítek egy alaplevet. Az első forráskor lehabozom a levest, a lángot visszavéve pedig kb. 1 órán át főzöm. Amikor a hallé kb. a kétharmadára redukálódott, leszűröm, visszateszem a tűzre, és a sáfránnyal együtt felforralom. Ízesítem szükség szerint sóval, borssal, kevés citromlevet csorgatok bele. A kész levesben blansírozom a zsülienre vágott zellerszárat és édesköményt (én úgy szoktam, hogy amikor a leves gyakorlatilag kész, elzárom alatta a gázt, és csak akkor dobom bele a gyufaszálra vágott zöldségeket a levesbe, így épp, hogy kap hőkezelést, de még ress marad), majd kiemelem. A forró serpenyőben lepirított, majd felkockázott haszeletekkel együtt mélytányérokba halmozom a zöldeket. A torony köré öntöm a levest, amit végül zellerlevéllel, citromhéjjal, chilivel díszítek. 

Indiánnyarat kívánok, sőt követelek mindannyiunknak!

Éva

csütörtök
márc.172016

Gyöngysor

Nem vagyok egy babrajongó - ha már hüvelyesek, akkor inkább lencse, borsó, azt is ritkán. Viszont a gurulós csinos kis gurulós gyöngybab azzal az elegáns törtfehér színével le tud venni a lábamról, ha nem az unott leves vagy paradicsomos bab formájában kerül elém. Egy kellemes keletiesen fűszerezett babkrém vagy krémleves már jó belépő. Ezúttal egy salátát készítettem a nagy haverságban gyakran együtt járó chili-citrom-petrezselyem trióval megadva a kezdő hangot a fogásnak, ami aztán állhat magában egy könnyű ebéd esetleg vacsora gyanánt kevés zöldsalátával kiegészítve, vagy köríthet egy remek báránylapockát, sertéscsülköt, marhaoldalast.

LANGYOS CITROMOS GYÖNGYBABSALÁTA

hozzávalók

1 konzerv gyöngybab

1/2 citrom leve és héja

1/2dl extra szűz olívaolaj

csipet

frissen őrölt bors

1 chilipaprika

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

A citrom héját lehántom, és vékonyan felcsíkozom. A citromléből, olívaolajból, sóból, borsból és zúzott fokhagymából öntetet készítek. A babot átmosom, kevés vízzel felforralom, leszűröm, végül összeforgatom az öntettel valamint a citromhéjjal, aprított chilivel és durvára vágott petrezselyemzölddel. Langyosan kínálom. 

Ui.: A hüvelyeseknek egyébként csodásan áll még a menta és a koriander is. Csak szólok.

Éva

kedd
jan.122016

B.Ú.É.K. 2016!

2015. számomra igazán a változások éve volt. A legkevesebb, hogy hirtelen felindulásból hosszú barnából rövid szőkévé alakultam át egy átlagos májusi hétköznapon a család, barátok és ismerősök legnagyobb megdöbbenésére (majd jön a frissített kép - még nekem is szoknom kell, de rajongásig szeretem). A nagyobbik lányom keddről szerdára kiskamasz lett, egy hét alatt olvas el egy háromszáz oldalas regényt, felnőttként argumentál, a kisebbik négyévesen gyorsúszik, betűt vet és arat győzelmet felettünk a konstans érzelemkinyilvánításaival. Mindennap számtalan okot adnak rá, hogy büszkék legyünk rájuk - ebben nincs változás. Mindezek mellett lakhelyet és munkát váltottunk (utóbbit a másik felem), tartósan visszaköltözött a Balaton az életünkbe... éééés a szüleim is nálunk töltötték életünkben először a Szentestét illetve a karácsony első reggelét, ami csodásan sikerült. Óriási mérföldkövek ezek! De az elmúlt időszakban engem ért megannyi nem várt és sokkoló impulzus nyomán rohamléptekben változtam én magam is, formálódott a felfogásom és hozzáállásom dolgokat, embereket, elveket, helyzeteket illetően, amivel egyidőben óriási nagytakarítást végeztem belül és a környezetemben egyaránt. Ezáltal letisztult sokminden: leglalábbis én magam tisztábban látok. Célokat, értékeket, értéktelenségeket, és csak azokat az ambíciókat, energiákat, embereket őrzöm, amiről és akiről azt gondolom, helye van az életemben, érdemes arra, hogy maradjon. Így boldogan, békésen léptem át 2016-ba, immáron könnyedén elengedve minden egyebet, hogy csak az igazán lényegesre koncentrálhassak a jövőben. 

A főzéshez való viszonyom is sokat változott az elmúlt 365 napban. Még mindig az egyszerűség, elegancia és egészség jegyében alkotom meg a konyhában az ételeimet, de már másképp nyúlok az alapanyagokhoz, egyre inkább más alapanyagokhoz nyúlok, és olyan technikákkal igyekszem dolgozni, amivel közelíteni tudom a profi éttermekben előállított állagokat, ízeket. Rengeteget gyakorlok, igyekszem fejlődni, tanulni, inspirálódni, képezni magam itthoni körülmények között. Hogy ezeket miért nem osztom meg folyamatában a blogon? Nos, mostanában sok időt visz el a felkéréses tizenfős társaságok számára készített 5-6 fogásos bor- vagy egyéb tematikus vacsorák jelentette elfoglaltság. (A párom szerint ennek más semmi köze az egyszerűséghez, mire én megnyugtattam, hogy egy huszonkomponensből álló ötfogásos menü külön-külön tételei, higgye el, továbbra is többnyire egyszerűen elkészíthetők, de más, amikor ezek gyors egymásutánban és egy hadseregnyi emberre készülnek. A mai napig nem tuddom, meggyőztem-e.) Mindenesetre ez a magyarázata annak, hogy a blogolás kicsit alábbhagyott. Teszem hozzá, ha ezen főzések során végigfotóztam volna az elmúlt fél évben megfőzött vacsoramenük fogásait, akkor újabb száz recept állna sorban... Nem tudom, talán egyszer nekiállok, és elkészítem őket mind újra csak a blogra, mert az egyes vacsorák megálmodott és eredményesen lefőzött, a vendégek körében pedig egytől-egyig nagy sikert aratott ételsorait féltve őrzöm. Van is a fogások közt egy-két emlékezetes, mint például a nyári dinnyeconsommém citromfüves rákkal, vagy a 60 fokon sült malac fésűskaraj, a sashalfilém vajmártással, bok choyjal, esetleg a konfitált kacsával töltött wontonraviolim zsülienzöldekkel, tárkonyos szójamártással és nigella-maggal, vagy a dohányfagyi, amit nemrég csináltam, az olasz vaníliás főttkolbász, a cotechino házi birsalmamustárral és frissen sütött édesköményes szintén házi lepénykenyérrel, vagy most legutóbb egy helyben improvizált kókusztejes ötfűszeres gesztenyemousse gránátalmazselével, liofilizált málnával és csokival egy aktuális malac-lencse menüsor végén.

Az a menü - az egyébként azóta kérésre újrázott szilveszteri ételsorunk - egy vöröslencsehummusszal indult - ezt már itt bemutattam a blogon a pirított malacbőrrel együtt, amit hozzá kínáltam vendégváró gyanánt. Újdonság volt a malac fejéből készített terrine. Ehhez céklás tormapannacottát és pácolt lilahagymát társítottam, ezt fogom most közkinccsé tenni. A sorban következett egy kókusztejes lencsekrémleves (a fej főzőlevéből) zsülien répával, füstölt lazaccal és/vagy sonkachipsszel (ehhez hasonló is szerepelt már itt a blogon), a főfogás egy egészben lassan sült 8 kilós malac volt mandarinos, korianderes édeskömény-sütőtök- és belugalencsesalátával valamint édeskrumpipürével és jus-vel, végül a sort zárta a fent említett, helyben rögtönzött desszert, aminek az arányait majd megkísérlem újra belőni, hogy itt megoszthassam. A házi kókusztejes tojáslikőröm és egy forralt almás-mazsolás fehérbor komplettírozta a vacsorát. A malacra hatan voltunk 31-én... mondanom sem, kell, napokig ettük. Készült belőle egy japán leves (sohhhha többet nem állok neki, annyira bonyolult és időigényes), egy pikk-pakk enchilada Mautner Zsófi receptje nyomán, saláta, miegymás. Ezek után nem gondoltam volna, hogy egy baráti felkérés alkalmával 5-én 16 főre újra végigfőzött ételsort ugyanolyan lelkesen fogjuk végigenni. Pedig de!

MALACFEJTERRINE 

hozzávalók

1 malacfej

2 vöröshagyma

4 répa

1/2 zellergumó

1/2 édesköménygumó (elhagyható)

1 fej fokhagyma

2 fehérrépa

4 babérlevél

1-1ek szegfűbors, szemesbors, koriandermag

2-3 csillagánizs (elhagyható)

4ek

A malacfejet beleteszem egy kuktába a hámozatlan, de jól megmosott, hanyagul felekre, negyedekre darabolt zöldségekkel és az egész fűszerekkel valamint a sóval, és felöntöm annyi vízzel, hogy pont ellepje. (En egyik alkalommal egy nyolc-, a másik alkalommal egy tízkilós malacot vettem, annak a fejét használtam fel. Előbbi egy 3 literes, utóbbi csak egy 5 literes kuktában volt patent.) Rázárom a kukta fedelét, és a fej méretétől függően főzöm 1-2 órán keresztül, amíg a fül teljesen meg nem puhul. Ha megfőtt a fej, a főzőlevet leszűröm (én eltettem, mert pazar alapléként szolgált a lencseleveshez, ahogy már említettem, de ha azonnal nem tudom felhasználni, fagyasztva is eláll, csak kidobni kár), a zöldségeket igényszerint elfogyasztom vagy kukázom. A koponyáról lefejtem a húst és bőrt a füllel és az orral együtt, egy tálba teszem. (Amit kidobok, az a szem és a koponyacsontok.) A velőt fokhagymás pirítóson külön bepuszilom - ez a séf ajándéka -, a nyelvet pedig eldöntöm, hogy félreteszem egy másik ínyenc fogáshoz, vagy beleteszem a terrine-be. (Én ezúttal az A-t választottam.)

Most jön a technikaóra: egy kisebb (0.6l), terrine-formát kibélelek hosszában és keresztben is egy-egy folpackkal úgy, hogy túlnyúljon (ez segít majd kiemelni). A lefejtett húst, bőrt, fület, orrot egész egyszerűen azokban a nagy darabokban, ahogy sikerült, belenyomkodom alaposan a formába, amennyire légmentesen csak tudom. Ha maradt még hely a formában, felöntöm néhány kanál alaplével, hogy kitöltse a hézagokat. A túlnyúló részeket mindenhonnan ráhajtogatva zárom a terrine csomagolását a fóliával. Most jön a nehezék. A terrine forma tetejét egy kartonon körberajzolom, a kartont kivágom, alufóliába becsomagolom, ráteszem a befóliázott terrine-re, és súly gyanánt rápakolok egy nehezebb konzervet vagy bármi hasonlót (én egy kilós szögletes kúkuszzsírral terheltem a pakkot). Így mehet egy fél napra/napra a hűtőbe.

A fej porcaiban és bőrében annyi csodálatos kollagén van (a bőrünk és ízületeink legjobb barátja), hogy csodálatosan összekocsonyásítja a terrine-t rövid idő alatt, aminek következtében amikor tálalni szeretném a fogást, miután kiemelem a fólia segítségével a formából, lefordítom, egy éles késsel egyszerűen csak vékonyra felszeletelem... ha tányéron szeretném kínálni. De tehetem egyben is az asztal közepére ecetes, jeges vízben pácolt vékonyra szelt sonkahagymával és fekete szezámmal, esetleg kevés friss korianderzölddel megszórva. Úgy is látványos lesz. Én tányérokon kínáltam a fentiek mellett céklás tormapannacottával. Ennek a receptjét egy következő posztban írom.

Nem kell félni, nem fog fájni! Amilyen bizarr, olyan mennyei fogás!

BÚÉK!

Éva

hétfő
nov.162015

Belevágok

Napok óta a hétvégi események nyomán születő reakciókat figyelem, a körülöttem lévő közvetlen és tágabb környezetem, a világ, a politika, a sajtó, a hétköznapi ember, a barát, a család, az ismerős reakcióit. A felháborodás, a megrendülés, a szomorúság, a düh, a félelem sok formában ölt testet, de gyakran a leírt vagy elmondott szavak és a mögöttes gondolatok kifejezetten sokkolóak, ezen eszmék általánossá válásának következménye pedig nem kevésbé ijesztő, mint maga a terror... kvázi beláthatatlan.

Az ember ösztönösen érez, a civilizált ember ezeket az érzelmeket aztán hagyja leülepedni, majd újrakeretezi őket, megszelídíti a szívét, a gondolatait, megrázza magát és továbblép. Az egyetlen lehetséges irányba: a megbékélés irányába. Tömegesen tették ki a napokban a felhasználók Martin Luther King örökérvényű idézetét a Facebookra, miszerint "A sötétség nem tudja a sötétséget kiűzni. Csak a fény képes rá. A gyűlölet nem tudja a gyűlöletet legyőzni. Csak a szeretet képes rá." A félelemkeltés egy rendkívül hatékony fegyver, amire mi, emberek jól kiszámíthatóan reagálunk. Bezártjuk az ajtóinkat, ablakainkat, szívünket, határainkat mindenki előtt, aki csak kicsit is hasonlít arra, aki fenyeget minket, és ezzel engedtünk a terrornak, belementünk a másik oldal élet-halál játékba. Ahelyett, hogy az elutasításunkat a megfelelő irányba csatornáznánk, és felmérnénk annak a vészélyét, amit az általánosítás hordoz magában. Ha elvakult félelmünkben hátat fordítunk az egyetlen lehetséges megoldásnak, összefogás és integráció helyett szegregálunk, az kikerülhetetlenül széthullást, szembenállást, háborút eredményez.

Sok muzulmán barátom él a világban szerte. Huszonéve meglévő barátaim. Aggódom értük. Vajon éri-e őket bántódás amiatt, mert ők kelet felé imádkoznak, Ramadánt ülnek és jobbról balra írnak alá. És aggódom magunkért, akik rendre beleesünk az előítéletes gondolkodás primitív csapdájába.

Amikor a kislányomnak a hétvégi eseményeket próbáltam a kilencéves fejében helyretenni, mielőtt az iskolában rázúdulnak a még mit sem sejtő kicsi gyerekek otthonról hozott sokat sejtető félmondatai, emberekről beszéltem neki: jó és rossz emberekről, nem pedig jó és rossz népekről. Merthogy ezt fontos már ilyen idős korában is tudni megkülönböztetnie. Fontos, hogy úgy nőjön föl, hogy tudja: bizonyos emberek és tetteik nem definiálják a velük azonos színű, vallású, származású embereket. Az ő iskolájába is járnak muszlim gyerekek. Úgy engedtem el ma reggel, hogy kértem, vigyázzanak egymásra. Részünkről kezdettől tudatos döntés, hogy sokszínű és vegyes kultúrájú közegbe járatjuk a gyerekeinket, és igyekszünk a legjobb tudásunk szerint toleranciára nevelni őket. Mégis aggódom. Mert bár nemzetközi iskola révén az "emberanyag" összetétele szülői vonatkozásban is magasabb iskolázottságot és haladóbb gondolkodást feltételez, mégis akadhat egy-egy más látásmóddal rendelkező "felnőtt", akinek egy kellően át nem gondolt, felelőtlenül elejtett, vagy épp szándékosan szajkózott ártó mondata beszivárog a kis közösségükbe, és rést üthet a féltve őrzött tolerancia pajzsán. Bízom az iskolában, bízom az iskola szellemiségében, és hogy azt megfelelően tudja közvetíteni a gyerekek felé, az általuk hőn hirdetett és védelmezett szabad gondolkodásra nevelve a kicsiket.

Egy másik kép is eszembe jut, amit sokat láttam keringeni a neten. Két kislányt ábrázol, egy feketét és egy fehéret, ahol az előbbi az utóbbi arcát símogatja, a felirat pedig: "A rasszizmus nem velünk születik. Megtanítják nekünk." Hát legyünk rossz nebulók! Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, kizökkenteni, ne engedjük, hogy a negatív érzelmek, mint a harag, a düh, a félelem befészkeljék magukat az érzéseinkbe, a gondolatainkba, a mindennapjainkba! Tudjunk szeretni előítéleten túl, élni terrortámadások után, értékelni a szabadságot, élvezni, hogy sokszínű a világ, és bízni, bízni, bízni abban, hogy ez így van jól.

Én ezt a gondolatmenetet szimbolikusan egy csodás közel-keleti fogással, az izraeli vagy más források szerint arab lecsóval, zárom. És innen üdvözlöm az európai, az arab, a latino, az ázsiai, a heteró, a meleg, a fekete, a fehér, a zsidó, a muzulmán barátaimat világszerte, valamint Néhányótokat ott, Párizsban, akik mind a "safe" gombra kattinthattatok szombaton. #parisisaboutlife #lifeisaboutliving #peace

SHAKSHUKA

hozzávalók

1/2dl olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 piros kápiapaprika

1ek őrölt római kömény

1tk őrölt koriander

1ek őrölt édes pirospaprika

1 csipet cayannebors

1 paradicsomkonzerv

3 tojás

5dkg fetasajt

1/2 csokor korianderzöld

A felszeletelt hagymát és paprikát az olajon 20 percig dinsztelem alacsony lángon. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, az őrölt fűszereket, és lepirítom kicsit, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, elkeverem. A masszát egy tűzálló tálba teszem, rámorzsolom a fetát, a tetejére ütöm a tojásokat, és 180 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig sütöm. Friss korianderzölddel és chilipehellyel kínálom. 

Éva

hétfő
dec.152014

Szívügyem

Néha a Rózsadomb Centerben lévő Sparban rálelek egy-egy különlegesebb darabra a húspultban, mint például a minap egy hatalmas marhaszívre.

Egy kínai mondás úgy tartja, hogy az embernek azt a típusú szervet érdemes enni, amit szeretne magán meggyógyítani. Nos, ez alapján nagyon sok embernek kéne manapság szívet ennie... Arról nem is beszélve, hogy egyébként tömény izom minimális zsírtartalommal, ami elkészítve marha egészséges lakoma!

Hazaérve a zsákmánnyal végiggondoltam, hogy mennyi mindent szeretnék kipróbálni belőle, ezért a megtisztítását követően többféle formában daraboltam és fagyaszottam le. A tervek szerint készül majd belőle savanyított marhaszív, szívszték, aminek pedig elsőre nekifutottam, az egy szív-satay. Mellé a szokásoktól eltérően nem mogyorómártást kínáltam, hanem egy krémes kókusztejes-gyömbéres karfiolpürét. Íme:

MARHASZÍV-SATAY KRÉMES KÓKUSZTEJES-GYÖMBÉRES KARFIOLPÜRÉVEL

hozzávalók

a satay-hoz

1/2kg marhaszív

1/2dl olívaolaj

2ek szezámolaj

2ek rizsecet

1/2dl szójaszósz

1tk kókuszcukor

csipet cayanne bors

1cm frissen reszelt gyömbér

1 gerezd zúzott fokhagyma

a püréhez

1 kisebb fej karfiol

1 kis fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 cm gyömbér

1/2 kocka vaj

2dl kókusztej

frissen őrölt bors

1kk őrölt koriander

A szívet megtisztítom, és vékony szalagokra vágom. Az olajból, szójaszószból, kókuszcukorból, fokhagymából, gyömbérből, rizsecetből, cayanne borsból és fokhagymából pácot készítek, amibe beleforgatom a szívszalagokat. Szobahőmérsékleten hagyom 20 percet pácolódni, majd nyársra húzom, és tűzforró vasserpenyőn minden oldalát 1 percig sütve elkészítem, tálalásig legalább 5 percet pihentetem.

Amíg a szív pácolódik, a karfiolt, a gyömbért és a hagymákat megtisztítom, fedarabolom, és gőz fölött lefedve puhára párolom. A kész zöldségeket aztán a vajjal a kókusztejjel és a fűszerekkel krémesre pürésítem.

A szívnyársakat a pürével forrón kínálom.

Éva

hétfő
dec.152014

Téli sznek

Aioli? Pfff... A Konyhafőnökből való kiesésem után azt gondoltam, az aiolihoz való viszonyomat leginkább az "álmomban ne jöjjön elő" érzés fogja meghatározni. Pláne, hogy a távozásom másnapján hibátlanul reprodukáltam otthon, a saját konyhámban. Elsőre. Persze kézzel, ahogy kell. Bosszantó egy érzés volt. Az ellenállhatatlansága aztán nyilván legyőzte a duzzogást bennem, és bár kicsit melós a készítése (nem igazán munkaigényes, inkább fizikailag fárasztó az az intenzív ötpercnyi köpülés), egyre gyakrabban kerül elő bizonyos ételek kísérőjeként. Mint ez esetben is, emellé a rendkívül finom és egészséges paszternák "frites" mellé, hogy együtt egy csodás téli szneket alkossanak.

KORIANDERES SÜLT PASZTERNÁKHASÁBOK AIOLIVAL

hozzávalók

a paszternákhasábhoz

3-4 nagyobb paszternák

1ek

1ek frissen őrölt bors 

1ek őrölt koriander

1/2dl olívaolaj

az aiolihoz

1kk

1 gerezd fokhagyma

1 tojássárgája

1/4 citrom leve

1.5dl olívaolaj

A sütőt 190 fokra állítom. Két tepsit kibélelek sütőpapírral. A paszternákokat megmosom, és hámozatlanul hasábokra vágom. Egy nagy tálban összeforgatom a sóval, a borssal és az olajjal, majd elterítem a tepsiken úgy, hogy lehetőleg ne fedjék egymást. 40 perc alatt készre sütöm.

Idő közben a fokhagymát apróra vágom, és a sóval egy kés lapja segítsésével pasztává dolgozom. A tojássárgáját egy kis keverőtálba teszem a fokhagymapasztával, a citromlével és egy evőkanál olajjal, majd gyors mozdulatokkal egy habverő segítsésével addig verem, amíg emulzióvá nem válik, azaz az olaj szemcséi annyira "összetörnek", hogy a tojástól és a folyadéktól (jelenesetben a citromlével) nem válik el, hanem egy krémes elegyet alkot. Innentől nagyon lassú sugárban, apránként adom hozzá a maradék olajat folyamatos keverés mellett, hogy a végén a képen látható krémes majonézállagot elérjem. A forró paszternákhasábokkal kínálom.

Innen is csókoltatom a mélyen tisztelt zsűritagokat, a kedves producerasszonyt és a (pár)bajtársat őszinte szeretettel. ;)

Éva

szerda
okt.292014

Ölni tudnék érte

Pácoltam. Napokig. Mindjárt leírom alább, hogy miben. Aztán meghívtam rá a "bajtársakat". Konyhafőnök döntőt néztünk. Közben megsütöttem. Marha lassan. Ami ezután történt vele, annak az eredménye kapcsán ma is hallgatom, hogy "Az a császár...!" Másnap jött az "Ölni tudnék érte" üzenet. Rozikám, arra nem lesz szükség. Itt a recept. Knock yourself out. ;)

KUKORICASÖRREL LOCSOLGATOTT LASSAN SÜLT MEXIKÓI MALACCSÁSZÁR

hozzávalók

2-2.5kg csontos-bőrös malaccsászár

2ek

1ek csilipehely

1ek koriandermag

5 gerezd fokhagyma

1 citrom leve és héja

1ek mustármag

1/2 vöröshagyma

1dl olívaolaj

1 üveg kukoricasör

tálaláshoz pl. búza- vagy kukoricatortilla, avokádó, korianderzöld, lime, de lehet egy jó kelkáposztafőzelékkel is fogyasztani

A páchoz a fűszereket a sóval egy mozsárban összetöröm, belreszelem a citrom héját, a fokhagymát és a vöröshagymát, belefacsarom a citrom levét, felöntöm az olajjal, és az egészet alaposan elkeverem. A malac bőrét bevagdalom mélyen, majd az egész húst mindenütt alaposan bekenem a páccal ügyelve, hogy a bőr minden vágatába jól bedolgozzam. Ezután egy lezárt dobozban hűtőbe teszem. Legalább egy napot kell, hogy álljon, de ha 3-4-5 napig pácolódik, az sem baj, csak naponta egyszer cészerű megrázogatni a dobozt, hogy a pác újra és újra mindenütt bevonja a húst.

A sütés napján az állatot átemelem egy kisebb tepsibe, ráöntöm a páclét, és 200 fokra előmelegített sütőbe tolom. 20 perc elteltével a hőt visszaveszem 130-140 fokra, és azon sütöm a húst további kb. 5-6 órán keresztül, óránként locsolgatva a kisült zsírjával, kétóránként pedig a sörrel. Amikor a hús már vajpuha, grill üzemmódban 30 percig még pirítom a bőrét, hogy roppanjon. A sütést követően kiteszem a húst a pultra pihenni nagyjából 10 percre.

Tálaláshoz a ropogós bőrt a húsról leválasztom (az alatta lévő zsírt kidobhatom), majd durvára darálom. A húst a csontról lefejtem, cafatokra szedem, a kisült fűszeres zsírba forgatom, majd serpenyőben pirított tortillába töltöm avokádószeletekkel, egy halom aprított korianderzölddel, egy facsarintás lime-lével és a ledarált ropogós bőrrel. Mindezt felcsavarom, kettévágom és forrón kínálom. Télidőben forralt fűszeres kukoricasörrel.

Sajnos sem a felcincált, sem a betöltött állapotot megmutatni nem tudom, mert mindkét alkalommal, mikor eddig csináltam, későn kaptam észbe, de ha legközelebb készítem, ígérem, töltök föl ezekről a fázisokról is fotót. Addig imádjátok!

Éva

péntek
szept.132013

Lusta leves

A top receptek az én listámon? Ami minőségi alapanyagokból áll össze, az előkészítéséhez pedig elég csupán néhány percet foglalkozni vele, a többit a gépek végzik el helyettem. Ez a mai alkotás minden eddiginél melómentesebb volt... mert másra sem időm, sem energiám, sem kedvem nem volt.

RUSZTIKUS DIÓS-FETÁS SÜLT PAPRIKA-PARADICSMLEVES MENTÁVAL ÉS KORIANDERREL ÍZESÍTVE

hozzávalók

1kg paradicsom

4 kápiapaprika

1 egész fej fokhagyma

1/2dl olívaolaj

1ek

friss bors

20dkg fetasajt

2 marék dió

1/2l zöldségalaplé

1ek méz

1 csokor menta

1 csokor korianderzöld

A sütőt 180 fokra állítom. A paradicsomot és paprikát megmosom, félbevágom, a paprikát kicsumázom, minden magját eltávolítom. A zöldségeket egy nagy keverőtálba teszem, megöntözöm az olajjal, meghintem a sóval, tekerek rá borsot. A fokhagymát gerezdekre szedem, meghámozom, összezúzom, a zöldségekhez adom. Rámorzsolom a fetát és a diót, az egészet jól összeforgatom, majd elterítem egy nagyobb, mélyebb hőálló tálban. Fél órán át sütöm. Amikor a paradicsomok, a paprikák és a sajt elkezd pirulni, akkor kiveszem.

Egy botmixerrel ott a tálban összepürésítem, majd felöntöm az alaplével, hozzáadom a zöldfűszereket és a mézet, végül még egy utolsó körben pürésítek rajta egyet, így a zöldségek húsa teljesen krémessé válik - a leves rusztikusságát a darabosabban maradt zöldséghéjak fogják adni. 

Melegen vagy hidegen tálalom kevés extra dióolajjal és dióval... aki igényli, chilivel vadíthatja, bagettel körítheti.

Éva

péntek
máj.312013

Izgága szakács

Szombatonként biopiac. Májusban pedig ez extatikus állapotokat jelent nálam a hosszú ínséges hónapokat követő első tavaszi zöldség- és gyümölcsburjánzás okán. Legutóbb hajnali fél hétkor már úton is voltam, és bevásároltam mindenféle friss, finom csodából. Ilyenkor aztán hazafelé szétvet az izgalom, hogy mit fogok belőlük csinálni.

Az egyik legklasszabb szerzeményem négy csomag újrépa volt, aminek a zöldje egy komplett bokornyit tett ki. Tudtam, hogy a zsákomban lapuló darált marhából valamilyen keleties fasírtot fogok készíteni, mikor bevillant, hogy köretnek a legjobb ehhez egy tabbouleh... petrezselyem helyett a répa zöldjével.

KELETIES GRILLBURGER RÉPAZÖLD-TABBOULEH-VEL ÉS VAJON PÁROLT CITROMOS ÚJRÉPÁVAL

hozzávalók

a burgerhez

400g darált marha

5 szál újhagyma

2kk

1tk szódabikarbóna

5 gerezd fokhagyma

1 csomag korianderzöld

1ek őrölt koriander

1ek őrölt római kömény

1/2kk cayanne bors

1/2dl olívaolaj

a tabbouleh-hez

1/2 bögre bulgur (tört búza - én nagyszeműt használtam)

1 bögre víz

2 citrom leve

4 paradicsom

5 szál újhagyma

1/2kk

1 csokor friss korianderzöld

1 csokor friss menta

5 csokor friss petrezselyem... normális esetben, jelenleg az 5 csokor bébirépa répazöldje (vagy 30-40dkg)

a citromos répához

4 csomag újrépa

3dkg vaj

1/2dl víz

pici

1/4 citrom leve

A répákat megmosom, a zöldjüket úgy vágom le, hogy 3-5 centit rajta hagyok a répán - nem is hámozom, mert nagyon zsenge. Félreteszem. A tabbouleh-hez a bulgurt átmosom, majd beáztatom a vízbe és a citromlébe, sózom - hagyom állni legalább egy óráig. Közben a burger hozzávalóit egy tálban alaposan összegyúrom, nedves kézzel pogácsákat formázok a masszából, és lefedve legalább fél órára a hűtőbe teszem. Amíg a bulgur puhul, a húspogácsa ízei pegig összeérnek, a saláta további alapanyagait készítem elő: a paradicsomot, az újhagymát és a zöldfűszereket a répazölddel együtt alaposan megmosom, lecsöpögtetem - mindent felaprítok.

A sütéshez a burgereknek egy vasserpenyőt vagy faszénsütőt amennyire lehet, felforrósítok. Egy másik serpenyőbe beledobok egy kocka vajat, beleöntöm a vizet, felhevítem. A húspogácsákat a sütőrácsra teszem, a répákat a serpenyőbe, amit le is fedek. Kb. 5 percem marad, hogy a saláta maradék hozzávaóit összedolgozzam, meglocsolva olívaolajjal. A bugereket félidőben megfordítom, a répákat összerázom. Az öt perc végén a tüzeket elzárom, tálalok: a tányérokon elrendezem a fasírtokat, formákban kiadagolom a tabbuleh-t, végül halmozok keveset a répákból is, amit megcsorgatok a citromlével.

Tabbouleh - vagy legalábbis bulgur - nélkül paleósok is fogyszthatják.

Jó étvágyat!

Éva

csütörtök
márc.282013

Sonka híján

Húsvéti receptet szerettem volna készíteni, de elúsztam a sonkavásárlással, így most csirkével mutatom - tessék szíves egy nagy darab füstölt sonkát odaképzelni!

RÓMAI NARANCSOS SONKA (...ami momentán csirke) VELE SÜLT CSICSÓKÁVAL

hozzávalók

3-4db nagyobb csicsóka

1db lilahagyma

4 babérlevél

1 fej fokhagyma

1db kb. 1.5kg-s füstölt sonka... ami az én esetemben csirke volt

friss torma

a páchoz

1/2dl olívaolaj

1dl fehérbor

1 narancs leve és reszelt héja

2ek

frissen őrölt bors

1ek rómaikömény

1ek őrölt koriander

A húst 1-2 nappal sütés előtt bepácolom. Ehhez egy keverőtálba teszem az olajat, a narancs levét belefacsarom, belereszelem a héját, feloldom benne a sót, elkeverem a borssal, korianderrel, római köménnyel és borral, majd a csirkét/sonkát olyan szűk tálba/dobozba teszem, hogy a páclé pont ellepje. Lefedve felhasználásig hűtőbe teszem. 

A sütés napján egy órára beáztatom a cseréptálat. Ezt követően a csirke/sonka köretét előkészítem: falatnyi darabokra vágom a csicsókát, de nem hámozom meg, ahogy a fokhagymát sem, csak gerezdekre szedem. A lilahagymáról lehúzom a külső héját, és azt is feldarabolom. A zöldségeket összeforgatom, elrendezem a cseréptál aljában, és közé dugdosom a babérlevelet. A húst a hűtőből kiveszem, ráültetem a zöldségekre, locsolok rá a pácléből, és lefedve a hideg sütőbe teszem. 180 fokra és 2 óra időtartamra beállítom a sütőt... Ennyi

Amikor a két óra letelt, a cserépedény tetejét leemelem, a sütőt átállítom grill üzemmódra, és 10-15 perc alatt ropogósra sütöm a csirke/sonka bőrét.

Tálaláskor a tányérra a húsadagok mellé szedek a csicsókából és hagymákból, amire lehelletnyi tormát reszelek

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Éva