Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in kókuszvirágcukor (8)

szerda
márc.092016

5 éve

5 éve még csak találgattam, vajon milyen lesz a ma 4 és fél éves kisebbik lányom szeme színe. 5 éve csak reméltem, hogy az a kis epizód a Nagypapámnál csupán egy múló pillanat a kórházi falak között, hisz ő sosem beteg, sőt: hajlott kora ellenére fára mászik, mozgó vonatról ugrál le, de még a világot is képes a nyakába venni, és átrepüli a földgolyót, hogy az Ausztráliában élő nővérét meglátogassa. 5 éve hittem, hogy még találkoznak, mert lesz egy szelet az időben, mikor mindketten itt vannak, és alkalmuk nyílik megismerni egymást. Másképp alakult: Mimi lefelé igyekezett hozzánk, a Nagypapám fölfelé tartott a Nagymamámhoz - legfeljebb útközben, egymás mellett elhaladva adhattak egymásnak egy pacsit. 5 éve, hogy elvesztettük Őt, így a szűk családunk utolsó negyedikgenerációs tagját. Ezzel a poszttal, benne az akkor megírt gondolataimmal valamint egy recepptel, amit biztos, hogy imádott volna az Öreg, az ő angyallá válásának szeretnék emléket állítani. 

...

2011. március 9. Szívem szerint csendben autóztam volna Lola balettórájáról hazafelé jövet. Nem volt kedvem beszélgetni. Én már tudtam... Tudtam, hogy elment, hogy többé nem szorongathatom a selymes péklapát kezét, hogy nem látom csillogó szemmel cukorkás papírt zörgetni, vagy ahogy a nap a még mindig markáns, barázdás arcát símogatja, mikor a kertben üldögél. Nem hallom mostantól mesét olvasni az unokájának, minthogy azt sem, ahogy felderülő arccal üdvözöl, mikor belépek az ajtón, hogy "Ééévikééém!". Azt tudtam, hogy nincs többé "Tatus". Azt nem tudtam, hogy vezessem föl Lolának. Nem tudtam, megmondjam-e neki, megmondahtom-e neki egyáltalán. Hiszen olyan kicsi még… 

Lola épp annyi volt akkor, mint ma Mimi: 4 és fél éves. Nem lehetett vele csendben utazni - máig nem lehet. Szokás szerint barchobáztunk, pedig ha valamikor, hát most nem voltam játékos kedvemben. Az esti dugóban araszolva ólomlábakon lépdeltek a percek, és nekem egyre nehezebb volt visszatartani a könnyeimet, miközben cikáztak a gondolataim. Lola érezte, hogy valami nem kerek, és a feladvány megfejtésére irányuló kérdései mindinkább a "Mi a baj, anya?" kérdéssorozatba csaptak át. Egy idő után hajthatatlanná vált, és követelte, modjam el, mi bánt - nyilvánvalóan nem tudtam ügyesen leplezni az agóniámat. Előtte semmit nem lehet. Egy darabig tartottam magam, csak noszogattam a az óra mutatóját, hogy mielőbb hazaérjünk, és jöjjön a nagyobb légtér, mint felmentő sereg, addig jobb híján talán kihúzom a “Nem értenéd meg, kicsi vagy még” sablonokat pukogtatva. Nem is tudom, miben reménykedtem. Hogy megúszom? Vagy hogy később könnyebb lesz? Ez az, amit nem lehet megúszni, legfeljebb elodázni. Itt sem a tér, sem az idő nem felmentő sereg. A gyerekeket nem lehet megvezetni. És különben is: mi az, hogy nem értené meg?! Miért ne értené meg?! Miért becsülöm alá ezt a kislányt, aki még soha egy helyzetben sem bizonyult kevésnek azokhoz a felnőttnek hitt gondolatokhoz, amikbe végül úgy döntöttünk, beavatjuk?! Meg, ugye, ott az a bizonyos hatodik érzék és minden, ami vele jár...

Én következtem. A hangya volt az aktuális feladványom. Azt kérdezte, veszélyes-e az a bizonyos állat. "Van olyan fajtája" - válaszoltam. Mire diadalittasan felkiáltott: “Tudom, melyik veszélyes: a tűzhangya, mert ha hozzáér valaki, azt megcsípi, és meghalhat!”, úgy éreztem, most vagy soha. Idétlen egy átkötés, de valahogy témánál vagyunk. Így hát mikor beálltam a garázsba, még járó motor mellett hátrafrodultam, a két kis kezét az enyémbe fogva belevágtam. “Manócska, mondnanom kell valamit.” Kerekedett a kis szeme. Nagy levegőt vettem, folytattam. “Biztos emlékszel, hogy mikor most otthon voltunk a Nagyiéknál, a Dédi kórházban volt.” Ő felderült arccal visszakérdezett: “Igen. És kijött, anya?” “Nem, Kicsim, nem jött ki… És már nem is fog…” Megpróbáltam visszanyelni a könnyeimet, amit a megelőző órákban már azt hittem, mind kiadtam magamból, de nem sikerült: “Elaludt… Örök álomra szenderült.” Ő táguló pupillákkal, legörbülő szájjal, elcsukló hangon csak annyit kérdezett: “Meghalt?” Akkor már mindeketten sírtunk: “Igen, Kicsim, meg.” “És már soha többé nem nyitja ki a szemét?”- hüppögött. “Nem, Cicám. Itt a Földön nem, mert fölment a Mennyekbe, ahol most egy felhőn ülve lóbálja a lábát, és mosolyogva néz le ránk.” Lola zokogott. Én is. Az ölembe vettem, és síró hangon tovább meséltem neki, “Tudod mit fogunk tenni?” A fejét rázta potyogó könnyekkel. “Rajzolj valami szépet egy picike papírra a Dédinek. Én is írok neki egy üzenetet. Azt belebújtatjuk egy léggömbbe, felfújatjuk, hogy tudjon szállni, majd Te is szájfény, én is szájfény, adunk a léggömbre egy-egy nagy puszit, ráírjuk, hogy 'Dédinek nagy szeretettel', és fölengedjük. A lufi pedig felszáll egész addig a felhőig, ahol a Dédi ül, így biztosan megkapja az üzenetünket. “ “Jó” – mondta Lola. “És mostmár soha többet nem találkozunk, nem beszélünk vele?” “Nem, Kicsim,” – válaszoltam, a szűnni nem akaró könnyeit törölgetve – “de bármikor üzenni akarsz neki valamit, így megteheted, vagy csak simán beszélhetsz is hozzá. Ő innentől mindent lát, és mindent hall: látni fogja, milyen szépen balettozol, milyen ügyesen úszol, milyen csodálatos nagylánnyá fogsz cseperedni, és föntről mindvégig vigyázni fog Rád.” Csak bőgtem, és bőgtem, és bőgtem... “Az jó lesz”- mondta, de nem apadt könnypatak: “Anya, én most borzasztóan szomorú vagyok!” Tudom, Kicsim” – feleltem – “mindenki nagyon szomorú most. De mondok még valamit: a Dédi tovább él. Tudod hol? Itt, a kis szívedben.” Rátettem a kalapáló szívére a kezem, miközben nekem is záporoztak a könnyeim. Ő az enyémre tette a pici kezét. Magamhoz húztam, ő belebújt a kabátomba, és csendben sírdogáltunk egy percig. Ez volt a mi gyászpillanatunk. Aztán fölültettem, és annyit mondtam, mielőtt kiszálltunk a kocsiból: “Cicám, szeretnéd sokáig őrizni a Dédit az emlékeidben?” “Igen” – jött az azonnali válasz. “Azon akkor úgy segíthetünk, hogy a legutóbb készült képekből kiteszünk egy-kettőt a szobádba” – ajánlottam. “Az összeset” – mondta ő ellentmondtást nem tűrő hangon, én pedig egy bólintással nyugtáztam. Így lesz. A lenti egy ezek közül a képek közül.

Fél órát beszélgettünk összesen, a könnyeinkkel egyszer jobban, másszor kevésbé küzdve, utat engedve a fájdalomnak, hadd áradjon. Megdöbbentett, hogy négy és fél éves létére ez a kis teremtés micsoda értelemmel és érzelemmel reagál a halál őt is érintő hírére. Sokan azt gondolják, ezzel nem szabad egy ilyen idős gyereket terhelni. Lola kétéves kora óta érdeklődött a téma iránt, kérdezett, beszélgetett róla. Furcsálltuk is, kényelmetlen is volt, aztán felülemelkedtünk a magunk korlátain, és kielégítettük a kívnáncsiságát. Azóta született egy Mimink is, akinek hasonlóan természetes volt a téma onnantól szinte, hogy beszélni tudott. Öreg lélek minden gyerek, tele bölcsességgel, akik már most tudják, egyben velünk is megértetik, hogy a halál ugyan szomorú, de teljesen természetes velejárója az életünknek, akár a születés, és tabuként kezelni fölösleges. Kellő finomsággal erről is, mint minden másról érdemes beszélni, hiszen a létünk része, kikerülhetetlen. Mi úgy döntöttünk, megadjuk a kislányunknak is az esélyt, hogy elgyászolja a Dédpapáját az ő halála napján. Megtette. Megértette, megélte, úgy hatott rá, ahogy hatnia kellet: mélyen, megrázóan. Aztán egy fél óra múlva már mosolygott. Lefekvés után még átkiabált a szobájából: “Anya, én azt kívánom Neked, hogy ma a Dédivel álmodj.” Elszorult torokkal kipréseltem magamból, hogy “Én is Neked, Kicsim!” Mire ő: “Anya, most könnyes a szemed? Nekem már nem..” …És elaludt. 

Gondolunk Rád ma is, Dédi!

"MINDENMENTES" ÖTPERCES CSOKIMOUSSE 

hozzávalók

3 púpos ek kókuszvirágcukor

szűk 1dl víz

150g magas kakaótartalmú (min 65%) csokoládé

4 tojás

egy csipet

2dl kókusztejszín

A vizet felforralom, feloldom benne a cukrot, leveszem a tűzről, és beletördelem a csokit, amit aztán addig kevergetek a forró cukros oldatban, amíg teljesen homogén masszát nem kapok. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját fehéredésig habosítom, majd belekeverem az olvasztott csokiba. A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, és három ütemben hozzáforgatom a masszához vigyázva, hogy a ne törjem össze a habot, de az egyenletesen eloszoljon a csokiban. Végül a jól lehűtött, sűrű, akár kissé habbá is vert kókusztejszínt szintén beledolgozom a mousse-ba, amit aztán poharakba adagolok, és kínálásig, de legalább 2-3 órán kereszül hűtőben dermesztek.

Tatus, imádnád!

Évi

 

péntek
nov.062015

Tovább is van, mondjam még?

Gyors, praktikus receptekből jól állunk szám szerint: bő 100db szezonális ételkreáció várja még a sorát befotózva, megírt szöveggel, csak épp posztolni kell. Azt nem lehet ránk sütni, hogy terméketlenek vagyunk!

A hétvégi kirándulásokhoz vagy otthoni kuckózáshoz ezúttal jómagam újra egy lisztmentes édeset ajánlok szeretettel. Ha elkészítitek, örülnék egy-egy kósza visszajelzésnek, hogy milyennek találtátok akár ízben, akár elkészíthetőségben. Hajrá!

MINI MÁKOS-NARANCSOS SERPENYŐS SAJTTORTA

hozzávalók

3 tojás

1 csipet

5dkg (kókuszvirág)cukor

3ek mákliszt

1kk sütőpor

kevés zsiradék a sütéshez

1 doboz krémsajt

4ek narancsvaj

A tojássárgáját a cukorral felhabosítom, hozzádolgozom a sütőporral elkevert máklisztet, óvatosan beleforgatom a sóval felvert tojásfehérjét. A masszát egy kiolajozott, felforrósított serpenyőben két adagban készítem el: elterítem, és alacsony lángon megsütöm a tészták mindkét oldalát, majd félreteszem hűlni. A krémsajtot közben egy gépi habverővel felhabosítom, és a narancsvajat kanalanként hozzádolgozom a géppel. Tálaláshoz a tésztákból egy tálalógyűrűvel/kiszúróval körlapokat vágok ki, és a krémmel a gyűrűn belül rétegzem. Végül a gyűrűt óvatosan lehúzom a tortácská(k)ról, narancsszerpentinnel dekorálok.

Szép hétvégét!

Éva

péntek
okt.302015

Ti, édesszájúak!

Annyira már sikerült Benneteket megismerni az évek alatt, kedves Olvasók, hogy tudjuk Rólatok: baromira édesszájúak vagytok. Kedvelitek általában a többi receptet is, amit felteszünk, de ha édesség van, arra nagyon ráharaptok. Pláne, ha nincs vele macera. Nos, az alábbi torta elemeit sem sütni, sem különösebben főzni nem kell, ráadásul nemhogy nem ártalmas az egészségre, de kimondott vitaminbomba. A hétvégi családlátogatások és Halloween partik ideális belépője lehet.

SÜTÉS NÉLKÜLI KÓKUSZTEJES GESZTENYETORTA DIÓ-DATOLYAALAPON

hozzávalók

15dkg magozott datolya

15dkg dióbél

1ek ötfűszerkeverék (ennek hiányában a mézeskalács fűszerkeverék is tud működni kicsit eltérő ízhatással)

400ml kókusztej

400g natúr fagyasztott főtt egész gesztenye (de ér nekiállni frisset sütni)

4ek kókuszvirágcukor

2ek juharszirup

1tk vaníliaesszencia

6 lapzselatin

natúr kakaópor

jó minőségü tábla étcsokoládé

A datolyát és a diót az ötfűszerrel egy robotgépben ledarálom, majd a keveréket egy 18 centis kapcsos tortaforma aljába alaposan lenyomkodom. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. A kókusztejet a gesztenyével és a kókuszcukorral felteszem közepes lángon melegedni, majd mikor a gesztenye már vajpuha, ízesítem a vaníliakivonattal, és egy turmixgépben hosszasan krémesre pürésítem, habosítom. A zselatinlapokat kifacsarom, és a még forró gesztenyemasszában csomómentesen elkeverem. A tölteléket a tortaalapra öntöm, és pár óra hűtéssel megdermesztem. Kakaóporral és a tábla csoki hátuljáról egy nagy késsel lehúzott csokiforgácsokkal díszítem.

Éva

csütörtök
okt.292015

Még nem késő

Este fél 11 van. Már előre tikkelek a kora reggel köszönés helyett a levegőbe hasító erősen dallamos mondattól, hogy "Anyaaaaaa, mi lesz a reggeliiiii...?" Most gyorsan összedobom, ezzel megadva magamnak az esélyt, hogy mielőtt a másik oldalamra fordulok örülve az őszi szünet adta késői ébredés lehetőségének, félálomban odabökjek a hűtő felé egy halkan, de jól érthetően artikulált mondatot, miszerint:

KÓKUSZTEJES CHIA PUDING MARACUJÁVAL

hozzávalók

4dl kókusztej

1 vaníliarúd

2-3ek méz/kókuszvirágcukor

4ek chiamag

2 maracuja

1ek fekete szezámmag

A kókusztejben elkeverem a vanília kikapart magját, a mézet/kókuszcukrot és a chiamagot. Poharakba töltöm a pudingot, és pár óra vagy egy éjszaka alatt hagyom megkocsonyásodni. Tálalás előtt rákanalazom a pudingokra a maracuját, megszórom a szezámmaggal, és kínálom akár reggelire, akár tízóraira, de desszertként is megállja a helyét egy vendégségben.

Egyébként szinte minden gyümölccsel működik, de ezzel a leggyorsabb, mert sem mosni, sem hámozni, sem darabolni nem kell. Nekem pedig most ez volt a cél. Szezononként és ráérősebb időkben érdemes váltogatni.

Éva

csütörtök
okt.222015

Még mindig a kacsa

A kacsa nagy kedvenc az amúgy vörös húsokat nagyon is kedvelő családomban. A mellét különösen gyakran készítem, mert gyorsan megvan, és fejedelmi lakomával kecsegtet. A korábban kikísérletezett narancsvaj ízvilága inspirálta a következő fogást. Amíg nem lesz újra nagy választék a napérlelte, itthon termő friss gyümölcsökből, addig marad a körte, az alma és déligyümölcsök, aminél viszont nincs opció: azok minden szezonban így is, úgy is messziről jönnek.

ROZÉ KACSAMELL NARANCSVAJJAL ÉS TAMARINDOS PIRÍTOTT KÁPOSZTÁVAL

hozzávalók

2 kacsamell

só, bors

1 közepes lilakáposzta

2ek tamarind

2ek kókuszvirágcukor

1 narancs leve és héja

narancsvaj (ld. korábbi recept)

Az egy napja besózott, beirdalt kacsát egy serpenyőben 20 percen át bőrén pirítom a legalacsonyabb lángon, időnként leöntöm róla a zsírt. A megtisztított és vékonyra felcsíkozott káposztát a kacsazsíron közepes lángon elkezdem pirítani, közben sózom, borsozom, hozzáadom a narancs levét, a tamarindpasztát és a kókuszvirágcukrot. A kacsát húsz perc után megfordítom, és a legnagyobb lángon 2 percig sütöm, majd 5 percet pihentetem. A kész káposztát tányérokba szedem, a kacsát háromcentis szeletekre vágom, elrendezem a káposztákon, végül narancsvajat kanapazok rá, végül reszelt narancshéjjal, friss borssal fejezem be a tálalást.

Éva

vasárnap
szept.202015

Kaphatok még?

Az elhadart gyerekkérdés, hogy "Kaphatok még?", persze, sosem a főételnél vagy a levesnél kerül elő, hanem minden esetben a desszertnél. "Amúgy meg igen, ha kérsz szépen."

KÓKUSZ CREME CARAMEL

hozzávalók

1 bögre + 3ek kókuszvirágcukor

1dl víz

4 tojás

600g kókusztej

1 vaníliarúd

2ek kókuszreszelék

Az egy bögre kókuszcukrot a vízzel pár perc alatt laza sziruppá forralom vigyázva, hogy oda ne égjen. A karamellt 6 kis kerámiaforma aljában elosztom, hagyom kihűlni. A kókusztejet a felhasított vaníliarúddal felteszem melegedni, de nem forralom fel. Közben a tojásokat a maradék kókuszcukorral addig keverem, amíg a cukor fel nem oldódik. Ekkor a felmelegített tejet nagyon lassú sugárban, hogy a tojás ki ne csapódjon, hozzákeverem, majd az így kapott híg krémet elosztom a megdermedt karamelleken. A formákat eztán egy magas falú tepsibe állítom, amit a poharak kétharmadásig töltök vízzel. A tepsit 160 fokra előmelegített sütőbe tolom 40-50 percre, vagy tűpróbáig. A jól lehűtött creme carameleket tálalás előtt egy-egy pillanatra forró vízbe mártom, a krémek oldalát egy késsel meglazítom, és a desszerteket tányérokra borítom. Száraz serpenyőben lepirított kókuszreszelékkel kínálom.

Éva

szerda
febr.042015

Az a bizonyos

Ez is, mint sokminden a konyhámban, egy kísérletnek indult. Terveztem egy habcsókot készíteni, de a finomított fehér cukor évek óta tartó hithű tagadásában és tudva azt, hogy mézzel nem feltétlenül áll össze, nyírfacukorral meg tuti szétesik, kókuszcukorral szerettem volna nekiszaladni. Igen ám, de akkor b...szhatom a szép fehér színt. Ha viszont már barna, akkor küldjük meg kávéval! A narancsvajjal remekül ki fogják egészíteni egymást - gondoltam a korábbi posztban említett, vendégségbe szánt desszert megalkotásakor. A számítás bejött. Másodjára. Hihetetlen légies, pillekönnyű, intenzív ízű csókok születtek.

KÁVÉCSÓK

hozzávalók

5 tojásfehérje

1 csipet

1/2tk szódabikarbóna

1tk fehérborecet

100g kókuszvirágcukor

1/2dl eszpresszó

1ek vaníliaesszencia

A kókuszcukrot az eszpresszóval és a vaníliával közepes lángon sziruppá forralom. A tojásfehérjét egy csipet sóval és a szódabikarbónával félig felverem, ezen a ponton folyamatos habverés mellett hozzádolgozom a kávészirup harmadát. Kis idő elteltével a második, egy utolsó ütemben pedig a harmadik harmadát, végül az ecetet. A gépet hagyom még pár percig dolgozni, hogy egy tömör, fényes habot kapjak, amit aztán habzsákba töltök. Egy sütőpapírral bélelt tepsire kis kupacokat nyomok a meringből, a tepsit pedig 95 fokra előmelegített sütőbe tolom másfél órára. Miután a csókok megsültek, hagyom a kikapcsolt sütőben őket további egy órát száradni. Magában, tányérdesszert részeként vagy tortadekorációnak is kiváló, de reggeli vagy nasi gyanánt is kiváló.

csütörtök
okt.022014

Beet brownie

Milyen jól hangzik ez angolul: rövid, tömör és ráadásnak alliterál!

Imádom a céklát. A kedvenc alapanyagom, mert amellett, hogy páratlanul sokoldalú, édesen és sósan egyaránt fogyasztható, rengeteg fűszerfélét és alapanyagtársítást elbír, a legkülönbözőbb textúrákat lehet belőle kihozni, színezéknek sem utolsó, már ha nem a fehércsokis brownie-t akarom vele rózsaszínné varázsolni, mert a tapasztalat az, hogy bármilyen szép ciklámen lesz a nyers tészta, a sülés során elillan a szín. (Lehet alább kommentekben értekezni ennek az okairól...) Készítem sokszor sokféleképpen: salátának birsalmával, kecskesajttal, vagy keleti fűszerekkel és aszaltgyümölccsel levesként, tortának, lepénynektányérdesszertnek, chipsnek, rizottó formájában, kecskesajtos mousse-nak, iszom nyersen, eszem sülve-főve.

A nagylányomnál ezzel szemben becsípődött a céklautálat. Mikor bedobtam neki, hogy csinálok brownie-t csatakiáltásokkal üdvözölte, azonban abban a pillanatban, hogy elővettem a gyümölcscentrifugát és a céklát, sírásra görbült a szája: "Megint céklaaaa?! Mindenbe teszel céklát!" Megálltam... nekem is majdnem sírásra görbült a szám, hogy már megint nem tetszik neki valami. Nem tudom. Ez valami korsajátosság? A semmi nem jó úgy, ahogy van viselkedés? Elmagyaráztam neki, hogy nem fogja kiérezni az ízét, és különben is: tök jólesne, ha ennyi év után elkezdene megbízni bennem, hogy szart nem teszek le elé. Abbamaradt a cirkusz, és nekiállhattam végre a desszertnek, aminek az elkészítésébe aztán végül ő is belefolyt... a fogyasztás részéről nem is beszélve.

CÉKLABROWNIE

hozzávalók

150g étcsoki (minimum 65% kakaótartalmú)

150g vaj/kókuszzsír

4 tojás 

csipet

150g kókuszvirágcukor

10dkg mandulaliszt

1ek vaníliaesszencia

1 öklömnyi cékla

1kk sütőpor

A céklát gyümölcscentrifugán átküldöm, a rostokat és a céklalevet külön félreteszem.

A sütőt 160 fokra állítom.

Egy edényben vizet teszek melegedni, ami fölé egy fémtálban felteszem a feldarabolt csokit és a vajat/kókuszzsírt vigyázva, hogy az edény ne érjen a vízbe, és folyamatos kevergetés mellett összeolvasztom.

A tojásokat kettéválasztom. A sárgáját fehéredésig verem a kókuszcukorral, majd apránként adagolva hozzádolgozom az olvasztott csokit. A masszába belekeverem a cékla rostját, a vaníliát, és felöntöm 1dl céklalével. (Kevés narancslé, narancshéj és kardamom is jól áll neki.)

úűűA mandulalisztben elkeverem a sütőport, majd az egészet beleszitálom a csokis alapba, és alaposan elkeverem.

A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és három részletben óvatosan beledolgozom a tésztaalapba, majd az egészet egy sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe öntöm, egy spatulával szépen eligazgatom, és 40-50 percre, de legalábbis tűpróbáig sütöm.

Forrón is, hidegen is tálalhatom, akár aszalt gyümölcsös, fahéjas céklafagyival.

Éva