Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in kókuszlisz (2)

hétfő
jan.202014

Betalált

Régóta tologatom a "rákos kel-lasagne" ötletének a cetlijét a konyhapulton, de valahogy nem sikerült odajutni, hogy nekiálljak és kigyúrjam az elgondolást. A hétvégi piaclátogatás után természetesen a hűtő ismét ideiglenes lakójaként üdvözölhette a hortobágyi bio busát. A kelkáposzta is ott zöldellt, már csak a kohéziós elemeket kellett kifundálni... paleo "sztájl".

KEL-LASAGNE BUSÁVAL

hozzávalók

1ek kókuszzsír/vaj

1 kelkáposzta

a töltelékhez

2ek kókuszzsír/vaj

80dkg-1kg busa (lehet egy vagy akár két-három darabban is) vagy más fehéthúsú halfilé

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

400g kókusztej

10dkg parmezán

1tk

frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

1 besamelhez

200ml kókusztej

1ek kókuszliszt

10dkg parmezán

1/2kk

frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

díszítéshez koktélparadicsom

A sütőt 180 fokra állítom. Egy tűzálló tálat a vajjal/kókuszzsírral kikenem, a kelleveleket lebontom, megmosom. A nagy sötétzöld leveleket félreteszem "lasagne lapoknak", a kisebb, halványzöld leveleket a torzsa eltávolítása után felcsíkozom.

A tölteléknek szánt kókuszzsírt felét megolvasztom, a halat a zsiradékon megpirítom, hogy az egyébként méreténél fogva könnyen elkülöníthető szálkákat kiszedhessem , a halhúst összetöröm, egy tálba teszem. A hagymát felaprítom, és a "halas" serpenyőben a zsiradék másik felén megfonnyasztom, visszaöntöm bele a halat, és összeforgatom. (Ha egyéb, szálkamentes halfilét használok, akkor a hagymákra elég rátennem annyira átsütni, hogy össze tudjam törni könnyen a húsát.) Belereszelem a fokhagymát, a szerecsendiót, a sajtot, sózom, borsozom, felöntöm a kókusztejjel, beledobálom a csíkokra vágott kelt, elkeverem, és összeforralom.

A kikent tál alján elosztok 2 kellevelet (nekem négyszögletű tálam volt, amiben egy egész és két fél levél alkotott egy réteget). A rétegre ráöntöm a töltelék felét, majd újabb réteg kellevél jön, a töltelék másik fele, és egy záró réteg kellevél.

Az utolsó lépésben a besamelnek szánt kókusztejet forralom fel, belereszelem a sajtot, ízesítem sóval, borssal szerecsendióval, hozzáadom a kókuszlisztet, és habverőevel csomómentesen elkeverem, besűrítem, majd a lasagne tetején elosztom a felkarikázott paradicsommal együtt. 40 perc alatt készre sütöm. A sütés végén igény szerint rápirítok a felső rétegre grillel. Hmmmm...

Éva


szerda
jan.152014

Útimag... Útihéjmag... Útimagfűhéj... Útifűmaghéj, nnnna!

A második gyermekem születése után a korábbi szülésnél tapasztaltakkal szemben némiképp átalakult a testem, a megkergült hormonjaim, minta nem találtak volna vissza a helyükre. Ez mind nem látványos, többnyire csak én érzékelem, de én érzékelem annyira, hogy zavarjon. (Tudom, ez legyen a legnagyobb problémám! És valóban!)

Be kell lássam, ez a jónéhány változás nem csak a szülés "áldásos" hatása, de a koré is. Idén leszek 40 éves. Nem úgy működik a szervezetem, mint régen. Az anyagcserém láthatóan lelassult, a bevált trükkök az instant két napos formába rázódásra cserben hagynak. Nincs mese, változtatni kell!

Eddig is híres voltam a nem szélsőséges irányzatokat képviselő, de többnyire egészséges táplálkozásomról, ami lehetőség szerint mellőzi a cukrot, az adalékokat, a tejet, visszafogja a gabonát, a hüvelyeseket. A "clean eating" leginkább otthoni keretek között valósítható meg - ha az ember szeret étterembe, társaságba járni, akkor kénytelen kompromisszumokat hozni, arról nem is beszélve, hogy nyilván egy gasztronómiát szerető ember, még akkor is, ha egészségtudatos, esetenként az ínyenc falat kedvéért felhagy az elveivel... esetenként. Bár a nagy átlagnál jóval tudatosabban étkezem, úgy látszik, mára már ez is kevés.

Nos, elérkezett a pont, ahol megért az elhatározás abban a hitben, hogy még talán van visszaút a nemrég elveszett formához, állapothoz. Úgy érzem - a megtapasztaltak ebben segítenek -, hogy ez a visszaút a paleolit étrendenés a mozgáson át vezet. Nem győzködök senkit az előbbi előnyeiről: aki kipróbálja, a saját bőrén tapasztalja elég hamar a pozitív változásokat kívül-belül. Nem könnyű követni minden körülmények között a kenyér-tészta-rizs-tej-cukor-liszt központú, általánosan megszokott étkezési kultúránk keretében a paleo "szabályait", de nem is cél feltétlen a megszokott dolgokat (kenyér, sütemény, tészta, pizza, stb.) reprodukálni minden áron - arra menne rá a gatyánk igazán. Inkább át kell formálni az étkezésről, ételekről alkotott szemléletünket, ha ezt az irányt választjuk, emellett kellő tapsztalással lehetünk megengedőek is bizonyos alapanyagokat illetően - már ha konkrét egészségügyi ellenjavallata nincs -, és magunkra formálhatjuk a választott étrendet . Nekem az elmúlt években sikerült ez a reform (4-en 1 hét alatt eszünk meg egy 1/2kg kenyeret, tésztát, rizst alig, krumplit soha, a tejet már rég leváltottuk, cukor évek óta nincs itthon...), így már nem lesz nagy ugrás. Azonban alkalmanként egy kis "comfort food" azért elkél a lélkenek, vagy épp a praktikum kívánja meg, de az sem baj, ha az élvezetek közben a testnek sem ártunk.

PALEO MAGOS-RÉPÁS-MÁKOS BAGETT

A lenti recept alapját nagyra tartott Ági barátnőmtől kaptam, aki maga is lelkes rajongója az egészséges, finom és gyorsan, könnyen elkészíthető falatoknak, mára pedig nem csak alkalmankénti fogyasztója a paleolit ételeknek, de a férje után maga is rálépett az útra. Mindig elmosolyodom, mikor azt mondja, hogy nem szeret és nem is nagyon tud főzni, mert jónéhány legtutibb, mára a konyhám alap darabjaivá avanzsált receptet tőle kaptam... hogy higgyem így el ezt neki? 

Ez a kenyéralap állagra kiváló, jól szeletelhető, ezzel együtt ízre, úgy érzem, még hagy némi kívánnivalót maga után az én szájízem szerint, de idővel ki fogom kísérletezni a tutit. Első nekifutásra ötös: full egészség, a gabonakenyér illúziója megvan, a lelkiismeret és a szervezet tiszta marad.

...És hogy mi az az útifűmaghéj, amit a NoMilkben csak negyedik nekifutásra sikerült kimondanom? Egy remek rostforrás, ami a segíti az emésztést, az esetleges bélpanaszokat enyhíti, nem mellesleg kiváló sűrítőanyag.

Íme a recept:

hozzávalók

2 púpos ek útifűmaghéj

2dl víz

5 tojás

10dkg darált mandula/dió

2 púpos ek kókuszliszt

3 púpos szezámmagliszt

1kk

1kk szódabikarbóna

...idáig tart az alaprecept

Innetől lehet variálni, hogy az ember dió-/ mogyoródarabokat, olívabogyót, szárított paradicsomot, zöldfűszereket, sült hagymát, fokhagymát, almát, aszalt gyümölcsöt, répát, magokat, egyebet tesz bele. Amit én tettem:

2-2ek narpraforgó-, tök- és lenmag

1 répa

a tetejére mákot és szezám- és lenmagot szórtam díszítésnek.

Az útifűmaghéjat alaposan elkeverem a vízzel, és hagyom egy percig állni. Nem kell megijedni attól, hogy a vízben itt-ott úszkál csak a matéria: az útifűmaghéj szépen fel fogja venni az összes vizet, és meg fog dagadni. Ekkor beledolgozom a tojásokat, majd a liszteket, a sót és a szódabikarbónát.

Ezen a ponton eldöntöm, hogy szeretném-e valamivel karakterizálni a kenyeremet: én reszeltem bele répát, és magokkal dúsítottam, jól elkevertem.

A kenyéralap, ha kész, klasszul elválik a keverőtál falától, jól formázható. Egy sűtőpapírral bélelt tepsire öntöm a masszát, ízlés szerint paskolom cipóvá, bagetté vagy különálló zsemlékké, díszétem magokkal, akár bevagdosom a tetejét, és hagyom egy fél órát pihenni. 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöm (ha kis zsemléket formázok, akkor elég 30 perc is). Érdemes megvárni, amíg kihűl, mielőtt szeletelem. 

Egy szép kenyér az eredmény, ami kellően puha, de a magos kenyerekhez közelít tömörségben, ízben... utóbbi nekem még finomhangolásra szorul, úgyhogy lesznek még kísérletek itt, a blogon vele.

Magában, pirítva, mindenogy ajánlom.

Ágikám, örök hálám... megint.

Éva