Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in kéksajt (7)

kedd
nov.202012

Pancettás-kéksajtos tészta

Egy, a carbonarához hasonló, ugyancsak férfias tésztaétel következik. Pancettával készül, ami feltekert, sóval érlelt császárhús. Főleg az olasz, de a spanyol kulinária is ismeri. Helyettesíthető más zsíros, érlelt sonkával, a füstölt bacon sem rossz válsztás, de az változtat az étel jellegén.

Kéksajtos tésztára itt is olvashattok egy ötletet.

PANCETTÁS-KÉKSAJTOS SPAGHETTONI

kell hozzá

fejenként 12 száraz vagy 18 dkg friss tészta (hosszú, pl. spaghettoni)

10 dkg pancetta (vagy más, zsíros sonkaféle, akár bacon is jó)

két-három szál újhagyma

1 dl tejszín

5 dkg kéksajt

egy marék kukorica

egy csokor friss petrezselyem

Alacsony lángon a felkokckázott pancettát süsd zsírjára, majd dobd hozzá a felkarikázott újhagymát és a kukoricát. Párold egy percig, öntsd fel a tejszínnel és morzsold bele a kéksajtot. Forgasd hozzá a kifőzött tésztát, törj rá borsot, sózni nem kell. Szórd meg petrezselyemzölddel.

Ádám

kedd
szept.182012

Lopom a fügét

Ábrándozom egy kertről, ami tavasztől őszig folyamatosan ontja a friss gyümölcsöket. Első hírnökként május végén szamócát, a nyár folyamán meggyet, kajszit, ringlót, faepret, egrest, ribizlit, málnát, áfonyát, az ősz beköszöntével barackot, almát, körtét, diót, mandulát és fügét. Kert ugyan van, de óriás munkát jelentene az átalakítása, annak pedig lusta vagyok egyben nekifutni. Első lépésként kajszit és málnát ültettünk, előbbi jövőre talán végre hoz termést, a málnát lelegelik a kutyák, egyelőre félsiker.

A fáról, bokorról gyümölcsöt szüretelni összehasonlíthatatlan érzés a piacon vásárláshoz képest. Az ember érzi, hogy a természet része, és ugyan nem biztos, hogy a legfinomabb terméshez jutunk, de az érzés, hogy ez nekünk termett, kárpótol. Kis csavarral ugyanezt érzem, mikor lopom a gyümölcsöt.

Na nem a kofáktól. Az utcánkban az egyik kerítésen kívülre nyújtja ágait egy elvadult fügefa. Inkább bokor. Évekig figyeltem, vajon szüretelik-e a gyümölcsét, de rendre azt láttam, hogy a kutyának nem kell, potyog a földre, még cefre se lett belőle (ugyan nem ittam még fügepálinkát, de biztos állat). Hát én leszedem. Nem mindet, mégiscsak lopok, meg hátha más is lopna; csak néhány darabot, ha épp kell. Ma például kellett.

A füge egyébként mediterrán eredetű gyümölcs, de már az ókorban sok helyre betelepítették, nálunk is megterem. Húsos, édes termése valójában sok kis termés együtt. Gyerekkoromban csak aszalt változatban találkoztam vele, pedig a népmesékben gyakran előfordul, tehát régóta jelen kell lennie. A népi gyógyászat gyomorpanaszok, cukorbetegség kezelésére, hashajtóként, gyulladáscsökkentőként ajánlja. Én a remek íze miatt bátorítok mindenkit, hogy tegyen vele próbát.

KÉKSAJTOS RISONI FÜGÉVEL ÉS DIÓVAL

kell hozzá

fejenként 8 dkg risoni (rizsszemtészta), de biztosan jó tagliatellével is (12 dkg-t számolj fejenként)

3-4 érett füge

2-3 dkg dió

2-3 dkg kéksajt

1 dl tejszín

A tésztát főzd meg bő, sós vízben. Ezalatt a tejszínben főzd pár percig az aprított diót, morzsold bele a kéksajtot, majd a felszeletelt fügét - és már le is húzhatod a tűzről, a gyümölcsnek pár másodperc hőkezelés elég. Borsozd (sózni a sajt miatt nem kell), keverd hozzá a tésztát.

Ádám

szerda
febr.082012

Már majdnem mászik az a Roquefort

Újabb recept a hűtőben elfekvő fáradt sajtkészlet méltó felhasználására. Ez esetben egy kb. 5 dekás Roquefort darabka figyelt az egyik polc mélyén, már lassan a saját lábán mászva. Az érlelt sajtok nagy előnye, hogy az érlelés során kialakult mikrokultúrájuk, a bennük élő mikroorganizmusok egyensúlya hosszú időn át nem engedi, hogy boruljon a rendszer, azaz, hogy megromoljon a sajt. A kéksajtok, fehérpenészes sajtok a lejárati időn túl egy-két héttel még vígan fogyaszthatóak, ha valakit zavar, levághatja a növekedésnek indult nemespenészt - én ezt sem szoktam megtenni.

Az alábbi recept nagy kedvencem, de csak akkor főzöm, mikor Meli nincs itthon, mert a kéksajt illatától a világból kiszalad. Nem vagyunk egyformák - nekem mámoros az íze. A sós Roquefort (márványsajt, gorgonzola; szabadon behelyettesíthető) az édes hagymával csodás összhangot alkot. A risoni nyersfordításban rizsszemtésztát jelent, ezzel baromi jó, de szerintem bármilyen rövidebb, falatnyi tésztával működik.

KARAMELLIZÁLT HAGYMÁS, KÉKSAJTOS RISONI

Kell hozzá:

fejenként 10 dkg risoni tészta

egy fej vöröshagyma (esetleg fehér hagyma)

egy darab kéksajt (5 dkg elegendő)

olívaolaj

bors

esetleg egy csipet (nád)cukor

Kezdd el főzni a tésztát bő, sós vízben. Ezalatt vágd apróra a hagymát, és olívaolajon, alacsony hőfokon 15-20 perc alatt karamellizáld. Az alacsony hőfok nagyon fontos: nem éghet meg a hagyma, csak lassan üvegesedjen - szép lassan a természetesen jelen lévő cukrok karamellé válnak, a hagyma megbarnul és édessé válik. Én egy csipet nádcukorral segítem a folyamatot, de erre nincs igazán szükség. Ha kész, húzd le a tűzről, morzsold rá a kéksajtot, majd borsozd (sózni szerintem nem kell). Forgasd össze a tésztával, aztán faljátok be.

Ádám

péntek
dec.162011

Kvázi no comment

...És most a tök nyersen is bemutatkozik.

TÖK- ÉS ZELLER-CRUDITÉ KÉKSAJTMÁRTOGATÓSSAL

hozzávalók

1 kis sütőtök

1 csomag szárzeller

20dkg kéksajt

10dkg krémsajt

1/2 doboz joghurt vagy tejföl

1 gerezd fokhagyma

1/4 szerecsendió

5 szem szegfűbors

A zöldségeket megmosom, megtisztítom, felcsíkozom, tálra rendezem. A mártogatóshoz a sajtokat és a joghurtot egy keverőtálba teszem, belereszelem a fokhagymát és a szerecsendiót, a szegfűborsot egy mozsárban porítom, szintén hozzáadom, majd az egészet alaposan elkeverem, és a zökdségek mellé kanalazom. 

Pillanatok alatt megvan, egyszerű, elegáns, egészséges - remek vendégváró.

Éva

csütörtök
jún.092011

Fogjuk rá, hogy nyár

A vágyott nyári zsongás jegyében lent egy üdítő és meglehetősen aromás levesrecept egyenesen Debrah Mayhew Levesek nagykönyve című remekművéből (pici változtatással), ami angolul nemes egyszerűséggel "Soups" névre hallgat. Ezt a könyvet minden kezdő és gyakorló háziasszonynak meleg szívvel ajánlom, mert a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, a melegtől a hidegen át, az egytálétel leveseken keresztül hatalmas repertoárral szolgál a mindennapokra és a különleges alkalmakra egyránt. Nekem kezdő anyukaként a kislányom hozzátáplálása idején is rengeteg ötletet adott a zöldség-zöldség, zöldség-gyümölcs, zöldség-fűszer párosításokra vonatkozóan. (Egyébként pedig ez a másik könyvem, amit évekkel ezelőtt diadalittasan hoztam haza New Yorkból, mondván, hogy micsoda egyedi darab birtokosa leszek itthon, majd két évvel később megjelent magyarul - Mindannyiótok szerencséjére.)

A lenti recept kapcsán még annyi kulisszatitkot elárulok, hogy a tavalyi év januárjában, azon a bizonyos legelső kupaktanács-ülésen, ahol eldöntöttük hárman, hogy belevágunk a közös blog írásába Magyarországon elsőként csapatban, ezzel a levessel - és még néhány más finomsággal - vártam Dorcit és Ádit nálam. Dorci egy vekni gőzölgő ír szódakenyérrel állított be, amit be is faltunk egy ültő helyünkben a leves és a kencék, saláták mellé. Dícsérték a levest a srácok nagyon, de tény, hogy az akkori import paradicsomnak nem volt olyan magasztos íze, mint a mostani nyárinak (t.i. konzervből nem lehet megcsinálni ezt a receptet, ezért kicsit macerásabb is, de az ízéért minden perc munkát megér), úgyhogy ha valamikor, hát ennek a levesnek igazán most van a szezonja. 

SÜLTPARADICSOMLEVES KÉKSAJTTAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

répa

póréhagyma

1.5kg kemény érett, kemény paradicsom

4 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

1.2l csirkealaplé (bio leveskockából)

5-6 levél friss bazsalikom

15dkg kéksajt

1/2dl joghurt

paradicsomkockák, teljeskiőrlésű grissini és olívaolaj a tálaláshoz

A recept maga nem bonyolult, csak az előkészítés miatt picit időigényes, hiszen a paradicsomokat meg kell hámozni, és ki kell magozni. Ehhez egy nagy edényben felteszek 2l vizet forrni. Amíg felforr, a fokhagymákat megpucolom, és apróra felkockázom, félreteszem. A sütőt 190 fokra begyújtom. A megmosott paradicsomokat a bugyogó vízbe beledobom 1-2 percre blansírozni. Ha a paradicsomhéjak megrepedtek, kiemelem őket, majd meghámozom, felnégyelem, és kimagozom mindegyiket (a hihetetlen finom, kb. 3dl magos lé felhasználására a napokban felteszek egy húsmentes mussaka receptet), majd egy hőálló tál aljában a paradicsomhúst elrendezem, meglocsolom olívaolajjal, megsózom, borsot őrlök rá gazdagon, és meghintem a felaprított fokhagymával. Mehet 35 percre a sütőbe. A visszamaradt párolóvízből (amibe a paradicsom aromája lehelletnyire átörökítődött) 1.2 liternyit elkülönítek, amiből 2.5 leveskocka felhasználásával elkészítem az alaplevet.

Amíg a paradicsomok sülnek, a répát és a póréhagymát felkockázom, egy edényben olívaolajat melegítek, és megdinsztelem rajta a zöldségeket. A megsült, illatos paradicsomokat az alaplével együtt hozzáadom, felforralom a levest, majd visszaveszem a lángot és 20 percig fedő alatt hagyom összeérni az ízeket, megpuhulni a répát. 20 perc elteltével leveszem az edényt a tűzről, beletördelem a levesbe a kéksajtot, hozzáadom a bazsalikomleveleket és a joghurtot, végül botmixerrel az egészet krémesre összepürésítem, ízlés szerint sózom, borsozom. A tűzre melegedni még vissza lehet tenni, de forralni már nem szabad.

Én többnyire ezt a fogást bögrben szoktam tálalni egy-két paradicsomkockával, pár csepp olívaolajjal és kevés frissen őrölt borssal díszítve, két szál grissini kíséretében.

Jöhet a hatás!

Éva

péntek
máj.062011

Villám villantós

Ennek a levesnek a gondolata már korábban megfogant bennem, de még sosem jutottam el odáig, hogy el is készítetsem. Mint azt már bizonyára tudod, kedves Olvasó, nálam a konyhai ténykedésben három elsődleges szempont van: legyen egészséges, legyen ínyenc és pofon egyszerű. Ilyen kajaötletből pedig több születik, mint a pepecselős, túlgondolt, túlkomplikált változatból. Ez a leves kb. 10 perc alatt van meg főzésidővel együtt, és a vendégeid - ha nekik csinálod - tutira körberajongnak majd érte mind az íze, mind a különlegessége miatt.

KÉKSAJTLEVES MÉZBEN KARAMELLIZÁLT FÜGENYÁRSSAL

hozzávalók

1/4 kocka vaj

1 nagy fej vöröshagyma vagy 1 szál póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

1dl fehérbor

20dkg penészes sajt (gorgonzola dolcéval a legfinomabb, de a hiperekben kapható kéksajtok bármelyike is megteszi)

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

10dkg créme fraiche/joghurt

1tk méz

1/2 szerecsendió

1/2tk borsikafű (elhagyható, de lehet még fokozni az élvezeteket egy kis őrölt mustármaggal és gyömbérrel is, aki szeretné)

frissen őrölt bors

6db friss füge

2ek méz

1 (diós) ciabatta

Négy helyen fogok egyszerre dolgozni a gyorsaság kedvéért: kenyérpirító, vízforraló, egyik főzőplatni, másik főzőplatni.

A kenyeret felszeletelem, majd 1 liter vizet fölteszek forrni. Az egyik platnin a vajat egy főzőedényben felhevítem, közben a hagymát és a fokhagymát felaprítom, majd hozzáadom a vajhoz, és alacsony lángon megdinsztelem, végül felöntöm a borral. A másik platnin a mézet melegítem, miközben ketté vágom a megmosott fügéket, amiket aztán vágott felükkel lefelé beleteszem a mézbe, és hagyom 2 perc alatt megkaramellizálódni. Ezalatt a sajtot hozzámorzsolom a megdinsztelt hagymákhoz, és felöntöm a vízzel, amiben előzetesen feloldottam a két leveskockát. Az egészet egy habverővel csomómentesre elkeverem. Piríthatom is a kenyereket, mert már csak a fűszerezés van hátra. A szerecsendiót belereszelem a levesbe, ízlés szerint borsozom (sózni nem szükséges, mert a sajt és az alaplé is elég sós), belekeverem a mézet és a créme fraiche-t, végül meghintem a borsikafűvel, ha akarom, persze - tálalhatom is. A fügéket hármasával nyársra húzom, tányéronként kínálok egy-egy nyársat és pirítóst a leves mellé. Aki bátor szeleteljen hozzá kevés zöld chilit.

Szép hétvégét!

Éva

Ui.: Kisgyerekeknek és kismamáknak nem ajánlott - így ezt most én is csak megfőztem, és nézem, ahogy mások megeszik. :)

péntek
júl.092010

...és főz!

Megint összejöttünk mi, 9-en. Ki lélekben, ki online, ki pedig testben is jelen volt a rendszeressé váló kis produktív "szeánszunkon". Az aktuális házigazdánk, aki kedvesen hozzájárult, hogy nevesítsem nálunk - ezúton is kösz -, Bombera Kriszta volt. Ahogy őt és a tempóját elnézem, mindig arra jutok, hogy én már nyolcszor belehaltam volna abba, amit és ahogy ő csinál, de neki tuti vagy kilenc (9!!! :D) élete van, vagy egész mások az energiatartalékai, mint egy normális embernek. Mindenesetre a folyton szélvészként rohanó Krisztát látva azt gondoltam, talán jó néven vesz egy konyhában többé-kevésbé jártas segítő kezet az előkészületekben a vendéglátás napján, úgyhogy felajálkoztam. Több, mint örömmel fogadta. Mondhatni, lecsapott a felajánlásra.

Mivel tudom, hogy amúgy semmi ideje, és alapvetően energiája sem nagyon marad a konyhában varázsolgatni, arra gondoltam, olyan, számára is új receptekkel érkezem hozzá, amivel esetleg gyarapíthatom az eddigi főzőismereteit, a család által megismert ízek tárházát, és feltámasztom a konyhai ténykedés irányában a lelkesedését. Fontos, hogy az ember lányának, aki dolgozik és gyerekei vannak, családról gondoskodik, ne menjen el a kedve az alkotástól azért, mert olyan receptekkel harcol nap, mint nap, ami túl macerás, időigényes. Persze, hogy így teherré válhat a főzésnek már a gondolata is.

Két fogás esetében hozott anyagból dolgoztam, hármat viszont aznap délelőtt ötlöttem ki. Gyorsan összeírtam, miket kell venni, és a nap közepén egy villámrandi keretében el is rongyoltunk beszerezni a hozzávalókat. (Én állásinterjúra menet talpig elegánsban, magassarkúban repültem a bevásárlókocsi után - mókás egy látvány lehettem -, Kriszta pedig egy híradó és egy találkozó között félúton, szokás szerint rohanóban.) Miután végeztünk, azt mondtam, elég lesz a vendégek érkezése előtt egy órával összeverődnünk, mert a tervezett 5 fogást 40 perc munkával el fogjuk tudni készíteni. Kriszta kikerekedett szemmel, tátott szájjal, teljesen hitetlenül, már-már pánikkal a szemében nézett rám. Azon a ponton még nem tudtam megnyugtatni. A menüsor a következőkből állt: fügés, kéksajtos, pármai sonkás forró tésztafalatok, fokhagymás-chilis olajban sült rákfarkak puha kenyérrel, füstölt lazacos rákpasztakanapé (recept a hétvégén), Jamie-csirke fóliában sült rozmaringos burgonyával és zöldsalátával, végül mézben karamellizált, sütőben sült morzsás gyümölcsök (ezt is majd felteszem) gyömbéres joghurtfagyival.

Mindketten szokásunkhoz híven késve estünk be. Aztán nekiláttunk. ...És Kriszta fogásról fogásra rácsodákozott, hogy "ez tééééényleg csak ennnnnnyi???!!!". Nos, tényleg. Nem csalás, nem ámítás: a teljes menü 40 perc munkával az asztalon illetve a sütőben volt. És a mi Krisztánk belelkesedett. Elkapta a gépszíj. Olyannyira, hogy még melegében elkérte a recepteket. Úgyhogy most adom őket sorban és a legnagyobb örömmel. Azt mondta, megreformáltam a konyhai életét. Már megérte!

FÜGÉS, KÉKSAJTOS, PÁRMAI SONKÁS FORRÓ TÉSZTAFALATOK

Hozzávalók

levelestészta

1 tálca pármai sonka (adalékanyagmentes, mint pl. a Prima)

5db friss füge

1 doboz bármilyen kéksajt (gorgonzolával a legfinomabb)

1 csokor friss bazsalikom

frissen őrölt bors

5ek olívaolaj

(1 tojás)

A sütőt 180 fokra belőttük. Megkértem Krisztát, hogy egy nagy tepsiben a levelestésztát sütőpapírostól terítse ki. (Ezen a ponton választhattuk volna, hogy egy felvert tojással végigkenjük a tészta felszínét, hogy szebb legyen, de nem akartam bonyolítani.) A sonkaszeleteket 2-3 cafatra tépve hanyagul rádobáltuk (és nem ráfektettük!) a tésztára, a kéksajttal Kriszta bíbelődött, kézzel rámorzsolta a sonkával borított tepsire, addig én a fügéket negyedeltem, majd egyenletesen eloszttam a színen, végül az egészet a szép, egészséges bazsalikomlevelekkel megszórtuk. Olívaolajjal bőségesen meglocsoltuk a közös alkotásunkat, borsot őröltünk rá, és betoltuk a sütőbe 20 percre, de legalább is annyi időre, amíg a tészta meg nem pirult. Elégedetten dőltünk hátra: ez is megvolt. Ráadásul két fogás elkészítése között még szusszanni is maradt időnk.

Ennek az ínyenc tepsis csodának, ahogy a többi ételnek is, nagy sikere volt a vendégek körében. Kriszta büszkén feszített, mint - egyébként remek - vendéglátó, hogy ez tőle, nála, általa. Lehetett is büszke! Én is az voltam/vagyok rá! Remélem, lesz ismétlés háló nélkül! A recept már nem akadály.

Éva