Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in káposzta (12)

hétfő
nov.022015

Mivé lettél, Kolbászfeszt?!

Békéscsabai lány lévén már az anyatejjel szívtam magamba a családi hagyomány alapján évtizedek óta készülő, mára mesteri magaslatokba emelt házikolbászunk "ilyennek kell lenni" ízét, illatát, színét, amihez foghatót minden elfogultság nélkül mondom, még sosem kóstoltam. (Na, jó, Árpás Lacié volt az első, ahol elbozonytalanodtam látva, hogy úgy is néz ki, az íze is kísértetiesen hasonló... még az is lehet, hogy ugyanaz? De nem. Csak szimplán kiváló.) Mint a véres kardot, büszkén is hordozom ajándékba a szüleim keze munkáját, külföldre vásárfiának, veszem elő sokfogásos vacsorák végén a vendégeknek a család büszkeségét. Emlékszem még a panelben a nagyszüleim (meg párhuzamosan minden élő és mozgó csabai) hokedlis sufnituning kolbász- és hurkatöltés mutatványára a disznóvágások idején. Na, neeeem. Az én Papám, aki hírhedt maximalista, mára a több évtizedes tapasztalatával akár doktori disszertációt is tudna írni a füstölés módszertanának mikéntjéről, a használandó hús és paprika milyenségéről, a szárítás, a tárolás metodikájáról. Ezt a receptet nem lehet csak úgy elkérni. Illetve el lehet, csak sosem lesz olyan... Ezért ennek a leírásába most bele sem fogok. Ehelyett a hétvégi Csabai Kolbászfesztivál "élményén" felbuzdulva egy saját kis disznótorszemelvényt mutatok a tőlem megszokott kicsit más formában. Talán ezzel sikerül magamban helyrebillentenem a mostmár többedjére tapasztalt csalódottságot, hogy a Kolbászfesztivál sem a régi...

RIZSPAPÍRBAN SÜLT MÁJAS HURKA PIRÍTOTT SAVANYÚKÁPOSZTÁVAL

hozzávalók

10dkg füstölt zsírszalonna

1 fej vöröshagyma

2 adag csirkeparólék (nyak, szív, zúza, máj - amikor egész csirkét sütök, a benne lévő zacskónyi aprólékot lefagyasztom, két csirke után adott a mennyiség)

1kk só, frissen őrölt bors

2 gerezd fokhagyma

2 ág majoránna

6 lap rizspapír

1dl zsír

1/2kg savanyúkáposzta

A felcsíkozott szalonna felét közepes lángon kiolvasztom a majorannával, lepirítom benne a csirkenyakat, zúzát, szívet, sózom, borsozom. Hozzáadom a felaprított hagymát és fokhagymát, üvegesre párolom, végül a májat, aminek minden oldalát csak egy percig pirítom. A megsült szívet, zúzát, májat és a nyakcsontól lefejtett húst géppel vagy késsel darabosra aprítom, majd egy villával formázható masszává összedolgozom. Ujjnyi adagokat teszek a benedvesített rizslapokra, feltekerem őket, majd a hurkák minden oldalát forró zsíron megsütöm. Párhuzamosan a maradék csíkozott szalonnát kiolvasztom, magas lángon lepirítom rajta a káposztát, amit aztán tányérokba szedek, és a félbevágott hurkákkal kínálom. Kevés mustár is jól áll a fogásnak.

Éva

csütörtök
okt.222015

Még mindig a kacsa

A kacsa nagy kedvenc az amúgy vörös húsokat nagyon is kedvelő családomban. A mellét különösen gyakran készítem, mert gyorsan megvan, és fejedelmi lakomával kecsegtet. A korábban kikísérletezett narancsvaj ízvilága inspirálta a következő fogást. Amíg nem lesz újra nagy választék a napérlelte, itthon termő friss gyümölcsökből, addig marad a körte, az alma és déligyümölcsök, aminél viszont nincs opció: azok minden szezonban így is, úgy is messziről jönnek.

ROZÉ KACSAMELL NARANCSVAJJAL ÉS TAMARINDOS PIRÍTOTT KÁPOSZTÁVAL

hozzávalók

2 kacsamell

só, bors

1 közepes lilakáposzta

2ek tamarind

2ek kókuszvirágcukor

1 narancs leve és héja

narancsvaj (ld. korábbi recept)

Az egy napja besózott, beirdalt kacsát egy serpenyőben 20 percen át bőrén pirítom a legalacsonyabb lángon, időnként leöntöm róla a zsírt. A megtisztított és vékonyra felcsíkozott káposztát a kacsazsíron közepes lángon elkezdem pirítani, közben sózom, borsozom, hozzáadom a narancs levét, a tamarindpasztát és a kókuszvirágcukrot. A kacsát húsz perc után megfordítom, és a legnagyobb lángon 2 percig sütöm, majd 5 percet pihentetem. A kész káposztát tányérokba szedem, a kacsát háromcentis szeletekre vágom, elrendezem a káposztákon, végül narancsvajat kanapazok rá, végül reszelt narancshéjjal, friss borssal fejezem be a tálalást.

Éva

szerda
febr.052014

Visszapótlás

Év vége. Nagyszülők. Síelés. Ünnepek. Amikor az év elkezdődött, láthatón teljesen kibillent a család a normál táplálkozási kerékvágásból. (Már aki.) Ennek eredményeképpen január elején a fele nem is tudott ellenállni a minket körülvevő baciknak, és ágynak esett. Az maradt talpon, akinek volt kellő tartaléka és/vagy erős immunredszere, hogy kellő ellenállóképességgel felvértezve átvészelje a "vitaminínséges" időszakot. Ez nagyjából a nagylányom volt és én.

Bár a szilveszteri síelés alatt a többi gyerek étkezését látva Lola sem akart kimaradni a ránotthús-krumpli-nápolyi-tictac-műanyagkakaó... soxarteszünksemmitáplálót közösségteremtő mozgalomból, hazaérve, mikor a maradék tortillákat előhalásztam a fagyasztóból és megcsináltam azt, amiről úgy gondoltam, nincs az az isten, hogy ezt a kölkök egyáltalán fontolóra vegyék, hogy a szájukhoz emelik, a legnagyobb meglepetésemre sáskák módjára szívták fel a full ropogós nyerszölséges fajitast. Csak nem ki volt éhezve a szervezetük?

BÉLSZÍN/HÁTSZÍN FAJITAS JOGHURTOS KÁPOSZTA-ÉDESKÖMÉNY-RÉPA SALÁTÁVAL TORTILLÁBAN

hozzávalók

kész vagy házi tortilla (gyors recept itt)

a fajitashoz

20dkg bélszín/hátszín (nyilván bélszínből sokkal finomabb és szebb a végeredmény)

, frissen őrölt bors

1-1 csipet egész római kömény és koriandermag, szárított oregánó és őrölt chili

a salátához

1/4 lilakáposzta

1 édeskömény

1 répa

2 szál újhagyma vagy 1/2 fej lilahagyma

1 csokor korianderzöld

az öntethez

2dl kefír/joghurt

2 gerezd zúzott fokhagyma

1tk

1/2 lime leve

A tortillákat korábban megsütöm, hűtőben/fagyasztóban tárolom felhasználásig. (Aki nem idegenkedik az adalékoktól, az használjon készen kaphatót.)

Egy vasserpenyőt tűzforróra felhevítek. A fűszereket egy mozsárban porítom. A bélszínt/hátszínt ráteszem a forró vasrácsra, fűszerezem. Egy-két perc elteltével fordítok rajta, és a megsült oldalát is fűszerezem. Én a bélszínt medium-rare állapotban szeretem, így még kettőt fordítok a húson, és már teszem is alufóliába pihenni. A forró rácsra pedig a tortillákat ültetem melegedni - egyiket a másik után, mindkét oldalukra kicsit rápirítva.

Amíg pedig a hús sül, a zöldségeket gyalulom le, illetve a korianderzöldet aprítom. Az öntet hozzávalóit is elegyítem, a zöldségekre öntöm, és az egészet összeforgatom.

A forró tortillákba vékonyan szelt bélszínt teszek, megpúpozom a salátával, feltekerem, félbe vágva kínálom, igény szerint chilipaprikával kiegészítve. Csomagolva is remek fogás lehet egy munkahelyi vagy egy kirándulós ebéd gyanánt.

Éva

csütörtök
jan.312013

Közkívánatra

Amikor a csilis-aszaltszilvás káposztakrémleves gondolatát kifőztem magamból, és megosztottam a FB oldalunkon, érkezett a kedves állandó Olvasónk, Stephanie kérdése, hogy ez a leves sós-e avagy savanyú. Én a válaszomba rögtön bele is foglaltam az ígéretet, hogy bár ez egy édes fogás, nemsokára elkészítem a savanyú változatát is. Nos, ím.

SAVANYÚKÁPOSZTA-KRÉMLEVES KOLBÁSZCHIPSSZEL

hozzávalók

1/2kg savanyúkáposzta (hordós, eredendően babérlevéllel, köménnyel, borssal fűszerezve általában)

3/4l víz

2 bio zöldségleveskocka

1ek méz/nyírfacukor

2dl kefír (elhagyható)

néhány szelet csípős csabai kolbász (lehet írígykedni - én a szüleim verhetetlen házi kolbászát használtam)

frissen őrölt bors

lilahagyma

A kápszosztát a vízzel és a leveskockával felteszem főni, és fedő alatt addig hagyom, hogy a káposzta majdnem megpuhuljon, de még legyen benne egy kis "roppanás". Mivel a káposzta eleve babérlevéllel, köménnyel, sóval, borssal fűszerezett, gyakorlatilag semmi különösebb ízesítést a leves nem fog igényelni. Amíg a káposzta fő, a kolbászt hajszálvékony karikákra vágom, és szárazon egy serpenyőbe teszem. A szeletek mindkét oldalát megpirítom, és hagyom őket kihűlni. Amikor a leves kész, leveszem a tűzről, kiemelem belőle a babérlevelet, egy botmixerrel krémesre pürésítem, a mézzel helyreállítom a savasságát, egy kevés kivételével elkeverem benne az egész kefírt, és tálalom. 

Tálalásnál a tányérokba mert levest megcsorgatom a maradék kefírrel, réhelyezem a ropogós kolbászchipszeket, csöpögtetek köréjük a kisült kolbászszaftból, és tekerek a levesre friss borsot. Aki szereti, turbózhatja még nyers lilahagymával díszítés és extra ízhatás gyanánt. Én ezt fotózás után tettem, úgyhogy ezért nincs a képen, de anélkül már nem is tudom elképzelni.

Éva

szerda
máj.302012

A lónak is négy lába van...

Igen, én is esetenként félreteszem az elveket, a jó szokásokat, és vagy a korábbi rossz beidegződés vagy egy kényszer szülte döntés nyomán elrántom a kormányt egy McDrive-nál. Ilyenkor aztán tétován bámulom a kínálatot: a megszokott burger íz tudom, hogy bár nosztalgikus és csábító, de mekkora műanyag, ahogy a saláta is agyon van tartósítva, hogy a frissesség illúzióját keltse. Az öntet összetevőit meg egyenesen tilos elolvasni, ha nem akarunk rögtön fogyasztás után pánikrohamot kapni. Szóval nincs jó döntés, de ha egyszer idő sincs, meg korog a bendő, két gyerek horpaszt a hátsó ülésen, az autós asztaltgyümölcs- és magtáram kiapadt, és belátható időn belül nem tudok emberi feltételek mellett decens élelemhez jutni, hát akkor ráfanyalodom, hogy aztán jól megbánjam.

Így történt ez a minap. A választásom a káposztasalátára és a csípős csirkeszárnyra esett azzal nyugtatva magam hogy a káposztát annyira nem kell tartósítani, és a csirke szárnya nem szójával és kukoricával kevert préselt nyesedék, mint a "grillezett csirke" alapja, amivel a wrap (ejtsd helyesen: rep, és nem vrep, vrap, miegymás!) frappáns elnevezésű, egészségesebb falatokkal kecsegtető borzadványban szembesültem. Ha nem a választott hamburgerben kapod a tonna cukrot és adalákot, hát beléd tolják az öntetekkel. Nincs menekvés! A káposztasaláta geil volt a cukortól, amit a majonézes öntet kölcsönzött neki (nem, nem én tettem rá - eleve bekeverik), a wrap ketchup (ejtsd: még mindig kecsáp, nem kecsöp! az up szót nincs az az elvetemült angol dialektus, amiben öp-nek ejtenék!) alapú mártásából is üvöltött a cukor. Boááááá. Mindez arra volt jó, hogy még úgy 6 órával az elfogyasztás után is vergődtem a gyomromban még mindig emésztetlenül kavargó szeméttől, és émelyegtem az "ízhatástól", ami ért.

Elszoktam ettől a művi világtól. Nem mintha baj volna. És hogy egy darabig biztos ne legyen kedvem arra vetemedni, hogy megálljak egy kiadóablaknál, hát egy masszív fejfájás is megfejelte az "élményt". Egy, egyetlen egy haszna azért mégiscsak volt ennek a látogatásnak: megihletett. Ez milyen???!!! A McDonald's megihletett!!! Háhhhh! ...Nos, igen, vágytam egy jófajta káposztasalátára. Hát megalkottam magam, így némiképp helyrebillent a lelki és fizikai békém.

KORIANDERES-CITROMOS ROPPANÓS KÁPOSZTASALÁTA TÖRÖKMOGYORÓVAL

hozzávalók

1 kisebb fej káposzta

lilahagyma

répa

1tk

frissen őrölt bors

1/2dl olívaolaj

1-2ek szezámolaj (elhagyható, bár ez adja az igazán füstös, mogyorós ízt)

1 citrom leve

1 csokor korianderzöld

10dkg törökmogyoró

A káposztát megmosom, legyalulom, egy nagy keverőtálba teszem. A hagymákat megpucolom, félbe vágom, és hajszál vékonyra szintén legyalulom, a répát meghámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem. A zöldségeket sózom, borsozom, megöntözöm az olajjal, ráfacsarom a citrom levét, a durvára vágott korianderrel és mogyoróval megszórom, végül az egészet alaposan összeforgatom. Hűtve egy-két napig eláll.

Kínálhatom magában extra joghurttal akár, vagy grillhúsok mellé. De dönthetek úgy, hogy a mogyorót kihagyom belőle, helyette bebundázok vele egy csirkemellet, báránybordát vagy szűzérmét, és kevés olajon, vagy olaj nélkül sütőben "kirántom". (Jelen esetben én egy mogyoróbundás, sütőben sült csirkemellet köreteként tálaltam a salátát. Ehhez csirkemelleket sóztam be, kevés ácsorgás után beleforgattam őket zablisztbe, tojásba és hengerelt zabpehely, darált törökmogyoró valamint kevés reszelt parmezán sózott, őrölt korianderrel fűszerezett keverékébe, majd elrendeztem a melleket egy olíva olajjal végigsímított tepsin, meg is öntöztem őket kevés olajjal, és 195 fokon 40 perc alatt készre sütöttem.)

Nálam itthon szinte minden bio, ami csak annyit jelent, hogy az alapanyagok termesztése/szállítása/raktározása/esetleges feldolgozása során feltehetően kevesebb (semennyi) kemikáliával találkoztak, amíg hozzám eljutottak. Így garantált, hogy legalább ettől nem fájdul meg a fejem...

Éva


kedd
máj.292012

Káposzta meg tészta

Ismét a hűtőben megbúvó maradék alapanyagok indították be a fantáziám: volt egy fél káposztám meg egy guriga leveles tésztám. A káposztás rétesért odavagyok, valami ilyesmi lebegett a szemem előtt, de persze az ízesítés nem a megszokott módon történt. Én ugyan ebédre főztem, gyors vendégváró falatnak tökéletes - 20 perc munka sincs vele.

A jalousie-ról már írtunk; a "zsalu" szavunkra nem véletlenül hasonlít, gyökere ugyanaz a szó, a francia jalousie (féltékenység). A Közel-Kelet háremhölgyeket féltékenyen rejtő áttört ablaka él tovább az árnyékot adó zsalugáter formájában (fenêtre jalousie) - ez utóbbi formája adta az ötletet ehhez az ételhez.

KÁPOSZTÁS MINIJALOUSIE

kell hozzá

egy fél káposzta

egy guriga konyhakész leveles tészta

1 fej vöröshagyma

füstölt tofu (DM-ben kapható bio) vagy bacon

2-3 gerezd fokhagyma

2-4 evőkanál juharszirup

egy friss chili

egy pohár tejföl vagy joghurt

(friss) kakukkfű

1 tojás sárgája

Olajon serpenyőben párold meg a felkarikázott vagy -kockázott hagymát, majd add hozzá a füstölt tofut (vagy bacont). Pár perc pirítás után a reszelt káposztát, zúzott fokhagymát és a kimagozott, felparított chilit is borítsd hozzá, sózd meg, párold puhára. Amikor már majdnem kész, törj rá borsot, és keverd hozzá a juharszirupot. Hagyd kicsit hűlni.

A leveles tésztát tekerd ki, majd vágd 8-10 egyforma téglalapra. A lapok egyik felére halmozz egy evőkanál káposztát, majd hajtsd rá a bevagdosott másik felét. Kend meg tojássárgájával, szórd meg nagyszemű sóval és mehet a 220 °C-ra előmelegített sütőbe, légkeverés nélkül. 10-15 perc alatt megsül.

Keverj tejfölhöz vagy joghurthoz friss kakukkfüvet, ez lesz a mártogatós.

Ádám

hétfő
jan.092012

Második vagy első?

Mármint a gőzgombócok rangsorában a városban. Nagy kedvenc a Momotaro kínai étterem a Parlament közelében, és hiába böngészem az étlapot, hiába tudom, hogy oda a ramenért kell menni, mindig gőzgombócot rendelek.

Már a tálalás is óriási, abban a bambuszpárolóban érkezik, amiben készre puffad. Ezeket a párolókat elvileg sose mossák el kemikáliákkal, kizárólag forróvízzel (akárcsak a wokot) - a legalább húsz percig tartó párolási folyamat alatt úgysincs esélye a baciknak, az étel viszont minden alkalommal egyre ízesebb.

Hiába faggattam a pincéreket, honnan lehet beszerezni egy ilyen párolót, méla hümmögés volt a válasz. Őrzik a titkukat. De nem eléggé: mind a feleségem, mind a húgom talált a városban ilyet, karácsonyi ajándékként meg is érkezett a fa alá. Pár nappal később már puffadt is benne az első adag gombóc, ám az eredmény felemás lett. A természetesség és környezettudatosság jegyében sütőpapír helyett káposztalevelekkel béleltük ki a párolót, ám ez végzetes hibának bizonyult, mert a levelek rátapadtak a gombócra. A zöldséges tölteléket előpároltuk, ettől ízletes, ám felismerhetetlen péppé lett a gombócban. A pároló alatt nem pótoltuk a vizet, a párolás lassan füstölésbe fordult - és még így is finom volt. Azt mondtuk, ez most a második legjobb gőzgombóc a városban. De mi ugye többre vágyunk.

A második nekifutás már sokkal jobb eredményt hozott. A zöldség nyersen került a gombócba, így épp harapóssá vált a párolás után. A sütőpapír sajnos tényleg sokkal jobb megoldás a káposztalevélnél, amíg banánlevél nincs, ez marad. Mindkét esetben teljes kiőrlésű rozsliszttel javítottuk a fehérlisztet (elvileg kizárólag az utóbbiból készül), 4-1 arányban - a kelt tészta többet nem nagyon bír el.

PÁROLT ZÖLDSÉGES GŐZGOMBÓCOK

Kell hozzá:


2 evőkanál nádcukor/méz

 

30 dkg liszt (én fehér és teljes kiőrlésű keverékét használtam)

fél zacskó szárított élesztő

2 evőkanál olaj (földimogyoró vagy napraforgó)

pár csepp szezámolaj

egy zacskó sütőpor

ízlés szerint zöldségek, én kelkáposztát, póréhagymát, shitake-gombát használtam

világos szójaszósz

fokhagyma

még pár csepp szezámolaj

friss csili

póré- vagy újhagyma

2 dl langyos vízben oldd fel a mézet vagy a cukrot, majd futtasd fel benne kicsit az élesztőt. Keverd hozzá a liszet és az olajat, puha, de nem folyós tésztát kell kapnod. Egy tálat kenj ki vékonyan a pár csepp szezámolajjal, ebbe borítsd bele a tésztagolyót és görgesd meg, hogy bevonja az olaj. Meleg helyen, letakarva legalább két órát keleszd.

A zöldségeket aprítsd fel, minél keményebb egy zöldség, annál kisebbre (pl. a káposzta maradhat nagyob darabokban, a répát egészen vékonyra vagdosd). Sózd meg kicsit.

A megkelt tésztába keverd bele alaposan a sütőport, majd oszd 10-12 részre. Lisztes deszkán nyújts belőlük lapos korongokat, egy-egy kanál zöldséget púpozz rájuk, majd csomagold batyukká őket. Sütőpapírral bélelt párolóba rendezgesd el lazán, majd párold 15-20 percig.

A mártogatóshoz paszírozz egy gerezd fokhagymát, apríts egy kis póré- vagy újhagymát, ha szereted, akkor egy kis csilit és pár csepp szezámolajat keverj egy kis tálka szójaszószba. Ha túl sós, kis vízzel higíthatod.

Pálcikával enni jó móka! És hogy még mindig csak a második legjobb-e a városban? Egyelőre igen, de nem maradunk szégyenben.

Ádám

péntek
okt.072011

Cvekedli, csak jól

Tegye fel a kezét, aki nem utálta a káposztás tésztát a menzán. Szitokszóvá süllyedt a neve, az ehetetlen, rossz étel szinonímájává vált. Ha fel kellett sorolni az öt legellenszenvesebb fogást, ez biztosan köztük volt.

Mert persze ezt is rosszul készítették. Nehéz áttörni a kellemetlen emlékek gátját és megízleltetni a családdal ezt a verziót, de ha sikerül, a reakció mindig ugyanaz: ez ILYEN jó kaja? Ilyen jó, hát. Csak jól kell csinálni.

A káposzta ízeit kiemeli az édesítés, de ez ne cukorral történjen, hanem mézzel, vagy, mint én szoktam, juharsziruppal. Só, bors, és a saját trükköm: egy gerezd fokhagyma. Állat.

Próbáljátok ki egyszer - nincs vesztenivalótok, mert filléres vacsora, ha meg nem ízlik (amit kétlek), akkor esztek hideget.

KÁPOSZTÁS CVEKEDLI

Ami kell hozzá:

kockatészta (ehhez tojásos kell, nem jó a durum), fejenként kb 12 dkg

egy kis fej káposzta (a fele is elég lenne, de úgy nem kapsz a boltban)

olívaolaj

egy nagy gerezd fokhagyma

juharszirup/méz

A káposztát csíkozd fel vékonyra, pirítsd körbe olajon, majd párold félpuhára. Sózd, borsozd, add hozzá a zúzott fokhagymát, végül locsold meg a juharsziruppal.

Mialatt párolódik a káposzta, főzd készre a tésztát. A tojásos tészta nem jó al dente, ezt puhán finom. Ha kész, forgasd össze a káposztával, egy perc múlva ehettek is.

Ádám

szombat
jún.042011

Mindenből a legjobbat! - 1. felvonás

Mindenből a legjobbat! Ez az idén először, a Sziget Kft. szervezésében megrendezésre került, Magyarország csúcsgasztronómiáját annak képviselőin keresztül bemutató fesztivál szlogenje. És valóban: a rendezvény mind színvonalát, mind kiállítói összetételét, mind pedig látogatóközönségét tekintve felnő a szlogenben megfogalmazott üzenethez.

A belépő 2,900.- Ft, ami már a kapuban korrektül jelzi, hogy bent mire számíthtunk: fesztiválokhoz képest az átlagnál magasabb árfekvésre, ezzel együtt csúcsminőségre az ételek alapanyagait, elkészítési módját, tálalását, az általános vendéglátást és minden mást tekintve. A helyszínválasztás remek, a sorok szellősek, a terep átlátható, a navigáció kifogástalan, az egész rendezvény jól szervezett, emberléptékű. A padokon szétszórva zenészduettek halk gitár- és énekhangja biztosítja a meghitt, kellemes hátteret az ízlelgetésekhez, beszélgetésekhez. Aki ide beteszi ide a lábát, az bizony nehezen tud elszakadni! Azon túl, hogy igényes fabútorokon fogyaszthatjuk el a látványosan szervírozott, ínyenc falatokat, mindezt leöblíthetjük hazánk bor- és pálinkanedűivel, rengeteg ismerőssel találkozhatunk, akikkel mind egy közös cél terel minket erre a párezer négyeztméterre: a minőségi kulinária iránti rajongás. Ez már adja is a beszélgetések alaphangját, az ételek és a rendezvényszínvonal kielemzésének a témáját. Az általános vélekedés messzemenőkig pozitív: akivel eddig beszélgettünk, mindenki elismerően nyilatkozott a fesztiválrólról an bloc. Bár az esemény rétegműfajhoz híven méreteit tekintve szolíd, a kínálat ételből-italból mégis olyan széles, hogy egy nap kevés arra, hogy a kulináris kalandor látogató kiaknázhassa annak az előnyét, hogy az ország gasztroelitje itt gyűlt össze mind, egy helyen. Standról standra járva csak kapkodjuk a fejünket: húúúha, ezt is meg kell kóstolni... meg azt is... Az egytálétellel jóllakni vágyó közönség nem jár jól a Budai Gourmet-val, de aki tobzódni szeretne a szofisztikált ízekben, végig szertné próbálgatni az ország legjobbjainak a kínálatát minőségi környezetben, annak itt a helye. Megmutatjuk miért.

CHATEAU VISZ - A VIDÉK DÍJNYERTES GYÖNGYSZEME

Kacsa-rilette cornetto kovászos uborka chutney-val


ROSENSTEIN - KÓSER HAGYOMÁNY ÉS KREATIVITÁS SZÍVÉLYES VENDÉGSZERETETBE OLTVA

Az óramutató járásával megegyező irányban: Pászka bruschetta; Kapros nyári liba töltött káposzta; Mentás töltött paprika

 

TIGRIS - EGYSZERŰEN CSAK: A LIBAMÁJ-SPECIALISTA

Vákuumban készült libamáj rebarbarával, salátával és medvehagyma-emulzióval

 

BALDASZTI'S - KÖNNYEDSÉG ÉS ELEGANCIA, BISZTRÓ A JAVÁBÓL

Az óramutató járásával megegyező irányban: Rozé kacsamell raz el hanout fűszerkeverékkel és hideg kapros tökfőzelékkel; Csirkemell zöldalmás-mustáros öntettel és salátával

 

COSTES - A NEMZETKÖZI MICHELIN MINŐSÉG

Az óramutató járásával megegyező irányban: Andalúz gazpacho saját köretével; Kacsamáj és marhalábszár terrine, rukola és parmezánforgács; Pisztácia mousse, konfitált cseresznye, fehér csokoládéhab; Házilag sózott lazac, narancs- és édesköménysaláta

 

Egyelőre ennyi fért belénk és az időnkbe. Ma folyt. köv. Még sok mindent nem láttunk, nem kóstoltunk. Ami ma-holnap mindenképpen sorra kerül: Kistücsök, Pastrami, Gere-Mandula, Bock, Laci konyha, Mák bisztró, Aranyszarvas, Nobu, Arany Kaviár, Déryné, Anyukám mondta... de ott van még a WAMP spájz a sok kézműves csodával, a Húspatika, a Petit Pain Pékség, a Sarki Fűszeres, és... és... és... és... és. Gyanítom, ma a társaság jelentős résznek a borászatok és pálinkafőzdék standjai sem maradnak ki a szórásból. :)

Találkozunk a Millenárison! Kellemes kóstolgatást, szép hétvégét kívánok!

Éva

vasárnap
jan.092011

Brilliáns

Elindult az Újév, ezzel együtt egy tervekkel és reményekkel teli újabb 365 nap, sok szempontból talán egy új élet kezdete. Az elkövetkező hónapok várhatóan munkával és megannyi változással teli időszakára kellően rápihentünk. Volt itt egyhetes vidéki karácsony, csendes, háromnapos baráti Szilveszter, finom étkek, kellemes italok, örömteli találkozások, tartalmas beszélgetések. Békés, meghitt idill volt azokkal, akik a legfontosabbak: családdal, közeli barátokkal, egymással. A legszebb ajándék. Bár az év minden időszaka ilyen zavartalanul telne!

A Szüleimnél otthon töltött egy hetet részben a megszokott ízek és programok, részben némi újítás jellemezte - többnyire az én kezdeményezésemre. Talán a sors iróniája, hogy ebben a - már nem emlékszem ki által, de rém találóan - gasztronómiai sivatagnak titulált régióban pont akkor, amikor a kulináriára ennyire ráhasaltam, pont az én szülővárosomban nyílt meg a szinte azonnal Magyarország egyik legjobb éttermének kikiáltott Brill bisztró. Édesapámat, vendéglátós lévén, szintén izgatta, hogy itt, ahol éttermet is alig találni, mivel akarhatja az odujukból előcsalogatni és tartósan meghódítani az egyébként újításra (pláne a konyha területén) nem kimondottan fogékony viharsarkiakat a bátor tulaj. A recept szerint egy vakmerő nyitás gondolatával, visszafogott vidéki stílussal (mielőtt bárki pejoratíve értelmezné jelzem, hogy a belsőépítészetben használt country irányzat magyar megfelelőjét értem ezalatt), egy kreatív séffel, minőségi helyi alapanyagokkal, korszerű konyhatechnológiával, no, meg jellegzetes, de újragondolt regionális ízekkel és fogásokkal. Ami pedig engem végképp megfőzött, az az eddig sehol nem látott fehér, vörös és vadmenütalálmány, ami révén lehetőségünk volt kis adagokban végigkóstolni szinte a teljes főételsort.

De vágjunk is bele!

SAVANYÚKÁPOSZTA KRÉMLEVES HÁZI VÉRESHURKÁVAL

Belépve kellemes, családias légkör, a felszolgáló személyében egy ismerős arc fogad. Nem is értem, miért lepődöm meg. Hiába éltem le az életem nagyobb részét máshol, azért mégis csak helyi erőnek számítok! 

Csaba, a tulaj már vár minket. Mint utóbb kiderül, nem csupán azért mert a Papám, akivel egyébként ismerik egymást, asztalt foglalt, hanem mert a Facebookon egy itt készült Bakcsy-kép alá kommentálva előrejeleztem a jövetelünket. Árpi meg nem volt rest szólni a tulajnak az - ahogy később ő fogalmaz - "értő" közönség várható érkeztéről. A nagyon megterített óriás körasztalról lemondva inkább a decens oldalsó box felé vesszük az irányt. Ünnepek közti időszak és hideg lévén nem teltházas az étterem, de nem is bánjuk, mert így van idő és lehetőség kérdeznünk, a személyzetnek válaszolni, összességében beszélgetni a vacsora melett. Jön az A4-es egyoldalas étlap, vele együtt egy halom újságcikk, a hely, az ízek, az alapanyagok, a chéf részletes bemutatása... a rendelés így egy kicsit csúszik. Ezt azonban feledteti a gesztus, hogy az éjjel egy francia recept alapján ihletett, frissen begyúrt véreshurkáért szaladnak el csak a kedvemért, hogy az étlapon szereplő savanyúkáposzta krémleves töltöttkáposzta betétje helyett ezzel tegyék még kerekebbé a fogást. Kiváltságos egy helyzet... és ízélmény! A Papa kóstolás után meg is jegyzi: Békés megyében, ahol nagy hagyománya van a véres hurkának, is nehéz jót találni, de ez kifogástalan. A selymesen savanyú káposztaleves ölelésében pedig egész egyszerűen telitalálat. Mielőtt belerondítanék a tálalásba, még egy-két gyors kattintás a szolid lámpafénynél (próbálva az adot fényviszonyok mellett a legtöbbet kihozni a képekből), hogy a beszámolót fotó is illusztrálja.

A folytatásban...

FEHÉR MENÜ

Nálunk mindenki szeret enni. Mind sokfélét, mind pedig sokat, de jelen esetben győz a kíváncsiság: senki nem tud ellenállni a menük kínálta széleskörű kóstolási lehetőségnek, így végül összebeszélés nélkül megrendeljük mindhármat. A fehéret a Papa kéri. Az ételsor tartalmaz egy sous vide csirkét sütőtökös gesztenyeágyon vajmártással (1), egy körösi harcsát vegyes hallével, házi csuszával, házi tejföllel és túróval (3), végül egy fácánrizottót sült fácánmellel (2). A komplett vacsora legkreatívabb eleme számomra a csirke mellé kínált köret: hiába olvastam, hogy gesztenye... meg tök... teljesen kizökkent a tudatból a látvány, ami sokkal inkább egy sültpaprikacsíkokkal kevert bulgurra emlékeztet. Mind ízre, mind állagra, mind pedig küllemre annyira zseniális, hogy a vacsora végén, amikor a chéf, Palotai Csaba, személyesen kijön bemutatkozni, nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg, hogy készült. Ő eldarálja, én meg győzzem megjegyezni... nem megy, így megyek majd én... vissza, újra. (A 100 fokon sütés és a vajmártás megmaradt. :)) Ezt az ételt illetően csak egyet sajnálhat az odalátogató vendég: hogy a fogás csak kis adagban, menüben fogyasztható. Innen üzenem a tulajnak, hogy érdemes lenne főfogásnak is előléptetni, olyan finom. (Következő gesztusként a gyerkőcöt megvendégelik egy extra adagra a csirkéből, az elfogyasztott vacsora után pedig előkerül a varázsládika tele játékkal, így nem csak nekünk kellemes az időtöltés.)

VÖRÖS MENÜ

A legnagyobb meglepetésemre ezt a triót a vörös húsokat kevésbé kedvelő párom választja. Így kilátásban van egy báránypecsenye hagymás babbal (1), egy marharostélyos sült céklával és hagymás burgonyakrokettel (2) valamint egy konfiált bőrös malackaraj malacfüllel, tócsnival és sztrapacskával (3). Ahogy sejtettem, a rózsaszín húsok nálam landolnak a legnagyobb örömömre, mert így megvan a vacsora hússztárja is a malac személyében... holtversenyben a marhával. A kíméletes hőkezelés révén a húsok ízéből és állagából a lehető legtöbbet hozza ki a szakács. Hiába, lehet lesznobozni a sous-vide és a confit korszerű konyhatechnológiáit az elnevezések miatt, de ezekbe a fogásokba egyszerűen nem lehet belekötni!

MENÜ BÉKÉS MEGYE VADJAIBÓL

Szoktam mondani, hogy én halon és zöldeken el tudnék élni, de akkor mindig szembejön velem egy vad, aztán egy bárány, aztán egy csülök, aztán egy bélszín, egy kacsa... issstenem, de jó is ...enni! A vad most sem kímél. Jön fácán, őz és vadkacsa formájában. Pontosabban jönne, ha nem ragaszkodna a tulaj hozzá, hogy az őz helyett mást válasszak. Én egy darabig kitartok, de ő hajthatatlan, így lesz az őzből egy kacsamáj friss tökös zöldsalátával, házi birsalmacsatnival (ld. a vörös menünél 4-es számozással!). Erre mondta Árpi bácsi, hogy büszkék lehetünk mi, csabaiak. Nos, vagyunk is! A fácán (ugyanaz, mint a fehér menüben), ami nekem a menü leggyengébb pontja volt, átvándorol a szárnyaskedvelő balszomszédhoz a marháért/malacért cserébe - mégsem tarthatok meg minden tányért! -, de a libamájjal töltött vadkacsámat vadkacsaapróval és -fasírttal, sütőtökkrokettel (fehér menü mellett 4-es kép) nem adom! Mennyei!

A három menü kilenc tányérjának összesen nyolc különböző fogása csak úgy jár az asztal körül, hogy mindenki meg tudjon kóstolni mindent. Igazi húsimádó ízorgia! Már csak a desszertek vannak hátra, hogy feltegyék a pontot az i-re.

RÁKÓCZI TÚRÓS, MÁKOS GUBA ÉS MADÉRTEJ

Az újragondolt kifejezés mindig a desszerteknél telik meg a legkomolyabb tartalommal. Itt sincs ez másképp: varázslatos kompozícióban érkezik a mákos guba helyben sütött kifliből, friss csipkebogyószósszal, ahogy a Rákóczi túrós is egy műalkotás. A madártej pedig... nos, az madártej... madártej esszencia, kvázi, kevés csokoládéval a tetején. Ott nincs sok variálás. Szimplán oda teszi, amit oda kell. Varga Gábor, kreatív cukrász chéf tovább húzza az étterem szakácsa által megkezdett ívet, és... touch down!

Az este a remek ételekkel, az otthoni környezetben megszokott közvetlenséggel, barátságos légkörrel, kellemesen telik, a gasztronómia, mint közös szenvedély adta kimeríthetlen téma révén talán egy kicsit hosszabbra is nyúlik, mint terveztük.

Jó élményekkel feltöltődve távozunk. A benti meleg fogadtatást a kinti mínuszok sem tudják feledtetni. És hát, jéééé: Békéscsabán étteremben jártam. Méghozzá nem is akármilyenben: az ország egyik legjobbjában! Egy okkal több mindenkinek egy viharsarki túrára (ahogy nekem is a gyakoribb hazalátogatásra)! Nem csupán az ételek, hanem a felülmúlhatatlan vidéki vendéglátás miatt is. Tényleg jó csabainak lenni!

Csabi, köszönjük a szíveslátást!

Éva

Ui: A számla végén ne lepődjön meg senki - mondom ezt én, aki 20 éve mindig meglepődöm, ha otthon kimozdulok: ez az étterem az országban minőségben sok mindent ver, de ár-értékarány tekintetében egész biztosan minden, azaz: MINDEN vendéglátóegységet maga mögé utasít! Mondom én: egy okkal több egy viharsarki túrára!