Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in kápia (17)

hétfő
nov.162015

Belevágok

Napok óta a hétvégi események nyomán születő reakciókat figyelem, a körülöttem lévő közvetlen és tágabb környezetem, a világ, a politika, a sajtó, a hétköznapi ember, a barát, a család, az ismerős reakcióit. A felháborodás, a megrendülés, a szomorúság, a düh, a félelem sok formában ölt testet, de gyakran a leírt vagy elmondott szavak és a mögöttes gondolatok kifejezetten sokkolóak, ezen eszmék általánossá válásának következménye pedig nem kevésbé ijesztő, mint maga a terror... kvázi beláthatatlan.

Az ember ösztönösen érez, a civilizált ember ezeket az érzelmeket aztán hagyja leülepedni, majd újrakeretezi őket, megszelídíti a szívét, a gondolatait, megrázza magát és továbblép. Az egyetlen lehetséges irányba: a megbékélés irányába. Tömegesen tették ki a napokban a felhasználók Martin Luther King örökérvényű idézetét a Facebookra, miszerint "A sötétség nem tudja a sötétséget kiűzni. Csak a fény képes rá. A gyűlölet nem tudja a gyűlöletet legyőzni. Csak a szeretet képes rá." A félelemkeltés egy rendkívül hatékony fegyver, amire mi, emberek jól kiszámíthatóan reagálunk. Bezártjuk az ajtóinkat, ablakainkat, szívünket, határainkat mindenki előtt, aki csak kicsit is hasonlít arra, aki fenyeget minket, és ezzel engedtünk a terrornak, belementünk a másik oldal élet-halál játékba. Ahelyett, hogy az elutasításunkat a megfelelő irányba csatornáznánk, és felmérnénk annak a vészélyét, amit az általánosítás hordoz magában. Ha elvakult félelmünkben hátat fordítunk az egyetlen lehetséges megoldásnak, összefogás és integráció helyett szegregálunk, az kikerülhetetlenül széthullást, szembenállást, háborút eredményez.

Sok muzulmán barátom él a világban szerte. Huszonéve meglévő barátaim. Aggódom értük. Vajon éri-e őket bántódás amiatt, mert ők kelet felé imádkoznak, Ramadánt ülnek és jobbról balra írnak alá. És aggódom magunkért, akik rendre beleesünk az előítéletes gondolkodás primitív csapdájába.

Amikor a kislányomnak a hétvégi eseményeket próbáltam a kilencéves fejében helyretenni, mielőtt az iskolában rázúdulnak a még mit sem sejtő kicsi gyerekek otthonról hozott sokat sejtető félmondatai, emberekről beszéltem neki: jó és rossz emberekről, nem pedig jó és rossz népekről. Merthogy ezt fontos már ilyen idős korában is tudni megkülönböztetnie. Fontos, hogy úgy nőjön föl, hogy tudja: bizonyos emberek és tetteik nem definiálják a velük azonos színű, vallású, származású embereket. Az ő iskolájába is járnak muszlim gyerekek. Úgy engedtem el ma reggel, hogy kértem, vigyázzanak egymásra. Részünkről kezdettől tudatos döntés, hogy sokszínű és vegyes kultúrájú közegbe járatjuk a gyerekeinket, és igyekszünk a legjobb tudásunk szerint toleranciára nevelni őket. Mégis aggódom. Mert bár nemzetközi iskola révén az "emberanyag" összetétele szülői vonatkozásban is magasabb iskolázottságot és haladóbb gondolkodást feltételez, mégis akadhat egy-egy más látásmóddal rendelkező "felnőtt", akinek egy kellően át nem gondolt, felelőtlenül elejtett, vagy épp szándékosan szajkózott ártó mondata beszivárog a kis közösségükbe, és rést üthet a féltve őrzött tolerancia pajzsán. Bízom az iskolában, bízom az iskola szellemiségében, és hogy azt megfelelően tudja közvetíteni a gyerekek felé, az általuk hőn hirdetett és védelmezett szabad gondolkodásra nevelve a kicsiket.

Egy másik kép is eszembe jut, amit sokat láttam keringeni a neten. Két kislányt ábrázol, egy feketét és egy fehéret, ahol az előbbi az utóbbi arcát símogatja, a felirat pedig: "A rasszizmus nem velünk születik. Megtanítják nekünk." Hát legyünk rossz nebulók! Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, kizökkenteni, ne engedjük, hogy a negatív érzelmek, mint a harag, a düh, a félelem befészkeljék magukat az érzéseinkbe, a gondolatainkba, a mindennapjainkba! Tudjunk szeretni előítéleten túl, élni terrortámadások után, értékelni a szabadságot, élvezni, hogy sokszínű a világ, és bízni, bízni, bízni abban, hogy ez így van jól.

Én ezt a gondolatmenetet szimbolikusan egy csodás közel-keleti fogással, az izraeli vagy más források szerint arab lecsóval, zárom. És innen üdvözlöm az európai, az arab, a latino, az ázsiai, a heteró, a meleg, a fekete, a fehér, a zsidó, a muzulmán barátaimat világszerte, valamint Néhányótokat ott, Párizsban, akik mind a "safe" gombra kattinthattatok szombaton. #parisisaboutlife #lifeisaboutliving #peace

SHAKSHUKA

hozzávalók

1/2dl olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 piros kápiapaprika

1ek őrölt római kömény

1tk őrölt koriander

1ek őrölt édes pirospaprika

1 csipet cayannebors

1 paradicsomkonzerv

3 tojás

5dkg fetasajt

1/2 csokor korianderzöld

A felszeletelt hagymát és paprikát az olajon 20 percig dinsztelem alacsony lángon. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, az őrölt fűszereket, és lepirítom kicsit, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, elkeverem. A masszát egy tűzálló tálba teszem, rámorzsolom a fetát, a tetejére ütöm a tojásokat, és 180 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig sütöm. Friss korianderzölddel és chilipehellyel kínálom. 

Éva

péntek
jún.122015

Dóri, Christina, Madrid...

Vicky, Christina, Barcelona után szabadon. Nos, a mi élményeink távol maradtak abban az egy ott töltött hónapban a film főszereplőinek az élményeitől, cserében volt penészes konyhájú, poros, pókhálós nappalijú házinéni, vontatott nyelvórák, tikkasztó hőség és egy-két emkélezetes buli, meg örökzölddé lett aranyköpés.

Nem sok memoárt hoztam el magammal a kint töltött időszakból, beleértve a mára megmaradt szókészletemet is. A nyelvtanfolyam keretei között megélt egynéhány rossz emlék ellenére mégis jószívvel emlékszem vissza rá - már amire emlékszem belőle. A 17 évesen az USÁ-ban cserediákként megismert madridi Christina barátnőm 8 évvel későbbi viszontlátásának és helyi vendégszeretetének élményére, a féktelen partikra, a vinnyogva röhögős felismerésre egy tűzijáték alkalmával, hogy a néni szájából kicsúszó "muy duro" kifejezés türkörfordítása a magyar "nagyon kemény"-nek, a megelégelt mocskos konyhának való nekiveselkedésünk során Dórival számtalanszor a szánkat elhagyó "hay de todo" (van itt minden) kínunkban röhögős felhördüléseinkre az egyre feltáruló szenny láttán, a WC- majd az azt követő utcajelenetre (Dóri, Te tudod), Toledotól Segovián át Granadán keresztül Malaga iktatásával Barcelonáig a csodás városokra, amit a nyelvtanfolyam leteltével volt szerencsém végiglátogatni az akkor szerelemmel, az azt követő dél-európai túránkra a legjobb barival és a néhai kis Ford KÁ-mmal... és az egyetlen dologra, amit fizikailag elhoztam magammal. Az egyetlen konyhai műveletre, amire a házi nénim képes volt, ezzel együtt mindenkinél jobban csinálta: az ő paellájára (ejtsd: páéjjá!). 

A néni semmit nem tudott főzni. A háztartásvezetéssel is, mint az a fentiekből kiderül, minden tekintetben komolyan hadilábon állt. A paellájában viszont verhetetlen volt. Azelőtt és azóta sem ettem olyan tökéleteset. Természetesen elkértem tőle a receptjét, hogy hazahozzam az ízt megmutatni a barátaimnak. Azóta sokszor csináltam. 14 éve őrzöm a kézzel, spanyolul írt útmutatást. Van nekem egy hatalmas Culinaria Spain könyvem. Ott lapult majd másfél évtizeden át a papiros. Nemrég egy észak-spanyol borvacsora menüjének az összeállításához hívtam segítségül a "lexikont", amiből kivettem a féltve őrzött ereklyét, hogy amikor magammal viszem a könyvem, el ne hagyjam. Azóta ráadásul elköltöztünk, nekem meg fogalmam nincs, hogy hová tettem, hol keressem. A receptet ugyan kívülről tudom, nemrég be is vittem a gépembe, de az a kopott, kézzel írt A4-es... az valahol meg kell, hogy legyen!

PAELLA

hozzávalók

2 megtisztított nagy tintahal

30dkg egész királyrák

1 egész aranydurbincs

30dkg feketekagyló (a fotóról ez lemaradt)

1 egész fej fokhagyma

2 fej vöröshagyma

3 zellerszár

2 kápia paprika

1 chili

1l víz

1 üveg száraz fehérbor

só, bors

1 lime

1/2kg kerekszemű rizs

1 csipet sáfrány

A halat kifilézem, a hal fejét, gerincét, a rákok fejét és a lefejtett páncéljukat az 1l hideg víz illletve az üveg bor elegyével felteszem főni. A halfilét és a rákfarkakat későbbi felhasználásra félreteszem. Amikor a lé felforrt, lehabozom, visszaveszem a lángot, és további félórán át főzöm, majd leszűröm, sózom. A tisza lében pár perc alatt megfőzöm a kagylót, kiemelem, félreteszem. Az így elkészült halalaplében a sáfránnyal alkalmi kevergetés mellett  megfőzöm a rizst. Közben egy felforrósított mélyebb serpenyőben kevés olajon megpirítom a megtisztított és felcikkelyezett hagymát, a zúzott fokhagymát, a felcsíkozott kápiát, chilit, és zellerszárat – félreteszem. Egy következő körben egy-egy perc alatt lepirítom a felkarikázott kalamárit, a felkozkázott halat és a rákfarkakat. )Vigyázni kell, hogy tényleg rövid idő legyen, mert könnyen túlkészülhetnek ezek a delikát hozávalók.) Sózom, borsozom. A kész rizst a zöldségekkel és a tenger gyümölcseivel összeforgatom, lime-gerezdekkel kínálom forrón az edényből.

¡Que aproveche!

Éva

kedd
ápr.012014

Ágikámnak szeretettel

Ági barátnőm, amikor paleózni kezdett, majd aztán nem sokkal én is, azt mondta: "Évikém, majd alkalomadtán, ha kikísérleteznél egy frankó pizzatésztát, azt megköszönném... mert az azért nagyon hiányzik!" 

Hónapokig bújtam a netet keresve a megfelelőt, de nem találtam, ezért valóban saját utat kellett választanom. Édes Ágikám, kísérleteztem rendületlenül, mire kigyúrtam - szó szerint - azt a változatot, ami a leginkább közelít az eredetihez. Még egy fokkal lehetne roppanósabb, de ez már van olyan, hogy szívesen megosztom, közben próbálkozom tovább a tökéleteset megalkotni. Addig is cserébe a rengeteg hasznos konyhai és nem konyhai tippért, a barátságért, barátságból, szeretettel Neked!

SÜLT KÁPIÁS KECSKESAJTOS SZARDELLÁS PALEO PIZZA OLÍVABOGYÓVAL, LILAHAGYMÁVAL ÉS PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

a tésztához

2ek útifűmaghéj

2dl hideg víz

1 zacskó élesztő (DM bio élesztő)

1dl langyos víz

1ek méz

1 tojás

1ek olívaolaj

3/4 bögre tápiókaliszt + kevés a gyúráshoz

3/4 bögre mandulaliszt

a szószhoz

1/2 doboz darabos paradicsomkonzerv

1ek szárított oregánó

1kk

1kk balzsamecet

1 gerezd fokhagyma

feltétnek (gyakorlatilag itt működhet bármi, én most az alábbiakkal készítettem)

10dkg érett, reszelhető sajt

1 doboz szardella

3-4 fél sült, felcsíkozott kápia (készen vásároltam)

1/2 doboz kenhető kecskesajt (paleósok hagyják el!)

1 cikkelyekre vágott közepes lilahagyma

pár szem felkarikázott fekete olívabogyó

1 marék durvára vágott pisztácia 

néhány apróbbra tépkedett bazsalikomlevél

igény szerint hegyes, erős zöldpaprika felkarikázva

A tésztához három keverőtálat készítek be: az egyikbe az élesztőt teszem az 1dl meleg vízben feloldott mézzel elkeverve, a másikba az útifűmaghéjat a 2dl hideg vízzel, a harmadikba a liszteket a sóval. Megvárom, hogy az útifűmajhéj fölvegye az összes vizet, az élesztő pedig egy kicsit meginduljon, habosodjon. Ekkor az élesztőt hozzádolgozom a bezselésedett útifűmaghéjhoz a tojással és az olívaolajjal együtt, majd az egészhez hozzáadom a liszteket, és egy villával alaposan, csomómentesen elkeverem. A tálat egy konyharuhával lefedem, és beteszem a melegentartó funkcióra állított sütőbe (35 fok) 50-70 percre, hogy a tészta megkeljen (de maradhat egy éjszakán át is.

Amikor a tészta megkelt, egy sütőpapírral borított deszkát beszórok tápióka liszttel, a tésztát kézzel kiveszem, ketté szedem, egyenként meghempergetem benne, majd a tenyeremmel kinyújtom mindkettőt a lehető legvékonyabbra (vagy ha épp a vastag tésztát szereti a család, akkor ízlés szerint) annyi plusz liszttel szórva, hogy ne ragadjon. A sütőpapírral együtt a deszkáról áthúzom a pizzaalapokat egy-egy tepsire, a tetejüket megkenem a paradicsomszósszal, ráreszelem a sajtot, elosztom rajtuk a kívánt feltéteket, meglocsolom kevés olívaolajjal (én a szardellából visszamaradt olajat használtam), és kb. 15-20 percre betolom maximumra fokra előmelegített sütőbe, de legalábbis addig, hogy a pizzatészta megsüljön, a széle roppanós legyen, uyganakkor ne égjen meg. Figyelni kell. 

...Aztán meg habzsolni. 

Éva

vasárnap
márc.302014

Parádés paleo püré

Aki paleózni kezd, az első körös parája mindig a reggeli, a köretek és a sütik köré rendeződik. Pedig ha valmitől, hát pont a ezektől nem kell tartani. A reggelik kenyér nélkül is csodásak, hisz egy-egy tartalmas smoothie vagy turmix, tojás- vagy gyümölcs- esetleg müzlireggeli minden kenyéralapú megoldást maga mögé utasít. A sütik diólisztektől jóval ízletesebb lesz, mint az íztelen búzától, a köretek terén pedgi végeláthatatlan mennyiségű zöldségből válogathatunk. Például:

KÁPIÁS-GYÖMBÉRES CSICSÓKAPÜRÉ CHILIOLAJJAL

hozzávalók

1/4kg csicsóka

1 kápia paprika

2 nagy gerezd fokhagyma

1dl kókusztej

2cm friss gyömbér

1tk

5dkg vaj

1ek szezámolaj

1ek olívaolaj

1 szárított chili

A csicsókát és a kápiát megmosom, előbbit meghámozom, felkozkázom, utóbbit kicsumázom, kimagozom, feldarabolom, és a megpucolt fokhagymagerezdekkel együtt gőz fölött egy párolórácson pár perc alatt lefedve puhára párolom.

Idő közben a szezámolajon picit megpirítom a morzsolt chilit, hozzákeverem az olívaolajat, illetve egy botmixer tartályába beleöntöm a kókusztejet, belereszelem a gyömbért, hozzáadom a süt és a vajat. Amikor a zöldségek már puhák, beleöntöm öket a botmixer tartályába a többi hozzávalóhoz, és krémesre pürésítem. Tálaláskor tényérokba adagolom, és megöntözöm a chilis olajjal. Igazi különleges villám csemege.

Kíváncsi lennék, hogy ha egy fél almát még hozzápárolok a zöldségekhez, akkor milyen lenne az ízhatás. Ér kísérletezni.

Éva

hétfő
febr.172014

Görög körök

A mediterrán konyhák mindegyike nagyon közel áll a szívemhez, legyen az török, görög, arab, olasz, szerb... és persze sok is bennünk a közös vonás. Mind telis tele van zöldséggel, gyümölccsel, grill húsokkal, halakkal, emellett egyszerűek mind összetételükben, mind elkészítési módjukban. 

Legutóbb a görög ízek megidézésére vállalkoztam, mikor darált bárányból csináltam vaslapon sütött burgert, amit salátával és a lenti sült kápia tzatzikivel tálaltam. A gabonaevők nyugodtan pitába is pakolhatják, nekem anélkül is tökéletes volt.

MENTÁS SÜLT KÁPIA TZATZIKI

hozzávalók

2 kápia paprika

2dl natúr joghurt (lehetőség szerint a magasabb zsírtartalmú görög)

1kk

2 gerezd fokhagyma

1ek citromlé

1ek narancslé

1ek reszelt narancshéj

1ek friss menta

A kápiákat 220 fokra előmelegített sütőbe teszem 15-20 percre. Amikor a héjuk kicsit megfeketedett, kiveszem őket a sütőből, és egy műanyag zacskóba zárva pihentetem a paprikákat, hogy majd könnyen meg tudjam hámozni őket.

Idő közben a joghurtot elkeverem a zúzott fokhagymával, a sóval, a citrom és a narancs levével, utóbbi reszelt héjával, valamint a felaprított mentával.

Ha a paprikák annyira már kihűltek, hogy tudok velük dolgozni, meghámozom és kicsumázom mindkettőt, az így kapott paprikahúst pedig nagyon vékonyan felcsíkozom, majd a fűszeres joghurthoz keverem.

A bárányburger mellé tökéletesen passzolt, de más grillhúsokhoz is melegen... vagyis hidegen ajánlom.

Éva

vasárnap
szept.292013

Minden alkalomra

Frittata. Egy, az omlethez hasonlatos olasz tojásos fogás, aminek megvan a közel-keleti (eggah), spanyol (tortilla) vagy épp más megfelelője a régiókra jellemző módosított ízösszetevőkkel. A hozzávalókat tetszés szerint alakíthatjuk, de jellmezően sok zöldség, valamilyen sajt és/vagy hal/felvágott kerül bele illetve esetenként zöldfűszer. Ezek elegyét tulajdonképpen a tojás tapasztja össze, tehát inkább minden egyébből áll a fogás, semmint a tojásból, de a sütés végére, amikor a tojás megszilárdul, maga is szépen megmutatkozik. A frittatát az omlettől az különbözteti meg, hogy a "töltelék" nem a félig sült tojásra kerül rá, amit aztán összehajtanak, hanem a nyers tojással összekeverendő minden belevaló, ami masszát aztán alacsonyabb lángon kell megsütni mindkét oldalon (akár serpenyőben, akár sütőben), hogy aztán végül tortaszerűen felszeletelve kerülhessen a végeredmény a tányérokba.

Jellegénél fogva a frittata alkalmas reggeli fogyasztásra, hidegen felkockázva piknikre, gyerekzsúrra, két szelet kenyér közé téve uzsonnának, de egy luxusabb változat akár egy vacsora előétel fogásaként is feltálalható.

Nálunk a tonhalas ételek nagyon közkedveltek. Korábban már készítettem nagyjából a mostani receptben fellelhető összetevőkből álló, hasonló omlettet, illetve egy másikat, amit aztán burritonak feltekertem búzatortillával. Most frittata készült a zöldségekből, a halból és a sajtból... egymás után kétszer.

TONHALAS-KÁPIÁS-RÉPÁS FRITTATA

hozzávalók

2ek olívaolaj (én a tonhal olaját használtam)

1/2 fej lilahagyma

1 szál újhagyma

1 nagy doboz tonhalkonzerv

1 kápiapaprika

1 közepes répa

100g fetasajt

1ek friss/szárított oregano

1ek friss/szárított majoránna

1kk

frissen őrölt bors

3 gerezd fokhagyma

6 tojás

Az olajat közepes lángon felhevítem. A hagymákat apróra felkockázom, és az olajhoz adom - megdinsztelem. A kápiákat szintén picikre felkockázom, egy keverőtálba teszem. A répát meghámozom, a paprikához reszelem, ahogy a fokhagymát is. A lecsöpögtetett tonhalat a zöldségekhez keverem, alaposan széptnyomkodva egy villával. Nagyjából ekkorra már a hagymák is megdinsztelődtek, amit a keverőtálba borítok olajastól. A fetát hozzámorzsolom a tál tartalmához, meghintem a fűszerekkel, sóval, borssal, végül beleütöm a gondosan megmosott tojásokat. Az egészet jól összedolgozom, majd beleöntöm a serpenyőbe, és szépen elterítem. Továbbra is közepes lángot használok. Amikor a tojás szélei kezdenek megkötni, egy palacsintalapáttal óvatosan fellazítom a frittatát, és átcsúsztatom egy tányérra. A serpenyőt ráborítom, és egy hirtelen mozdulattal az egészet megfordítom, hogy a frittata másik oldala is megsüljön - ez innentől már csak 2-3 perc. Ha a sütőben készült verzióra van időm, akkor csak kicsit megsütöm a frittatát kevergetve a serpenyőben, majd egy kerek vagy szögletes jénai tálba borítom (attól függően, hogy kockákra szeretném vágni vagy szeretekre), és full grillen addig pirítom, hogy a teteje aranybarna legyen. Ha piknikre vagy zsúrra szánom, érdemes megvárnom, amíg kihűl, hogy szépen tudjam szeretelni.

A kész finomságot annak ellenére, hogy tele van így is minden földi jóval, egy halom további darabolt zöldséggel kínálom, mint lilahagyma, chili, saláta, paradicsom, paprika, retek - akár ezek salátába összekombinált változatával. Aki igényli, elropogtathat hozzá egy pirítóst.

Ünnepi reggelinek is beillik.

Éva

vasárnap
szept.222013

Kápialecsó?

Bezárt a szomszédos szupermarket. Átalakítás, modernizálás, mondták.

Van az az érzés, mikor valami egy pillanat alatt felvillanyoz, megrohannak a gondolatok, összeszorul a tüdőm, nem kapok levegőt. Rendszerint akkor történik, mikor egy helyszín magával ragad és elképzelem, milyen lehet ott élni; Rómában a Trasteverén, Szantorinin Firostefaniban, egy ezeréves városkában Liguriában vagy akár a Vízivárosban. Milyen lehet felébredni, a reggeli kávét meginni, elmenni a piacra, a vásárfiából összedobni egy ebédet, este sztorizgatni a barátokkal. Ez az elképzelt és idealizált életkép egyszerre rámzúdul és nem ereszt.

Kis túlzással ezt éreztem, mikor elképzeltem a bolt újranyitását. Adalékoktól mentes alapanyagok, friss, helyi, termelői zöldségek, környezettudatos tartásból származó húsok, tejtermékek és tojás, százféle fűszer, „fair trade” csokoládé és kávé, hozzáértéssel összeállított borkínálat. Amilyennek szerintem ma egy boltnak lennie kellene. Milyen jókat lehet majd főzni, mennyi új lehetőség – nem kell majd a város más-más sarkaiba menni a jobb minőségű hozzávalókért!

Nem jött be. Itt megállt az idő. Egész sornyi levespor, ízesítő, műgyümölcs, műkenyér, béna tészta, finomított olaj, ketreces tojás, kétes eredetű hús. Marad a járt út: tanyasi kacsa az egyik helyről, fűszerek a másikról, datolyaparadicsom és kápiapaprika a harmadikról. Nem adhatom alább.

KONFITÁLT KACSACOMB KÁPIALECSÓVAL

kell hozzá

fejenként egy kacsacomb

annyi libazsír, amennyi ellepi a combokat

kakukkfű

4-6 gerezd fokhagyma

2-3 kápiapaprika

fél kiló (datolya)paradicsom

egy fej vöröshagyma

A felolvasztott zsírban helyezgesd el a sózott kacsacombokat, add hozzá a a zúzott fokhagymagerezdeket (meg sem kell pucolni), fél fej kockázott vöröshagymát és néhány szál kakukkfüvet. Alacsony hőfokon (kb. 80-100 °C) főzd a zsírban a combokat 4 órán át, ezalatt semmi dolgod vele. A kápiákat süsd 200 °C-os sütőben szenesre, majd hámozd-magozd ki.

Kóstolj: ha a hús omlós és puha, hozzáfoghatsz a lecsónak. Olívaolajon vagy egy kis zsíron fonnyaszd meg a vékony szeletekre vágott hagymát, majd add hozzá a felkarikázott kápiát és a paradicsomot, morzsolj rá egy kis kakukkfüvet. Egy percig főzd, elég, ha félpuha a zöldség.

A combokat serpenyőben körbepiríthatod, de nem szükséges.

Ádám

szerda
aug.072013

Elveszett gondolat

Valamikor a múlt hónapban volt, hogy Édesanyáméknál ismét a konyhában találtam magam a szokás szerint felmerülő "Mit készítsünk a gyerekeknek?" kérdéssel szemben. Anyunak a repertoárja ugyanis a legtöbb magyar családhoz hasonlóan fix ételekből áll a megszokott elkészítési módon jottányit sem változtatva az elmúlt 50 év során, és ha az alapanyagok nem egy adott együttállásban szerepelnek a készleten, és a kísérletezőkedv sem segíti a spontán főzést, ott nagyjából pánik övezi a kérdést. 

A piacon beszerzett 6 kápiapaprika sorsát nagyjából már tudtam: meg fogom sütni őket. De salátát nemrég csináltam sült kápiából - most valami mást volna jó. Harcsaszeleteket is vettünk, hát adta magát, hogy hideg sült paprikakrémet csinálok a szép húsos kápiákból, amit naranccsal, fetasajttal és kakukkfűvel fogok ízesíteni. A fogásnak nálam volt sikere, a gyerekeknél is többnyire, de a szüleim tetszését nem nyerte el (Anyu nem meglepő módon meg sem kóstolta, köszönte szépen), így a maradék krém hazavándorolt velünk egy kis dobozban. 

Itthon pedig - hús/hal nem lévén kéznél - jobb ötletem nem volt az étel kikerekítésére, minthogy felhígítva levest csináltam belőle, amit jegesen szívtunk be szinte egy szippantásra a nyári meleg ellenében. 

...Csupn egy gondom van most a poszt írása során. Mindez egy hónapja volt. Az elkészítés módját, hogy meg tudjam osztani Veled, kedves Olvasó, ugyan feljegyzeteltem, de a cédulának a sok jövés-menésben, táska átpakolásban nyoma veszett. Megkísérlem hát felidézni kútfőből, hogyan is csináltam:

NARANCSOS-FETÁS HIDEG SÜLT PAPRIKAKRÉMLEVES

hozzávalók

6db nagy kápia paprika

1 narancs leve

10dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

1kk friss kakukkfű (szárított is lehet végeredményben, ha más nincs)

1kk

frissen őrölt bors

1tk balzsamecet

1/2dl olívaolaj

1/2l zöldségalaplé (bio leveskockából)

tálaláshoz joghurt és olíva- vagy tökmagolaj

A paprikákat 190 fokon 20-25 perc alatt megsütöm... vagy nyílt láng fölött, esetleg faszénen - akkor jó, ha felpúposodik a héja, és itt-ott megfekedtedik. A sütést követően a paprikákat műanyag zacskóba teszem, a zacskó száját bezárom, és abban pihentetem, hogy a héjuktól majd könnyen meg tudjam fosztani őket. Közben előkészítem a többi hozzávalót: fizet forralok az alaplének, feloldom benne a leveskockát, meghámozom a fokhagymát, kifacsarom a narancslevet és lecsipkedem a kakukkfűleveleket - az összes hozzávalót az alaplé kivételével mind egy turmixgépbe vagy keverőtálba teszem, amennyiben botmixerrel szeretnék dolgozni. A paprikákat, amikor már annyira kihűltek, hogy meg tudom fogni őket, meghámozom, egy csíkban hosszában felvágom, szétnyitom, és a hegyes végétől a csuma felé egy nagy kés élével az ereket és a magokat lehúzom a húsról. Az így megmaradt színtiszta édes, piros paprikát a turmixgépbe/keverőtálba teszem, és a többi hozzávalóval együtt krémesre pürésítem. Amikor már selymes, kis adagokban hozzádolgozom az alaplevet. Végül kiegyenlítem az ízeket: ha kell sózok, borsozok, esetleg édesítek mézzel, savanyítok kevés citrommal, a lényeg, hogy jó telt íze legyen a levesnek. Ha kellően kihűlt, hűtőbe teszem, és addig jegelem, amíg el nem éri a kívánt hőfokot.

Extra joghurttal és kevés olíva- vagy tökmagolajjal tálalom.

A paprikakrém egyébként akár a fent leírt eredeti formájában, akár levesnek hígítva remek babaétel is lehet 1 éves kor fölött - a kicsik is értékelni fogják a kellemesen édeskés, hűs ízeket a hőségben.

Éva

Ui.: Aki egy egyszerűbb ízváltozatra vágyik, Ádám paprikalevesét is elkészítheti.

szombat
ápr.272013

Máshogy jó

A balatonszemesi Kistücsök nálunk még mindig toplistás, az egyre csak nyíló, jobbnál jobb új helyek ellenére is. A magasra tett, mégis minden esetben megugrott mérce, a példás vendégszeretet, a kellemes helyszín mind hozzájárul ahhoz, hogy állandó kedvencünk legyen.

Az épp aktuális étlapot még nem láttam, de a közelmúltban rendszeresen felbukkant az előételek között a sültpaprika-krémleves. Ízében egyszerre hordozott egy kis töltött paprikát és egy kanálnyi Balkánt. Ezt próbáltam meg reprodukálni. Nem sikerült, egész más lett, de nagyon jó.

SÜLTPAPRIKA-KRÉMLEVES

kell hozzá

3-4 kápia paprika

2-3 friss paradicsom, vagy egy konzerv darabolt paradicsom

egy kis fej vöröshagyma

egy gerezd fokhagyma

fél-egy liter alaplé (jó bio kockából is)

néhány kanál natúr joghurt vagy tejszín

A kápiákat süsd szenesre a sütőben vagy grillen. Hagyd hűlni, majd hámozd-magozd ki őket. Ha friss paradicsomot használsz, hámozd és magozd ki azokat is (forró vízbe mártva könnyen lejön a héjuk). Az alaplében tedd fel főni a felkockázott hagymát és a fokhagymát, főzd 10 percig, majd add hozzá a paradicsom- és kápiahúst. Egy perc főzés után pürésítsd turmix vagy botmixer segítségével.

A kitálalt levesre csorgass egy-egy evőkanál joghurtot, de egy kis sóval habbá vert tejszíngömböt is kanalazhatsz rá.

Ádám

csütörtök
jan.032013

BÚÉK!

Újév - új élet. Sokan ezzel a felkiáltással futnak neki az új esztendőnek. Nos, ez nálunk annyiban igaz, hogy bár az eddigiekhez képest abban továbbra sem lesz változás, hogy egyszerű, elegáns, egyben egészséges ételekkel lakatjuk jól magunkat és a környezetünket, így ilyen témájú receptekkel töltjük a blogot az idelátogató Olvasóink remélhetőleg legnagyobb megelégedésére, amiben némiképp más várható, az részmeről a paleolit (azaz a többnyire glutén-, laktóz-, lektin- és cukormentes) receptek tömkelege, t.i. jövőhéttől a párommal újfent belevágunk. Az eddigi tapasztalataink nyomán sokat várunk tőle. Paleolit lesz a magunk értelemzésében, az eddig kipróbált és jól bevált módon: a húsféléken, gyümölcsn, zöldségen és magvakon túl a sajt és  savanyított tejtermékek, továbbá a zab, mint egyetlen gabona és annak származékai, valamint a zsenge hüvelyesek illetve a méz marad, a tej, tejszín, mindennemű gabona, hüvelyes és a cukor mennek (utóbbi nem mintha az elmúlt években része lett volna a konyhai menőverezéseimnek).

Szóval egészségre, szépségre, vitalitásra és ízkalandozásra fel! Kedves Olvasó, tarts velünk 2013-ban is!

KAKUKKFÜVES, SÜLT KÁPIÁS, DIÓS OMLETT RUKOLÁVAL

hozzávalók

2 kápiapaprika

1 szál újhagyma

1 gerezd fokhagyma

1tk kakukkfű

4 tojás

10dkg érett natúr sajt

, frissen őrölt bors

1 marék dió

(aki tovább fokozná, az keverhet még a tojáshoz kimagozott, aprított chilit és/vagy morzsolt fetasajtot)

1 marék rukola

A kápiákat megmosom, és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem 30 percre, vagy amíg a bőre kicsit meg nem barnul. Amikor a paprika megsült, nejlonzacskóba teszem, és hagyom kihűlni. A langyos paprikákat ekkor már könnyen meg tudom fosztani a bőrétől. Kicsumázom, kimgozom, és a sült paprikahúst szinte krémesre darabolom, félreteszem. (Lehet mozsarat vagy botmixert is használni - én szeretem rusztikusabbra hagyni.)

Az újhagymákat és a fokhagymát megtisztítom, felaprítom, egy percig a kakukkfűvel együtt a felhevített olívaolajon pirítom. Közben a tojásokat a reszelt sajttal és a kápiával felverem, ízlés szerint sóval és borssal ízesítem (aki használ, az ezen a ponton morzsolja hozzá a fetát és adja hozzá a magozott, aprított chilit), majd a hagymákhoz keverem, elterítem a serpenyőben, és addig sütöm, hogy már ne legyen nyers, de még ne szilárduljon meg szárazra.

Tálaláshoz az omlettet egy nagy tányérra csúsztatom. Szárazon pirítok diót, és rámorzsolom, végül rukolát halmozok rá. Nem paleósok pirítsanak hozzá kenyeret, aki pedig ebédre vinné magával, vagy gyerkőcnek csomagolná tízóraira/uzsonnára, az hajtogassa bagettba, vagy tekerje fel egy tortillával. 

Boldog Új Évet!

Éva