Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in kaliforniai paprika (3)

szerda
szept.082010

Mexikó 10 percre van

Bár úgy lenne. Mondjuk valószínű, hogy akkor nem férnék be az ajtón egyfelől a tonna ezüst miatt, aminek nem tudnék ellenálni, másfelől a méreteim miatt, mert a kajának is nehezen mondanék nemet. Egyszerűen rajongója vagyok a mexikói konyhának, de igyekszem kevésszer hódolni a szenvedélyemnek, mert - valljuk be - nem igazán a könnyű étkek tárháza. Ettől eltekintve be-beiktatunk az étrendbe egy jó fajitast, quesadillát (recept később), guacamolét csak úgy magában mártogatni, sütöttem már házilag isteni rusztikus tortillát, szeretem a burritot, a tacot... nehéz is felsorolni, mi mindent.

A minap (még a paleolit kúrám kezdete előtt) meglátogattak a barátnőim, Teo és Évi. Főétel gyanánt egy előzetesen napok óta fűszeres fehérborban pácolt pulykacomb sült római tálban, de kívántam valami levest is. 10 perc volt az érkezésükig. Feltéptem a fagyasztó ajtaját, ahol is békésen üldögélt egy zacskó kukorica az első sorban. Nem sokáig gondolkoztam...

SAJTOS-CHILIS KUKORICAKRÉMLEVES KÁPIAKRUTONOKKAL

Hozzávalók

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 friss piros chilipaprika

1kk őrölt római kömény

1/2kg (fagyasztott) kukorica

1l csirkealaplé (bio leveskockából)

10dkg jó minőségű, érett Cheddar sajt

, frissen őrölt bors

piros kaliforniai paprika

Az olajat egy edényben közepes lángon felhevítem. A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom, felaprítom - együtt mehetnek is az olajba. Pár percig dinsztelem őket, majd hozzájuk adom a római köményt, és kicsit lepirítom. A fokhagymát is belereszelem az edénybe, és egy percig keverem, hogy le ne égjen. A kukoricát beleborítom az edénybe, alaposan összeforgatom a fűszeres hagymával, és pár percig hagyom fölengedni. Közben vizet forralok az alaplének. A kész alaplével a kukoricát felöntöm, és forráspontot követően közepes lángon 5 percig fedő alatt rotyogtatom. Közben kicsumázom a kápiát, és félcentis kockákra vágom, illetve lereszelem a cheddart. Az edény alatt elzárom a lángot, sózok borsozok ízlés szerint, majd az egészet egy botmixerrel összepürésítem. A sajtot ezen a ponton is beleolvaszthatom a levesbe, de tálaláskor sem késő a tányér aljára tenni egy kupacot, és arra merni a levest.

Forrón kínálom ezt a finomságot, a nyers kápia-krutonokkal (vagy pattogatott kukorica-krutonokkal), és ha valaki igényli, akár tortilla chips kíséretében. Akinek nem elég csípős, csepegtethet a levesbe kevés Tabasco szószt is, vagy durvíthat extra chilivel. Pár csepp lime is elmegy hozzá.

Ezúton is köszönöm a lányoknak a remek fotóasszisztenciát!

Éva

péntek
szept.032010

Kölcsönkenyér

Azt mondják, visszajár. Én meg is fogadtam, hogy még ma időben visszajuttatom. No, nem a kenyeret. A gépet. Hogy kenyérsütő? Neeeeem: fényképező. Dorcié. Mert hogy tegnap ebédidőben megfőztem, kitálaltam, bekészítettem, majd megindultam a fotóaparátusért, mikoris kétségbeesetten konstatáltam, hogy NINCS MEG. Az én imádott gépem. "Mint az őrült, ki letépte láncát..." futkorásztam fel-alá a lakásban telefonnal a kezemben, hogy kiderítsem, ki hol látta utoljára, mikor jött a felismerés: a mára örökös tartozékommá lett táska ott ringatózik a Balaton vizén bezárva. Megnyugodtam. Viszont a szépen tálalt étel már a "fotóasztalon" várja, hogy a történelem részévé válhasson, másik három fogás pedig pepácolva, besózva a hűtőben sorakozik, de a lakásban egy, a megörökítésére alkalmas kézikészülék sem áll rendelkezésre: egyik-másik kölcsön, a többi képkészítő meg alkalmatlan. Márpedig ide profi gép kell. Mit volt mit tenni, hívtam a bloggerbajtársakat - ennyi blogtéma nem mehet kárba! Végül Dorci sietett a segítségemre. Annak rendje, módja szerint egy parkolóban történt meg az árucsere. Mindenre megesketett, hogy még ma estig visszajuttatom neki, mert másnap megint esket (úgy látszik, ez az esketősdi lett a perverziója :D): Ádi húga megy férjhez, és az övé a megtisztelő feladat, hogy az eseményt rögzítse. Ezzel a géppel, ami most nálam pihen az éjjeliszekrényen a tegnapi kétkörös futam után várva a mai dupla megmérettetésre. Dorcikám, köszönöm ez úton is a segítséget! Íme a tegnapi termések egyike, Neked hála, képes formában is.

PIRI-PIRI SZÁRNYASMÁJ

Ezt a fantázianevet adtam ennek a villámételnek, mert bár a piri-piri, más néven afrikai ördög, afrikai madárszem (birdseye) vagy afrikai vörösördög a kapszikumfélék családjába tartozó egy bizonyos, hihetetlenül csípős chilipaprikát jelöl, én abból kiindulva, hogy a pirított májat egyfelől édes piros kapszikummal (kápia, vagy más néven kaliforniai paprika) készítettem, másfelől piros chilivel tálaltam, találónak gondoltam, hogy a paprikákat leglább névben "keresztezzem" megidézve mindkettőjük közeli rokonát, arról nem is beszélve, hogy a piros-pirított jelzők becézése révén éreztem egy plusz felhatalmazást ennyi "költői szabadságra".

Sokan óckodnak a májtól, mert azt gondolják, hogy hízlal, és amiatt, hogy az végzi az állatban a méregtelenítést, mérgeket tartalmaz, de valójában a máj minden tévhittel ellentétben nagyon is egészséges. A kalóriatartlama a benne lévő zsírok miatt tényleg nem alacsony, de nem is túl magas: 134 kcal, szóval fogyókúrázóknak csak mértékkel. Mindemellett rendkívül magas az A-vitami-n és a vastartalma, ezért javallott az étrendbe alkalmanként beiktatni. Mint tegnap megtudtam, a világosabbakat célszerű választani, mert az a tisztább, és ugye, mondanom sem kell, hogy szigorúan tanyasi májjal szabad dolgozni, mert amit a napot nem látott, agyongyógyszerezett, hormonokkal teli műtáppal etetett ketreces scirkék mája tartalmaz... na, azt nem szeretnénk bevinni a szervezetünkbe!

Hozzávalók

1/2dl olívaolaj

1kg tanyasi csirkemáj

3 nagy fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

2 nagy piros kaliforniai paprika

1ek tengeri

frissen őrölt bors

ízlés szerint 1 csapott kk édes vagy erős őrölt pirospaprika (elhagyható)

1 nagy marék friss majoránna durvára darabolva

tálaláshoz pirítós kenyér vagy madársaláta, friss piros vagy zöld (ha fokozni akarom a színek összhatását) chilipaprika és újhagyma

Egy nagy sepenyőben közepes lángon felhevítem az olajat. Amíg melegszik, a hagymát és a fokhagymát megpucolom, és vékonyan felszeletelem (a hagymát előtte félbe is vágom) - mehet az olajba. Amíg a hagymák dinsztelődnek, a paprikát kicsumázom, kimagozom, félbevágom, és keresztbe félcentis csíkokra szeletelem, majd hozzáadom a hagymákhoz. A májat megtisztítom, megmosom, és falatnyi darabokra vágom. Öszeforgatom a hagymával és a paprikával, sózóm, borsozom, igény szerint hozzáadom a pirospaprikát (én most nem tettem), majd felturbózom a gázt, és elkezdem pirítani.Vigyázni kell, hogy a májat ne sózzuk és ne süssük túl, mert megkeményedik, és ehetetlen lesz. Tehát innentől kb. 10 percet számolok. Percenként egyet keverek a serpenyő tartalmán, majd 2 perccel a főzés vége előtt hozzáadom a durvára darabolt majorannát, elkeverem, és egy fedőt teszek a májra, az alatt párolom még 2 percig. Akkor jó az eredmény, ha a máj még puha, de már nem nyers, és egy kis levet is engedett.

Tálaláshoz pirítóst teszek a tányérra (ha épp vissza akarom fogni a szénhidrátot, akkor madársalátát), azt megdíszítem az újhagyma szárának vékonyra vágott szalagjaival, és ízlés szerint friss piros chilipaprikával megszórom a májat, had lángoljon! Percek alatt kész. A lányom nagy kedvence - természetesen a chili nélkül.

Éva

csütörtök
aug.122010

Arrancheras

Ejtsd: árrán'csérász. Így hívták kezdetben. A mexikóiak. Az amerikaiak "csúfolták" csak fajitasnak (ejtsd: fá'hítász) azt az egyébként texasi eredetű, ezért igazán tex-mexnek mondható ételt, amit az ott dolgozó mexikói marhapásztorok, vagyis pancherok feleségei a férjeik fizetés-kiegészítése gyanánt kapott olcsó, nemkívánatos nyesedékhúsokból "kifőztek". A valaha alantas húsételből mára világszerte az éttermek egyik sztárjává avanzsált a fajitas. 

A név, ami a faja (ejtsd: fáhá), azaz öv szóból jön, eredetileg magára a húsra utalt, ami a marha szíve és tüdeje fölött húzódó hosszú vékony izmokat jelölte. Kevés volt belőle minden levágott marhában, és a fejhússal, pacallal együtt a szegény pásztorok kapták. Ezt aztán ők faszénen meggrillezték, és zöldséggel körítetve fogyasztották. A fajitas születési ideje nem pontosan tisztázott, de valamikor a múlt század 30-as, 40-es éveire tehető a megjelenése. A származási helye a Texas és Mexikó határán húzódó Rio Grande folyó völgye. Anyja neve: ismeretlen. A fajitas eredeti receptjeit valószínű a pásztorfeleségek vitték magukkal sírba. Ahhoz hasonló éttermi kínálatban egész pontosan 1969-ben jelent meg egy aprócska Kyle nevű helység piaci standján egy Sonny Falcon nevű, austini húspiacos jóvoltából, szintén az amerikai Texas államban (bővebben itt). Ahhoz képest villám gyorsan hódította meg a földlakókat világszerte.

Mára a fajitas teljesen elvesztette az eredeti jelentését, és inkább egy elkészítési és tálalási módra utal bármilyen húsétel esetében, amit csíkokra vágva megpirítanak, és tortillával illetve egyéb kiegészítőkkel, mártásokkal tálalnak, leginkább vaslapon sisteregve. Én először tizenévesen, az ohioi Cincinnati egyik TGIF éttermében fogyasztottam - szerelem volt első látásra. Itthon a Victor Hugo és Hegedűs Gyula utca sarkán egykoron működő első és számomra máig egyetlen igazi Leroy étterem étlapjáról kértem rendszeresen.

FAJITAS CSIRKEMELLBŐL PICO DE GALLO ÉS GUACAMOLE TÁRSASÁGÁBAN

Mivel én messze távoltartom magam az előregyártott, adalékanyagokkal teli élelmiszerektől, a fajitas fűszerkeverék, mint olyan, vagy a konzerv salsa, a tégelyes avokádókrém szóba sem jöhet. Ehelyett elolvastam egy halom receptet, amiből megalkottam a saját szájízemnek leginkább megfelelőt.

Hozzávalók

a páchoz:

1/2tk őrölt koriander

1/2tk őrölt római kömény

1/2kk őrölt chili

1/2tk szárított oregánó

3 gerezd fokhagyma

1 lime leve

4ek olívaolaj

1/2dl száraz fehérbor

, frissen őrölt bors

 

1/2kg tanyasi csirkemellfilé

 

1 nagy fej vöröshagyma

1 csipet őrölt koriander

1 piros kaliforniai paprika

2ek olívaolaj

 

tálaláshoz kukoricatortilla (ejtsd: tor'tíja), guacamole (ejtsd: 'guáká'mole), tejföl, pico de gallo (ejtsd: 'pico de 'gallo), friss korianderlevél és lime

 

a guacamoléhoz azaz az avokádókrémhez - 1 akár 2 érett avokádó, 1 salotta vagy lilahagyma, 1 gerezd fokhagyma, , friss bors, 1/2 lime leve, 1ek korianderzöld (igény szerint kimagozott, felaprított chilipaprika vagy pár csepp Tabasco és/vagy kimagozott, apróra vágott paradicsom)

a pico de gallohoz vagy más néven salsa frescához (ejtds: 'szálszá 'frészká), ami tulajdonképpen egy paradicsomsalsa - 2 nagy paradicsom, 2 salotta, , friss bors, 1/2 lime leve, 2ek korianderzöld szárastól, igény szerint friss chilipaprika

A fajitas egyes hozzávalóit, mint a pácolt csirkemellet, a guacamolét és a salsát frissen, de akár előző nap is elkészíthetem, mert így van ideje az ízeknek még jobban összeérni.

A csirkemellet megmosom, 1.5-2 centis csíkokra vágom, félreteszem. A pác hozzávalóit, azaz az olívaolajat, a fehérbort, a lime levét és a fűszereket egy tálban összekeverem, hozzáreszelem a fokhagymát, végül beleforgatom a csirkecsíkokat. Lefedem, és szomahőmérsékleten hagyom összeérni az ízeket. (Ha csak másnap sütöm, akkor értelemszerűen hűtőbe teszem.)

A következő lépésben a "kondimenteket", azaz a tálaláshoz szükséges egyéb kísérőket készítem elő. A guacamoléhoz az avokádót félbevágom, kiszedem a magját, és a húsát egy robotgépbe teszem az összes többi hozzávalóval együtt, majd lepürésítem. A salsa sem sokkal bonyolultabb ennél: a paradicsomot és a salottát pici kockára vágom, a koriandert felaprítom, és ezt a három összetevőt sóval, borssal valamint a lime levével, igény szerint friss, kimagozott és felaprított chilipaprikával összekeverem. A mártásokat lefedem, és hűtőbe teszem.

A vasserpenyőt vagy, ha több időm van, a faszénsütőt előzetesen beizzítom. A vöröshagymát félbevágom és felszeletelem, majd megszórom kevés őrölt korianderrel. A paprikát kicsumázom, kimagozom és félcentis csíkokra vágom. A kettőt összekeverem, picit sózom, borsozom, és kevés olajon 3-4 percig a legerősebb lángon lepirítom, majd félreteszem. A helyére jöhet a csirkemell, amit a páclével együtt teszek a tűzre, és 10 perc alatt folyamatos sistergés mellett alaposan lepirítok (ha a húspörköket is szeretném megmenteni, akkor néha ráspriccelek egy kis fehérborecetet). A húshoz visszaadom a paprikás hagymát, és egy perc alatt összemelegítem őket. 

Tálalás előtt a guacamolét, a pico de gallot és a tejfölt kis tálakban a tányérokra teszem, a kukoricatortillák mindkét oldalát 1-1 perc alatt szintén meggrillezem, a tálakra teszem, és a gőzölgő fajitast szétosztom rajtuk. Az egész tálat meghintem korianderzölddel és valahova a színkavalkádba biggyesztek még egy lime-gerezdet.

Én élek-halok érte.

Éva