Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in június (61)

péntek
okt.302015

Kenyér "kviki"

Van, hogy nincs. Mármint "már minálunk". Sőt, leginkább ez a jellemző. Nem tartunk itthon kenyeret. Cikázik eleget az inzulinjuk a gyerekeknek az iskolai-óvodai étkezésben. Aztán van, hogy jó volna, ha lenne... ugye.

Ilyenkor jó az is, hogy van net, Jamie, meg én, aki hajlandó megcisnálni, és így perceken belül van mit betölteni, megkenni, mártogatni, megpakolni... uzsonnás pakkba csomagolni a maradékot.

RÓMAIKÖMÉNYES LEPÉNYKENYÉR

hozzávalók

1dl joghurt

10dkg finomliszt plusz kevés a gyúráshoz, nyújtáshoz

1kk

1kk szódabikarbóna

1ek egész rómaiköménymag

1/2 dl olívaolaj

A lisztet a sóval, a szódabikarbónával és a durvávra zúzott római köménnyel elkeverem, majd jól összedolgozom a joghurttal, ami tésztát aztán pár percig dagasztok. A simává gyúrt tésztát egy folpackba csomagolva hűtőbe teszem. 20-30 perc elteltével kiveszem a tésztát a hűtőből, négy egyenlő részre osztom, lisztezett deszkán tetszőleges formára nyújtom, és füstölésig hevített száraz serpenyőben pár perc alatt a lepénykenyerek mindkét oldalát megsütöm. Kevés olívaolajjal meglocsolva kínálom.

Éva

szerda
szept.232015

Vibráló színek

Igen, mindenki minden évben tűkön ülve várja a nyarat. A meleg, a napsütés, kint lenni a szabadban, a fesztiválok, a társasági események, a kerti partik, az utazások, a vízpart, a könnyű nyári viselet, az illatok, a színek, az ízek... Ezt jelenti a nyár többnyire mindenkinek. Az úszómestert kivéve, aki a strandokon strázsál naphosszat. Nem irígylem.

Nekem és a főzés többi megszállotjának mindezen élményekhez társul a piac látványa. Május-június környékén gyakorlatilag kirobban a természet, és elkezdni ontani magából a színesebbnél színesebb, illatosabbnál illatosabb terményeket, és ez tart egészen nagyjából szeptemberig. Mi meg tobzódunk a piacon, meg persze a konyhában. Azonban a nyár elmúltával sem áldoz le még a természetnek, hiszen ekkor vált ruhát a természet, és jönnek az őszi csodák színekben, ízekben egyaránt, vele pedig a szilvák, tökök, káposzták, körték, almák, spenót, sóska, brokkoli, padlizsán... soroljam?

Ahhoz azonban, hogy a természet a szépségét a tányéron is megmutathassa, tudni kell gyengéden bánni azzal, amit ad. Egy "házias" főzelékben péppé főzött, elsápadt, elfáradt kelkáposzta nem igazán hasonlít egykori zsenge önmagára. Ellenben ha csak blansírozzuk a leveleit, és úgy használjuk fel, a vakító, élénk színű, üde látvány mellett az íz és az állag is több jóval kecsegtet, arról nem is beszélve, hogy vitaminból is sokszor annyi jut nekünk, amiből pedig a tél felé arccal nem árt, ha alaposan feltankolunk.

KELKÁPOSZTÁS-NARANCSOS HÁZI CARBONARA TÉSZTA

hozzávalók

1 tojássárgája

10dkg finomliszt

1kk

kevés víz

10dkg pancetta

1/2 kocka vaj

2 gerezd fokhagyma

20dkg parmezán sajt

2 tojás

néhány levél kelkáposzta

1/2 narancs héja és 1ek narancslé

1/2 szerencsendió

frissen őrölt bors

A lisztből, tojássárgájából, sóból és vízből tésztát gyúrok, Pár percig dagasztom, majd folpackba csomagolva 20 percen át hűtőben pihentetem. A kelleveleket egy percre gyöngyöző, majd jeges vízbe mártom. Alacsony lángon kiolvasztom vékony csíkokra szelt pancetta zsírját, hozzákeverem a vajat, az így kapott zsiradékon megfonnyasztom a zúzott fokhagymát. A tésztát először lisztezett deszkán, majd tésztagép segítséségvel több adagban vékonyra nyújtom, feltekerem, és tetszőleges vastagságúra vágom – ugyanyilyen széles csíkokra szelem a blansírozott kelleveleket is. Sós, lobogó vízben bő fél perc alatt készre főzöm a tésztát, és a főzővizéből egy merőkanálnyival együtt a fokhagymás pancettához forgatom. A parmezán felét, a narancs héját és a szerecsendiót lereszelem, a narancslével együtt a felvert, megsózott tojáshoz keverem, amit gyors mozdulatokkal összeforgatok a tésztával. Végül a kelcsíkokat is a tésztához adom. Tányérokba szedem, és parmezánforgáccsal, frissen őrölt borssal kínálom.

Éva

vasárnap
szept.202015

Kaphatok még?

Az elhadart gyerekkérdés, hogy "Kaphatok még?", persze, sosem a főételnél vagy a levesnél kerül elő, hanem minden esetben a desszertnél. "Amúgy meg igen, ha kérsz szépen."

KÓKUSZ CREME CARAMEL

hozzávalók

1 bögre + 3ek kókuszvirágcukor

1dl víz

4 tojás

600g kókusztej

1 vaníliarúd

2ek kókuszreszelék

Az egy bögre kókuszcukrot a vízzel pár perc alatt laza sziruppá forralom vigyázva, hogy oda ne égjen. A karamellt 6 kis kerámiaforma aljában elosztom, hagyom kihűlni. A kókusztejet a felhasított vaníliarúddal felteszem melegedni, de nem forralom fel. Közben a tojásokat a maradék kókuszcukorral addig keverem, amíg a cukor fel nem oldódik. Ekkor a felmelegített tejet nagyon lassú sugárban, hogy a tojás ki ne csapódjon, hozzákeverem, majd az így kapott híg krémet elosztom a megdermedt karamelleken. A formákat eztán egy magas falú tepsibe állítom, amit a poharak kétharmadásig töltök vízzel. A tepsit 160 fokra előmelegített sütőbe tolom 40-50 percre, vagy tűpróbáig. A jól lehűtött creme carameleket tálalás előtt egy-egy pillanatra forró vízbe mártom, a krémek oldalát egy késsel meglazítom, és a desszerteket tányérokra borítom. Száraz serpenyőben lepirított kókuszreszelékkel kínálom.

Éva

péntek
jún.122015

Hús-saláta

No, nem hússaláta: az egy egész más műfaj. ...És hogy őszinte legyek, a képviselői közül egyet sem ismerek amelyik betalált volna nálam. Sőt. Az egész egy nagy félreértés. Leginkább megint a kamukonyha kreálmánya arra, hogy hogy lehet szétszáradt, megbarnult sülthúsokat egy kis majonézben elrejtve eladni.

Nem. Én arról beszélek, amikor egy konkrét nagy tál salátát megkoronázunk kevés nemes húsféleséggel. Valahogy így:

MANGALICAKARAJ-SALÁTA ÉDESKÖMÉNYYEL, GRÁNÁTALMÁVAL

hozzávalók

4 szelet mangalicakaraj

só, bors

1/2 kocka vaj

1ek olívaolaj

2 ág kakukkfű

4 gerezd fokhagyma

1 doboz bébimángold

1 fej édesköménygumó

1 gránátalma vagy ugyanilyen mennyiségű ribizli, esetleg málna

1/2 dl olívaolaj

2ek balzsamecet

1/2 narancs vagy citrom

2ek fekete szezámmag

A karajokat sózom, borsozom, és egy füstölésig hevített serpenyőben 1-1ek olaj és vaj keverékén egy percig sütöm az egyik oldalukat, melléjük dobva a kakukkfűágat és a hámozatlan fokhagymagerezdeket. Egy perc után megfordítom a húsokat, a maradék vajat elosztom rajtuk, és egy percig sütöm a másik oldalukat, hagyva, hogy a vaj megolvadjon, lecsorogjon, amivel aztán sütés közben locsolgatom őket. A húsokat pár percre félreteszem pihenni, addig vékonyan felszeletelem az édesköményt és kifejtem a gránátalma magjait. A tányérok aljára bébimángoldot halmozok, és rászórom az édeskömyényt. A maradék olajat, a balzsamecetet és a narancs vagy citrom levét elkeverem, az öntettel meglocsolom a salátákat, a felszeletelt karajt elosztom a tányérokon, gránátalmamagokkal (vagy ribilzivel/málnával) borítom be, végül meghintem fekete szezámmal.

Éva

péntek
jún.122015

Dóri, Christina, Madrid...

Vicky, Christina, Barcelona után szabadon. Nos, a mi élményeink távol maradtak abban az egy ott töltött hónapban a film főszereplőinek az élményeitől, cserében volt penészes konyhájú, poros, pókhálós nappalijú házinéni, vontatott nyelvórák, tikkasztó hőség és egy-két emkélezetes buli, meg örökzölddé lett aranyköpés.

Nem sok memoárt hoztam el magammal a kint töltött időszakból, beleértve a mára megmaradt szókészletemet is. A nyelvtanfolyam keretei között megélt egynéhány rossz emlék ellenére mégis jószívvel emlékszem vissza rá - már amire emlékszem belőle. A 17 évesen az USÁ-ban cserediákként megismert madridi Christina barátnőm 8 évvel későbbi viszontlátásának és helyi vendégszeretetének élményére, a féktelen partikra, a vinnyogva röhögős felismerésre egy tűzijáték alkalmával, hogy a néni szájából kicsúszó "muy duro" kifejezés türkörfordítása a magyar "nagyon kemény"-nek, a megelégelt mocskos konyhának való nekiveselkedésünk során Dórival számtalanszor a szánkat elhagyó "hay de todo" (van itt minden) kínunkban röhögős felhördüléseinkre az egyre feltáruló szenny láttán, a WC- majd az azt követő utcajelenetre (Dóri, Te tudod), Toledotól Segovián át Granadán keresztül Malaga iktatásával Barcelonáig a csodás városokra, amit a nyelvtanfolyam leteltével volt szerencsém végiglátogatni az akkor szerelemmel, az azt követő dél-európai túránkra a legjobb barival és a néhai kis Ford KÁ-mmal... és az egyetlen dologra, amit fizikailag elhoztam magammal. Az egyetlen konyhai műveletre, amire a házi nénim képes volt, ezzel együtt mindenkinél jobban csinálta: az ő paellájára (ejtsd: páéjjá!). 

A néni semmit nem tudott főzni. A háztartásvezetéssel is, mint az a fentiekből kiderül, minden tekintetben komolyan hadilábon állt. A paellájában viszont verhetetlen volt. Azelőtt és azóta sem ettem olyan tökéleteset. Természetesen elkértem tőle a receptjét, hogy hazahozzam az ízt megmutatni a barátaimnak. Azóta sokszor csináltam. 14 éve őrzöm a kézzel, spanyolul írt útmutatást. Van nekem egy hatalmas Culinaria Spain könyvem. Ott lapult majd másfél évtizeden át a papiros. Nemrég egy észak-spanyol borvacsora menüjének az összeállításához hívtam segítségül a "lexikont", amiből kivettem a féltve őrzött ereklyét, hogy amikor magammal viszem a könyvem, el ne hagyjam. Azóta ráadásul elköltöztünk, nekem meg fogalmam nincs, hogy hová tettem, hol keressem. A receptet ugyan kívülről tudom, nemrég be is vittem a gépembe, de az a kopott, kézzel írt A4-es... az valahol meg kell, hogy legyen!

PAELLA

hozzávalók

2 megtisztított nagy tintahal

30dkg egész királyrák

1 egész aranydurbincs

30dkg feketekagyló (a fotóról ez lemaradt)

1 egész fej fokhagyma

2 fej vöröshagyma

3 zellerszár

2 kápia paprika

1 chili

1l víz

1 üveg száraz fehérbor

só, bors

1 lime

1/2kg kerekszemű rizs

1 csipet sáfrány

A halat kifilézem, a hal fejét, gerincét, a rákok fejét és a lefejtett páncéljukat az 1l hideg víz illletve az üveg bor elegyével felteszem főni. A halfilét és a rákfarkakat későbbi felhasználásra félreteszem. Amikor a lé felforrt, lehabozom, visszaveszem a lángot, és további félórán át főzöm, majd leszűröm, sózom. A tisza lében pár perc alatt megfőzöm a kagylót, kiemelem, félreteszem. Az így elkészült halalaplében a sáfránnyal alkalmi kevergetés mellett  megfőzöm a rizst. Közben egy felforrósított mélyebb serpenyőben kevés olajon megpirítom a megtisztított és felcikkelyezett hagymát, a zúzott fokhagymát, a felcsíkozott kápiát, chilit, és zellerszárat – félreteszem. Egy következő körben egy-egy perc alatt lepirítom a felkarikázott kalamárit, a felkozkázott halat és a rákfarkakat. )Vigyázni kell, hogy tényleg rövid idő legyen, mert könnyen túlkészülhetnek ezek a delikát hozávalók.) Sózom, borsozom. A kész rizst a zöldségekkel és a tenger gyümölcseivel összeforgatom, lime-gerezdekkel kínálom forrón az edényből.

¡Que aproveche!

Éva

péntek
jún.122015

A nagy Ho-ho-ho

A nagy Ho-ho-hot senkinek nem kell bemutatni. Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje Sajdik karikatúrába hajló rajzaival, Mikó István és Balázs Péter hangjával kitörölhetetlen az emlékezetemből.

Dübörög a nyár. Mindenhonnan előkúsztak a megszállott ho-ho-hok: a vízpartok este megtelnek a csendben üldögélő horgászokkal, akiknek a nádasok mellett csak a sziluettje razjolódik ki. Összeolvadnak az esti tájjal, a csenddel, a holdfénnyel, a vízen futó ezüsthíddal. A látványuk is terápiás jelleggel bír. Nem is tudom, hogy a mai rohanó világban miért nem kap ez a szabadidős tevékenység nagyobb PR-t. Van elég vizünk, halunk, nyarunk... és idegbeteg városi ember körültöttünk. Hogy ez még egy pszichológusnak vagy trénercégnek sem jutott eszébe?!

Gyerekkoromban nem bírtam nyugton megülni a seggemen nagyapám mellett, mikor horgászott, de talán már vagyok abban a korban, hogy ez menne önállóan, elengedett kézzel... na, jó az egyiket azért pihentetném készenlétben a pecaboton, a másikkal meg a fröccsös poharamat szorongatnám. Lehet, hogy ki fogom próbálni. 

Addig a frissen kapott ponttyal kellett kezdjek valamit. Ez jutott eszembe:

PONTYTATÁR CITROMMÁRTÁSSAL

hozzávalók

4 pontypatkó

2kk

friss bors

4ek olívaolaj

1 kocka vaj

2 citrom héja

egy citrom leve

1kk őrölt kurkuma

2 tojássárgája

1 lilahagyma

fekete szezámmag

díszítésnek saláta

A lebőrözött, kiszálkázott pontyot egy éles késsel nagyon apróra darabolom, vigyázva, hogy ne trancsírozzak. Az aprított halat ízesítem a só felével, kevés frissen őrölt borssal és az olívaolajjal - elkeverem. Egy tálalógyűrű segítségével kitálalom a tatárt. A vajat közben épp csak felolvasztom egy serpenyőben, de nem hagyom túlzottan felforrósodni. A só másik felét, a reszelt citromhéjat és a kurkumát elkeverem benne. A tojássárgáját gyors mozdulatokkal egy habverő segítségével beledolgozom, majd a citromlét fokozatosan adagolva hozzákeverem. Az így kapott citrommártással a tatártokat körbelocsolom. Lilahagymával, fekete szezámmal és zölddel díszítem.

péntek
jún.122015

Tábortűz

Kislány koromban lakótelepen laktunk. Megvolt a maga hangulata - én szerettem. Ma is meleg szívvel gondolok vissza arra a 10 évre, amit ott töltöttem. A környező téglaházak a miénkkel együtt egy hatalmas játszóteret öleltek körbe, amire ráláttunk az erkélyről, a szüleim így bártan leengedhettek egyedül is oda. Békéscsaba amúgyis - nomen est omen - békés kisváros volt, ahol a környékbeliek többnyire ismerték egymást, vigyáztak egymásra. 

A lakásunk kétszobás volt, amit nap mint nap megtöltött az anyukám keze nyomán készülő igazi komfort ételek illata, és az apukám jóvoltából a hangfalakból lüktető válogatott jazz, funk, blues vagy soul. A szabadidőmet többnyire azon a bizonyos játszótéren töltöttem, máskor szomszédoltam, vagy a szombámban olvastam, legóztam, rajzoltam. Hétvégéken pedig, amikor a szüleim is kiereszthették a gőzt, leginkább a baráti családok gyűltek össze hol itt, hol ott. Volt aztán az a néhány nagyon ritka, de számomra annál emlékezetesebb nyári este, amikor a távoli garázssoroknál a szomszédokkal verődtünk össze tábortűznél sütögetni. Én ezt annyira jó hangulatú eseménynek találtam, hogy igazából nem értettem, miért nem csináljuk minden héten. Akár télen is.

A tábortűz aztán a tini éveimben nyert új értelmet. Az osztálykirándulások alkalmával a tűz köré gyűlő barátok, a gitár, a sült szalonna illata... (Majd a mindenki lehelletéből áradó tömény hagymaszag a sütögetést követően. Na, az is felejthetetlen volt.) Ott kerültek elő féltve őrzött titkok, legbelsőbb családi történetek, szövődtek szerelmek, örök barátságok.

A tábortűznek varázsa van. Megnyitja az embereket, bensőséges hangulatot teremt, közösségeket kovácsol.A fényénél mindenki megszépül. A látványa, a melegsége, a nélkülözhetetlensége mind hozzájárul ahhoz, hogy ennyire tudjuk szeretni.

Most, hogy új helyen lakunk, van lehetőségünk tüzet rakni, élünk is vele kisebb-nagyobb rendszerességgel. A lányaim hihetetlen izgalomba jönnek a fellobanó lángcsóvák láttán. És ha már van, hát nyilván ne csak nézzük, használjuk is!

A gyerekeim édességfüggőségét és kalandvágyát, valamint a magam nosztalgiaigényét egyszerre elégítettem ki, amikor a Sparban ráakadva egy csodás, pasztell rózsaszín és fehér darabokból álló cukormentes mályvacukkorral állítottam be, és felvetettem, hogy grillezzük meg. Önmagában ez egy mennyei csemege, de hogy az élvezeteket fokozzam, céklalével színezett és rózsavízzel ízesített olvasztott fehércsokiba mártottuk a nyársakat, amit tetszés szerint megszórtunk színes cukorforgácsokkal. Nem épp a legegészségesebb, de nyár van! Ó. IÓ. CIÓ. ÁCIÓ. KÁCIÓ. AKÁCIÓ. VAKÁCIÓ! Nyári születésű gyerekek szülinapi program gyanánt is ajánlott.

RÓZSACSOKIBA MÁRTOTT GRILLEZETT MÁLYVACUKOR

hozzávalók

100g jó minőségű fehércsoki

5dkg vaj

3ek víz

1ek rózsavíz

1kk frissen préselt céklalé

1 zacskó cukormentes mályvacukor

díszítőcukor

A darabokra tördelt csokit a vízzel és a vajjal egy vízgőz fölé helyezett edényben folyamatos kevergetés mellett megolvasztom, majd elkeverem benne a céklalevet és a rózsavizet. A cukrokat fanyársakra húzom, tűz föltött meggrillezem, majd belemártom a csokimázaba, megszórom a díszítőcukorral, és hagyom a mázat megdermedni. Máz nélkül is remek ízélmény és kaland a mályvacukorsütés, ahogy sütés nélkül is lehet a cukrokat a mázba mártogatni.

Szép nyarat!

Éva

hétfő
jún.242013

Egy az egyben - kettő az egyben

Azaz egy csontos karaj egyben sütve... valamint egy remek köret, ami önmagában is megállja a helyét, így lesz kettő az egyben az alábbi receptleírás.

A sertéshústól sokan félnek. Azt gondolják, egészségtelen. Nyilván, nem mindegy hogy az az állat milyen körülmények között élt és halt meg, hogy mennyire volt "boldog", látott-e napot, mezőt, igazi táplálékot, kíméletesen és gyorsan ment-e el. Ha bezárva, kis helyen tartották, agyon gyógyszerezték és műanyaggal etették, majd barbár módon végezték ki, akkor igen, a húsa kvázi méreg. De ha jól ment a sora, és tisztelettel "áldozták fel", akkor nagyon is jótékony, tele van hasznos vitaminnal, mint például az idegrendszer-, a szív- és az izomműködéshez elengedhetetlen B1 vitaminnal, aminek az egyik legfontosabb forrása a sertéshús. Igen, vannak  a húsnak zsírosabb részei, mint a comb vagy a tarja, és egész vékonyak is, mint a karaj vagy a szűz. De a zsírral semmi baj. Semmi baj, ha a gabonafélékkel, krumplival cukorral csínján bánunk az étrendünkben. A zsír nem bánt: finomabbá teszi az ételt, elengedhetetlen a jó agyműködésünkhöz, és még a ruhából is kimosható, nem úgy, mint az olaj. Együnk bátran sertést! Pláne Magyarországon, ami egy tenyésztő nagyhatalom sok évszázados tudással és tapasztalattal, no meg a mi mangalicánkkal! Ha nem kedveljük a zsírosabb falatokat, akkor menjünk rá a soványabbra, ha a szárazabb húsoktól vonakodunk, akkor ne sajnáljuk magunktól a zsírosabb falatokat. Sőt, a tepertő (almával krémnek elkészítve akár), a sült malacfül (pl. Anyukám mondta módra csicseriborsókrémmel és lime-mal akár), a pacal (pl. Kistücsök módra carpaccionak akár), az agyvelő (fokhagymásan-citromosan akár) egyenesen mennyei csemege. 

Ádám korábban mutatott egy isteni egyben sült "disznódarab" receptet... meg még egyet. Kóstoltam is őket. Egy bajuk volt: hamar elfogytak. Én a magam részéről a zsírosabb húsok kedvelője vagyok, ezért kicsit féltem ettől a karajtól, de annyira hívogatott a hentespultban, hát engedtem a csábításnak - nem bántam meg.

CITROMBORSOS-ROZMARINGOS EGÉSZBEN SÜLT CSONTOS KARAJ CITROMOS-SPÁRGÁS TAGLIATELLÉVEL ÉS SZARVASGOMBAPESZTÓVAL

hozzávalók

a húshoz

1.5kg csontos karaj egészben

1tk

1tk citrombors

2 ág friss rozmaring

4 levél friss zsálya

1 citrom leve

4ek olívaolaj

1 fej fokhagyma héjastól

a tésztához

50dkg tagliatelle

1 csokor zöldspárga

4ek olívaolaj

1ek

4 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

20dkg parmezán és még 20dkg a tálaláshoz

1 citrom héja és egy 1/2 leve

tálaláshoz szarvasgomba pesztó (készen kapható kézműves termék)

A karajhoz a pácot előkészítem: ehhez egy tálban összekeverem a sót, borsot, olívaolajat, citromlevet, valamint a durvára felaprított zöldfűszereket. A páccal alaposan megdolgozom a húst, és egy-két napra hűtőbe teszem. Sütéskor egy teljes fej fokhagymát héjastól beleszórok egy kisebb tepsibe, arra a csontos felével ráültetem a húst, és egy 220 fokra előmelegített sütőbe betolom előbb 20 percre, majd 20 perc elteltével visszaveszem a lángot 160 fokra, és további 70 percig sültöm. A sütés végén kiveszem a húst, és fóliával latakarva pihentetem pár percet.

Amíg a hús pihen egy tésztafőző edényben vizet forralok a tésztához, közben a spárgát megmosom, lecsöpögtetem, a fás végeit letördelem, és a spárgát 3-4 centis darabokra vágom - félreteszem. A felforralt vizet sózom, és beledobom a tésztát. Kb. 5 percig fogom főzni, ami idő pont elég arra, hogy a tészta "mártását" megcsináljam. Egy nagy keverőtálba beleöntöm az olajat, amit eldolgozok a sóval, a borssal, a a zúzott fokhagymával, a citromlével és citromhéjjal valamint a reszelt parmezánnal. Amikor a tészta nagyjából túl van a főzési idő felén, az utolsó két percre hozzáborítom a spárgát. A két perc elteltével a tésztát és a spárgát leszűröm, és forrón a fűszeres olajhoz forgatom.

Jöhet a tálalás: a tésztát tányérokba merem, szelek rájuk a karajból, szórok köréjük a sült fokhagymából (amit majd a héjából kipréselve szétkenek a húson), megkoronázom a hússzeleteket egy-egy kanál szarvasgombapesztóval, végül körbelocsolom a tésztát a hús kisült szaftjával és parmezánforgácsokkal díszítem. 

Paleósok és a kényelmes konyhát kedvelők dobják a tésztát, a vegák és a sietve főzők a húst, fogyókúrázók vagy egyiket, vagy másikat... mindjárt minden diétával kompatibilis ez a fogás.

Éva

csütörtök
jún.202013

Görlz. Mámor. Hága.

Életem egyik legmeghatározóbb élményét jelentette a június eleji spontán eldöntött csajos kirándulás Hágába. Négyen barátnők kerekedtünk fel, hogy magunk mögött hagyva a családanyai teendőket meglátogassuk a 20 éve ott élő ötödiket. Három nap tömény élmény a legjobb fajtából. Már a reptéri indulás parádés volt, amikoris futva-vihogva értük el a gépet, mert elpezsgőztük az időt a lounge-ban. 23 fokban, verőfényes napsütésben landoltunk (ez a reptéri pezsgőre a levegőben halmozott Martini Proseccotól megzsibbadt agyunknak nem feltétlen tett jót), ahol flip-flopban, tárt karokkal, széles mosollyal és üvöltő zenével várt minket Réka a fényesre suvickolt terepjárójával. Micsoda a buli!!! A csoda kis tóparti lakásába érkezvén kidobtuk magunkat a teraszra egy-egy pohár jégbe hűtött Sauvignon Blanc-nal a kezünkben, amihez Réka carpaccioval, sajtokkal és egy őrület rákmártogatóssal készült. Az egyik legkedvesebb forrásból származó Bugyiszaggató névre keresztelt (most mondom, hogy kereskedelmi forgalomban nem kapható) nomen est omen bio házi almapálinka elfogyasztását követően pedig a hangerő és a hangulat egyaránt felfokozódott. Naplemente, bor, barátok, relax, zene, finom falatok, önfeledt beszélgetések, óriás röhögések, meghitt összeborulások... egy duhaj, csajos, lánykoromat idéző házibuli. Így indult, és így is tartott ki végig a hágai élmény benne, bicajtúrákkal, városi sétákkal, heringfesztivállal, antikpiaccal, nyárindító partival a tengerparti klubban, kocsmázással, indonéz vacsival, jókedvvel, bőséggel... Az életre szóló emlék mellett néhány COS ruahdarabot és ezt a receptet hoztam magammal.

TÁVOL-KELETIES KOKTÉLRÁK MÁRTOGATÓS

hozzávalók

500g koktélrák

1dl olívaolaj

2 citrom leve

3cm friss gyömbér

1 teljes fej fokhagyma

1tk só

frissen őrölt bors

1 csokor friss korianderzöld

tálaláshoz roppanós bagett és friss piros chilipaprika

A rákokat ha frissen veszem, megmosom, ha fagyasztva, kiolvasztom, lecsöpögtetem. Előkészítem a marinádot, ehhez az olajat elkeverem a citromlével, sóval, borssal. Felaprítom (nem reszelem - egész más íze lesz így) a fokhagymát és a gyömbért apróra, de nem túl apróra. Belekeverem a pácba a rákkal együtt, és lefedve hűtőbe teszem egy egész napra. Másnap előveszem, és egy felforrósított wokban pácostól 3 perc alatt megsütöm. Forrón hozzákeverem a felaprított korianderzöldet, és melegében kínálom magozott piros chilivel valamint rusztikusan darabokra tépkedett bagettel. Anélkül kímélő, azzal abbahagyhatatlan.

Köszönöm, lányok, a felemelő társaságot, Rékám, a receptet, a vendéglátást, az országokon, időn, nehézségeken átívelő szeretet, barátságot!

Éva

csütörtök
jún.202013

Reggelire saláta?

A minap olvastam a FB-on valaki bejegyzését, miszerint:

"Jaj, meleg van!
Jaj, hideg van!
Jaj, miért esik az eső, esne hó!
Jaj, miért esik hó, legyen meleg!
Jaj, meleg van!
Jaj, ez a meleg nem normális, essen eső!
Jaj, miért esik?
... 
Ez, b@sszátok meg, az időjárás! Mondhatjátok, hogy nem normális, de ő már évmilliók óta tudja, mit csinál, ti meg max. 50-80 éve vagytok itt... :-)" ...jót röhögtem.

Szóval a örüljünk neki, élvezzük, értékeljük a meleget a napsütést, tötlőtdjünk vele és minden hozadékával, mert aztán hosszú hónapokig megint nem lesz benne részünk, és aztán sajnálni fogjuk. Az ilyen táplálóbb ugyanakkor könnyű salátákat, ami most következik, pedig fogyasszuk bátran reggelire, amikor még nincs annyira meleg -napközben úgysem kívánunk nagyon mást. Olyankor csak igyunk sok folyadékot, együnk lehűtött gyümölcsöket és kellemes hűs leveseket, könnyű salátákat, hideg lisztmentes, nem hüvelyes főzelékeket... és maradjunk formában!

AVOKÁDÓS SPÁRGASALÁTA LÁGYTOJÁSSAL ÉS SZÁRÍTOTT TONHALSONKÁVAL ...akár reggelire

hozzávalók

1-1 marék zöldsaláta

1 csokor zöldspárga

1 avokádó

1/2 citrom leve

2-2ek olívaolaj

4 tojás

1 tálca szárított tonhalsonka (én a Spar polcain leltem rá erre a csodára)

, frissen őrölt bors

Ez egy végtelen egyszerű és gyors recept tele tápláló, finom hozzávalókkal. Percek alatt kész, és épp annyira tömít, amennyi még a nagy melegben elviselhető. Mi reggelire fogyasztottuk, de ebéd gyanánt is megállja a helyét.

Felteszek vizeket forrni - egyet a spárgának, egyet a tojásnak. A spárgák fás végét letörögetem, a zöldséget háromcentis darabokra vágom. Amikor a vizek forrnak, az egyikbe teszek egy teáskanál sót, és beledobom a spárgadarabokat. A másikba óvatosan beleemelem a tojásokat, hogy ne repedjenek meg. Innentől 2 perce van a spárgának és négy és fél a tojásnak. Ezalatt a spárgának előkészítek jeges vizet, amibe majd a blansírozást követően dobom, a tányérokban pedig megágyazok a salátalevelekkel.

A mikor a spárga "fölött eljárt az idő", leszűröm, és jeges vízbe teszem - ettől megőrzi a roppanósságát és a gyönyörű élénk zöld színét. Ha kihűlt, lecsöpögtetem, és rászórom a salátalevelekre. Amint a tojás is kész, azt is hideg vízbe teszem, és attól függően hagyom állni benne, hogy hideg vagy langyos tojással szeretném megkoronázni a salátámat. Amíg ezen hizitálok, meghámozom az avokádót, kiveszem a magját és szabálytalanul rávagdosom a spárgára, majd gyorsan megcsorgatom citromlével, hogy ne barnuljon meg. Jöhet az olívaolaj. Én a langyos tojás mellett döntöttem, úgyhogy itt ki is kaptam a vízből, megámoztam, és ketté hasítva a salátákra tetejére tettem, amit gyönyörűen beterített a szétfolyó sárgája. Só, frissen őrölt bors, végül a hanyagul a saláta tetejére tépkedett tonhalsonka zárta a művet.

Legnagyobb meglepetésemre a hatéves is képtpofára habzsolta. Még ilyet???

Éva