Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in gruyére (6)

hétfő
febr.202012

Ezek a franciák!

A francia konyha évszázadok óta világhírű. Legnagyobb hódítását a péksüteményekkel követte el, hisz ki ne tudná, mi az a bagett, briós vagy croissant. De számos konyhai szakkifejezés eredete is francia, mint a zsülien, a szuvid, a konfit, blansír, stb. A franciák főzőtudománya, borai, sajtjai, komplett kulináriája könnyen meggyőzheti az embert arról, hogy meg akarja ismerni a nyelvet is és általa még inkább a kultúrát. Én csak belekóstoltam tízévesen. Ádámnak viszont sikerült bekebeleznie, ahogy van. Kicsit esz is a sajtsárga irígység. :)

A franica konyha híres a "pepecselős" fogásairól, mégis a messze földön népszerűvé lett ételeik pofonegyszerűek. Mint a hagymaleves. Én így készítem:

HAGYMALEVES

hozzávalók

1l marhaalaplé (bio leveskockából)

2dl száraz fehérbor

1/2dl konyak

4 fej vöröshagyma

1ek

frissen őrölt bors

tálaláshoz rozspirítós (paleósok kihagyják) és durvára reszelt gruyére vagy gouda sajt

Az alapléhez a vizet felforralom, közben a hagymákat megtisztítom, félbe, majd félcentis szeletekre vágom. A főzőedény alá begyújtok, beleöntöm a felforralt vizet, feloldom benne a leveskockát, majd hozzáadom a bort, a konyakot, a hagymaszeleteket, és fedő alatt alacsony lángon főzöm a levest 30 percig. Ez nagyon puritánnak hangzik, de az igazság az, hogy a főzés ideje alatt a hagyma olyan ízeket fog kiengedni magából, hogy egész egyszerűen nem kell több, nem kell más. Amikor a leves elkészült, sóval, borssal ízesítem.

A tálaláshoz választhatok több utat. Vagy a leveses tányérok aljába teszek egy-egy szelet pirítóst, ráhalmozok sajtot, és részedem a forró levest, ami majd szépen eláztatja a kenyeret és megolvasztja a sajtot. Úgy is dönthetek, hogy a kenyérrel befedem a tányérokat (hőállót érdemes választani), arra rászórom a sajtot, és grill üzemmódban előmelegített sütőbe betolom 10 percre, hogy a sajt ráolvadjon a kenyérre. A harmadik verzió szinte ugyanez csak a leves nélkül a kenyér alatt: a kenyeret a sajttal megszórva grill alá teszem, és rápirítom a sajtot, amit a leves mellé, levesen rajta vagy a levesbe állítva kínálok. Mindenhogy finom lesz.

Éva

 

kedd
jan.312012

Karfiolkarfiolkarfolakarilofkarofilokorolafil!

Megint karfiol, egyrészt, mert szezonja van, másrészt, mert imádjuk. Sokban emlékeztet Éva előző receptjére, az ihlet mégis máshonnan érkezett.

A húgom hozott nekem Hollandiából egy, a tradicionális konyhát bemutató szakácskönyvet – hát, az ételek nagy része tulajdonképpen hús krumplival, de ez mindenféle formában. A téli időszakban ezek jól használható receptek, de mivel most Meli is „majdnemvega”, inkább tisztán zöldséges fogást kerestem. És micsoda ötlet: karfiolkrémleves sajtpuffancsokkal!

A hűtőnkben mindig van öt-hatféle sajt, olvadós, camembert, kéksajt, parmezán és esetleg valamilyen fiatal, túrószerű sajt. Nem tudok ellenállni ezeknek a boltban, és mindig többet veszek a kelleténél, ezért időnként jól jönnek olyan ételek, ahol a kis darab maradék sajtokat egyszerre fel tudom használni – akár egy gyors tésztához, de egy vegyes sajtpuffanccsal se lehet melléfogni.

KARFIOLKRÉMLEVES SAJTPUFFANCSOKKAL

Kell hozzá:

egy karfiol

egy nagy krumpli (ha igazán sűrűn szereted)

egy kis vöröshagyma

vaj

1 liter zöldségleves (lehet bio kockából)

1 dl tejszín

egy tojás

fél deci tej

3 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű)

2 evőkanál reszelt érett sajt (parmezán, roquefort, gruyère, stb.)

szerecsendió

Párold meg egy evőkanálnyi vajon a felaprított hagymát, majd öntsd fel az alaplével. Dobd hozzá a kockákra vágott, hámozott krumplit és a rózsáira szedett karfiolt.

Amíg fő, készítsd el a sajtpuffancsot: melegítsd fel a tejet egy evőkanál vajjal, majd szórd bele a lisztet. Ezt addig kevergesd kis lángon, amíg rugalmas labdává válik – ezt égetett tésztának hívják. Hűtsd ki, majd keverd hozzá a felvert tojást és a sajtokat. A tésztából vizes kézzel gyúrt kis gombócokat rendezgesd kivajazott tepsire, és süsd meg 180 fokon 5-6 perc alatt: világosbarna, kétszeresükre duzzadt puffancsokat kapsz.

A levest pürésítsd, mondjuk botmixerrel, sózd, borsozd, reszelj bele szerecsendiót és öntsd fel a tejszínnel. Ha kihűlne, melegítsd rajta kicsit, rögtön tálalhatod.

Ádám

péntek
jan.202012

Nincs barátfelvétel

Egy bölcs fickó pár éve az azonnali kölcsönös szimpátia nyomán barátság irányába induló ismerettségünk láttán és a maga éltes tapasztalatai nyomán találta mondani, hogy "Pedig ki volt írva, hogy 'Itt nincs baráfelvétel', aztán jössz te!". (Nos, a barátság azóta sem forrta ki magát... milyen igaza volt.)

10 éve már, hogy időről időre megélem: 30 fölött valóban nincs igazán "barátfelvétel". 25 évesen még azt gondoltam az akkor engem stabilan körülvevő emberekről, hogy megérkeztünk, hogy ez már örökre így marad, hogy mi majd 70 évesen is... Nos, rengeteg pofon ért azóta, óriási csalódások emberekben, jellemekben, helyzetekben, és mára megértettem, hogy az embernek igaz barátja valóban olyan kevés van, olyan kevés lehet, hogy egy keze elég kell, hogy legyen, hogy meg tudja számolni. Mi az igaz barát? Mindenkinek mást jelenthet, de talán ami senkinél nem hiányozhat a meghatározásbó,l az a bizalom, a hűség, az őszinteség, az önzetlenség és az odaadás. Számomra mindenesetre ezen, egyformán fajsúlyos jelzők mentén mérhető a barátság. ...Valamint ha tetszik, ha nem, az időtényező mentén. A szimpátia, a közös nevező azonnal megmutatkozik két ember között a vízválasztó 30 alatt és fölött egyaránt, de valahol így családdal, gyerekkel, munkával, kialakult életvitellel, ahol jól megkomponált, feszes menetrend szerint éljük a mindennapjainkat, nem érünk rá nagyon barátságokat tesztelgetni. Azok maradnak meg, amelyek az évek során már bizonyítottak, kiállták az idő próbáját, megmérettettek nem csupán örömben, de bánatban, jóban, rosszaban, elbuktak majd felemelkedtek, de megvannak, kitartottak... ahogy ez egy jó házasságban van. 

Számomra mindig is talányosak voltak azok az emberek, akik "múlt", azaz régi barátok nélkül "érkeznek", vagy hihtetlen gyorsan képesek "barátságokat" kötni, sőt, halmozzák azokat, illetve rendkívül gyors egymásutánban cserélődnek az emberek körülöttük. Az elmúlt években nem egy ilyen alak került az utamba nyájasan barátságot vagy csupán nyitottságot, kedvességet színlelve, mindeközben jó esetben csak felszíneségről téve tanúbizonyságot, rossz esetben hazugnak bizonyultak, és hamar megmutatkozott, hogy rosszindulat, irígység hatja át az énjüket. Mára már hamar átlátok a szitán, ezért nem is tudom feltétel nélkül befogadni az "érdeklődőket". De voltak a régiek közül is vezéráldozatok az elmúlt években: olyan elvesztett barátságok, amelyekben a végsőkig hittem, de durván megcsalattam. Tizenév ide vagy oda, furcsa, hogy nem fáj értük a szívem. Ugyanakkor ezekért is hála, hisz ezekkel a tapasztalatokkal is gazdagabbá váltam, és nem mellesleg általuk felértékeltettek a valódi emberi kapcsolataim.

Mostanában érdekes módon az egy, két vagy akár három évtizedet is átívelő, sokat látott és féltve őrzött barátságaim mellett a régesrégi gyerekkori barátságaim, ismerettségeim kezdenek felelevenedni. Ha keresem az okát, talán abban látom, hogy akkoriban, mikor gyerekként vagy fiatal felnőttként ismertük meg egymást, a tiszta, romlatlan énjét láttuk és kedveltük meg a másikban, ami jó alap lehet érett fejjel az esetleges folytatásra - a legjobb szűrő. A másik oldalról ma szinte kivétel nélkül azt tapasztalom, hogy a megköttetett friss ismerettségek mozgatórugója valamilyen érdek - személyes vagy üzleti. A régi barátságaimat az idő múlásával, a megélt közös élményeken alapulva, legyen az jó vagy rossz, megtanultam nagyon megbecsülni, ahogy azt is, hogy ahhoz, hogy ezek a kincset érő emberi kapcsolatok megmaradhassanak, rengeteget kell tennünk, ápolunk kell őket. Ezért hát időről időre keresem az alkalmat, hogy azt a kevés értékes szabad percet, ami adódik, azt rájuk, a barátaimra fordíthassam, velük múlathassam, ezzel is gyarapítva azoknak a közös élményeknek a számát, amin majd remélhetőleg szintén együtt nosztalgiázhatunk 30-40 év elteltével is.

KLASSZIKUS SAJTFONDÜ

Miért épp fondü? Mert igazi baráti fogás, ahol egy közös edényben kotorászunk ahányan vagyunk - közös élményszerzés a szó legszorosabb értelmében. A fondü egyéb iránt egy svájci találmány, valahonnan a 17. századból. A szó jelentése: olvasztott, ami megnevezés a szóhasználatba csak két évszázaddal később került be. A fondü eredetére vonatkozóan több változat is fellelhető. Az egyik szerint a Svájc francia ajkú nyugati vidékeiről származó, már akkor is drága exportcikknek számító Gruyère sajt alapú étel a városi polgárok eledele volt. Más források szerint születését a kényszer hozta: régen a tél beköszöntével a hegyi falvakban rekedt parazstok csak a felhalmozott élelemből tudták átvészelni a hideg hónapokat, a rájuk marat sajtot, kenyeret bort, így tudták a legjobban hasznosítani. Újabb források azt állítják, a szerzetesek találták ki a fondüt, mert a böjtjükkel nem ütközött a sajt fogyasztása (és a boré vajon?). Bárhogy is volt, a mi legnayobb örömünkre néhány száz éve megszületett a ma ismert fondü, amit a múlt század eleje óta a Svájci Sajtszövetség áldásos ténykedése nyomán a svájciak nemzeti eledeleként tartanak számon világszerte. Eredetileg sajtból készült étel, de később a fondü kifejezést általánosította a gasztronómia minden olyan ételre, ami egy közös forró mártogató tálat szerepeltet, amibe falatokat merítünk. Nekem a fondü akkor is a sajtfondü marad, legyen szó húsleves alapú, olajos, stb. fondüről. (Bár a desszertfondük is megérnek egy misét!) Kis munka, nagy ízélmény és nem mellesleg remek hangulatteremtő az "egy tányérból esznek".

Ez a recept azon kevés recept közül való, amit egy az egyben vettem át a szerzőtől (Gina Steer: The Fondue Cookbook), mert úgy jó, ahogy van. A könyv egyébként akkortájt került a birtokomba, amikor a két lány barátsága, akikkel ezt az "olvasztótégelyt" tegnap együtt magunkba szippantottuk.

hozzávalók

1 gerezd fokhagyma

150ml száraz fehérbor

1/4 citrom leve

25dkg Gruyère sajt

25dkg Ementáli sajt

2ek cseresznyepálinka

1tk kukoricakeményítő

őrölt chili paprika vagy cayanne bors

szerecsendió

mártogatáshoz alma, körte, zellerszár, bagett, stb.

A fondüzéshez nem szükséges feltétlen egy fondükészlet, tűzhely, lábas és villa is megteszi, de persze eredeti eszközökkel jobb, praktikusabb, hangulatosabb.

A műveletet a tűzhelyen kezdem, szigorúan akkor, amikor a vendégek már az asztal körül ülnek, és a mártogatós falatkákat is feldarabolva feltálaltam (Na, ez utóbbi nekem most nem volt meg, ellenben befogtam a csajokat babázni és darabolni egyaránt - micsoda csapatmunka!). Az edény falát a fokhagymagerezddel mindenütt alaposan bedörzsölöm. A gázt begyújtom, és a befokhagymázott edényben felteszem a bort valamint a citrom levét forrni. Amíg az alap melegszik, a sajtokat nagylyukú reszelőn lereszelem. Mikor a lé már gyöngyözik, beleteszem a reszelt sajtot, és olvadásig kevergetem. Itt még nem fog teljesen elvegyülni a sajt és a bor - ehhez kell a keményítő, amit a pálinkában oldok fel csomómentesen, majd hozzákeverem a már majdnem kész fondühöz. Nincs más hátra, mint az ízesítés a fűszerekkel, és a tálalás, ami pedig annyiból áll, hogy az asztal közepére készített fondüállványra átemelem az edényt, és spiritusszal begyújtok alá. (A lángot a vacsora során folyamatosan érdemes figyelni és állítani, hogy le ne égjen a sajt.)

Más esetben bort szürcsöltünk volna mellé, de tekintettel arra, hogy pár órára tudtunk csak találkozni nap közben, maradt a forró tea, a kandalló ropogása, lágy zene és egy kellemes barátnői csevely kíséretnek.

Éva

Ui.: Gerdám, köszönöm azt a sok közös évet, a mindenkori kitartó és önzetlen barátságodat! Ágikám, remélem, a tizenéves ismerettség, a sok közös vonás, hasonló élethelyzet és értékrend végre elmélyíti köztünk a régóta bimbózó barátságot. Még sok ilyet nekünk!

 

 

szerda
febr.162011

Végeláthatatlan tél

Németh Lajos valószínű az ismét fehér teraszok és háztetők láttán várhatóan éledő reggeli riadalmunkat igyekeztett tompítani az 1940-es, a mai napon, Miskolc-Görömbölytapolcon mért -35 °C-os negatív hőmérsékleti rekord hajnali felemlegetésével, de a helyzet az, hogy ez vajmi keveset enyhít a tél- és hideg-érzékelésemen. Ezzel, gondolom, többen vagyunk így. Nem panaszkodom, mert én szeretem ezt a szezont (is) a hó látványával együtt, pláne, ha a szobában, a pattogó kandaló mellett ülve, egy puha takaróba burkolva egy forró téli itallal vagy levesessel a kezemben számlálhatom a hópelyheket, de azért jó volna egy kis enyhülés. (A kölök is már tökre kinőtte a sígatyáját - erre a szezonra már nem vennék neki másikat, anélkül meg befagy a sejhaj az udvari játék során.)

Szóval ha ez van, hát próbáljuk meg ezt szeretni, a jó oldalát nézni: vihetjük a manókat szánkózni délután, talán még egy utolsó hóemberre is futja az évszakban, és a legkomolyabb átszellemültséggel élvezhetjük egy picit tovább a forró télies krémlevesek lélekmelengető hatását.

KARFIOLKRÉMLEVES GRUYÉRE SAJTTAL ÉS DIÓVAL

hozzávalók

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 nagy fej karfiol

1-1.5l zöldségalaplé (3 bio zöldségleveskockából)

10dkg gruyére sajt (de lehet emanthali vagy parmezán is, de akár egy gorgonzola vagy roquefort is remekül passzol)

1.5dl natúr joghurt (paleoósok nem)

, frissen őrölt bors

frissen reszelt szerecsendió

(igény szerint friss gyömbér)

20dkg dióbél

Egy párolóegény aljába vizet teszek, és felforralom. A karfiolt rózsáira szedem, megmosom, a hagymát és a fokhagymát megpucolom, előbbit felnégyelem, a három hozzávalót együtt a párolórácsra teszem, és fedő alatt 10-15 perc alatt puhára párolom. Közben egy vízforralóban 1-1.5l vizet melegítek, felkockázom a sajtot, és a diót egy késsel durvára darabolom. 

Amikor a zöldségek már puhák, beleborítom őket a maradék párolólébe, felöntöm a felforralt víz felével, és egy botmixerrel krémesre turmixolom. Innentől annyi forró vízzel hígítom tovább folyamatos pürésítés mellett, hogy levesállaga legyen (nyilván a karfiol eredeti méretétől függ, hogy mennyi folyadékot fog felvenni, hogy a leves ne püré legyen de ne is túl vízízű lötty). A három leveskockát és a sajtot addig kevergetem a forró levesben, amíg teljesen fel nem oldódik. (A botmixerrel ezen a ponton is rá tudunk segíteni.) Végül hozzákeverem a leveshez a joghurtot, fűszerezem sóval, borssal, szerecsendióval (igény szerint friss gyömbért is reszelünk bele), és tálakba merem. Egy-egy marék dióval meghintem a leveseket, ami egyrészt kerekké teszi majd az ízt, másrészt baromi jól mutat. Aki szereti, tehet sajtos vagy sima pirítóst is a tányér aljába, milőtt rámeri a levest - így kiadósabb lesz.

További kitartást a télhez!

Éva

csütörtök
szept.162010

Elvágyódás

Toszkána egy olyan vidék, ahová az ember vagy nagyon vágyik, mert még nem volt, vagy nagyon visszavágyik, mert már egyszer-kétszer-százszor megjárta. A környezetemben sokan sokfélét meséltek a tájról, az építészetről, a hangulatokról, az ételekről, csak szuperlatívuszokkal tarkított mondatokban, de jómagam még sosem jutottam el oda. Ez egy gasztrobloggertől már majdhogynem ciki. Pedig ott várnak a többszázéves, autentikus villák, a mindig kék ég, a fantasztikus helyi termények, lágy sajtok, grillhúsok, no, meg a Chianti.

FLORENTIN HAL

Magával, a Florentin (azaz firenzei) elnevezéssel több ételfajtát is illetnek a toszkánok, sőt, a florentin konyha kifejezés is létezik, egész kulináriát ölelve fel. Mégis a florentin jelző egy fogás esetében, legyen az hal, hús vagy tészta, többnyire azt takarja, hogy spenót egész biztosan van benne, esetenként sajt és/vagy tejszín is, és minden bizonnyal sültőben sült.

Ezt az ételt az Édesanyámtól tanultam még bő 10 évvel ezelőtt, amikor még hihetetlen következetességgel odafigyeltem az étkezésemre. Akkor még nem az egészséges, a tiszta volt az elsődleges szempont, sokkal inkább a kalóraiszegény. A Mamám nekem akart kedvezni ezzel a fantasztikus fogással, én pedig mikor megtudtam, hogy kevés tejszín is van benne, kicsattantam, hogy "Mondtam, hogy nem eszem semmilyen tejszíneset!". Nagyon hálátlan dolog volt, pedig mekkora szeretettel csinálta, úgy ráadásul, hogy ő, maga nem is szereti a halat. Azóta is sokszor eszembe jut ez a jelenet, és olyankor minden alkalommal mélységesen elszégyelem magam... De talán a későbbi bocsánatkérésem és a tény, hogy azóta ez az étel a kedvenceimmé küzdötte fel magát mind fogyasztási, mind készítési oldalról, meghozta a megbékélést az amúgy is nagyon megbocsátó Anyukámnak. (Csak, úgy látszik, nekem nem. Meg is érdemlem.)

hozzávalók

2+2dkg vaj

3+3 gerezd fokhagyma

4-5 szelet friss vagy fagyasztott fehérhúsú hal (én tilápiát vagy hortobágyi busa filét használok)

1/2kg friss vagy fagyasztott leveles spenót

15dkg ementáli vagy gruyére, de akár pecorino sajt

1dl kókusztej

1/4 szerecsendió

, frissen őrölt bors

Ha friss a halam és a spenótom, akkor nem kell előre gondolkodnom. Ha viszont fagyasztóból dolgozom, akkor mind a halat, mind a spenótot, ha nem felejtem el, pár órával vagy akár egy nappal a főzés előtt ki kell vennem felengedni.

A sütőt 180 fokra állítom. Két serpenyőt készítek elő. Mindekettőben megolvasztom a 2-2 dkg vajat, belereszelem a 3-3 gerezd fokhagymát, picit megfuttatom, és az egyik serpenyőbe a halat, a másikba a spenótot teszem. Mindkettőt sózom, borsozom. A spenótot jól összeforgatom a fokhagymás vajjal, lefedem, és közepes lángon párolom, a halat csak hagyom sülni szintén közepes lángon, idővel megfordítom. (Ha nagyon toszkán akarok lenni, akkor a hal alá löttyinthetek egy fél deci Chiantit.) Amíg a hal és a spenót elkészülnek, lereszelem a sajtot, a kókusztejjel, sóval, borssal és a frissen reszelt szerecsendióval összekeverem. Egy hőálló tálba végül lerétegezem a megsült halat, a kinyomkodott spenótleveleket, és az egészet beborítom a sajtmártással. 20 perc alatt az előmelegített sütőben készre sütöm.

Én így, magában szoktam tálalni. Szénhidrátfüggők lekíséhetik némi krumplipürével.

Éva

hétfő
aug.162010

Van benne hús?

Ez az a kérdés, ami másodikként a "mit főzöl?"-t minden alkalommal követi, miután eldarálom a menüt. Van-e benne hús. A tegnapi felsorolás - chilis-citromos hideg avokádókrémleves párolt cukkínikrutonokkal és mentával, csőben sült spenótos cannelloni pikáns chilis-narancsos besamellel és fűszeres Marsala borban párolt szilvával és cigánymeggyel készült jalousie - hallatán felcsendült ismét a szokásos kérdés. A válaszom pedig rém egyszerű volt: nincs. A drágám egy szájhúzással nyugtázta az erre a menüsorra (is) vonatkozó nyilvánvalóan megváltoztathatatlant, mondhatni beletörődött. Aztán befordult a kanapén, és a következő egy órát csendesen átszunyókálta.

Mikor felébredt, nekiesett a kétszemélyes adag tészta rá eső felének, és a végén csak annyit mondott: "Ez baszott finom volt!" Nos, akkor ma is megérte.

CSŐBEN SÜLT SPENÓTOS CANNELLONI PIKÁNS CHILIS-NARANCSOS BESAMELLEL

Hozzávalók

16 cannelloni

1kg spenót

10dkg vaj

5 gerezd fokhagyma

, frissen őrölt bors

1 narancs

10 szál sáfrány

2dl tej

2ek teljeskiőrlésű liszt

1dl száraz fehérbor

1kk őrölt chilipaprika vagy cayenne bors

30dkg Gruyére vagy Ementali sajt

A tejet a sáfránnyal egy kis edényben felforralom, majd levéve a tűzről hagyom állni, hogy a sáfrány kiengedje a szép sárga színét és a lágy ízét.

A spenótot megmosom, lecsöpögtetem, a fokhagymákat meghámozom. Egy nagy edényben megolvasztom a vaj egyharmadát, a fokhagymákból két gerezdet belereszelek, 1 percig pirítom, majd hozzáadom a spenótot (igen, szárastól). Jól összeforgatom a fokhagymás vajjal, sózóm, borsozom, és pár perc alatt csak annyira párolom puhára a leveleket, hogy a szárak még roppanjanak. Ez az én "al dente" spenótfőzési technikám. :) A spenótot jól kinyomkodom egy szűrő segítségével, hogy ne maradjon benne fölösleges nedvesség, és hozzákeverem a narancs reszelt héját. Kis nudlikat formálva megtöltöm vele a cannelonikat és egy hőálló tálba lerétegezem. A sütőt el is kezdhetem ezen a ponton felfűteni 180 fokra.

Most jön a pikáns, sajtos, fűszeres besamel, az egész kaja lelke! 

A sajtot nagylyukú reszelőn átküldöm. A maradék vajat felforrósítom, a többi fokhagymát belereszelem, és picit megfuttatom. A fokhagymás vajhoz egy habverővel hozzákeverem a lisztet, és lepirítom. A tüzet elzárom az edény alatt. A fokhagymás rántáshoz fokozatosan hozzákeverem a habverővel a sáfrányos tejet, a narancs kifacsart levét és a bort, majd visszateszem a tűzre, és állandó keverés mellett besűrítem. Végül hozzádolgozom a sajtot két evőkanálnyi kivételével, sózom, borsozom, és belekeverem a chilit. A mártással a cannellonikat beborítom, a maradék sajtot elosztom a tetején, és a tálat 35 percre betolom a sütőbe. Forrón tálalom.

Mennyei fogás. Megunahatatlan. Szintén Josceline Dimbleby alkotása.

Éva