Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in füstölt (7)

csütörtök
ápr.092015

Mint majom a farkának

Egy parádés decemberi Sena koncert után estünk be az egyik kedvenc belvárosi helyemre gyozázni. Pechünkre épp, hogy csak lecsúsztunk a vacsora lehetőségéről: az orrunk előtt zárt a konyha. A tulaj talán a régi ismerettségre való tekintettel, és persze mert amúgy remek vendéglátó, a segítségünkre sietett, és megmentett minket az éhenhalástól. Utána csak jöttek... és jöttek... és jöttek a koktélok. Majd a végén egy csavar, ami során még fizetni sem engedett. Természetesen ezt nem hagyhattam megtorlás nélkül, és egy hétköznapra eső vacsorameghívással viszonoztam a kedvességet. Az este olyan parédésan sikerült, hogy a mai napig emlegetjük... de a csíkos köntösben minket rendszerint csendre intő szomszédok is!

A menü pedig: vendégvárónak ropogósra sült malacbőrt készítettem hummusszal, amit a lenti saláta követett. Levesnek narancsos sütőtökkrémlevest tálaltam, főételnek a nagy népszerűségnek örvendő lassan sült ázsiai oldalasomat kurkumás vöröslencsepürével, csicsókacshipsszel és távol-keleti édesköménysalátával. Desszert gyanánt végezetül egy banánalapú csokifagyit kínáltam kávécsókkal és házi granolával. Az ilyen esték sikerét nekem mindig az mutatja a legjobban egyfelől, ha nincs maradék, másfelől pedig ha aznap/másnap jönnek a receptkérő üzenetek és telefonhívások. Egy morzsa nem maradt a vendégek után, és menetrend szerint be is futottak az segélykérő üzenetek innen is, onnan is. Örültem is neki... mint majom a farkának. 

FAHÉJAS MANDARIN-LICHISALÁTA ROZÉ/FÜSTÖLT KACSAMELLEL

 

hozzávalók

20dkg lichi

20dkg mandarin

1 lilahagyma

1tk fahéj

1 kacsamell

só, bors

vöröshagymacsíra vagy fekete szezámmag

Az egy napja besózott kacsát egy serpenyőben 20 percen át bőrén pirítom a legalacsonyabb lángon, időnként leöntöm róla a zsírt. (Vagy megfüstölöm az itt leírtak szerint.) Közben a gyömölcsöket és a hagymát megtisztítom, felkockázom, fahéjjal fűszerezem, és alaposan összeforgatom, tálakba adagolom. A kacsát húsz perc után megfordítom, és a legnagyobb lángon 2 percig sütöm. 5 percet pihentetem, majd vékony szeletekre vágom, és a salátára halmozom. Fekete szezámmaggal vagy vöröshagymacsírával díszítem... a képen nekem most mindkettő elmaradt.

Éva

szerda
dec.042013

Gombhoz a kabát

Az év estéje címen vonult be a tegnapi közös főzéssel egybekötött társasági borkóstolás a 2013-as naptáramba. 

A privát önszerveződésű, Borkör munkacímen futó, Annácska szakmai irányítása mellett műkedvelgető galerink ezúttal nem irodai tárgyalókban vagy étteremben gyűlt össze borokat és hozzájuk illő falatokat kóstolni, hanem egy hirtelen jött kezdeményezés nyomán egy főzőkonyha és étkező hangsúllyal kialakított "gasztrotérben" találkozott a belvárosban zacskókkal felszerelkezve. A zacskókban borok és a csapatokra osztott brigád által kifundált, a borokhoz passzintott ételek alapanyagai rejtőztek, amiből aztán mi magunk készítettük el a vacsorát együtt, tizenöten.

Jocival a helyszínre érve kis tanakodás után bizonytalan léptekkel megindultunk a Nagymező utcai bérház első emeletére. Belépve pazar enteriőr, a célnak leginkább megfeleltetett terek, gyögyörű fények, ellenállhatatlan kajaillat, késcsattogás, rotyogás, pohárkocogás, remek társaság és karácsonyi jazz standard-ek lágy dallamai fogadtak. Mámoros hangulat kerített a hatalmába: a huszaséveimet idézte az élmény, amikor rengeteget jártunk össze nagyszámban, barátok főzni, borozni, ünnepelni, nagykanállal közösen falni az életet. Az ablakon át az utca ilyenkor megszokott karácsonyi fényeinek látványa fokozta a hangulatot, bent az üdvözlő poharak tartalma, a másodpercenként hol itt, hol ott elcsattanó humor, a keresztbe kíváncsiskodók kérdéseire adott "nemmondommegmeglepetés" válaszok homályába burkolt suttyom előkészületek okozta izgatottság tetézték az élményt. Nem hittem, hogy ezt lehet még fokozni, aztán eljutottunk oda, hogy nekiláttunk feltálalni a saját kreációinkat, és elfogyasztani a többiekét.

Pazar. Ennél jobb szóval nem is illethetném a menüsort. Mi öten, Annával a csapatunkban, az előételért feleltünk: a bor jegyei ismeretében a passzoló ízekből kombináltunk fogásokat, vagyis a gombhoz varrtuk a kabátot. Így a választott fehér mellé egy fúziós busa cevichét kínáltunk, a rozéhoz pedig a lenti fogást. Jóleső dícséreteket zsebeltünk be az eredményért. A folytatásban a fiúk resztelt borjúmájat tálaltak karamellizált hagymával, paszternákpürével, zölddióval, ezt követően kacsamellsztéket karácsonyi fűszerezésű lilakáposztával és sütőtökkel, végül egy mennyei gorgonzolás sajttorta érkezett a "desszertcsapattól" sóskaramellás csokifagyival és egy hamisítatlan házias, gazdagon megrakott meggyes pite.

A borok a tudatos ízalkotás nyomán bámulatosan hamonizáltak az ételekkel, a társaság pedig, mint mindenkor, felemelő volt. Egyszerűen egy minden pontján tökéletes estét élhettem meg, amit ezúton is köszönök Nekik, akik ott voltak, és azzá tették... ahogy a kedves szavakat is, amelyekkel a tegnapi fogásainkat és amúgy meg a blogot illették. Megbeszéltük, ezen túl csak így csináljuk. Hazatalátunk a programunkkal. Csak tudnám, hányat kell aludni a következőig! 

GRÁNÁTALMÁS GRÉPFRÚT CARPACCIO FÜSTÖLT PISZTRÁNGGAL ÉS ÉDESKÖMÉNNYEL

hozzávalók

1 édeskömény

1-1 pink és fehér grépfrút

1 tálca melegen füstölt pisztráng

4ek olívaolaj

2ek aprított friss korianderzöld és menta

1/2 gránátalma

frissen őrölt bors

Az édesköményt megmosom, félbe vágom, hajszálvékonyra felszeletelem, majd az így kapott szálakkal megágyazok a tányérokon. A grépfrútokat alaposan meghámozom, hogy a keserű héjából ne maradjon semmi a gyümölcshúson. A gerezdeket filézem, azaz óvatosan kifejtem a hártyákból, ha nagyon vastagok, hosszanti irányban félbe vágom őket. A vékony grépfrútszeleteket váltott színekben körben elrendezem az édesköményágyon, és tördelek rá a halból. A koriandert és a mentát felaprítom, elkeverem az olajjal, amivel aztán megcsorgatom a carpacciot. Végül megszórom a gránátalmamagokkal és borsot tekerek rá.

Anna meg alább mondja, hogy melyik bort kínálta hozzá... vagy inkább melyik borhoz tálaltuk ezt a friss, ress, fanyar, füstös tálat.

Éva

hétfő
dec.022013

"Szeretni bolondulásig..."

"...Elolvadásig." "...De finom lenne!" - visszhangzanak a fejemben Szécsi Pál távolból felsejlő szavai. De mi közöm nekem Széchy Pálhoz? Ezt csak a céklaimádatom művelhette velem, amikor a villát a számhoz emeltem végre a fotók elkészültét követően. Hát itt kérem, nem csupán lenne, de az is! Finom! Mit finom? Isteni! A cékla egy méltatlanul elhanyagolt zöldségünk, amit pedig annyi, de annyiféleképpen el lehet készíteni, mert minden jól áll neki: az édes, a sós, a csípős, a savanyú, a sütés, a főzés, a nyers lét, a húsok, a gyümölcsök, a zöldségek, a hideg, a meleg, de inni sem utolsó élmény. Emellett még nagy erénye a magas vastartalma, az alacsony kalóriatartalma, a szép színe, a hosszú eltarthatósága. Soroljam még?

Most édesen-csípősen, nyersen, salátának, gyümölccsel, házilag füstölt libamellel megkoronázva mutatkozik be.

TÁRKONYOS-NARANCSOS-GRÁNÁTALMÁS CSÍPŐS CÉKLASALÁTA ASZALT VÖRÖSÁFONYÁVAL ÉS HÁZILAG FÜSTÖLT LIBAMELLEL

hozzávalók

a füstölt libamellhez

1 libamell

1tk

frissen őrölt bors

1 marék rizs

1 marék nádcukor

1 marék szálas teafű

1 rozmaringág

a salátához

1 cékla

1 alma

1/2 lime leve

az öntethez

1 narancs leve és reszelt héja

1 gránátalma leve

4ek olívaolaj

1ek friss aprított tárkony

1/2 kimagozott, kierezett chilipaprika

2cm friss gyömbér

1 gerezd fokhagyma

1ek balzsamecet

1 marék aszalt vörösáfonya

díszítéshez tökmagolaj és retekcsíra

A libamell bőrét beirdalom (csak a húsig vágom meg a bőrt, a húsba vigyázok, hogy ne vágjak bele), a sót és a borsot alaposan beledörzsölöm a hús mindkét oldalába, majd lefedve egy-két napra hűtőbe teszem.

Az almát héjastól, a céklát meghámozva egy nagylyukú reszelőn lereszelem, ráfacsarom a lime levét, az egészet összeforgatom, majd bedobozolom, és szintén hűtőbe teszem, hogy az ízek összeérjenek. A salátaöntethez a narancs és a gránátalma kipréselt levét, előbbi reszelt héját, az olajat, az ecetet, a felaprított chilit, a lereszelt gyömbért és a fokhagymát valamint az aprított tárkonyt elkeverem, beleáztatom az áfonyát, és ezt is lefedve hűtöm egy napig, hogy az áfonya megpuhuljon. Pár óra elteltével a salátát és az öntetet benne az áfonyával házasítom, és így érlelem tovább felhasználásig. Ebből egyértelmű, hogy nagyjából egy-két nappal előre lehet dolgozni, ha vendégséget is várunk.

A libamell füstöléséhez segítségül hívtam Tomakonyha receptjét, ami szerint egy nem teflon bevonatú wokot kibélelek egy jó nagy darab alufóliával, az aljába beleszórom a rizst, a cukrot és a teafüvet, beleteszem a rozmaringágat (és/vagy amilyen fűszert szeretnék), majd elkezdem magas lángon égetni. Közben a libamellet lemosom, megtörölgetem, és amikor már a rizses keverék a wok alján füstöl, fölé teszem a mellet bőrével lefelé egy rácson. Beborítom egy másik nagy darab fóliával, és az alsó valamint a felső fóliák széleit jól összenyomkodom, hogy ne menjen ki a füst. A lángot visszaveszem közepesre, és egy fedőt teszek a wokra. 15 percig füstölöm így a libamellet, majd leveszem a lángról, és további 8-10 percet hagyom a fedő alatt pihenni. Eztuán kicsomagolom, a hús mindkét oldalát magas lángon fél perc alatt kérgesítem, majd eldöntöm, hogy melegen kínálom a hideg saláta mellé, vagy kihűtöm, és úgy szeletelem. Én az utóbbit választottam.

Ekkorra már a saláta teljesen összeért. Egy tálalógyűrűvel halmokat rendezek a salátából a tányérokra, libamellszeleteket teszek mindegyik kupac tetejére, végül körbecsöpögtetem tökmagolajjal, és megkoronázom kevés retekcsírával. Most akkor mondja azt valaki, hogy az ünnepi asztalon nem mutatna gyönyörűen ez a "semmilyen" zöldségből készült fogás!

Éva

kedd
márc.122013

Az én komfortkajám

Comfort food - ami ugye nem arról a komfortról, a magyar szóhasználatban vett kényelemről, hanem a vigasztalásról szól: arról, hogy ha az embernek elege van a világból, visszamenekül a gondtalan gyermekkor emlékei közé, amik megvígasztalják. Ez lehet egy dallam, egy illat, egy hangulat, egy könyv, egy történet... de leginkább egy étel. A mama főztje. Nos, nekem is van ilyen fogás. Ez az étel azokra az időkre emlékeztet, amikor még panellakásban laktunk Békéscsabán (30+ éve). Annyira kicsi volt a lakás, hogy amikor Anyuék vendégeket fogadtak - és ez elég gyakran előfordult -, helyhiány miatt kénytelenek voltak az én szobámban felállítani a nagyra nyitott étkezőasztalt (így a nagyszoba megmaradhatott a táncos mulattságnak). Anyu mindig korán elkezdett főzni, így már délután átéltem a készülődés izaglamát. Ahogy a finomságok sültek, mi pedig fürödtünk, hajat mostunk, készülődtünk (Apu egy ponton biztos előjött azzal, hogy nem lesz elég sem a kaja, sem a sör - ez máig nem változott), a levegőben az ételek és a piperék illata keveredett, a háttérben hol halkan, hol hangosabban dünnyögő jazz zajával... sosem felejtem a hangulat teremtette érzést. Aztán mikor minden és mindenki elkészült, szépen felöltözve vártuk a mindenkor figyelmesen virágcsokrokkal, italokkal, apróbb ajándékokkal felszerelkezett baráti vendégség érkeztét. Máskor mi mentünk. Gyakran. Nekem az is legalább olyan várakozással teli volt - mínusz a készülő ételek illata. 

Imádtam mindigis a szüleim barátait, akiknek nagy része a mai napig a szüleim mellett van - együtt lettek előbb felnőttek, majd szülők, nagyszülők, de szinte semmit nem változott az évek alatt, már a mi a fiatalos habitusukat és az egymáshoz való végtelen tiszteletreméltó viszonyukat illeti. Csak tanulni lehet tőlük etéren. A többség még a szüleim középiskolás időszakából eredő barátság, ami azt jelenti, hogy vagy 45-50 éves. Atyaég! Bár ismerve őket, értem, hogy miért. Mind szívélyes, kedves, odaadó emberek. Ezen találkozások alkalmával nem is a gyerektársaságot vártam igazából, hanem őket. Sokukkal még most is jó a kapcsolatom, remélem, sokáig marad is még! Richweisz Ancsa és Feri bácsi (Isten nyugosztalja!), Gally Zorka és Misi bácsi, Csécsei Ida és Józsi, Kegyes Bori és Pali... Ők kötődnek nekem ehhez az érához, ehhez az ételhez leginkább, amin variálhatnék (biztos egyszer fogok is), de nekem ez így, ebben a formában jelenti a komfortkaját, a gyermekkorom legemlékezetesebb vendégváró ünnepi ételét. Íme:

"A" RÓMAI CSERÉPTÁLAS

Ez egy rendkívül könnyen elkészíthető, percek alatt előkészíthető, egyszerű, de egyedi ízvilágú, rusztikus egytálétel. Az egyediségét pedig nyilvánvalóan a cseréptálban való sütés/párolás adja, amitől egész különleges aromája lesz az ételeknek általában.

hozzávalók

1/2 kg húsos (mangalica)szalonna (én a Kézműves Magyar Ízek Vására keretében megrendezett hó eleji Gasztropiac rendezvényen vettem a Szilágyi Gazdaság tradícionálisan elkészített tartósítószer és adalékanyagmentes termékeiből egy remek, pancettához hasonló darabot - a Lehel csarnokban fellelhetők)

3 nagy vöröshagyma

10-12 szem kisebb burgonya

12 szelet (mangalica)karaj

, frissen őrölt bors

3 közepes vagy 6-8 koktélparadicsom

A tálat egy órával a sütés előtt hideg vízbe beáztatom úgy, hogy ellepje. Amíg a tál ázik, az alapanyagokat előkészítem. A hagymát meghámozom, félbevágom, és félkarikákra szeletelem. Ha a hús egyben van, mint az enyém volt, megmosom, és centis szeletekre vágom. A krumplit szintén megmosom, és mint azt én már mindenütt leírtam, nem hámozom (ez az egyik eltérés Anyukám receptjéhez képest azon túl, hogy biolalapanyagokat és magalicát használok), csak félcenti vastag karikákra vágom, vízbe teszem. Majd a szalonnát, ha tömbben van, hajszálvékonyra szeletelem. Végül a paradicsomot karikázom félcentisre szintén. Ha már egy órányi ideje volt a tálnak, hogy megszívja magát (enélkül szétreped sütés közben, mellesleg ebből a vízből fog átengedni levet a szaftnak), jöhet a nyers összeállítás: a tálat kibélelem a szalonna és a hagyma kétharmadával, majd feltetek rá egy sor krumplit, sózom, borsozom, fektetek rá egy réteg karajt, szintén sózom, borsozom, még egy rétek krumpli, még egy réteg karaj, elrendezem rajta a paradicsomkarikákat (ez a másik eltérés az Anyuétól - ő egy faszasztott paradicsomot darál az utolsó krumpliréteg tetejére), befedem a maradék hagymával, végül lezárom a megmaradt szalonnaszeletekkel.

A tál tetejét rápasszintom az aljára úgy, hogy teljesen zárjon, majd beteszem a hideg sütőbe, amit ekkor indítok csak el 180 fokra állítva. A fokozatos hőhöz így a tál hozzá tud szokni, így megintcsak nem durran szét. A rakottast 2 órán át sütöm. Forrón tálalom. Csak semmi flanc: egyszerűen belekanalazok, és tálra szedem, esik, ahogy puffan. Érdemes a kisülő sok szafttal meglocsolgatni, mert abban van a lényeg.

Nem diétás, nem kímélő, de ellenállhatatlan. Néha belefér.

Éva


péntek
dec.142012

Szükség törvényt bont

Az első gyermekem és a második között zongorázni lehet a különbséget. Néhány apró külső vonás, a kéz és lábfejek, no, meg a gének kivételével mindenben különböznek, amiben csak lehet. A hozzátáplálásban sem tudtam igazán alapul venni a Lolánál 5 évvel ezelőtt tapasztaltakat, hiszen anno Ő bár mindent megevett, amit neki készítettem nagyon széles alapanyag-palettáról, és azt irdatlan mennyiségben, viszont darabos ételről nagyon sokáig hallani sem akart, Mimi ezzel szemben a babaételek iránt kevésbé fogékony, míg a mi szánkból rendszerint kinézi a falatot. Ez esetenként megnehezítette, hogy követni tudjam a hozzátáplálási útmutatásokat (azért nyilván igyekeztem túl korán nem bevezetni olyan ételeket, ami esetében fennált volna a veszély, hogy allergizálja). Helyette próbáltam a mi kosztunkat úgy alakítani, hogy őt is mindig meg tudjuk kínálni belőle. Mára (13 hónapos) a nyers/félkész hús-, hal-, és tojásételeken valamint a csípős fogásokon kívül mindent adok neki. Ő lelkesen kóstol. Elképesztő ínyenc, de távol áll tőle, hogy telereakja a bendőjét. Inkább csak eszeget, cserébe mindent, írd és mondd: mindent megkóstol. Olyan ételt, amit neki készítek, még ha felnőtt mintára is válogatom a hozzávalókat, akkor van esélyem megetetni vele, ha nem velünk egyidőben ül az asztalnál. A most következő fogás egy ilyen ebéd alkalmával készült. A füstölt halat ugyan nem feltétlen ajánlják gyerekeknek (az okát máig nem ismerem), mindenesetre mivel hőkezelésen átesett, én nem voltam szívbajos. A mandula is egy kicsit később ajánlott... én azért belekombináltam az ételbe.

FÜSTÖLT HALAS, MANDULÁS KARFIOL BABÁKNAK

hozzávalók

1 öklömnyi karfiol

1 újhagyma

1 gerezd fokhagyma

1 kisebb szelet melegen füstölt halfilé (én a biopiacon vettem egy pici darab isteni fütölt hortobágyi amúrt)

pár szem mandula

1/2dl zabtej

5dkg érett natúr sajt

szerecsendió

Egy párolóedényben felteszek vizet forrni. A karfiolt megmosom, a leveleitől és a torzsájától megszabadítom, rózsáira szedem, és a gőz fölé teszem párolórácsra a feldarabolt újhagymával, a megtisztított fokhagymagerezddel, a mandulával és a darab hallal együtt. Az edény tartalmát puhára párolom (a karfiol a mérvadó), majd egy edényben 1/2dl párolólével és a zabtejjel krémesre pürésítem. VÉgül a pürébe belereszelem a sajtot, és frissen reszelt szerecsendióval ízesítem. Ha szükséges, még lazítok rajta a párolólével.

Mandula nélkül már 9-10 hónapos kortól adható, egyéb iránt 12-15 hónapos kor környékén ajánlom.

Éva 

kedd
okt.162012

Pizza "pomposcie"

Azaz kiejtve "pidza pompóse". Ilyen pizza, sőt ilyen olasz szó sem létezik, ez egy fantázianév - arra utal, hogy ez nem a klasszikus fesztiválpompos (pompos, azaz langalló, azaz kenyérlángos), hanem annak a vékonytésztás, olaszos, könnyebb, kevésbé zsíros verziója (azért ez sem diétás).

A tészta receptje Dolce Vitától van, ha pizzát sütök, mindig ezt veszem elő.

POMPOS PIZZA

kell hozzá

a tésztához (2 tepsi nagyságú pompos lesz ebből)

50 dkg kenyérliszt

egy kocka friss élesztő

3-4 dl langyos víz (liszttől függ)

egy evőkanál méz

2-3 evőkanál olívaolaj

teáskanál

feltéthez

25 dkg füstölt húsos szalonna (bacon, ha találsz adalékanyag-mentest)

4-5 fej vöröshagyma

8-10 gerezd fokhagyma

4 dl tejföl

30 dkg olvadós sajt (pl. gouda)

A tészta hozzávalóiból dagassz homogén gombócot (érdemes gépre bízni), majd keleszd két órát. Gyúrd át, keleszd még két órán át.

Ezalatt készítsd el a feltétet. A kockázott szalonnát pirítsd zsírjára, majd párold meg rajta a hagymákat. Ha sok levet eresztene, főzd el azt. Ez az előfőzés teszi kevésbé zsírossá a pompost, de ha még könnyebbre szeretnéd, csepegtesd le szűrőben.

A sütőt melegítsd a legmagasabb hőfokra (általában 250-300 °C-ot tudnak az otthoni sütők, ez a hőfok kelleni fog - a jó pizza egyébként kb. 480°C-on készül), tedd be melegedni a tepsit is (így sül meg az alja is ropogósra). Ha tudsz kövön sütni otthon, az a legjobb, de erre nekem nem volt lehetőségem. Nyújtsd ki a tésztát lisztes deszkán jó vékonyra, kend meg tejföllel, pakolj rá egy adagot a hagymás szalonnából, végül szórd meg reszelt sajttal. Mehet a sütőbe, 10 perc alatt megsül.

Ádám

kedd
jún.222010

Rekord részidő

Ez a receptleírás nagyjából olyan kurta lesz, mint maga az étel elkészítésére szánt műveletsor. Igazából itt főzni sem kell: csupán összeállítom a tálat a készen vásárolt, minőségi alapanyagokból kb. 2 perc alatt, és többnyire egy egyszemélyes ebéd keretében be is termelem.

MELEGEN FÜSTÖLT KACSAMELL CARPACCIO RUKOLA SALÁTÁVAL, PARMEZÁNFORGÁCCSAL ÉS TÖKMAGOLAJJAL

Nem tudom, kell-e ennél többet írnom. A cím elég egyértelmű. Annyit talán, hogy ez nem igazi carpaccio (ejtsd: kárpáccsó), hiszen nem hajszálvékonyra van szeletelve a kacsa, és nem nyers, de hajaz rá. 

Hogy mégse legyen ennyire semmitmondó a poszt, és mert csak a receptleírás kapcsán ígértem, hogy rövid leszek, egy kis töri elalvás előtt... 

A carpaccio eredete a múlt század közepére nyúlik vissza. Az egyik forrás, az 1931 óta fennálló, híres velencei Harry's Bar jelenlegi tulajdonosa szerint az ő bárja szolgálta fel először a vékonyra szelt nyers marhát mustárszósszal 1950-ben egy, a bárba betérő grófnő, Amalia Nani Mocenigo, kérésére, akit nyers kosztra "ítélt" az orvosa. A bár alapítója és akkori tulajdonosa, Giuseppe Cipriani Carpaccionak keresztelte az ételt egy kortárs velencei festő, Vittore Carpaccio után, mert az ő festményeinek a színvilágát vélte felfedezni az elkészült tálon. Egy másik legenda szerint Milánóhoz kötődik a carpaccio születése, ahol is a város legelegánsabb éttermébe, a Vittorio Emanuele galériában működő Savinibe ült be a képtár egy törzsvásárlója. A két történet közös pontja  - azon túl, hogy mindkettő főszereplője egy hölgy, és hogy egy valaha élt festő az étel névadója -, hogy orvosi rendelvényre kérte ki mindkét hölgy az akkoriban szokatlannak számító nyers húsételt. Mivel a nyers hús fogyaszása nem csupán szokatlannak, de a meg nem nevezett hölgy esetében rangon alulinak is számított, a felszolgáló javaslatára, amit a falon lógó, fent említett festő képe ihletett, az ételt Carpaccio fedőnévvel illették. Bármelyik történet is igaz, jó sajtó mindkét vendéglátóhelynek.

Hozzávalók

1 db melegen füstölt kacsamell (az általam sokra tartott Unio-Food terméke - a Culinarisban veszem)

1 nagy marék rukola saláta

3-4 dkg parmezán

2ek tökmagolaj

1ek balzsamecet

frissen őrölt bors

A kacsamellet vékonyan fölszeletelem, körben elrendezem a tányéron. Középre egy marék rukolát teszek, meglocsolom az egész tálat a gyönyörű khaki zöld, selymes tökmagolajjal, csak a salátára koncentrálok a balzsamecettel, a parmezánforgácsokkal fokozom a hatást, végül egy kevés friss borssal teszem fel az i-re a pontot. Kalóriaigényesebbek ne felejtsenek el egy rusztikus szelet pirítóst társítani a fogáshoz.

Éva