Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in fokhagyma (104)

csütörtök
márc.172016

Gyöngysor

Nem vagyok egy babrajongó - ha már hüvelyesek, akkor inkább lencse, borsó, azt is ritkán. Viszont a gurulós csinos kis gurulós gyöngybab azzal az elegáns törtfehér színével le tud venni a lábamról, ha nem az unott leves vagy paradicsomos bab formájában kerül elém. Egy kellemes keletiesen fűszerezett babkrém vagy krémleves már jó belépő. Ezúttal egy salátát készítettem a nagy haverságban gyakran együtt járó chili-citrom-petrezselyem trióval megadva a kezdő hangot a fogásnak, ami aztán állhat magában egy könnyű ebéd esetleg vacsora gyanánt kevés zöldsalátával kiegészítve, vagy köríthet egy remek báránylapockát, sertéscsülköt, marhaoldalast.

LANGYOS CITROMOS GYÖNGYBABSALÁTA

hozzávalók

1 konzerv gyöngybab

1/2 citrom leve és héja

1/2dl extra szűz olívaolaj

csipet

frissen őrölt bors

1 chilipaprika

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

A citrom héját lehántom, és vékonyan felcsíkozom. A citromléből, olívaolajból, sóból, borsból és zúzott fokhagymából öntetet készítek. A babot átmosom, kevés vízzel felforralom, leszűröm, végül összeforgatom az öntettel valamint a citromhéjjal, aprított chilivel és durvára vágott petrezselyemzölddel. Langyosan kínálom. 

Ui.: A hüvelyeseknek egyébként csodásan áll még a menta és a koriander is. Csak szólok.

Éva

kedd
jan.122016

B.Ú.É.K. 2016!

2015. számomra igazán a változások éve volt. A legkevesebb, hogy hirtelen felindulásból hosszú barnából rövid szőkévé alakultam át egy átlagos májusi hétköznapon a család, barátok és ismerősök legnagyobb megdöbbenésére (majd jön a frissített kép - még nekem is szoknom kell, de rajongásig szeretem). A nagyobbik lányom keddről szerdára kiskamasz lett, egy hét alatt olvas el egy háromszáz oldalas regényt, felnőttként argumentál, a kisebbik négyévesen gyorsúszik, betűt vet és arat győzelmet felettünk a konstans érzelemkinyilvánításaival. Mindennap számtalan okot adnak rá, hogy büszkék legyünk rájuk - ebben nincs változás. Mindezek mellett lakhelyet és munkát váltottunk (utóbbit a másik felem), tartósan visszaköltözött a Balaton az életünkbe... éééés a szüleim is nálunk töltötték életünkben először a Szentestét illetve a karácsony első reggelét, ami csodásan sikerült. Óriási mérföldkövek ezek! De az elmúlt időszakban engem ért megannyi nem várt és sokkoló impulzus nyomán rohamléptekben változtam én magam is, formálódott a felfogásom és hozzáállásom dolgokat, embereket, elveket, helyzeteket illetően, amivel egyidőben óriási nagytakarítást végeztem belül és a környezetemben egyaránt. Ezáltal letisztult sokminden: leglalábbis én magam tisztábban látok. Célokat, értékeket, értéktelenségeket, és csak azokat az ambíciókat, energiákat, embereket őrzöm, amiről és akiről azt gondolom, helye van az életemben, érdemes arra, hogy maradjon. Így boldogan, békésen léptem át 2016-ba, immáron könnyedén elengedve minden egyebet, hogy csak az igazán lényegesre koncentrálhassak a jövőben. 

A főzéshez való viszonyom is sokat változott az elmúlt 365 napban. Még mindig az egyszerűség, elegancia és egészség jegyében alkotom meg a konyhában az ételeimet, de már másképp nyúlok az alapanyagokhoz, egyre inkább más alapanyagokhoz nyúlok, és olyan technikákkal igyekszem dolgozni, amivel közelíteni tudom a profi éttermekben előállított állagokat, ízeket. Rengeteget gyakorlok, igyekszem fejlődni, tanulni, inspirálódni, képezni magam itthoni körülmények között. Hogy ezeket miért nem osztom meg folyamatában a blogon? Nos, mostanában sok időt visz el a felkéréses tizenfős társaságok számára készített 5-6 fogásos bor- vagy egyéb tematikus vacsorák jelentette elfoglaltság. (A párom szerint ennek más semmi köze az egyszerűséghez, mire én megnyugtattam, hogy egy huszonkomponensből álló ötfogásos menü külön-külön tételei, higgye el, továbbra is többnyire egyszerűen elkészíthetők, de más, amikor ezek gyors egymásutánban és egy hadseregnyi emberre készülnek. A mai napig nem tuddom, meggyőztem-e.) Mindenesetre ez a magyarázata annak, hogy a blogolás kicsit alábbhagyott. Teszem hozzá, ha ezen főzések során végigfotóztam volna az elmúlt fél évben megfőzött vacsoramenük fogásait, akkor újabb száz recept állna sorban... Nem tudom, talán egyszer nekiállok, és elkészítem őket mind újra csak a blogra, mert az egyes vacsorák megálmodott és eredményesen lefőzött, a vendégek körében pedig egytől-egyig nagy sikert aratott ételsorait féltve őrzöm. Van is a fogások közt egy-két emlékezetes, mint például a nyári dinnyeconsommém citromfüves rákkal, vagy a 60 fokon sült malac fésűskaraj, a sashalfilém vajmártással, bok choyjal, esetleg a konfitált kacsával töltött wontonraviolim zsülienzöldekkel, tárkonyos szójamártással és nigella-maggal, vagy a dohányfagyi, amit nemrég csináltam, az olasz vaníliás főttkolbász, a cotechino házi birsalmamustárral és frissen sütött édesköményes szintén házi lepénykenyérrel, vagy most legutóbb egy helyben improvizált kókusztejes ötfűszeres gesztenyemousse gránátalmazselével, liofilizált málnával és csokival egy aktuális malac-lencse menüsor végén.

Az a menü - az egyébként azóta kérésre újrázott szilveszteri ételsorunk - egy vöröslencsehummusszal indult - ezt már itt bemutattam a blogon a pirított malacbőrrel együtt, amit hozzá kínáltam vendégváró gyanánt. Újdonság volt a malac fejéből készített terrine. Ehhez céklás tormapannacottát és pácolt lilahagymát társítottam, ezt fogom most közkinccsé tenni. A sorban következett egy kókusztejes lencsekrémleves (a fej főzőlevéből) zsülien répával, füstölt lazaccal és/vagy sonkachipsszel (ehhez hasonló is szerepelt már itt a blogon), a főfogás egy egészben lassan sült 8 kilós malac volt mandarinos, korianderes édeskömény-sütőtök- és belugalencsesalátával valamint édeskrumpipürével és jus-vel, végül a sort zárta a fent említett, helyben rögtönzött desszert, aminek az arányait majd megkísérlem újra belőni, hogy itt megoszthassam. A házi kókusztejes tojáslikőröm és egy forralt almás-mazsolás fehérbor komplettírozta a vacsorát. A malacra hatan voltunk 31-én... mondanom sem, kell, napokig ettük. Készült belőle egy japán leves (sohhhha többet nem állok neki, annyira bonyolult és időigényes), egy pikk-pakk enchilada Mautner Zsófi receptje nyomán, saláta, miegymás. Ezek után nem gondoltam volna, hogy egy baráti felkérés alkalmával 5-én 16 főre újra végigfőzött ételsort ugyanolyan lelkesen fogjuk végigenni. Pedig de!

MALACFEJTERRINE 

hozzávalók

1 malacfej

2 vöröshagyma

4 répa

1/2 zellergumó

1/2 édesköménygumó (elhagyható)

1 fej fokhagyma

2 fehérrépa

4 babérlevél

1-1ek szegfűbors, szemesbors, koriandermag

2-3 csillagánizs (elhagyható)

4ek

A malacfejet beleteszem egy kuktába a hámozatlan, de jól megmosott, hanyagul felekre, negyedekre darabolt zöldségekkel és az egész fűszerekkel valamint a sóval, és felöntöm annyi vízzel, hogy pont ellepje. (En egyik alkalommal egy nyolc-, a másik alkalommal egy tízkilós malacot vettem, annak a fejét használtam fel. Előbbi egy 3 literes, utóbbi csak egy 5 literes kuktában volt patent.) Rázárom a kukta fedelét, és a fej méretétől függően főzöm 1-2 órán keresztül, amíg a fül teljesen meg nem puhul. Ha megfőtt a fej, a főzőlevet leszűröm (én eltettem, mert pazar alapléként szolgált a lencseleveshez, ahogy már említettem, de ha azonnal nem tudom felhasználni, fagyasztva is eláll, csak kidobni kár), a zöldségeket igényszerint elfogyasztom vagy kukázom. A koponyáról lefejtem a húst és bőrt a füllel és az orral együtt, egy tálba teszem. (Amit kidobok, az a szem és a koponyacsontok.) A velőt fokhagymás pirítóson külön bepuszilom - ez a séf ajándéka -, a nyelvet pedig eldöntöm, hogy félreteszem egy másik ínyenc fogáshoz, vagy beleteszem a terrine-be. (Én ezúttal az A-t választottam.)

Most jön a technikaóra: egy kisebb (0.6l), terrine-formát kibélelek hosszában és keresztben is egy-egy folpackkal úgy, hogy túlnyúljon (ez segít majd kiemelni). A lefejtett húst, bőrt, fület, orrot egész egyszerűen azokban a nagy darabokban, ahogy sikerült, belenyomkodom alaposan a formába, amennyire légmentesen csak tudom. Ha maradt még hely a formában, felöntöm néhány kanál alaplével, hogy kitöltse a hézagokat. A túlnyúló részeket mindenhonnan ráhajtogatva zárom a terrine csomagolását a fóliával. Most jön a nehezék. A terrine forma tetejét egy kartonon körberajzolom, a kartont kivágom, alufóliába becsomagolom, ráteszem a befóliázott terrine-re, és súly gyanánt rápakolok egy nehezebb konzervet vagy bármi hasonlót (én egy kilós szögletes kúkuszzsírral terheltem a pakkot). Így mehet egy fél napra/napra a hűtőbe.

A fej porcaiban és bőrében annyi csodálatos kollagén van (a bőrünk és ízületeink legjobb barátja), hogy csodálatosan összekocsonyásítja a terrine-t rövid idő alatt, aminek következtében amikor tálalni szeretném a fogást, miután kiemelem a fólia segítségével a formából, lefordítom, egy éles késsel egyszerűen csak vékonyra felszeletelem... ha tányéron szeretném kínálni. De tehetem egyben is az asztal közepére ecetes, jeges vízben pácolt vékonyra szelt sonkahagymával és fekete szezámmal, esetleg kevés friss korianderzölddel megszórva. Úgy is látványos lesz. Én tányérokon kínáltam a fentiek mellett céklás tormapannacottával. Ennek a receptjét egy következő posztban írom.

Nem kell félni, nem fog fájni! Amilyen bizarr, olyan mennyei fogás!

BÚÉK!

Éva

hétfő
nov.162015

Belevágok

Napok óta a hétvégi események nyomán születő reakciókat figyelem, a körülöttem lévő közvetlen és tágabb környezetem, a világ, a politika, a sajtó, a hétköznapi ember, a barát, a család, az ismerős reakcióit. A felháborodás, a megrendülés, a szomorúság, a düh, a félelem sok formában ölt testet, de gyakran a leírt vagy elmondott szavak és a mögöttes gondolatok kifejezetten sokkolóak, ezen eszmék általánossá válásának következménye pedig nem kevésbé ijesztő, mint maga a terror... kvázi beláthatatlan.

Az ember ösztönösen érez, a civilizált ember ezeket az érzelmeket aztán hagyja leülepedni, majd újrakeretezi őket, megszelídíti a szívét, a gondolatait, megrázza magát és továbblép. Az egyetlen lehetséges irányba: a megbékélés irányába. Tömegesen tették ki a napokban a felhasználók Martin Luther King örökérvényű idézetét a Facebookra, miszerint "A sötétség nem tudja a sötétséget kiűzni. Csak a fény képes rá. A gyűlölet nem tudja a gyűlöletet legyőzni. Csak a szeretet képes rá." A félelemkeltés egy rendkívül hatékony fegyver, amire mi, emberek jól kiszámíthatóan reagálunk. Bezártjuk az ajtóinkat, ablakainkat, szívünket, határainkat mindenki előtt, aki csak kicsit is hasonlít arra, aki fenyeget minket, és ezzel engedtünk a terrornak, belementünk a másik oldal élet-halál játékba. Ahelyett, hogy az elutasításunkat a megfelelő irányba csatornáznánk, és felmérnénk annak a vészélyét, amit az általánosítás hordoz magában. Ha elvakult félelmünkben hátat fordítunk az egyetlen lehetséges megoldásnak, összefogás és integráció helyett szegregálunk, az kikerülhetetlenül széthullást, szembenállást, háborút eredményez.

Sok muzulmán barátom él a világban szerte. Huszonéve meglévő barátaim. Aggódom értük. Vajon éri-e őket bántódás amiatt, mert ők kelet felé imádkoznak, Ramadánt ülnek és jobbról balra írnak alá. És aggódom magunkért, akik rendre beleesünk az előítéletes gondolkodás primitív csapdájába.

Amikor a kislányomnak a hétvégi eseményeket próbáltam a kilencéves fejében helyretenni, mielőtt az iskolában rázúdulnak a még mit sem sejtő kicsi gyerekek otthonról hozott sokat sejtető félmondatai, emberekről beszéltem neki: jó és rossz emberekről, nem pedig jó és rossz népekről. Merthogy ezt fontos már ilyen idős korában is tudni megkülönböztetnie. Fontos, hogy úgy nőjön föl, hogy tudja: bizonyos emberek és tetteik nem definiálják a velük azonos színű, vallású, származású embereket. Az ő iskolájába is járnak muszlim gyerekek. Úgy engedtem el ma reggel, hogy kértem, vigyázzanak egymásra. Részünkről kezdettől tudatos döntés, hogy sokszínű és vegyes kultúrájú közegbe járatjuk a gyerekeinket, és igyekszünk a legjobb tudásunk szerint toleranciára nevelni őket. Mégis aggódom. Mert bár nemzetközi iskola révén az "emberanyag" összetétele szülői vonatkozásban is magasabb iskolázottságot és haladóbb gondolkodást feltételez, mégis akadhat egy-egy más látásmóddal rendelkező "felnőtt", akinek egy kellően át nem gondolt, felelőtlenül elejtett, vagy épp szándékosan szajkózott ártó mondata beszivárog a kis közösségükbe, és rést üthet a féltve őrzött tolerancia pajzsán. Bízom az iskolában, bízom az iskola szellemiségében, és hogy azt megfelelően tudja közvetíteni a gyerekek felé, az általuk hőn hirdetett és védelmezett szabad gondolkodásra nevelve a kicsiket.

Egy másik kép is eszembe jut, amit sokat láttam keringeni a neten. Két kislányt ábrázol, egy feketét és egy fehéret, ahol az előbbi az utóbbi arcát símogatja, a felirat pedig: "A rasszizmus nem velünk születik. Megtanítják nekünk." Hát legyünk rossz nebulók! Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, kizökkenteni, ne engedjük, hogy a negatív érzelmek, mint a harag, a düh, a félelem befészkeljék magukat az érzéseinkbe, a gondolatainkba, a mindennapjainkba! Tudjunk szeretni előítéleten túl, élni terrortámadások után, értékelni a szabadságot, élvezni, hogy sokszínű a világ, és bízni, bízni, bízni abban, hogy ez így van jól.

Én ezt a gondolatmenetet szimbolikusan egy csodás közel-keleti fogással, az izraeli vagy más források szerint arab lecsóval, zárom. És innen üdvözlöm az európai, az arab, a latino, az ázsiai, a heteró, a meleg, a fekete, a fehér, a zsidó, a muzulmán barátaimat világszerte, valamint Néhányótokat ott, Párizsban, akik mind a "safe" gombra kattinthattatok szombaton. #parisisaboutlife #lifeisaboutliving #peace

SHAKSHUKA

hozzávalók

1/2dl olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 piros kápiapaprika

1ek őrölt római kömény

1tk őrölt koriander

1ek őrölt édes pirospaprika

1 csipet cayannebors

1 paradicsomkonzerv

3 tojás

5dkg fetasajt

1/2 csokor korianderzöld

A felszeletelt hagymát és paprikát az olajon 20 percig dinsztelem alacsony lángon. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, az őrölt fűszereket, és lepirítom kicsit, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, elkeverem. A masszát egy tűzálló tálba teszem, rámorzsolom a fetát, a tetejére ütöm a tojásokat, és 180 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig sütöm. Friss korianderzölddel és chilipehellyel kínálom. 

Éva

péntek
szept.252015

Sokkterápia

Ötlet az mindig van. Ahogy a zenében abból a néhány hangjegyből és ütemből, úgy a kulináriában is az ehető dolgok széles, de véges tárházából mindig lehet újat alkotni. Csak merni kell variálni... persze az sem árt, ha a végeredmény harmonikus marad ízben, látványban egyaránt. De hogy ezt pont az alábbi recept kapcsán említem...?!

Az ősz beköszöntével az ember egyre jobban visszaszorul a szabadból a négy fal közé, megszaporodnak a konyhában töltött percek, ezzel párhuzamosan szűkül a szezonális alapanyagok skálája. Önmagunk és környezetünk szórakoztatására (sokkolására) pedig ilyenkor érdemes néhány új ötletet becsempészni akár a tálalásba, akár az íztársításokba, hogy meg ne öljön minket a gasztrounalom.

Ezúttal egy nagy kedvencemet, a körömpörköltet tálaltam egy új formában. Most többen hátrahőkölnek, hogy "A csaj az egészséges táplálkozás szószólójaként hogy rukkolhat elő egy körömpörkölttel... ráadásul kenyérháton?!" Nos, a körömpörköltben a finom ízeket és a nélkülözhetetlen tápanyagokat egyaránt szavatoló jófajta telített zsírok és egy halom kollagén is fellelhető, ami utóbbi a bőrünkre, izületeinkre egyaránt jótékonyan hat. És bár valóban nem egy könnyű, kímélő étel a köröm, de nem, kérem: a telített zsír minden hülye dietetikai intés ellenére igenis nagyon jótékony. Minél többet fogyasztunk belőle, annál kevésbé raktározza a szervezet. Kiváló energiaforrás. Tessék zsírt enni zsírral! Viszont a gabonával, cukkorral óvatosan, ha lehet csak ritkán, majdhogynem tévedésből kerüljön be alkalomszerűen az étrendbe! Ez most egy ilyen alkalom. 

KÖRÖMPÖRKÖLT BRUSCHETTA

hozzávalók

1 csomag sertésláb

1dl sertészsír

1 vöröshagyma

1ek

2ek őrölt pirospaprika

1 paradicsom

1 paprika

1tk adalémentes ételízesítő (én a Virágoskút biokertészet sóban tartósított összedarált zöldség-fűszer ételízesítőjét használom)

1 babérlevél

2 gerezd fokhagyma

1/2 csokor bazsalikom

3ek kockázott konzerv paradicsom

csípős paprikakrém igény szerint

2 ciabatta

Egy kuktában forró zsíron megdinsztelem a felaprított hagymát. Beleszórom a pirospaprikát, felöntöm 2dl vízzel, hozzáadom az előzetesen meghámozott, felnégyelt paradicsomot és a kimagozott, darabolt paprikát, az ételízesítőt, a babérlevelet, végül beleforgatom a körmöket, lábakat, lefedem, és alacsony lángon másfél-két óra alatt lezárt kuktában megfőzöm. A pörköltet kicsontozom, eltávolítom belőle a babért és a paprikadarabokat, felaprítom, elkeverem benne a zúzott fokhagymát, aprított bazsalikomot, paprikakrémet és a paradicsomkockákat. Forrón kínálom pirított ciabattán.

...Aztán van, hogy nem jut el a láb a pirítósig, mert a tűzhelyen lévő fazék fölé hajolva, éjfélkor, hálóingben, állva, csontról egyenesen gyormorba csúszik a culáré.  

Úgyhogy vagy kellemes cupákolást, vagy jóízű ropogtatást, de mindenesetre jó hétvégét kívánok!

Éva

szerda
szept.232015

Vibráló színek

Igen, mindenki minden évben tűkön ülve várja a nyarat. A meleg, a napsütés, kint lenni a szabadban, a fesztiválok, a társasági események, a kerti partik, az utazások, a vízpart, a könnyű nyári viselet, az illatok, a színek, az ízek... Ezt jelenti a nyár többnyire mindenkinek. Az úszómestert kivéve, aki a strandokon strázsál naphosszat. Nem irígylem.

Nekem és a főzés többi megszállotjának mindezen élményekhez társul a piac látványa. Május-június környékén gyakorlatilag kirobban a természet, és elkezdni ontani magából a színesebbnél színesebb, illatosabbnál illatosabb terményeket, és ez tart egészen nagyjából szeptemberig. Mi meg tobzódunk a piacon, meg persze a konyhában. Azonban a nyár elmúltával sem áldoz le még a természetnek, hiszen ekkor vált ruhát a természet, és jönnek az őszi csodák színekben, ízekben egyaránt, vele pedig a szilvák, tökök, káposzták, körték, almák, spenót, sóska, brokkoli, padlizsán... soroljam?

Ahhoz azonban, hogy a természet a szépségét a tányéron is megmutathassa, tudni kell gyengéden bánni azzal, amit ad. Egy "házias" főzelékben péppé főzött, elsápadt, elfáradt kelkáposzta nem igazán hasonlít egykori zsenge önmagára. Ellenben ha csak blansírozzuk a leveleit, és úgy használjuk fel, a vakító, élénk színű, üde látvány mellett az íz és az állag is több jóval kecsegtet, arról nem is beszélve, hogy vitaminból is sokszor annyi jut nekünk, amiből pedig a tél felé arccal nem árt, ha alaposan feltankolunk.

KELKÁPOSZTÁS-NARANCSOS HÁZI CARBONARA TÉSZTA

hozzávalók

1 tojássárgája

10dkg finomliszt

1kk

kevés víz

10dkg pancetta

1/2 kocka vaj

2 gerezd fokhagyma

20dkg parmezán sajt

2 tojás

néhány levél kelkáposzta

1/2 narancs héja és 1ek narancslé

1/2 szerencsendió

frissen őrölt bors

A lisztből, tojássárgájából, sóból és vízből tésztát gyúrok, Pár percig dagasztom, majd folpackba csomagolva 20 percen át hűtőben pihentetem. A kelleveleket egy percre gyöngyöző, majd jeges vízbe mártom. Alacsony lángon kiolvasztom vékony csíkokra szelt pancetta zsírját, hozzákeverem a vajat, az így kapott zsiradékon megfonnyasztom a zúzott fokhagymát. A tésztát először lisztezett deszkán, majd tésztagép segítséségvel több adagban vékonyra nyújtom, feltekerem, és tetszőleges vastagságúra vágom – ugyanyilyen széles csíkokra szelem a blansírozott kelleveleket is. Sós, lobogó vízben bő fél perc alatt készre főzöm a tésztát, és a főzővizéből egy merőkanálnyival együtt a fokhagymás pancettához forgatom. A parmezán felét, a narancs héját és a szerecsendiót lereszelem, a narancslével együtt a felvert, megsózott tojáshoz keverem, amit gyors mozdulatokkal összeforgatok a tésztával. Végül a kelcsíkokat is a tésztához adom. Tányérokba szedem, és parmezánforgáccsal, frissen őrölt borssal kínálom.

Éva

szerda
ápr.152015

Ízlések és pofonok

Hogy ez az étel posztolásra nem érdemes csak azért, mert nekem nem ízlett? Látva, hogy a család hogy falja, úgy döntöttem, nem a saját szűrőm fog most számítani: ha nekik ennyire bejött, talán másnak is ízleni fog. Tessék kipróbálni, visszajelezni! Láványra viszont a maga kategóriájában igenis szép, azt meg kell hagyni. 

KRIMPLIHÉJCHIPS SNIDLINGES JOGHURTTAL

hozzávalók

1kg bio régi burgonya

500g pecsenye-/kókuszzsír/olaj

2dl johgurt

1 gerezd fokhagyma

Ehhez a recepthez célszerű bio burgonyát használni, mert a héjából készül az étel, így fontos, hogy minél kevésbé legyen szennyezett. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mind az éretlen, mind az öreg burgonya héjában mérgező vegyületek vannak; ha zöld a héj (vagy az alatt), illetve, ha már kicsírázott a gumó, akkor nem alkalmas étkezésre! A zsiradékot felforrósítom, a burgonyákat meghámozom (magát a burgonyát felhasználom egyéb formában), és a héjakat adagonként a forró zsiradékba dobva aranybarnára sütöm, majd papírkéztörlőre szedem, megsózom. Idő közben a joghurtot ízesítem sóval, zúzott fokhagymával, belekeverem az aprított snidlinget, és a kisült, forró krumplihéjchips mellé kínálom.

Éva

szerda
márc.112015

Abbahagyhatatlan

Egy néhánnyal ezelőtti posztban feltett taco receptjében szereplő kacsa konfitálása után visszamaradt illatos, fűszeres kacsazsír megindította a fantáziámat, és a hűtőben várakozó csicsóka sorsát meg is pecsételte. Persze nem mindenkinek áll készenlétben otthon egy fahéj-, boróka-, babér-, húsillatú és -ízű pecsenyezsír. A lenti recept elkészíthető olajjal, kókuszzsírral, egyébbel - csináltam már én is többízben mangalicazsírban, kókuszzsírban, mogyoróolajban, és úgy is kifogástalan lesz, de persze ezek az extra aromák, amit jelen esetben a konfitzsír adott át a csicsókának, azért dobtak egy nagyot az összhatáson. A végeredménynek azonnal nekiestünk, és gyakorlatilag addig ettük, amíg volt belőle.

CSICSÓKACHIPS FÜSTÖLT SAJTMÁRTOGATÓSSAL

hozzávalók

a csicsókához

4db csicsóka

500g kókuszzsír/pecsenyezsír/egyéb zsiradék

só, bors

a mártáshoz

200ml tejszín

200g füstölt scamorza

1 gerezd fokhagyma

A zsiradékot egy wokban közepes lángon felhevítem. A csicsókákat megmosom, és héjastól egy mandolin legvékonyabb állású szeletelőjén egyenesen a forró zsiradékba gyalulom. Egyszerre csak egy csicsókát, hogy ne hűtse ki a zsírt, és a chips roppanósra sülhessen – így ez a mennyiség négy adagban készül el. Az aranybarnára sült csicsókákat egy szűrőlapáttal papírkéztörlőre szedem, sózom, borsozom. Egy kisebb edényben felforralom a tejszínt, belereszelem a scamorzát, a fokhagymát, csipet sóval ízesítem, és egy habverővel homogén állagúra keverem a mártást. Forrón kínálom a chips mellé.

Éva

hétfő
márc.092015

Utolsó körben

Villám tempóban tavaszodik. Megvolt a farsangi riogatás, ami idén elég jól sikerülhetett, mert egyik napról a másikra pattantak ki a rügyek a fákon és kékült ki tartósan az ég... bár a hajnalok még elég csípősek. A telet már majdnem minden jellegzetességével lassan teljes egészében magunk mögött tudjuk, így - bár még a tavaszi zöldségekre várni kell, de - a tipikus téli ételeket is, mint a kocsonya (amire egy remek változatot mutatok még azért a napokban), a disznótoros és társai. Amiket egyébként nem is igazán értek, miért kell elhagynunk a tavasz kezdetével. Mármint azt értem, hogy ahogy melegszik az idő, egyre könnyebb ételeket kívánunk, meg hogy a hagyomány szerint télen vágunk disznót, és használjuk fel minden részét erre-arra, de tulajdonképpen egész évben fogyasztjuk az állatot. Ezért álltam elnyúlt arccal a hentespult előtt, mikor a kérdésemre, hogy miért nem kapható egész évben nagy malacbőr egyben, a válasz az volt, hogy mert most van csak szezonja. Miért, az év többi részében bőr nélküli malacokat vágnak a hentesek???

Mindenesetre nagyon megörültem a bőrnek a pultban, és rögtön vettem is néhány "A4-est" - ahogy Ági barátnőm mondta. Két tepsi közt megsütöttem, és az encsi Anyukám Mondtás srácok által a Gourmet fesztiválon készített, korábban már többször magasztalt pirított disznófülétel nyomán hummusszal, de ezúttal nem csicseriborsó, hanem beluga lencsehummusszal és lime-mal kínáltam vendégváróként. Óriási sikert aratott.

EGYBEN SÜLT ROPOGÓS MALACBŐR BELUGA LENCSEHUMMUSSZAL ÉS LIME-MAL

hozzávalók

1-2 nagyobb malacbőr egyben

1/2 bögre beluga lencse

1ek tahini (szezámkrém)

1 lime

1tk őrölt római kömény

1 gerezd fokhagyma

3ek olívaolaj

fekete szezámmag


A malacbőrt kiterítem egy tepsire, ráteszek egy másikat nehezéknek, hogy sütés közben ne kunkorodjon föl, és 190 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt ropogósra sütöm. Az utolsó 10 percben leveszem róla a nehezéket. Amíg a bőr sül, a lencsét felteszem 2 bögre vízzel közepes lángon, és 20 perc alatt puhára főzöm, majd a megmaradt főzőlével, a fokhagymával, a tahinivel, a római köménnyel, 2ek olívaolajjal és a egy fél lime levével együtt egy robotgépben krémesre pürésítem. A hummuszt tálba teszem, meglocsolom a maradék olajjal, meghintem a szezámmaggal, és a nagyobb darabokra tördelt ropogós bőrrel valamint lime-gerezdekkel kínálom. Egyébként a hagyományos csicseriborsóhummusszal (ami a leggyorsabb, mert főzni sem kell, ha konzerv csicseriborsót használok) vagy vöröslencsehumusszal is ajánlom.

Tévedés ne essék: nyáron is isteni sznek.

Éva

szerda
febr.042015

Überelhetetlen

Ha főzelék, akkor a Feri. Pont. Nincs tovább a mondat. Az ő kreációi egyszerűen fenomenálisak. Nincs párjuk. Sem fantáziában, sem tálalásban. Ő a főzelékek koronázatlan hazai (mi más, hisz a főzelék egy hungarikum) királya. Ki is jutott neki elég gyorsan a saját könyv, így már csak azért kell drukkolnunk, hogy hamarosan megnyissa "az egységet" tele jobbnál jobb, kreatívabbnál kreatívabb főzelékcsodákkal. Ahogy azt egyszer már a nem múló rajongásom nyomán egy kirohanásom alkalmával a FB-on posztoltam: Ferit receptre kéne felírni a magyar közétkeztetésben. Tartom. Közben meg csinálom a magam kis "menzáját" itthon, és cipelem azt a bizonyos virtuális uzsis táskát.

TÁRKONYOS CÉLKAFŐZELÉK KECSKESAJT-, ALMA- ÉS VEGYES ZÖLDSÉGCHIPSSZEL

hozzávalók

2 öklömnyi cékla

2dl zöldségalaplé

1 fej lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

2ek friss tárkony

5dkg vaj

20dkg kemény kecskesajt

alma- és zöldségchips

A céklát meghámozom, félcentis kockákra vágom, majd az alaplével, a meghámozott, félbevágott hagymával és az egészben hagyott tisztított fokhagymával felteszem főni. Amikor a cékla megpuhult, egy kanállal kiveszek belőle, félreteszem, a maradékot az összes benne lévő zöldséggel, a vajjal és a tárkonnyal krémesre pürésítem, a kivett céklakockákat belekeverem a főzelékbe. Egy grillserpenyőt füstölésig hevítek, és a félcentis szeletekre vágott sajtok mindkét oldalát meggrillezem benne, közben egy sütőlapáttal lapogatom. A főzeléket végül tálakba szedem, a darabokra tördelt sajtchipsszel és az egyéb gyümölcs- valamint zöldségchipsekkel megpakolom.

Éva

szerda
febr.042015

A garam masala altat?

A babánk estére annyira túltöltekezik élményekkel, hogy a fáradtságtól nem bír elaludni. Ismerős az érzés; felnőttként tudunk tenni az elalvásért, egy kéthónaposnak viszont a világ nyűgét jelenti. Órákon át sír és nyekereg.

Krízishelyzetben is enni kell, máshogy nem lehet bírni a 24 órás szolgálatot, és lehetőleg nem valami fost. Gyors ételekhez nyúlok, amelyek tényleg legfeljebb fél óra alatt az asztalon vannak. Az sem gond, ha indiait kívánunk meg. A fűszerek illata vajon segít elaludni? Majd kiderül.

EXPRESSZ VAJAS CSIRKE

kell hozzá


csirkemell

 

1 paradicsomkonzerv

1 vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

1 kávéskanál római kömény

1 kávéskanál koriandermag

1 kávéskanál garam masala

egy pohár joghurt

tisztított vaj/ghí

A hagymákat, paradicsomot és a joghurtot pürésítsd. A fűszereket (ha nem őröltek) forrósítsd fel száraz serpenyőben, majd porítsd mozsárban. A csirkét kockázd fel, nagy lángon pirítsd körbe a vajon, majd kotord hozzá a fűszereket, pár másodperc alatt felszabadulnak az illatok. Ekkor öntsd hozzá a pürét, és főzd negyed órát. Ha kész, még egy kocka vajat hozzáadhatsz. A tányéron még egy kanál joghurttal megfejelheted.

Mi párolt basmati rizzsel és csapattival (lapos indiai kenyérféle, leginkább a tortillára emlékeztet, 15 perc alatt kész) ettük.

Ádám