Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in feta (9)

hétfő
nov.162015

Belevágok

Napok óta a hétvégi események nyomán születő reakciókat figyelem, a körülöttem lévő közvetlen és tágabb környezetem, a világ, a politika, a sajtó, a hétköznapi ember, a barát, a család, az ismerős reakcióit. A felháborodás, a megrendülés, a szomorúság, a düh, a félelem sok formában ölt testet, de gyakran a leírt vagy elmondott szavak és a mögöttes gondolatok kifejezetten sokkolóak, ezen eszmék általánossá válásának következménye pedig nem kevésbé ijesztő, mint maga a terror... kvázi beláthatatlan.

Az ember ösztönösen érez, a civilizált ember ezeket az érzelmeket aztán hagyja leülepedni, majd újrakeretezi őket, megszelídíti a szívét, a gondolatait, megrázza magát és továbblép. Az egyetlen lehetséges irányba: a megbékélés irányába. Tömegesen tették ki a napokban a felhasználók Martin Luther King örökérvényű idézetét a Facebookra, miszerint "A sötétség nem tudja a sötétséget kiűzni. Csak a fény képes rá. A gyűlölet nem tudja a gyűlöletet legyőzni. Csak a szeretet képes rá." A félelemkeltés egy rendkívül hatékony fegyver, amire mi, emberek jól kiszámíthatóan reagálunk. Bezártjuk az ajtóinkat, ablakainkat, szívünket, határainkat mindenki előtt, aki csak kicsit is hasonlít arra, aki fenyeget minket, és ezzel engedtünk a terrornak, belementünk a másik oldal élet-halál játékba. Ahelyett, hogy az elutasításunkat a megfelelő irányba csatornáznánk, és felmérnénk annak a vészélyét, amit az általánosítás hordoz magában. Ha elvakult félelmünkben hátat fordítunk az egyetlen lehetséges megoldásnak, összefogás és integráció helyett szegregálunk, az kikerülhetetlenül széthullást, szembenállást, háborút eredményez.

Sok muzulmán barátom él a világban szerte. Huszonéve meglévő barátaim. Aggódom értük. Vajon éri-e őket bántódás amiatt, mert ők kelet felé imádkoznak, Ramadánt ülnek és jobbról balra írnak alá. És aggódom magunkért, akik rendre beleesünk az előítéletes gondolkodás primitív csapdájába.

Amikor a kislányomnak a hétvégi eseményeket próbáltam a kilencéves fejében helyretenni, mielőtt az iskolában rázúdulnak a még mit sem sejtő kicsi gyerekek otthonról hozott sokat sejtető félmondatai, emberekről beszéltem neki: jó és rossz emberekről, nem pedig jó és rossz népekről. Merthogy ezt fontos már ilyen idős korában is tudni megkülönböztetnie. Fontos, hogy úgy nőjön föl, hogy tudja: bizonyos emberek és tetteik nem definiálják a velük azonos színű, vallású, származású embereket. Az ő iskolájába is járnak muszlim gyerekek. Úgy engedtem el ma reggel, hogy kértem, vigyázzanak egymásra. Részünkről kezdettől tudatos döntés, hogy sokszínű és vegyes kultúrájú közegbe járatjuk a gyerekeinket, és igyekszünk a legjobb tudásunk szerint toleranciára nevelni őket. Mégis aggódom. Mert bár nemzetközi iskola révén az "emberanyag" összetétele szülői vonatkozásban is magasabb iskolázottságot és haladóbb gondolkodást feltételez, mégis akadhat egy-egy más látásmóddal rendelkező "felnőtt", akinek egy kellően át nem gondolt, felelőtlenül elejtett, vagy épp szándékosan szajkózott ártó mondata beszivárog a kis közösségükbe, és rést üthet a féltve őrzött tolerancia pajzsán. Bízom az iskolában, bízom az iskola szellemiségében, és hogy azt megfelelően tudja közvetíteni a gyerekek felé, az általuk hőn hirdetett és védelmezett szabad gondolkodásra nevelve a kicsiket.

Egy másik kép is eszembe jut, amit sokat láttam keringeni a neten. Két kislányt ábrázol, egy feketét és egy fehéret, ahol az előbbi az utóbbi arcát símogatja, a felirat pedig: "A rasszizmus nem velünk születik. Megtanítják nekünk." Hát legyünk rossz nebulók! Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, kizökkenteni, ne engedjük, hogy a negatív érzelmek, mint a harag, a düh, a félelem befészkeljék magukat az érzéseinkbe, a gondolatainkba, a mindennapjainkba! Tudjunk szeretni előítéleten túl, élni terrortámadások után, értékelni a szabadságot, élvezni, hogy sokszínű a világ, és bízni, bízni, bízni abban, hogy ez így van jól.

Én ezt a gondolatmenetet szimbolikusan egy csodás közel-keleti fogással, az izraeli vagy más források szerint arab lecsóval, zárom. És innen üdvözlöm az európai, az arab, a latino, az ázsiai, a heteró, a meleg, a fekete, a fehér, a zsidó, a muzulmán barátaimat világszerte, valamint Néhányótokat ott, Párizsban, akik mind a "safe" gombra kattinthattatok szombaton. #parisisaboutlife #lifeisaboutliving #peace

SHAKSHUKA

hozzávalók

1/2dl olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 piros kápiapaprika

1ek őrölt római kömény

1tk őrölt koriander

1ek őrölt édes pirospaprika

1 csipet cayannebors

1 paradicsomkonzerv

3 tojás

5dkg fetasajt

1/2 csokor korianderzöld

A felszeletelt hagymát és paprikát az olajon 20 percig dinsztelem alacsony lángon. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, az őrölt fűszereket, és lepirítom kicsit, majd felöntöm a paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, elkeverem. A masszát egy tűzálló tálba teszem, rámorzsolom a fetát, a tetejére ütöm a tojásokat, és 180 fokra előmelegített sütőben 7-8 percig sütöm. Friss korianderzölddel és chilipehellyel kínálom. 

Éva

kedd
ápr.012014

Pihe-puha

Hogy egy tojáshab mire képes... mindig elámulok rajta, mennyire habkönnyűvé képes varázsolni sokmindent. Most például ezt a reggeli fogást.

SZÁRÍTOTT PARADICSOMPESZTÓS SONKÁS FETÁS FELFÚJT

hozzávalók

4 tojás

1ek szárított paradicsompesztó (DM)

1kk

5dkg parmezán sajt

5dkg feta sajt

2 szelet pármai sonka

díszítésnek oregánó és fejete szezámmag

A tojássárgáját a pesztóval, a sóval és a parmezánnal alaposan elkeverem. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és a darabokra tépkedett sonkával együtt óvatos mozdulatokkal beleforgatom a pesztós tojássárgájába. A masszát kisebb darabokra vágott sütőpapírral bélelt muffinrofmákban szétosztom, fetát morzsolok a muffinok tetejére, meghintem oregánóval és fekete szezámmaggal, majd az egészet 190 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütöm.

Éva

péntek
szept.132013

Lusta leves

A top receptek az én listámon? Ami minőségi alapanyagokból áll össze, az előkészítéséhez pedig elég csupán néhány percet foglalkozni vele, a többit a gépek végzik el helyettem. Ez a mai alkotás minden eddiginél melómentesebb volt... mert másra sem időm, sem energiám, sem kedvem nem volt.

RUSZTIKUS DIÓS-FETÁS SÜLT PAPRIKA-PARADICSMLEVES MENTÁVAL ÉS KORIANDERREL ÍZESÍTVE

hozzávalók

1kg paradicsom

4 kápiapaprika

1 egész fej fokhagyma

1/2dl olívaolaj

1ek

friss bors

20dkg fetasajt

2 marék dió

1/2l zöldségalaplé

1ek méz

1 csokor menta

1 csokor korianderzöld

A sütőt 180 fokra állítom. A paradicsomot és paprikát megmosom, félbevágom, a paprikát kicsumázom, minden magját eltávolítom. A zöldségeket egy nagy keverőtálba teszem, megöntözöm az olajjal, meghintem a sóval, tekerek rá borsot. A fokhagymát gerezdekre szedem, meghámozom, összezúzom, a zöldségekhez adom. Rámorzsolom a fetát és a diót, az egészet jól összeforgatom, majd elterítem egy nagyobb, mélyebb hőálló tálban. Fél órán át sütöm. Amikor a paradicsomok, a paprikák és a sajt elkezd pirulni, akkor kiveszem.

Egy botmixerrel ott a tálban összepürésítem, majd felöntöm az alaplével, hozzáadom a zöldfűszereket és a mézet, végül még egy utolsó körben pürésítek rajta egyet, így a zöldségek húsa teljesen krémessé válik - a leves rusztikusságát a darabosabban maradt zöldséghéjak fogják adni. 

Melegen vagy hidegen tálalom kevés extra dióolajjal és dióval... aki igényli, chilivel vadíthatja, bagettel körítheti.

Éva

szerda
aug.072013

Elveszett gondolat

Valamikor a múlt hónapban volt, hogy Édesanyáméknál ismét a konyhában találtam magam a szokás szerint felmerülő "Mit készítsünk a gyerekeknek?" kérdéssel szemben. Anyunak a repertoárja ugyanis a legtöbb magyar családhoz hasonlóan fix ételekből áll a megszokott elkészítési módon jottányit sem változtatva az elmúlt 50 év során, és ha az alapanyagok nem egy adott együttállásban szerepelnek a készleten, és a kísérletezőkedv sem segíti a spontán főzést, ott nagyjából pánik övezi a kérdést. 

A piacon beszerzett 6 kápiapaprika sorsát nagyjából már tudtam: meg fogom sütni őket. De salátát nemrég csináltam sült kápiából - most valami mást volna jó. Harcsaszeleteket is vettünk, hát adta magát, hogy hideg sült paprikakrémet csinálok a szép húsos kápiákból, amit naranccsal, fetasajttal és kakukkfűvel fogok ízesíteni. A fogásnak nálam volt sikere, a gyerekeknél is többnyire, de a szüleim tetszését nem nyerte el (Anyu nem meglepő módon meg sem kóstolta, köszönte szépen), így a maradék krém hazavándorolt velünk egy kis dobozban. 

Itthon pedig - hús/hal nem lévén kéznél - jobb ötletem nem volt az étel kikerekítésére, minthogy felhígítva levest csináltam belőle, amit jegesen szívtunk be szinte egy szippantásra a nyári meleg ellenében. 

...Csupn egy gondom van most a poszt írása során. Mindez egy hónapja volt. Az elkészítés módját, hogy meg tudjam osztani Veled, kedves Olvasó, ugyan feljegyzeteltem, de a cédulának a sok jövés-menésben, táska átpakolásban nyoma veszett. Megkísérlem hát felidézni kútfőből, hogyan is csináltam:

NARANCSOS-FETÁS HIDEG SÜLT PAPRIKAKRÉMLEVES

hozzávalók

6db nagy kápia paprika

1 narancs leve

10dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

1kk friss kakukkfű (szárított is lehet végeredményben, ha más nincs)

1kk

frissen őrölt bors

1tk balzsamecet

1/2dl olívaolaj

1/2l zöldségalaplé (bio leveskockából)

tálaláshoz joghurt és olíva- vagy tökmagolaj

A paprikákat 190 fokon 20-25 perc alatt megsütöm... vagy nyílt láng fölött, esetleg faszénen - akkor jó, ha felpúposodik a héja, és itt-ott megfekedtedik. A sütést követően a paprikákat műanyag zacskóba teszem, a zacskó száját bezárom, és abban pihentetem, hogy a héjuktól majd könnyen meg tudjam fosztani őket. Közben előkészítem a többi hozzávalót: fizet forralok az alaplének, feloldom benne a leveskockát, meghámozom a fokhagymát, kifacsarom a narancslevet és lecsipkedem a kakukkfűleveleket - az összes hozzávalót az alaplé kivételével mind egy turmixgépbe vagy keverőtálba teszem, amennyiben botmixerrel szeretnék dolgozni. A paprikákat, amikor már annyira kihűltek, hogy meg tudom fogni őket, meghámozom, egy csíkban hosszában felvágom, szétnyitom, és a hegyes végétől a csuma felé egy nagy kés élével az ereket és a magokat lehúzom a húsról. Az így megmaradt színtiszta édes, piros paprikát a turmixgépbe/keverőtálba teszem, és a többi hozzávalóval együtt krémesre pürésítem. Amikor már selymes, kis adagokban hozzádolgozom az alaplevet. Végül kiegyenlítem az ízeket: ha kell sózok, borsozok, esetleg édesítek mézzel, savanyítok kevés citrommal, a lényeg, hogy jó telt íze legyen a levesnek. Ha kellően kihűlt, hűtőbe teszem, és addig jegelem, amíg el nem éri a kívánt hőfokot.

Extra joghurttal és kevés olíva- vagy tökmagolajjal tálalom.

A paprikakrém egyébként akár a fent leírt eredeti formájában, akár levesnek hígítva remek babaétel is lehet 1 éves kor fölött - a kicsik is értékelni fogják a kellemesen édeskés, hűs ízeket a hőségben.

Éva

Ui.: Aki egy egyszerűbb ízváltozatra vágyik, Ádám paprikalevesét is elkészítheti.

csütörtök
jún.202013

Lola tésztája

Egyik keresztlányunk (Éva Lolája) nálunk töltött két napot, tehát napi kétszer meleg ételt kellett az asztalra tennem. Lehetőleg olyat, amelyre a nálam is sokkal határozottabb táplálkozási elvekkel rendelkező édesanyja is rábólintana - mindezt úgy, hogy azért kamráink tartalmának közös halmaza viszonylag szűk. Éva, rengeteg kutatómunka és utánaolvasás eredményeképpen jelentősen háttérbe szorította a tejtermékeket és gabonaféléket, helyüket magőrlemények, gyümölcsök, zöldségek, húsok vették át. Ehhez képest nálam a rozskenyér, sajtok, tészták, rizs képezik az alapot. Nehéz ügy, de közös nevező mindig van.

Nem tudok túl sokat a gyerekek táplálásáról, de azzal, hogy Ők általában miket ennének, tökéletesen tisztában vagyok: pizza, tészta, hamburger, sültkrumpli, fagyi, csoki. Lola ebédre rákot kívánt, jó ötlet. Vacsorára választok én a fenti listáról, de akkor legyen az a lehető legegészségesebb.

Házilag tésztát gyúrni nem nagy ügy, tésztagéppel pedig gyorsan formázható, ráadásul remek program egy gyerkőccel. Teljes kiőrlésű lisztet választottam, Lola azt mondta, szereti. Hasznos segítőnek bizonyult, pofás, petrezselyemmel és fetával töltött kis raviolikat készítettünk együtt, hozzá paradicsomszószt.

A kész tészta nem csúszott Lolának, talán a feta túl erős íze vagy a tészta keményebb állaga miatt. Számítottam erre, ezért a ravioliból leeső tésztacsíkokat kifőztem neki, azzal biztos nagyobb sikert érünk el. Hát nem. "Nem finom." Tudom anyukám, persze, hogy nem, semmi nem olyan finom, mint a fehérliszt - de az egészségünk túl nagy ár érte.

Végül megvesztegetéssel (házi fagyi) sikerült rávenni, hogy megegye. Gyenge húzás a részemről. A raviolikat lefagyasztottam, hogy egy lusta napon megegyük. Ma.

PETREZSELYMES FETÁVAL TÖLTÖTT RAVIOLI, AGLIO-OLIO SZÓSZBAN

kell hozzá

fejenként 9 dkg liszthez egy tojás és egy csipet só

5 dkg feta

2-3 evőkanál tejföl vagy joghurt

egy csokor petrezselyem

2-3 gerezd fokhagyma

egy friss chili

olívaolaj

A töltelékhez törd össze a fetát, lazítsd a joghurtal/tejfölle, keverd hozzá az aprított petrezselymet.

A raviolit a szokásos módon készítsd: tészta begyúr, dagaszt, letakarva fél órát pihentet, nagyon vékonyra kinyújt, megtölt, felvág.

Az aglio-olio szósz egy perc: a meleg, tűzről lehúzott olajba dobd a felkarikázott fokhagymát, kimagozott-erezett chilit és az aprított petrezselymet. A bő, sós vízben 3 perc alatt kifőzött tésztát keverd a szószba.

Ádám

péntek
jún.292012

Görög-olasz rangadó

A döntőt ugyan a spanyolok játsszák az olaszokkal, ma a tányéron viszont a görögökkel csapnak össze. Volt itthon fetám, s mivel a salátáért nem rajongok, valami más formában akartam elkészíteni. A tészta mindig jó kiindulási alap, ha az ember új ételen gondolodik.

PASTA AL GRECO

kell hozzá

fejenként 12 dkg száraztészta (én risonit, rizsszemtésztát használtam)

feta

szárított paradicsom

egy nagy gerezd fokhagyma

friss oregánó

olívaolaj

A tésztát főzd ki bő, sós vízben. Közben melegíts olívaolajat - ha majdnem forró, húzd le a tűzről és dobd bele a felkarikázott fokhagymát és a felcsíkozott szárított paradicsomot (így nem sül a fokhagyma, hanem csak kiázik az íze, és nem tud megkeseredni). A kifőtt tésztát forgasd a már ízes olajba, keverd hozzá a felkockázott fetát, szórd meg aprított oregánóval. Borsozd, sózni viszont szerintem a feta miatt nem kell. Parmezán ehhez nem illik.

Ádám

péntek
jún.082012

Szendvics ebédre

Ha kenyeret sütök, mindig nagyobb adagot készítek; a félig készre sült kenyereket lefagyasztom, így bármikor fél óra alatt frissen kerülhet az asztalra. De előfordul, hogy kimerül a készlet.

Nagy okosság pitát is tartani a fagyasztóban. Darabja 50 forint körül van a közel-keleti boltokban és éttermekben, megéri tíz-húsz darabot betárazni. A sütőben 5 perc alatt készre sül, isteni szendvicsalapanyag, mindenfélét belepakolhatsz. Én húsmentest készítettem, de rakhatsz bele sonkát, maradék sült húst (akár ragut is), a kedvenc zöldségeidet, sajtokat, magvakat, de akár gyümölcsöt is. Néhány kombó: kéksajt+körte/szőlő/eper, camambert+dió+áfonyadzsem, maradék sült csirke+zöldsaláta+kevés baracklekvár. Jön még szendvicsajánlat!

PITASZENDVICS No. 1

kell hozzá

fejenként 2 félkész pita

pitánként egy tojás

rukkola

feta

harissza (közel-keleti, fűszeres chilikrém)

majonéz (házi vagy bio)
A pitákat 220 °C-os sütőben pár perc alatt süsd készre, hagyd hűlni kicsit. A tojásokból süss lapos rántottát (ezt könnyebb a pitába hajtogatni). A pitákat vágd félbe, kend meg majonézzel, hajtsd bele a rántottát, pakold meg fetával és rukkolával. Ha szereted a csípőset, harisszát is kanalazz bele.
Tökéletes ebéd.
Ádám
péntek
nov.122010

Mediterránia

Kevés ember él a földön, akire ne hatott volna a mediterrán konyha mindent elsöprő ereje. Ha másképp nem, hát a pizzáig, tésztáig, gyrosig mindenki eljutott. A görög, olasz, szerb, török konyha egyszerűségüknél, változatosságuknál és karakteres ízharmóniáiknál fogva meghódították a földlakókat, ahogy vannak. Arról nem is beszélve, hogy ezen nemzetek ételei többségükben rendkívül egészségesek is, így a mi otthonunkban is gyakran terítékre kerülnek.

A lányom, mint szinte minden gyerek, imádja a tésztákat. A klasszikus húsos, sonkás, tejszínes verziókat nem igazán ismeri, de a tengerlakókkal benépesített illetve zöldséges változatok szeretete már komolyna beépült nála. A gyorsaság a vacsorák asztalra varázsolásakor, persze, általában szempont az egészséges hozzávalók és finom íztársítások mellett, így fontos, hogy az éppen "betütő" kulináris agyviharom akkor hirtelen kivitelezhető is legyen.

Mivel én paleo, a pedig családot nem kísértem ezzel, egye sajátos olaszos-görögös ötletem támadt.

CSŐBEN SÜLT PARADICSOMOS-SPENÓTOS FETA AKÁR TÉSZTÁVAL KEVERVE

hozzávalók

1 nagy marék spenót

20dkg fetasajt

4db kemény paradicsom

2 szál újhagyma

2 gerezd fokhagyma

1tk oregánó

1tk borsikafű

1/2tk frissen reszelt szerecsendió

3ek olívaolaj

1tk balzsamecet

, frissen őrölt bors

A sütőt beállítom 180 fokra. (Ha van kombinált grillmód, az sem hátrány.) Egy nagy keverőtálat bekészítek. A spenótot megmosom, szárastól egycentis csíkokra vágom. A sajtot, paradicsomot felkockázom, az újhagymát felaprítom, mehetnek a tálba a spenóttal, az olívaolajjal, balzsamecettel, fűszerekkel együtt. (Ha a család szeretné, a fekete olívabogyót sem hagytam volna ki...) A fokhagymát is belereszelem, majd az egészet jól elkeverem, egy tűzálló tálba teszem, és 20 percre betolom a sütőbe.

Aki szeretne hozzá tésztát főzni, amivel majd összeforgthatja, az ezen a ponton tegyen föl neki vizet forrni. Én spenótos tagliatellével kínáltam a Csemetének, Apának friss kenyérrel mártogatni, én magában ettem. 

Remek vacsi volt.

Éva

szerda
szept.292010

Gombasztikus

Imádom a vendégséget. Már egész pici koromban ráéreztem az intenzív társasági élet ízére. A szüleim életigenlő emberek, szeretik jól érezni magukat, emellett nagyon komolyan veszik a barátságápolás íratlan szabályait: amióta az eszemet tudom, heti egyszer biztos, hogy vagy jöttek hozzánk, vagy mi mentünk valakihez. Mindig is élveztem az indulás vagy a vendégvárás körüli felhajtást. Otthon, a konyhánkban a készülő ételek illata a levegőben szálló tusfürdő és parfüm illatával keveredve, a megszokottnál hangosabb jazz vagy blues a háttérben, a szép ruhák kikészítve, az ünneplőbe öltöztetett asztal, összességében az ezek teremtette hangulatok mind-mind jelezték valami különleges alkalom eljövetelét. Az előkészületek izgalmai ma is áthatják az ilyen napjaimat. Adott volt a minta, így a meghitt vagy épp hangosabbra sikerült rendszeres baráti esték gyakorlatát, ahol mi, gyerekek is részei lehettünk a szüleink közösségi élményeinek, átmentettem a felnőtt életembe is, annak szerves részévé vált. Társasági emberré nevelődtem, amit a munkámban és a magánéletemben egyaránt remekül tudtam kamatoztatni (vagy épp ezért lett ilyen jellegű munkám és magánéletem?). A lányomat is ebben a szellemben neveljük, aminek eredményeképpen már négyéves korára (most volt vasárnap, Isten éltesse a Drágámat!) komoly bulibogár lett belőle - teljesen kompatibilis a fenőtt társasággal.

Ma már nem csupán az ünnepélyességéért szeretem a vendégségeket. Amióta főzök, azóta - bár fárasztó, de - számomra hálás feladat és kellemes kihívás egy vacsora lebonyolítása. Egy kreatív alkotómunka onnantól, hogy kitalálom a menüt, összeírom a hozzávalókat, beszerzem őket a tuti kis helyeimről, és elkészítem az étkeket: rendszerint egy-két hideg és meleg vendégvárót és előételt, salátát, levest, főételt és desszertet úgy, hogy minden mindennel harmonizáljon, így az este kulináris szempontból is egy jól komponált, felépített mű legyen bevezetéssel, csúcsponttal és csattanóval. Az ízek mellett a látványban is kiélem magam: terítek, tálalok, és a nap végén a sok munkának meg is van a jutalma. A vendégeim minden alkalommal jól érzik magukat, és elégetdetten távoznak egy élménnyel beljebb, az estének a hangulatát, ételeit, italait még sokáig emlegetik. Fáradtság ide vagy oda, óriási feltöltődés ez nekem!

Amikor viszont nekem van alkalmam élni egy meghívással, az biztos, hogy nem térek haza úgy hogy ne gazdagodjak egy-két remek recepttel, bortippel... az élményen túl. Sokat lehet tanulni a vendéglátóinktól, ha nyitott szemmel járunk. Ezt a lenti bombasztikus gombareceptet, azaz gombasztikus receptet is egy ilyen alkalommal "lőttem" (kösz, Eszter!)

FETASAJTTAL TÖLTÖTT SÜLT GOMBAFEJEK

hozzávalók

1/2kg barna vagy fehér közepes fejű csiperkegomba

20dkg fetasajt (paleósoknak érett sajt)

1ek friss kakukkfű vagy snidling (elhagyható)

1ek olívaolaj

frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra beizzítom. Amíg melegszik, pont megleszek az előkészületekkel. 

A gombát megmosom, nem hámozom meg, csak különveszem a szárát és a kalapját. Egy hőálló tálat kikenek az olívaolajjal, a gombafejeket felfordítva elrendezem a tálban, nagyon picit megsózom, megborsozom (csak picit, mert a feta sóssága többnyire elég lesz). A szárakat apróra feldarabolom, egy keverőtálba teszem, rámorzsolom a fetát, a letépkedett kakukkfüvet vagy az apróra vágott snidlinget (akár még felaprított újhagymát is adhatok hozzá), és alaposan összekeverem, míg a sajt krém állagú nem lesz, benne a gombadarabokkal. Eztán már csak annyi dolgom van, hogy a gombafejeket a fetás keverékkel megtöltsem, és mehet is a sütőbe 30-40 percre.

Forrón tálalom a gomba kiengedett levével megöntözve, igény szerint egy-egy pirítós kíséretében. (Legközelebb kipróbálom, hogy ha ezt a sült sajtos gombát a levével, némi zöldségalaplével összepürésítem, sóval, borssal, extra kakukkfűvel utóízesítem, vajon milyen leves lesz belőle.)

Éva