Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in Éva (540)

csütörtök
máj.132010

Gyermekkorunk mumusa

A spenóttal, azt gondolom, Popeye ide, Popeye oda, a magyar gyerekek kilencven százalékát mindig ki lehetett és lehet mostanság is kergetni a világból. Miért? Mert egyéb ismeretek hiányában egyetlen dolgot azonosít vele: a klasszikus, amúgy pedig valljuk be, keveseknek tetsző spenótfőzeléket. Amíg a ma Bolognában élő Juci barátnőmet meg nem ismertem, és is a futva menekülő gyerekek, majd felnőttek népes táborát erősítettem. (Itt kell megjegyezzem, hogy Neki és Éva barátnőjének - akinek szintén ajánlom a nagyszerű blogját a figyelmetekbe - komoly szerepe volt abban, hogy engem ilyen mértékben elkalkapott a gasztrogépszíj. Az ő főzőtudományuk és széleslátásuk hatott rám tizenévvel ezelőtt. Mondhatni, ők löktek be a bozótosba. Köszönet érte!)

Szóval Juci barátnőm spentótfőzelékét megelőzően nem lehetett velem megetetni ezeket a rendkívül egészséges, magas vas- és folsavtartalmú, nagyon változatosan felhasználható zöld leveleket. A hagyományos magyar konyhának egyik nagy hátránya, hogy nem fantáziál a hozzávalókkal. Egy zöldségféléhez többnyire egy-két, zömében rém korszerűtlen főzési technikára alapuló elkészítési módot társít. A spenót a hétköznapi háztartásokban azt jelenti, hogy a felismerhetetlenségig szétpépesített leveleket kevés fokhagymával, viszont annál több liszttel készülő rántással (!!!), tejjel és cukorral (!!!) felfőzik, feltétnek pedig tükörtojást adnak hozzá. Min csodálkozunk, ugye?! Ezzel szemben Juci így csinálja: egy zsemlét beáztat tejbe vagy iróba. Amíg ázik, vajon megfuttat sok fokhagymát, beleteszi a friss spenótleveleket, sót, frissen őrölt borsot, kevés citromlevet ad hozzá, majd megpárolja. Végül hozzá tördeli az ázott zsemlét és botmixerrel pürésíti, grillezett hal vagy hús mellé tálalja. Isteni finom! Amióta Juci megszerettette velem a spenótot, minden formában, napszakban és mennyiségben fogyasztom - kivétel a hagyományos, magyar főzelék formájában. Az a mai napig nem megy nekem.

De hányféleképpen is lehet a spenótot felhasználni? Lehet nyersen salátaként, vajon fokhagymával párolva köretnek, túróval, fokhagymával összeforgatva tésztafélék töltelékeként, hallal, csirkével rétegezve, sütőben sütve, burgonyával tejszínesen összesütve, citromos-fokhagymás gombával kanapéfeltétnek, és még sorolhatnám (fogtok is még számos jó spenótrecepttel találkozni nálunk)! Csoda, hogy a gyerekek nem szeretik, mikor nem is ismerik a megannyi finomabbnál finomabb változatát a spenótos ételeknek?! Ezúttal egy, a hűtőkészlet ihlette, tél és tavasz közti átmenetet mutató improvizációt osztok meg Veletek. Törpéknél is bomba siker - leteszteltem.

KECSKESAJTOS, SPENÓTOS LEPÉNY DIÓS, KARDAMOMOS KÖRTESALSÁVAL, TÖKMAGOLAJJAL MEGÖNTÖZÖTT ZÖLDSALÁTÁVAL

Hozzávalók

A lepényhez

30dkg liszt (én teljeskiőrlésű bio durumbúzalisztet használtam, de ahogy tetszik)

4ek olívaolaj

jó csipet

1ek szárított kakukkfű

20g friss élesztő vagy 1 csomag száraz

1/8l langyos víz

1-2ek vaj

3 gerezd fokhagyma

300g friss spenót

200g krémes kecskesajt

, frissen őrölt bors

A salsához

1 egész kemény, ropogós, de jó édes körte (kb. 20dkg)

10dkg dió

3ek olívaolaj

1tk méz

6 kardamom magja

pár csepp limelé

frissen őrölt bors

A salátához

személyenként egy-egy marék zöldsaláta

tökmagolaj

A tésztához a lisztet egy tálban a sóval, a kakukkfűvel és az olívaolajjal (illetve ha száraz élesztőt használok, akkor az élesztőporral is) összedolgozom. Az élesztőt a langyos vízben feloldom, és hozzáadom a keverékhez (szárazélesztő esetén már csak külön a vizet). Alaposan megdagasztom a tésztát, majd konyharuhával lefedem, és meleg helyen (én a sütő 35 fokon működő tányérmelegítőjébe szoktam a kelesztendő tésztákat bedugni) hagyom, hogy kb. 1-1.5 órán át (a nem teljeskiőrlésű liszttel készülő lepénynek elég 3/4 óra is akár) pihenjen. A cél, hogy a kétszeresére dagadjon. 

Amíg a tészta kel, elkészítem a salsát. A körtét félcentis kockákra vágom, majd egy nagykéssel, mint a petrezselymet szokás, durvára, de nem pépesre aprítom. A diót sem kímélem, azt is késsel megdolgozom. A kardamommagokat megszabadítom az őket körülölelő héjtól, és egy mozsárban alaposan összezúzom. Felöntöm az olajjal, hozzáadom a mézet, és belecsöpögtetem a pár csepp limelét, hogy a méz fel tudjon oldódni rendesen. Az öntetet összeforgatom a gyümölcsökkel, és frissen őrölt borssal meghintem.

A lepény feltétjéhez a vajat egy serpenyőben megolvasztom, a fokhagymát a vajba belereszelem, alacsony lángon kicsit megfuttatom. (Vigyázok, hogy oda ne kapjon mert keserű lesz.) Amíg a fokhagyma párolódik, a spenótot megmosom, és szárastól felcsíkozom. Mehet a fokhagymához némi só és friss bors kíséretében. Ha megpárolódott, elzárom alatta a gázt.

Amikor a tésztánk megkelt, egy lisztezett felületeten újra átdagasztom, majd négyfelé veszem, és egyenként szabálytalan körformára, jó vékonyra kinyújtom. A sütőt 200 fokra begyújtom. Megkenem a lepényeket a kecskesajttal jó egyenletesen, majd szétterítem rajta a spenótot, és ha még maradt sajtom, morzsálok egy kicsit a spenót tetejére is. Mehet a sütőbe kb. 20 percre.

Ha megsült a lepény, melegen is, hidegen is tálalhatom kevés zöldsalátával és a körtesalsával körítve.

Egészségünkre!

Éva

csütörtök
máj.132010

Menta. Megment a...

...Niné. Becsületes neve HajNI NÉni, de mi kivonatoltuk (mármint nem vasúttal...). Az ég küldte. Bár volt böjt előtte bőven! Mostmár másfél éve őrzi a szemünk fényét, amikor mi nem vagyunk vele, rántja rendbe a csatateret utánunk kérés nélkül, ha elviharzunk kicsit társas(ági) életet élni, vidít fel a brilliáns humorával, amikor néhanapján rossz a kedvem, máskor meg megnevettet csak úgy, vagy épp megint tanít valamit a bölcs tapasztalataiból és sokrétű tudásából merítve, amivel gyarapodhatom - már-már családtag: anyám helyett anyám. Mindig ott van, ha szükség van rá. Lola lányom is gyakran szokta mondani mostanában: "Anya, én úúúúúúgy megszerettem a Ninét!" Neki kellett ehhez egy év. Nekem egy pillanat. És ez a pillanat azóta is kitart. Csoda hát, ha a vasárnap rámtörő alkotási vágyam kiéléséhez hiányzó menta kapcsán - miután a honlap infói dacára a Culi nem volt nyitva, a Spar meg fölszerelve - megint ő jutott eszmbe? Meg a csodálatosan burjánzó konyhakertje. És hát vesztére, csak 5 percre lakik tőlünk. Miután a telefonom szokás szerint otthon maradt, kis mérlegelés után (tárgya: mi lesz a láda eperrel /ld. korábbi bejegyzés!/? vs. hogy néz ki, hogy csak úgy beállítok?), mit volt mit tenni, rátörtem csak úgy, bejelentkezés nélkül. A férje, Miklós, mégis tárt karokkal fogadtott, ahogy szokott. Szabadkoztam, de csak csitított, és már szaladt is egy ollóért. Majd előkerült Niné is a szokásos hatalmas mosolyával. Megint szabadkoztam, immáron ketten csitítgattak kánonban, és hálából, hogy belezavartam a vasárnapi idilljükbe, a fél mentabokrukat rámtestálták. Ekkora mentaleveleket még nem is láttam! ...És ennyit! Te jó ég! Mit kezdjek ennyi mentával? Egy része megy a receptekbe, más része dekornak... a többi pedig a fagyasztóba. Dárga Niné! Mihez kezdenék Nélküled! Nos, ez a fogás bizonyára nem jött volna létre, legalább is ott, akkor,spooontán, ha Te nem vagy!

EPERSALÁTA PIKÁNS, THAIJELLEGŰ :) ÖNTETTEL... AKÁR BÉLSZÍNSZTÉK MELLÉ

Hozzávalók

1/2 lilahagyma

1/4kg eper

1 marék vegyes salátalevél

10 friss mentalevél

Az öntethez

3ek olívaolaj

lime leve és reszelt héja

1kk méz/nyírfacukor

2 friss piros chilipaprika

1ek friss korianderlevél

1kk frissen reszelt gyömbér

továbbá:

igény szerint: 20dkg marhabélszín

olívaolaj, friss bors

Jelen recept eredménye 15 perc alatt állt össze. Én bélszínszték mellé kínáltam a salátát, ezért a szték elkészítését is beleveszem a leírásba. 

A bélszínt egyben sütöm. Sütés előtt kevés olajjal, sóval és friss borssal bedörzsölöm, és amíg a serpenyőm melegszik (full gázon), hagyom pácolódni. Közben előkészítem a saláta hozzávalóit: a salátaleveleket és az epret megmosom, lecsöpögtetem, utóbbit hosszában négyfelé vágom. Talán mostanra kellően meleg a serpenyőm ahhoz, hogy beletegyem a húst. Sisteregve üdvözli a helyzetet, és azonnali bele is pirul abba, hogy ennyire forrón szereti. Hagyom fél percig békén, hogy azon az oldalon összezáródjanak a rostok. Ezalatt felaprítom a lilahagymát, és felcsíkozom a mentaleveleket. Pár csíkot félreteszek díszítésnek, a többit összeforgatom a salátalevelekkel, az eperdarabokkal és a lilahagymakockákkal. Most vissza a sztékemhez. Minden oldalán elvégzem a rostzáró műveletet, és pirongatom addig, hogy jól megkapjon a külseje. (Szokásom, hogy szórófejes balzsamecettel spriccelgetem menet közben, hogy a leragadt húspörkök se vesszenek kárba, és szép színe legyen végül a húsnak.) Összesen kb. 3-5 percig sütöm - merthogy én "medium-rare", azaz az angolos és a közepesen átsült közötti állapotában szeretem. Hogy ezt bebiztosítsam, miután elzártam a tüzet, kiemelem a húst, és mint minden sztéket, ezt is alufóliába tekerve pihentetem 5 percig. Eközben elkészítem az öntetet a salátához: a koriandert felaprítom, a chilit kimagozom, és szintén apróra vágom, majd a többi hozzávalóval összekeverem.

Tálaláshoz egy tányérra halmozom az epersalátát, az öntettel meglocsolom, a maradék mentával díszítem, és mellé teszem a 3-4 cm vastag szeletekre vágott sztékemet... vagy bármi egyéb húst, amit gondolok. De magában is megér egy misét!

Éva

kedd
máj.112010

Egy szelet éden

Egyszer volt, hol nem volt, az őskontinens egy kis országában volt 120 bátor hajós, aki egyszerre kelt útra, hogy meghódítsa a világ végén az ismeretlent, a tündöklő sok sziget országát annak minden látni-, élvezni- és persze ennivalójával együtt. Csapatokba verődve, földön, vízen, levegőben... hegyekkel, felhőkkel, habokkal... idővel és fáradtásggal dacolva küzdötték át magukat oda, ahová a madár is csak lélekben jár hálni :) - ha egyáltalán eltalál oda. Jöttek, láttak, és nem győztek betelni azzal, ami eléjük tárult. "Hogyan lehetne mindezt hazavinni?" - tanakodtak a hajósok az út végén. Volt egy azonban közülük, a titkok tudója, aki nem kérdezett: élete hosszas kalandozási során egyszer már rálelt a megoldás kulcsára, amivel tudta, hogy hazatérve minden hangulatában megidézheti távoli világokat. A látott hely illatain, ízein keresztül! Onnantól lehetett bármilyen messze földön, ereklye nélkül sosem tért haza... Innen sem. Gyűjteménye legszebb darabjává lett ez a kétségbeesve keresett és a hazatérés kezdetének utolsó utáni pillanatában megtalált, hétnyelven (vagyis igazából csak kétnyelven) beszélő Tahiti igazgyöngyszem: Madamme "Saveurs de Polynésie" -  azaz Polinézia ízei. Amint hazatért, nekilátott, hogy a tavaszból nyarat, a szárazföldből óceánt, a megszokottból egzotikusat varázsoljon a saját konyhájában, Budapesten. Így lett, hogy egy 9 fogásos polinéz vacsora után ez a tengeri étel lépett elő a menüsor aboszolút győztesévé, így ő és a vendégserege egyik emlékezetes kedvencévé:

ÓCEÁNPITE


Nem mondom, hogy a legidőkímélőbb recept - kell hozzá egy nagy levegő, némi delikát alapanyag és egy kis elszántság (de még nem elvetemültség), hogy nekifogjunk. Nem bonyolult, de soklépcsős. Viszont a jól megérdemelt munkáért járó jutalom sem látványban, sem ízben, sem elismerésben nem marad el. Minden percéért megéri!

Hozzávalók

1/2kg kg friss Mahi Mahi hal (többek között polinéz helyi halfajta, és legnagyobb megdöbbenésemre Culinaris barátomnak van is a polcán rendszeresen) - ha nincs, más fehérhúsú tengeri hal is működhet (akár fagyasztott)

1/2kg friss/előfőzött/fagyasztott királyrák

1l court-bouillon (a kislexikonban fellelhető, hogy mi ez, mire szolgál, és hogyan készül)

6dkg vaj

1 nagy fej vöröshagyma

80dkg mángold/bok choy (pok choynak is írják)/spenót (Az eredeti receptben egy pota nevű helyi zölségféle szerepel, de az itt felsoroltak mindegyikével tökéletesen helyettesíthető. Én eddig többnyire spenóttal, most a változatosság kedvéért mángolddal csináltam.)

3 gerezd fokhagyma

6dkg vaj (újra)

6dkg zabliszt

1/2l zabtej

csipet frissen reszelt szerecsendió

80dkg pitetészta/leveles tészta/brick tészta/filo tészta (csinálni is könnyen lehet, én ma várásoltból dolgoztam)

1 tojás

, frissen őrölt bors

A tűzhelyre 3 edényt készítek elő: egyet a hal és a rák "buggyantására" (ecetes vízben való pár perces főzés), egyet a hagyma és a mángold párolására és egyet a besamel elkszítéséhez. Indul a mai divatos idegen kifejezéssel élve: "multitasking". Elkészítem a court-bouillont, vagy ha van raktáron (az azért tényleg elvetemült lenne!), felteszem forrni az egy egyik edényben, egy másikban (ez lehetőleg nagy legyen, mert itt fogunk mindent összedolgozni a végén) pedig az egyik 6dkg vajat teszem föl melegedni. Közben felaprítom a hagymát, és hozzáadom a vajhoz. Miközben párolódik, felcsíkozom a mángoldot, a hagymához keverem, enyhén sózom, borsozom, belereszelem a fokhagymát, és puhulásig párolom. Ha az ecetes alaplevem fő, beleteszem a halat és a rákokat. Ezen a ponton begyújtom a sütőt 220 fokra. Pár perc eltetével elzárom a mángold alatt a lángot, a halat, rákot leszűröm, a rákot a páncéljától megfosztom, majd durvára összedarabolom a húsaimat - hagyom pihenni a végkifejlet előtt. A végkifejlet pedig - már ami a tölteléket illeti - az, hogy elkészítem a "kohézióért" felelős besamelt. Ehhez a másik 6dkg vajat megolvasztom, a lisztet beleszórom, kicsit lepirítom, és a tejet folyamatos keverés mellett apránként hozzádolgozom, amíg sűrű, krémes állagú nem lesz a mártásom. Sózom, borsozom, szerecsendióval ízesítem. Végül pedig összeállítom a pitét. A tésztát két egyenlő részre vágom, az egyik felével kibélelek egy kivajazott formát. A mángoldhoz hozzáöntöm a hal- és rákdarabokat valamint a bechamelt, és jól összeforgatom a keveréket - igazítok a só-, borsarányokon, ha szükséges. Beletöltöm a masszát a tésztával bélelt formába. A tészta szélét benedvesítem, a pitét a tészta másik felével beborítom, és a széleket összedolgozom. Már csak annyi van hátra, hogy egy felvert tojással megkenjem a pitém tetejét, hogy szép fényesre süljön. 10 percig az előmelegített 220 fokos sütőben sütöm, majd visszaveszem a lángot 200 fokra, és hagyom még 20-25 percig összeérni az ízeket.

Egy limegerezd és némi friss zöldsaláta kíséretében felejthetetlen vacsora lesz!

Éva

vasárnap
máj.092010

Így könnyű!

TAVASZI KAPROS, JOGHURTOS SPÁRGAKRÉMLEVES

Gyerekkoromban nem szerettem a leveseket. Talán azért, mert a hagyományos jelzővel illetett mai magyar konyha levesei kevés kivétellel többnyire mindent bele egytálételek. Szinte egyikből sem hiányozhat a jól bevált répa-zöldség páros, a zöldfűszerek használata a petrezselyemre és kaporra korlátozódik, ha pedig nem hús-, krumpli-, vagy cukros gyümölcsleves, akkor nehéz hüvelyesekből készül... persze csipetkével, kolbásszal, csülökkel, stb. Nem kimondottan habkönnyű felvezetők egy főétel előtt. Sajnos elmondhatjuk, hogy az egykoron nagyon egészséges és sokoldalú, nagyobb mértékben zöldségeken, gabonaféléken, gyümölcsökön, kisebb mértékben halakon, húsokon alapuló magyar konyhát a történelmi előzmények nyomán kialakult politikai, gazdasági elszigeteltség és az ezek mentén hosszú ideig fennálló hiánygazdáság jelentősen "megreformálta". A táplálóból laktató lett. A zöldséges kölestálat leváltotta a hús-krumpli, hús-galuska, hús-rizs párosítás, a friss vagy párolt zöldségek és gyümölcsök helyett a vitaminokat nélkülöző, szétfőzött savanyúság és befőtt tele cukorral kíséri az amúgy is nehéz ételeket. A "házias jelleg" csak egy jó sajtó ezeknek a fogásoknak, amiken egyébként magam is nevelkedtem. Nem volt más, ezt kellett szeretni - szerettem is. Ma is el-elcsábulok, de már nem ez képezi az alap étrendemet, és próbálom a család gasztronómiai látókörét is ettől eltávolodva minél jobban tágítani. Úgy vélem, hogy az egykor a földeken kapáló, egész nap fizikai munkát végző ember étrendje nem képezheti a ma urbánus emberének étrendjét. Sajnos a magyar konyha a legkisebb mértékben sem idomult a mai kor magyar emberének kevés szabadidővel és kevés mozgással jellemezhető életvitelének táplálkozási szükségleteihez. Az előző generációknál az ismeretszerzés és kellő tájékozódás lehetőségének, ebből fakadóan pedig a tudatos táplálkozás igényének hiánya egy, a végletekig korlátolt étkezési kultúrát örkített át anyáról lányára, egyoldalú, korszerűtlen alapanyagok és főzési technikák formájában. Abban az érában éltem az életem első felét. Jó volt, szép volt, kirándulgatok is oda néha örömteli nosztalgiával, de ennyi. Szokta is a Nagybátyám kérdezni, hogy "Hogy fajzott el az Éva ennyire?". Sok impulzus ért, és hagytam, hogy hassanak rám. Nos, így.

De vissza a levesekhez. Az én konyhámban a levesek többnyire zöldségkrémlevesek egy-kétféle zöldségből, alapléből, zöldfűszerből és joghurtból, vagy különleges keleti megoldások, mint például egy marokkói vöröslencseleves, egy jó tom yum goong, tom kha gai, szechwani leves, stb. A krémlevesek a magyar konyha rántással készülő főzelékeit is kiváltják nálunk, de még hogy! Hál' Istennek, mindenki nagy rajongója a családban, így megúszom a hétköznap esti több órás konyhábanállást, t.i. ezeket a leveseket max. 15 perc alatt az asztalra lehet varázsolni... és ennek a töredéke alatt fogynak el. Pár kalória, pár perc munka - így könnyű!

Ennek jegyében egy igazán frissítő tavaszi villámrecept:

Hozzávalók

1 nagy póréhagyma

6ek olívaolaj

1/2 tk

15-20 szál zöldspárga

1l csirkealaplé (a 15 percbe nem fér bele, hogy minden alkalommal ezt is külön elkészítsem, de remek bio leveskockákat lehet kapni, ami minden adalékanyagtól, mint aroma, ízfokozó, csomósodásgátló, tartósítószer, stb. mentes)

1 nagy csokor friss kapor (vagy ennek megfelelő mennyiségű fagyasztott)

2dl joghurt

frissen őrölt bors

A póréhagymát hosszában kettévágom, és alaposan kimosom a földet a rétegek közül. Ezek után feldarabolom, és a felhevített olajon a sóval puhára párolom, időnként kevergetve. A spárgák fás végét, ha van nekik, letördelem, a csúcsait (kb. 5cm-t) levágom, félreteszem, a szárát centis darabokra aprítom. Ha a hagyma megpuhult, mehet bele a felaprított spárga. Nagyjából 5 perc elteltével, ha gondosan kavargattam, megpuhul a spárga is. A fazekat leveszem a tűzről, a zöldségekhez hozzáöntöm az alaplé felét, és egy botmixerrel teljesen lepürésítem. Ekkor jöhet a többi csirkelé, valamint a spárgacsúcsok. Visszateszem a levest a tűzhelyre, és első forrásig melegítem. Így nem vész el a vitamin, és a csúcsok is roppanósak maradnak. Végül belekeverem a kaprot és a joghurtot, sózom, borsozom, ha még szükséges.

Hidegen, melegen egyaránt fogyasztható. Szép estét!

Éva


vasárnap
máj.092010

Egy hirtelen jött ötlet

Ha kedvenc könyvemről kérdeznek, szakácskönyvcímeket és -írókat kezdek sorolni. Rajongásig szeretem bújni a gasztroirodalmat. Ha egy női magazin a kezembe kerül, az bizos, hogy  hátulról támadok, és a recepteket nézem meg először. Egyrészt esztétikai élményt nyújt a szemetgyönyörködtető tálalásban, szépen megfotózott ételek látványa, másrészt ötletet ad, hogy aznap akár mit főzzek. Harmadrészt megihlet. Ha az ember sokat forgat vonatkozó szakirodalmat, és ehhez mérten sokat is kísértletezik, egy idő után megtanulja, hogy milyen ízek mivel passzolnak, milyen technikákat húzhat rá egy létező receptre, amivel teljesen újraértelmezi azt, és egyáltalán: megtanul főzni, az alkotó értelemben. Sohasem késő elkezdeni. 

Mostanában, úgy látszik, az évek tapsztalásai és a folyamatosan bennem munkáló kreativitás elemi erővel akarnak belőlem innováció formájában előtörni. Ahelyett, hogy a korábban összegyűjtött és kipróbált, jól bevált - és már egy ideje befotózott - recepteket osztanám meg Veletek sorban, újabb és újabb gondolataim támadnak saját kreációkra. Az alábbi egy közülük. A fogyni nem látszó láda eper, némi főző múlt, egy szabad hétvége és egy induló blog teremtette lelkesedés isnpirációvá forrott össze, és alkotási vágyban manifesztálódik. ...De hogy konkrétan ez az összeállítás hogy jutott az eszembe?! T.i. ilyen vagy ehhez hasonló ízpárosítással még soha sehol nem találkoztam. 

FEKETE SAJT- ÉS FRISS EPERSALÁTA MÁKOS-MÉZES ÖNTETTEL, ZÖLDLEVÉLÁGYON

Az eper egy csoda. Ízre, látványra, sokoldalú felhasználhatóságát tekintve egyaránt. Örömmel bemutatnám, de mivel előttem ezt pl. Ízbolygó és a Wikipedia már minden részletre kiterjedően megtette, én nem szeretnék itt hosszas leírásokba bocsátkozni. Mert ha az eper jó tudjdonságait, erdetét, az elnevezése körüli kisebb zűrzavart akarnám részletezni, az bizony az hosszas leírás lenne. Ehelyett jöjjön csak egyszerűen maga a recept:

Hozzávalók

15dkg fekete penészes sajt (én Castello Blacket vettem, de más belül penészes sajt is kiváló lehet, mint a Roquefort, kéksajt, Gorgonzola, stb...)

15dkg friss eper

1 marék vegyes zöldsalátalevél

1ek mák

3ek olívaolaj

1tk méz

1 gerezd lime

4-5 mentalevél a díszítéshez

2 szelet friss kenyér (Mondjuk ehhez a fogáshoz én leginkább Ádám két percnyi munkával járó, könnyű és ropogós Pane Rusticoját tudom a legjobban elképzelni, fehér liszt ide vagy oda. Remélem, hogy minél közelebb ehhez a bejegyzéshez megosztja Veletek a receptet! Kérjétek tőle!)

A sajtot egy nagy tálba kézzel belemorzsolom. Az epreket hosszában négy felé vágom, és hozzáadom a sajthoz. Egy mozsárban összezúzom a mákot (de kapásból daráltat is lehet venni), hozzáadom először az olívaolajat, alaposan elkeverem, majd a mézet 2-3 csepp limelével, és erőteljesen keverem, amíg homogén nem lesz az öntet. A háromnegyedét ráborítom a sajt-eper kombóra, és gyors, könnyed, de óvatos mozdulatokkal összeforgatom az egészet, hogy az öntetet mindenütt egyenletesen eloszlassam. Egy tányérra zölsaláta-levelekkel megágyazok, a sajt-epersalátát ráhalmozom, a maradék öntettel meglocsolom, és vékony csíkokra vágott mentával megszórom. Limegerezdet és friss, ropogós magoskenyeret kínálok mellé.

...Uhhh, elég jó lett!

Éva

vasárnap
máj.092010

A család kedvence

A család kedvence alatt most nem egy háziállatot - bár az is van - értek, hanem egy ételt. Mégiscsak egy gasztroportálon vagyunk! Szóval egy ételt, amit a család apraja és nagyja a nap bármely szakában, bármilyen mennyiségben képes fogyasztani a Lányomtól a Páromon át az Édesapámig bezárólag. A baráti társaságban is futótűzként terjed az imádata. Aki megkóstolja, tonhalkrémfüggővé válik.

Az eredeti receptet egy kedves barátnőmnek köszönhetem (köszönöm is, Heni!). Végtelen egyszerű, hárommozdulatos alaprecept, amit aztán az ember az aktuális hangulatához mérten ezzel-azzal felturbózhat.

MAGOS PIRÍTÓS TONHALKRÉMMEL, LIME-BAN, MOGYORÓOLAJBAN ÚSZÓ TAVASZI RETEKSALÁTÁVAL

Hozzávalók

A tonhalkrémhez:

1 doboz natúr krémsajt (én a Buko márkájút használom, mert nincs benne adakélanyag)

1 doboz natúr tonhalkonzerv

1/4 lime/citrom leve

1/2 fej lilahagyma

pár szem kapribogyó (elhagyható)

friss snidling és frissen őrölt bors a díszítéshez (a snidling lehet fagyasztott is)

egy szelet kenyér pirítva (én a teljeskiőrlésű magoskenyérben utazom, de ízlés szerint, bármi megteszi)

A reteksalátához:

1 retek 

1 vékony szál újhagyma

mogyoróolaj

1/4 lime/citrom leve

, frissen őrölt bors

A kenyeret bepattintom a pirítóba. Amíg sül, pont el tudom készíteni a tonhalkrémet. A lilahagymát felkockázom, a kapribogyót (elhagyható) szinte pépesre darabolom, egy tálban krémesre keverem a lecsöpögtetett tonhallal és a sajtkrémmel. Belefacsarom a lime-/citromlevet. A reteksalátához egyszerűen vékony szeletekre vágom a retket, felaprítom az újhagymát, egy kis tálba teszem őket, nyakon öntöm kevés mogyoróolajjal, meglocsolom a lime-/citromlével, megsózom, és kézzel összeforgatom (igény szerint chili paprikát és/vagy piprított mogyorót is lehet hozzá adni, ha még fokozni akarjuk). A reteksalátát egy kupacban elhelyezem egy tányéron, és ráfektetem a tonhalkrémmel gazdagon megpakolt pirítósomat. Már csak egy kis frissen őrölt bors és snidling hiányzik a tetejéről.

Kíváncsi vagyok, hányótoknak válik az egyik kedvencévé...

Éva

szombat
máj.082010

Két epres között...

...egy spenótos recept. Még a megboldogult Romkertbe járós időszakomból, amikor ott ettem ennek a tésztának a laskagombás változatát. Azóta többször rekonstruáltam otthon, de most nagyobb feladatra vállalkoztam...

SHITAKE GOMBÁS, SPENÓTOS HÁZI, TELJESKIŐRLÉSŰ LISZTTEL KÉSZÜLT GNOCCHI

Mikor hazajövök a biopiacról, az ottani sok finomság láttán és annak egy szeletével teletömött banyatroli tartalmát cipelve zsong a fejem az elgondolásoktól, hogy miket fogok a zsákmányból főzni. Alig várom, hogy kipakoljak és nekiessek az alkotásnak. Ma is így történt. Mielőtt azonban leírnám, hogy mit főztem ebédre, néhány gondolat rólam. Kezdem azzal, hogy mit nem szoktam.

Nem szoktam tejszínt használni, csak nagyon ritkán. Ez már megszokásként beépült azokból az időkből, amikor még a huszas éveim elején sikerült komoly odafigyeléssel 10 kilót leadnom - és tartósan megőríznem ezt az állapotot. Mert ez a nehéz! Azóta ahol tudom, kiváltom - példul a krémleveseket én mindig joghurttal készítem. Ezt későbbi bejegyzésekkel alá is fogom támasztani.

Ezen kívül többnyire nem szoktam szinte semmilyen zöldséget és gyümölcsöt megpucolni. Itt nem a mangóra, avokádóra, banánra, hagymára és társaira gondolok, ahol evidens, hogy az ehető részhez a héjak eltávolításán keresztül vezet az út, hanem azokra a zöldségekre, amit mások kapásból tisztogatnak elkészítés előtt, mint pédául a krumpli, az uborka, a répa, stb. Pedig rengeteg vitamin van a zöldségek és gyümölcsök héjában, kár értük. Arról nem is beszélve, hogy rusztikusabbak is az ételek a héjastól felhasznált alapanyagoktól. Én mindent szeretek a maga természetes valójában fogyasztani, ahogy azt a Jóisten megteremtette.

Továbbá nem szoktam finomított lisztet sem használni, csak ha nagyon muszáj. (Általában kerülöm is azokat az ételeket, amit csak finomliszttel lehet elkészíteni.)

És végül nem szoktam, már ami a hétköznapokat illeti, hosszadamas munkával járó főzésekbe fogni... de végül is hétvége van! Így rászántam magam, hogy gnocchit készítsek, bár volt a döntésnek egy előzménye is. Mégpedig az, hogy ennek a receptnek már nekiszaladtam egyszer teljeskiőrlésű (a továbbiakban tk) liszttel, de katasztrofális lett az eredmény. Akkor azt a megállapítást tettem, hogy a gnocchi (ejtsd: nyokki) azok közé az ételek közé tartozik, ami ehetetlen lesz, ha tk lissztel csinálom, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat. Olyan nincs, hogy nem tudok valamit megcsinálni!!! Nos, örömmel jelenthetem az egészségtudatos olvasókank, hogy sikerült! Megcsináltam! És őrült jó lett! Ebben mondjuk komoly szerepe volt a biopiacról származó, élénksárga és csodálatosan zamatos krumplinak is. Úgyhogy nem, hogy meg merem osztani, de büszkén közzé adom országnak-világnak a következő receptet azzal a kis megjegyzéssel, hogy ha valaki nem akar szöszölni a tésztagyúrással, akkor a receptleírás ide vonatkozó részét nyugodtan ugorja át. Nincs azzal semmi baj, ha boltból jön a kész gnocchi (bár ha van a elérhető közelségben arra lehetőség, hogy frissen gyúrthoz házzájussunk - Budapesten ez nyilván könnyebb -, akkor célszerű azt választani, de a bolti zacskós is oké, ha valakit nem zavarnak az adalékanyagok), azzal is remek fogást fog tudni készíteni ezekből a hozzávalókból:

A gnocchihoz

75dkg lisztes krumpli (újkrumpli nem jó, nagyon száraznak kell lennie)

10 dkg teljeskiőrlésű liszt (ha valaki nekiáll, de nem szimpatikus a tk, akkor mehet hagyományosan finomliszttel)

A szószhoz:

kis darab vaj

1 fej vöröshagyma

300g friss shitake gomba

300g friss spenót

3 gerezd fokhagyma

2dl főzőtejszín

só, frissen őrölt bors

szezámolaj (elhagyható)

frissen reszelt parmezán sajt

A gnocchi elkészítésének menete:

Begyújtom a sütőt 200 fokra, megszurkálom villával a krumplikat, és 1 órára beteszem sülni. Egy óra elteltével kiveszem, megvárom, míg kicsit kihűl, megpucolom (nem ez a recept, ahol nem pucolom meg a krumplit, viszont ez a recept, ahol a gombát és a spenótot nem fogom - ld. később), és egy nagy tálban villával összetöröm. Hozzáadom a 10 dkg lisztet, és tésztává gyúrom. (Ha finom lisztet használsz, akkor fog még egy második etapban kb. 5dkg kelleni, csak arra kell vigyázni, hogy legfeljebb annyit használj, hogy még puha maradjon a tészta, de már nem tapadjon a kezedhez.) Egy meglisztezett deszkán 1cm átmérőjű kígyókat gyúrok, amit késsel 1 cm-es kockákra vágok. Golyóvá gyúrom a kockákat, és egy villával óvatosan lapítok rajtuk egyet, miközben enyhén hengergetem. Ha kiszórakoztuk magunkat a tésztával, és már rég bánjuk, hogy belefogtunk, akkor jön a megkönnyebbülés - már csak meg fog kelleni főzni. Ezen a ponton teszek fel egy fazék vizet forrni, így az pont akkorra lesz fogadóképes, mikor a szósz is megvan.

A szószhoz:

Felaprítom a hagymát és a vajon üvegesre párolom. Közben a megmosott gombákat felnégyelem héjastól, szárastól. A spenótot megmosom, szárastól felcsíkozom 1 cm-es csíkokra. A hagymára először a gombát dobom, és magas lángon pirítom úgy 5 percig. Ekkor mehet bele a spenót és a fokhagyma reszelve/átnyomva, valamint a só és a bors. Végül belezúdítom a tejszínt, és alkalmankénti kevergetés mellett hagyom az ízeket összeérni. Ekkor dobom be a forrásban lévő vízbe a gnocchikat.

Innen számítva 1-2 perc, a gnocchik feljönnek a víz tetejére, és minden kész a tálaláshoz. A szószba beleforgatom a gombócokat, egy tálra merem, kicsit megöntözöm szezámolajjal (enyhén mogyorós íze jól fog passzolni a shitake gombával, de el is hagyható), és parmezánforgácsokkal fejezem be a művet.

Érdemes laskagombával is megpróbálni a receptet. Úgy is nagyon finom lesz!

Éva

szombat
máj.082010

Szülői munkaközösség

A címben szereplő társulás hozott minket egy kalap alá egy anyukával, akivel ugyanabba az oviba járatjuk a csemetéinket. A bimbózó barátság egyik két erősebb kézzel fogható, hirtelen hozadéka lett egy, akárcsak a maffiafilmekben, parkolóban lebonyolított árucsere keretében hozzám vándorolt óriás láda eper. A ládával egy ukáz is járt: most aztán van alapanyag, tessék mindenféle finomakat készíteni belőle nekünk. A "nekünk" jelen esetben annyit tett, hogy Nektek, blogolvasóknak szállítsam az eperfelhasználhatósági tippeket. Most úszom az eperben, és ha akarom, ha nem, a következő két napban sorozatgyártok: recepteket és posztokat. A család meg ha tetszik, ha nem, epret fog eperrel enni két napig. Máris érzem, hogy a szülői munkaközösség mennyire hasznosan kihat a blogírásomra. Anyuka alapanyagot szállít, bátorít az alkotásra, ezzel biztosítja, hogy nem kényelmesedem bele a hétvégébe, egyben gondoskodik az összes olvasó ellátmányozásának a folytonosságáról. Ez aztán a csapatmunka! Köszönjétek meg Gabinak!

Akkor ím, az első termés: a napszaknak megfeleően egy reggeli. Van angolban egy remek kifejezés, "keep it simple", ami annyit jelent, hogy próbáljuk meg az egyszerű végről megfogni a dolgokat. (Ha valakinek van erre egy frappáns fordítása, megköszönöm, ha megosztja velünk.) Ez a blog is többnyire ennek a mottónak a jegyében íródik, lásd a szlogent: egyszerűen, elegánsan, egészségesen. Azt gondolom, hogy a következő recept mindhárom szempontnak a legmesszebbmenőkig megfelel. Percek alatt elkészül, minden benne van, ami a nap indításához szükséges: kalória, vitamin és ásványi anyagok, és komolyan pöpecül néz ki.

FRISS EPER & MÉZES JOGHURT TÖNKÖLYPELYHELYPAPLANON, ÉDES PISZTÁCIAPESZTÓVAL


Hozzávalók

20dkg friss eper

1 doboz natúr joghurt

1ek méz

2ek teljes kiőrlésű mézes tönkölypehely (a Naturgoldtól - én a biopiacon veszem)

a pisztáciapesztóhoz:

1 marék pisztácia

1ek olívaolaj

3 nagyobb friss mentalevél

1tk méz

Először a pesztót készítem el. A pisztáciákat megpucolom, egy deszkán késsel durvára aprítom, majd ugyanezt teszem a mentával, végül egy kis tálban minden hozzávalót összekeverek. Kész. Következő lépésben fogom a joghurtot, és a nagy kanál neki szánt mézet belekeverem. Kész. Ezek után már csak annyi dolgom van, hogy egymásra rétegezem a tönkölypelyhet, a jogurtot, az epret, és megkoronázom a pisztáciapesztóval. Kész. Ugye milyen egyszerű? És mennyei finom! 

Most pedig irány a biopiac! Szép napot!

Éva

péntek
máj.072010

Rrrépa, rrretek....

Lola lányom pont az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepnapján tanulta meg kimondani helyesen a címben szereplők nevét. Az "r" volt az utolsó betű a sorban, de ez is meglett. Pörgeti, mint takács az orsót! Úgyhogy aznap mi duplán ünnepeltünk... triplán, mert hát innentől jöhet is tavasz, vele együtt pedig a rrretek, az eperrr, a rrrebarrrbarrra, és így tovább.

Jöttek is, és mivel nagyon figyelek a család, legfőképpen a család (egyelőre) egyetlen még formálható tagjának az étkezésére, előszeretettel használom ezeket a tavaszhírhozókat minden formában (aztán a nyáriakat, az őszieket, télieket, majd mehet minden elölről).

Az egyik leggyorsabb módja, hogy vitamindús reggelivel lőjem ki a Manót és az Apukáját a "zűrbe", egy doboz sajt- vagy túrókrém elővételével indul. Ahhoz bármikor tudok nyúlni, mert minden kétheti bevásárlásnál alaposan betárazok belőle. Ügyelek arra, hogy amit veszek, az a legkevesebb, de lehetőség szerint semennyi adalékanyagot ne tartalmazzon - egyszerűen fölösleges -, így már megvannak a standard forrásaim és termékeim, amikről az évek alatt megtapasztaltam, hogy megbízhatók. Ide tartozik a Buko sajtkrémek közül mindegyik natúr. (Egyébként mindenből a natúrt veszem - szeretem házilag kikeverni a dolgokat.) Ha pedig a sajt- vagy túrókrém már elől van, bármit bele lehet tenni, és akár sós akár édes feltétek végtelen variációját lehet kerekíteni belőle, hogy a legváltozatosabb sznekkekkel örvendeztethethessük meg magunkat és a környezetünket. Jelen receptnek, amit egyébként Stahl Juci ihletett, is egy ilyen doboz sajtkrém az alapja.

TAVASZI SAJTKRÉM ROZSKRÉKEREN

Hozzávalók

1-2 doboz (Buko) natúr sajtkrém (attól függ, mennyire krémesen szeretném)

1 kisebb répa

1 nagyobb retek

1/2 alma

1 szál újhagyma (de akár medvehagyma is mehet bele)

snidling

frissen reszelt szerecsendió

, frissen őrölt bors

rozskréker (én a Finn Crispre esküszöm)

A répát, retket, almát nagylyukú reszelőn lereszelem, az újhagymát, snidlinget felaprítom, a zöldségeket a sajtkrémmel összekeverem, frissen reszelt a szerecsendióval ízesítem, sózom, borsozom. A kencét a krékerekre halmozom, megdíszítem még egy kis snidlinggel. Indulhat a nap!

Éva

péntek
máj.072010

Itt a május! Spárgaságban "szenvedünk"!

 

"Mondj egy szót! Bármilyen szót... és én bebizonyítom, hogy az a szó görög eredetű!" Ismerős? Nos, Portokalos papának a Bazi nagy görög lagziban a "kimono" szó sem okozott gondot, de a spárgával egész biztos nem tudnánk megfogni. A spárga elnevezés t.i. görög eredetű: az "asparagos" szóból származik, ami fiatal hajtást jelent.

Egészen a múlt század elejéig a főúri kertek növénye volt, és bár mostanra széles körben elterjedt, főúri eleganciáját máig megőrízte. Zsenge íze alkalmassá teszi sokoldalú felhasználásra. Ám nem csupán sokoldalú, finom, de rendkívül egészséges zöldségféle is. Én, személy szerint óriási rajongója vagyok akár levesként, akár párolt köretként, akár salátaként, csőben sütve, hal/hús töltelékeként, pite formájában vagy krumlipürébe dolgozva találkozom vele. Lippai János, kertészeti irodalmáról elhíresült szerzetes az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében a következőket írta: "Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik." Na, tessék!

Én most sem kenegetést, sem borban főzögetést nem ajánlok itt, ellenben egy könnyű tavaszi fogást egy többszörösen letesztelt mennyei SPÁRGÁS-GORGONZOLÁS QUICHE formájában.

Hozzávalók

(Én többnyire biopiacon szerzem be a hozzávalóimat a zöldségektől a szárazárun át a tejtermékekig, így most nem fogom mindenhová odaírni, hogy bio... bio..., de az. Az ételek elkészítésnek egyébként nem feltétele.)

A tésztához:

175g teljeskiőrlésű liszt (lehet finomlisztből is)

25g frissen reszelt parmezán

egy csipet 

100g sózatlan vaj feldarabolva

tojás sárgája

1ek víz

A tartalomhoz:

225g zöldspárga

100g gorgonzola sajt

200ml főzőtejszín

tojás enyhén felverve

2ek frissen reszelt parmezán

1ek friss bazsalikom aprítva

só, frissen őrölt bors, (szerecsendió)

Első lépésként bedurrantom a sütőt 200 fokra, ezzel együtt felteszek egy nagy fazék vizet forrni. Amíg ezen a fronton tart a bemelegítés, elkészítem a tésztát. Egy nagy tálban összeborítom a szárazanyagot, a vajdarabokat hozzáadom, és addig masszírozom őket össze, amíg morzsás nem lesz az akkor még tésztának nem nevezhető lisztes alap állaga. A tojássárgáját és a vizet beledolgozom, így formázható tésztát kapok. Élek is a lehetőséggel, és gyúrok belőle először egy cipőt, majd koronggá lapítom. Két sütőpapír közé téve egy sodrófával kinyújtom kb. 30 cm átmérőjű, lehetőleg minél szabályosabb körformára. Ezen a ponton kerül elő a 23 cm-es (standard méret, aggodalomra semmi ok) sütőforma, amit alaposan kivajazok. A tésztáról a fölső papírt lehúzom, és a matériát befordítom a formába. A másik papírt is óvatosan lehúzom, a végre minden oldalról szabaddá vált tésztával pedig kibélelem a tálat. Megszurkálom a tészta alját egy villával, és az egyik imént használt darab sütőpapírt visszateszem rá némi nehezékkel (pl. két marék rizs/lencse/szárazbab), majd beteszem a formát a sütőbe 8 percre. 8 perc elteltével leemelem a nehezékes papírt, és visszateszem a tésztát további 12-15 percre, vagy amíg arany színe nem lesz. Hagyom hűlni egy kicsit.

Vissza az időben: amikor a tészta már a sütőben héderel, nekiesem a spárgáknak. A zöldspárga előnye, hogy nem kell pucolni, csak a fás végeket letördelni. A mostanra minden bizonnyal forrón bugyogó vízbe 2 percre beleteszem - erre a szakszó az, hogy blansírozom - a szálakat, majd kiemelem, lecsöpögtetem, és hideg víz alatt felfrissítem. Szárazra törlöm. Félreteszek 8 egész szálat, a többit 1cm-es darabokra vágom. (Nem kell egyenkééééééént!!!! Egy kötegben az egészet egyszerre, sikerül, ahogy sikerül.) Megint jön egy nagy tál, bele a spárgadarabok, a gorgonzola összemorzsolva, a bazsalikom, a tejszín és a felvert tojás. Az egészet összekutyulom, sóval, borssal ízesítem. (A frissen reszelt szerecsendió sem árt neki - a szerk.)

A sütő hőmérsékletét 190 fokra mérsékelem, amikor már a tésztánk kikerült, és fogadásra kész. Ekkor belezúdítom az egész spárgás, sajtos masszát, a félretett spárgaszálakkal szépen megkoronázom, és parmezánnal tetézem. A sütőben vár a quiche-re (ejtsd: kís) még egy kiiiiiis idő, úgy 25-30 perc. Aranyra sülve veszem ki.

Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható. (Nálunk többnyire nem éri meg, hogy kihűljön.) Mindenesetre egy marék zöldsalátávál (olívaolaj+balzsamecet kíséretében, persze) és ha a körülmények megengedik, egy pohár jól lehűtött, könnyű Chardonnay-vel tálalom.

Éva

Page 1 ... 50 51 52 53 54