Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in Éva (540)

csütörtök
okt.222015

Még mindig a kacsa

A kacsa nagy kedvenc az amúgy vörös húsokat nagyon is kedvelő családomban. A mellét különösen gyakran készítem, mert gyorsan megvan, és fejedelmi lakomával kecsegtet. A korábban kikísérletezett narancsvaj ízvilága inspirálta a következő fogást. Amíg nem lesz újra nagy választék a napérlelte, itthon termő friss gyümölcsökből, addig marad a körte, az alma és déligyümölcsök, aminél viszont nincs opció: azok minden szezonban így is, úgy is messziről jönnek.

ROZÉ KACSAMELL NARANCSVAJJAL ÉS TAMARINDOS PIRÍTOTT KÁPOSZTÁVAL

hozzávalók

2 kacsamell

só, bors

1 közepes lilakáposzta

2ek tamarind

2ek kókuszvirágcukor

1 narancs leve és héja

narancsvaj (ld. korábbi recept)

Az egy napja besózott, beirdalt kacsát egy serpenyőben 20 percen át bőrén pirítom a legalacsonyabb lángon, időnként leöntöm róla a zsírt. A megtisztított és vékonyra felcsíkozott káposztát a kacsazsíron közepes lángon elkezdem pirítani, közben sózom, borsozom, hozzáadom a narancs levét, a tamarindpasztát és a kókuszvirágcukrot. A kacsát húsz perc után megfordítom, és a legnagyobb lángon 2 percig sütöm, majd 5 percet pihentetem. A kész káposztát tányérokba szedem, a kacsát háromcentis szeletekre vágom, elrendezem a káposztákon, végül narancsvajat kanapazok rá, végül reszelt narancshéjjal, friss borssal fejezem be a tálalást.

Éva

péntek
szept.252015

Sokkterápia

Ötlet az mindig van. Ahogy a zenében abból a néhány hangjegyből és ütemből, úgy a kulináriában is az ehető dolgok széles, de véges tárházából mindig lehet újat alkotni. Csak merni kell variálni... persze az sem árt, ha a végeredmény harmonikus marad ízben, látványban egyaránt. De hogy ezt pont az alábbi recept kapcsán említem...?!

Az ősz beköszöntével az ember egyre jobban visszaszorul a szabadból a négy fal közé, megszaporodnak a konyhában töltött percek, ezzel párhuzamosan szűkül a szezonális alapanyagok skálája. Önmagunk és környezetünk szórakoztatására (sokkolására) pedig ilyenkor érdemes néhány új ötletet becsempészni akár a tálalásba, akár az íztársításokba, hogy meg ne öljön minket a gasztrounalom.

Ezúttal egy nagy kedvencemet, a körömpörköltet tálaltam egy új formában. Most többen hátrahőkölnek, hogy "A csaj az egészséges táplálkozás szószólójaként hogy rukkolhat elő egy körömpörkölttel... ráadásul kenyérháton?!" Nos, a körömpörköltben a finom ízeket és a nélkülözhetetlen tápanyagokat egyaránt szavatoló jófajta telített zsírok és egy halom kollagén is fellelhető, ami utóbbi a bőrünkre, izületeinkre egyaránt jótékonyan hat. És bár valóban nem egy könnyű, kímélő étel a köröm, de nem, kérem: a telített zsír minden hülye dietetikai intés ellenére igenis nagyon jótékony. Minél többet fogyasztunk belőle, annál kevésbé raktározza a szervezet. Kiváló energiaforrás. Tessék zsírt enni zsírral! Viszont a gabonával, cukkorral óvatosan, ha lehet csak ritkán, majdhogynem tévedésből kerüljön be alkalomszerűen az étrendbe! Ez most egy ilyen alkalom. 

KÖRÖMPÖRKÖLT BRUSCHETTA

hozzávalók

1 csomag sertésláb

1dl sertészsír

1 vöröshagyma

1ek

2ek őrölt pirospaprika

1 paradicsom

1 paprika

1tk adalémentes ételízesítő (én a Virágoskút biokertészet sóban tartósított összedarált zöldség-fűszer ételízesítőjét használom)

1 babérlevél

2 gerezd fokhagyma

1/2 csokor bazsalikom

3ek kockázott konzerv paradicsom

csípős paprikakrém igény szerint

2 ciabatta

Egy kuktában forró zsíron megdinsztelem a felaprított hagymát. Beleszórom a pirospaprikát, felöntöm 2dl vízzel, hozzáadom az előzetesen meghámozott, felnégyelt paradicsomot és a kimagozott, darabolt paprikát, az ételízesítőt, a babérlevelet, végül beleforgatom a körmöket, lábakat, lefedem, és alacsony lángon másfél-két óra alatt lezárt kuktában megfőzöm. A pörköltet kicsontozom, eltávolítom belőle a babért és a paprikadarabokat, felaprítom, elkeverem benne a zúzott fokhagymát, aprított bazsalikomot, paprikakrémet és a paradicsomkockákat. Forrón kínálom pirított ciabattán.

...Aztán van, hogy nem jut el a láb a pirítósig, mert a tűzhelyen lévő fazék fölé hajolva, éjfélkor, hálóingben, állva, csontról egyenesen gyormorba csúszik a culáré.  

Úgyhogy vagy kellemes cupákolást, vagy jóízű ropogtatást, de mindenesetre jó hétvégét kívánok!

Éva

szerda
szept.232015

Vibráló színek

Igen, mindenki minden évben tűkön ülve várja a nyarat. A meleg, a napsütés, kint lenni a szabadban, a fesztiválok, a társasági események, a kerti partik, az utazások, a vízpart, a könnyű nyári viselet, az illatok, a színek, az ízek... Ezt jelenti a nyár többnyire mindenkinek. Az úszómestert kivéve, aki a strandokon strázsál naphosszat. Nem irígylem.

Nekem és a főzés többi megszállotjának mindezen élményekhez társul a piac látványa. Május-június környékén gyakorlatilag kirobban a természet, és elkezdni ontani magából a színesebbnél színesebb, illatosabbnál illatosabb terményeket, és ez tart egészen nagyjából szeptemberig. Mi meg tobzódunk a piacon, meg persze a konyhában. Azonban a nyár elmúltával sem áldoz le még a természetnek, hiszen ekkor vált ruhát a természet, és jönnek az őszi csodák színekben, ízekben egyaránt, vele pedig a szilvák, tökök, káposzták, körték, almák, spenót, sóska, brokkoli, padlizsán... soroljam?

Ahhoz azonban, hogy a természet a szépségét a tányéron is megmutathassa, tudni kell gyengéden bánni azzal, amit ad. Egy "házias" főzelékben péppé főzött, elsápadt, elfáradt kelkáposzta nem igazán hasonlít egykori zsenge önmagára. Ellenben ha csak blansírozzuk a leveleit, és úgy használjuk fel, a vakító, élénk színű, üde látvány mellett az íz és az állag is több jóval kecsegtet, arról nem is beszélve, hogy vitaminból is sokszor annyi jut nekünk, amiből pedig a tél felé arccal nem árt, ha alaposan feltankolunk.

KELKÁPOSZTÁS-NARANCSOS HÁZI CARBONARA TÉSZTA

hozzávalók

1 tojássárgája

10dkg finomliszt

1kk

kevés víz

10dkg pancetta

1/2 kocka vaj

2 gerezd fokhagyma

20dkg parmezán sajt

2 tojás

néhány levél kelkáposzta

1/2 narancs héja és 1ek narancslé

1/2 szerencsendió

frissen őrölt bors

A lisztből, tojássárgájából, sóból és vízből tésztát gyúrok, Pár percig dagasztom, majd folpackba csomagolva 20 percen át hűtőben pihentetem. A kelleveleket egy percre gyöngyöző, majd jeges vízbe mártom. Alacsony lángon kiolvasztom vékony csíkokra szelt pancetta zsírját, hozzákeverem a vajat, az így kapott zsiradékon megfonnyasztom a zúzott fokhagymát. A tésztát először lisztezett deszkán, majd tésztagép segítséségvel több adagban vékonyra nyújtom, feltekerem, és tetszőleges vastagságúra vágom – ugyanyilyen széles csíkokra szelem a blansírozott kelleveleket is. Sós, lobogó vízben bő fél perc alatt készre főzöm a tésztát, és a főzővizéből egy merőkanálnyival együtt a fokhagymás pancettához forgatom. A parmezán felét, a narancs héját és a szerecsendiót lereszelem, a narancslével együtt a felvert, megsózott tojáshoz keverem, amit gyors mozdulatokkal összeforgatok a tésztával. Végül a kelcsíkokat is a tésztához adom. Tányérokba szedem, és parmezánforgáccsal, frissen őrölt borssal kínálom.

Éva

vasárnap
szept.202015

Kaphatok még?

Az elhadart gyerekkérdés, hogy "Kaphatok még?", persze, sosem a főételnél vagy a levesnél kerül elő, hanem minden esetben a desszertnél. "Amúgy meg igen, ha kérsz szépen."

KÓKUSZ CREME CARAMEL

hozzávalók

1 bögre + 3ek kókuszvirágcukor

1dl víz

4 tojás

600g kókusztej

1 vaníliarúd

2ek kókuszreszelék

Az egy bögre kókuszcukrot a vízzel pár perc alatt laza sziruppá forralom vigyázva, hogy oda ne égjen. A karamellt 6 kis kerámiaforma aljában elosztom, hagyom kihűlni. A kókusztejet a felhasított vaníliarúddal felteszem melegedni, de nem forralom fel. Közben a tojásokat a maradék kókuszcukorral addig keverem, amíg a cukor fel nem oldódik. Ekkor a felmelegített tejet nagyon lassú sugárban, hogy a tojás ki ne csapódjon, hozzákeverem, majd az így kapott híg krémet elosztom a megdermedt karamelleken. A formákat eztán egy magas falú tepsibe állítom, amit a poharak kétharmadásig töltök vízzel. A tepsit 160 fokra előmelegített sütőbe tolom 40-50 percre, vagy tűpróbáig. A jól lehűtött creme carameleket tálalás előtt egy-egy pillanatra forró vízbe mártom, a krémek oldalát egy késsel meglazítom, és a desszerteket tányérokra borítom. Száraz serpenyőben lepirított kókuszreszelékkel kínálom.

Éva

szerda
szept.162015

A sztrít meg a fúd

Elég hamar és szervesen összefonódott a két szó. Street food őrület van. Egyre másra nyitnak a helyek, ahol ripsz-ropsz elkészülő és kézzel-lábbal fogyasztható, szűkebb pénztárcából is kigazdálkodható, egyszerű, de ötletes, felívelő minőségű utcai ételeket kínálnak. Már nem csupán egységekkel van tele a belváros, de egységtömörülések is vannak, mint például a Karaván, ahol egy udvaron összegyűlt a műfaj néhány jeles képviselője, hogy megpimpelt konténerekből vagy buszokból etessék a nagyérdeműt. Mi sem bizonyítja jobban a műfaj népszerűségét, minthogy idén a 9. alkalommal kerül megrendezésre a hétvégén a Street Food Show az Andrássyn. Még ha az időjárás várhatóan nem is kedvez majd a "street"-en flangálásnak,  az ott felvonultatott "food" elfogyasztásának talán az eső sem szabhat gátat.

A tévhitet azért gyorsan eloszlatnám az "együnk valami egyszerűt" témakörben: a street food attól, mert evidensnek tűnik egy pizzaszelet, egy hamburger, egy pulled pork szendvics, egy shawarma, nem feltétlen könnyen elkészíthető, legfeljebb könnyű a - jó esetben gondosan - előkészített alapanyagokból összeállítani a végeredményt. (Ha belegondolunk, megsütni egy hamburgerbucit, vagy elő- majd elkészíteni a gyroshúst, betölteni egy kolbászt, megkeleszteni egy pizzatésztát igényel némi időt és befektetett eneriát.) Ennél egyszerűbb sztéket grillezni vagy egy salátát összedobni. Vagy mégsem? Az én definícióm erre a témára is, hogy legyen könnyen és gyorsan elkészíthető, ne csupán könnyen és gyorsan elfogyasztható, csomagolható. 

CITROMOS-ZATAROS MANGALICA MINIBURGER KURKUMÁS KENYÉRLEPÉNYBEN CÉKLALEVÉLLEL, FETÁVAL ÉS PEPERONCINIVEL

hozzávalók 

a lepénykenyérhez

20dkg finomliszt

2dl natúr joghurt

1ekk őrölt kurkuma

1tk szódabikarbóna

1kk

a burgerhez

1ek

500g darált mangalicahús

5 gerezd zúzott fokhagyma

1ek zatar

1 citrom héja és kevés leve

az összeállításhoz

néhány céklalevél

10dkg fetasajt

3ek peperoncini

2 kis fej lilahagyma

1 csokor korianderzöld

A lisztet a joghurttal, a kurkumával, a szódabikarbóna negyedével és a kávéskanál sóval összedolgozom, pár percig dagasztom, majd folpackba csomagolva hűtőbe teszem. A darált mangalicahúsba belekeverem a maradék sót és szódabikarbónát, a fokhagymát, a zatart, a citrom levét és lereszelt héját. A hagymát és a fetát vékonyan felszeletelem. A tésztát kis adagokra (kb. 40db) osztom, egy lisztezett deszkán 5-7 centis korongokat nyújtok belőle, és felforrósított száraz grillserpenyőben több adagban kisütöm. Ezt követően a húsmasszából formálok kisebb pogácsákat, és szintén száraz serpenyőben megsütöm mindkét oldalukat. Végül összeállítom a burgereket: a piták felén elosztom a céklaleveleket, mindegyikre egy-egy húspogácsát teszek, kanalazok rá a peperonciniből, ráhelyezem a sajtszeleteket, a hagymakarikákat és a letépkedett korianderleveleket, végül beborítom a maradék pitával, és összetűzöm fogpiszkálóval.

péntek
jún.122015

Hús-saláta

No, nem hússaláta: az egy egész más műfaj. ...És hogy őszinte legyek, a képviselői közül egyet sem ismerek amelyik betalált volna nálam. Sőt. Az egész egy nagy félreértés. Leginkább megint a kamukonyha kreálmánya arra, hogy hogy lehet szétszáradt, megbarnult sülthúsokat egy kis majonézben elrejtve eladni.

Nem. Én arról beszélek, amikor egy konkrét nagy tál salátát megkoronázunk kevés nemes húsféleséggel. Valahogy így:

MANGALICAKARAJ-SALÁTA ÉDESKÖMÉNYYEL, GRÁNÁTALMÁVAL

hozzávalók

4 szelet mangalicakaraj

só, bors

1/2 kocka vaj

1ek olívaolaj

2 ág kakukkfű

4 gerezd fokhagyma

1 doboz bébimángold

1 fej édesköménygumó

1 gránátalma vagy ugyanilyen mennyiségű ribizli, esetleg málna

1/2 dl olívaolaj

2ek balzsamecet

1/2 narancs vagy citrom

2ek fekete szezámmag

A karajokat sózom, borsozom, és egy füstölésig hevített serpenyőben 1-1ek olaj és vaj keverékén egy percig sütöm az egyik oldalukat, melléjük dobva a kakukkfűágat és a hámozatlan fokhagymagerezdeket. Egy perc után megfordítom a húsokat, a maradék vajat elosztom rajtuk, és egy percig sütöm a másik oldalukat, hagyva, hogy a vaj megolvadjon, lecsorogjon, amivel aztán sütés közben locsolgatom őket. A húsokat pár percre félreteszem pihenni, addig vékonyan felszeletelem az édesköményt és kifejtem a gránátalma magjait. A tányérok aljára bébimángoldot halmozok, és rászórom az édeskömyényt. A maradék olajat, a balzsamecetet és a narancs vagy citrom levét elkeverem, az öntettel meglocsolom a salátákat, a felszeletelt karajt elosztom a tányérokon, gránátalmamagokkal (vagy ribilzivel/málnával) borítom be, végül meghintem fekete szezámmal.

Éva

péntek
jún.122015

Dóri, Christina, Madrid...

Vicky, Christina, Barcelona után szabadon. Nos, a mi élményeink távol maradtak abban az egy ott töltött hónapban a film főszereplőinek az élményeitől, cserében volt penészes konyhájú, poros, pókhálós nappalijú házinéni, vontatott nyelvórák, tikkasztó hőség és egy-két emkélezetes buli, meg örökzölddé lett aranyköpés.

Nem sok memoárt hoztam el magammal a kint töltött időszakból, beleértve a mára megmaradt szókészletemet is. A nyelvtanfolyam keretei között megélt egynéhány rossz emlék ellenére mégis jószívvel emlékszem vissza rá - már amire emlékszem belőle. A 17 évesen az USÁ-ban cserediákként megismert madridi Christina barátnőm 8 évvel későbbi viszontlátásának és helyi vendégszeretetének élményére, a féktelen partikra, a vinnyogva röhögős felismerésre egy tűzijáték alkalmával, hogy a néni szájából kicsúszó "muy duro" kifejezés türkörfordítása a magyar "nagyon kemény"-nek, a megelégelt mocskos konyhának való nekiveselkedésünk során Dórival számtalanszor a szánkat elhagyó "hay de todo" (van itt minden) kínunkban röhögős felhördüléseinkre az egyre feltáruló szenny láttán, a WC- majd az azt követő utcajelenetre (Dóri, Te tudod), Toledotól Segovián át Granadán keresztül Malaga iktatásával Barcelonáig a csodás városokra, amit a nyelvtanfolyam leteltével volt szerencsém végiglátogatni az akkor szerelemmel, az azt követő dél-európai túránkra a legjobb barival és a néhai kis Ford KÁ-mmal... és az egyetlen dologra, amit fizikailag elhoztam magammal. Az egyetlen konyhai műveletre, amire a házi nénim képes volt, ezzel együtt mindenkinél jobban csinálta: az ő paellájára (ejtsd: páéjjá!). 

A néni semmit nem tudott főzni. A háztartásvezetéssel is, mint az a fentiekből kiderül, minden tekintetben komolyan hadilábon állt. A paellájában viszont verhetetlen volt. Azelőtt és azóta sem ettem olyan tökéleteset. Természetesen elkértem tőle a receptjét, hogy hazahozzam az ízt megmutatni a barátaimnak. Azóta sokszor csináltam. 14 éve őrzöm a kézzel, spanyolul írt útmutatást. Van nekem egy hatalmas Culinaria Spain könyvem. Ott lapult majd másfél évtizeden át a papiros. Nemrég egy észak-spanyol borvacsora menüjének az összeállításához hívtam segítségül a "lexikont", amiből kivettem a féltve őrzött ereklyét, hogy amikor magammal viszem a könyvem, el ne hagyjam. Azóta ráadásul elköltöztünk, nekem meg fogalmam nincs, hogy hová tettem, hol keressem. A receptet ugyan kívülről tudom, nemrég be is vittem a gépembe, de az a kopott, kézzel írt A4-es... az valahol meg kell, hogy legyen!

PAELLA

hozzávalók

2 megtisztított nagy tintahal

30dkg egész királyrák

1 egész aranydurbincs

30dkg feketekagyló (a fotóról ez lemaradt)

1 egész fej fokhagyma

2 fej vöröshagyma

3 zellerszár

2 kápia paprika

1 chili

1l víz

1 üveg száraz fehérbor

só, bors

1 lime

1/2kg kerekszemű rizs

1 csipet sáfrány

A halat kifilézem, a hal fejét, gerincét, a rákok fejét és a lefejtett páncéljukat az 1l hideg víz illletve az üveg bor elegyével felteszem főni. A halfilét és a rákfarkakat későbbi felhasználásra félreteszem. Amikor a lé felforrt, lehabozom, visszaveszem a lángot, és további félórán át főzöm, majd leszűröm, sózom. A tisza lében pár perc alatt megfőzöm a kagylót, kiemelem, félreteszem. Az így elkészült halalaplében a sáfránnyal alkalmi kevergetés mellett  megfőzöm a rizst. Közben egy felforrósított mélyebb serpenyőben kevés olajon megpirítom a megtisztított és felcikkelyezett hagymát, a zúzott fokhagymát, a felcsíkozott kápiát, chilit, és zellerszárat – félreteszem. Egy következő körben egy-egy perc alatt lepirítom a felkarikázott kalamárit, a felkozkázott halat és a rákfarkakat. )Vigyázni kell, hogy tényleg rövid idő legyen, mert könnyen túlkészülhetnek ezek a delikát hozávalók.) Sózom, borsozom. A kész rizst a zöldségekkel és a tenger gyümölcseivel összeforgatom, lime-gerezdekkel kínálom forrón az edényből.

¡Que aproveche!

Éva

péntek
jún.122015

A nagy Ho-ho-ho

A nagy Ho-ho-hot senkinek nem kell bemutatni. Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje Sajdik karikatúrába hajló rajzaival, Mikó István és Balázs Péter hangjával kitörölhetetlen az emlékezetemből.

Dübörög a nyár. Mindenhonnan előkúsztak a megszállott ho-ho-hok: a vízpartok este megtelnek a csendben üldögélő horgászokkal, akiknek a nádasok mellett csak a sziluettje razjolódik ki. Összeolvadnak az esti tájjal, a csenddel, a holdfénnyel, a vízen futó ezüsthíddal. A látványuk is terápiás jelleggel bír. Nem is tudom, hogy a mai rohanó világban miért nem kap ez a szabadidős tevékenység nagyobb PR-t. Van elég vizünk, halunk, nyarunk... és idegbeteg városi ember körültöttünk. Hogy ez még egy pszichológusnak vagy trénercégnek sem jutott eszébe?!

Gyerekkoromban nem bírtam nyugton megülni a seggemen nagyapám mellett, mikor horgászott, de talán már vagyok abban a korban, hogy ez menne önállóan, elengedett kézzel... na, jó az egyiket azért pihentetném készenlétben a pecaboton, a másikkal meg a fröccsös poharamat szorongatnám. Lehet, hogy ki fogom próbálni. 

Addig a frissen kapott ponttyal kellett kezdjek valamit. Ez jutott eszembe:

PONTYTATÁR CITROMMÁRTÁSSAL

hozzávalók

4 pontypatkó

2kk

friss bors

4ek olívaolaj

1 kocka vaj

2 citrom héja

egy citrom leve

1kk őrölt kurkuma

2 tojássárgája

1 lilahagyma

fekete szezámmag

díszítésnek saláta

A lebőrözött, kiszálkázott pontyot egy éles késsel nagyon apróra darabolom, vigyázva, hogy ne trancsírozzak. Az aprított halat ízesítem a só felével, kevés frissen őrölt borssal és az olívaolajjal - elkeverem. Egy tálalógyűrű segítségével kitálalom a tatárt. A vajat közben épp csak felolvasztom egy serpenyőben, de nem hagyom túlzottan felforrósodni. A só másik felét, a reszelt citromhéjat és a kurkumát elkeverem benne. A tojássárgáját gyors mozdulatokkal egy habverő segítségével beledolgozom, majd a citromlét fokozatosan adagolva hozzákeverem. Az így kapott citrommártással a tatártokat körbelocsolom. Lilahagymával, fekete szezámmal és zölddel díszítem.

péntek
jún.122015

Tábortűz

Kislány koromban lakótelepen laktunk. Megvolt a maga hangulata - én szerettem. Ma is meleg szívvel gondolok vissza arra a 10 évre, amit ott töltöttem. A környező téglaházak a miénkkel együtt egy hatalmas játszóteret öleltek körbe, amire ráláttunk az erkélyről, a szüleim így bártan leengedhettek egyedül is oda. Békéscsaba amúgyis - nomen est omen - békés kisváros volt, ahol a környékbeliek többnyire ismerték egymást, vigyáztak egymásra. 

A lakásunk kétszobás volt, amit nap mint nap megtöltött az anyukám keze nyomán készülő igazi komfort ételek illata, és az apukám jóvoltából a hangfalakból lüktető válogatott jazz, funk, blues vagy soul. A szabadidőmet többnyire azon a bizonyos játszótéren töltöttem, máskor szomszédoltam, vagy a szombámban olvastam, legóztam, rajzoltam. Hétvégéken pedig, amikor a szüleim is kiereszthették a gőzt, leginkább a baráti családok gyűltek össze hol itt, hol ott. Volt aztán az a néhány nagyon ritka, de számomra annál emlékezetesebb nyári este, amikor a távoli garázssoroknál a szomszédokkal verődtünk össze tábortűznél sütögetni. Én ezt annyira jó hangulatú eseménynek találtam, hogy igazából nem értettem, miért nem csináljuk minden héten. Akár télen is.

A tábortűz aztán a tini éveimben nyert új értelmet. Az osztálykirándulások alkalmával a tűz köré gyűlő barátok, a gitár, a sült szalonna illata... (Majd a mindenki lehelletéből áradó tömény hagymaszag a sütögetést követően. Na, az is felejthetetlen volt.) Ott kerültek elő féltve őrzött titkok, legbelsőbb családi történetek, szövődtek szerelmek, örök barátságok.

A tábortűznek varázsa van. Megnyitja az embereket, bensőséges hangulatot teremt, közösségeket kovácsol.A fényénél mindenki megszépül. A látványa, a melegsége, a nélkülözhetetlensége mind hozzájárul ahhoz, hogy ennyire tudjuk szeretni.

Most, hogy új helyen lakunk, van lehetőségünk tüzet rakni, élünk is vele kisebb-nagyobb rendszerességgel. A lányaim hihetetlen izgalomba jönnek a fellobanó lángcsóvák láttán. És ha már van, hát nyilván ne csak nézzük, használjuk is!

A gyerekeim édességfüggőségét és kalandvágyát, valamint a magam nosztalgiaigényét egyszerre elégítettem ki, amikor a Sparban ráakadva egy csodás, pasztell rózsaszín és fehér darabokból álló cukormentes mályvacukkorral állítottam be, és felvetettem, hogy grillezzük meg. Önmagában ez egy mennyei csemege, de hogy az élvezeteket fokozzam, céklalével színezett és rózsavízzel ízesített olvasztott fehércsokiba mártottuk a nyársakat, amit tetszés szerint megszórtunk színes cukorforgácsokkal. Nem épp a legegészségesebb, de nyár van! Ó. IÓ. CIÓ. ÁCIÓ. KÁCIÓ. AKÁCIÓ. VAKÁCIÓ! Nyári születésű gyerekek szülinapi program gyanánt is ajánlott.

RÓZSACSOKIBA MÁRTOTT GRILLEZETT MÁLYVACUKOR

hozzávalók

100g jó minőségű fehércsoki

5dkg vaj

3ek víz

1ek rózsavíz

1kk frissen préselt céklalé

1 zacskó cukormentes mályvacukor

díszítőcukor

A darabokra tördelt csokit a vízzel és a vajjal egy vízgőz fölé helyezett edényben folyamatos kevergetés mellett megolvasztom, majd elkeverem benne a céklalevet és a rózsavizet. A cukrokat fanyársakra húzom, tűz föltött meggrillezem, majd belemártom a csokimázaba, megszórom a díszítőcukorral, és hagyom a mázat megdermedni. Máz nélkül is remek ízélmény és kaland a mályvacukorsütés, ahogy sütés nélkül is lehet a cukrokat a mázba mártogatni.

Szép nyarat!

Éva

szerda
ápr.152015

Koppincs

Sokat inspirálódom szakirodalomból, blogokról, innen-onnan, de vannak ötletek, amiknek nem az a dolguk, hogy megihlessenek, csak szimplán változtatás nélkül át kell venni őket, mert annyira jók. Ezt a karfiolból készült pizzalapot valamelyik amerikai videobloggernél láttam (sajnos már nem tudom felidézni a nevét, mert egyszer botlottam bele ezen alkalommal), és konkrétan lehidaltam, mennyire jó. A karfiol a paleokonyhában egyébként egy sokoldalúan használt alapanyag, amivel rizst, kuszkuszt tudnak imitálni például, de ez egy olyan parádés ötlet, ami megérdemli, hogy közkinccsé tegyem. Majd megpróbálom felkutatni az alkotóját, hogy az ő neve fémjelezhesse ezt tutiságot. A feltét pedig az én egyik kedvenc pizzafeltétem.

DIÓS KARFIOLPIZZA PÁRMAI SONKÁVAL, RUKOLÁVAL

hozzávalók

1 kisebb fej karfiol

20dkg reszelhető pizza mozzarella

10dkg parmezán

2 tojás

1kk só

1 ek szárított paradicsompesztó

néhány szelet pármai sonka

1 marék dió

1 marék rukola

1ek olívaolaj

A karfiolt egy robotgépben ledarálom, majd 1/2dl vízzel és a sóval egy kisebb edényben lefedve pár perc alatt puhára párolom. A sajtokat lereszelem majd a kihűlt karfiolt egy keverőtálban összedolgozom a tojással, a parmezánnal és a mozzarella felével. Egy sütőpapírral bélelt tepsiben vékonyra lapogatva elterítem a masszát, és 190 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöm. A sütőből kivéve megkenem a pizzaalapot a szárított paradicsompesztóval, megszórom a durvára darabolt dióval, elosztom rajta a maradék sajtot, és visszateszem a sütőbe 10 percre. Ha elkészült a pizza, sonkaszeletekkel és rukolával borítom be, végül megöntözöm kevés olívaolajjal.