Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in Éva (540)

kedd
jan.172017

Reboot 2017

Igen, íme itt van 2017. első bejegyzése! ...És ígérem, nem az utolsó.

Rengeteget főzök az utóbbi egy évben - többet, mint valaha. Talán ez is az oka, hogy már nincs időm, érkezésem dokumentálni minden receptemet. Illetve az is, hogy a család szerint ma már nem mindig meríti ki az általam elkészített fogás vagy menü a szlogenünk első tagjának tartalmi vonatkozásait. Számomra - legalábbis én továbbra is úgy érzem - az egyszerűség az elegancia és az egészség mellett máig a vezérelv a konyhámban, de valóban, esetenként egy hangyányit eltávolodtam a közérthetőségtől itt-ott, vagy technikásabb dolgokba is belevágok, akár a hétköznapokon, mert hajt az új megismerése, a kísérletezés, a fejlődés, a tanulás lehetősége.

Az alábbi recept egy borvacsora zárásaként ötlött fel bennem. Pár éve szokássá vált nálunk - talán már említettem -, hogy tavasszal és ősszel, három-három alkalommal néhányan összeszerveződünk egy-egy 14 fős csapattá, amire Anna, a korábban itt, a blogon is társszerzőként rendszeresen bejelentkező borakadémikusunk tematikus borsorokat állít össze, az érintett régiókról rövid előadást tart, majd végigkóstoltatja a tételeket. Az én feladatom, hogy az általa előzetesen megadott ízjegyek alapján egy öt-hatfogásos vacsoramenüt készítsek elő, aminek az egyes fogásait a borsor adott elemeihez hozzápasszintva tálalok fel az estén. Legutóbb chilei borokat kóstoltunk. A sor végén, az est csúcsboraként egy Purple Angel állt, amire Anna azt mondta, ezt akár magában is kínálná, de ha jobban belegondol, egy pimasz, szedres, céklás, csokis, kávés desszert jól illene hozzá... Nekem nyilván a 'pimasz' volt a hívószó... több se kellett. Kigondoltam, megalkottam a lenti desszertet. Elsőre pont úgy sikerült, ahogy megálmodtam, és a vendégek körében is nagy sikert aratott. Azóta többször készítettem, de még annál is többször kellett leírnom a receptjét és elmagyaráznom: amilyen puccosnak néz ki, olyan egyszerű megcsinálni. Ezennel hát közkinccsé is teszem a mikéntjét.

TRIPLA CSOKIS, KÁVÉS, SZEDRES, CÉKLÁS ZSELÉSÜTI LIOFILIZÁLT MÁLNÁVAL

hozzávalók

1-1-1 zacskó (200g) fehér-, tej- és étcsokipasztilla (én a Lidl Deluxe termékét veszem, mert épp ekkora, kis kiszerelés, de más is jó)

10 zacskó zselatinlap (lap, nem por! - egy zacskóban 6db van)

4ek méz

1ek instant kávé

20dkg fagyasztott szeder (vagy más bogyós gyümölcs)

1 nagyobb nyers cékla

dísznek liofilizált (fagyasztva szárított) málna és gerániumvirág (Metroban kapható - nekem most nem volt itthon)


Egy tepsit kibélelelek azonos méretű vagy kicsit nagyobb szilikon sütőlappal (ezzel fogom majd kiemelni a sütit). Az első réteghez két zacskó, azaz 12db zselatinlapot hideg vízbe áztatok, közben vízgőz fölött egy hőálló keverőtálban 2ek vízzel folyamatos kevergetés mellett felolvasztom a fehércsoki-pasztillákat. A forróvízből kimerek 2.5dl-t, abban feloldom csomómentesen a megpuhult, kifacsart zselatinlapokat, és az egészet hozzáöntöm a megolvadt fehércsokihoz, simára keverem, majd a masszát a szilikonnal bélelt tepsi aljába öntöm, és hagyom megdermedni (ehhez momentán pár perc elég a hideg teraszon). A keverőtálat elmosni sem kell, mehet bele a tejcsoki ismét 2ek vízzel, a keverőtál alatt lévő edényben is pótolom a kimert vizet, és újabb két zacskó zselatinlapot beáztatok hideg vízbe. A procedúra ugyanaz: vízgőz fölött csoki megolvaszt, forró vízből 2.5dl elvesz, abban puha, kifacsart zselatinlap felold, az bele a tejcsokiba, csomómentesen elkever, majd a megdermedt fehércsokirétegre ráönt. Figyelem! Fontos meggyőződni róla, hogy az előző réteg megdermedt, addig nem mehet a következő, mert összefolynak!!! Jön ugyanígy az étcsoki - nem részletezem. A negyedik rétegnél kisebb variálás, hogy ott nem kell csokit feolvasztani, egyszerűen fél liter forróvízben feloldom a kávét, majd a puha, kinyomkodott zselatinlapot, végül a méz felét, ezt öntöm a megdermedt étcsokira. Az utolsó réteghez megint zselatint puhítok, közben kinyerem a cékla levét egy gyümölcscentrifugával, a szedret átpasszírozom, ez mennyiségben kiad kb. 2-2.5dl-t, így egy másik 2.5-3dl forróvízben (összesen a lé fél liter legyen) feloldom a zselatint, elkeverem a szedres céklalével valamint a maradék mézzel, és óvatosan, ahogy az előzőeket, ráöntöm és egyenletesen eloszlatom a megdermedt kávérétegen. Figyelek arra végig, hogy a tepsi, amikor szilárdul egy-egy réteg, ne legyen megdöntve, hogy egyenletes legyen a süti csíkozása. Egy-két óra alatt hagyom összeállni.

Tálaláskor kiemelem az egész sütit, és egy éles késsel egyforma kockákra vágom. Liofilizált málnát morzsolok rá és esetleg megszórom gerániumszirommal.

Sok vendégre elegendő, rém egyszerű, de annál villantósabb ínyencség ez. Még Kiru is meg tudta csinálni. <3

Éva

Ui: Az alábbi képet egy kedves barátom készítette a desszert debütálásának estéjén - köszönönet neki. 

kedd
aug.302016

Jelentés a Balaton-partról

Augusztus 30-át írunk, egy nappal járunk a naptári nyár vége előtt, de még mindig elmondhatjuk, hogy effektív nyár van. Én pedig még mindig a Balaton-parton ülök, egy hajón ringatózva, ahol az egész nyaramat töltöttem a gyerekeimmel valamint a főváros és vízpart között lázasan ingázó párommal. Ezúttal egyedül, belemerülve az aktuális gondolataimba. Bevallom, dacolok. Húzom, ameddig lehet. De nyilván fittyet hány rám meg az ellenállásomra, és feltartóztathatatlanul közeleg az ősz, letartolva a kéket, a zöldet, a forrót, a derűset, hogy ráhúzza egyre deresebb, ködösebb, fakóbb fátylát a tájra. A kikötőben mind gyakrabban hallani reggelente a gondnok gereblyéjének a karcos suhogását, ahogy az elszáradt, lehullott leveleket gyűjti halomba a még rikító gyepről. Ez váltotta le az egy héttel ezelőttig jellemző hangos gyerekzsivajt. A part kiürült. Alig dacol velem valaki a környéken. Nyilván az emberek többsége már vonakodva vagy épp izgatottan, mindenesetre készül, hogy belépjen az újra megnyíló iskolák, óvodák, bölcsödék kapuin kísérve a csemetéit. Én továbbra is itt ülök, és ezt a ponsztot írom a végtelen csendben, ahol tényleg csak a víz hullámzása adja a háttérzajt. Milyen békés is ez...

Nem úgy az elmúlt 2 hónap, ami tele volt kalanddal, baráti találkozókkal, családi kirándulásokkal, dübörgő partikkal, csendes beszélgetésekkel, remek zenei programokkal és gasztrnonómiai élményekkel. Ez utóbbinak csak töredékéért voltam ezúttal magam felelős. Többnyire inkább csak amikor "befogtak". Magamtól ritkábban alkottam ezen a nyáron, akkor is leginkább gyors salátákat, villámregeliket vagy épp sznekkeket a fedélzeten, a Balaton közepén. Ezúttal nagyobb arányban hagyatkoztam az alkalmi vendéglátóink repertoárjára, vagy épp a környék éttermeinek kínálatára. Ezért sem születtek igazán új receptek a nyáron. Tobzódtam a helyi halakban, halászevekben, a nyári gyümölcsökben, zöldségekben: egy házi lecsó Fonyódon, egy bográcsos scampi buzarra Akarattyán, egy bbq oldalas Tihanyban... Körbeettük a Balatont a barátoknál, és sokakat volt alkalmunk nekünk vendégül látni a saját balatoni bázisunkon. 

És ha már a halászlevet említem: itthon nagyjából egyféleképpen jön szembe az éttermi menükön és a hagyományos konyhát művelő házaknál - paprikás halászlé formájában (aztán innentől nyilván van passzírozott és nem passzírozott, harcsából vagy pontyból, tésztával vagy annélkül, korhely vagy nem, de nagyjából ugyanazokon az alapokon nyugszik). Én magam szeretem etéren is a változatosságot, kiváltképp nyáron pedig a frissességet. Halleveket és halat is tartalmazó tartalmas leveseket mutattam már itt a blogon jópárat, ezúttal azonban egy igazán mutatós, színeiben a napsütést, a nyár vidámságát és a szezon könnyedségét idéző variációval készültem, ami talán egy kicsit a segítségünkre is lehet abban, hogy valameddig még kitoljuk a nyarat és együtt dacolhassunk az ősszel.

SÁFRÁNYOS HALLÉ

hozzávalók

2 kb. 30 dekás, könnyen filézhető egész hal (pl. aranydurbincs, pisztráng, )

1l hideg víz

1 üveg száraz fehérbor

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

1 répa

2 zellerszár

1/2 édesköménygumó

2 szem csillagánizs

1ek egész koriandermag

néhány szem egész bors

1 chilipaprika (igény szerint)

1 csipet sáfrány

1 citrom

A halat kifilézem, a filéket sózom, félreteszem, és a halfejet a szálkákkal, a félbevágott hagymával, az egész fokhagymagerezdekkel, az egyik zellerszárral, a megtisztított, felnégyelt répával, az édeskömény felével valamint a csillagánizzsal, korianderrel, bebérral, borssal, sóval együtt a víz és a bor keverékében felteszem főni - magyarul készítek egy alaplevet. Az első forráskor lehabozom a levest, a lángot visszavéve pedig kb. 1 órán át főzöm. Amikor a hallé kb. a kétharmadára redukálódott, leszűröm, visszateszem a tűzre, és a sáfránnyal együtt felforralom. Ízesítem szükség szerint sóval, borssal, kevés citromlevet csorgatok bele. A kész levesben blansírozom a zsülienre vágott zellerszárat és édesköményt (én úgy szoktam, hogy amikor a leves gyakorlatilag kész, elzárom alatta a gázt, és csak akkor dobom bele a gyufaszálra vágott zöldségeket a levesbe, így épp, hogy kap hőkezelést, de még ress marad), majd kiemelem. A forró serpenyőben lepirított, majd felkockázott haszeletekkel együtt mélytányérokba halmozom a zöldeket. A torony köré öntöm a levest, amit végül zellerlevéllel, citromhéjjal, chilivel díszítek. 

Indiánnyarat kívánok, sőt követelek mindannyiunknak!

Éva

szerda
ápr.202016

Mihez kapjak?

Voltam tegnap Családbarát forgatáson. A tervezett időtartam egy picit lerövidült 90-ről 71 percre, így a kigondolt ételsorból nem tudott minden megvalósulni. Egy, az alábbihoz hasonló fetás céklakrém igen. Csak hogy a reggeliben legyen egy kis változatosság a felvágott-sajt-vaj kombóhoz képest. Nem komondottan tavaszi étel, de annyira szép a színe... és mindenkor finom.

CÉKLÁS OLÍVÁS FETAKRÉM

hozzávalók

1 öklömnyi cékla

1kk

frissen őrölt bors

2ek olívaolaj

1ek szárított oregano

10dkg fetasajt

1/2 mandarin leve

5 szem aprított fekete olívabogyó

A céklát nyolcadokra vágom, a sóval, a borssal, az oregánóval fűszerezem, megöntözöm olívaolajjal, összeforgatom, és egy fóliába zárva 190 fokos sütőben 30-40 perc alatt megsütöm. A kész céklát egy robotgépben pürésítem, majd belemorzsolom a fetát, hozzáadom a mandarin levét és az aprított olívabogyót, végül villával kicsit tördelve az egészet összekeverem. Pirítóssal kínálom.

Éva

szerda
ápr.132016

Még nem, még nem, még nem...

Az élelmiszerláncok, a zöldségesek pocain és itt-ott a piacokon már megjelent az eper, de én kitartó vagyok. Addig nem vagyok hajlandó betenni a kosaramba a család kedvencét, amíg az nem hazai és nem szabadföldi termény. Tudniillik az eper napon, kellő hőmérséklet mellett érik meg természetesen, emellett rém érzékeny egy jószág, hamar romlik, könnyen törik. Amit jelenleg kapni lehet, az a legvalószínűbb, hogy mediterrán országokból kerül hozzánk hosszú kamionutakon. A megpakolt fuvartérben pedig vigyázni kell, hogy egy kósza gomba a sok óra utazás alatt oda ne vágja az egész rakományt, ezért mindenféle gombaölő- és tartósítószerrel kell biztosítani azt, hogy az eperszemek épek és "egészségesek" maradjanak. Így, mire ideér az áru és kikerül a polcokra, több benne a méreg, mint a vitamin. Tehát én még várok. Egyre türelmetlenebbül, de kivárom azokat az első pirosló szemeket, amik az őstermelők standjaira kikerülnek a biopiacon. És amíg várok, nosztalgiázom egy tavalyi epres joghurttortarecepttel, hátha ezzel is meg tudom sürgetni a folyamatot.

MÁKOS JOGHURTTORTA FRISS EPERREL 

hozzávalók

3 tojássárgája

1 tojásfehérje

6ek méz

2ek darált mák

kevés vaj

1/2l joghurt

1 rúd vanília

6 zselatinlap

1/4kg eper

A tojássárgáját fehéredésig verem a méz harmadával, majd hozzádolgozom a darált mákot végül beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét. Egy kivajazott kapcsos tortaformába öntöm a tésztaalapot, majd 160 fokra előmelegített sütőben megsütöm a piskótát. A joghurtot a mézzel és a vanília kikapart magjával elkeverem. Az előzetesen beáztatott lapzselatint kifacsarom, 1/2dl vizet forralok, és feloldom benne, majd hozzádogozom a mézes, vaníliás joghurthoz, és az egész masszát a kihűlt piskótaalapra öntöm. Hűtöm a tortát dermedésig, majd kínálás előtt megpakolom epernegyedekkel.

Nekünk ez így rusztikus és kellően "pucér". Aki szeretné, akár még megcsorgathatja egy kis nyers eperből, mézből, lime-ból összepürésített és leszűrt mártással, vagy kevés csokiöntettel, akár szórhat rá durvára darabolt pisztáciát vagy egész mákot is. 

A türelmetlenebbeknek ajánlom most, aki viszont bírja még cérnával, annak javaslom, hogy bekkelje ki a napsütötte hazai eperig, mert az az igazán édes, azzal a legfinomabb a süti.

Éva

csütörtök
márc.242016

Emile Henry lett a legjobb barátom

Nemrégiben kitettem egy "Emile Henry lett a legjobb barátom" posztot a FB oldalamra. Tudniillik teljesen rákaptam a terrinekészítésre, és lassan már Monsieur Henry, a csodás kis tűzpiros terrine-formám meg én többet lógtunk együtt, mint tettem azt bárki mással. Decemberben többízben malacfejet préseltem benne, aztán rakott sertésnyelvet készítettem, most pedig így, Húsvét előtt egy medvehagymapesztós csülökterrine-nek ugrottam neki. Az előnye annak, hogy sertéshússal dolgozunk az, hogy rengeteg kollagén fő ki belőlük, ami szükségtelenné teszi bármilyen extra kötőanyag hozzáadását az ételhez, összerántja a forma tartalmát a természetes zselatin. Feltéve, ha elég ideig főzzük azt a fejet, nyelvet, jelen esetben csülköt a csonttal, porccal, bőrrel. Ez nem csupán a kollagén kinyerése miatt elengedhetetlen, hanem azért is, hogy a húsok át tudják venni a főzőlébe tett zöldségek és fűszerek ízét, és persze, hogy kellőképpen megpuhuljanak. (Nekem sikerült egy korábban parádésra összehozott rakott marhanyelvet egy következő alkalommal elszúrni pont az Apu 70. szülinapján, mert korán levettem a fazekat a tűzről.) A hús- vagy belsőségrakottasoknak maguknak pedig az a nagy előnye, hogy több étkezés során is szerephez juthatnak: hideg reggelikét vagy vacsoraként fogyaszthatók több körben szeletelve, ezentúl vendégváróként vagy épp egy menüsor előételeként is feltálalhatóak egy jó saláta kíséretében.

A csülök, a sonka Húsvétkor minden családi asztal éke. Részemről most kapott egy kis tavaszias szín- és ízbeütést is.

WASABIS MEDVEHAGYMAPESZTÓS CSÜLÖKTERRINE

hozzávalók

a terrine-hez

1 csülök (de sonkából is készíthető)

2 vöröshagyma

1 fej fokhagyma

3 babérlevél

1-1 sárga- és fehérrépa

1 kis darab zeller

5-5 szem borókabogyó, szegfűbors, csillagánizs

3ek

a pesztóhoz

1/2-1/2 csokor medvehagyma és petrezselyem

1ek wasabi

1/2dl olívaolaj

5dkg fenyőmag

só, bors

1 gerezd fokhagyma 

tálaláshoz saláta és retekcsíra vagy hónapos retek

A csülköt felteszem egy kuktában hideg vízben a héjastól félbevágott zöldségekkel valamint a fűszerekkel, és másfél-két óra alatt készre főzöm. Idő közben a pesztó alapanyagait egy robotképben összepürésítem, az így kapott pesztót lefedve hűtőbe teszem. Amikor a csülök megpuhult és már kezelhetőre hűlt, a húst lefejtem a csontról, megszabadulok a rágós inaktól, a hús- és bőrdarabokat pedig durvára tépkedve lerétegzem egy terrine formába, a rétegek közé pesztót kenek, a végeredményt pedig felöntöm annyi leszűrt főzőlével, hogy az kitöltse a hézagokat. Végül a terrine-t lepréselem, teszek rá egy néhezeéket, és egy éjszakára hűtőben hagyom, hogy összeérjen. Tálaláskor salátát és retekcsírát illetve retket kínálok mellé.

Kellemes Húsvétot kívánok!

Éva

csütörtök
márc.172016

Gyöngysor

Nem vagyok egy babrajongó - ha már hüvelyesek, akkor inkább lencse, borsó, azt is ritkán. Viszont a gurulós csinos kis gurulós gyöngybab azzal az elegáns törtfehér színével le tud venni a lábamról, ha nem az unott leves vagy paradicsomos bab formájában kerül elém. Egy kellemes keletiesen fűszerezett babkrém vagy krémleves már jó belépő. Ezúttal egy salátát készítettem a nagy haverságban gyakran együtt járó chili-citrom-petrezselyem trióval megadva a kezdő hangot a fogásnak, ami aztán állhat magában egy könnyű ebéd esetleg vacsora gyanánt kevés zöldsalátával kiegészítve, vagy köríthet egy remek báránylapockát, sertéscsülköt, marhaoldalast.

LANGYOS CITROMOS GYÖNGYBABSALÁTA

hozzávalók

1 konzerv gyöngybab

1/2 citrom leve és héja

1/2dl extra szűz olívaolaj

csipet

frissen őrölt bors

1 chilipaprika

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

A citrom héját lehántom, és vékonyan felcsíkozom. A citromléből, olívaolajból, sóból, borsból és zúzott fokhagymából öntetet készítek. A babot átmosom, kevés vízzel felforralom, leszűröm, végül összeforgatom az öntettel valamint a citromhéjjal, aprított chilivel és durvára vágott petrezselyemzölddel. Langyosan kínálom. 

Ui.: A hüvelyeseknek egyébként csodásan áll még a menta és a koriander is. Csak szólok.

Éva

szerda
márc.162016

Beeeeedobom a közösbeeeee

Bár a bibliai előzmények okán leggyakrabban Húsvétkor kerül a magyarok asztalára bárány, nálam az év minden szakában kedvenc húsétel. Van aki pont azt a faggyúízt nem kedveli, amitől karakterisztikus a bárányhús, jómagam élek-halok érte. Nem érdemes emiatt túlfűszerezni. Véleményem szerint minden közül a rozmaring és a citrom áll neki a legjobban, valamint a szimpla sütés, grillezés, de közel-keleti vagy mediterrán fűszerezésben, ragu formájában is kellemes. Ezúttal a kedvenc elkészítési módomat osztom meg, amit egész comb vagy lapocka esetében alkalmazok.

CITROMOS-ROZMARINGOS LASSAN SÜLT BÁRÁNYLAPOCKA

hozzávalók

1 báránylapocka

1 citrom leve és lereszelt héja

1dl fehérbor

1 marék rozmaringlevél

4 gerezd zúzott fokhagyma

2ek

bors

1/2dl olívaolaj

1/2 kocka vaj

A pác hozzávalóit elkeverem, belemasszírozom a lapockába, a húst 1-3 napon át hagyom a marinádban. A sütés napján a lapockát a pácból kiemelem, letörölgetem. 200 fokra előmelegített sütőben 20 percet, majd visszaveszem a hőt 100 fokra, és további kb. 5 órán át sütöm kevés olvasztott vajjal megöntözve. Végül 10 perc alatt grill üzemmódban rápirítok a lapockára. Tálás előtt 10 percet pihentetem, majd a kívánt körettel kínálom. A maradékot (ha van) a húsról lecincálva érdemes bedobozolni, hétvégi tavaszi kirándulásokhoz szendvicsbe tenni, esetleg babsaláta mellé feltétnek felhasználni. Utóbbira mutatok egy példát holnap.

Éva

szerda
márc.092016

Hal volt, hal nem volt...

Volt egyszer egy szép nyári nap, amikor Egyszeri Lány megismerkedett Arany Hallal, és úgy döntött, esze ágában sincs visszaereszteni őt többé Vízbe. Szart Három Kívánságra és Minden Egyébre, annyira ízlett neki Durbincs húsa. Onnantól csak hordta, hordta haza raklapszám az állatot, hogy sülve-főve együtt lehessen vele Kastély Konyhájában és Étkezőjében a család először nagy, May'd egyre lankadó örömére. Mert hogy Egyszeri Lány Arany Durbincs iránt érzett rajongásával némiképp tú'tó'ta a másik három családtagnál a halpotmétert, amivel együtt aztán ők maguk is úgy kiakadtak, hogy egy darbig sem kicsi, sem nagy, sem tengeri, sem tavi, sem sült, sem párolt formában nem kívántak halat szagolni, ízlelni, de még látni sem a tányérjukon, nemhogy egyben, de még nyomokban sem, nemhogy a tányérjukon, de még Kastély Közelében sem. Hál' istennek Egyszeri Lány konyhájában lakó Változatosság tett róla, hogy lánya, Felejtés Hulláma varázserejével egy csapásra semlegesítse a gonosz átutazó, Átmeneti Telítődés átkát, ezért Arany Durbincs és Co. hamar visszatérhettek a palotába... kastélyba.. mitomménhova. Azóta megint eszik őt Nyak Ló nélkül, és fogják is, míg szét nem durrannak.

Legközelebb Büdös Parasztról meg az ő sorsáról mesélek, aki lefikázta az alábbi túrógombócomat...

ROSTON SÜLT ARANYDURBINCS, TÚRÓGOMBÓC ÉS ÉDESKÖMÉNYVELUTÉ

hozzávalók

a halhoz

4 bőrös aranydurbincsfilé (de lehet fogas is)

só, bors

2ek olívaolaj

1/2 kocka vaj

a velutéhoz

1 édesköménygumó zölddel együtt

1/2l zöldségalaplé

1 csokor petrezselyem

1 fokhagyma

só, bors

a túrógombóchoz

20dkg túró

2dl joghurt

1kk

1 lime reszelt héja

2ek útifűmaghéj

tálaláshoz limegerezd, póréhagymacsíra, tökmagolaj 

A túrót a joghurttal, 1kk sóval, a lime lereszelt héjával, az édeskömény zöldjével és az útifűmaghéjjal egy robotgépben összedolgozom, hagyom pihenni. A felaprított édesköményt egy-két cikkely kivételével a zöldségelvesben a fokhagymával együtt megpárolom, majd a blansírozott petrezselyemmel együtt krémesre pürésítem, igazítok rajta sóval, borssal, leszűröm, félreteszem. A halfiléket mindekét oldalukon sózom, borsozom. Egy felforrósított serpenyőt megolajozok, beleteszem a halszeleteket a bőrös felükkel lefelé, és 2-3 percig sütöm, az első percben kézzel lenyomva, hogy ne kunkorodjanak fel a filék. Mellédobom a vajat és a félretett édesköménycikkelyeket. A halat a habzó vajjal locsolgatom. Végül a halszeleteket és az édesköménycikkeket megfordítom, a másik oldalukat egy percig sütöm, a halat a bőrös felével felfelé pihentetem egy-két percig. Közben gombócokat gyúrok az addigra összeállt  túrómasszából, mélytányérokba teszem őket, köréjük öntöm a levest, néhány pirított édesköménydarabot rendezek el a gombócok mellett, ezek tetejére fektetem a megsült halszeleteket. Póréhagymacsírával és tökmagolajjal díszítem, lime-mal kínálom fogást. ...Vagy adott esetben a fogast.

Éva

szerda
márc.092016

5 éve

5 éve még csak találgattam, vajon milyen lesz a ma 4 és fél éves kisebbik lányom szeme színe. 5 éve csak reméltem, hogy az a kis epizód a Nagypapámnál csupán egy múló pillanat a kórházi falak között, hisz ő sosem beteg, sőt: hajlott kora ellenére fára mászik, mozgó vonatról ugrál le, de még a világot is képes a nyakába venni, és átrepüli a földgolyót, hogy az Ausztráliában élő nővérét meglátogassa. 5 éve hittem, hogy még találkoznak, mert lesz egy szelet az időben, mikor mindketten itt vannak, és alkalmuk nyílik megismerni egymást. Másképp alakult: Mimi lefelé igyekezett hozzánk, a Nagypapám fölfelé tartott a Nagymamámhoz - legfeljebb útközben, egymás mellett elhaladva adhattak egymásnak egy pacsit. 5 éve, hogy elvesztettük Őt, így a szűk családunk utolsó negyedikgenerációs tagját. Ezzel a poszttal, benne az akkor megírt gondolataimmal valamint egy recepptel, amit biztos, hogy imádott volna az Öreg, az ő angyallá válásának szeretnék emléket állítani. 

...

2011. március 9. Szívem szerint csendben autóztam volna Lola balettórájáról hazafelé jövet. Nem volt kedvem beszélgetni. Én már tudtam... Tudtam, hogy elment, hogy többé nem szorongathatom a selymes péklapát kezét, hogy nem látom csillogó szemmel cukorkás papírt zörgetni, vagy ahogy a nap a még mindig markáns, barázdás arcát símogatja, mikor a kertben üldögél. Nem hallom mostantól mesét olvasni az unokájának, minthogy azt sem, ahogy felderülő arccal üdvözöl, mikor belépek az ajtón, hogy "Ééévikééém!". Azt tudtam, hogy nincs többé "Tatus". Azt nem tudtam, hogy vezessem föl Lolának. Nem tudtam, megmondjam-e neki, megmondahtom-e neki egyáltalán. Hiszen olyan kicsi még… 

Lola épp annyi volt akkor, mint ma Mimi: 4 és fél éves. Nem lehetett vele csendben utazni - máig nem lehet. Szokás szerint barchobáztunk, pedig ha valamikor, hát most nem voltam játékos kedvemben. Az esti dugóban araszolva ólomlábakon lépdeltek a percek, és nekem egyre nehezebb volt visszatartani a könnyeimet, miközben cikáztak a gondolataim. Lola érezte, hogy valami nem kerek, és a feladvány megfejtésére irányuló kérdései mindinkább a "Mi a baj, anya?" kérdéssorozatba csaptak át. Egy idő után hajthatatlanná vált, és követelte, modjam el, mi bánt - nyilvánvalóan nem tudtam ügyesen leplezni az agóniámat. Előtte semmit nem lehet. Egy darabig tartottam magam, csak noszogattam a az óra mutatóját, hogy mielőbb hazaérjünk, és jöjjön a nagyobb légtér, mint felmentő sereg, addig jobb híján talán kihúzom a “Nem értenéd meg, kicsi vagy még” sablonokat pukogtatva. Nem is tudom, miben reménykedtem. Hogy megúszom? Vagy hogy később könnyebb lesz? Ez az, amit nem lehet megúszni, legfeljebb elodázni. Itt sem a tér, sem az idő nem felmentő sereg. A gyerekeket nem lehet megvezetni. És különben is: mi az, hogy nem értené meg?! Miért ne értené meg?! Miért becsülöm alá ezt a kislányt, aki még soha egy helyzetben sem bizonyult kevésnek azokhoz a felnőttnek hitt gondolatokhoz, amikbe végül úgy döntöttünk, beavatjuk?! Meg, ugye, ott az a bizonyos hatodik érzék és minden, ami vele jár...

Én következtem. A hangya volt az aktuális feladványom. Azt kérdezte, veszélyes-e az a bizonyos állat. "Van olyan fajtája" - válaszoltam. Mire diadalittasan felkiáltott: “Tudom, melyik veszélyes: a tűzhangya, mert ha hozzáér valaki, azt megcsípi, és meghalhat!”, úgy éreztem, most vagy soha. Idétlen egy átkötés, de valahogy témánál vagyunk. Így hát mikor beálltam a garázsba, még járó motor mellett hátrafrodultam, a két kis kezét az enyémbe fogva belevágtam. “Manócska, mondnanom kell valamit.” Kerekedett a kis szeme. Nagy levegőt vettem, folytattam. “Biztos emlékszel, hogy mikor most otthon voltunk a Nagyiéknál, a Dédi kórházban volt.” Ő felderült arccal visszakérdezett: “Igen. És kijött, anya?” “Nem, Kicsim, nem jött ki… És már nem is fog…” Megpróbáltam visszanyelni a könnyeimet, amit a megelőző órákban már azt hittem, mind kiadtam magamból, de nem sikerült: “Elaludt… Örök álomra szenderült.” Ő táguló pupillákkal, legörbülő szájjal, elcsukló hangon csak annyit kérdezett: “Meghalt?” Akkor már mindeketten sírtunk: “Igen, Kicsim, meg.” “És már soha többé nem nyitja ki a szemét?”- hüppögött. “Nem, Cicám. Itt a Földön nem, mert fölment a Mennyekbe, ahol most egy felhőn ülve lóbálja a lábát, és mosolyogva néz le ránk.” Lola zokogott. Én is. Az ölembe vettem, és síró hangon tovább meséltem neki, “Tudod mit fogunk tenni?” A fejét rázta potyogó könnyekkel. “Rajzolj valami szépet egy picike papírra a Dédinek. Én is írok neki egy üzenetet. Azt belebújtatjuk egy léggömbbe, felfújatjuk, hogy tudjon szállni, majd Te is szájfény, én is szájfény, adunk a léggömbre egy-egy nagy puszit, ráírjuk, hogy 'Dédinek nagy szeretettel', és fölengedjük. A lufi pedig felszáll egész addig a felhőig, ahol a Dédi ül, így biztosan megkapja az üzenetünket. “ “Jó” – mondta Lola. “És mostmár soha többet nem találkozunk, nem beszélünk vele?” “Nem, Kicsim,” – válaszoltam, a szűnni nem akaró könnyeit törölgetve – “de bármikor üzenni akarsz neki valamit, így megteheted, vagy csak simán beszélhetsz is hozzá. Ő innentől mindent lát, és mindent hall: látni fogja, milyen szépen balettozol, milyen ügyesen úszol, milyen csodálatos nagylánnyá fogsz cseperedni, és föntről mindvégig vigyázni fog Rád.” Csak bőgtem, és bőgtem, és bőgtem... “Az jó lesz”- mondta, de nem apadt könnypatak: “Anya, én most borzasztóan szomorú vagyok!” Tudom, Kicsim” – feleltem – “mindenki nagyon szomorú most. De mondok még valamit: a Dédi tovább él. Tudod hol? Itt, a kis szívedben.” Rátettem a kalapáló szívére a kezem, miközben nekem is záporoztak a könnyeim. Ő az enyémre tette a pici kezét. Magamhoz húztam, ő belebújt a kabátomba, és csendben sírdogáltunk egy percig. Ez volt a mi gyászpillanatunk. Aztán fölültettem, és annyit mondtam, mielőtt kiszálltunk a kocsiból: “Cicám, szeretnéd sokáig őrizni a Dédit az emlékeidben?” “Igen” – jött az azonnali válasz. “Azon akkor úgy segíthetünk, hogy a legutóbb készült képekből kiteszünk egy-kettőt a szobádba” – ajánlottam. “Az összeset” – mondta ő ellentmondtást nem tűrő hangon, én pedig egy bólintással nyugtáztam. Így lesz. A lenti egy ezek közül a képek közül.

Fél órát beszélgettünk összesen, a könnyeinkkel egyszer jobban, másszor kevésbé küzdve, utat engedve a fájdalomnak, hadd áradjon. Megdöbbentett, hogy négy és fél éves létére ez a kis teremtés micsoda értelemmel és érzelemmel reagál a halál őt is érintő hírére. Sokan azt gondolják, ezzel nem szabad egy ilyen idős gyereket terhelni. Lola kétéves kora óta érdeklődött a téma iránt, kérdezett, beszélgetett róla. Furcsálltuk is, kényelmetlen is volt, aztán felülemelkedtünk a magunk korlátain, és kielégítettük a kívnáncsiságát. Azóta született egy Mimink is, akinek hasonlóan természetes volt a téma onnantól szinte, hogy beszélni tudott. Öreg lélek minden gyerek, tele bölcsességgel, akik már most tudják, egyben velünk is megértetik, hogy a halál ugyan szomorú, de teljesen természetes velejárója az életünknek, akár a születés, és tabuként kezelni fölösleges. Kellő finomsággal erről is, mint minden másról érdemes beszélni, hiszen a létünk része, kikerülhetetlen. Mi úgy döntöttünk, megadjuk a kislányunknak is az esélyt, hogy elgyászolja a Dédpapáját az ő halála napján. Megtette. Megértette, megélte, úgy hatott rá, ahogy hatnia kellet: mélyen, megrázóan. Aztán egy fél óra múlva már mosolygott. Lefekvés után még átkiabált a szobájából: “Anya, én azt kívánom Neked, hogy ma a Dédivel álmodj.” Elszorult torokkal kipréseltem magamból, hogy “Én is Neked, Kicsim!” Mire ő: “Anya, most könnyes a szemed? Nekem már nem..” …És elaludt. 

Gondolunk Rád ma is, Dédi!

"MINDENMENTES" ÖTPERCES CSOKIMOUSSE 

hozzávalók

3 púpos ek kókuszvirágcukor

szűk 1dl víz

150g magas kakaótartalmú (min 65%) csokoládé

4 tojás

egy csipet

2dl kókusztejszín

A vizet felforralom, feloldom benne a cukrot, leveszem a tűzről, és beletördelem a csokit, amit aztán addig kevergetek a forró cukros oldatban, amíg teljesen homogén masszát nem kapok. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját fehéredésig habosítom, majd belekeverem az olvasztott csokiba. A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, és három ütemben hozzáforgatom a masszához vigyázva, hogy a ne törjem össze a habot, de az egyenletesen eloszoljon a csokiban. Végül a jól lehűtött, sűrű, akár kissé habbá is vert kókusztejszínt szintén beledolgozom a mousse-ba, amit aztán poharakba adagolok, és kínálásig, de legalább 2-3 órán kereszül hűtőben dermesztek.

Tatus, imádnád!

Évi

 

kedd
márc.082016

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske...

Belefoghatnék a folklór gyerekdalok szövegének tematikai elemzésébe, és akkor ez rögtön átváltana egy 18+-os poszttá, ehelyett ezt hagyom egy másik alkalomra, és most inkább ünneplem, hogy az a zöld ág, meg az a zöld levelecske, aktuálisan a medvehagyma, a tavasz első igazi gasztrohírnökeként kibújik a földből, és elárasztja a piacokat.

Én magam azok közé tartozom, aki minden évszakot szeret: igen, a hideget, a havat, a borút, az esőt is... a szelet talán kevésbé, inkább csak a vitorlákba fogva nyáron. Sokakkal ellentétben én nem kezdek el rögtön Újév napján nyavajogni, miután lezavartuk az ünnepeket, hogy mostmár aztán jöhetne a tavasz. A magam részéről élvezem a téli hangulatokat, és szeretem is kimaxolni ezt a szezont a sok hozzá illő benti vagy épp szabadtéri programmal. Ezzel együtt tény, hogy ha már márciust mutat a naptár, akkor én is kezdem unni a hideget, az esőt, nálam is megkezdődik a lábrázós visszaszámlálás. A forralt bort lassan fröccsre váltanám, a jégpályák látogatását balatoni vitorlázásra, a kandallóropogást tábortűzre, a gyökérzöldségeket meg sok szép, zsenge zöldségre, gyümölcsre cserélném.

Ma is 3 fokra ébredtünk... Brrrrrr. Már majdnem elkezdtem morgolódni, mikor kidugta az orrát a nap, nyújtózott egyet, és hirtelen aranyba borította az egész házat, fényárban úszott minden. Ilyenkor nem tudok betelni a látvánnyal. Vajon csak átverés, vagy tényleg jön a tavasz? Márpedig ha a gyerekek iskolába, óvodába menet a hajnali napsugarak mellett ülnek a reggelizőasztalnál tágra nyílt szemmel, viháncolva az állólámpa fényének hunyorgó félhomálya helyett, akkor biztosan lehet tudni, hogy valami kontinentális ébredezésféle elkezdődött.

Nos, a medvét, meg a hagymát, de a medvehagymát sem igazán érdekli, hol tartunk hőfokban és a napsütéses órák számában mostanság: ők menetrend szerűen kidugják az orrukat, hajtásukat, kinek épp mije van. Én meg előszeretettel használom a konyhámban azt, amelyik hagyja magát, jelen esetben a medvehagymát hogy feldobjam a reggelünket, meg a Tiédet, kedves Olvasó.

MEDVEHAGYMÁS LAZACOS OMLETTMAKI

hozzávalók

2 tojás

1dl (zab)tej

1 csipet

1ek olívaolaj

10 levél medvehagyma

1 újhagyma

1 répa

1 retek

5cm-es kígyóuborkadarab

1kk frissen reszelt torma vagy wasabi

3 szelet füstölt lazac

A tojást a sóval és a zabtejjel felverem, és egy serpenyőben omlettet sütök belőle. Amíg a tojás sül, a zöldségeket megtiszítom, és gyufaszál vékonyságúra vágom. Egy folpackkal leterített bambuszalátéten a medvehagymákat színükkel lefelé elrendezem egy akkora körben, amekkora az omlett. A megsült tojáskorongot ráfektetem a medvehagymára, megkenem tetszőleges mennyiségű wasabikrémmel vagy tormát hintek rá. A zsülienre vágott zöldségeket egy csíkban az omlett harmadánál elrendezem, ráfektetem a lazacszeleteket, és a bambuszalátét segítségével szorosan feltekerem. Végül a hengert 3-5cm vastagságban felszeletelem, zöldsalátával, igény szerint pirítóssal kínálom. 

Ráérős reggeleket, de ha időben belefér, akár egy dolgos hétköznapot is ünnepibbé varázsolhatunk egy ilyen napindítóval.

Szép tavaszt!

Éva