Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in ementáli (6)

hétfő
okt.012012

Evidencia

Hogy ez eddig miért nem jutott a magyar ember eszébe? Vagy jutott, csak én nem tudok róla? A gubát mindenki többnyire mákosnak ismeri. A bátrabbak adott esetben a diósat is bekockáztatják, aztán itt vége. Pedig ennek a végtelen egyszerű, ámde nagyszerű fogásnak a sós változatai is annyira kézenfekvőek, hogy felmerül a kérdés, vajon miért nem hódították meg a konyhánkat. Az olaszoknál például létezik a "strata" (azaz rétegek) elnevezésű ételfajta, ami ehhez a fogáshoz nagyon hasonlatos. Ott kenyérrel operálnak, a mártás tojást is tartalmaz. Csinálják hússal, hús nélkül, többnyire gazdagabb, zöldfűszereket is tartalmazó ízesítéssel. Részemről az elhatározást a kísérletre részben ez a fúziós gondolat ihlette, részben pedig hogy a hétvégén egyébként mákos gubának vásárolt kifli nem készült el időben mákos gubának, emellett a spenót is már néhány napja várta a beteljesülést. Sajt volt, mit veszíthetünk? Az eredmény azóta többszöri ismétlésért kiáltott.

SPENÓTOS-SAJTOS GUBA

hozzávalók

5db teljeskiőrlésű kifli (én a biopiacon serzem be az élesztő nélküli változatot)

5dkg vaj

1kg friss spenót

5 gerezd fokhagyma

1/2tk

frissen őrölt bors

6 szelet (200g) lapjára vágott ementáli/edami jellegű sajt (én a Tescoban kapható Frankedamer bio sajtot használtam)

a mártáshoz

2.5dl zabtej

5 gerezd fokhagyma

1/2 frissen reszelt szerecsendió

1tk

frissen őrölt bors

10dkg kemény érett sajt (lehet vegyesen is edami, ementáli, parmezán, trapista, stb... csak jó mindőségű, adalékmentes legyen)

A sütőt 180 fokra állítom. Egy nagy serpenyőben a spenótot készítem el, amihez megolvasztom a vajat, belereszelem a fokhagymát, illatozásig pirítom közepes lángon, majd beleforgatom a megmosott, de a szárától meg nem fosztott spentótot. Sózom, borsozom, és fedő alatt 2-3 perc alatt alkalmankénti forgatás mellett épp csak annyira párolom meg, hogy összeessen kicsit. Közben egy kisebb serpenyőben a zabtejet forralom fel, amihez hozzáadom a fűszereket, belereszelem a sajtot, és olvadásig keverem.

Az összeállításhoz a kifliket kétcentis darabokra vágom, egy kivajazott hőálló tálba lerakok belőlük egy réteget, amit a mártás felével megöntözök, a spenót felét egyenletesen elosztom rajta, befedem 3 lap sajttal, majd egy újab réteg kifli jön, a maradék mártás, a spenót másik fele és a maradék 3 lap sajt. Mehet a forró sütőbe, 20-30 perc alatt készre sül. A lényeg, hogy megbarnuljon a sajt a tetején. Hmmmm...

Éva

péntek
jan.202012

Nincs barátfelvétel

Egy bölcs fickó pár éve az azonnali kölcsönös szimpátia nyomán barátság irányába induló ismerettségünk láttán és a maga éltes tapasztalatai nyomán találta mondani, hogy "Pedig ki volt írva, hogy 'Itt nincs baráfelvétel', aztán jössz te!". (Nos, a barátság azóta sem forrta ki magát... milyen igaza volt.)

10 éve már, hogy időről időre megélem: 30 fölött valóban nincs igazán "barátfelvétel". 25 évesen még azt gondoltam az akkor engem stabilan körülvevő emberekről, hogy megérkeztünk, hogy ez már örökre így marad, hogy mi majd 70 évesen is... Nos, rengeteg pofon ért azóta, óriási csalódások emberekben, jellemekben, helyzetekben, és mára megértettem, hogy az embernek igaz barátja valóban olyan kevés van, olyan kevés lehet, hogy egy keze elég kell, hogy legyen, hogy meg tudja számolni. Mi az igaz barát? Mindenkinek mást jelenthet, de talán ami senkinél nem hiányozhat a meghatározásbó,l az a bizalom, a hűség, az őszinteség, az önzetlenség és az odaadás. Számomra mindenesetre ezen, egyformán fajsúlyos jelzők mentén mérhető a barátság. ...Valamint ha tetszik, ha nem, az időtényező mentén. A szimpátia, a közös nevező azonnal megmutatkozik két ember között a vízválasztó 30 alatt és fölött egyaránt, de valahol így családdal, gyerekkel, munkával, kialakult életvitellel, ahol jól megkomponált, feszes menetrend szerint éljük a mindennapjainkat, nem érünk rá nagyon barátságokat tesztelgetni. Azok maradnak meg, amelyek az évek során már bizonyítottak, kiállták az idő próbáját, megmérettettek nem csupán örömben, de bánatban, jóban, rosszaban, elbuktak majd felemelkedtek, de megvannak, kitartottak... ahogy ez egy jó házasságban van. 

Számomra mindig is talányosak voltak azok az emberek, akik "múlt", azaz régi barátok nélkül "érkeznek", vagy hihtetlen gyorsan képesek "barátságokat" kötni, sőt, halmozzák azokat, illetve rendkívül gyors egymásutánban cserélődnek az emberek körülöttük. Az elmúlt években nem egy ilyen alak került az utamba nyájasan barátságot vagy csupán nyitottságot, kedvességet színlelve, mindeközben jó esetben csak felszíneségről téve tanúbizonyságot, rossz esetben hazugnak bizonyultak, és hamar megmutatkozott, hogy rosszindulat, irígység hatja át az énjüket. Mára már hamar átlátok a szitán, ezért nem is tudom feltétel nélkül befogadni az "érdeklődőket". De voltak a régiek közül is vezéráldozatok az elmúlt években: olyan elvesztett barátságok, amelyekben a végsőkig hittem, de durván megcsalattam. Tizenév ide vagy oda, furcsa, hogy nem fáj értük a szívem. Ugyanakkor ezekért is hála, hisz ezekkel a tapasztalatokkal is gazdagabbá váltam, és nem mellesleg általuk felértékeltettek a valódi emberi kapcsolataim.

Mostanában érdekes módon az egy, két vagy akár három évtizedet is átívelő, sokat látott és féltve őrzött barátságaim mellett a régesrégi gyerekkori barátságaim, ismerettségeim kezdenek felelevenedni. Ha keresem az okát, talán abban látom, hogy akkoriban, mikor gyerekként vagy fiatal felnőttként ismertük meg egymást, a tiszta, romlatlan énjét láttuk és kedveltük meg a másikban, ami jó alap lehet érett fejjel az esetleges folytatásra - a legjobb szűrő. A másik oldalról ma szinte kivétel nélkül azt tapasztalom, hogy a megköttetett friss ismerettségek mozgatórugója valamilyen érdek - személyes vagy üzleti. A régi barátságaimat az idő múlásával, a megélt közös élményeken alapulva, legyen az jó vagy rossz, megtanultam nagyon megbecsülni, ahogy azt is, hogy ahhoz, hogy ezek a kincset érő emberi kapcsolatok megmaradhassanak, rengeteget kell tennünk, ápolunk kell őket. Ezért hát időről időre keresem az alkalmat, hogy azt a kevés értékes szabad percet, ami adódik, azt rájuk, a barátaimra fordíthassam, velük múlathassam, ezzel is gyarapítva azoknak a közös élményeknek a számát, amin majd remélhetőleg szintén együtt nosztalgiázhatunk 30-40 év elteltével is.

KLASSZIKUS SAJTFONDÜ

Miért épp fondü? Mert igazi baráti fogás, ahol egy közös edényben kotorászunk ahányan vagyunk - közös élményszerzés a szó legszorosabb értelmében. A fondü egyéb iránt egy svájci találmány, valahonnan a 17. századból. A szó jelentése: olvasztott, ami megnevezés a szóhasználatba csak két évszázaddal később került be. A fondü eredetére vonatkozóan több változat is fellelhető. Az egyik szerint a Svájc francia ajkú nyugati vidékeiről származó, már akkor is drága exportcikknek számító Gruyère sajt alapú étel a városi polgárok eledele volt. Más források szerint születését a kényszer hozta: régen a tél beköszöntével a hegyi falvakban rekedt parazstok csak a felhalmozott élelemből tudták átvészelni a hideg hónapokat, a rájuk marat sajtot, kenyeret bort, így tudták a legjobban hasznosítani. Újabb források azt állítják, a szerzetesek találták ki a fondüt, mert a böjtjükkel nem ütközött a sajt fogyasztása (és a boré vajon?). Bárhogy is volt, a mi legnayobb örömünkre néhány száz éve megszületett a ma ismert fondü, amit a múlt század eleje óta a Svájci Sajtszövetség áldásos ténykedése nyomán a svájciak nemzeti eledeleként tartanak számon világszerte. Eredetileg sajtból készült étel, de később a fondü kifejezést általánosította a gasztronómia minden olyan ételre, ami egy közös forró mártogató tálat szerepeltet, amibe falatokat merítünk. Nekem a fondü akkor is a sajtfondü marad, legyen szó húsleves alapú, olajos, stb. fondüről. (Bár a desszertfondük is megérnek egy misét!) Kis munka, nagy ízélmény és nem mellesleg remek hangulatteremtő az "egy tányérból esznek".

Ez a recept azon kevés recept közül való, amit egy az egyben vettem át a szerzőtől (Gina Steer: The Fondue Cookbook), mert úgy jó, ahogy van. A könyv egyébként akkortájt került a birtokomba, amikor a két lány barátsága, akikkel ezt az "olvasztótégelyt" tegnap együtt magunkba szippantottuk.

hozzávalók

1 gerezd fokhagyma

150ml száraz fehérbor

1/4 citrom leve

25dkg Gruyère sajt

25dkg Ementáli sajt

2ek cseresznyepálinka

1tk kukoricakeményítő

őrölt chili paprika vagy cayanne bors

szerecsendió

mártogatáshoz alma, körte, zellerszár, bagett, stb.

A fondüzéshez nem szükséges feltétlen egy fondükészlet, tűzhely, lábas és villa is megteszi, de persze eredeti eszközökkel jobb, praktikusabb, hangulatosabb.

A műveletet a tűzhelyen kezdem, szigorúan akkor, amikor a vendégek már az asztal körül ülnek, és a mártogatós falatkákat is feldarabolva feltálaltam (Na, ez utóbbi nekem most nem volt meg, ellenben befogtam a csajokat babázni és darabolni egyaránt - micsoda csapatmunka!). Az edény falát a fokhagymagerezddel mindenütt alaposan bedörzsölöm. A gázt begyújtom, és a befokhagymázott edényben felteszem a bort valamint a citrom levét forrni. Amíg az alap melegszik, a sajtokat nagylyukú reszelőn lereszelem. Mikor a lé már gyöngyözik, beleteszem a reszelt sajtot, és olvadásig kevergetem. Itt még nem fog teljesen elvegyülni a sajt és a bor - ehhez kell a keményítő, amit a pálinkában oldok fel csomómentesen, majd hozzákeverem a már majdnem kész fondühöz. Nincs más hátra, mint az ízesítés a fűszerekkel, és a tálalás, ami pedig annyiból áll, hogy az asztal közepére készített fondüállványra átemelem az edényt, és spiritusszal begyújtok alá. (A lángot a vacsora során folyamatosan érdemes figyelni és állítani, hogy le ne égjen a sajt.)

Más esetben bort szürcsöltünk volna mellé, de tekintettel arra, hogy pár órára tudtunk csak találkozni nap közben, maradt a forró tea, a kandalló ropogása, lágy zene és egy kellemes barátnői csevely kíséretnek.

Éva

Ui.: Gerdám, köszönöm azt a sok közös évet, a mindenkori kitartó és önzetlen barátságodat! Ágikám, remélem, a tizenéves ismerettség, a sok közös vonás, hasonló élethelyzet és értékrend végre elmélyíti köztünk a régóta bimbózó barátságot. Még sok ilyet nekünk!

 

 

vasárnap
okt.022011

Csőbe húzva

A csőben sült kifejezést gyerekként hosszú éveken át nem tudtam értelmezni. Aztán mikor végre valaki fellebbentette a fátylat, hogy ez egy sütőben sült, többnyire rakottas ételt jelent, aminek a tetejét barnára pirítjuk (gratinírozzuk), akkor meg arra csodálkoztam rá, hogy miért nem lehet egyszerűen sütőben sültnek nevezni azt a nyomorult ételt. (Vélhetően azért, mert a mediterrán vidékeken, ahol maga a kifejezés meghonosodott, eredendően egy hosszúkás, fedeles, kvázi cső formájú cserépedény szolgált ezeknek az ételeknek a megsütésére.) Mindenesetre vitathatatlan tény, hogy a csőben sültek hihetetlen kevés munkával elkészíthető, nagyon ízletes ételek.

A szombati ebédünk a karnivor páromat elsőre komolyan meghökkentette. Olyannyira, hogy először rém bátortalanul csupán két szánalmasan kicsi brokkolirózsát halászott át a tányérjára a tálból. Mikor megkérdeztem, hogy az állítólagos farkaséhségét ennyivel kívánja-e csillapítani, a válasz az volt, hogy "Mittomén, ízlik-e, soha nem ettem még ilyet". "Én sem" - vágtam rá, és gyorsan hozzátettem, hogy az egész csupán brokkoli, sajt, tejszín, tejföl, mandula. Mindegyiket ismeri, mindegyiket szereti... na, ezek vannak összekombinálva. A végeredmény? Az én drágám az első kóstolást követően annyira felbátorodott, hogy az egész tállal a magévá tette. Még jó, hogy a gyereknek és magamnak szedtem ki előzetesen belőle!

HÁROMSAJTOS-MANDULÁS CSŐBEN SÜLT BROKKOLI

hozzávalók

1 nagy fej brokkoli

a mártáshoz

10dkg parmezán sajt

10dkg manchego sajt

10dkg ementáli sajt

(...vagy bármilyen egyéb érlelt sajtok)

2dl tejszín

2dl tejföl (elhagyható)

1/2 szerecsendió

, frissen őrölt bors

2 marék mandula

A sütőt beizzítom 180 fokra. A brokkolit rózsáira szedem, megsózom, és egy párolóedényben gőz fölött lefedve roppanósra párolom. Abban az 5-7 percben, amíg párolódik, összeállítom a mártást. Ehhez a sajtokat lereszelem, összekeverem, 3 maréknyit félreteszek, a többihez hozzádolgozom a tejszínt és a tejfölt, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, és az egészet jól elkeverem. A mandulát késsel durvára vágom, és elegyítem a félretett reszelt sajttal. Amikor a brokkoli kész, lecsöpögtetem, egy tűzálló tálban elrendezem, egyenletesen elosztom rajta a mártást, végül beborítom a mandulás reszelt sajtkeverékkel. 30 perc alatt aranybarnára sültöm, és forrón tálalom. Egyéb dolgom nincs.

Éva

szerda
szept.292010

Bűnbeesés

Évától a bűnbeesés témája nem áll túl távol. Amióta csak elcsúszott azon az átkozott "almahéjon", mondhatni megvan a keresztje, eleve elrendeltetett. Ennél fogva, és mert a másik oldalról kissé hedonista, folytonos küzdelmeket folytat. Állandó kísértés övezi az útját, konstans csábításnak van kitéve, aminek többnyire sikerül ellenállnia, de van, hogy csúfos bukás a vége. Mindenesetre fejlődni szeretne, talán ezért is eszel ki magának próbatételeket lépten-nyomon. Az igazi mazohista: a főzést választja a hobbijának és az egészséges táplálkozást az útjának. Micsoda kombó! Ahogy Gabesz barátnőm mondaná: "Orjjjásssi."

Éva... jelen esetben én... természetesen - hol máshol - szintén az evés terén vétkeztem - ó, Uram. Nekifutásból megugrottam 3 és fél hetet az egy hónaposra tervezett paelolitkúrámból - aminek a tapasztalatairól ígértem, hogy beszámolok idővel -, és épp a kanyarban csúsztam el... de csak egy kicsit.

Az egész ott kezdődött, hogy vettem a biopén egy kiló fergetegesen roppanós spenótot. A folytatás pedig az volt, hogy nem tudtam kiverni a fejemből onnantól a spenótos-csirkés lasagnét, amit még sok éve fedeztem fel a Nélkülözhetetlen vonatkozó kötetében. Mivel ez alatt a három és fél hét alatt egyszer sem éreztem óriási lemondásnak, hogy nem ettem a másoknak feltálalt krumpliból, rizsből, tésztából, kenyérből, nem gondoltam volna, hogy el fogok gyengülni. De ez a recept...! Ez az ízvilág...! Hiába a fetás gombával kibélelt bendő. Egyszerűen nem tudtam nem megadni magam.

CSIRKÉS-SPENÓTOS LASAGNE AL FORNO

Az eredeti recepthez képest, természetesen megint variáltam. Ez lett az én verzióm. Ellenállhatatlan. 

hozzávalók

a csirkés mártáshoz

1 fej vöröshagyma

3 szelet pármai sonka

1ek olívaolaj

1kg darált tanyasi csirkemell (ha hentesnél daráltatod, kérd meg, hogy ne kétszer küldje át a darálón, mert akkor nem jól kezelhetően darabos, hanem egy tömb pép lesz, amivel nagyon meg fogsz szenvedni a lepirítás szakaszában)

1 doboz darabos paradicsomkonzerv (ha frissből csinálom, még jobb)

1dl natúr paradicsomszósz

1ek papadicsompüré

2dl csirkealaplé (bio leveskockából)

4 gerezd fokhagyma

1ek balzsamecet

1kk méz

1 púpos ek friss aprított bazsalikom (esetleg még friss oregano és majoranna)

, frissen őrölt bors

1 szegfűbors

a spenótréteghez

1/2 kg friss vagy fagyaszott spenót

2dkg vaj

4 gerezd fokhagyma

, frissen őrölt bors

a besamelhez

6dkg vaj

1/2l tej

2ek (teljeskiőrlésű) liszt

20dkg ementáli vagy cheddar sajt

, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió

8 lasagne-lap

Három serpenyővel készülök zsonglőrködni megint. 

Az elsőben felhevítem az olívaolajat, miközben a hagymát és a sonkát felaprítom. Mehet az olajba fonnyaszásra. Ezt követően beleteszem a serpenyőbe a csirkét, sózom, borsozom, és időnkénti kevergetés mellett teljes fehéredésig pirítom. Ezen a ponton adom hozzá a paradicsomot, a szószt és a pürét, felöntöm a az alaplével, elkeverem, és fedő alatt közepes lángon 10 percig rotyogtatom, hogy a mártás besűrűsödjön. Végül belereszelem a fokhagymát, hozzáadom a megőrölt szegfűborsot, a zöldfűszereket, a balzsamecetet és a mézet, szükség szerint sózom, borsozom. A lángot elzárom, a következő tíz percben hagyom a fedő alatt még egy kicsit összeérni az ízeket.

Amikor a paradicsomos csirkemártással való foglalatoskodás közben volt érkezésem, a vajat egy edénybe bedobtam, megolvasztottam, hozzáreszeltem a fokhagymát, és a megmosott, de nem "hámozott" spenótot összeforgattam a fokhagymás vajjal némi só és bors kíséretben. Pár perc párolás után kész is. A levét, amit kiengedett, felhasználhatom csirkealaplé gyanánt a leveskocka bázisaként kellő mennyiségű vízzel kiegészítve.

Végül a besamelt készítem el: a vajat megolvasztom, hozzáadom a lisztet, pár percig állandó kevergetés mellett pirítom, majd jöhet bele a tej. Addig kevergetem a mártást a tűz fölött, míg kicsit be nem sűrűsödik. Közben nagylyukú reszelőn lereszelem a sajtot. A tej alatt elzárom a lángot, a sajtot két marék kivételével hozzáadom, belekeverem, míg teljesen szét nem olvad, és a mártás homogénné nem válik. Ekkor sózom, borsozom, és belereszelem a szerecsendiót.

Már csak az összeállítás maradt, és az, hogy bedurrantsam a sütőt - 180 fok a dőlésszög. Egy szögeltes hőálló tál aljára két lasagne-lapot teszek. (nem baj, ha nem ér faltól falig). Azon elegyengetem a csirkés mártás felét. Újabb két lasagne-lap következik, majd a besamel harmada. A következő rétegezés ugyanez, csak nem csirkéve hanem spenóttal: az egész spenót, rá a lasagne, rá a besamel másik egyharmada. Végül újra csirke, lasagne, és a maradék besamel. A tornyot a reszelt sajt maradékával zárom. Semmi gáz, ha a rakottasnak túl bő a gatya! Ahogy sül a kicsike, úgy terpeszkedik a tálban, hogy végül teljesen kitöltse. (Így van ezzel sok mindenki más is...)

50 percnyi sütés után, mikor megpirult a lasagne teteje is, forrón tálalom.

...És mostantól újra egy hónap "dínó diéta" (erről egy következő posztban.)

Éva

csütörtök
szept.162010

Elvágyódás

Toszkána egy olyan vidék, ahová az ember vagy nagyon vágyik, mert még nem volt, vagy nagyon visszavágyik, mert már egyszer-kétszer-százszor megjárta. A környezetemben sokan sokfélét meséltek a tájról, az építészetről, a hangulatokról, az ételekről, csak szuperlatívuszokkal tarkított mondatokban, de jómagam még sosem jutottam el oda. Ez egy gasztrobloggertől már majdhogynem ciki. Pedig ott várnak a többszázéves, autentikus villák, a mindig kék ég, a fantasztikus helyi termények, lágy sajtok, grillhúsok, no, meg a Chianti.

FLORENTIN HAL

Magával, a Florentin (azaz firenzei) elnevezéssel több ételfajtát is illetnek a toszkánok, sőt, a florentin konyha kifejezés is létezik, egész kulináriát ölelve fel. Mégis a florentin jelző egy fogás esetében, legyen az hal, hús vagy tészta, többnyire azt takarja, hogy spenót egész biztosan van benne, esetenként sajt és/vagy tejszín is, és minden bizonnyal sültőben sült.

Ezt az ételt az Édesanyámtól tanultam még bő 10 évvel ezelőtt, amikor még hihetetlen következetességgel odafigyeltem az étkezésemre. Akkor még nem az egészséges, a tiszta volt az elsődleges szempont, sokkal inkább a kalóraiszegény. A Mamám nekem akart kedvezni ezzel a fantasztikus fogással, én pedig mikor megtudtam, hogy kevés tejszín is van benne, kicsattantam, hogy "Mondtam, hogy nem eszem semmilyen tejszíneset!". Nagyon hálátlan dolog volt, pedig mekkora szeretettel csinálta, úgy ráadásul, hogy ő, maga nem is szereti a halat. Azóta is sokszor eszembe jut ez a jelenet, és olyankor minden alkalommal mélységesen elszégyelem magam... De talán a későbbi bocsánatkérésem és a tény, hogy azóta ez az étel a kedvenceimmé küzdötte fel magát mind fogyasztási, mind készítési oldalról, meghozta a megbékélést az amúgy is nagyon megbocsátó Anyukámnak. (Csak, úgy látszik, nekem nem. Meg is érdemlem.)

hozzávalók

2+2dkg vaj

3+3 gerezd fokhagyma

4-5 szelet friss vagy fagyasztott fehérhúsú hal (én tilápiát vagy hortobágyi busa filét használok)

1/2kg friss vagy fagyasztott leveles spenót

15dkg ementáli vagy gruyére, de akár pecorino sajt

1dl kókusztej

1/4 szerecsendió

, frissen őrölt bors

Ha friss a halam és a spenótom, akkor nem kell előre gondolkodnom. Ha viszont fagyasztóból dolgozom, akkor mind a halat, mind a spenótot, ha nem felejtem el, pár órával vagy akár egy nappal a főzés előtt ki kell vennem felengedni.

A sütőt 180 fokra állítom. Két serpenyőt készítek elő. Mindekettőben megolvasztom a 2-2 dkg vajat, belereszelem a 3-3 gerezd fokhagymát, picit megfuttatom, és az egyik serpenyőbe a halat, a másikba a spenótot teszem. Mindkettőt sózom, borsozom. A spenótot jól összeforgatom a fokhagymás vajjal, lefedem, és közepes lángon párolom, a halat csak hagyom sülni szintén közepes lángon, idővel megfordítom. (Ha nagyon toszkán akarok lenni, akkor a hal alá löttyinthetek egy fél deci Chiantit.) Amíg a hal és a spenót elkészülnek, lereszelem a sajtot, a kókusztejjel, sóval, borssal és a frissen reszelt szerecsendióval összekeverem. Egy hőálló tálba végül lerétegezem a megsült halat, a kinyomkodott spenótleveleket, és az egészet beborítom a sajtmártással. 20 perc alatt az előmelegített sütőben készre sütöm.

Én így, magában szoktam tálalni. Szénhidrátfüggők lekíséhetik némi krumplipürével.

Éva

hétfő
aug.162010

Van benne hús?

Ez az a kérdés, ami másodikként a "mit főzöl?"-t minden alkalommal követi, miután eldarálom a menüt. Van-e benne hús. A tegnapi felsorolás - chilis-citromos hideg avokádókrémleves párolt cukkínikrutonokkal és mentával, csőben sült spenótos cannelloni pikáns chilis-narancsos besamellel és fűszeres Marsala borban párolt szilvával és cigánymeggyel készült jalousie - hallatán felcsendült ismét a szokásos kérdés. A válaszom pedig rém egyszerű volt: nincs. A drágám egy szájhúzással nyugtázta az erre a menüsorra (is) vonatkozó nyilvánvalóan megváltoztathatatlant, mondhatni beletörődött. Aztán befordult a kanapén, és a következő egy órát csendesen átszunyókálta.

Mikor felébredt, nekiesett a kétszemélyes adag tészta rá eső felének, és a végén csak annyit mondott: "Ez baszott finom volt!" Nos, akkor ma is megérte.

CSŐBEN SÜLT SPENÓTOS CANNELLONI PIKÁNS CHILIS-NARANCSOS BESAMELLEL

Hozzávalók

16 cannelloni

1kg spenót

10dkg vaj

5 gerezd fokhagyma

, frissen őrölt bors

1 narancs

10 szál sáfrány

2dl tej

2ek teljeskiőrlésű liszt

1dl száraz fehérbor

1kk őrölt chilipaprika vagy cayenne bors

30dkg Gruyére vagy Ementali sajt

A tejet a sáfránnyal egy kis edényben felforralom, majd levéve a tűzről hagyom állni, hogy a sáfrány kiengedje a szép sárga színét és a lágy ízét.

A spenótot megmosom, lecsöpögtetem, a fokhagymákat meghámozom. Egy nagy edényben megolvasztom a vaj egyharmadát, a fokhagymákból két gerezdet belereszelek, 1 percig pirítom, majd hozzáadom a spenótot (igen, szárastól). Jól összeforgatom a fokhagymás vajjal, sózóm, borsozom, és pár perc alatt csak annyira párolom puhára a leveleket, hogy a szárak még roppanjanak. Ez az én "al dente" spenótfőzési technikám. :) A spenótot jól kinyomkodom egy szűrő segítségével, hogy ne maradjon benne fölösleges nedvesség, és hozzákeverem a narancs reszelt héját. Kis nudlikat formálva megtöltöm vele a cannelonikat és egy hőálló tálba lerétegezem. A sütőt el is kezdhetem ezen a ponton felfűteni 180 fokra.

Most jön a pikáns, sajtos, fűszeres besamel, az egész kaja lelke! 

A sajtot nagylyukú reszelőn átküldöm. A maradék vajat felforrósítom, a többi fokhagymát belereszelem, és picit megfuttatom. A fokhagymás vajhoz egy habverővel hozzákeverem a lisztet, és lepirítom. A tüzet elzárom az edény alatt. A fokhagymás rántáshoz fokozatosan hozzákeverem a habverővel a sáfrányos tejet, a narancs kifacsart levét és a bort, majd visszateszem a tűzre, és állandó keverés mellett besűrítem. Végül hozzádolgozom a sajtot két evőkanálnyi kivételével, sózom, borsozom, és belekeverem a chilit. A mártással a cannellonikat beborítom, a maradék sajtot elosztom a tetején, és a tálat 35 percre betolom a sütőbe. Forrón tálalom.

Mennyei fogás. Megunahatatlan. Szintén Josceline Dimbleby alkotása.

Éva