Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in dió (76)

péntek
okt.302015

Ti, édesszájúak!

Annyira már sikerült Benneteket megismerni az évek alatt, kedves Olvasók, hogy tudjuk Rólatok: baromira édesszájúak vagytok. Kedvelitek általában a többi receptet is, amit felteszünk, de ha édesség van, arra nagyon ráharaptok. Pláne, ha nincs vele macera. Nos, az alábbi torta elemeit sem sütni, sem különösebben főzni nem kell, ráadásul nemhogy nem ártalmas az egészségre, de kimondott vitaminbomba. A hétvégi családlátogatások és Halloween partik ideális belépője lehet.

SÜTÉS NÉLKÜLI KÓKUSZTEJES GESZTENYETORTA DIÓ-DATOLYAALAPON

hozzávalók

15dkg magozott datolya

15dkg dióbél

1ek ötfűszerkeverék (ennek hiányában a mézeskalács fűszerkeverék is tud működni kicsit eltérő ízhatással)

400ml kókusztej

400g natúr fagyasztott főtt egész gesztenye (de ér nekiállni frisset sütni)

4ek kókuszvirágcukor

2ek juharszirup

1tk vaníliaesszencia

6 lapzselatin

natúr kakaópor

jó minőségü tábla étcsokoládé

A datolyát és a diót az ötfűszerrel egy robotgépben ledarálom, majd a keveréket egy 18 centis kapcsos tortaforma aljába alaposan lenyomkodom. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. A kókusztejet a gesztenyével és a kókuszcukorral felteszem közepes lángon melegedni, majd mikor a gesztenye már vajpuha, ízesítem a vaníliakivonattal, és egy turmixgépben hosszasan krémesre pürésítem, habosítom. A zselatinlapokat kifacsarom, és a még forró gesztenyemasszában csomómentesen elkeverem. A tölteléket a tortaalapra öntöm, és pár óra hűtéssel megdermesztem. Kakaóporral és a tábla csoki hátuljáról egy nagy késsel lehúzott csokiforgácsokkal díszítem.

Éva

szerda
ápr.152015

Koppincs

Sokat inspirálódom szakirodalomból, blogokról, innen-onnan, de vannak ötletek, amiknek nem az a dolguk, hogy megihlessenek, csak szimplán változtatás nélkül át kell venni őket, mert annyira jók. Ezt a karfiolból készült pizzalapot valamelyik amerikai videobloggernél láttam (sajnos már nem tudom felidézni a nevét, mert egyszer botlottam bele ezen alkalommal), és konkrétan lehidaltam, mennyire jó. A karfiol a paleokonyhában egyébként egy sokoldalúan használt alapanyag, amivel rizst, kuszkuszt tudnak imitálni például, de ez egy olyan parádés ötlet, ami megérdemli, hogy közkinccsé tegyem. Majd megpróbálom felkutatni az alkotóját, hogy az ő neve fémjelezhesse ezt tutiságot. A feltét pedig az én egyik kedvenc pizzafeltétem.

DIÓS KARFIOLPIZZA PÁRMAI SONKÁVAL, RUKOLÁVAL

hozzávalók

1 kisebb fej karfiol

20dkg reszelhető pizza mozzarella

10dkg parmezán

2 tojás

1kk só

1 ek szárított paradicsompesztó

néhány szelet pármai sonka

1 marék dió

1 marék rukola

1ek olívaolaj

A karfiolt egy robotgépben ledarálom, majd 1/2dl vízzel és a sóval egy kisebb edényben lefedve pár perc alatt puhára párolom. A sajtokat lereszelem majd a kihűlt karfiolt egy keverőtálban összedolgozom a tojással, a parmezánnal és a mozzarella felével. Egy sütőpapírral bélelt tepsiben vékonyra lapogatva elterítem a masszát, és 190 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöm. A sütőből kivéve megkenem a pizzaalapot a szárított paradicsompesztóval, megszórom a durvára darabolt dióval, elosztom rajta a maradék sajtot, és visszateszem a sütőbe 10 percre. Ha elkészült a pizza, sonkaszeletekkel és rukolával borítom be, végül megöntözöm kevés olívaolajjal.

szerda
febr.042015

Csábulat

Az utóbbi időben kezdtem beleunni a különböző - igen, belénk égett: - textúrák variálása során a pürében, chipsben, párolásban kimerülő köretekbe, amikor beütött az ihlet. Miért ne lehetne egy paszternákból akár gnocchit is csinálni? Amióta Dános "Konyhafőnök" Tomitól megtanultam jó házi tésztát csinálni, visszakúszott a finomliszt a spájzba. Gyakran ugyan nem használom, de néha ellenállhatatlan kényszert érzek belekombiálni a köretbe a frissen szerzett tudást... a liszttel együtt. Sűríteni a mai napig nem sűrítek vele, de ha tésztát teszek nagy ritkán a család elé, akkor már a zacskós száraz tészta helyett szinte kivétel nélkül mindig a liszt és a tésztagép kerül ki a pultra. Ezúttal a megpárolt és lepürésített paszternákot méregetve indult el a kezem a lisztes zacskó felé, a többi meg jött magától.

PIRÍTOTT PASZTERNÁKGNOCCHI DIÓVAL 

hozzávalók

300g paszternák

1 tojás

250 gramm finomliszt

50g vaj/pecsenyezsír

20 dkg dió

A paszternákot gyöngyöző vízben puhára főzöm. Egy tojással és annyi párolólével (ha egyáltalán szükséges) pürésítem, hogy épp vigye a gép darabolókése. Beledolgozom a lisztet, és az így kapott masszát kézzel/géppel pár perc alatt egyenletes tésztává dagasztom. Folpackba csomagolva 20 percig pihentetem a hűtőben. 20 perc elteltével a tésztát előveszem, 8 egyenlő darabra vágom, és lisztezett deszkán hosszú, kb. 1cm átmérőjü nudlikat nyújtok belőle, amit aztán két-három centis darabokra vágok. Enyhén sós lobogó vízben addig főzöm a gnocchikat, amíg a felszínre nem jönnek, ezután lecsöpögtetem őket, megforgatom az olvasztott vajban/pecsenyezsírban, és magas lángon lepirítom. Végül durvára darált diót szórok rá, abban hempergetem meg a nudlikat – piríthatom vele tovább még egy percet. Önálló fogásként is megállja a helyét, emellett vörös húsok mellé kíváló köret.

Éva

hétfő
dec.152014

Békés reggelek

A reggelek, amikor még ki sem törlöm ébredés után a szememből a csipát, azt sem tudom, hol vagyok, de már két gyerek szájából hangzik el két irányból hetvenkettedjére, hogy "Aaaaanyaaa!"... Kérnek, kérdeznek, azonnal ezres fordulatszámon pörögnek. Hogy csinálják? És legfőképp miért?! Ilyenkor vágyakozással gondolok azokra a békés reggelekre, amikor egyedül kelhetek, csend van, nincs félálomban tántorogva azonnal reggeligyártó kötelezettségem, hanem megvárhatom, míg a kis zabtejes-fahéjas kávémmal a kézben szép komótosan a nappali kanapéján a puha pléd alatt kuckózva lassan magamhoz térek. Ezen ritka alkalmakkor ajándék a nyugodt reggeli, és szeretem is megadni a módját. Akár egy ilyen ünnepinek is beillő fogással.

SÜLT FÜGE ÉS CAMEMBERT PIRÍTOTT DIÓVAL, JUHARSZIRUPPAL ÉS RUKOLÁVAL

hozzávalók

1 érett camembert sajt

4 friss füge

4 marék rukola

2 marék dió

tálaláshoz frissen őrölt borsdióolaj és juharszirup

A sütő grill üzemmódját maximumra állítom. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, a cikkelyekre vágott fügét és sajtot elrendezem rajta, majd betolom annyi időre, hogy mind a füge, mind a sajt kicsit megpiruljon. Idő közben durvára vágott diót pirítok száraz serpenyőben. Amikor a füge és a sajt elkészült, tepsistől kiteszem az asztalra, meglocsolom kevés juharsziruppal, megszórom a pirított dióval és rukolát halmozok mellé, amit igény szerint dióolajjal locsolok meg. Végül frissen őrölt borssal fejezem be a tálalást. 

Ha többen vagyunk a tepsiből szed mindenki tányérra... amúgy magam elé veszem az egészet, és szemrebbenés nélkül bepuszilom.

Éva

hétfő
dec.152014

Ízorgia

Rendkívüli megtiszteltetésben volt részem. Egy általam nagyra tartott séf által lebonyolítandó privát társasági vacsora utolsó pillanatos lemondását követően személyes ajánlást kaptam egy kedves ismerőstől, hogy vezényeljem le a 13 fős vacsoraestjét. Mintegy 20 órával az esemény előtt érkezett a felkérés, hogy találjam ki, írjam össze, zavarjam le. Legyen ünnepi, egyben egyszerű. Nyilván túl bonyolult dolgokban nem gondolkozhattam, sem olyan húsokban, amit hosszasan kell pácolni, de emelkedettebb menüre volt szükség az alkalom és a társaság összetétele okán. Miután a nagyobbik lányomnak az este végére legyártottuk a másnapi iskolai karácsonyi vásáron eladandó kézműves díszeket, ékszereket és dekorációkat, nekiugrottam kitalálni a fűszeres forralt borral kiegészített négyfogásos kis rizikós, de látványos, különleges menüt. Összeírtam a szükséges hozzávalókat és konyhai eszközöket, majd elküldtem a megbízónak, aki nagyon készségesen az este sikeres megvalósulásáért vállalta a másnapi beszerzést, amíg én időpontról időpontra ámokfutottam. Egy reggel hattól órás beosztásokkal végégrohant nap felénél, az iskolai karácsonyt is kipipálva bevertem egy duplakávét, és felszerelkezve a mozsarammal, a mandolinommal, a vasserpenyőimmel, a párolóedényemmel, stb... szóval csupa "pillekönnyű" cuccal landoltam az idegen címen. Nekiduráltam magam, és mintegy nyolc óra megállás nélküli munkával sikerült végül létrehozni az estét, maradéktalanul megvalósítva mindent, amit elképzeltem. Első alkalmas... mondhatni szűz voltam etéren, ezért volt bennem drukk, hogy egyfelől én milyen eredménnyel kivitelezem, amit elterveztem, másfelől ismeretlen társaság lévén vajon ők hogyan fogadják az ízeket. (A vendéglátó a beszerző körútja után félig-vicces-félig-nem mosollyal az arcán jegyezte meg, hogy a fellistázott hozzávalók háromnegyedéről még nem is hallott... Csoda, hogy aggódtam?) Végül minden fogásnak nagy sikere volt, üres tányérok érkeztek vissza, és nem egyszer repetáztak a jelenlévők, dícsérve az ízeket, a színeket, az állagokat, a harmóniákat. A vendéglátó és a vendégek folyamatos és utólagos visszajelzései végtelen boldogsággal töltöttek el, hisz értették és értékelték a vacsora minden elemét. Ilyen közönségnek érdemes főzni!

A menüsorból a leves újdonság, amit a napokban gondoltam ki, és kis módosítással került ott az asztalra. Itt az eredetileg kigondolt verziót teszem közzé.

KECSKESAJTOS LASKAKRÉMLEVES HÁZILAG FÜSTÖLT LIBAMELLEL, CSICSÓKAKRUTONOKKAL, SZARVASGOMBAPESZTÓVAL, SZEZÁMOLAJJAL ÉS PIRÍTOTT DIÓVAL

hozzávalók

10dkg csicsóka

a leveshez

1kg laskagomba

2l zöldségalaplé (bio leveskockából)

1 póréhagyma

4 gerezd fokhagyma

20dk érlelt penészes kecskesajt

1ek kakukkfű

ízlés szerint és frissen őrölt bors

a libamellhez

1 libamell

1ek

1 marék rizs

2ek barnacukor

1ek teafű

a tálaláshoz dió, szezámolaj, hagymacsíra és szarvasgombapesztó

A laskagombát megmosom, feldaraoblom, és a megtisztított, szintén feldarabolt hagymákkal illetve a kakukkfűvel együtt felteszem az alaplében főni. Amikor a zöldségek megpuhultak, beletölrdelem a levesbe a sajtot, és az egészet egy botmixer segítségével krémesre pürésítem (szükség szerint még alaplével hígítom), sózom, borsozom ízlés szerint.

A csicsókát meghámozom, félcentis kockákra vágom, és pár perc alatt puhára párolom gőz fölött. A diót durvára darabolom, és száraz serpenyőben megpirítom. MIndekettőt tálalásig félreteszem.

Egy nem teflon edény alját fóliával kibélelem, beleszórom a rizst, a cukrot és teafüvet, magas lángon addig égetem, míg füstölni nem kezd. Ekkor visszaveszem a lángot közepesre, és a napokkal előtte alaposan besózott libamellett bőrével fölfelé egy rácson a füst fölé teszem. Egy másik fóliával beborítom, az alsó és a felső fóliák szélét összezárom, az edányt egy fedővel vagy egy másik edénnyel lezárom, és a húst 25 percig hagyom alacsony lángon füstölődni. 25 perc elteltével a lángot elzárom, és hagyom a mellet további 15 percig pihenni, majd a serpenyőből mindent eltávolítok, közepes lángon újra hevítem, és a libamell bőrét pár perc alatt ropogósra sütöm benne.

Tálaláskor csicsókakockákat teszek a tányérok aljába, vékony szelet libamelleket tekerek föl és helyezek középre, körémerem a levest, amit aztán megszórok pirított dióval, megöntözöm szezámolajjal, kevés szarvasgombapesztót pötyögtetek bele, végezetül hagymacsírával díszítem.

Komoly ízorgia.

Éva

csütörtök
szept.252014

Bootcamp

Mondtam, hogy lesz más... nagyon más!

Bye paleo, hello kiképzőtábor!

A Konyhafőnökben való megmérettetésem legfőbb tanulsága, hogy nem elég egy széleskörű alapanyagismeret, a kreativitás és a tettvágy elegye a konyhában. Ha az ember nem tanulja meg a konyhai alapokat, trükköket, technikákat, amit aztán a szabad alkotás szolgálatába tudna állítani, félkarú óriás marad. Lehet tobzódni a válzotatosságban, a korlátok nélküli szárnyalásban, de sokkal messzebre repülünk, ha néhány (jónéhány) alap ismerettel kibővítjük a készlettárunkat, így még komplexebbé tehetjük a főzőtudományunkat és a repertoárunkat. Rengeteget tanultam az alatt az öt nap alatt, amíg ott voltam: minden kritika, apró tanács, trükk, amit ellestem, beépült bőr alá. Örökké hálás leszek érte. De a műsor további részeiből is, amit már kívülállóként követek, számos ismerettel gyarapszom, inspirálódom - mindenkinek hasznos lehet, csak jól kell figyelni.

Ezek nyomán őrült lendülettel vetettem bele magam a szakirodalomba mártásokat, előkészítési műveleteket, házi tésztákat, cukrászati alapokat, zsargonokat bújva, amit majd szépen lassan... vagy inkább őrült tempóban végiggyakorlok (mert hogy ugye elolvasni kevés), hogy egy hollandi vagy egy aioli, egy alplé vagy egy házi gyúrt tészta, egy fánk vagy egy cukrészkrém soha többé nem tudjon kifogni rajtam. 

Elszánt vagyok. Ennek eredményeképpen tegnap megvettem az első tésztagépem, és nekiugrottam az első házitésztámnak az előző adásban látott egykori "csapatom", a sárgák (Marci, Kálmán és Attila) háromsajtos főételének alapötletén elindulva, hogy aztán valahol egész másohol kössek ki.

DIÓS-JUHTÚRÓS CÉKLATOLRTELLINI ZSÁLYÁS BARNAVAJJAL

hozzávalók

a tésztához

10dkg finomliszt (na, ilyet sem olvastatok nálam jópár éve... meg is fogom próbálni tápiókaliszttel, ne tessenek félni!)

1 tojás

1ek frissen préselt céklalé

1 csipet

a töltelékhez

15dkg juhtúró

5dkg frissen reszelt parmezán

1 marék dió

2 gerezd durvára darabolt fokhagyma

1kk borsikafű

1/4 szerecsendió

a mártáshoz

12dkg vaj

1tk aprított friss zsályalevél

pici

tálaláshoz extra parmezán

A töltelék hozzávalóit egy robotgépben összedolgozom, és felhasználásig hűtőbe teszem.

A tésztához a tojást felverem a céklalével és a sóval, majd az egyveleget a lisztkupacba kialakított kráterbe öntöm, és a liszttel egy villa segítségével eldolgozom. Amikor a villa már kevés, akkor kézi üzemmódra váltok, és addig gyúrom a tésztát, amíg homogén nem lesz, majd 15 percre félreteszem pihenni folpackba csomagolva.

A tésztának felteszek vizet forrni, forrás után sózom.

A barnavajhoz a vajat közepes lángon elkezdem habverővel kevergetve hevíteni egy átlátszó edényben, hogy lássam, mikor válnak el a kis szemcsék és barnulnak meg, de még nem feketednek. Előbb habzani kezd, majd amikor megcsap a dióillat, és ezek a bizonyos barna szemcsék megjelennek, az edényt leveszem a tűzről, a vajat átszűröm, kevés sóval ízesítem, végül elkeverem benne a zsályát.

A tésztát egy tésztagép segítségével vékonyra nyújtom, majd egyforma 4-5 centis négyzetekre vágom. A darabok özepébe teszek egy-egy mokkáskanálnyi tölteléket, majd mindegyiket háromszög alakban félbehajtom, a töltelék mellől a levegőt kinyomkodva összetapasztom a széleket. A háromszög átfogójának két sarkát visszahajtva egymásba nyomom, az így keletkezett kis batyu felső csúcsát hátrahajtom. Az tortelliniket a lobogó sós vízben egy perc alatt kifőzöm, tálra teszem, megöntözöm a zsályás barnavajjal, végül parmezánt forgácsolok rá.

Első nekifutásra nem is rossz.

Éva

vasárnap
márc.092014

Akkor is megcsinálom

Semmi időm nem volt mostanában, de ez a recept ott dübörgött a fejemben. A répatortát mindig is szerettem, van is rá egy régi jól bevált receptem, amit az egyik kedvenc szakácskönyvemből tanultam. Aztán az is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ötvözni a répatorta szeretetét azzal a kísérlettel, amivel még évekkel ezelőtt örvendeztettem meg a környezetemet egy lisztmentes, csokis-mézes diótorta formájában. A répa és a dió remekül illenek egymáshoz, sütit is lehet kettejük házasításából sütni, ami ráadásul a paleo étrendembe is beillilk. A hűtőajtóból kikandikált a pekándió. Azt is tudtam, hogy mézes kókusztejszínnnel szeretném bevonni a tortát. A kókusz, a répa, a pekándió ötlete pedig adta, hogy ötfűszerrel fogom összefogni az egészet.

ÖTFŰSZERES PEKÁNDIÓS RÉPATORTA MÉZES KÓKUSZKRÉMMEL

hozzávalók

10dkg pekándió (normál dióval, esetleg mandulával vagy törökmogyoróval is helyettesíthető)

10dkg répa

4 tojás

pici

3ek méz/nyírfacukor

1tk ötfűszerkeverék

1/2kk sütőpor

1/2 narancs reszelt héja és leve

a mázhoz

4ld kókusztej zsíros része (a DM Alnatura bio kókuszteje garantáltan ketté válik zsíros krémre és vizes tejre, mert nincs benne állományjavító, ami fontos ennek a receptnek a kivitelezhetősége szempontjából)

2ek méz/nyrírfacukor/juharszirup

1ek kókuszreszelék

díszítésnek pekándió darabok

A sütőt 160 fokra állítom. A tésztához a diót ledarálom, a répát meghámozom, lereszelem. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját a mézzel/cukorral felverem, hozzádolgozom a reszelt répát, a diót, a narancs héját, levét, a sütőport és az ötfűszert (ha nagyon híg, 1ek mandulaliszttel eleht dúsítani). A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, és óvatos mozdulatokkal beleforgatom a diós-répás alapba. Egy sütőpapírral bélelt szögletes sütőformába öntöm a masszát, elegyengetem, és beteszem a sütőbe 50-60 percre. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.

Amikor kihűlt, elkészítem a mázat. Ehhez a kókuszkonzerv megnyitását követően fúrok két lyukat a zsíros krémbe, ami a konzerv tetején van (az egyiken a lé fog kifolyni, a másikon a levegő megy be a helyére, hogy a vákuum ne akassza meg a folyamatot), és kiöntöm egy tálba vigyázva, hogy a krém a dobozban maradjon. (A kiöntött kvázi kókuszvízből mézes kakaót csináltam a gyereknek reggelire.) Ezután a megmaradt zsíros részt egy robotgépben a mézzel és a kókuszreszelékkel együtt felhabosítom (az itt kiváló vizet is leöntöm róla), végül a krémet szépen elosztom a süti tetején. Kockákra vágom, a maradék dióval díszítem, és kínálásig hűtőben tárolom.

Lesz sikere, garantálom!

Éva

hétfő
febr.172014

Ajándék reggelek

A korán kelés továbbra sem nekem való, de iskolás gyerekkel sajnos nem lehet megúszni. Ahogy látom, nálunk az egész család bagoly és nem pacsirta típus: mindannyian bármeddig fent tudunk maradni (na, jó, kis túlzással állítható ez apáról, aki lépten-nyomon képes elaludni <3), de a korán kelés nehezen megy. Ilyenkor aztán mikor a család fele ajtón kívül kerül, elkészítem a szokásos reggeli zabtejes-mézes-fahéjas kávémat. Ha szerencsém van a reggeli készülődésre a legkisebb nem ébred föl, és csendben, az áhított párperces nyugodt magányomban tudom egy takaróba burkolózva meginni a kanapén. Igazi ajándék, amit nemrégiben kiegészítettem egy csodás diós csókkal... cantuccini helyett.

PALEO DIÓS CSÓK

hozzávalók

4 tojásfehérje

csipet

6ek nyírfacukor

25dkg dió

A művelet pofonegyszerű. A sütőt 150 fokr állítom. A diót robotgépben ledarálom (aki szeretné, egy púpos evőkanál kakaóporral együtt teheti ezt). A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, majd 2-2 evőkanalanként hozzádolgozom a nyírfacukrot, minden adag után alaposan felverve a habot. Végül egy spatulával óvatosan beleforgatom a habba a darált diót.

Sűrőpapírral vagy sütőfóliával bélelt tepsire adagolom kiskanalanként (vagy ha valaki szabályos formákat szeretne, lehet sima vagy csillagvégű habzsákkal dolgozni), és 40 perc alatt készre sütöm, nyitott sütőajtó mellett hagyom kihűlni. Fedeles dobozban/üvegtálban napokig eláll. 

Éva

szerda
jan.222014

Januári karácsony, glutén- és cukormentesen

Hosszú turnén vagyok túl, két hónapig játszottam A Szépség és a Szörnyeteget Zürichben, Essenben és Brémában. A mérleg: 40 előadás, 60.000 néző, Achillesz-ín gyulladás.

Bár Szentestére hazarepültem, a teljes adventi időszakot egy szállodai szobában töltöttem. A zürichi külváros gyógyszergyárral, szomszédos repülőtérrel, irodákkal, vasúti sínekkel tarkított környéke nem árasztott ünnepi hangulatot, ezért izzadva igyekeztem azt megteremteni magamnak; az iPodomon csak Diana Krall, Bublé, Putumayo karácsonyi lemezek pörögtek. A süteményeket viszont sehogy sem tudtam a mindennapjaimba csempészni. Ha igaz, az ízek és illatok idézik fel legerősebben a régi emlékeket - Proust egész regényfolyamot indít el egy falat madeleine-nel. Nekem a vaníliás kifli ilyen, instant karácsony.

Ez az osztrák, eredetileg bajor süteményt valószínűleg évszázadok óta sütik. Már akkor is az asztalra kerülhetett, mikor az általunk ismert fenyőfás, gyertyagyújtós, ajándékozós karácsonyozás szokása Bajorországból útjára indult. A különlegességét az adja, hogy elképesztően omlós, darabokra esik a nyelven, a vanília és mandula/dió ízei pedig robbanak a szájban. Óvatosan kell vele bánni, mert nagyon törékeny, porcukorba forgatni csak finom mozdulatokkal érdemes. Kezdők készíthetik tojássárgájával kiegészítve, könnyebb vele dolgozni, de kemény lesz a sütemény.

Most január végén pótoljuk be az adventi időszakot. A vanillekipferl-t is megsütöttem, ezúttal glutén- és cukormentes változatban. Zab és vaj van benne, ezekkel szemben a paleo diéta is megengedő.

VANÍLIÁS KIFLI ZABLISZTBŐL

kell hozzá (30 darabhoz)

a tésztához

28 dkg teljes kiőrlésű zabliszt

20 dkg nagyon hideg vaj vagy ghí (kókuszzsír is működhet, nem próbáltam)

10 dkg darált mandula vagy dió

5 dkg nyírfacukor

fél rúd vanília kikapart magjai

csipet

a porcukorhoz

néhány evőkanál nyírfa-porcukor

fél rúd vanília kikapart magjai

esetleg: csipet őrölt kardamom/fahéj/szerecsendió/szegfűszeg

Melegítsd elő a sütőt 170 °C-ra, ne használj légkeverést. Mivel omlóstésztáról van szó, a legfontosabb, hogy a tészta a formázás során végig hideg maradjon. A klasszikus, morzsolós módszerben nem hiszek, a legegyszerűbb a robotgép aprítókéseire bízni az egészet: fél perc alatt gyúrható tésztát kapunk, anélkül, hogy a vaj megolvadna.

Gyors mozdulatokkal formázd meg a kifliket sütőpapírral bélelt tepsire. Én rudakat szoktam sodorni, majd azokat szeletelem és hajlítom meg, így adja át a legkevesebb meleget a kezem. Érdemes a tepsit a kiflikkel együtt hűtőbe tenni, a vajat visszafagyasztani: a sütőben a vaj így nem kifolyik, hanem gőzt képez, mely felfújja a tésztát, így lesz az igazán omlós.

Süsd addig, míg a kiflik felülete száraznak látszik ("fehéredéseig") és éppen elkezdenek egy kis színt kapni. Óvatosan vedd ki a tepsit, ilyenkor hozzá sem szabad érni a kiflikhez, mert azonnal morzsára esnek szét. Hagyd kihűlni, majd nagyon finom mozdulatokkal forgasd bele a vaníliás porcukorba. Dobozban hetekig, hónapokig eláll. De úgyis elfogy pár nap alatt.

Ádám

kedd
dec.242013

Tejmentesen

Tehenek teje? Teljesen elengedtem. Keresheted: meglelned mellettem lehetetlen. Eme helyen kelletlen. Egyetlen gyermekemnek sem veszek, helyette helyettest kerestem, leltem, s esznek ezek rettenetes szeretettel... szerelemmel. Egyebek mellett tejes desszerteket kevergetek rendre, s tesztelek egyre lelkesebben. Nesze nektek ezennel ez:

KARDAMOMOS-MÉZES-PEKÁNDIÓS NARANCSFLAN

hozzávalók

1/2kg méz

2 marék pekándió (hagyományos dióval helyettesíthető)

8 tojás + 4 tojássárgája

3/4l zabtej

1 narancs héja1 1/2 narancs leve

1tk őrölt kardamom

1tk őrölt szerecsendióvirág (elhagyható)

1ek narancsvirágvíz (elhagyható)

A méz felét közepes lángon felteszem egy edényben, és kb 10-15 perc alatt alacsony lángon karamellás sziruppá forralom. Egy piteforma aljába szórom a pekándiót, rálocsolom a szirupot és elterítem - hagyom megdermedni.

A zabtejetfelmelegítem. A tojásokat a tojássárgájával és a mézzel fehéredésig habosítom, hozzákeverem a meleg (de még forráspont előtt a tűzről levett) tejet, a fűszereket, és egy kanál hátával tompítva a mézkaramellre öntöm. 

A formát egy mélyebb tepsibe teszem, 2/3 felöltöm hideg vízzel, és az egészet egy 180 fokra előmelegített sütőbe tolom 70 percre. Akkor van kész, ha egy kést belemártom, és az szárazon jön ki. (Kicsit púposodni fog a flan a sütés vége felé, ami teljesen normális, ahogy az sem baj, ha a dió feljön a flan tetejére.)

Amikor a flan kész, óvatosan kiemelem a tepsit vigyázva, hogy le ne forrázzam magam. A piteformát is kiemelem a tepsiből még mindig marha óvatosan, majd félreteszem egy órára hűlni. Amikor szobahőmérsékletű, mehet a hűtőbe további minimum egy órára, de akár egy napra, tehát előre elkészíthető, mint a korábban említett menüsorban a mousse, a gazpacho, a tortilla, a karaj.

Tálalás előtt a flant egy késsel elválasztom a forma falától, majd egy peremes tányérra fordítom, ami megtartja a desszert leveit. Igény és ízlés szerint díszítem.

Éva