Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in csokoládé (30)

kedd
jan.172017

Reboot 2017

Igen, íme itt van 2017. első bejegyzése! ...És ígérem, nem az utolsó.

Rengeteget főzök az utóbbi egy évben - többet, mint valaha. Talán ez is az oka, hogy már nincs időm, érkezésem dokumentálni minden receptemet. Illetve az is, hogy a család szerint ma már nem mindig meríti ki az általam elkészített fogás vagy menü a szlogenünk első tagjának tartalmi vonatkozásait. Számomra - legalábbis én továbbra is úgy érzem - az egyszerűség az elegancia és az egészség mellett máig a vezérelv a konyhámban, de valóban, esetenként egy hangyányit eltávolodtam a közérthetőségtől itt-ott, vagy technikásabb dolgokba is belevágok, akár a hétköznapokon, mert hajt az új megismerése, a kísérletezés, a fejlődés, a tanulás lehetősége.

Az alábbi recept egy borvacsora zárásaként ötlött fel bennem. Pár éve szokássá vált nálunk - talán már említettem -, hogy tavasszal és ősszel, három-három alkalommal néhányan összeszerveződünk egy-egy 14 fős csapattá, amire Anna, a korábban itt, a blogon is társszerzőként rendszeresen bejelentkező borakadémikusunk tematikus borsorokat állít össze, az érintett régiókról rövid előadást tart, majd végigkóstoltatja a tételeket. Az én feladatom, hogy az általa előzetesen megadott ízjegyek alapján egy öt-hatfogásos vacsoramenüt készítsek elő, aminek az egyes fogásait a borsor adott elemeihez hozzápasszintva tálalok fel az estén. Legutóbb chilei borokat kóstoltunk. A sor végén, az est csúcsboraként egy Purple Angel állt, amire Anna azt mondta, ezt akár magában is kínálná, de ha jobban belegondol, egy pimasz, szedres, céklás, csokis, kávés desszert jól illene hozzá... Nekem nyilván a 'pimasz' volt a hívószó... több se kellett. Kigondoltam, megalkottam a lenti desszertet. Elsőre pont úgy sikerült, ahogy megálmodtam, és a vendégek körében is nagy sikert aratott. Azóta többször készítettem, de még annál is többször kellett leírnom a receptjét és elmagyaráznom: amilyen puccosnak néz ki, olyan egyszerű megcsinálni. Ezennel hát közkinccsé is teszem a mikéntjét.

TRIPLA CSOKIS, KÁVÉS, SZEDRES, CÉKLÁS ZSELÉSÜTI LIOFILIZÁLT MÁLNÁVAL

hozzávalók

1-1-1 zacskó (200g) fehér-, tej- és étcsokipasztilla (én a Lidl Deluxe termékét veszem, mert épp ekkora, kis kiszerelés, de más is jó)

10 zacskó zselatinlap (lap, nem por! - egy zacskóban 6db van)

4ek méz

1ek instant kávé

20dkg fagyasztott szeder (vagy más bogyós gyümölcs)

1 nagyobb nyers cékla

dísznek liofilizált (fagyasztva szárított) málna és gerániumvirág (Metroban kapható - nekem most nem volt itthon)


Egy tepsit kibélelelek azonos méretű vagy kicsit nagyobb szilikon sütőlappal (ezzel fogom majd kiemelni a sütit). Az első réteghez két zacskó, azaz 12db zselatinlapot hideg vízbe áztatok, közben vízgőz fölött egy hőálló keverőtálban 2ek vízzel folyamatos kevergetés mellett felolvasztom a fehércsoki-pasztillákat. A forróvízből kimerek 2.5dl-t, abban feloldom csomómentesen a megpuhult, kifacsart zselatinlapokat, és az egészet hozzáöntöm a megolvadt fehércsokihoz, simára keverem, majd a masszát a szilikonnal bélelt tepsi aljába öntöm, és hagyom megdermedni (ehhez momentán pár perc elég a hideg teraszon). A keverőtálat elmosni sem kell, mehet bele a tejcsoki ismét 2ek vízzel, a keverőtál alatt lévő edényben is pótolom a kimert vizet, és újabb két zacskó zselatinlapot beáztatok hideg vízbe. A procedúra ugyanaz: vízgőz fölött csoki megolvaszt, forró vízből 2.5dl elvesz, abban puha, kifacsart zselatinlap felold, az bele a tejcsokiba, csomómentesen elkever, majd a megdermedt fehércsokirétegre ráönt. Figyelem! Fontos meggyőződni róla, hogy az előző réteg megdermedt, addig nem mehet a következő, mert összefolynak!!! Jön ugyanígy az étcsoki - nem részletezem. A negyedik rétegnél kisebb variálás, hogy ott nem kell csokit feolvasztani, egyszerűen fél liter forróvízben feloldom a kávét, majd a puha, kinyomkodott zselatinlapot, végül a méz felét, ezt öntöm a megdermedt étcsokira. Az utolsó réteghez megint zselatint puhítok, közben kinyerem a cékla levét egy gyümölcscentrifugával, a szedret átpasszírozom, ez mennyiségben kiad kb. 2-2.5dl-t, így egy másik 2.5-3dl forróvízben (összesen a lé fél liter legyen) feloldom a zselatint, elkeverem a szedres céklalével valamint a maradék mézzel, és óvatosan, ahogy az előzőeket, ráöntöm és egyenletesen eloszlatom a megdermedt kávérétegen. Figyelek arra végig, hogy a tepsi, amikor szilárdul egy-egy réteg, ne legyen megdöntve, hogy egyenletes legyen a süti csíkozása. Egy-két óra alatt hagyom összeállni.

Tálaláskor kiemelem az egész sütit, és egy éles késsel egyforma kockákra vágom. Liofilizált málnát morzsolok rá és esetleg megszórom gerániumszirommal.

Sok vendégre elegendő, rém egyszerű, de annál villantósabb ínyencség ez. Még Kiru is meg tudta csinálni. <3

Éva

Ui: Az alábbi képet egy kedves barátom készítette a desszert debütálásának estéjén - köszönönet neki. 

szerda
márc.092016

5 éve

5 éve még csak találgattam, vajon milyen lesz a ma 4 és fél éves kisebbik lányom szeme színe. 5 éve csak reméltem, hogy az a kis epizód a Nagypapámnál csupán egy múló pillanat a kórházi falak között, hisz ő sosem beteg, sőt: hajlott kora ellenére fára mászik, mozgó vonatról ugrál le, de még a világot is képes a nyakába venni, és átrepüli a földgolyót, hogy az Ausztráliában élő nővérét meglátogassa. 5 éve hittem, hogy még találkoznak, mert lesz egy szelet az időben, mikor mindketten itt vannak, és alkalmuk nyílik megismerni egymást. Másképp alakult: Mimi lefelé igyekezett hozzánk, a Nagypapám fölfelé tartott a Nagymamámhoz - legfeljebb útközben, egymás mellett elhaladva adhattak egymásnak egy pacsit. 5 éve, hogy elvesztettük Őt, így a szűk családunk utolsó negyedikgenerációs tagját. Ezzel a poszttal, benne az akkor megírt gondolataimmal valamint egy recepptel, amit biztos, hogy imádott volna az Öreg, az ő angyallá válásának szeretnék emléket állítani. 

...

2011. március 9. Szívem szerint csendben autóztam volna Lola balettórájáról hazafelé jövet. Nem volt kedvem beszélgetni. Én már tudtam... Tudtam, hogy elment, hogy többé nem szorongathatom a selymes péklapát kezét, hogy nem látom csillogó szemmel cukorkás papírt zörgetni, vagy ahogy a nap a még mindig markáns, barázdás arcát símogatja, mikor a kertben üldögél. Nem hallom mostantól mesét olvasni az unokájának, minthogy azt sem, ahogy felderülő arccal üdvözöl, mikor belépek az ajtón, hogy "Ééévikééém!". Azt tudtam, hogy nincs többé "Tatus". Azt nem tudtam, hogy vezessem föl Lolának. Nem tudtam, megmondjam-e neki, megmondahtom-e neki egyáltalán. Hiszen olyan kicsi még… 

Lola épp annyi volt akkor, mint ma Mimi: 4 és fél éves. Nem lehetett vele csendben utazni - máig nem lehet. Szokás szerint barchobáztunk, pedig ha valamikor, hát most nem voltam játékos kedvemben. Az esti dugóban araszolva ólomlábakon lépdeltek a percek, és nekem egyre nehezebb volt visszatartani a könnyeimet, miközben cikáztak a gondolataim. Lola érezte, hogy valami nem kerek, és a feladvány megfejtésére irányuló kérdései mindinkább a "Mi a baj, anya?" kérdéssorozatba csaptak át. Egy idő után hajthatatlanná vált, és követelte, modjam el, mi bánt - nyilvánvalóan nem tudtam ügyesen leplezni az agóniámat. Előtte semmit nem lehet. Egy darabig tartottam magam, csak noszogattam a az óra mutatóját, hogy mielőbb hazaérjünk, és jöjjön a nagyobb légtér, mint felmentő sereg, addig jobb híján talán kihúzom a “Nem értenéd meg, kicsi vagy még” sablonokat pukogtatva. Nem is tudom, miben reménykedtem. Hogy megúszom? Vagy hogy később könnyebb lesz? Ez az, amit nem lehet megúszni, legfeljebb elodázni. Itt sem a tér, sem az idő nem felmentő sereg. A gyerekeket nem lehet megvezetni. És különben is: mi az, hogy nem értené meg?! Miért ne értené meg?! Miért becsülöm alá ezt a kislányt, aki még soha egy helyzetben sem bizonyult kevésnek azokhoz a felnőttnek hitt gondolatokhoz, amikbe végül úgy döntöttünk, beavatjuk?! Meg, ugye, ott az a bizonyos hatodik érzék és minden, ami vele jár...

Én következtem. A hangya volt az aktuális feladványom. Azt kérdezte, veszélyes-e az a bizonyos állat. "Van olyan fajtája" - válaszoltam. Mire diadalittasan felkiáltott: “Tudom, melyik veszélyes: a tűzhangya, mert ha hozzáér valaki, azt megcsípi, és meghalhat!”, úgy éreztem, most vagy soha. Idétlen egy átkötés, de valahogy témánál vagyunk. Így hát mikor beálltam a garázsba, még járó motor mellett hátrafrodultam, a két kis kezét az enyémbe fogva belevágtam. “Manócska, mondnanom kell valamit.” Kerekedett a kis szeme. Nagy levegőt vettem, folytattam. “Biztos emlékszel, hogy mikor most otthon voltunk a Nagyiéknál, a Dédi kórházban volt.” Ő felderült arccal visszakérdezett: “Igen. És kijött, anya?” “Nem, Kicsim, nem jött ki… És már nem is fog…” Megpróbáltam visszanyelni a könnyeimet, amit a megelőző órákban már azt hittem, mind kiadtam magamból, de nem sikerült: “Elaludt… Örök álomra szenderült.” Ő táguló pupillákkal, legörbülő szájjal, elcsukló hangon csak annyit kérdezett: “Meghalt?” Akkor már mindeketten sírtunk: “Igen, Kicsim, meg.” “És már soha többé nem nyitja ki a szemét?”- hüppögött. “Nem, Cicám. Itt a Földön nem, mert fölment a Mennyekbe, ahol most egy felhőn ülve lóbálja a lábát, és mosolyogva néz le ránk.” Lola zokogott. Én is. Az ölembe vettem, és síró hangon tovább meséltem neki, “Tudod mit fogunk tenni?” A fejét rázta potyogó könnyekkel. “Rajzolj valami szépet egy picike papírra a Dédinek. Én is írok neki egy üzenetet. Azt belebújtatjuk egy léggömbbe, felfújatjuk, hogy tudjon szállni, majd Te is szájfény, én is szájfény, adunk a léggömbre egy-egy nagy puszit, ráírjuk, hogy 'Dédinek nagy szeretettel', és fölengedjük. A lufi pedig felszáll egész addig a felhőig, ahol a Dédi ül, így biztosan megkapja az üzenetünket. “ “Jó” – mondta Lola. “És mostmár soha többet nem találkozunk, nem beszélünk vele?” “Nem, Kicsim,” – válaszoltam, a szűnni nem akaró könnyeit törölgetve – “de bármikor üzenni akarsz neki valamit, így megteheted, vagy csak simán beszélhetsz is hozzá. Ő innentől mindent lát, és mindent hall: látni fogja, milyen szépen balettozol, milyen ügyesen úszol, milyen csodálatos nagylánnyá fogsz cseperedni, és föntről mindvégig vigyázni fog Rád.” Csak bőgtem, és bőgtem, és bőgtem... “Az jó lesz”- mondta, de nem apadt könnypatak: “Anya, én most borzasztóan szomorú vagyok!” Tudom, Kicsim” – feleltem – “mindenki nagyon szomorú most. De mondok még valamit: a Dédi tovább él. Tudod hol? Itt, a kis szívedben.” Rátettem a kalapáló szívére a kezem, miközben nekem is záporoztak a könnyeim. Ő az enyémre tette a pici kezét. Magamhoz húztam, ő belebújt a kabátomba, és csendben sírdogáltunk egy percig. Ez volt a mi gyászpillanatunk. Aztán fölültettem, és annyit mondtam, mielőtt kiszálltunk a kocsiból: “Cicám, szeretnéd sokáig őrizni a Dédit az emlékeidben?” “Igen” – jött az azonnali válasz. “Azon akkor úgy segíthetünk, hogy a legutóbb készült képekből kiteszünk egy-kettőt a szobádba” – ajánlottam. “Az összeset” – mondta ő ellentmondtást nem tűrő hangon, én pedig egy bólintással nyugtáztam. Így lesz. A lenti egy ezek közül a képek közül.

Fél órát beszélgettünk összesen, a könnyeinkkel egyszer jobban, másszor kevésbé küzdve, utat engedve a fájdalomnak, hadd áradjon. Megdöbbentett, hogy négy és fél éves létére ez a kis teremtés micsoda értelemmel és érzelemmel reagál a halál őt is érintő hírére. Sokan azt gondolják, ezzel nem szabad egy ilyen idős gyereket terhelni. Lola kétéves kora óta érdeklődött a téma iránt, kérdezett, beszélgetett róla. Furcsálltuk is, kényelmetlen is volt, aztán felülemelkedtünk a magunk korlátain, és kielégítettük a kívnáncsiságát. Azóta született egy Mimink is, akinek hasonlóan természetes volt a téma onnantól szinte, hogy beszélni tudott. Öreg lélek minden gyerek, tele bölcsességgel, akik már most tudják, egyben velünk is megértetik, hogy a halál ugyan szomorú, de teljesen természetes velejárója az életünknek, akár a születés, és tabuként kezelni fölösleges. Kellő finomsággal erről is, mint minden másról érdemes beszélni, hiszen a létünk része, kikerülhetetlen. Mi úgy döntöttünk, megadjuk a kislányunknak is az esélyt, hogy elgyászolja a Dédpapáját az ő halála napján. Megtette. Megértette, megélte, úgy hatott rá, ahogy hatnia kellet: mélyen, megrázóan. Aztán egy fél óra múlva már mosolygott. Lefekvés után még átkiabált a szobájából: “Anya, én azt kívánom Neked, hogy ma a Dédivel álmodj.” Elszorult torokkal kipréseltem magamból, hogy “Én is Neked, Kicsim!” Mire ő: “Anya, most könnyes a szemed? Nekem már nem..” …És elaludt. 

Gondolunk Rád ma is, Dédi!

"MINDENMENTES" ÖTPERCES CSOKIMOUSSE 

hozzávalók

3 púpos ek kókuszvirágcukor

szűk 1dl víz

150g magas kakaótartalmú (min 65%) csokoládé

4 tojás

egy csipet

2dl kókusztejszín

A vizet felforralom, feloldom benne a cukrot, leveszem a tűzről, és beletördelem a csokit, amit aztán addig kevergetek a forró cukros oldatban, amíg teljesen homogén masszát nem kapok. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját fehéredésig habosítom, majd belekeverem az olvasztott csokiba. A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, és három ütemben hozzáforgatom a masszához vigyázva, hogy a ne törjem össze a habot, de az egyenletesen eloszoljon a csokiban. Végül a jól lehűtött, sűrű, akár kissé habbá is vert kókusztejszínt szintén beledolgozom a mousse-ba, amit aztán poharakba adagolok, és kínálásig, de legalább 2-3 órán kereszül hűtőben dermesztek.

Tatus, imádnád!

Évi

 

péntek
okt.302015

Ti, édesszájúak!

Annyira már sikerült Benneteket megismerni az évek alatt, kedves Olvasók, hogy tudjuk Rólatok: baromira édesszájúak vagytok. Kedvelitek általában a többi receptet is, amit felteszünk, de ha édesség van, arra nagyon ráharaptok. Pláne, ha nincs vele macera. Nos, az alábbi torta elemeit sem sütni, sem különösebben főzni nem kell, ráadásul nemhogy nem ártalmas az egészségre, de kimondott vitaminbomba. A hétvégi családlátogatások és Halloween partik ideális belépője lehet.

SÜTÉS NÉLKÜLI KÓKUSZTEJES GESZTENYETORTA DIÓ-DATOLYAALAPON

hozzávalók

15dkg magozott datolya

15dkg dióbél

1ek ötfűszerkeverék (ennek hiányában a mézeskalács fűszerkeverék is tud működni kicsit eltérő ízhatással)

400ml kókusztej

400g natúr fagyasztott főtt egész gesztenye (de ér nekiállni frisset sütni)

4ek kókuszvirágcukor

2ek juharszirup

1tk vaníliaesszencia

6 lapzselatin

natúr kakaópor

jó minőségü tábla étcsokoládé

A datolyát és a diót az ötfűszerrel egy robotgépben ledarálom, majd a keveréket egy 18 centis kapcsos tortaforma aljába alaposan lenyomkodom. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. A kókusztejet a gesztenyével és a kókuszcukorral felteszem közepes lángon melegedni, majd mikor a gesztenye már vajpuha, ízesítem a vaníliakivonattal, és egy turmixgépben hosszasan krémesre pürésítem, habosítom. A zselatinlapokat kifacsarom, és a még forró gesztenyemasszában csomómentesen elkeverem. A tölteléket a tortaalapra öntöm, és pár óra hűtéssel megdermesztem. Kakaóporral és a tábla csoki hátuljáról egy nagy késsel lehúzott csokiforgácsokkal díszítem.

Éva

csütörtök
okt.022014

Beet brownie

Milyen jól hangzik ez angolul: rövid, tömör és ráadásnak alliterál!

Imádom a céklát. A kedvenc alapanyagom, mert amellett, hogy páratlanul sokoldalú, édesen és sósan egyaránt fogyasztható, rengeteg fűszerfélét és alapanyagtársítást elbír, a legkülönbözőbb textúrákat lehet belőle kihozni, színezéknek sem utolsó, már ha nem a fehércsokis brownie-t akarom vele rózsaszínné varázsolni, mert a tapasztalat az, hogy bármilyen szép ciklámen lesz a nyers tészta, a sülés során elillan a szín. (Lehet alább kommentekben értekezni ennek az okairól...) Készítem sokszor sokféleképpen: salátának birsalmával, kecskesajttal, vagy keleti fűszerekkel és aszaltgyümölccsel levesként, tortának, lepénynektányérdesszertnek, chipsnek, rizottó formájában, kecskesajtos mousse-nak, iszom nyersen, eszem sülve-főve.

A nagylányomnál ezzel szemben becsípődött a céklautálat. Mikor bedobtam neki, hogy csinálok brownie-t csatakiáltásokkal üdvözölte, azonban abban a pillanatban, hogy elővettem a gyümölcscentrifugát és a céklát, sírásra görbült a szája: "Megint céklaaaa?! Mindenbe teszel céklát!" Megálltam... nekem is majdnem sírásra görbült a szám, hogy már megint nem tetszik neki valami. Nem tudom. Ez valami korsajátosság? A semmi nem jó úgy, ahogy van viselkedés? Elmagyaráztam neki, hogy nem fogja kiérezni az ízét, és különben is: tök jólesne, ha ennyi év után elkezdene megbízni bennem, hogy szart nem teszek le elé. Abbamaradt a cirkusz, és nekiállhattam végre a desszertnek, aminek az elkészítésébe aztán végül ő is belefolyt... a fogyasztás részéről nem is beszélve.

CÉKLABROWNIE

hozzávalók

150g étcsoki (minimum 65% kakaótartalmú)

150g vaj/kókuszzsír

4 tojás 

csipet

150g kókuszvirágcukor

10dkg mandulaliszt

1ek vaníliaesszencia

1 öklömnyi cékla

1kk sütőpor

A céklát gyümölcscentrifugán átküldöm, a rostokat és a céklalevet külön félreteszem.

A sütőt 160 fokra állítom.

Egy edényben vizet teszek melegedni, ami fölé egy fémtálban felteszem a feldarabolt csokit és a vajat/kókuszzsírt vigyázva, hogy az edény ne érjen a vízbe, és folyamatos kevergetés mellett összeolvasztom.

A tojásokat kettéválasztom. A sárgáját fehéredésig verem a kókuszcukorral, majd apránként adagolva hozzádolgozom az olvasztott csokit. A masszába belekeverem a cékla rostját, a vaníliát, és felöntöm 1dl céklalével. (Kevés narancslé, narancshéj és kardamom is jól áll neki.)

úűűA mandulalisztben elkeverem a sütőport, majd az egészet beleszitálom a csokis alapba, és alaposan elkeverem.

A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és három részletben óvatosan beledolgozom a tésztaalapba, majd az egészet egy sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe öntöm, egy spatulával szépen eligazgatom, és 40-50 percre, de legalábbis tűpróbáig sütöm.

Forrón is, hidegen is tálalhatom, akár aszalt gyümölcsös, fahéjas céklafagyival.

Éva


hétfő
márc.102014

Charlie és a csokigyár

Nem láttam a filmet: sokadik nekifutásra sem sikerült végigvergődnöm magam rajta, talán mert Johnny Depp az Ollókezű Edward, a kalózos sztorija meg ki tudja még hány mesefigurája után számomra egy újabb fantasy karakterben már nem tudott megújulni... és a csokit sem szeretem. De a családom nagyon. Ezért amikor a sokadik csokis édességet csináltam sorozatban, akkor beugrott a film címe. Nem tudom, Charlie volt-e a csokigyárban a felelős gyáros, vagy csak egy kíváncsi betolakodó, mindenesetre akárhogy is volt, én most Charlie-nak érzem magam, aki belefullad a csokiáradatba legyen az gyártói vagy a fogyasztói oldal.

HÁZI ÁRTALMATLAN NUTELLA (paleo)

hozzávalók

10dkg törökmogyoró

25dkg mandulavaj

25dkg méz

5dkg 99% kakaótartalmú csokoládé

1ek vaníliaesszencia

pici

A műveletbe csak akkor érdemes belevágni, ha bivaly robotgép áll rendelkezésre otthon a feladat elvégzésére. A sorrend pedig úgy néz ki, hogy a mogyorót egy száraz serpenyőben vagy sütőben pár perc alatt megpirítom, majd kvázi krémesre ledarálom apránként kevés mandulavaj hozzáadásával segítve a folyamatot. A csokit egy gőz fölé helyezett fém edényben 1ek vízzel és szintén a mandulavajból egy kevéssel megolvasztom, majd hozzáadom a mézet valamint a maradék mandulavajat, és összedolgozom az egészet egy lágy, de sűrű krémmé. Pici vaníliaesszenciával és sóval teszem kerekké az ízeket. Csatosüvegben hűtve egy-két hétig eláll. Kenyérre, palacsintába, sütibe téve... azaz a klasszikus módokon, vagy épp nyalakodva fogyasztandó.

Éva

kedd
nov.122013

Márton nap

"A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyeta lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.

A Márton-napi liba-lakomáról szóló elsőírásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át." - írja a leghitelesebb forrás, a www.martonnap.hu.

Nos, a hosszú hagyományokra visszanyúló ünnepet mi is megültük szűk baráti körben egy csupa liba menüsorral, aminek nyitánya az alábbi libamájgolyó volt. A sort házi füstölésű libamellsaláta folytatta balzsamos céklával, körtével és aszalt málnával, majd egy szilvás-chilis vöröskáposzta krémleves következett (hasonló itt), a főfogás egy egyben sült libapecsenye volt keleties fűszerezésű édeskrumplirétessel (hasonló magyarosan elkészítve itt), és egy végül egy megypálinkába áztatott aszaltmeggyel töltött csokis gesztenyegolyó (hasonló itt) lett volna a zárás... ha durranásveszély miatt meg nem hiúsította volna a vendégsereg.

Bonyolultnak hangzik, de muszáj elhinni: nem az! Gyakorlatlan kezek is könnyen elkészíthetik, ráadásul ér előre.

LIBAMÁJGOLYÓ ÉTCSOKIS LIBATEPERTŐMORZSÁBAN  KARDAMOMOS NARANCSZSELÉVEL

hozzávalók

1kg libamáj és libaháj együtt

1l tej (alternatív tejek is jók, de a tejsav segít a textúrát lágyítani)

5 gerezd fokhagyma

1ek+1tk

frissen őrölt bors

6dkg vaj

a morzsához

15dkg ropogós libatepertő

15dkg jó minőségű étcsoki (kb. 65% kakaótartalommal)

3ek nyers nádcukor/nyírfacukor

a zseléhez

8 zselatinlap

2 narancs leve és az egyik reszelt héja

1ek méz

1/2tk őrölt kardamom

díszítéshez juharszirup

A libamájat előző nap bepácolom sós, fokhagymás tejbe, és hűtőben érlelem egy napot. 

Sütéshez egy, a libamájra méretezett magasfalú edényben a libahájat alacsony lángon teljesen felolvasztom. A libamájt a pácból kiemelem, letörölgetem, és elmerítem a megolvadt libazsírban. Lefedem, és alacsony lángon sütöm kb. 15 percet, félidőben megfordítva. Amikor a máj készen van (vigyázni kell, nehogy túlsüssem, mert megkeményedik), kiveszem a zsírból, nagyobb darabokra vágva egy aprítógép tartályába teszem az 1tk sóval, frissen őrölt borssal, a zsírból 3ek-nyival és a vajjal. Alaposan lepürésítem, majd jól lehűtöm, hogy formázható legyen.

A narancszseléhez a zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. A narancsok levét kifacsarom, egy keverőtálba öntöm, belereszelem a naracshéjat, és elkeverem benne a mézet a kardamommal. A zselatinlapokat kifacsarom, visszateszem az áztatóedénybe, és forrásban lévő 2-3ek vízzel leforrázom, a vízben gyors kézmozdulatokkal feloldom a lapokat, majd a fűszeres narancsléhez öntöm, és jól elkeverem. Egy kisebb méretű, folpackkal bélelt szögletes tepsiben teszem be a hűtőbe, hogy megdermedjen.

Összeállítani már igazán gyerekjáték ezt a mutatós és ízletes fogást. A csokit és a tepertőt késsel vagy aprítógéppel felaprítom (a rusztikusabb hatás érdekében én kézzel dolgoztam), és egy kis gömbölyű tálkában elkeverem a cukorral. Szeletelek a zseléből, és a tányérokra fektetem. A májpüréből kiskanálnyi adagokat golyóvá formázok, és meghempergetem a morzsában, majd a zselécsíkokra ültetem őket. Végül juharsziruppal díszítem a tányérokat.

Ugye, hogy nem is olyan bonyolult?

Éva

 

vasárnap
aug.252013

Egészséges lenne?

A mi generációnk szüleinek még azt tanították, hogy a tej az erő, egészség, és a tejtermékekkel készült élelmiszerek jót tesznek a gyerekeknek, függetlenül attól, mi minden káros anyaggal turbózzák. Így lett a túrórudi is egy meg nem érdemelt piedesztára emelve, pedig tele van cukorral és adalékanyaggal - mindennek mondható, csak egészségesnek nem. A legtöbb szülő azonban még mindig abban a hiszemben veszi és adja a gyerekének kilószámra a "hungarikumot", hogy ezzel jót tesz. Ennek az ellenkezője igaz. 

Ha már az íztől teljesen függő lett a gyerek/szülő, ezzel együtt egy felelősségteljesebb üzemmódba kíván kapcsolni a család, akkor sem kell lemondani róla. A lenti nyalánkság megidézi a szeretett aromákat, 10 perc alatt elkészül, nem kell hozzá sem sütni, sem főzni tudni, cukor helyett mézet tartalmaz, adalékok nincsenek benne, ráadásul annak dacára, hogy torta, tésztamentes, így még egy fogyókúrába is beleférhet. Amit pedig a zselatinról tudni érdemes: lapot vegyünk, semmiképpen ne port!!! A lapzselatin az tiszta állati eredetű hozzávaló: többnyire ló, szarvasmarha és sertés kötőszövetéből kivont kollagénből készül. Ez az anyag tartja össze a kocsonyát is. Természetes, ráadásnak egészséges: jó hatással van az ízületekre, építi a porcokat. Szemben a porral, ami tömény adalék.

SZEDRES-MÉZES TÚRÓRUDI TORTA

hozzávalók

600g morzsás túró

200g natúr joghurt

200g krémméz

10 lapzselatin

1/2 citrom héja és a pár csepp citromlé

1 rúd vanília

150g minimum 65% kakaótartalmú csoki

300g szeder

A zselatint laponként szétszedem és pár percre hidegvízbe áztatom, hogy megpuhuljon. Vizet forralok. Ha már puha a zselatin, leöntöm róla a hideg vizet, kifacsarom, visszateszem az áztató tálba, felöntöm fél deci forró vízzel, és folyamatos keverés mellett feloldom a zselét. A túró, a joghurt, a méz és a feloldott zselatin felét robotgépben lepürésítem, és egy 23 centis kapcsols tortaformába öntöm. A maradék túrót, joghurtot, zselatint, mézet, a szeder felét, a vanília kikapart magját, a citromhéjat és citromlevet a csoki kétharmadának kockákra tört darabjaival beleteszem a robotgépbe, és szintén alaposan összedolgozom. A lila masszát a fehérhez öntöm a tortaformába, és egy spatulával laza mozdulatokkal úgy forgatom össze a kettőt, hogy csíkos maradjon. A széleket letisztázom. A tortát aztán hűtőbe teszem, és legalább 2-3 órán át hűtöm. Amikor a süti megkötött, elosztom rajta a szeder másik felét, és zöldséghámozóval ráforgácsolom a maradék csokit.

Én kertipartira vittem. A fotó kedvéért lekapcsoztam róla a forma szélét, amit aztán okosan elfelejtettem visszakapcsozni rá, így Óbudától Érdig egyensúlyoztam a tenyeremen a tortával, amiben a kézmelegem hatására pont annyira visszaoldott a zseltain, hogy a rázkódással együtt megindult mindenfelé. Mire megérkeztünk a partira, majdnem sírtam. Ha Te, kedves Olvasó, helyszínt tervezel változtatni a sütivel, ne kövesd el azt a hibát, amit én! Egyébként meg ha kipróbálod, mondd el, hogy tényleg megjött-e a túrórudi érzés!

Borajánló jön, jön, jön...

Éva


kedd
jún.112013

A híres bécsi Szásé torta

Gyerekkoroman gyanakodva figyeltem ezt a sütit a cukrászdában. Nem voltam csokirajongó, pedig a Sacher csupa csokoládé. Francia eredetűnek hittem, meg voltam róla győződve, hogy helyes ejtése "szásé".

Felnőttként kóstoltam először, amikorra a keserűcsokit megtanultam értékelni, sőt szeretni. Ekkor tudtam meg, hogy osztrák, sőt, bécsi édesség: Franz Sacher cukrászmester 16 évesen alkotta meg a receptet.

Apu születésnapjára készítettem most el (nagyjából) a klasszikus recept szerint. A torta az utolsó morzsáig elfogyott, sikerült az édességét pont úgy eltalálni, hogy újra és újra megkívánja az ember.

Isten éltessen utólag is, Apu!

SACHER TORTA

kell hozzá

a piskótához

15 dkg keserű csokoládé

15 dkg vaj

15 dkg liszt (lehet teljeskiőrlésű)

20 dkg méz vagy nádcukor

egy kávéskanál vaníliapaszta vagy valódi vaníliás cukor

7 tojás

a sziruphoz

20 dkg baracklekvár (adalékanyag- és akár cukormentes)

1 dl víz

1 kezeletlen citrom

1 kezeletlen narancs

1 rúd fahéj

1 rúd vanília, kettévágva

1 dl valódi rum (nem sütőrum!)

a mázhoz

25 dkg keserű csokoládé

5 dkg tisztított vaj (ghí) vagy kakaóvaj (elhagyható, de megkönnyíti a bevonást)

Olvaszd fel az összes csokoládét gőz fölött (azaz 40 dkg-ot).

A sziruphoz főzd fel a lekvárt a rum kivételével az összes hozzávalóval - a citrom és narancs héja és leve is kell a melóhoz.  Ha a vanília felpuhult, kapard ki a magjait, keverd azokat a szirupba, mehet vissza az üres rúd is, tartsd melegen.

Készítsd el a piskótát; ehhez először tojásokat válaszd szét. Keverd habosra a sárgáját a vajjal, a cukorral/mézzel és a vaníliával, adj hozzá 15 dkg langyos csokoládét. Keverd hozzá az átszitált lisztet, majd a kemény habbá vert fehérjéből egy keveset. Ha ezt elkeverted, óvatosan forgasd hozzá a maradék tojáshabot. Fontos, hogy maradjon benne levegő, mert ez fogja felfújni a piskótát. Ha biztosra akarsz menni, a liszthez keverhetsz egy teáskanál sütőport. Kivajazott, kilisztezett tortaformában süsd 180 °C-on kb. 30-40 percig - tűpróbával ellenőrizd. Hagyd hűlni a formában (így kevésbé szárad ki).

Ha a piskóta kihűlt, borítsd tálra fejjel lefelé (hiszen a formában az alja szabályosan lapos, szebb lesz így a torta teteje), vágd ketté. Én cérnával szoktam: recés késsel bejelölöm a vágás helyét körbe a tortán, ezzel átvágom a keményre sült kérget, ebbe a vájatba illesztem a cérnát és azt keresztben áthúzom (itt egy link, fotókkal illusztrálva, a fogpiszkálókra semmi szükség).

Keverd a sziruphoz a rumot, majd torta belső felét kend meg a kétharmadával, a tetejét a maradékkal. Az olvasztott csokihoz most keverd hozzá az extra zsiradékot (a kakaóvajat vagy ghít) és temperáld, azaz folyamatosan kevergetve hűtsd langyosra - így marad fényes kihűlés után is. Vond be vele a tortát.

Hagyományosan házi tejszínhabbal tálalják, mert a torta egy kicsit száraz.

Ádám

hétfő
máj.272013

Rick megmondta

Három hónapja Németországban jártunk, barátokat látogattunk meg Stuttgartban. Előtte egy kedves invitálásnak eleget téve megálltunk egy majd visszafelé még egy éjszakára Münchenben egy - talán mostmár mondhatom így - baráti házaspárnál. A velük eltöltött rövid, ám annál velősebb néhány óra meghatározó élménye az 1942-es örökzöld Casablanca c. film elhíresült mondatát juttatta eszünkbe: "I hope, this is the beginning of a beautiful friendship." Ezzel együtt Nóra reggeli tippjét köszönettel és mély tisztelettel be is emeltük a standard repertoárba. Nem mellesleg boldog szülinapot kívánunk neki innen is!

NÓRA REGGELIJE (kicsit megturbózva)

hozzávalók

1 banán

1 marék dió 

1 marék hengerelt zabpehely

1/2dl natúr joghurt

1tk méz

fahéj

1tk szárított kókuszpehely

1/2 gránátalma

kevés jó minőségű (leglább 70% kakaótartalmú) csokoládéforgács

A banánt egy tál/pohár aljába karikázom, rászórom a zabpelyhet, a joghurtban elkeverem a mézet, meglocsolom vele a zabos banánt. A diót durvára darabolom, elkeverem a kókuszpehellyel, a keveréket elosztom a joghurt tetején. A gránátalma magjait ráütögetem a tál tetejére, reszelek rá a csokiból, és minden további időhúzás nélkül kínálom is. 

Eperszezon van, így azzal is érdemes kipróbálni.

Éva

péntek
márc.082013

Nagy klasszikus desszert

A csokimousse. Azaz csokihab. Mivel nyers tojással készül, érdemes szalmonella ellen kezelt tojást használni hozzá, jobb a biztonság.

A csokoládé édességét valami savanyú ízzel érdemes ellensúlyozni. Nekem volt itthon maracujaszirupom, de tamarindszósz, kezeletlen lime, citrom vagy narancs reszelt héja, vagy más savanykás hozzávaló is jó lehet.

CSOKOLÁDÉMOUSSE

kell hozzá

fejenként egy tojásfehérje

fehérjénként 2-3 dkg jó minőségű keserű csokoládé

1-2 tojássárgája

Verd a tojásfehérjét kemény habbá. A csokoládét olvaszd fel gőz fölött, majd kevergetve hűtsd langyosra. Keverd a csokihoz a tojássárgáját (és ha akarsz, valami savanyút, pl. néhány evőkanál maracujaszirupot), majd forgasd össze óvatosan a tojáshabbal. Ha nem találod elég édesnek, keverhetsz hozzá porcukrot, de szerintem felesleges.

Kanalazd a krémet poharakba, hűtőben pihentesd legalább egy órát. Még aznap tanácsos elfogyasztani.

Ádám