Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in csicseriborsó (4)

szerda
febr.132013

Csücsöriborsó

Talán már tudjátok, hogy gyengém a marokkói konyha. Időről-időre szükségem van azokra az ízekre - lassan comfort fooddá válik a számomra. Ezúttal csicseriborsóból főztem egy gyors ragut.

CSICSERIBORSÓ-RAGU

kell hozzá

egy konzerv csicseriborsó (lehetőleg adalékanyag-mentes)

egy teáskanál római kömény

egy kávéskanál pirospaprika

egy fej vöröshagyma

egy csokor korianderzöld

5 cm friss gyömbér

olívaolaj vagy vaj

A szálasra vágott hagymát párold üvegesre olívaolajon vagy vajon, majd add hozzá a meghámozott, vékonyra szeletelt gyömbért. A megpirított római köményt őröld porrá mozsárban, majd a pirospaprikával szórd a hagymához. Pár másodperc alatt felszabadulnak az ízek, ekkor öntsd fel egy löttyintés vízzel, nehogy megégjenek a fűszerek. Öntsd hozzá a csicseriborsót, pár percig főzd.

Korianderzölddel megszórva, kuszkussza tálaltam.

Ádám

szerda
jún.222011

Van, aki forrón szereti

"Meghökkentően magas áron, 4.6 millió dollárért kelt el egy árverésen Marilyn Monroe filmtörténeti jelentőségű fehér ruhája, amelynek szoknyáját a Hétévi várakozás című filmben lebbentette fel a metróhuzat. A híres darabot Debbie Reynolds színésznő gyűjteményéből árverezte el egy aukciósház Californiában. A licit az első része volt annak az árveréssorozatnak, amelyen az idős hollywoodi csillag birtokában lévő filmes kincseket értékesítik. Debbie Reynolds gyűjteményében 3500 kosztüm, 20 ezer fénykép és több száz filmplakát és emléktárgy szerepel." írja a vasárnapi Index.

Ha Monroe, akkor nekem az örökzöld, a Van, aki forrón szereti jut az eszembe, ahol az akutálisan komikaként tündöklő színésznő mellett a filmben hatalmasat alakít a megszokott nevettető páros, Tony Curtis és Roger Moore. Nem lehet elégszer megnézni. 

Amikor ennek a meleg saláta ellentmondását magában hordozó posztnak címet választottam, önkéntelenül eszembe jutott a film. Mert igen, salátában is van forró... és van, aki úgy (is) szereti... vagy másképp forró: csípős. Van, aki úgy (is) szereti. Az én párommal akkor tudok jó eséllyel megetetni egy zöldségkaját, ha csíp. De dupla öröme volt, mert grillezett csirkét is kapott a csípős saltája mellé. Forrón, mert ő úgy is szereti.

FORRÓ CSICSERIBORSÓ-SALÁTA CUKKÍNIVEL, SZÁRÍTOTT PARADICSOMMAL

hozzávalók

a salátához

1ek a szárított paradicsom olajából

1 csomag újhagyma

1 kis cukkíni

frissen őrölt bors

1 üveg csicseriborsókonzerv (DM-ben adalékmentes bio kapható jó áron)

6-8 olajban ázott szárított paradicsom

1tk szárított chili

az öntethez

2ek a szárított paradicsom olajából

1/2 citrom leve

1 gerezd fokhagyma

Az olajat vasserpenyőben magas lángon felhevítem. A hagymákat megtisztítom, hosszában félbe vágom, felaprítom, és hozzáadom az olajhoz. A cukkínit félcentis kockákra vágom, mehet a hagyma után. Sózok, borsozok. Mivel magas lángon dolgozom, figyelni kell, hogy a zöldségek ugyan megpiruljanak, de ne égjenek oda. A csicseriborsóról leöntöm a levét, hozzákeverem a sült zöldségekehez. Az aszalt paradicsomot szintén feldarabolom, és a chilivel együtt (mehet bele egy kis szárított kakukkfű is igény szerint) elkeverem a borsóval-cukkínivel, majd elzárom alattuk a tüzet, és hagyom, hogy az edény melegen tartsa, amíg az öntetet elkészítem. Ehhez az olajat, a citromlevet a reszelt fokhagymával elkeverem. A salátát keverőtálba teszem, meglocsolom az öntettel, összeforgatom és még forrón kínálom.

Önmagában is fogyasztható komplett fogásként, de fehérjefüggők mellé biggyeszthetnek némi grill húst vagy halat.

Éva

szerda
máj.252011

Végtelen történet

Emlékszünk még a filmre? Gyerekkorom egyik nagysikerű alkotása volt a mára már az ifjúsági és gyermekirodalom klasszikusává lett Michael Ende meseregényből kreált mozi, Limahl még ma is a slágerrádiókban felcsendülő szintipop örökzöld főcímdalával. A könyv egy sokrétű fantáziavilágba kalauzol el a főszereplő fiú, Barnabás olvasmányain keresztül, mintegy 26 jól szerkesztett fejezeten át. Az ebből készült film egy trilógia formájában dolgozza fel a könyv egyes részeit, ami átértelmezés nem igazán szolgált az író megelégedésére. Nem véletlen.

A fantázia egy mindenki számára privát és áthatolhatatlan világ. Vannak, akik szeretik, ha a fantáziát készen szállítják nekik, és vannak, aki szeretik maguk megteremteni és zavartalanul formálni a belső kreatív világukat, bármilyen téren legyen is szó alkotásról. Így előbbiből a műértő és műélvező, utóbbiból a művész lesz. 

Édrekes, hogy a gyerekek mindegyike még micsoda ihletettségben éli a mindennapjait az élete első jópár évében: rajzol, épít, mesél... folyamatosan alkot. Vajon mi öli ki bennük ezt az alkotási vágyat? A sablonos, korlátokkal és kötelező elemekkel teli, merev iskolarendszer? Az elismerés hiánya, mint Barnabás, a Végtelen történet főszereplőjének esetében, aki sem jó tanuló, sem jó sporotló, sem semmiben különösebben kimagasló tehetség nem volt, csak a történetek kitalálásában? Mitől marad a kreatív gyerekek csak nagyon kis hányada kreatív felnőtt korára? És mi határozza meg, hogy milyen téren lesz az? Miért olyan fontos az iskolákban az uniformizálás, az egységesített tudás átadása, amiben annyi gyerek válik kudarcra ítéltté, miközben a kellő tehetséggondozás hiányában lehet, hogy sosem derül ki, hogy épp komoly csellista, grafikus vagy épp fodrásztehetség rejlik benne. 

Hagyjuk meg a gyerekeknek az önkifejezés lehetőségét, és támogassuk őket a választott útjukon... emellett mutassunk azzal példát, hogy mi járjuk a magunk útját: alkossunk, teremtsünk szépséget, változatosságot, fantáziákat előttük, nekik, velük!

CHILIS-KORIANDERES KUKORICASALÁTA FETÁVAL ÉS LIME-MAL

Ebben a nemrég megfogalmazódott salátaötletemben az a jó, hogy bárhogy tudom variálni: a változatoknak csak a fantáziánk szab határt, így ez is valahol egy végtelen történet. Ha akarom, kukorica helyett csinálhatom csicseriborsóból, zöldborsóból, vesebabból, belugalencséből, burgonyából, paradicsomból, de akár ananászból vagy almából is. Nekem most egy üveg kukoricám volt itthon (hibátlan sóban, citromban, vízben eltett biotermék a DM-ből - ugyanez van csicseriborsóban is), ebből alkottam meg ezt a könnyű fogást pár perc alatt.

hozzávalók

1/2kg bio konzerv vagy fagyasztott (tehát forró sós vízben főzendő) kukorica

1/4 kocka vaj

1tk

1 nagy fej lilahagyma

2 friss piros chilipaprika

1 csokor korianderzöld

15dkg fetasajt

1 lime leve

frissen őrölt bors

A kukoricát átöblítem, egy keverőtálba teszem. A vajat megolvasztom, elkeverem a sóval, és belefeorgatom a kukoricát. (Ha akarok, ezen a ponton megállok, kevés fokhagymát reszelek rá és parmezánforgácsot. Így sem utolsó.) A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom és apróra vágom, a koriandert szintén felaprítom, és mindhármat hozzádolgozom a kukoricához. Végül a sajtot salátára morzsolom, belefacsarom a lime levét és kevés borsot őrlök rá - elkeverem. Kész is. 

...Már csak egy pohár jól behűtött Chardonnay hiányzik mellé.

Éva

csütörtök
aug.052010

Homecoming

Az Egyesült Államokban a "hazatérés" ünnepe egy több mint százéves iskolai hagyomány, ami minden év szeptembere-októbere táján, a foci- (amerikai foci-) csapatok visszatérésével egyidejűleg, óriási csinnadratta közepette kerül megrendezésre a középiskolák és főiskolák/egyetemek kampuszain és azok városaiban. Az eredeti tradíció szerint a "véndiákok" hazatérő focicsapata előtt tisztelgett így az egykori iskolájuk. Idővel csupán a régi diákok visszalátogatását üdvözölte a sport- és kulturális rendezvényekkel tarkított, nagy visszhangú eseménnyel az intézmény és annak minden "lakója". Mára, legfőképpen az időzítés miatt, újra szorosan kötődik a futballszezon zárásához a parádé, ahol bált rendeznek, királyt és királynőt is választanak, a szezon alatt elszakadt szerelmek újraölelhetik egymást. Ebből az iskolás évek alatt néhányszor megismétlődő eseményből legalább egy biztosan emlékezetes marad minden amerikai számára egy életen át. Kinek ezért, kinek azért.

Nos, a mi hazatérésünk a többhetes balatoni nyaralásból kevésbé volt konfettis és dobpergéssel teli, ugyanakkor fogadott egy kongó hűtőszekrény, egy jelentősen megtizedelt állományú fagyasztó és egy szokatlanul rendezett lakás. Az éhségjelzés, persze, a legkisebbnél jött menetrendszerűen, és mivel minket nem várt itthon sem ünnepi parádé, sem terülj-terülj, így a mi hazatérési fiesztánk egy kicsit másképp nézett ki, mint az amerikai iskolásoké.

ASZALT ÁFONYÁS CSÍPŐS CSICSERIBORSÓ-SALÁTA KECSKESAJTOS PITÁVAL

Mivel az elutazásunk előtt cél volt a romlandó készletet felélni - ami a nem romlandó koptatásával is jár -, nem sok esélyem maradt a variálásra, adott volt az állandókkal való kombinálás. Hogy miért nem jut ilyenkor sem eszembe rendelni? Az időfaktor rá a magyarázat. Kinyitottam hát a spájznak csúfolt szekrényünket, és felmértem a lehetőségeimet: néhány doboz csicseriborsókonzerv, paradicsomkonzerv, tészták, rizsek, szárított gomák, stb., a fagyasztóban két pita, a zöldfűszereim, néhány zacskó fagyasztott zöldséggel és gyümölccsel a biopiacról, a hűtőben a megbontott zacskó magok, aszaltgyümölcsök, kapribogyó, zölddió, szárított paradicsom, ajóka, tahini, rákpaszta, pesztó, tamarind, fűszerpaszták és társai, egy bontatlan kecskesajt és egy árva lime... a kosárban dió, vörös- és lilahagyma, fokhagyma... meg a tonna szárított fűszer a falon, a tűzhely mellett az olajak, ecetek. A kényszer nagy úr, én pedig a diákéveim alatt némi kreativitással megáldva megtanultam minimálkészletből alkotni. Most is kezdett összeállni a kép egy lilahagymás-ecetes csicseriborsó-zöldbab saláta formájában chilivel, lime-mal, szárított áfonyával kecskesajtos forró pitán tálalva. Ez készült nekem. Lola csak egy egyszerű hummuszt kért.

Hozzávalók

1 doboz csicseriborsó konzerv (mindig tartok egy pár dobozzal itthon)

1 marék zöldbab (ha van friss, az az igazi, nekem pont egy marék fagyasztott volt)

1 lilahagyma (a krumpli, a citrom, a vörös- és foghagyma mellett az abszolút alapkészlet a tárolókosárban)

4ek olívaolaj

1kk fehérborecet

1ek kapribogyó (ebből is van néhány üveg felhalmozva)

1 savanyított zölddió (én a Culinarisban vettem, de el is hagyható)

1 friss piros chilipaprika (a fagyasztóban tárolom, így bármikor hozzáférhető és nem penészedik meg)

3 gerezd fokhagyma

1 lime leve és héja

2ek halszósz vagy szójaszósz (nálam ez is ott áll az olajas és ecetes üvegek mellett, mert keletit is sokat szoktam főzni)

1 marék aszalt vörösáfonya

1ek snidling

frissen őrölt bors

körítésnek kenhető kecskesajt és pita

A babot egy párolóedényben felteszem, és forrásponttól számítva vízgőz fölött 5 perc alatt roppanósra párolom. A pitát kiveszem a fagyasztóból és így, fagyosan a vasserpenyőmre teszem, aminek max lángon alágyújtok. A csicseriborsót lecsöpögtetem, és egy nagy keverőtálba borítom. A lilahagymát félbe vágom, majd vékonyan felszeletelem, és a borsóhoz keverem. A kapribogyót és a zölddiót  péppé darabolom, a chilipaprikát kimagozom, és apró kockákra vágom. Az öntethez az olajat az ecettel, a pépes kapribogyóval és zölddióval, valamint az apróra vágott chilivel elkeverem, belefacsarom a lime levét, belereszelem a héját és a fokhagymát, hozzáadom a hal- vagy szójaszószt, a snidlinget, végül borsot őrlök bele. Ennyi idő alatt a zöldbab is elkészült. Míg a salátát összeállítom, fordítok egyet a pitán, és elzárom alatta a lángot (a vasserpenyő még sokáig tartja a hőt). A hagymás csicseriborsóhoz hozzáteszem a zöldbabot és az aszalt áfonyát, az öntetből ízlés szerint kanalazok hozzá, és alaposan összeforgatom. A pitát egy tányérra teszem, megkenem kecskesajttal, és ráhalmozom a salátát. De ha zsebes pitám van, a salátával meg is tölthetem. Melegen fogyasztom egy kevés lime-mal még megöntözve.

Nekem megért egy misét.

Éva