Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in créme fraiche (5)

péntek
jún.012012

Guacamole brokkoliból

Az étel neve, ezáltal maga a cím is némi kényszer eredménye; egyszerűen nem tudom, hogy nevezzem ezt az ételt. Brokkolikrém? Ahhoz túl nyers és friss. Brokkolipesztó? A brokkoli nem zöldfűszer, félrevezető. Maradt a guacamole, de ez is sántít. Paté? Purée? Mindegy, finom.

Ismét a maradékok kreatív felhasználása jegyében született ez a recept - fáradt brokkoli a hűtőben.

GUACAMOLE BROCCOLIBÓL

kell hozzá

egy brokkoli

1-2 gerezd fokhagyma

egy csokor petrezselyemzöld

egy friss chili (magok, erek nélkül)

pár evőkanál olívaolaj

pár evőkanál tejföl vagy crème fraîche

egy evőkanál pörkölt törökmogyoró

A brokkolit rózsáira szedve blansírozd, azaz lobogó vízben főzd pár percig, majd dobd hideg, jeges vízbe. Én levágtam a keményebb szárrészeket, de rajta hagyhatod. Dobd robotgépbe az összes hozzávalót, sózd, borsod. Pürésít, kóstol, majszol.

Ádám

kedd
máj.172011

Sajtban sajt

Jamie Oliver egy zseni. Ehhez nem fér kétség. Egy self-made (azaz önmagát megcsinált) zseni. Egy csúnyácska, selypítős, pösze, diszlexiás fiú, akiről egy átlag ember gyerekkorában azt gondolhatta, hogy nem túl szerencsés csillagzat alatt született szegényke. A halmozott "fogyatékossággal" szemben viszont Jamie elképesztő kreativitása, innovatitása, ambiciói, agilitása, sokoldalúsága már korán megmutatkozott, ahogy az is, hogy van stílusa. Ez pedig a többi mellett átütően fontos. Az ő példája is azt bizonyítja nekem, hogy nem az számít, hogy milyen a külsőnk, mennyire vagyunk okosak, vagy épp beszéd vagy testi hiábásak, sokkal inkább az, hogy mennyire vagyunk rátermettek és egyediek. A kreatív ember ambíciókkal megáldva nagyon sokra viheti, míg az okosság, a tanultság nem feltétlen garancia a boldogulásra. Ezért törekszünk mi is szülőként arra, hogy feltérképezzük a saját gyermekünk képességeit, erősítsük abban, amiben sikerélménye van, és ne erőltessünk rá olyat, amivel kudarcra ítéljük, ugyanakkor mindig minden körülmények között olyan impulzusoknak tegyük ki, ami fejleszti az önálóságát, a kreativitását, a tenni akarását. Emellett az sem baj, ha nem olvad bele a nagy átlagba, ha kicsit más, mint a többi. Mindegy, hogy üvegfúvó lesz belőle vagy atomfizikus, a lényeg, hogy legyen egyedi, kreatív és megvalósító. Így kiemelkedőt hozhat létre bármilyen területen, ami pedig vissza fog hatni az önértékelésére, és katalizátorként működhet az életében. Én nem azért drukkolok, hogy a lányom sokdiplomás legyen - persze az is nagy büszkeség, de ennél fontosabb, hogy beszéljen nyelveket, hogy az országhatárok ne korlátozzák az  önmegvalósításban -, hanem hogy azt csinálhassa majd, amit szeret, és azzal olyan eredményeket érjen el, amivel ő maga is elégedett lehet, egyéb tényzőkkel kiegészítve, mint szerető család, egészég, biztonság, pedig végeredményben boldog. Talán pont, mint Jamie.

PIKÁNS TEJFÖLÖS MOZZARELLA A LA JAMIE

...Ő maga is úgy vezette föl ezt a receptjét, hogy nyilván fura, hogy sajtban (tulajdonképpen a tejföl is sajt) pácol sajtot, de a végtermék magáért beszél mind ízre, mind látványra.

hozzávalók

2 (bivaly)mozzarella

400g tejföl/créme fraiche

2ek olívaolaj

1/2 citrom leve és héja

1 marék friss majoránna

1 friss piros chilipaprika

tálaláshoz friss kenyér, fokhagymazöldsaláta és paradicsom igény szerint

Attól függően, hogy azonnali fogyasztásra készítem, vagy elteszem, előkészítek egy nagy tálat vagy egy csatos üveget és egy keverőtálat. A leírást aszerint folytatom, mintha rögtön tálalnám a salátát. 

A mozzarellát félcentis szeletekre vágom, és elrendezem a tálon úgy, hogy ne fedjék egymást. A tejfölt a dobozban alaposan elkeverem, hogy jó krémes legyen, rákanalazom a sajtszeletekre, és egyenletesen szétterítem a tál felszínén. Ha nincs olajadagoló fej az üvegemen, a tenyerembe öntök egy evőkanálnyi olívaolajat, és hanyagul végigcsöpögtetem vele a tejfölt, majd ezt ismétlem. A citromról egy krumplihámozóval levágom sávokban a héját, ha marad a héjban fehér rész, azt kikanyarítom egy késsel, és a levágott héjdarabokat milliméter vékony csíkokra vágom. A citrom levét szintén ráfacsarom a tejfölre, a citromhéjcsíkokkal beszórom a tálat. A majoránna leveleit lecsipkedem, azt is elosztom a tejföl felszínén. Végül a chilit kettévágom, kimagozom, szintén nagyon vékonyra felcsíkozom, és azzal is megszórom a salátámat. Azonnal is fogyaszthatom (egy egyszerű ebédnek/vacsorának is isteni), de egy-két órát, ha áll a hűtőben esetleg vendégváró előételként, az sem árt neki. Tálaláskor szárított paradicsomos vagy hagymás ciabattát kínálok hozzá pirítva, esetleg fokhagymával bedörzsölve. Zöldsaláta és friss paradicsom is jól illik hozzá, akárcsak egy pohár finom fehérbor. Az én párom megőrül érte. A chilitől sem kell megijedni, mivel ki van magozva - a lányom is kétpofára tömi.

Amennyiben érlelni akarom a mozzarellát az üvegben, úgy nem szeletelem, hanem durván összetépkedem a sajtot, és a tálaláshoz hasonlóan előkészített fűszerekkel (ha a citrommal nem akarok szöszmötölni, reszelhetem is a héját például) és a tejföllel csak összekeverem, beletömködöm az egészet üvegbe, lezárom, tálaláskor pedig pirítósra halmozva két-két szelet paradicsommal koronázom. 

Mondom, hogy Jamie egy zseni!

Éva

péntek
máj.062011

Villám villantós

Ennek a levesnek a gondolata már korábban megfogant bennem, de még sosem jutottam el odáig, hogy el is készítetsem. Mint azt már bizonyára tudod, kedves Olvasó, nálam a konyhai ténykedésben három elsődleges szempont van: legyen egészséges, legyen ínyenc és pofon egyszerű. Ilyen kajaötletből pedig több születik, mint a pepecselős, túlgondolt, túlkomplikált változatból. Ez a leves kb. 10 perc alatt van meg főzésidővel együtt, és a vendégeid - ha nekik csinálod - tutira körberajongnak majd érte mind az íze, mind a különlegessége miatt.

KÉKSAJTLEVES MÉZBEN KARAMELLIZÁLT FÜGENYÁRSSAL

hozzávalók

1/4 kocka vaj

1 nagy fej vöröshagyma vagy 1 szál póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

1dl fehérbor

20dkg penészes sajt (gorgonzola dolcéval a legfinomabb, de a hiperekben kapható kéksajtok bármelyike is megteszi)

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

10dkg créme fraiche/joghurt

1tk méz

1/2 szerecsendió

1/2tk borsikafű (elhagyható, de lehet még fokozni az élvezeteket egy kis őrölt mustármaggal és gyömbérrel is, aki szeretné)

frissen őrölt bors

6db friss füge

2ek méz

1 (diós) ciabatta

Négy helyen fogok egyszerre dolgozni a gyorsaság kedvéért: kenyérpirító, vízforraló, egyik főzőplatni, másik főzőplatni.

A kenyeret felszeletelem, majd 1 liter vizet fölteszek forrni. Az egyik platnin a vajat egy főzőedényben felhevítem, közben a hagymát és a fokhagymát felaprítom, majd hozzáadom a vajhoz, és alacsony lángon megdinsztelem, végül felöntöm a borral. A másik platnin a mézet melegítem, miközben ketté vágom a megmosott fügéket, amiket aztán vágott felükkel lefelé beleteszem a mézbe, és hagyom 2 perc alatt megkaramellizálódni. Ezalatt a sajtot hozzámorzsolom a megdinsztelt hagymákhoz, és felöntöm a vízzel, amiben előzetesen feloldottam a két leveskockát. Az egészet egy habverővel csomómentesre elkeverem. Piríthatom is a kenyereket, mert már csak a fűszerezés van hátra. A szerecsendiót belereszelem a levesbe, ízlés szerint borsozom (sózni nem szükséges, mert a sajt és az alaplé is elég sós), belekeverem a mézet és a créme fraiche-t, végül meghintem a borsikafűvel, ha akarom, persze - tálalhatom is. A fügéket hármasával nyársra húzom, tányéronként kínálok egy-egy nyársat és pirítóst a leves mellé. Aki bátor szeleteljen hozzá kevés zöld chilit.

Szép hétvégét!

Éva

Ui.: Kisgyerekeknek és kismamáknak nem ajánlott - így ezt most én is csak megfőztem, és nézem, ahogy mások megeszik. :)

kedd
máj.032011

Ennek a fele se...

Ennek a fele se tréfa, mert a fele se fogyott el. Mármint a sóskának. Csináltam már belőle grill bárány mellé salátát paradicsommal, töltöttem canneloniba lazacos ricottával keverve, rittyentettem vele tonhalsalátát pitába tömve, csőben sütöttem burgonyával hal mellé, most pedig ezzel álltam elő:

SÓSKÁS-FETÁS BULGURRAL TÖLTÖTT KARALÁBÉ KAFFIR LIME-OS, KAPROS KARALÁBÉMÁRTÁSBAN

...és még mindig megvan a fele. Ha elzárnának a világtól, és semmi más dolgom nem lenne, csak agyalni és alkotni, sem végeznék ennyi sóskával egy hét alatt sem. Lefagyasztani nem tudom, mert nincs helyem, lepárolva eltenni nem szeretném, úgyhogy mit van mit tenni: áradnak továbbra is a sóskareceptek.

hozzávalók

A töltelékhez

10dkg nayszemű bulgur

10dkg friss sóskalevél

2 szál újhagyma

15dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

A karalábémártáshoz

1/4 kocka vaj

4 szál újhagyma

4 nagy fej karalábé + egynek a levelei

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

6 kaffir lime levél

1 marék friss vagy fagyasztott kapor

1 doboz créme fraiche/tejföl/joghurt/kefír

díszítéshez tökmagolaj

A karalábékat megfosztom a leveleitől. Egyet félreteszek a mártásnak, a többit eltehetem tölteni (ld. pl. ennél a thai ihletésű receptnél - holnap meg is csinálom). A karalábéfejeket megmosom, meghámozom, az alján talpat vágok nekik, egy dinnyekanállal pedig kivájom a belsejüket.

A vajat egy magas falú edényben alacsony lángon megolvasztom. Amíg hevül, az újhagymákat megmosom, hosszában ketté vágom, felszeletelem, majd hozzáadom a vajhoz, és megdinsztelem. Ezután beleforgatom a kivájt karalábédarabokat, és hagyom kicsit párolódni. Közben elkészítem a tölteléket.

Ehhez felforralok 1l vizet, a sóskaleveleket megmosom, és egy szitába téve a víz felével leforrázom őket, a másik felét a bulgurra öntöm, hadd ázzon. Alaposan lecsöpögtetem a leveleket, és szárastól felaprítom. Az újhagymákat hosszában négyfelé vágom, szintén felaprítom, és egy keverőtálba küldöm a sóskával együtt. A zöldekbe belemorzsolom a fetát, hozzáreszelem a gerezd fokhagymát, majd amikor a bulgur megpuhult, leszűröm, és hozzáforgatom a töltelék többi részéhez, borsozom (só nem szükséges, mert a feta elég sós). Az egészet alaposan elkeverem, és betöltöm a karalábékat, amiket aztán a főzőedényben lévő hagymás karalábédarabokra ültetek. Újabb liter vizet forralok, feloldom benne a két leveskockát, és felöntöm vele a karalábét annyira, hogy a darabokat ellepje, de a töltött egész karfioloknak legfeljebb csak a háromnegyedéig érjen. A mártásba beledobálom a lime leveleket, az egészet lefedem, és 40 percig a legalacsonyabb lángon párolom.

A főzés végefelé a karalábéleveleket felcsíkozom, a kaprot felaprítom. Egy kés hegyével tesztelem, hogy a töltött karalábék kellően megpuhultak: nem szabad, hogy szétfőjenek, de nyersen sem jók - csak épp, hogy puhák legyenek. Ha elkészültek, kiemelem őket a tányérokra (mélytányérokat javaslok), és befejezem a mártást. A kaffir lime leveleket kiveszem, a karalábélevél-csíkokat és a kaprot beledobom a mártásba, és egy botmixer segítségével összepürésítem. Végül hozzákeverem a mártáshoz a créme fraiche-t/joghurtot/kefírt/tejfölt - amelyikhez kedvem van, vagy épp van otthon -, és igény szerint borsozom. (Sózni megint nem kell, mert az alaplé elég sós.) A mártásból merek a karalábék köré, és pár csepp tökmagolajjal megdíszítem a kompozíciót. (Ha most így belegondolok, talán kevés felaprított tökmag vagy fenyőmag is jól passzolt volna a töltelékbe... legközelebb.)

Ahhoz képest, hogy életem első karalábéalkotását csináltam meg, kimondottan jól sikerült. Ahogy a mi Elviránk mondta: igazi könnyed, friss, kellemes, tavaszias ízvilág.

Jó étvágyat hozzá!

Éva

kedd
nov.232010

Borúra derű

Ma reggel, mikor kinéztem az ablakon, örömmel konstatáltam, hogy a tegnapi borongós idő után ma megint kiderült. A reggeli fejtörés közben, hogy t.i. ma mivel indítsam útjára a Mayokat, ezen derült égből jövő villámcsapásként ért a felismerés, hogy hiszen a hűtőmben ül egy szép termetű avokádó. Az ég mellett az arcom is felderült, mert az már rég kiderült, hogy nem csak én, de a család is rajong érte, így a guacamole (ejtsd: gvákámóle), a hideg avokádókrémleves és egyéb avokádós ételek az én legnagyobb örömömre gyakori szereplői lehetnek az étkezéseinknek.

A ma reggelünk is vele indult. Csak az a kár, hogy a mindennemű, fent említett derűsorozattal szemben az aktuális fotóalanyomra nem hatott a derítés, teljesen immunis maradt rá. Hiába a zsonglőrködés mezítlábasan, egy szál pizsamában a párfokos teraszon a megszokott eszközökkel, nem seikerült "jó fényben feltűntetnem" a modellemet. Az egyszerűen megmakacsolta magát, és minél több kockát készítettem róla, annál jobban ellenállt. Maradt az utómunka - de az sem dobott nagyot a végeredményen. Nos, ez lett. Ez van. 

GUACAMOLE

Amit az avokádóról tudni érdemes, azt már itt leírtam, mindenesetre nem lehet elégszer elmondani, hogy - pláne a lenti formában, nyers ételként hagymával, citrommal benne - mennyire egészséges, milyen hihetetlenül jótékonyan hat a szervezetünk védekezőképességére, ha rendszeresen fogyasztjuk.

hozzávalók

1 érett avokádó

10dkg créme fresh/sajtkrém/joghurt - paleósok házi majonézzel helyettesítsék

1/4 lime leve

pici méz/nyírfacukor, ha nem elég édes az avokádó

1 kis fej lilahagyma

1 gerezd fokhagyma (elhagyható)

1 paradicsom (elhagyható)

1ek friss korianderzöld (elhagyható)

, frissen őrölt bors

pár csepp tabasco (elhagyható)

Nos, ennek a "mártásnak" kétféle elkészítési módját szoktam alkalmazni, aztán persze van a szállodai harmadik verzió is. 

1. Ha nagyon rohanok, akkor a paradicsom kivételével mindent beledobok a robotgépbe, és összepürésítem. Így egy selmyes, homogén krémet kapok, amibe vagy belekeverem a kimagozott, apró kockákra vágott paradicsomhúst, vagy még azt sem. Mártogatásra kész. (Ma nagyon rohantam, ezért a reggeli ebben a formában került tálalásra néhány zabkréker, extra paradicsom és frissen facsart narancslé társaságában.)

2. Amikor több időm van, akkor minden hozzávalót késsel felkozkázok, és a paradicsomot híján mozsárban összedolgozok mindent. A paradicsomkockákat utólag keverem hozzá. Ez az igazi guacamole: jó darabos, mégis krémes.

3. Ha szállodában vagyok, és van friss avokádó, akkor pár szeletet villával összetörök, és kevés sűrű joghurttal, sóval, borssal, aprított lilahagymával és citromlével egy tálkában elkeverek, kenem is kenyérre. (Volt olyan nyaralásunk, ahol egy teljes héten át ezt reggeliztem. Mmmmmm!)

A guacamolét kenhetjük simán pirítósra reggeli vagy uzsonna gyanánt, kínálhatjuk vendégváróként jó minőségű taco chips-szel, a mexikói ételek mellé pedig elengedhetetlen.

Nagy ötlet még, amit Dániában járva bő tíz éve egy kaszkadőr berátomtól lestem el, akit a társasága csak "Salad master"-ként tartott számon, így ő felelt mindenkor a saláták elkészítéséért: egy tálban avokádót krémes, érett sajttal, fűszerekkel és olívaolajal kevert el, ezt forgatta össze a salátalevelekkel. Mennyei volt.

Ez is csak at bizonyítja, az avokádó egy sokoldalú kezes bárány: érdemes vele kísérletezni.

Éva