Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in canneloni (4)

szerda
aug.072013

Újratöltve

Valaha szerettem a magyar konyhát. Hogyne szerettem volna, hisz nem is ismertem mást. Aztán kiszerettem belőle: kiábrándítottak a magyar vendéglátás állítólagos "szakijai", akik a minőség helyett a mennyiséget, az ötletes helyett a fantáziátlant, a változatos helyett az unalamast tolták (tolják) évtizeden át (óta). Aztán jött a változás tornádója, és a magyar kulinária új erőre kapott, soha nem látott magasságokba repítve az ételeket, a konyha, ezzel együtt a szakma becsületét, nem utolsó sorban pedig a műkedvelő közönséget. Nincs is, amit jobban szeretnék ma nála: az újragondolt magyar konyhánál. A klasszikusokkal való kísérlezés szele engem is megcsapott, így nem lehet talán csodálkozni, hogy mikor az én drágám azt mondta, úgy enne egy túrós csuszát, ezzel sikerült előrukkolnom:

TÚRÓS CSUSZA CANNELONI SÜLT HAGYMÁVAL ÉS KOLBÁSZPÖRCÖKKEL 

hozzávalók

300g morzsás túró

100+200g tejföl

1tk

10db canneloni

1 hagyma

5-6 szelet kolbász (lehetőleg házi)

A sütőt 180 fokra begyújtom. A túrót és 100g tejfölt robotgépben a só felével krémesre eldolgozok, a masszával megtöltöm a cannelonikat, és egy tűzálló tálban elrendezem őket. A maradék tejfölt a maradék sóval alaposan elkeverem, majd elosztom a cannelonik tetején. Sütőben 40-50 perc alatt készre sütöm. A kolbászokat meghámozom, félcentisre felkockázom, majd a kolbászkockákat egy felhevített serpenyőben pár perc alatt ropogósra sütöm, kilapátolom, lecsöpögtetem. A hagymát félbe vágom, felszeletelem, és a kisült kolbászzsíron megfuttatom, majd szintén kiemelem, lecsöpögtetem. Amikor a canneloni elkészült, a ropogós kolbászkockákkal és hagymakarikákkal megszórom a tálat, a maradék kolbászzsírral meglocsolom a művemet. Vegáknak kolbász nélkül ajánlom.

Jó étvágyat hozzá!

Éva

kedd
dec.132011

Pumpkin craze

Miért angol címet adok ennek a posztnak? Mert már tökre félek, hogy tökre unod, kedves Olvasó, a tök szót leírva látni ilyen tök sokszor... Tök mindegy. A tök tök jó, mert tök változatosan elkészíthető, tök egészséges és tök finom hozzávaló. Persze, hogy tökre nem tudok lekattanni róla. Akkor még egy tökös tésztaétel a korábbi lasagnén és tagliatellén túl, ami ugyan nem pont az ünnepi asztalra való, de a készülődés során a dolgos háziasszonynak/-úrnak nap közben is ennie kell valamit, ami könnyen elkészíthető, finom, egészséges, és szinten tartja az energiákat... szükségünk lesz rá.

SÜTŐTÖKÖS-RICOTTÁS CANNELONI BESAMELLEL CSŐBEN SÜTVE

hozzávalók

4 friss lasagna-lap (én spenótosat használtam) vagy canneloni

a töltelékhez

1ek olívaolaj

1ek vaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

1/2kg ricotta túró

1tk friss/fagyasztott zsálya

, frissen őrölt bors

a besamelhez

2ek vaj

1ek t.k. liszt

2dl zab-/kókusz-/ vagy igény szerint tehéntej

20dkg reszelt érlelt sajt (én Goudát használtam)

, frissen őrölt bors

1/4 szerecsendió frissen reszelve

A sütőt 180 fokra beizzítom. 

A zsiradékot közepes lángon megolvasztom. Amíg hevül, megtisztítom a hagymát és a fokhagymát, előbbit felkockázom, utóbbit zúzom, és az olaj-vaj keverékéhez adom, pár perc alatt alkalmankénti keverés mellett megfonnyasztom vigyázva, hogy oda ne égjen. Idő közben a tököt meghámozom, kimagozom, és falatnyi kockákra vágom, majd a hagymákhoz adom fél decil vízzel, és az egészet jó összeforgatom. Az edényt lefedem, a tartalmát pedig addig párolom, amíg a tök meg nem puhul (kb. 8-10 perc a kockák méretétől függően). Amíg a tök párolódik, elkészítem a besamelt. Ehhez a vajat megolvasztom, hozzáadom a lisztet, egy percnyi keverés után felöntöm a tejjel. A mártást sűrűsödésig keverem, majd két marék kivtelével hozzáadom a sajtot lereszelve, fűszerezem és alaposan elkeverem. Ha a tök kész, elzárom alatta a gázt, és egy villával összetöröm a tökhúst. A rusztikus püréhez hozzákeverem a ricottát, a felaprított zsályát, sózom, borsozom. A lasagna-lapokat félbe vágom, hogy négyzeteket kapjak. A tésztalapokon hosszában elosztok 1-1 nagy kanál tölteléket, feltekerem, és lerétegezem egy hőálló tálban. Az így kapott cannelonik tetején elosztom a besamelt, megszórom a maradék sajttal, és 25-30 percre beteszem a sütőbe.

Jó étvágyat hozzá!

hétfő
máj.022011

Tavaszi megújulás

Egy gasztroblogger életét nemcsak hogy ellehetetleníti egy jó kamera hiánya (az enyém teljesen gallyra ment), de érdekes módon a főzőkedve is alábbhagy, hisz vérzik a szíve, hogy nem tudja megörökíteni és megosztani az újabb és újabb hasznosnak gondolt találmányait. Ez történt velem... illetve még valami. Kiderült, hogy várandós vagyok a második babánkkal. HATALMAS BOLDOGSÁG!!!!!!! Persze az örömbe az elején némi üröm is vegyül, ha az ember lánya naphosszat émelyeg, enerváltan tántorog, ráadásul minden kiesik a kezéből. A napi főzések persze nem maradtak, nem maradhattak el, de szigorúan a jól bevált, párpcerces kedvencekre korlátozódtak. Annak is örültem, ha két hányingerhullám között egyáltalán meleget tudtam varázsolni az asztalra esténként és sikerült reggelivel is bekínálnom a kis családot - a kreatív alkotóműhely működtetésére egyszerűen nem volt energiám.

Így az első trimeszteren túl valamivel jobb állapotban, egy kölcsöngéppel az egyik bloggertárstól és egy kölcsönaksival a másiktól, plusz a lassan beérő első szabadföldi friss termények bűvöletében, mondhatni a tavaszi megújulás jegyében, teljes harmóniában a természettel újra erőre kaptam. Ennek keretében nekiláttam kifundálni, hogy mit kezdhetnék a párom szüleitől kapott óriási zsák sóskával. Hisz nem is szeretem. Sőt, gyűlölöm. Az egyetlen zöldség, amit nem tudok legyűrni... legalábbis azon az egy szál elkészítési módon, ahogy azt a hagyományos házias magyar konyhából ismerem: savanyú-édes püréként. (Áááááá... ki is rázott a hideg, hogy rágondoltam.) Ha jól számolok, sóska legalább 25 éve nem ért a számhoz, pedig ahogy hallottam, nyersen isteni savanyú - nem is értem, miért nem szántam rá még magam, hogy megkóstoljam, mikor a savanyúért rajongok. Így hát amikor a legutóbbi látogatásunk alkalmával a párom mamája felkínálta a kertjükben frissen termett, permetmentes sóskát, vettem egy nagy levegőt, és egy életem, egy halálom alapon úgy döntöttem, nekiszaladok. Bólintottam hát egy nagyot, szépen megköszöntem a pakkot, és egész Békéscsabáig meg sem álltam vele. 360km és majd 4 órás út (aznap összesen 6) után sem - vagy tán épp azért nem - volt halvány fogalmam még, hogy mit fogok kezdeni azzal a halom idegen zöld levéllel, hogyan indul majd a barátkozásunk, de valahogy éreztem, hogy megköttetik. Az első ihlet a báránygrillezéskor talált rám: amikor a szokásos paradicsom-hagyma-olíva olaj-citrom standard salátámat készítettem elő, bevillant a gondolat, hogy mi volna, ha a citrom helyett vagy kevesebb citrom mellett egy nagy halom friss sóskát csíkoznék a salátába. Kevés rukolát is hozzákevertem a végeredményhez, ami így egyszerűen maga volt a friss tavaszi tökély a faszenes báránybordák mellé. A zacskóban majdhogynem még így is több sóska volt, mint mikor felbontottam. Erre jött a pár nappal ezelőtti vacsoragondolat, hogy a gyermekkel is megszerettessem ezt a valóban finom, csupa egészség levelet. (Úgy tűnik, a próbálkozás igen jól sikerült: a kölök két különböző alkalommal kb. 5 perces részidőkkel tömött magába egy-egy komplett felnőtt adagot.) Ezzel az újabb akcióval egy fokkal megint apadt ugyan a készlet, de még maradt bőven alapanyag a további ötletgyártáshoz.

LAZACOS-SÓSKÁS RICOTTÁVAL TÖLTÖTT CANNELONI PARADICSOMOS SAJTMÁRTÁSBAN

És hogy miért örül a szervezetünk is annak, ha sóskát eszünk? Mert tele van C-vitaminnal, ásványi sókkal, mésszel, foszforral, vassal, remek immunerősítő, vizelethajtó és vértisztító hatású. (Lehet, hogy nem véletlen, hogy pont várandósan tört meg nálam a jég?) Savanykás ízét a C-vitamin mellett oxálsav tartalmának is köszönheti, emiatt azonban nem ajánlott a növény túlzott fogyasztása, mert hosszú távon elősegítheti a vese- és húgyhógyagkő képződését.

hozzávalók

12db friss lasagnelap (spenótos vagy sima) vagy 20db száraz canneloni

A töltelékhez

1/4 vaj

2 gerezd fokhagyma

1/2kg sóska

1tk

1/4kg nyers lazac

1/2kg ricotta

2 gerezd fokhagyma

1tk

1/4 szerecsendió

1 marék friss bazsalikom

frissen őrölt bors

A sajtmártáshoz

1 doboz darabolt paradicsomkonzerv

1/4 kg mascarpone

40g szardellafilé

1 marék capribogyó (elhagyható)

1 marék friss bazsalikom

1/2-1/2tk szárított borsikafű és oregánó

1tk

1db (200g) mozzarella

10dkg parmezán

A töltelékhez a vajat egy serpenyőben felhevítem, belereszelem a 2 gerezd fokhagymát. A sóskát szárastól alaposan megmosom, durván összedarabolom, és kevés só valamint frissen őrölt bors kíséretében hozzáforgatom a fokhagymás vajhoz. A sóskának a spenóttal szemben van egy olyan áldatlan tulajdonsága, hogy a gyönyörű friss zöld színét hő hatására szinte azonnal elveszti, és egy khakibe hajó, málós maszlag lesz belőle. Nem túl szép, de ha már odáig eljutottunk, hogy nekivágunk a sóskaevésnek, ezen nem akadunk fönn. 

Amíg a levelek párolódnak, a töltelék többi hozzávalóját robotgépben pépesítem. Amint a sóska kész, azt is pürésítem, és egyenletesen hozzádolgozom a lazacos ricottakrémhez.

A mártáshoz a szardellát és a kapribogyót szinte krémesre felaprítom, a fokhagymát lereszelem a bazsalikomot feldarabolom, és a mozzarella illetve a parmezán kivételével a többi hozzávalóval összedolgozom.

A sütőt ezen a ponton 180 fokra beizzítom. A mártás egy harmadát egy szögletes tűzálló tál aljában szétterítem. Ha lasagnelapokkal dolgozom, azokat harmadba vágom, egy-egy nagy kanál ricottakrémmel betöltöm majd föltekerem őket, és egy rétegben lerakom. (A cannelonit simán megtöltöm - egy zsákkal könnyebb -, szintén lerétegzem.) Az első réteg tetejére terítem a mártás következő harmadát, majd egy újabb réteg töltött tészta következik. Végül a maradék mártásba belereszelem a parmezánt és a mozzarellát (ha az utóbbi túl puha, bele is tépkedhetem cafatokban), és ezzel zárom a rakottasomat.

A sütőben 40 percig hagyom összeérni az ízeket.

...És igen: a sóska két nekifutás után már a kedvencek közé küzdötte föl magát! Micsoda teljesítmény ez tőle, és micsoda megújulás tőlem! Érdemes lesz vele... velem tovább kísérletezni.

Éva

Ui: Kóstolás után megjegyzem, hogy apróra darabolt szárított paradicsom akár a töltelékben akár a mártásban remekül kiegészítheti az ízeket. Legközzelebb így próbálom.

hétfő
aug.162010

Van benne hús?

Ez az a kérdés, ami másodikként a "mit főzöl?"-t minden alkalommal követi, miután eldarálom a menüt. Van-e benne hús. A tegnapi felsorolás - chilis-citromos hideg avokádókrémleves párolt cukkínikrutonokkal és mentával, csőben sült spenótos cannelloni pikáns chilis-narancsos besamellel és fűszeres Marsala borban párolt szilvával és cigánymeggyel készült jalousie - hallatán felcsendült ismét a szokásos kérdés. A válaszom pedig rém egyszerű volt: nincs. A drágám egy szájhúzással nyugtázta az erre a menüsorra (is) vonatkozó nyilvánvalóan megváltoztathatatlant, mondhatni beletörődött. Aztán befordult a kanapén, és a következő egy órát csendesen átszunyókálta.

Mikor felébredt, nekiesett a kétszemélyes adag tészta rá eső felének, és a végén csak annyit mondott: "Ez baszott finom volt!" Nos, akkor ma is megérte.

CSŐBEN SÜLT SPENÓTOS CANNELLONI PIKÁNS CHILIS-NARANCSOS BESAMELLEL

Hozzávalók

16 cannelloni

1kg spenót

10dkg vaj

5 gerezd fokhagyma

, frissen őrölt bors

1 narancs

10 szál sáfrány

2dl tej

2ek teljeskiőrlésű liszt

1dl száraz fehérbor

1kk őrölt chilipaprika vagy cayenne bors

30dkg Gruyére vagy Ementali sajt

A tejet a sáfránnyal egy kis edényben felforralom, majd levéve a tűzről hagyom állni, hogy a sáfrány kiengedje a szép sárga színét és a lágy ízét.

A spenótot megmosom, lecsöpögtetem, a fokhagymákat meghámozom. Egy nagy edényben megolvasztom a vaj egyharmadát, a fokhagymákból két gerezdet belereszelek, 1 percig pirítom, majd hozzáadom a spenótot (igen, szárastól). Jól összeforgatom a fokhagymás vajjal, sózóm, borsozom, és pár perc alatt csak annyira párolom puhára a leveleket, hogy a szárak még roppanjanak. Ez az én "al dente" spenótfőzési technikám. :) A spenótot jól kinyomkodom egy szűrő segítségével, hogy ne maradjon benne fölösleges nedvesség, és hozzákeverem a narancs reszelt héját. Kis nudlikat formálva megtöltöm vele a cannelonikat és egy hőálló tálba lerétegezem. A sütőt el is kezdhetem ezen a ponton felfűteni 180 fokra.

Most jön a pikáns, sajtos, fűszeres besamel, az egész kaja lelke! 

A sajtot nagylyukú reszelőn átküldöm. A maradék vajat felforrósítom, a többi fokhagymát belereszelem, és picit megfuttatom. A fokhagymás vajhoz egy habverővel hozzákeverem a lisztet, és lepirítom. A tüzet elzárom az edény alatt. A fokhagymás rántáshoz fokozatosan hozzákeverem a habverővel a sáfrányos tejet, a narancs kifacsart levét és a bort, majd visszateszem a tűzre, és állandó keverés mellett besűrítem. Végül hozzádolgozom a sajtot két evőkanálnyi kivételével, sózom, borsozom, és belekeverem a chilit. A mártással a cannellonikat beborítom, a maradék sajtot elosztom a tetején, és a tálat 35 percre betolom a sütőbe. Forrón tálalom.

Mennyei fogás. Megunahatatlan. Szintén Josceline Dimbleby alkotása.

Éva