Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in babér (11)

kedd
aug.302016

Jelentés a Balaton-partról

Augusztus 30-át írunk, egy nappal járunk a naptári nyár vége előtt, de még mindig elmondhatjuk, hogy effektív nyár van. Én pedig még mindig a Balaton-parton ülök, egy hajón ringatózva, ahol az egész nyaramat töltöttem a gyerekeimmel valamint a főváros és vízpart között lázasan ingázó párommal. Ezúttal egyedül, belemerülve az aktuális gondolataimba. Bevallom, dacolok. Húzom, ameddig lehet. De nyilván fittyet hány rám meg az ellenállásomra, és feltartóztathatatlanul közeleg az ősz, letartolva a kéket, a zöldet, a forrót, a derűset, hogy ráhúzza egyre deresebb, ködösebb, fakóbb fátylát a tájra. A kikötőben mind gyakrabban hallani reggelente a gondnok gereblyéjének a karcos suhogását, ahogy az elszáradt, lehullott leveleket gyűjti halomba a még rikító gyepről. Ez váltotta le az egy héttel ezelőttig jellemző hangos gyerekzsivajt. A part kiürült. Alig dacol velem valaki a környéken. Nyilván az emberek többsége már vonakodva vagy épp izgatottan, mindenesetre készül, hogy belépjen az újra megnyíló iskolák, óvodák, bölcsödék kapuin kísérve a csemetéit. Én továbbra is itt ülök, és ezt a ponsztot írom a végtelen csendben, ahol tényleg csak a víz hullámzása adja a háttérzajt. Milyen békés is ez...

Nem úgy az elmúlt 2 hónap, ami tele volt kalanddal, baráti találkozókkal, családi kirándulásokkal, dübörgő partikkal, csendes beszélgetésekkel, remek zenei programokkal és gasztrnonómiai élményekkel. Ez utóbbinak csak töredékéért voltam ezúttal magam felelős. Többnyire inkább csak amikor "befogtak". Magamtól ritkábban alkottam ezen a nyáron, akkor is leginkább gyors salátákat, villámregeliket vagy épp sznekkeket a fedélzeten, a Balaton közepén. Ezúttal nagyobb arányban hagyatkoztam az alkalmi vendéglátóink repertoárjára, vagy épp a környék éttermeinek kínálatára. Ezért sem születtek igazán új receptek a nyáron. Tobzódtam a helyi halakban, halászevekben, a nyári gyümölcsökben, zöldségekben: egy házi lecsó Fonyódon, egy bográcsos scampi buzarra Akarattyán, egy bbq oldalas Tihanyban... Körbeettük a Balatont a barátoknál, és sokakat volt alkalmunk nekünk vendégül látni a saját balatoni bázisunkon. 

És ha már a halászlevet említem: itthon nagyjából egyféleképpen jön szembe az éttermi menükön és a hagyományos konyhát művelő házaknál - paprikás halászlé formájában (aztán innentől nyilván van passzírozott és nem passzírozott, harcsából vagy pontyból, tésztával vagy annélkül, korhely vagy nem, de nagyjából ugyanazokon az alapokon nyugszik). Én magam szeretem etéren is a változatosságot, kiváltképp nyáron pedig a frissességet. Halleveket és halat is tartalmazó tartalmas leveseket mutattam már itt a blogon jópárat, ezúttal azonban egy igazán mutatós, színeiben a napsütést, a nyár vidámságát és a szezon könnyedségét idéző variációval készültem, ami talán egy kicsit a segítségünkre is lehet abban, hogy valameddig még kitoljuk a nyarat és együtt dacolhassunk az ősszel.

SÁFRÁNYOS HALLÉ

hozzávalók

2 kb. 30 dekás, könnyen filézhető egész hal (pl. aranydurbincs, pisztráng, )

1l hideg víz

1 üveg száraz fehérbor

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

1 répa

2 zellerszár

1/2 édesköménygumó

2 szem csillagánizs

1ek egész koriandermag

néhány szem egész bors

1 chilipaprika (igény szerint)

1 csipet sáfrány

1 citrom

A halat kifilézem, a filéket sózom, félreteszem, és a halfejet a szálkákkal, a félbevágott hagymával, az egész fokhagymagerezdekkel, az egyik zellerszárral, a megtisztított, felnégyelt répával, az édeskömény felével valamint a csillagánizzsal, korianderrel, bebérral, borssal, sóval együtt a víz és a bor keverékében felteszem főni - magyarul készítek egy alaplevet. Az első forráskor lehabozom a levest, a lángot visszavéve pedig kb. 1 órán át főzöm. Amikor a hallé kb. a kétharmadára redukálódott, leszűröm, visszateszem a tűzre, és a sáfránnyal együtt felforralom. Ízesítem szükség szerint sóval, borssal, kevés citromlevet csorgatok bele. A kész levesben blansírozom a zsülienre vágott zellerszárat és édesköményt (én úgy szoktam, hogy amikor a leves gyakorlatilag kész, elzárom alatta a gázt, és csak akkor dobom bele a gyufaszálra vágott zöldségeket a levesbe, így épp, hogy kap hőkezelést, de még ress marad), majd kiemelem. A forró serpenyőben lepirított, majd felkockázott haszeletekkel együtt mélytányérokba halmozom a zöldeket. A torony köré öntöm a levest, amit végül zellerlevéllel, citromhéjjal, chilivel díszítek. 

Indiánnyarat kívánok, sőt követelek mindannyiunknak!

Éva

csütörtök
márc.242016

Emile Henry lett a legjobb barátom

Nemrégiben kitettem egy "Emile Henry lett a legjobb barátom" posztot a FB oldalamra. Tudniillik teljesen rákaptam a terrinekészítésre, és lassan már Monsieur Henry, a csodás kis tűzpiros terrine-formám meg én többet lógtunk együtt, mint tettem azt bárki mással. Decemberben többízben malacfejet préseltem benne, aztán rakott sertésnyelvet készítettem, most pedig így, Húsvét előtt egy medvehagymapesztós csülökterrine-nek ugrottam neki. Az előnye annak, hogy sertéshússal dolgozunk az, hogy rengeteg kollagén fő ki belőlük, ami szükségtelenné teszi bármilyen extra kötőanyag hozzáadását az ételhez, összerántja a forma tartalmát a természetes zselatin. Feltéve, ha elég ideig főzzük azt a fejet, nyelvet, jelen esetben csülköt a csonttal, porccal, bőrrel. Ez nem csupán a kollagén kinyerése miatt elengedhetetlen, hanem azért is, hogy a húsok át tudják venni a főzőlébe tett zöldségek és fűszerek ízét, és persze, hogy kellőképpen megpuhuljanak. (Nekem sikerült egy korábban parádésra összehozott rakott marhanyelvet egy következő alkalommal elszúrni pont az Apu 70. szülinapján, mert korán levettem a fazekat a tűzről.) A hús- vagy belsőségrakottasoknak maguknak pedig az a nagy előnye, hogy több étkezés során is szerephez juthatnak: hideg reggelikét vagy vacsoraként fogyaszthatók több körben szeletelve, ezentúl vendégváróként vagy épp egy menüsor előételeként is feltálalhatóak egy jó saláta kíséretében.

A csülök, a sonka Húsvétkor minden családi asztal éke. Részemről most kapott egy kis tavaszias szín- és ízbeütést is.

WASABIS MEDVEHAGYMAPESZTÓS CSÜLÖKTERRINE

hozzávalók

a terrine-hez

1 csülök (de sonkából is készíthető)

2 vöröshagyma

1 fej fokhagyma

3 babérlevél

1-1 sárga- és fehérrépa

1 kis darab zeller

5-5 szem borókabogyó, szegfűbors, csillagánizs

3ek

a pesztóhoz

1/2-1/2 csokor medvehagyma és petrezselyem

1ek wasabi

1/2dl olívaolaj

5dkg fenyőmag

só, bors

1 gerezd fokhagyma 

tálaláshoz saláta és retekcsíra vagy hónapos retek

A csülköt felteszem egy kuktában hideg vízben a héjastól félbevágott zöldségekkel valamint a fűszerekkel, és másfél-két óra alatt készre főzöm. Idő közben a pesztó alapanyagait egy robotképben összepürésítem, az így kapott pesztót lefedve hűtőbe teszem. Amikor a csülök megpuhult és már kezelhetőre hűlt, a húst lefejtem a csontról, megszabadulok a rágós inaktól, a hús- és bőrdarabokat pedig durvára tépkedve lerétegzem egy terrine formába, a rétegek közé pesztót kenek, a végeredményt pedig felöntöm annyi leszűrt főzőlével, hogy az kitöltse a hézagokat. Végül a terrine-t lepréselem, teszek rá egy néhezeéket, és egy éjszakára hűtőben hagyom, hogy összeérjen. Tálaláskor salátát és retekcsírát illetve retket kínálok mellé.

Kellemes Húsvétot kívánok!

Éva

kedd
jan.122016

B.Ú.É.K. 2016!

2015. számomra igazán a változások éve volt. A legkevesebb, hogy hirtelen felindulásból hosszú barnából rövid szőkévé alakultam át egy átlagos májusi hétköznapon a család, barátok és ismerősök legnagyobb megdöbbenésére (majd jön a frissített kép - még nekem is szoknom kell, de rajongásig szeretem). A nagyobbik lányom keddről szerdára kiskamasz lett, egy hét alatt olvas el egy háromszáz oldalas regényt, felnőttként argumentál, a kisebbik négyévesen gyorsúszik, betűt vet és arat győzelmet felettünk a konstans érzelemkinyilvánításaival. Mindennap számtalan okot adnak rá, hogy büszkék legyünk rájuk - ebben nincs változás. Mindezek mellett lakhelyet és munkát váltottunk (utóbbit a másik felem), tartósan visszaköltözött a Balaton az életünkbe... éééés a szüleim is nálunk töltötték életünkben először a Szentestét illetve a karácsony első reggelét, ami csodásan sikerült. Óriási mérföldkövek ezek! De az elmúlt időszakban engem ért megannyi nem várt és sokkoló impulzus nyomán rohamléptekben változtam én magam is, formálódott a felfogásom és hozzáállásom dolgokat, embereket, elveket, helyzeteket illetően, amivel egyidőben óriási nagytakarítást végeztem belül és a környezetemben egyaránt. Ezáltal letisztult sokminden: leglalábbis én magam tisztábban látok. Célokat, értékeket, értéktelenségeket, és csak azokat az ambíciókat, energiákat, embereket őrzöm, amiről és akiről azt gondolom, helye van az életemben, érdemes arra, hogy maradjon. Így boldogan, békésen léptem át 2016-ba, immáron könnyedén elengedve minden egyebet, hogy csak az igazán lényegesre koncentrálhassak a jövőben. 

A főzéshez való viszonyom is sokat változott az elmúlt 365 napban. Még mindig az egyszerűség, elegancia és egészség jegyében alkotom meg a konyhában az ételeimet, de már másképp nyúlok az alapanyagokhoz, egyre inkább más alapanyagokhoz nyúlok, és olyan technikákkal igyekszem dolgozni, amivel közelíteni tudom a profi éttermekben előállított állagokat, ízeket. Rengeteget gyakorlok, igyekszem fejlődni, tanulni, inspirálódni, képezni magam itthoni körülmények között. Hogy ezeket miért nem osztom meg folyamatában a blogon? Nos, mostanában sok időt visz el a felkéréses tizenfős társaságok számára készített 5-6 fogásos bor- vagy egyéb tematikus vacsorák jelentette elfoglaltság. (A párom szerint ennek más semmi köze az egyszerűséghez, mire én megnyugtattam, hogy egy huszonkomponensből álló ötfogásos menü külön-külön tételei, higgye el, továbbra is többnyire egyszerűen elkészíthetők, de más, amikor ezek gyors egymásutánban és egy hadseregnyi emberre készülnek. A mai napig nem tuddom, meggyőztem-e.) Mindenesetre ez a magyarázata annak, hogy a blogolás kicsit alábbhagyott. Teszem hozzá, ha ezen főzések során végigfotóztam volna az elmúlt fél évben megfőzött vacsoramenük fogásait, akkor újabb száz recept állna sorban... Nem tudom, talán egyszer nekiállok, és elkészítem őket mind újra csak a blogra, mert az egyes vacsorák megálmodott és eredményesen lefőzött, a vendégek körében pedig egytől-egyig nagy sikert aratott ételsorait féltve őrzöm. Van is a fogások közt egy-két emlékezetes, mint például a nyári dinnyeconsommém citromfüves rákkal, vagy a 60 fokon sült malac fésűskaraj, a sashalfilém vajmártással, bok choyjal, esetleg a konfitált kacsával töltött wontonraviolim zsülienzöldekkel, tárkonyos szójamártással és nigella-maggal, vagy a dohányfagyi, amit nemrég csináltam, az olasz vaníliás főttkolbász, a cotechino házi birsalmamustárral és frissen sütött édesköményes szintén házi lepénykenyérrel, vagy most legutóbb egy helyben improvizált kókusztejes ötfűszeres gesztenyemousse gránátalmazselével, liofilizált málnával és csokival egy aktuális malac-lencse menüsor végén.

Az a menü - az egyébként azóta kérésre újrázott szilveszteri ételsorunk - egy vöröslencsehummusszal indult - ezt már itt bemutattam a blogon a pirított malacbőrrel együtt, amit hozzá kínáltam vendégváró gyanánt. Újdonság volt a malac fejéből készített terrine. Ehhez céklás tormapannacottát és pácolt lilahagymát társítottam, ezt fogom most közkinccsé tenni. A sorban következett egy kókusztejes lencsekrémleves (a fej főzőlevéből) zsülien répával, füstölt lazaccal és/vagy sonkachipsszel (ehhez hasonló is szerepelt már itt a blogon), a főfogás egy egészben lassan sült 8 kilós malac volt mandarinos, korianderes édeskömény-sütőtök- és belugalencsesalátával valamint édeskrumpipürével és jus-vel, végül a sort zárta a fent említett, helyben rögtönzött desszert, aminek az arányait majd megkísérlem újra belőni, hogy itt megoszthassam. A házi kókusztejes tojáslikőröm és egy forralt almás-mazsolás fehérbor komplettírozta a vacsorát. A malacra hatan voltunk 31-én... mondanom sem, kell, napokig ettük. Készült belőle egy japán leves (sohhhha többet nem állok neki, annyira bonyolult és időigényes), egy pikk-pakk enchilada Mautner Zsófi receptje nyomán, saláta, miegymás. Ezek után nem gondoltam volna, hogy egy baráti felkérés alkalmával 5-én 16 főre újra végigfőzött ételsort ugyanolyan lelkesen fogjuk végigenni. Pedig de!

MALACFEJTERRINE 

hozzávalók

1 malacfej

2 vöröshagyma

4 répa

1/2 zellergumó

1/2 édesköménygumó (elhagyható)

1 fej fokhagyma

2 fehérrépa

4 babérlevél

1-1ek szegfűbors, szemesbors, koriandermag

2-3 csillagánizs (elhagyható)

4ek

A malacfejet beleteszem egy kuktába a hámozatlan, de jól megmosott, hanyagul felekre, negyedekre darabolt zöldségekkel és az egész fűszerekkel valamint a sóval, és felöntöm annyi vízzel, hogy pont ellepje. (En egyik alkalommal egy nyolc-, a másik alkalommal egy tízkilós malacot vettem, annak a fejét használtam fel. Előbbi egy 3 literes, utóbbi csak egy 5 literes kuktában volt patent.) Rázárom a kukta fedelét, és a fej méretétől függően főzöm 1-2 órán keresztül, amíg a fül teljesen meg nem puhul. Ha megfőtt a fej, a főzőlevet leszűröm (én eltettem, mert pazar alapléként szolgált a lencseleveshez, ahogy már említettem, de ha azonnal nem tudom felhasználni, fagyasztva is eláll, csak kidobni kár), a zöldségeket igényszerint elfogyasztom vagy kukázom. A koponyáról lefejtem a húst és bőrt a füllel és az orral együtt, egy tálba teszem. (Amit kidobok, az a szem és a koponyacsontok.) A velőt fokhagymás pirítóson külön bepuszilom - ez a séf ajándéka -, a nyelvet pedig eldöntöm, hogy félreteszem egy másik ínyenc fogáshoz, vagy beleteszem a terrine-be. (Én ezúttal az A-t választottam.)

Most jön a technikaóra: egy kisebb (0.6l), terrine-formát kibélelek hosszában és keresztben is egy-egy folpackkal úgy, hogy túlnyúljon (ez segít majd kiemelni). A lefejtett húst, bőrt, fület, orrot egész egyszerűen azokban a nagy darabokban, ahogy sikerült, belenyomkodom alaposan a formába, amennyire légmentesen csak tudom. Ha maradt még hely a formában, felöntöm néhány kanál alaplével, hogy kitöltse a hézagokat. A túlnyúló részeket mindenhonnan ráhajtogatva zárom a terrine csomagolását a fóliával. Most jön a nehezék. A terrine forma tetejét egy kartonon körberajzolom, a kartont kivágom, alufóliába becsomagolom, ráteszem a befóliázott terrine-re, és súly gyanánt rápakolok egy nehezebb konzervet vagy bármi hasonlót (én egy kilós szögletes kúkuszzsírral terheltem a pakkot). Így mehet egy fél napra/napra a hűtőbe.

A fej porcaiban és bőrében annyi csodálatos kollagén van (a bőrünk és ízületeink legjobb barátja), hogy csodálatosan összekocsonyásítja a terrine-t rövid idő alatt, aminek következtében amikor tálalni szeretném a fogást, miután kiemelem a fólia segítségével a formából, lefordítom, egy éles késsel egyszerűen csak vékonyra felszeletelem... ha tányéron szeretném kínálni. De tehetem egyben is az asztal közepére ecetes, jeges vízben pácolt vékonyra szelt sonkahagymával és fekete szezámmal, esetleg kevés friss korianderzölddel megszórva. Úgy is látványos lesz. Én tányérokon kínáltam a fentiek mellett céklás tormapannacottával. Ennek a receptjét egy következő posztban írom.

Nem kell félni, nem fog fájni! Amilyen bizarr, olyan mennyei fogás!

BÚÉK!

Éva

péntek
szept.252015

Sokkterápia

Ötlet az mindig van. Ahogy a zenében abból a néhány hangjegyből és ütemből, úgy a kulináriában is az ehető dolgok széles, de véges tárházából mindig lehet újat alkotni. Csak merni kell variálni... persze az sem árt, ha a végeredmény harmonikus marad ízben, látványban egyaránt. De hogy ezt pont az alábbi recept kapcsán említem...?!

Az ősz beköszöntével az ember egyre jobban visszaszorul a szabadból a négy fal közé, megszaporodnak a konyhában töltött percek, ezzel párhuzamosan szűkül a szezonális alapanyagok skálája. Önmagunk és környezetünk szórakoztatására (sokkolására) pedig ilyenkor érdemes néhány új ötletet becsempészni akár a tálalásba, akár az íztársításokba, hogy meg ne öljön minket a gasztrounalom.

Ezúttal egy nagy kedvencemet, a körömpörköltet tálaltam egy új formában. Most többen hátrahőkölnek, hogy "A csaj az egészséges táplálkozás szószólójaként hogy rukkolhat elő egy körömpörkölttel... ráadásul kenyérháton?!" Nos, a körömpörköltben a finom ízeket és a nélkülözhetetlen tápanyagokat egyaránt szavatoló jófajta telített zsírok és egy halom kollagén is fellelhető, ami utóbbi a bőrünkre, izületeinkre egyaránt jótékonyan hat. És bár valóban nem egy könnyű, kímélő étel a köröm, de nem, kérem: a telített zsír minden hülye dietetikai intés ellenére igenis nagyon jótékony. Minél többet fogyasztunk belőle, annál kevésbé raktározza a szervezet. Kiváló energiaforrás. Tessék zsírt enni zsírral! Viszont a gabonával, cukkorral óvatosan, ha lehet csak ritkán, majdhogynem tévedésből kerüljön be alkalomszerűen az étrendbe! Ez most egy ilyen alkalom. 

KÖRÖMPÖRKÖLT BRUSCHETTA

hozzávalók

1 csomag sertésláb

1dl sertészsír

1 vöröshagyma

1ek

2ek őrölt pirospaprika

1 paradicsom

1 paprika

1tk adalémentes ételízesítő (én a Virágoskút biokertészet sóban tartósított összedarált zöldség-fűszer ételízesítőjét használom)

1 babérlevél

2 gerezd fokhagyma

1/2 csokor bazsalikom

3ek kockázott konzerv paradicsom

csípős paprikakrém igény szerint

2 ciabatta

Egy kuktában forró zsíron megdinsztelem a felaprított hagymát. Beleszórom a pirospaprikát, felöntöm 2dl vízzel, hozzáadom az előzetesen meghámozott, felnégyelt paradicsomot és a kimagozott, darabolt paprikát, az ételízesítőt, a babérlevelet, végül beleforgatom a körmöket, lábakat, lefedem, és alacsony lángon másfél-két óra alatt lezárt kuktában megfőzöm. A pörköltet kicsontozom, eltávolítom belőle a babért és a paprikadarabokat, felaprítom, elkeverem benne a zúzott fokhagymát, aprított bazsalikomot, paprikakrémet és a paradicsomkockákat. Forrón kínálom pirított ciabattán.

...Aztán van, hogy nem jut el a láb a pirítósig, mert a tűzhelyen lévő fazék fölé hajolva, éjfélkor, hálóingben, állva, csontról egyenesen gyormorba csúszik a culáré.  

Úgyhogy vagy kellemes cupákolást, vagy jóízű ropogtatást, de mindenesetre jó hétvégét kívánok!

Éva

szerda
febr.042015

Kedvencgyanús

A család imádja a street food-ot. Nyilván, mert van benne gegglehetőség, ízgazdagság, és ér kézzel-lábbal tolni. Na, de csavar és minőségi alapanyagok hiányában ez is tud unalomba, igénytelenségbe fordulni. Nem nálunk.

KONFITÁLT KACSATACO CHILIS AVOKÁDÓ-MANGÓ SALSÁVAL

hozzávalók

2 kacsacomb

1kg kacsazsír

1 vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

5 szem borokabogyó

1 rúd fahéj

5-5 szem szegfű- és feketebors

2 babérlevél

2ek

4db taco

1 mangó

1 nagy fej lilahagyma

1 avokádo

1 zellerszár

1 csokor korianderzöld

1 chilipaprika

1 lime

A kacsazsírt egy magasfalú edényben felolvasztom, elkeverem benne a sót, hozzáadom a hagymákat, borókabogyót, fahéjat, borsokat, babérlevélelet, végül belemerítem a kacsacombokat úgy, hogy ellepje zsír. Lefedem, és a legalacsonyabb lángon, vigyázva, hogy az ne bugyogjon, konfitálom kb. két órán át akár tűz fölött, akár sütőben 90 fokon. Nem sokkal azelőtt, hogy a kacsa elkészül, a mangót, a lilahagymát és az avokádót meghámozom, a zellerszárral, a chilivel és a korianderzölddel együtt durvára aprítom. A tacokat sütőben pár perc alatt felforrósítom. A megpuhult combokról a húst leválasztom, villával cafatokra szedem, a forró tacoba töltöm az aprított zöldségekkel és gyümölcsökkel. Lime-lével locsolom meg. 

Éva

péntek
máj.022014

Mert megtehetem

Anyák napjára azt kértem és kaptam a családomtól, hogy pár napot hadd legyek egyedül, és a családanyaság kevésbé kellemes cselédanyaság részét kiiktathassam egy szempillantásnyi időre a mindennapjaim folyásából. Az előző életemből, azt hiszem, néhány egyéb dolog mellett ez hiányzik a legjobban: az egyedüllét. Amióta a picilány két és fél éve megszületett, összesen 4 napom volt a család nélkül tavaly februárban. Azóta nem volt szabi, szünnap, bármi. Nekem momentán nincs munkahelyem, ami az alternatív "élet" lehetőségét kínálja, ahová elmehetek felnőtt emberek közé szellemi munkát végezni és kikapcsolni az itthoni verkliből, hogy egy másikba kapcsoljak be, ahonnan aztán újra vágynék haza, családi körbe. Nekem, az egykoron munkamániás, a professzionális közegben lubickoló, amibíciózus fehérgallérosnak momentán ez van 24/7, 7/12... 8. éve. Vekerdynek sok gondolatát osztom, amelyek közül az egyik nagyon idevág:

"Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek."

Teljes cikk itt.

Nos, én többnyire igyekszem ezt az útmutatást követni, de a rengeteg tennivaló és a minimális külső segítség mellett, amiből ha több lenne, menet közben is tudna az ember töltődni, nem marad más, mind az alkalmankénti kampányszerű töltekezés. Ezért most ezt teszem. Élvezem a saját létezésem, ami jelen esetben azt jelenti, hogy nem mások szolgálatában telnek az óráim, hanem tudok magamra figyelni, magammal törődni kicsit, csendben lenni, pihenni, olvasni, írni, főzni, enni zavartalanul, mindebből regenerálódni, hogy a gyerekeimet és a páromat amikor vasárnap visszakapom, akkor legyen annyi tartalékom, amiből adhatok nekik újra. Nem, nem kell száz év magány (RIP GGM)... egy pár nap elég, de az életmentő!

Itt teszem hozzá sietve: kevés az a partner, aki megérti, egyben lehetővé is teszi, hogy az ember kicsit befelé forduljon, élvezze az egyedüllétet otthon, a saját közegében. Nem, kedves anyatársak, ez nem jön alapból, ne várjátok, hogy az apák ezt maguktól felmérjék, felajánlják: ez nem (csak) rajtuk múlik... Mondhatni: néma gyereknek anyja picsája! A beszélgetések, a kölcsönös igényeink folyamatos kommunikációja tudja megalapozni a kellő odafigyelést mindkét oldalról, és így a kiegyenlített, közös tehervállalást. 

A Soczónak pedig igaza lett: a nyugalom termékeny, így ebből a pár nap szólózásból mégiscsak született egy bejegyzés. No, nem a május 1-jei grillcsirkevadászat eredménytelensége után kénytelen-kelletlen készült füstölt amúr és snidlinges-spenótos karalábépüré villámvacsiból, hanem a másnapi kényelmesen elkészülő egyszemélyes fiesztámból.

LASSAN SÜLT CINCÁLT MARHALAPOCKA FÜSTÖLT SÓS CSICSÓKAPÜRÉVEL

hozzávalók

a marhához

40dkg marhalapocka

1ek mustár

1ek aprított friss zsálya

1ek aprított friss majoránna

4 gerezd zúzott fokhagyma

1ek füstölt só

frissen őrölt bors

2ek olívaolaj

a csicsókához

30dkg csicsóka

2 babérlevél

1ek füstölt só

1ek natúr krémsajt (elhagyható)

1ek vaj

A marhának szánt pár hozzávalóit elegyítem, a húst alaposan bedörzsölöm a páccal, majd egy tűzálló tálban 3 óra hosszára beteszem 140 fokon sülni. Ennyi. Sem pácolás, sem érlelés, sem strázsálás a sütő mellett.

Sőt: sütés közben le is dőlök pár órára... mert most kivételesen megtehetem. 

Amikor a marha megsült, kiveszem a sütőből, és félreteszem pihenni. (A kisült húslét kevés balzsamecettel feloldhatom, és vaj hozzáadásával készíthetek belőle egy kellemes jus-t.) Ekkor hozzálátok elkészíteni a köretet. Ehhez teszek föl párolóvizet babérlevéllel forrni. A csicsókákat meghámozom, feldarabolom, és gőz fölött egy párolórácson lefedve kb. 10-12 perc alatt puhára párolom. A kész csicsókákat egy edényben 1-2 deci párolólével (a babérlevelet eltávolítva) és a füstölt sóval valamint a krémsajttal és a vajjal krémesre pürésítem.

Tálalás előtt a marhát a "pulled pork" mintájára két villa segítségével szétcincálom.

A csicsókapürét tálakba adagolom, teszek rá a porhanyós "húscafatokból", körbelocsolom a kisült hússzafttal, és tetszés szerint dekorálom a tányérokat. Nekem most ezekhez a nagyon puritán ízekhez semmi más nem hiányzott, csak néhány karika az újhagyma zöldjéből.

Éva

Ezen a ponton pedig engedjétek meg:

csütörtök
ápr.032014

Maga a Húsvét!

Számomra a Húsvét bárány nélkül nem teljes. A sonka, a tojásételek sem hiányozhatnak az asztalról, de báránysült, ami egyébként az év bármely szakában királyi lakomának számít nálam, az ilyenkor is megkoronázza az ünnepi étkeket. Semmi nem fogható a bárány ízéhez, talán pont ezért ugyanolyan megosztó, mint a koriander: valaki vagy szereti, vagy utálja. Én akár mindennap el tudnám képzleni leginkább sütve egészben, darabokban vagy kofta formájában. A báránysült nagyon szereti maga mellett a tavaszi zöldeket, a fanyar, könnyű ízeket, ezért ideális kísérői az ilyenkor termő zöldségek.

Idén rendkívül szerencsések voltunk, és a baudajenői barátaink révén szert tettünk egy egész állatra darabokban, ami előző nap még a szomszédjukban legelészet... szegény. Elsőkörben a legfejedelmibb részét, a gerincét készítettem el (...túl egy hangyányit) egészben sütve. 

EGYBEN SÜLT BÁRÁNY CITRUSOS SPÁRGA-KARALÁBÉ-RETEK SALÁTÁVAL

hozzávalók

a bárányhoz

1 egész báránygerinc

1/2dl olívaolaj

1/2dl száraz fehérbor

1tk

1/2 citrom leve

4 babérlevél

néhány ág friss rozmaring

1ek egész borókabogyó

a salátához

1 csomag zöldspárga

1 fej karalábé

4 retek

3 szál újhagyma

néhány szál zöldborsóvirág

az öntethez

1 citrom leve és reszelt héja

1/2dl olívaolaj

1 tojássárgája

1kk

1ek aprított (fokhagyma)snidling

A báránygerincet a hártyáktól megtisztítom, megmosom, megtörölgetem. A borókabogyót az előzetsesen kézzel összemorzsolt babérlevéllel és az összetépkedett rozmaringlevelekkel mozsárban összetöröm, majd a pác többi hozzávalójával alaposan elkeverem, végül a bárányra öntöm, amit egy passzentos dobozba zárok. A doboz tartalmát alaposan összerázom, és két napra hűtőbe teszem, alkalmanként megrázogatva.

A sütés napján a bárányt előveszem, letörölgetem, majd egy tepsin 250 fokra előmelegített sütőbe teszem 25-30 percre. (Nekem sikerült elbambulnom, és 40 percig bent hagynom, sajnos túl is készült, de így is isteni finom volt, csak a rózsaszínségét hiányoltam.) 

A sütés ideje alatt a spárgákat megmosom, a fás végüket letördelem, és 4-5 centis darabokra vágom őket. A karalábét meghámozom, vékonyan felcsíkozom, végül a retket vágom gyufaszálra, az újhagymát pedig vékony szeletekre. A spárgát gőz fölött egy párolóedényben pár perc alatt megpárolom annyira, hogy még ress legyen, és jeges vízbe dobom, majd lecsöpögtetem, és összeforgatom a többi zöldséggel, félreteszem. Az öntet hozzávalóit egy fedeles pohárban alaposan összerázom, szintén félreteszem. A zöldborsóvirágot pedig csak megmosom, lecsöpögtetem, és nagyobb darabokra tépkedem.

Amikor a bárány elkészült, a sütőből kiveszem, és 10-15percet pihentetem. Ezidőalatt elkészítem a tálakat, amire aztán a felszeltelt gerinceket teszem.

Nekem előző napról maradt itthon egy kevés csicsókapürém, azzal alapoztam a tányérokon. Azon elrendeztem néhány zöldborsóvirágot. A darabolt zöldségeket összeforgattam az öntettel, ami a csicsókapürére került. Így várták a tényérok a főszereplőt.

Amikor a hús eleget pihent, egy éles késsel a gerinc és a bordák mentén végigvágom, majd az így fellazított húst 5-7 centis darabokra szeletelem, amiből kettőt-hármat rendezek el a saláták tetején. Egy kevés kisült húslével megöntözöm a tálat, és kínálom is. Egy szép fehérbor jól illik hozzá. Annánkat aktuálisan elborítják a teendők, de talán ide ajánl valamit az ünnepekre való tekintettel.

Szép Húsvétot kívánok!

Éva

péntek
jan.102014

Konfit

Nem új, de reneszánszát élő technológia a konfitálás. Ma egy valamire való étterem étlapján egy bizonyos ponton biztos felbukkan a szuvidolt és/vagy konfitált hús a főfogások között. Mindkét elkészítési mód lassú tüzet kíván és hosszas hőkezelési időt alacsony hőfokon. Előbbi vákuum csomagolásban vízgőzben való abajgatást, utóbbi nyakig zsírban történő sütést jelent. Mindkét megoldás elképesztően puha, lágy textúrát fog eredményezni a húsoknál... esetenként zöldségeknél, hisz például a fokhagymát is lehet konfitálni.

A napokban a Sparban belefutottam egy csodás csontos-velős marhalábszár szeletbe. Nem tudtam otthagyni. Többnyire a lábszárból itthon pörkölt készül, vagy levesbe kerül. Mint az már kiderült, én nem igazán mozgok hagyományos vonalon. Vagy ha mozgok, akkor erős csavarral benne. Inkább szeretek kísérletezni. A jelen kísérlet eredménye egy omlós, csodaszép, ízorgikus marhafalat lett. 

LÁBSZÁR KONFIT CSICSÓKAPÜRÉVEL ÉS ZSÍRBAN SÜLT ROPOGÓS HAGYMÁVAL

hozzávalók

1 fej vöröshagyma

a húshoz

1/2kg csontos-velős marhalábszár szelet

2ek fűszerkeverék (én füstölt sót és azték fűszerkeveréket használtam, amiben só, chili, kömény, oregánó, korainder, stb. van)

1/2 citrom leve

1/2l pecsenye kacsazsír

5 gerezd fokhagyma

1 vöröshagyma

1 babérlevél

a püréhez

1/2kg csicsóka

1tk

5dkg vaj

1dl zabtej/joghurt/kefír

A húst befűszerezem, és tűzforró száraz serpenyőben kérgesítem, azaz minden oldalát hirtelen megpirítom, ezzel összezárom a rostjait. Sütés közben a citrom levét ráfacsarom, hogy a pörköket felszedje. 

A sütőt 110 fokra melegítem. A húst egy lefedhető kis edénybe teszem, ráöntöm a zsírt úgy, hogy ellepje. A hagymát és a fokhagymát megpucolom, előbbit cikkelyekre vágom, és a hús mellét teszem a zsírba a babérlevéllel együtt. Betolom a sütőbe, és 6 órán át ezen a 110 fokon sütöm.

A sütés vége előtt nem sokkal előkészítem a pürét: meghámozom a csicsókát, feldarabolom, és vízgőz fölött lefedve puhára párolom.

Amikor a hús kész, a zsírt átöntöm rólaegy serpenyőbe, feforrósítom. Az egy fej hagymát meghámozom, felszeletelem, és a zsírba dobom, kb öt perc alatt ropogósra sütöm, és egy papírtöltőre szedem. A zsírt visszaöntöm a húsra, az majd melegen tartja. A hagymának nem árt, ha kihűl, ropogósabbá is válik.

Aminkt a csicsóka megpuhult, kiemelem, és mint a hagyományos krumplipürét, egy robotgépben/turmixban vagy botmixer segítségével a vajjal és a tejjel/joghurttal/kefírrel krémesre pürésítem, sózom.

Tálaláskor a csicsókapürével "megágyazok", minden tányérra teszek egy kis darab omlós húst, kevés zsírral megöntözöm, a zsírból kiemelt konfitált fokhagymadarabokkal körítem, a ropogós hagymaszeletekkel díszítem.

Éva

csütörtök
márc.282013

Sonka híján

Húsvéti receptet szerettem volna készíteni, de elúsztam a sonkavásárlással, így most csirkével mutatom - tessék szíves egy nagy darab füstölt sonkát odaképzelni!

RÓMAI NARANCSOS SONKA (...ami momentán csirke) VELE SÜLT CSICSÓKÁVAL

hozzávalók

3-4db nagyobb csicsóka

1db lilahagyma

4 babérlevél

1 fej fokhagyma

1db kb. 1.5kg-s füstölt sonka... ami az én esetemben csirke volt

friss torma

a páchoz

1/2dl olívaolaj

1dl fehérbor

1 narancs leve és reszelt héja

2ek

frissen őrölt bors

1ek rómaikömény

1ek őrölt koriander

A húst 1-2 nappal sütés előtt bepácolom. Ehhez egy keverőtálba teszem az olajat, a narancs levét belefacsarom, belereszelem a héját, feloldom benne a sót, elkeverem a borssal, korianderrel, római köménnyel és borral, majd a csirkét/sonkát olyan szűk tálba/dobozba teszem, hogy a páclé pont ellepje. Lefedve felhasználásig hűtőbe teszem. 

A sütés napján egy órára beáztatom a cseréptálat. Ezt követően a csirke/sonka köretét előkészítem: falatnyi darabokra vágom a csicsókát, de nem hámozom meg, ahogy a fokhagymát sem, csak gerezdekre szedem. A lilahagymáról lehúzom a külső héját, és azt is feldarabolom. A zöldségeket összeforgatom, elrendezem a cseréptál aljában, és közé dugdosom a babérlevelet. A húst a hűtőből kiveszem, ráültetem a zöldségekre, locsolok rá a pácléből, és lefedve a hideg sütőbe teszem. 180 fokra és 2 óra időtartamra beállítom a sütőt... Ennyi

Amikor a két óra letelt, a cserépedény tetejét leemelem, a sütőt átállítom grill üzemmódra, és 10-15 perc alatt ropogósra sütöm a csirke/sonka bőrét.

Tálaláskor a tányérra a húsadagok mellé szedek a csicsókából és hagymákból, amire lehelletnyi tormát reszelek

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Éva


szerda
febr.202013

Szeráj

Azaz palota. Az egyik leghíresebb az oszmán építészet jegyében készült, ma múzeumként működő, több mint ötszáz éves Topkapi szeráj, Isztambul egyik leglátogatottabb túrista látványossága.

A meghatározó vöröslencseélményem ehhez az úgy hiszem, perzsa recepthez kötődik. Egy bő évtizede. A hazai Szerájt, azaz a Vígszínházzal szemközti éjjel-nappali török kifőzdét bár már ennél régebb óta ismerem és látogatom, az ő hamisítatlan török vöröslencselevesük később vett le a lábamról. A megnevezésen, így a leves fő alkotóelemén túl a közel-keleti ízhatás közös még a kettőben, ám míg az én "első szerelmem" inkább egy nehezebb egytálétel jelleget ölt a kesudió és a fűszerezés miatt, addig a lenti recept, aminek az ihletője az említett Szeráj-leves, inkább egy könnyedebb, frissebb fogás.

PARADICSOMOS-MENTÁS VÖRÖSLENCSELEVES

hozzávalók

3ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

2 nagyobb répa

1ek őrölt koriander

1ek őrölt római kömény

200g vöröslencse

1l víz

3 bio zöldségleveskocka

400g darabolt paradicsomkonzerv

4 babérlevél

3 gerezd fokhagyma

1 csomag menta

1/2 citrom leve

igény szerint , frissen őrölt bors

tálaláshoz kefír/joghurt esetleg pirítós/pita (mind elhagyható)

Az olajat egy edényben felhevítem, közben a hagymát aprítom, és az olajhoz adom. A répákat szintén felkockázom, és az őrölt fűszerekkel együtt a hagymához keverem. Egy-két percig pirítom a fűszeres zöldséget, hogy az aromák felszabaduljanak, majd a lencsét is beleszórom az edénybe. A kicsit koncentráltabb alaplevet elkészítem, és felöntöm vele valamint a paradicsomkonzervvel a lencsés alapot, hozzáreszelem a fokhagymát, beledobálom a babérleveleket, az egészet elkeverem, felforralom, majd takarékra veszem a lángot, és a levest fedő alatt addig rotyogtatom, amíg a répa és a lencse meg nem puhul. Ekkor elzárom a gázt, kiemelem a léből a babérleveleket, a helyükre beküldöm a mentaleveleket, egy botmixerrel a levest pürésítem, citrommal és esetlegesen sóval, borssal ízesítem, végül forrón tálalom kevés kefír/jogurt, esetleg kenyér/pita kíséretében. Vacsorára épp elég.

Éva