Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in augusztus (33)

kedd
aug.302016

Jelentés a Balaton-partról

Augusztus 30-át írunk, egy nappal járunk a naptári nyár vége előtt, de még mindig elmondhatjuk, hogy effektív nyár van. Én pedig még mindig a Balaton-parton ülök, egy hajón ringatózva, ahol az egész nyaramat töltöttem a gyerekeimmel valamint a főváros és vízpart között lázasan ingázó párommal. Ezúttal egyedül, belemerülve az aktuális gondolataimba. Bevallom, dacolok. Húzom, ameddig lehet. De nyilván fittyet hány rám meg az ellenállásomra, és feltartóztathatatlanul közeleg az ősz, letartolva a kéket, a zöldet, a forrót, a derűset, hogy ráhúzza egyre deresebb, ködösebb, fakóbb fátylát a tájra. A kikötőben mind gyakrabban hallani reggelente a gondnok gereblyéjének a karcos suhogását, ahogy az elszáradt, lehullott leveleket gyűjti halomba a még rikító gyepről. Ez váltotta le az egy héttel ezelőttig jellemző hangos gyerekzsivajt. A part kiürült. Alig dacol velem valaki a környéken. Nyilván az emberek többsége már vonakodva vagy épp izgatottan, mindenesetre készül, hogy belépjen az újra megnyíló iskolák, óvodák, bölcsödék kapuin kísérve a csemetéit. Én továbbra is itt ülök, és ezt a ponsztot írom a végtelen csendben, ahol tényleg csak a víz hullámzása adja a háttérzajt. Milyen békés is ez...

Nem úgy az elmúlt 2 hónap, ami tele volt kalanddal, baráti találkozókkal, családi kirándulásokkal, dübörgő partikkal, csendes beszélgetésekkel, remek zenei programokkal és gasztrnonómiai élményekkel. Ez utóbbinak csak töredékéért voltam ezúttal magam felelős. Többnyire inkább csak amikor "befogtak". Magamtól ritkábban alkottam ezen a nyáron, akkor is leginkább gyors salátákat, villámregeliket vagy épp sznekkeket a fedélzeten, a Balaton közepén. Ezúttal nagyobb arányban hagyatkoztam az alkalmi vendéglátóink repertoárjára, vagy épp a környék éttermeinek kínálatára. Ezért sem születtek igazán új receptek a nyáron. Tobzódtam a helyi halakban, halászevekben, a nyári gyümölcsökben, zöldségekben: egy házi lecsó Fonyódon, egy bográcsos scampi buzarra Akarattyán, egy bbq oldalas Tihanyban... Körbeettük a Balatont a barátoknál, és sokakat volt alkalmunk nekünk vendégül látni a saját balatoni bázisunkon. 

És ha már a halászlevet említem: itthon nagyjából egyféleképpen jön szembe az éttermi menükön és a hagyományos konyhát művelő házaknál - paprikás halászlé formájában (aztán innentől nyilván van passzírozott és nem passzírozott, harcsából vagy pontyból, tésztával vagy annélkül, korhely vagy nem, de nagyjából ugyanazokon az alapokon nyugszik). Én magam szeretem etéren is a változatosságot, kiváltképp nyáron pedig a frissességet. Halleveket és halat is tartalmazó tartalmas leveseket mutattam már itt a blogon jópárat, ezúttal azonban egy igazán mutatós, színeiben a napsütést, a nyár vidámságát és a szezon könnyedségét idéző variációval készültem, ami talán egy kicsit a segítségünkre is lehet abban, hogy valameddig még kitoljuk a nyarat és együtt dacolhassunk az ősszel.

SÁFRÁNYOS HALLÉ

hozzávalók

2 kb. 30 dekás, könnyen filézhető egész hal (pl. aranydurbincs, pisztráng, )

1l hideg víz

1 üveg száraz fehérbor

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

1 répa

2 zellerszár

1/2 édesköménygumó

2 szem csillagánizs

1ek egész koriandermag

néhány szem egész bors

1 chilipaprika (igény szerint)

1 csipet sáfrány

1 citrom

A halat kifilézem, a filéket sózom, félreteszem, és a halfejet a szálkákkal, a félbevágott hagymával, az egész fokhagymagerezdekkel, az egyik zellerszárral, a megtisztított, felnégyelt répával, az édeskömény felével valamint a csillagánizzsal, korianderrel, bebérral, borssal, sóval együtt a víz és a bor keverékében felteszem főni - magyarul készítek egy alaplevet. Az első forráskor lehabozom a levest, a lángot visszavéve pedig kb. 1 órán át főzöm. Amikor a hallé kb. a kétharmadára redukálódott, leszűröm, visszateszem a tűzre, és a sáfránnyal együtt felforralom. Ízesítem szükség szerint sóval, borssal, kevés citromlevet csorgatok bele. A kész levesben blansírozom a zsülienre vágott zellerszárat és édesköményt (én úgy szoktam, hogy amikor a leves gyakorlatilag kész, elzárom alatta a gázt, és csak akkor dobom bele a gyufaszálra vágott zöldségeket a levesbe, így épp, hogy kap hőkezelést, de még ress marad), majd kiemelem. A forró serpenyőben lepirított, majd felkockázott haszeletekkel együtt mélytányérokba halmozom a zöldeket. A torony köré öntöm a levest, amit végül zellerlevéllel, citromhéjjal, chilivel díszítek. 

Indiánnyarat kívánok, sőt követelek mindannyiunknak!

Éva

szombat
aug.232014

Keletszerelem

Ritka manapság, hogy nem a kókusztejhez, korianderhez, gyömbérhez, halszószhoz és egyéb keleti fűszerekhez nyúlok, már amikor egyáltalán nyúlok. Teljesen bedaráltak ezek az ízek. Olthatlan, perzselő szerelem ez pláne, hogy még legtöbbször chilivel is hevített. Ez alkalommal csak a nyelvem maradt csípős, a fogásból mellőztem a Kis Pirost.

CSIRKÉS KÓKUSZOS RÉPA-ÉDESKÖMÉNYSALÁTA AVOKÁDÓVAL ÉS PIKÁNS KÓKUSZTEJES ÖNTETTEL

hozzávalók

1 répa

1/2 avokádó

1/4 édeskömény

1 marék kókuszchips

hagymacsíra

fekete szezámmag

a csirkéhez

1 csirkemell

1dl kókusztej

1ek rizsecet

1/2 lime reszelt héja

1kk

1cm friss gyömbér

1kk őrölt koriander

az öntethez

1dl kókusztej

1 gerezd fokhagyma

1cm friss gyömbér

1ek halszósz

1/2 lime leve

1/2 csokor korianderzöld

A csirkét a kókusztej, reszelt gyömbér, lime-héj, rizsecet, só és őrölt koriander elegyébe bepácolom. Egy vasserpenyőt alaposan felforrósítok, majd a csirkéket beleteszem, és mindkét oldalukat megsütöm. (Túlsütni csak annak ér, aki kimondottan a kiszáradt madarat szereti!)

Amíg a csirke sül, a répát meghámozom és julienne-re darabolom. Az édesköményt félbe vágom, és vékonyan felszeletelem, majd egy mélytányér aljában elrendezem. Az öntethez a kókusztejet elkeverem a halszósszal és a kifacsart lime-lével, belereszelem a fokhagymát és a gyömbért, hozzáadom az apróra vágott korianderzöldet, az egészet alaposan eldolgozom, és összeforgatom a répacsíkokkal, amit aztán az édesköményre halmozok, arra pedig avokádó-szeleteket teszek. Végül a megsült csirkét felcsíkozom, megpúpozom vele a salátát, zárásnak egy kis csomó csírát teszek a torony tetejére, és fekete szezámmaggal illetve kókuszchipsszel szórom meg.

Éva

kedd
aug.192014

Szavak nélkül

MÁLNÁS-RÓZSAVIZES KÓKUSZPANNAKOTTA PISZTÁCIÁVAL

hozzávalók

2 doboz (8dl) kókusztej

1/2 citromnád

4-5ek nyírfacukor (vagy ízlés szerint)

1 rúd vanília

10 lapzselatin

1/4 lime leve

2ek rózsavíz

1 kisebb cékla

1 marék pisztácia

20dkg málna (aktuálisan málna híján egyéb piros bogyós gyümölccsel is lehet helyettesíteni)

1ek méz

díszítéshez néhány rózsaszirom

A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. A kókusztejet a hosszában metszett fél citromnáddal, a vanília kikapart magjával és rúddal együtt valamint a nyírfacukorral közepes lángon forralásig hevítem, majd elzárom alatta a gázt. A cékla levét eközben gyümölcscentrifugával kipréselem. A citromnádat és a vaníliarudat kiemelem, a megpuhult, kifacsart zselatint pedig feloldom a forró kókusztejben. Annyi céklalevet öntök a kókuszos alaphoz, amennyire élénk színt szeretnék elérni a pannacottánál. Lime-lével balanszírozom az édességét, végül elkeverem benne a rózsavizet. Kis tálkákat készítek elő, amikben szétadagolom a kész masszát, majd egy maréknyit leszámítva a megmosott málnaszemeket beledobálom a tálkákba (többnyire fent fog maradni a pannacotta tetején), és néhány órára hűtőbe teszem mind.

Tálalás előtt a pisztáciát megpucolom és durvára vágom. A maradék málnát egy szűrőn alaposan átpasszírozom, és mézzel elkeverve egy kis edényben magasabb lángon szirupot készítek belőle. Egy ecset segítségével csíkokat húzok belőle a tányérokra, azokra ráfordítom a kihűlt, megdermedt pannacottákat, végül megszórom durvára aprított mandulával és rózsaszirmokkal díszítem.

...És küldöm egy stábnak szeretettel. <3

Éva

szombat
aug.312013

Nyakatekert hungarikum

Tovább haladva a túrós csusza canneloni posztban leírt úton egy rég nem látott, külföldön élő magyar családi barát három generációját volt alkalmam vendégül látni nemrég. A szülők a szüleim gimnáziumi barátai, akik 40 éve disszidáltak Németországba. A lányuk, akivel mi hatéves korunk óta vagyunk barátok, már ott született, ahogy az ő hároméves kisfia is. Tudva, hogy a család mennyire szereti a magyar ízeket, és bár Ida nagyon jól főz, Kölnben mennyire kevés alkalmuk van jó alapanyagokból ízes magyar ételeket fogyasztani, továbbá hogy azért a négy évtized külhoni lét után őket érte annyi nemzetközi impulzus, hogy nyitottak legyenek a kísérletezésre, kifundáltam az üdvözlő, egyben a magyarországi tartózkodásuk tekintetében búcsúebédnek szánt, megszokott magyar ízeken alapuló, de korántsem jellegzetes magyaros menüt. 

Kezdésnek az elnyűhetetlen Kistücsök klasszikust, a kovászosuborka krémlevest szántam, amit Mautner Zsófi receptje alapján uborkából, kovászos uborkaléből, joghurtból és zöldségalapléből csináltam az arányokon némiképp változtatva, egy pötty mézzel lágyítva az ízeken. Mellé ropogósra sütött pármai sonkachipset kínáltam. Folytatásnak jött a minap posztolt, szintén Kistücsök ihlette vajtöksaláta, ezúttal füstölt pisztráng- és lágy fürjtojásfeltéttel, tört tökmagal szórva. Főfogásként füstölt sóval készült egyben sült rozé szüzet táltaltam paprikáskrumpli-rétessel (nem meglepő módon ezt is a Tücsök ihlette: az aktuális étlapon fellelhető őz mellé kínált paprikáskrumpli-püré volt az ötletadó), a sort pedig a már más formában bemutatott, banán alapú, ezúttal csoki illetve mogyorós-csokis kávé ízesítésű fagyi zárta.

Az ételsor remekül sikerült, semmit nem szúrtam el, pedig a fele első kísérlet volt. A vendégek áradoztak a kajákról, gyakorlatilag mindent eltüntettek, majd a hazaérkezésükkor este kaptam is az üzenetet, hogy már a blogot bújják. Jól esett, hogy nekik jól esett, ahogy az is, hogy sikerült szép éménnyel zárni az itthon töltött néhány napjukat. Ennek emlékére meg is osztom a legnagyobb sikert aratott rétes receptjét megköszönve a Tücsöknek sokadjára az ihletet.

PAPRIKÁSKRUMPLI-RÉTES FÜSTÖLT SÓVAL KÉSZÜLT, EGYBEN SÜLT ROZÉ SZŰZ MELLÉ

hozzávalók

a réteshez

1 doboz fagyasztott Tante Fanny teljeskiőrlésű réteslap

3 nagyobb krumpli

3ek olívaolaj

1 nagy fej vöröshagyma

1 púpos ek őrölt édes pirospaprika

1tk ételízesítő (én a Virágoskút biokertészet friss zöldségekből és fűszerekből sóval készült ételízesítőjét használom)

1tk

3dl víz

1 zöldpaprika

1 paradicsom

6 szelet csípős kolbász (lehetőleg házi)

100g olvasztott vaj

a szűzhöz

3 egész szűz

2ek füstölt só

2ek szemes bors

1/2dl olívaolaj

1ek balzsamecet

tálaláshoz tökmagolaj és salátalevelek

A réteslapot kiolvasztom, a krumplit meghámozom, felkockázom, vízbe teszem felhasználásig. Elkészítem a pörköltalapot, amihez a hagymát megpucolom, felaprítom, és a felhevített olajon közepes lángon üvegesre párolom. Meghintem az őrölt paprikával, jól elkeverem, felöntöm a vízzel, hogy nehogy lekapjon és megkeseredjen a paprika, majd beledobom a felnégyelt, kimagozott paprikát, a felkockázott paradicsomot, ízesítem a sóval, az ételízesítővel, hozzáadom a krumplit, a héjától megfosztott, kisebb darabokra vágott kolbászt, az egészet összeforgatom a pörköltalappal (ha szükséges, még annyi vizet hozzáöntök, hogy épp ellepje), lefedem, és hagyom főni addig, hogy a krumpli jól megpuhuljon. Amikor a krumpli megfőtt, egy krumplitörővel alaposan összetöröm az egész paprikáskrumplit, majd egy villa segítségével úgy elkeverem, hogy csak a kolbász maradjon esetleg darabokban, a krumpli nagyjából püré állagot öltsön. 

A sütőt 180 fokra állítom. A réteslapokat kiterítem (2 blokk, blokkonként 3 lap van a csomagban). A pürét kettéosztom, az egyik kupacot egy csíkban az egyik rétegezett lapra teszem, amit olvasztott vajjal előtte megkentem - felgörgetem. Az alatta lévő lapot is megkenem a vajjal, és azzal is felgörgetem a réteshengert, majd ugyanezt az utolsó lappal is megismétlem. A kész rétes tetejét megkenem vajjal. A másik blokk réteslapot is megtöltöm a fentiek szerint, majd a réteseket átemelem egy tepsire, és nagyjából 20-30 perc alatt összesütöm.

Amíg a rétesek sülnek, a szüzet megmosom, leitatom róluk a vizet. Beizzítok egy vasserpenyőt vagy egy faszénsütőt. A a sót és a borsot egy mozsárban összetöröm, majd a pác többi hozzávalójával elegyítem. Egy nagy keverőtálba öntöm a marinádot, és a szüzeket alaposan beleforgatom. A tűzforró sütőfelületen a húsok minden oldalát 2-3 perc alatt készre sütöm, majd a szüzeket egyenként szorosan aufóliába tekerve pihentetem legalább 5-10 percet.

Amikor a rétesek megsültek, és a hús is eleget pihent, mindent egyforma vastag öt centis srég szeletekre vágok. A tányérokat díszítés gyanánt megkenem tökmagolajjal, egymásra halmozok egy-egy rétes- és szűzszeletet, megdíszítem salátával, és forrón tálalom.

Ida, Petra, Józsi, fogadjátok a receptet szeretettel!

Éva

vasárnap
aug.252013

Egészséges lenne?

A mi generációnk szüleinek még azt tanították, hogy a tej az erő, egészség, és a tejtermékekkel készült élelmiszerek jót tesznek a gyerekeknek, függetlenül attól, mi minden káros anyaggal turbózzák. Így lett a túrórudi is egy meg nem érdemelt piedesztára emelve, pedig tele van cukorral és adalékanyaggal - mindennek mondható, csak egészségesnek nem. A legtöbb szülő azonban még mindig abban a hiszemben veszi és adja a gyerekének kilószámra a "hungarikumot", hogy ezzel jót tesz. Ennek az ellenkezője igaz. 

Ha már az íztől teljesen függő lett a gyerek/szülő, ezzel együtt egy felelősségteljesebb üzemmódba kíván kapcsolni a család, akkor sem kell lemondani róla. A lenti nyalánkság megidézi a szeretett aromákat, 10 perc alatt elkészül, nem kell hozzá sem sütni, sem főzni tudni, cukor helyett mézet tartalmaz, adalékok nincsenek benne, ráadásul annak dacára, hogy torta, tésztamentes, így még egy fogyókúrába is beleférhet. Amit pedig a zselatinról tudni érdemes: lapot vegyünk, semmiképpen ne port!!! A lapzselatin az tiszta állati eredetű hozzávaló: többnyire ló, szarvasmarha és sertés kötőszövetéből kivont kollagénből készül. Ez az anyag tartja össze a kocsonyát is. Természetes, ráadásnak egészséges: jó hatással van az ízületekre, építi a porcokat. Szemben a porral, ami tömény adalék.

SZEDRES-MÉZES TÚRÓRUDI TORTA

hozzávalók

600g morzsás túró

200g natúr joghurt

200g krémméz

10 lapzselatin

1/2 citrom héja és a pár csepp citromlé

1 rúd vanília

150g minimum 65% kakaótartalmú csoki

300g szeder

A zselatint laponként szétszedem és pár percre hidegvízbe áztatom, hogy megpuhuljon. Vizet forralok. Ha már puha a zselatin, leöntöm róla a hideg vizet, kifacsarom, visszateszem az áztató tálba, felöntöm fél deci forró vízzel, és folyamatos keverés mellett feloldom a zselét. A túró, a joghurt, a méz és a feloldott zselatin felét robotgépben lepürésítem, és egy 23 centis kapcsols tortaformába öntöm. A maradék túrót, joghurtot, zselatint, mézet, a szeder felét, a vanília kikapart magját, a citromhéjat és citromlevet a csoki kétharmadának kockákra tört darabjaival beleteszem a robotgépbe, és szintén alaposan összedolgozom. A lila masszát a fehérhez öntöm a tortaformába, és egy spatulával laza mozdulatokkal úgy forgatom össze a kettőt, hogy csíkos maradjon. A széleket letisztázom. A tortát aztán hűtőbe teszem, és legalább 2-3 órán át hűtöm. Amikor a süti megkötött, elosztom rajta a szeder másik felét, és zöldséghámozóval ráforgácsolom a maradék csokit.

Én kertipartira vittem. A fotó kedvéért lekapcsoztam róla a forma szélét, amit aztán okosan elfelejtettem visszakapcsozni rá, így Óbudától Érdig egyensúlyoztam a tenyeremen a tortával, amiben a kézmelegem hatására pont annyira visszaoldott a zseltain, hogy a rázkódással együtt megindult mindenfelé. Mire megérkeztünk a partira, majdnem sírtam. Ha Te, kedves Olvasó, helyszínt tervezel változtatni a sütivel, ne kövesd el azt a hibát, amit én! Egyébként meg ha kipróbálod, mondd el, hogy tényleg megjött-e a túrórudi érzés!

Borajánló jön, jön, jön...

Éva


szerda
aug.072013

Újratöltve

Valaha szerettem a magyar konyhát. Hogyne szerettem volna, hisz nem is ismertem mást. Aztán kiszerettem belőle: kiábrándítottak a magyar vendéglátás állítólagos "szakijai", akik a minőség helyett a mennyiséget, az ötletes helyett a fantáziátlant, a változatos helyett az unalamast tolták (tolják) évtizeden át (óta). Aztán jött a változás tornádója, és a magyar kulinária új erőre kapott, soha nem látott magasságokba repítve az ételeket, a konyha, ezzel együtt a szakma becsületét, nem utolsó sorban pedig a műkedvelő közönséget. Nincs is, amit jobban szeretnék ma nála: az újragondolt magyar konyhánál. A klasszikusokkal való kísérlezés szele engem is megcsapott, így nem lehet talán csodálkozni, hogy mikor az én drágám azt mondta, úgy enne egy túrós csuszát, ezzel sikerült előrukkolnom:

TÚRÓS CSUSZA CANNELONI SÜLT HAGYMÁVAL ÉS KOLBÁSZPÖRCÖKKEL 

hozzávalók

300g morzsás túró

100+200g tejföl

1tk

10db canneloni

1 hagyma

5-6 szelet kolbász (lehetőleg házi)

A sütőt 180 fokra begyújtom. A túrót és 100g tejfölt robotgépben a só felével krémesre eldolgozok, a masszával megtöltöm a cannelonikat, és egy tűzálló tálban elrendezem őket. A maradék tejfölt a maradék sóval alaposan elkeverem, majd elosztom a cannelonik tetején. Sütőben 40-50 perc alatt készre sütöm. A kolbászokat meghámozom, félcentisre felkockázom, majd a kolbászkockákat egy felhevített serpenyőben pár perc alatt ropogósra sütöm, kilapátolom, lecsöpögtetem. A hagymát félbe vágom, felszeletelem, és a kisült kolbászzsíron megfuttatom, majd szintén kiemelem, lecsöpögtetem. Amikor a canneloni elkészült, a ropogós kolbászkockákkal és hagymakarikákkal megszórom a tálat, a maradék kolbászzsírral meglocsolom a művemet. Vegáknak kolbász nélkül ajánlom.

Jó étvágyat hozzá!

Éva

szerda
aug.072013

Elveszett gondolat

Valamikor a múlt hónapban volt, hogy Édesanyáméknál ismét a konyhában találtam magam a szokás szerint felmerülő "Mit készítsünk a gyerekeknek?" kérdéssel szemben. Anyunak a repertoárja ugyanis a legtöbb magyar családhoz hasonlóan fix ételekből áll a megszokott elkészítési módon jottányit sem változtatva az elmúlt 50 év során, és ha az alapanyagok nem egy adott együttállásban szerepelnek a készleten, és a kísérletezőkedv sem segíti a spontán főzést, ott nagyjából pánik övezi a kérdést. 

A piacon beszerzett 6 kápiapaprika sorsát nagyjából már tudtam: meg fogom sütni őket. De salátát nemrég csináltam sült kápiából - most valami mást volna jó. Harcsaszeleteket is vettünk, hát adta magát, hogy hideg sült paprikakrémet csinálok a szép húsos kápiákból, amit naranccsal, fetasajttal és kakukkfűvel fogok ízesíteni. A fogásnak nálam volt sikere, a gyerekeknél is többnyire, de a szüleim tetszését nem nyerte el (Anyu nem meglepő módon meg sem kóstolta, köszönte szépen), így a maradék krém hazavándorolt velünk egy kis dobozban. 

Itthon pedig - hús/hal nem lévén kéznél - jobb ötletem nem volt az étel kikerekítésére, minthogy felhígítva levest csináltam belőle, amit jegesen szívtunk be szinte egy szippantásra a nyári meleg ellenében. 

...Csupn egy gondom van most a poszt írása során. Mindez egy hónapja volt. Az elkészítés módját, hogy meg tudjam osztani Veled, kedves Olvasó, ugyan feljegyzeteltem, de a cédulának a sok jövés-menésben, táska átpakolásban nyoma veszett. Megkísérlem hát felidézni kútfőből, hogyan is csináltam:

NARANCSOS-FETÁS HIDEG SÜLT PAPRIKAKRÉMLEVES

hozzávalók

6db nagy kápia paprika

1 narancs leve

10dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

1kk friss kakukkfű (szárított is lehet végeredményben, ha más nincs)

1kk

frissen őrölt bors

1tk balzsamecet

1/2dl olívaolaj

1/2l zöldségalaplé (bio leveskockából)

tálaláshoz joghurt és olíva- vagy tökmagolaj

A paprikákat 190 fokon 20-25 perc alatt megsütöm... vagy nyílt láng fölött, esetleg faszénen - akkor jó, ha felpúposodik a héja, és itt-ott megfekedtedik. A sütést követően a paprikákat műanyag zacskóba teszem, a zacskó száját bezárom, és abban pihentetem, hogy a héjuktól majd könnyen meg tudjam fosztani őket. Közben előkészítem a többi hozzávalót: fizet forralok az alaplének, feloldom benne a leveskockát, meghámozom a fokhagymát, kifacsarom a narancslevet és lecsipkedem a kakukkfűleveleket - az összes hozzávalót az alaplé kivételével mind egy turmixgépbe vagy keverőtálba teszem, amennyiben botmixerrel szeretnék dolgozni. A paprikákat, amikor már annyira kihűltek, hogy meg tudom fogni őket, meghámozom, egy csíkban hosszában felvágom, szétnyitom, és a hegyes végétől a csuma felé egy nagy kés élével az ereket és a magokat lehúzom a húsról. Az így megmaradt színtiszta édes, piros paprikát a turmixgépbe/keverőtálba teszem, és a többi hozzávalóval együtt krémesre pürésítem. Amikor már selymes, kis adagokban hozzádolgozom az alaplevet. Végül kiegyenlítem az ízeket: ha kell sózok, borsozok, esetleg édesítek mézzel, savanyítok kevés citrommal, a lényeg, hogy jó telt íze legyen a levesnek. Ha kellően kihűlt, hűtőbe teszem, és addig jegelem, amíg el nem éri a kívánt hőfokot.

Extra joghurttal és kevés olíva- vagy tökmagolajjal tálalom.

A paprikakrém egyébként akár a fent leírt eredeti formájában, akár levesnek hígítva remek babaétel is lehet 1 éves kor fölött - a kicsik is értékelni fogják a kellemesen édeskés, hűs ízeket a hőségben.

Éva

Ui.: Aki egy egyszerűbb ízváltozatra vágyik, Ádám paprikalevesét is elkészítheti.

kedd
aug.282012

Hívószóra

Jöttünk, láttunk, tettünk, vettünk. Hívószóra. A hívó szó két nappal a forgatás előtt ért el hozzánk azt kérve, fáradjunk be hétfő reggel a TV2 stúdiójába, és kanyarítsunk szilvából valamit a magunk "könnyű kézzel gallér mellől" módján. Egyikőnk (Ádám) Rómából mondott rá igent tudva, hogy pár órával a várt színrelépésünk előtt landol csak a gépe, ha szerencséje van, tehát nem lesz túl kipihent, másikunk (kizárásos alapon Éva) pedig egy szintén egykezes számolással megmutatható óraszámnyi alvással per hétvége a háta mögött és minimum egy gyerek perspektívájával meg ezer tennivalóval addig és aznapra bólinott rá a felkérésre. Idő és energia híján talán igen, csak épp ötlet híján nem voltunk. Általában nem vagyunk. Ez lett belőle: pikáns szilvakrémleves marasala borral és rózsaborssal illetve...

ÖTFŰSZERES DIÓS SZILVAFAGYI JUHARSZIRUPPAL

hozzávalók

5db érett banán

10db nagyobb vagy 15db kisebb érett szilva

5 marék dió

1 púpozott ek ötfűszerkeverék (annak híján őrölt fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, feketebors keveréke)

díszítéshez juharszirup és extra dió valamint fűszer

Ennek a fagyirecepnek az alapja Ági (Éva barátnője) ajánlása, aki valahol rábukkant a fagyasztott banán és natúr kakaópor krémes egyvelegének bombasztikus találmányára. Továbbgondolni nem volt nehéz.

A banánt meghámozzuk, felkarikázzuk, és egy dobozban lefagyasztjuk. A szilvát megmossuk, kimagozzuk, és egy másik tégelyben szintén lefagyasztjuk. (Minimum fél nap szükséges hozzá.) Felhasználás előtt 10-15 perccel kivesszük a gyümölcsöket a fagyasztóból. Először a banánt turmixoljuk le egy robotgép tégelyében vagy trmixgépben annyira, hogy teljesen homogén, pépes legyen. Egy tálba borítjuk, majd a szilvát a dióval és az ötfűszerrel együtt szintén pürésítjük (ez maradhat darabosabb is, ki hogy szereti). VÉgül a két pépet egy evőkanál segítségével tökéletesre összedolgozzuk. (Idő hiányában a forgatáson ezzel maradtunk el, így a végtermék kóstoláskor nem volt elég édes: a banán a tál alján maradt, többnyire szilva került a tányérra.) Két evőkanál segítségével galuskákat formázunk vagy csak egyszerűen egy fagyis kanállal adagolunk tányérra/tálkába/kehelybe a fagyiból. Díszítésnek megszórjuk durvára darabolt dióval, kevés extra ötfűszerrel és meglocsoljuk juharsziruppal, a maradék fagyit visszarámoljuk a fagyasztóba.

Gyakorlatilag bármilyen ízesítésnek neki lehet futni, a lényeg, hogy a banánalapot külön pürésítsük, mert az kell képezze a habos, krémes bázist, egyébként pedig más az állaga, mint a többi gyümölcsnek, magnak, egyébnek, így félő, hogy a krémesség rovására megy, ha együtt próbáljuk pürésíteni az összes hozzávalót.

Ennek a fagyinak a nagy előnye, hogy nincs benne sem tejtermék, sem cukor, se semmilyen adalék, tisztán gyümölcsből van, így laktózérzékenyek, paleósok és - a juharszirupot leszámítva - cukorbetegek is fogyaszthatják. Még fogunk vele mi is tovább kísérletezni fagyi, parfétorta és egyéb irányban, addig is szíves kipróbálásra ajánljuk az ínyenceknek, az egészségtudatosoknak, a gyerekeseknek... és egyáltalán.

Köszönjük, Mokka, a lehetőséget! 

Ádám&Éva

A végtermék mozgó képekben... a leginkább mozgó Mimivel a főszerepben: video 1., video 2., video 3.

hétfő
aug.272012

Crema di olive

Pár éve letoltunk a barátokkal Olaszországban egy agriturismo túrát – ez azt jelenti, hogy farmokon, évszázados kis villákban, tanyákon, esetenként a családdal egy fedél alatt szállsz meg. Toszkánában egy több száz éves, csak finoman felújítgatott házban laktunk, patinás-kopottas falak, gerendás mennyezet, zsalugáter, védőszent a szoborfülkében, gyümölcsfaliget, szőlőtőkék, pókok, ahogy azt kell. Reggel felpattanhatsz a rozoga bringára, áttekerhetsz a kőhajításnyira büszkén magasodó középkori városkába (Twilight rajongóknak ugye nem kell bemutatni Volterrát és Montepulcianót), estére a Mamma főzi a hétfogásos vacsorát. Elképesztő élmény. Csak az a toszkán kenyér, azt nem sikerült megszeretni; egy ideig olyan drága volt a só a környéken, hogy egész egyszerűen nem tettek a kenyérbe. A hagyomány mindezt megőrizte, az (egyik) helyi kenyérféle ma is sótlan, ami számomra majdnem élvezhetetlenné teszi.

 

Egy ilyen ezredéves városkában kóstoltam először a crema di olivét, azaz olívabogyókrémet, amit Olasz- és Spanyolországban is készítenek. Semmi nagy megfejtés, a bogyót pépesítik olívaolajjal, esetleg fűszerekkel. Látványra talán nem a legínycsiklandóbb (főleg a fekete változat), de az íze annyira rendben van, hogy én nem tudok vele betelni. Késő nyáron, kora ősszel van szerte Toszkánában az olívaszüret, amit sok helyen még ma is létráról, kézzel végeznek. Igazi közösségi esemény ez, nagy tervem, hogy egyszer részt vegyek ilyesmin.

 

Egy marokkói ízpárosítás (olíva-citrom-fahéj) adta a ötletet az alábbi változathoz, ami így pán-mediterrán receptté avanzsált: olasz-spanyol-mór fúzió. A „recept”, már ha lehet annak nevezni, rém egyszerű.

 

OLÍVAKRÉM CITROMMAL ÉS FAHÉJJAL


kell hozzá:

20-30 dkg zöld, magozott olívabogyó

egy-két evőkanál olívaolaj

egy-két gerezd fokhagyma

egy késhegynyi fahéj

egy fél citrom leve

frissen őrölt feketebors

esetleg egy kevés friss chili

Minden hozzávalót turmixolj pépesre. Olívaolajjal megcsepegtetett, pirított kenyérszeletekre kenve az igazi.

A ételt a spanyol olívabogyóból készült receptek versenyéhez készítettük. Ha kedvet kaptok egy kicsit kísérletezni Ti is az olajbogyóval, fotozzátok le az ételt, és a recepttel együtt nevezzétek be a versenybe - egy spanyol út a főnyeremény.

Ádám

vasárnap
aug.192012

Mert ezt is lehet hova fokozni

Reggelizni muszáj. Tudom, mégsem teszek így. Általában reggel egy tejeskávé csúszik, más semmi. Kivételt képeznek a hétvégék vagy a nyaralás - akkor sem állok neki főzni, de örömmel veszem, ha elém tesznek egy megpakolt tálcát. Narancsdzsúz, croissant, vaj, sajt, rántotta - a klasszik kombóra bukom, nem vagyok oda a müzliért, joghurtért, felvágottakért.

Rántottát mindenki tud csinálni, felesleges is szót fecsérelni rá. Vagy mégsem? Lehet, hogy létezik a rántottának egy olyan elkészítési módja, ahol a legjobb formáját hozza, új ízekkel gazdagodik, pedig semmilyen titkos hozzávaló nem kerül bele? Persze, hogy létezik.

A tökéletes rántotta gőz fölött készül, vajjal és sóval, legfeljebb egy csipet borssal. Ennél több nem kerül bele. A fehérje és a sárgája a serpenyőben különböző hőmérsékleten szilárdul meg, ízeik szétválnak, nem lesz homogén a végeredmény. Nem így a gőz fölött: a folyamatos kevergetés és a relatív alacsony hőmérséklet lehetővé teszi, hogy lágy, krémes, napsárga, meglepően ízletes rántottát kapj.

RÁNTOTTA - GŐZ FÖLÖTT KÉSZÍTVE

kell hozzá


tojás

 

tojásonként 1 dkg vaj

A tojást verd habosra (ha van türelmed, lehet külön a fehérjét és a sárgáját, így még levegősebb lesz). Forralj vizet egy kis lábosban, illessz rá egy fémtálat, ami a vízbe nem ér bele, de a gőz forrón tartja. Olvaszd fel a vajat a gőz fölött, majd öntsd hozzá a tojást. Sózd meg kicsit, kevergesd folyamatosan, amíg krémes állagúvá nem válik. Egy kis tört bors nem árt neki, gasztroőrültek néhány szelet hajszálvékony szarvasgombát is szórhatnak rá.

Ádám