Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék

Entries in aszalt gyümölcs (5)

vasárnap
márc.172013

Amire sosem mondanak nemet

Ha itt a hétvége, a nyugis reggelek ideje, akkor rendszerint előkerül a még paleolit időszakunkban Ági barátnőmtől átmentett, azóta számtalanszor számos variációban készített zabpalacsinta receptje. Paleolit, mert zablisztből és zabtejjel készül, rendkívül egészséges, mert többfajta gyümölcsöt tartalmaz, és praktikus, mert nem jár sok munkával, sem szennyessel, gyorsan megvan, és mindig mindenki maradéktalanul felszippantja.

ÁFONYÁS-DIÓS MINI ZABPALACSINTA

hozzávalók

1 banán

1 tojás

1 börge (2.5dl) zabliszt

1 bögre zabtej

1/2 bögre olívaolaj

1 alma

1/2 bögre durvára vágott dió

1/2 bögre hengerelt zabpehely

1/2tk szódabikarbóna (elhagyható)

csipet

őrölt fahéj

1/2 bögre erdei áfonya (ilyenkor a fagyasztóból)

kínáláshoz juharszirup, extra dió és zabpehely

A banánt egy villával pépesre összetöröm, hozzádolgozom a tojást és a lisztet, majd felöntöm a zabtejjel, és alaposan elkeverem. Nagylyukú reszelőn belereszelem az almát héjastól, hozzáadom a diót, a zabpelyhet, a fahéjat, a szódabikarbónát, a sót és az olívaolajat. Elkeverem, majd az így kapott sűrű palacsintatésztába óvatosan beleforgatom az áfonyát. Hagyom a tésztát állni egy 10 percet.

A serpenyőt közepes lángon felforrósítom kevés olajjal (csak az első adag alé kell olaj). A minipalacsintákat négyesével sütöm: annyi fér egy serpenyőbe egyszerre. Evőkanalanként tehát négy adagot kanalazok a serpenyőbe, egyenként kb. 10cm átmérőjű, félcenti vastak koronggá igazítva a palacsintákat. Amikor kezdenek megkötni (a szélüknél szárazabbak, buborékosodnak, de a közepük még épp folyik), egy palacsintalapáttal megfordítom őket, és még egy percig sütöm. A kész palacsintákat kiszedem, megvajazom, egymásra halmozom, meghintem extra dióval és zabpehellyel, és meglocsolom juharsziruppal. Forrón kínálom.

Amikor majd lesz friss bogyós gyümölcs, fogok rá azt is pluszban halmozni, hogy még finomabb, még táplálóbb legyen. Egyéb iránt lehet az alapot más gyümölcsökkel, olajos magvakkal, esetleg aszalt gyümölcsökkel, netán natúr kakaóporral turbózni. Kinek-kinek tetszés szerint.

Éva

szerda
máj.252011

Üdítő reggelek

Ha az ember egy finom, energiában gazdag étkezéssel indítja a napot, az sok szempontból gazdagít. A szépen tálalt, ízletes és egészséges reggeli hat az esztétikai érzékünkre, hat az ízlelő bimbóinkra, hat a szervezetünkre, és hat a tudatunkra. Gyakorlatilag egy élmény tud lenni minden szinten. Ezzel szemben az unalmas, változatosságot nem mutató, nehéz, rohanva bekapkodott reggeli inkább megterhelő stresszafaktorként jelentkezik a napunkban... és a testünkben. Az ötletek és nem az idő hiánya legtöbbször a baj. Egy jó reggeliért, amit családi körben költhet el az ember, azt gondolom, mindig érdemes 10-15 perccel hamarabb fölkelni.

RÉPÁS-MAZSOLÁS KENYÉRSUSHI

Ezt a receptet tavaly nyáron volt szerencsém elcsípni az almagolyókkal együtt egy 4Ingredients adásban. Az a két nő zseni! Ilyet kitalálni! Azon túl, hogy az étel pofonegyszerű, remekül variálható, még gyerekbarát, ráadásul a végtelen kombinálhatósága illetve mutatóssága révén még partikompatibilis is.

hozzávalók

4 szelet nagyon puha, friss kenyér (én a Culinarisban veszem az ehhez az ízvilághoz tökéletesen passzoló almás zabpelyhes kenyeret)

2 répa

2 marék mazsola (de lehet pl. aszalt sárgabarack is)

kevés vaj

A kenyerek héját levágom, a szeleteket sodrófával kicsit lelapítom, és megkenem vajjal. A répákat megpucolom, és a krumplihámozóval vékony szeletekre vágom. A vajjal megkent kenyérszeleteken elosztom a répaszalagokat, a szeletek közepére egy csíkban mazsolát szórok, és felgörgetem a kenyereket, kicsit meg is nyomkodom a roládot, hogy jobban összeálljon. A hengert másfél centinként megtűzöm fogpiszkálóval, és a fogpiszkálók között egy kenyérvágó késsel felszeletelem. Tányéronként 3-4 tekercset teszek, és frissen facsart narancslével kísérem.

Egyébként ezt a módszert lehet klasszikusabb felállásban kenyér-pármai sonka-kecskesajt-spenótlevél/rukola, kenyér-vaj-sajt-retek, olivapesztó-tonhal stb. variációkban is készíteni, hogy legalább a formai változatosság meglegyen.

Éva

szombat
márc.262011

Dolce Vita

Tél volt. Sokáig. A tavaszmadár egyelőre szintén csak próbálgatja a szárnyait. Egyszer kisüt a nap, derűs az ég, és a hangulatunk is azonnal alkalmazkodva az időjáráshoz felderül, aztán újra jönnek a felhők, a hideg, mindez gyors és éles váltásokban. Ilyen formán máshonnan kell magunkat kárpótolni a hiányzó kedélyjavító, stabil napsugarakért. Nem marad hát más, mint az otthon melege, az édes ízek és a remény, hogy ez talán feledteti velünk az egyre nehezebben viselhető, még mindig többnyire hűvöskés, borongós mindennapokat, hogy a mi dolce vitánk megteremthető házilag is.

Egyébként meg túró a fülünkbe... vagy már pont a fülünkön jön ki? Most látom, hogy egymás után ez a második hagyományos magyar receptem, amit saját felfogásban közlök, és túró van benne. De miért is ne?

FELVILÁGOSULT TÚRÓGOMBÓC ASZALT SÁRGABARACKOS, MÉZES TEJFÖLLEL

hozzávalók

A gombóchoz

1/2 kg (bio) túró (krémtúró, hagyományos túró vagy Ricotta)

3 (bio) tojás

(2ek méz - elhagyható)

1/3 vaníliarúd

1 (bio) citrom héja, kevés leve

8ek teljeskiőrlésű (bio) gríz vagy kuszkusz (attól függ, mennyire vizes a túró - a lényeg, hogy jól formázható masszára álljon össze)

1tk

A kéreghez

10ek (bio) hengerelt zab/tönkölypehely

1ek őrölt fahéj

Az öntethez

6dl (bio) natúr joghurt/tejföl

2-3ek méz

20dkg szem bio aszalt sárgabarack (ha nem is bio, érdemes megnézni, hogy ne legyen se cukrozva, se tartósítva, se kén-dioxiddal vagy egyébbe kezelve)

Egy fazékba felteszek vizet forrni kevés sóval. A tojás sárgáját alaposan felverem a mézzel, belekeverem a túrót, a vanília magját kikaparom (a rúd maradékát beledobom a forrni készülő vízbe), hozzákeverem a túrós masszához a citromhéjjal és kevés citromlével együtt. (Az aszalt sárgabarackot felaprítva a gombócokhoz is hozzáadhatom, vagy később az öntethez.) A tojás fehérjét kemény habbá verem (pici sóval) és óvatosan beleforgatom a túrós-grízes/kuszkuszos keverékbe. Nedves kézzel szilványi gombócokat formálok, és a bugyogó vízbe teszem. Akkor van kész, ha feljön a víz tetejére. Amíg fő, egy robotgépben a joghurtot/tejfölt a mézzel és a sárgabarackkal (ha nem a gombócba tettem bele) öszedolgozom annyira, hogy a barack még darabos legyen. Egy másik tégelyben szinte porítom a zabot/tönkölypelyhet és elkeverem a fahéjjal, amjd egy száraz serpenyőben kicsit lepirítom. A kész gombócokat lecsöpögtetem, beleforgatom a serpenyőnyi zabba/pehyelbe, tálra szedem, és végül nyakon öntöm a barackos joghurttal/tejföllel. Díszítésnek a megmaradt aszalt barackból csíkokat vágok rá, végül meghintem citromhéjjal.

Mennyivel egészségesebb és finomabb a hagyományos cukros-grízes megoldásnál!

Éva

szerda
nov.242010

Ünnepi hangulatban

Az ünnepek mindig nagyon pozitívan hatnak rám. A hangulatomra és az alkotókészségemre egyaránt. Ilyenkor szárnyra kap a fantáziám, legyen szó dekorálásról, csomagolásról, főzésről, vagy épp csak egy minden apropó nélküli parti ötletes megszervezéséről - mondhatni, alig várom, hogy végre alkothassak valami alkalom ürügyén. Bár az év mindegyik ünnepét szeretem, mégis mind közül számomra a Karácsony a legcsodálatosabb. (Már ha az ember időben elkezd ráhangolódni, készülni, és nem megy át kapkodásba az egész, mert az egy rémálommá tudja változtatni a meghittnek szánt évvégi ünneplést.) Pici gyerekkorom óta a Karácsony nekem, mint sok mindenki másnak a meghittséget, a melegséget, családot jelenti - talán pont emiatt tudok annyira együttérezni azokkal, akiknél egy-egy közeli hozzátartozójuk elvesztése okán ez az ünnep inkább  fekete, semmint piros betűvel szerepel a naptárban.

Az ünnepi készülődés nálam születésem óta duplán áthatja az egész decemberemet, hisz a hónap elején érkezik a Mikulás, pont a születésem napján, majd bő két héttel később elcsendesültnek az utcák, mindenki családi körbe visszavonul ünnepelni a Karácsonyt - nálunk az én névnapomat is. Micsoda pech - mondták mindig! Én inkább úgy élem meg, hogy ez egy intenzív hónap.

Tiszták az emlékeim arról, mikor gyerekkoromban az óvódában/iskolában izgalommal telve kántáltuk a karácsonyi dalokat, készítettük a tematikus kis munkáinkat, újra és újra eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen jó lesz majd együtt a fa körül a csillagszórókkal, a meleséget árasztó, meghitt légkörben, a finom ételek és a frissen készült tojáslikőr illatfelhőjében... Ez az izgalom máig nem múlt el, csupán annyival fokozódott, hogy a sajátom mellett a lányom születése óta átélem az ő izgalmát is, ráadásul duplán kell kitennem magamaért, hiszen mostmár én látom vendégül a szülőket Szenteste, és amellett, hogy ők jól érezzék magukat, a legfontosabb, hogy a sorozatos szép emlékek nyomán Lolának is évről-évre ugyanolyan várakozással teli legyen a Karácsonyi időszak, mint nekem volt mindig.

Talán a tavalyihoz hasonlóan idén is szerencsénk lesz, és a táj is ünneplő hófehérbe öltözik - vannak most erre vonatkozó időjóslások -, mindenesetre a városok lassan kezdik feölteni a legdíszesebb ruháikat. Innen-onnan már most karácsonyi zene szűrődik ki, száll a forralt bor és a sült gesztenye illata, és - nekem legalább is úgy tűnik - ilyenkor hangosabb a gyerekkacaj is. Mesebeli! Egyszerűen imádom ezt az évszakot - is!

Az idei készülődéssel való foglalatoskodás korai igényét egy valami minden eddiginél előbbre hozta. A blog. Már most látom a fantasztikus ünnepi ételköltemények garmadáját kifolyni a magazinokból, miközben az én fejem is tele van ötletekkel. Idén sokmindent szeretnék kikísérletezni, lefőpróbázni, hogy a napján minden tökéletesre sikerüljön. Ennek okán mostantól a legtöbb posztot az ünnepi készülődés jegyébén írom - fogadd szeretettel, Kedves Olvasó, hangolódj velem/velünk! Remélem, hogy lesz a következő hetekben feltett receptek közt olyan, ami végül a Te Karácsonyi asztalod ékévé is válik majd! Talán épp ez:

KARÁCSONYI BIRSALMÁS-FŰSZERES CÉKLAKRÉMLEVES KÓKUSZTEJJEL ÉS ASZALT FEKETECSERESZNYÉVEL

hozzávalók

1dl portói bor (de jó a mazsolabor is vagy Marsala)

1/2l víz

1tk őrölt csillagánizs

1/2tk őrölt szegfűbors

1 rúd fahéj

4db közepes cékla

1 fej lilahagyma

1 birsalma (vagy ha nincs, akkor körte)

4 levél friss bazsalikom + extra a táláshoz

2dl kókusztej

extra 1-3dl víz

1 rúd vanília

1/2 narancs leve és reszelt héja + egy kis extra a tálaláshoz

1tk érlelt balzsamecet

10dkg aszalt feketecseresznye (vagy akár aszalt vörösáfonya)

2ek méz/nyírfacukor

, frissen őrölt bors

2ek szőlőmagolaj + egy kis extra a tálaláshoz

Ahogy a legtöbb zöldségkrémleves esetében, a zöldséget-gyümölcsöt most sem főzni, hanem párolni fogom. A párolóedény aljába öntök 1/2l vizet, hozzáöntöm a bort, beleteszem a csillagánizst, a szegfűborsot és a fahéjat, majd alágyújtok, és hagyom felforrni. Közben a céklát, a lilahagymát és a birsalmát/körtét meghámozom, utóbbit kimagozom, és mindent nagyobb darabokra felkockázok. Amikor a fűszeres, boros lé felforrt, egy párolórácson fölé teszem a hagymát, a céklát és a birsalmát, lefedem, és kb. 15 percig közepes lángon párolom. Ha körtével készítem, akkor azt a 15 perc letelte előtt 5 perccel adom hozzá a hagymához és a céklához a bazsalikommal együtt, és fedő alatt további 5 percet párolom őket, vagy addig, amíg a cékla és a körte is puha nem lesz. Ekkor elzárom az edény alatt a gázt, a párolórács tartalmát a párolólébe borítom, hozzáöntöm a kókusztejet, a vizet (amennyi szükséges az elpárolgott víz visszapótlásához), a fél narancs kifacsart levét, belereszelem a héját, hozzáadom a vanília kikapart magját és a balzsamecetet, nem felejtem el kivenni a fahéjrudat, majd botmixerrel az egészet teljesen krémesre összepürésítem. Ezután a felhasított vaníliarudat beleteszem a levesbe az aszalt feketecseresznyével együtt, és alkalmankénti kevergetés mellett összerottyantom az egészet (azaz felforralom, és utána max. még egy-két percig főzöm). A legvégén a vaníliarudat kiveszem, a levest a mézzel valamint sóval, borssal ízesítem, kevés szőlőmagolajat keverek hozzá, de már nem pürésítek: a felpuhult aszalt gyümölcs darabokban, betétként marad a levesben. (Egyébként ha valaki nem szeretné így, akkor nyugodtan lehet pürésíteni is, vagy teljesen elhagyni az aszalt cseresznyét, és a levest egy kanálnyi, a minap feltett aszalt vörösáfonya pestóval megkoronázni. Hm?)

Tálaláskor mélytányérra merem a levest, pár csepp szőlőmagolajjal meglocsolom, kevés reszelt narancshéjjal és egy bazsalikomlevéllel díszítem.

A színek, mint a képen is látszik, ámulatbaejtők, az ízek pedig... most egy kicsit büszke voltam magamra. :) Már meg is fogalmazódott másik két ünnepi céklaleves a fejemben, úgyhogy jövök még a bíborszínnel.

Éva

szombat
okt.022010

Variábilis

Vannak ételek, amelyek rengeteg variációs lehetőséget rejtenek magukban, mégis többnyire "hagyományosan", egyféle módon készítik a háziasszonyok. Ide tartozik a fasírt, a rakott dolgok és töltöttcsirke is. Amióta az eszemet tudom, a töltöttcsirkét a környezetemben, főleg a felsőbb generációk tálalásában egyfajta petrezselymes, tojásos, zsemlés töltelékkel készítik, holott gyakorlatilag egy csirke bármivel megtölthető. Én egy kicsit most hagytam szárnyalni a gondolataimat, és az eredmény minden várakozásomat felülmúlta.

ASZALT GYÜMÖLCSÖS, FŰSZERES BULGURRAL TÖLTÖTT EGÉSZBEN SÜLT CSIRKE VELESÜLT MÉZES-NARANCSOS TÖKKEL

hozzávalók

1 egész tanyasi csirke

3ek olívaolaj

1ekés citrombors (a hagyományos frissen őrölt is)

a töltelékhez

10dkg bulgur (nekem quinoás volt itthon, de a sima is jó)

1-2 szárított füge

1 marék aszaltszilva

1-1 púpos ek aszalt vörösáfonya

1 zacskó fenyőmag

1 szál újhagyma

1/2-1/2 tk koriander és fahéj

1/4-1/4ek kardamom és szegfűszeg

1/2 narancs reszelt héja

1/2 csokor friss korianderzöld

1tk , frissen őrölt bors

a tökhöz

1 egykilós sütőtök

1/2 narancs leve

1ek méz

3ek olívaolaj

1kk , frissen őrölt bors

A csirkét a sütés előtt egy nappal kívül-belül alaposan megmosom, bedörzsölöm olívaolajjal, sóva, citromborssal, és beteszem a hűtőbe pácolódni.

Másnap sütés előtt elkészítem a tölteléket. Ehhez a bulgurt felteszem 1l vízzel és a sóval főni. Amíg melegszik a víz, az aszalt gyümölcsöket és a hagymát apró kockákra feldarabolom, és hozzáadom a bulgurhoz. Ezután jöhetnek a száraz fűszerek. Addig főzöm, amíg a bulgur teljesen meg nem puhul. Az utolsó percben hozzáreszelem a narancs héját és a felaprított korianderzöldet. Az egész tölteléket a csirke belsejébe és a nyakbőr alá belekanalazom, majd, hogy ne folyjon ki sütés közben, fogpiszkálókkal összetűzöm a bőröket. 

A sütőt 180 fokra beállítom.

A tököt meghámozom, a magját kikaparom, és a húsát falatnyi darabokra felkockázom. A sütésre szánt tepsibe beborítom. Egy kis tálba kifacsarom a narancs levét, hozzákeverem a mézet, az olívaolajat, a sót és a borsot, ráöntöm a tökre, és jól összeforgatom vele. A tepsi széleire rendezem a tökkockákat, középen helyet csinálva a csirkének, amit nyomban be is ültetek oda. 

A tepsit másfél órára betolom a sütőbe, és nem felejtem el félóránként meglocsolni a kisülő szafttal a csirkét.

Ha megsült, szépen darabjaira szedem a madarat, tányérkora tálalom, a tökkel körítem.

Tiszta egészség!

Éva

Ui.: Csak semmi ijedtség! A csirke bőre azokon a helyeken, ahol az édes, aszaltgyümölcsös töltetékkel találkozik, nem megég, nem szenes, hanem megkaramellizálódik, és elsötétedik.