Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék
szombat
máj.082010

Két epres között...

...egy spenótos recept. Még a megboldogult Romkertbe járós időszakomból, amikor ott ettem ennek a tésztának a laskagombás változatát. Azóta többször rekonstruáltam otthon, de most nagyobb feladatra vállalkoztam...

SHITAKE GOMBÁS, SPENÓTOS HÁZI, TELJESKIŐRLÉSŰ LISZTTEL KÉSZÜLT GNOCCHI

Mikor hazajövök a biopiacról, az ottani sok finomság láttán és annak egy szeletével teletömött banyatroli tartalmát cipelve zsong a fejem az elgondolásoktól, hogy miket fogok a zsákmányból főzni. Alig várom, hogy kipakoljak és nekiessek az alkotásnak. Ma is így történt. Mielőtt azonban leírnám, hogy mit főztem ebédre, néhány gondolat rólam. Kezdem azzal, hogy mit nem szoktam.

Nem szoktam tejszínt használni, csak nagyon ritkán. Ez már megszokásként beépült azokból az időkből, amikor még a huszas éveim elején sikerült komoly odafigyeléssel 10 kilót leadnom - és tartósan megőríznem ezt az állapotot. Mert ez a nehéz! Azóta ahol tudom, kiváltom - példul a krémleveseket én mindig joghurttal készítem. Ezt későbbi bejegyzésekkel alá is fogom támasztani.

Ezen kívül többnyire nem szoktam szinte semmilyen zöldséget és gyümölcsöt megpucolni. Itt nem a mangóra, avokádóra, banánra, hagymára és társaira gondolok, ahol evidens, hogy az ehető részhez a héjak eltávolításán keresztül vezet az út, hanem azokra a zöldségekre, amit mások kapásból tisztogatnak elkészítés előtt, mint pédául a krumpli, az uborka, a répa, stb. Pedig rengeteg vitamin van a zöldségek és gyümölcsök héjában, kár értük. Arról nem is beszélve, hogy rusztikusabbak is az ételek a héjastól felhasznált alapanyagoktól. Én mindent szeretek a maga természetes valójában fogyasztani, ahogy azt a Jóisten megteremtette.

Továbbá nem szoktam finomított lisztet sem használni, csak ha nagyon muszáj. (Általában kerülöm is azokat az ételeket, amit csak finomliszttel lehet elkészíteni.)

És végül nem szoktam, már ami a hétköznapokat illeti, hosszadamas munkával járó főzésekbe fogni... de végül is hétvége van! Így rászántam magam, hogy gnocchit készítsek, bár volt a döntésnek egy előzménye is. Mégpedig az, hogy ennek a receptnek már nekiszaladtam egyszer teljeskiőrlésű (a továbbiakban tk) liszttel, de katasztrofális lett az eredmény. Akkor azt a megállapítást tettem, hogy a gnocchi (ejtsd: nyokki) azok közé az ételek közé tartozik, ami ehetetlen lesz, ha tk lissztel csinálom, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat. Olyan nincs, hogy nem tudok valamit megcsinálni!!! Nos, örömmel jelenthetem az egészségtudatos olvasókank, hogy sikerült! Megcsináltam! És őrült jó lett! Ebben mondjuk komoly szerepe volt a biopiacról származó, élénksárga és csodálatosan zamatos krumplinak is. Úgyhogy nem, hogy meg merem osztani, de büszkén közzé adom országnak-világnak a következő receptet azzal a kis megjegyzéssel, hogy ha valaki nem akar szöszölni a tésztagyúrással, akkor a receptleírás ide vonatkozó részét nyugodtan ugorja át. Nincs azzal semmi baj, ha boltból jön a kész gnocchi (bár ha van a elérhető közelségben arra lehetőség, hogy frissen gyúrthoz házzájussunk - Budapesten ez nyilván könnyebb -, akkor célszerű azt választani, de a bolti zacskós is oké, ha valakit nem zavarnak az adalékanyagok), azzal is remek fogást fog tudni készíteni ezekből a hozzávalókból:

A gnocchihoz

75dkg lisztes krumpli (újkrumpli nem jó, nagyon száraznak kell lennie)

10 dkg teljeskiőrlésű liszt (ha valaki nekiáll, de nem szimpatikus a tk, akkor mehet hagyományosan finomliszttel)

A szószhoz:

kis darab vaj

1 fej vöröshagyma

300g friss shitake gomba

300g friss spenót

3 gerezd fokhagyma

2dl főzőtejszín

só, frissen őrölt bors

szezámolaj (elhagyható)

frissen reszelt parmezán sajt

A gnocchi elkészítésének menete:

Begyújtom a sütőt 200 fokra, megszurkálom villával a krumplikat, és 1 órára beteszem sülni. Egy óra elteltével kiveszem, megvárom, míg kicsit kihűl, megpucolom (nem ez a recept, ahol nem pucolom meg a krumplit, viszont ez a recept, ahol a gombát és a spenótot nem fogom - ld. később), és egy nagy tálban villával összetöröm. Hozzáadom a 10 dkg lisztet, és tésztává gyúrom. (Ha finom lisztet használsz, akkor fog még egy második etapban kb. 5dkg kelleni, csak arra kell vigyázni, hogy legfeljebb annyit használj, hogy még puha maradjon a tészta, de már nem tapadjon a kezedhez.) Egy meglisztezett deszkán 1cm átmérőjű kígyókat gyúrok, amit késsel 1 cm-es kockákra vágok. Golyóvá gyúrom a kockákat, és egy villával óvatosan lapítok rajtuk egyet, miközben enyhén hengergetem. Ha kiszórakoztuk magunkat a tésztával, és már rég bánjuk, hogy belefogtunk, akkor jön a megkönnyebbülés - már csak meg fog kelleni főzni. Ezen a ponton teszek fel egy fazék vizet forrni, így az pont akkorra lesz fogadóképes, mikor a szósz is megvan.

A szószhoz:

Felaprítom a hagymát és a vajon üvegesre párolom. Közben a megmosott gombákat felnégyelem héjastól, szárastól. A spenótot megmosom, szárastól felcsíkozom 1 cm-es csíkokra. A hagymára először a gombát dobom, és magas lángon pirítom úgy 5 percig. Ekkor mehet bele a spenót és a fokhagyma reszelve/átnyomva, valamint a só és a bors. Végül belezúdítom a tejszínt, és alkalmankénti kevergetés mellett hagyom az ízeket összeérni. Ekkor dobom be a forrásban lévő vízbe a gnocchikat.

Innen számítva 1-2 perc, a gnocchik feljönnek a víz tetejére, és minden kész a tálaláshoz. A szószba beleforgatom a gombócokat, egy tálra merem, kicsit megöntözöm szezámolajjal (enyhén mogyorós íze jól fog passzolni a shitake gombával, de el is hagyható), és parmezánforgácsokkal fejezem be a művet.

Érdemes laskagombával is megpróbálni a receptet. Úgy is nagyon finom lesz!

Éva

szombat
máj.082010

Szülői munkaközösség

A címben szereplő társulás hozott minket egy kalap alá egy anyukával, akivel ugyanabba az oviba járatjuk a csemetéinket. A bimbózó barátság egyik két erősebb kézzel fogható, hirtelen hozadéka lett egy, akárcsak a maffiafilmekben, parkolóban lebonyolított árucsere keretében hozzám vándorolt óriás láda eper. A ládával egy ukáz is járt: most aztán van alapanyag, tessék mindenféle finomakat készíteni belőle nekünk. A "nekünk" jelen esetben annyit tett, hogy Nektek, blogolvasóknak szállítsam az eperfelhasználhatósági tippeket. Most úszom az eperben, és ha akarom, ha nem, a következő két napban sorozatgyártok: recepteket és posztokat. A család meg ha tetszik, ha nem, epret fog eperrel enni két napig. Máris érzem, hogy a szülői munkaközösség mennyire hasznosan kihat a blogírásomra. Anyuka alapanyagot szállít, bátorít az alkotásra, ezzel biztosítja, hogy nem kényelmesedem bele a hétvégébe, egyben gondoskodik az összes olvasó ellátmányozásának a folytonosságáról. Ez aztán a csapatmunka! Köszönjétek meg Gabinak!

Akkor ím, az első termés: a napszaknak megfeleően egy reggeli. Van angolban egy remek kifejezés, "keep it simple", ami annyit jelent, hogy próbáljuk meg az egyszerű végről megfogni a dolgokat. (Ha valakinek van erre egy frappáns fordítása, megköszönöm, ha megosztja velünk.) Ez a blog is többnyire ennek a mottónak a jegyében íródik, lásd a szlogent: egyszerűen, elegánsan, egészségesen. Azt gondolom, hogy a következő recept mindhárom szempontnak a legmesszebbmenőkig megfelel. Percek alatt elkészül, minden benne van, ami a nap indításához szükséges: kalória, vitamin és ásványi anyagok, és komolyan pöpecül néz ki.

FRISS EPER & MÉZES JOGHURT TÖNKÖLYPELYHELYPAPLANON, ÉDES PISZTÁCIAPESZTÓVAL


Hozzávalók

20dkg friss eper

1 doboz natúr joghurt

1ek méz

2ek teljes kiőrlésű mézes tönkölypehely (a Naturgoldtól - én a biopiacon veszem)

a pisztáciapesztóhoz:

1 marék pisztácia

1ek olívaolaj

3 nagyobb friss mentalevél

1tk méz

Először a pesztót készítem el. A pisztáciákat megpucolom, egy deszkán késsel durvára aprítom, majd ugyanezt teszem a mentával, végül egy kis tálban minden hozzávalót összekeverek. Kész. Következő lépésben fogom a joghurtot, és a nagy kanál neki szánt mézet belekeverem. Kész. Ezek után már csak annyi dolgom van, hogy egymásra rétegezem a tönkölypelyhet, a jogurtot, az epret, és megkoronázom a pisztáciapesztóval. Kész. Ugye milyen egyszerű? És mennyei finom! 

Most pedig irány a biopiac! Szép napot!

Éva

péntek
máj.072010

Rrrépa, rrretek....

Lola lányom pont az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepnapján tanulta meg kimondani helyesen a címben szereplők nevét. Az "r" volt az utolsó betű a sorban, de ez is meglett. Pörgeti, mint takács az orsót! Úgyhogy aznap mi duplán ünnepeltünk... triplán, mert hát innentől jöhet is tavasz, vele együtt pedig a rrretek, az eperrr, a rrrebarrrbarrra, és így tovább.

Jöttek is, és mivel nagyon figyelek a család, legfőképpen a család (egyelőre) egyetlen még formálható tagjának az étkezésére, előszeretettel használom ezeket a tavaszhírhozókat minden formában (aztán a nyáriakat, az őszieket, télieket, majd mehet minden elölről).

Az egyik leggyorsabb módja, hogy vitamindús reggelivel lőjem ki a Manót és az Apukáját a "zűrbe", egy doboz sajt- vagy túrókrém elővételével indul. Ahhoz bármikor tudok nyúlni, mert minden kétheti bevásárlásnál alaposan betárazok belőle. Ügyelek arra, hogy amit veszek, az a legkevesebb, de lehetőség szerint semennyi adalékanyagot ne tartalmazzon - egyszerűen fölösleges -, így már megvannak a standard forrásaim és termékeim, amikről az évek alatt megtapasztaltam, hogy megbízhatók. Ide tartozik a Buko sajtkrémek közül mindegyik natúr. (Egyébként mindenből a natúrt veszem - szeretem házilag kikeverni a dolgokat.) Ha pedig a sajt- vagy túrókrém már elől van, bármit bele lehet tenni, és akár sós akár édes feltétek végtelen variációját lehet kerekíteni belőle, hogy a legváltozatosabb sznekkekkel örvendeztethethessük meg magunkat és a környezetünket. Jelen receptnek, amit egyébként Stahl Juci ihletett, is egy ilyen doboz sajtkrém az alapja.

TAVASZI SAJTKRÉM ROZSKRÉKEREN

Hozzávalók

1-2 doboz (Buko) natúr sajtkrém (attól függ, mennyire krémesen szeretném)

1 kisebb répa

1 nagyobb retek

1/2 alma

1 szál újhagyma (de akár medvehagyma is mehet bele)

snidling

frissen reszelt szerecsendió

, frissen őrölt bors

rozskréker (én a Finn Crispre esküszöm)

A répát, retket, almát nagylyukú reszelőn lereszelem, az újhagymát, snidlinget felaprítom, a zöldségeket a sajtkrémmel összekeverem, frissen reszelt a szerecsendióval ízesítem, sózom, borsozom. A kencét a krékerekre halmozom, megdíszítem még egy kis snidlinggel. Indulhat a nap!

Éva

péntek
máj.072010

Itt a május! Spárgaságban "szenvedünk"!

 

"Mondj egy szót! Bármilyen szót... és én bebizonyítom, hogy az a szó görög eredetű!" Ismerős? Nos, Portokalos papának a Bazi nagy görög lagziban a "kimono" szó sem okozott gondot, de a spárgával egész biztos nem tudnánk megfogni. A spárga elnevezés t.i. görög eredetű: az "asparagos" szóból származik, ami fiatal hajtást jelent.

Egészen a múlt század elejéig a főúri kertek növénye volt, és bár mostanra széles körben elterjedt, főúri eleganciáját máig megőrízte. Zsenge íze alkalmassá teszi sokoldalú felhasználásra. Ám nem csupán sokoldalú, finom, de rendkívül egészséges zöldségféle is. Én, személy szerint óriási rajongója vagyok akár levesként, akár párolt köretként, akár salátaként, csőben sütve, hal/hús töltelékeként, pite formájában vagy krumlipürébe dolgozva találkozom vele. Lippai János, kertészeti irodalmáról elhíresült szerzetes az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében a következőket írta: "Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik." Na, tessék!

Én most sem kenegetést, sem borban főzögetést nem ajánlok itt, ellenben egy könnyű tavaszi fogást egy többszörösen letesztelt mennyei SPÁRGÁS-GORGONZOLÁS QUICHE formájában.

Hozzávalók

(Én többnyire biopiacon szerzem be a hozzávalóimat a zöldségektől a szárazárun át a tejtermékekig, így most nem fogom mindenhová odaírni, hogy bio... bio..., de az. Az ételek elkészítésnek egyébként nem feltétele.)

A tésztához:

175g teljeskiőrlésű liszt (lehet finomlisztből is)

25g frissen reszelt parmezán

egy csipet 

100g sózatlan vaj feldarabolva

tojás sárgája

1ek víz

A tartalomhoz:

225g zöldspárga

100g gorgonzola sajt

200ml főzőtejszín

tojás enyhén felverve

2ek frissen reszelt parmezán

1ek friss bazsalikom aprítva

só, frissen őrölt bors, (szerecsendió)

Első lépésként bedurrantom a sütőt 200 fokra, ezzel együtt felteszek egy nagy fazék vizet forrni. Amíg ezen a fronton tart a bemelegítés, elkészítem a tésztát. Egy nagy tálban összeborítom a szárazanyagot, a vajdarabokat hozzáadom, és addig masszírozom őket össze, amíg morzsás nem lesz az akkor még tésztának nem nevezhető lisztes alap állaga. A tojássárgáját és a vizet beledolgozom, így formázható tésztát kapok. Élek is a lehetőséggel, és gyúrok belőle először egy cipőt, majd koronggá lapítom. Két sütőpapír közé téve egy sodrófával kinyújtom kb. 30 cm átmérőjű, lehetőleg minél szabályosabb körformára. Ezen a ponton kerül elő a 23 cm-es (standard méret, aggodalomra semmi ok) sütőforma, amit alaposan kivajazok. A tésztáról a fölső papírt lehúzom, és a matériát befordítom a formába. A másik papírt is óvatosan lehúzom, a végre minden oldalról szabaddá vált tésztával pedig kibélelem a tálat. Megszurkálom a tészta alját egy villával, és az egyik imént használt darab sütőpapírt visszateszem rá némi nehezékkel (pl. két marék rizs/lencse/szárazbab), majd beteszem a formát a sütőbe 8 percre. 8 perc elteltével leemelem a nehezékes papírt, és visszateszem a tésztát további 12-15 percre, vagy amíg arany színe nem lesz. Hagyom hűlni egy kicsit.

Vissza az időben: amikor a tészta már a sütőben héderel, nekiesem a spárgáknak. A zöldspárga előnye, hogy nem kell pucolni, csak a fás végeket letördelni. A mostanra minden bizonnyal forrón bugyogó vízbe 2 percre beleteszem - erre a szakszó az, hogy blansírozom - a szálakat, majd kiemelem, lecsöpögtetem, és hideg víz alatt felfrissítem. Szárazra törlöm. Félreteszek 8 egész szálat, a többit 1cm-es darabokra vágom. (Nem kell egyenkééééééént!!!! Egy kötegben az egészet egyszerre, sikerül, ahogy sikerül.) Megint jön egy nagy tál, bele a spárgadarabok, a gorgonzola összemorzsolva, a bazsalikom, a tejszín és a felvert tojás. Az egészet összekutyulom, sóval, borssal ízesítem. (A frissen reszelt szerecsendió sem árt neki - a szerk.)

A sütő hőmérsékletét 190 fokra mérsékelem, amikor már a tésztánk kikerült, és fogadásra kész. Ekkor belezúdítom az egész spárgás, sajtos masszát, a félretett spárgaszálakkal szépen megkoronázom, és parmezánnal tetézem. A sütőben vár a quiche-re (ejtsd: kís) még egy kiiiiiis idő, úgy 25-30 perc. Aranyra sülve veszem ki.

Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható. (Nálunk többnyire nem éri meg, hogy kihűljön.) Mindenesetre egy marék zöldsalátávál (olívaolaj+balzsamecet kíséretében, persze) és ha a körülmények megengedik, egy pohár jól lehűtött, könnyű Chardonnay-vel tálalom.

Éva

szerda
máj.052010

Borskéregben sült sertésszűz, cukkinis-répás rösztivel

Engem is utolért a kilencvenes években a disznóhúsellenes kampány, évekig nem ettem. Erősködtem, hogy egészségtelen, Anyám aztán mindent pulykával csinált, fasírtot, rántott húst – pedig a pulyka nagyon ritkán jó ízű. Inkább rém száraz.

Pár éve újra felfedeztem a disznóhúst, és nem értettem, mi bajom volt vele. Nem minden részét eszem meg, belsőségből is csak a májat, de alapvetően a sertéshús szuper. Erről malackaraj (link) tud bővebben mesélni.

A szűzpecsenye a disznó bélszínje. Az egész állaton nem sok van belőle, de még így sem horror összeg. Gyorsan kész van, szaftos, mégsem zsíros (bár a zsírral sincs bajom).

Kell hozzá

fejenként 15-20 dkg sertésszűz (elég kis darab hús, nem nagyon vágják a hentesnél, egy darab 2-3 embernek elég)

egész bors, egy marék


olaj a sütéshez

A húst mosd meg, szedd le róla az inakat, ha zavar, de maradhatnak. Törd össze a borsot, mozsárban vagy robotgépben, és forgasd bele a húst, hogy beborítsa. Kicsit sózd meg. Egy kiskanál olajat forrósíts serpenyőben, és amikor nagyon forró, akkor kezdd el sütni a húst. Minden oldalát kb. 3-3 percig pirítsd. Ha szereted közepesen átsütve, akkor pihentesd alufólia alatt pár percig, és szeletelheted is (a képen így látod). Én mindig rájövök, hogy a sertésszűz jobban ízlik átsütve, úgyhogy a serpenyőben kérgesítés után sütőben (160-180 fok) még 15 percig sütöm, és csak utána pihentetem. Ujjnyi vastagra szelve elég jól néz ki.

 

A röszti

Nem gondolok mindennap arra, hogy feltétlenül egészségeset egyek. Imádom a rösztit, de a krumplit amúgy is minden formában. A csípős, borsos sertésszűz mellé azonban valami mást, édeset akartam. Répából és cukkiniből is remek rösztit csináltam, hirtelen ötlettől vezérelve juharsziruppal. Nem rossz, nem rossz. És még egészséges is.

Kell hozzá

fejenként egy kisebb megpucolt répa és egy fél cukkini

liszt (bármilyen -  ha figyelsz az egészségre, akkor teljes kiőrlésű)

2 emberre 1 tojás

, bors

juharszirup vagy méz

fokhagyma, 1-2 gerezd

olaj a sütéshez

A zöldséget reszeld le, üsd hozzá a tojást, majd sózd, borsozd, ahogy ízlik. Aprítsd vagy nyomd bele a fokhagymát, és fejenként egy kiskanál juharszirupot vagy mézet. Szórj hozzá annyi lisztet, hogy ne folyjon a cumó. Ennek mennyisége sok mindentől függ, lassanként adagold, aztán meglátod.

Forrósíts olajat, ha ropogósra akarod, akkor sokat, de ha fél centi magasan áll a serpenyőben, az is elég. Egy evőkanálnyi zöldséget lapogass szét az olajban, és süsd meg mindkét oldalát.

Tegyél rá pár szelet húst, meg egy kis medvehagyma pestot. Ütős kis kombó.

Ádám

szerda
máj.052010

Pesto medvehagymából

A medvehagyma a tavasz epre. Pár hétig van, aztán megint egy évet kell várni, hogy mondhassuk: idén már tuti megkóstolom. Aztán mégse.

Idén egy jóbaráttól (kösz, Bób) kaptam egy raklapnyit (Ő szedte a Mecsekben, és Neki elhiszem, hogy biztos nincs közte gyöngyviráglevél, ami pont ugyanúgy néz ki, de megenni szar ügy, mert mérgező). Idén aztán medvehagyma szagban úsztam napokig, mindből pestot csináltam. Ez 3 perc meló, forró tésztára rádobva zseniális. Meg hús mellé...

Ami kell hozzá

medvehagyma, amennyi van

fenyőmag, de dióval, mandulával is jó, egy csokor medvéhez egy kis maréknyi

olívaolaj, extra szűz

kemény olasz sajt, parmezán vagy pecorino (néhány dkg)

, bors

Pucold, majd mosd meg a medvét, dobd a robotgépbe (régen mozsárban csinálták – persze, mert nem volt robotgépük). A magokat száraz serpenyőben pirítsd 2-3 percig, aztán az is mehet a hagymához. Ízlés szerint reszelj bele a sajtból, sózd, borsozd, és kb. fél deci olívaolajat önts rá. Kapcsold be a gépet: pár másodperc, és péppé aprítja a cumót. Ha túl száraz, és kenődik a tartály falára, akkor még önts hozzá olajat. De ez is ízlés dolga.

Ha kész,  forgasd össze forró tésztával (fusilli, farfalle, penne, de szinte bármivel jó), és reszelhetsz még rá a sajtból.

Ádám

Page 1 ... 66 67 68 69 70