Évszakok

tavasz  /  nyár  /  ősz  /  tél

 

Címkék
hétfő
jan.232012

Nem kell mindig kaviár

Ki ne ismerné a hetvenes évek NSZK-jában készült sorozat mára klisévé emelkedett címét (Es muß nicht immer Kaviar sein - eredeti nyelven)! Ahogy a minden epizódot záró "Ha én ezt a klubban elmesélem...!" mondat is szállóigévé vált - ma is a köznyelv része. Az igazat megvallva én magam nem emlékszem többre a filmből, de ez a két szófüzér nekem is beleégett a szürkeállományba. A többrészes német alkotás egyébként egy könyvből készült film nyomán született a James Bond történetek egyfajta nyugat-európai kópiájaként. Thomas Lieven egy hétköznapi angol fickóból lett kém, akit cége a II. világháború előtti Németországba delegál. Az alkotást a kémfilmekre jellemző sikerrecept szerint humor és akció fűszerezi, a főhőst pedig rendre csinos nők veszik körül. Ezeket a nőket pedig a sármján és a kalandjain túl mivel veszi le a lábáról a főszereplő? Természetesen a főztjével. Nincs is annál szexibb, ha egy papas tud főzni! A sorozatot nálunk 1982-ben vetítették. Két évre rá meg is jelent egy szakácskönyv "Néhanapján kaviár címmel" Thomas Liven receptjeivel. ...Asszem, Ádáméknak talán meg is van. Majd legközebbi ottjártamkor bele is lapozok.

A karfiol és a kaviár párosítására évekkel ezelőtt figyeltem fel egy receptkönyvben. Most, hogy a piacon alig van már valami használható zöldség és gyümölcs, kilószámra veszem a karfiolokat, és próbálok hétről hétre megújulni a konyhában. A klasszikusok a "házias" konyhákban a karfiolleves, a rakott karfiol és a rántott karfiol. Nnnna, ez biztos nem landol a mi vacsoraasztalunkon, ellenben fütölt lazacos-mandulás aranykarfiol, a pikáns chilis karfiolsaláta és az alábbi leves annál inkább:

HIDEG KARFIOLKRÉMLEVES MANDULATEJJEL ÉS PISZTRÁNGKAVIÁRRAL

hozzávalók

2ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 szárzeller

1 fej karfiol

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

3dl mandulatej

, frissen őrölt bors

szerecsendió

1 tégely pisztrángkaviár

pár csepp citromlé

díszítéshez joghurt, tökmagolaj, esetleg kevés durvára vágott mandula

A vöröshagymát, a fokhagymát és a zellerszárat megtisztítom, felaprítom, és felforrósított olajon közepes lángon megdinsztelem. Amíg a hagymák és a zeller párolódnak, felteszek vizet forrni az alaplének, megmosom, és rózsáira szedem a karfiolt, majd beleteszem az edénybe, és felöntöm az idő közben szintén bekevert alaplével illetve a manduletejjel. Az edényt lefedem, és a tartalmát nagyjából 10 percig főzöm, hogy a karfiol teljesen megpuhuljon. Etz villával ellenőrzöm. Amikor a karfiol már puha, fogok egy botmixert, és az egészet lepürésítem. Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek bele, végül pár csepp citrommal fejezem be az ízesítést.

A levest néhány órára hűtőbe teszem, majd tálaláskor tányérokba merem, kanalazok rá a kaviárból, és megdíszítem az olajjal, mandulával, joghurttal (paleosok hanyagolják). 

...mert néha azért kell kaviár!

Éva

PrintView Printer Friendly Version

EmailEmail Article to Friend

Reader Comments

There are no comments for this journal entry. To create a new comment, use the form below.

PostPost a New Comment

Enter your information below to add a new comment.

My response is on my own website »
Author Email (optional):
Author URL (optional):
Post:
 
Some HTML allowed: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <code> <em> <i> <strike> <strong>
« ...de a miénk! | Main | Kegyelmes édesség »