Recept nélkül
hétfő, július 5, 2010 at 8:05
Éva in egészséges, elegáns, eper, fagylalt, június, kalóriaszegény, málna, piskóta, rebarbara, túró, Éva, étterem-/ételkritika

A hétvége nagyon mozgalmas volt úgy program, mint kulináris élmények tekintetében. Míg zajlott a Kékszalag a Családfővel a mezőnyben, mi, lányok, az egyik legrégebbi barátnőmmel kiegészülve tartottuk a frontot Balatonlellén. Szombaton felbővültünk a család utolsó harmadával és az argentín barátainkkal, hogy igazán kerek legyen a program. (Szegényeknek a felhőtlennek ígérkező balatoni élményt kicsit ugyan beárnyékolta a négyes szám előbb egy négyórás Budapest-Lelle autóút majd a délutáni 0:4 formájában, de ettől függetlenül szép közös élménnyé lett ez a kis lellei vakáció így, az elutazásuk előtti utolsó napokban.) Ebben a 3 napban volt fesztivál- és pincelátogatás, majd méltó zárásként a számomra kihagyhtatatlannal tettük fel a pontot a szépen megrajzolt i-re.

Idén nyáron másodjára tettük tiszteletünket a szemesi a Kistücsökben. Ennek nem csupán a rám váró gasztroélmény miatt örültem, hanem azért is, mert a Czifray-versenyen személyesen megismert döntős csaptattárssal, Angélával is találkozhattam - t.i. a Kisasszony "megnyert" az egységben egy konyhai állást (vagy inkább az étterem nyerte meg Őt?), és június vége óta gyarapítja a Tücsök szakmailag igen erős gárdáját. Hatalmas vigyorral, szívélyesen fogadott most is, ahogy a múlt héten. Látszott, hogy tíz centivel a föld fötött van, hogy ott lehet. A korábbi látogatásunk alkalmával, mivel Angi konyhai tudását és ízlését (azaz Angela's taste :D) nagyra tartom, természetesen kikértem az ajánlatát a menüre vonatkozóan. Előételnek a füstölt pisztrángot javasolta korianderes zöldborsópürével, desszertnek pedig, azt mondta, a levendulás barackos pitét meggylevessel el ne mulasszam - majd ő megcsinálja. A főételt rám bízta. Megfogadtam a tanácsát - nagyon jól tettem. A füstölt pisztráng tényleg kihagyhatatlan, a barackos pite pedig... mit mondjak... megvett kilóra. (Mivel a halat sosem tudom megunni, és melegen füstölt pisztráng igen jó kivitelben a kerületben is kapható, egy kicsit más megközelítésből, de vágyom rá, hogy megismételjem az "uszonyatos" jó élményt, úgyhogy a héten jön az én egyik itthoni egyszemélyes kedvencem: füstölt pisztráng zöldsalátaágyon, gránátalmával és manulával - recept hamarosan.)

A héten a FB-on már láttam a hétvégi ajánlat előkészületeit, ahol jeleztem is, hogy jövök, jövök, jövök. Nos, jöttünk, ettünk, nem győztünk dícsérni. Ezúttal szintén pisztrángot rendeltem meleg csicseriborsós cukkínisalátával, Lolának a filotésztába burkolt, ropogósra sütött kecskesajtot kértem - mmmmmmm -, és a beígért desszerttel zártam a sort, ami Angi eheti kreációja volt. Mivel a desszert napi ajánlatként és nem állandó elemként szerepelt az étlapon, különösen felértékelődött annak tükrében, hogy sikerült a legeslegutolsó darabot megcsípnem - Lolával megosztottuk. Szétvetett az öröm, hogy nem maradtam le róla, ugyanakkor a végére érve sajnáltam, hogy ennyi volt, többet nem szerepel a kínálatban. A lányom ordította is, hogy "Még, még, mééééég!!!" Csak azzal tudtam nyugtani, hogy vagy levesszük "Angi nénit" egy pritvát gyártásra, vagy megszerezzük a receptet.

BAZSALIKOMOS TÚRÓALAGÚT BALZSAMOS MÁLNAFAGYIVAL

Fotó: Bakcsy Árpád Forrás: Facebook

Mint írtam, recept nélkül jön ez a bejegyzés, hisz az alkotás nem a miénk, és a tökéletessége előtt tisztelegve nem szeretném silány próbálkozásokkal megszentségteleníteni az eredetit. Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy Angélánál hamarosan elérhető lesz. (Máskülönben rámegyek a témára, és megsürgetem, hogy az legyen. :) ) Én itt csupán egy egyszerű értékelésre vállalkozom - remélem, nem bánja! 

A könnyű, nyári desszert, a Tücsökre jellemző módon, rém elegáns tálalásban érkezett. Mivel a balzsamos málnafagyi elfogyott, helyette egy rebarbarás eperfagyi kísérte az alagutat - sajnáltam is meg nem is. Maga a túróalagút ügyes társítása volt egy habkönnyű, vékony piskótának és egy szintén könnyed, épp kellemes egyensúlyú fanyar-édes, krémes túrótölteléknek. A balzsamos málnafagyival bizonyára tökéletes volt az ízharmónia, de a felszolgáló szabadkozása dacára nem éreztem, hogy a fagyicsere bármit elvett volna a desszert komplett ízélményéből. A sorbet-jellegű fagyi egyébként egy roppanósra pirított, vékony piskótafotelben ült, és ami nálam végképp nagyot ütött, hogy - ez a fenti, Bakcsy Árpád által készített képen még nem így került tálalásra - a kompozíció alatt egy hajszálvékony széles sávban pürésített bazsalikom futott végig. Telitalálat. A dekorációt illetően a túróalagút tetején egy hófehér porcukorcsík alapozott az aszaltmálnának, ami a tányér egyik részén egy ugyanekkora csíkban visszaköszönt. Nem tudtam mást mondani, minthogy ízben, látványban egyaránt tökéletes!

Ez úton gratulálok a Spooon és a család nevében Angélának, további, hasonlóan eredményes alkotómunkát kívánva neki. Mi ott leszünk, drukkolunk, tesztelünk.

Éva

U.i.: Bakcsy Árpád ételfotós és -sztájliszt, aki egybként a Czifray-versenyen az ott készült alkotásokat is fotózta, sok egyéb mellett a XI. Fadrusz u. 5 szám alatti Gastrogaléria alapítója - a blogjába, munkáiba itt lehet belekukkantani.

Article originally appeared on spooon (http://spooon123.hu/).
See website for complete article licensing information.