Nudlifúzió
hétfő, október 11, 2010 at 14:45
Éva in egyszerű, egészséges, elegáns, fenyőmag, garnélarák, gyerekbarát, gyors, gyömbér, húsmentes, kalóriaszegény, korianderzöld, könnyű, lime, október, paleolit, rák, szezámolaj, tengeri-/halétel, thai bazsalikom, tészta, tészta/pizza/lepény, Éva

A fúziós konyha egyre elterjedtebb a világban, így nálunk is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy épp tegnap nyitott hatalmas dirrel-durral a Nobu elnevezésű japán-dél-amerikai fúziós éttermlánc magyarországi étterme Andy Vajna és Bobby DeNiro nevével fémjelezve. Tekintve, hogy kis hazánkban egyre inkább csak celebekkel lehet terméket/szolgáltatást is eladni - a magyar birka arra megy rá -, itt sem kevés a közszereplős felhajtás a téma körül. 

De mi is a fúziós konyha? Többféle karakterisztikus nemzetközi konyha meghatározó jellegeinek a házasításából létrejött hibrid kulinária. A fúziós konyhákban majdhogynem biztosan szerepel a Távol-Kelet valamely országára jellemző íz és/vagy elkészítési mód, és nem ritka az olasz gyorsaság, praktikum esetleg ízek társítása is.

Nos, egy ilyen fúziós recept ötletére leltem én egy kölcsönkönyvben, aminek a gazdája azóta külhonba vándorolt gyakorlatilag keddről szerdára, de még reménykedem benne, hogy a közeljövőben lesz alkalmam neki személyesen visszaszolgáltatni a jogos tulajdonát. Képtelenségnek tűnhet, hogy nem tudok receptet érintetlenül hagyni, de ez van... tényleg nem megy.

KIRÁLYRÁKOS SPAGETTI ÁZSIAI PESZTÓVAL

hozzávalók

spagetti vagy rizstészta

A rákhoz (fejenként)

8-10 fagyasztott vagy friss királyrákfarok

2ek olívaolaj

1ek szezámolaj

1 fokhagyma

1tk szójaszósz

1/8 lime leve

A pesztóhoz

2 gerezd fokhagyma

1-2cm friss gyömbér

2 csokor friss korianderzöld

1 csokor friss thai bazsalikom

1 csokor friss petrezselyem

1/2 lime leve

1ek szójaszósz

2ek szezámolaj

5dkg fenyőmag

1 csipet

(szívem szerint én még 1 chilipaprikát is beletettem volna, de a gyerek miatt nem tettem - azért csak bátran, ha nincs akadály)

A tésztának vizet pici sóval felteszek forrni.

Amíg a víz melegszik, egy tálban összekeverem a rák marinádját: az olíva- és a szezámolajat, a lime-levet, a szójaszószt, és szeletekben a fokhagymát. Ebbe a rákot beleforgatom, és hagyom állni pár percig.

A pesztóhoz a fenyőmagot száraz seprenyőben megpirítom, majd az összes többi hozzávalóval együtt egy robotgépben összepürésítem.

Amikor a víz felforrt, beleteszem a tésztát, és fogkeményre főzöm. Amíg fő, egy serpenyőt felforrósítok, és egy perc alatt megsütöm benne a pácból kiemelt rákokat.

Tálaláshoz kínálhatom a hozzávalókat külön (ld. lent) vagy a tésztát a pesztóval összekeverve, megkoronázva a rákfarkakkal. A megmaradt pácléből egy-egy evőkanállal mindenestere locsolok befejezésképp a tészta tetejére.

Percek alatt kész.

Éva

Ui.: Paleolitosok tészta nélkül is élvezhetik.

Update on vasárnap, október 24, 2010 at 23:02 by Registered CommenterÉva

Ezt most olvastam Segal Viktor oldalán. Nagyon ide kívánkozott ez a gondolatmenet, minden egyes szavával csak egyetérteni tudok. ...A fenti bejegyzés meg apropót is szolgáltatott rá, hogy ide idézzem. Íme:

"Fúzió és konfúzió

Amikor a Kelet összefog a Nyugattal, az édes hozzásimul a sóshoz, a keserű kollaborál a savanyúval, a tradicionális beszédbe elegyedik a futurisztikussal, a konvencionális érzéki viszonyba bonyolódik az extrémmel. Mi is a fúzió? A konyha, ahol az íz az úr.

'Egyszerűség! Szerintem ez a jövő. Nem kell kétféle mártás és négyféle köret egy tányérra. Egy domináns fűszer kell és invenció. És kreativitás, hogy a látszólag egymástól távoli ízeket vagy első hallásra össze nem illő hozzávalókat úgy tudd összekombinálni, hogy az, végül harmonikus egységet alkosson. Nálam a csokoládé soufflé a kínaiak ötfűszerével találkozik. A chutney a kacsával, a medvehagyma a parajjal, az édesburgonya a korianderrel. Meglepő, de hihetetlenül harmonizálnak egymással. Ez a titok, a harmónia. A fúziós mozgalom Kaliforniából indult hódító útjára, ahol japán, francia és amerikai chefek komponálták egységgé nemzetük eledeleit. Hihetetlen sikere lett az elmúlt huszonegynéhány évben. Nem véletlenül hangsúlyozom a harmóniát, mert bármily meglepő, a gasztronómiai fúziót tulajdonképpen a jazz műfaja ihlette. Magam is szeretem a dél-amerikai jazzt, Gilberto dallamait, például. Az is fúzió. Lényeg, hogy ahogy a zenében, úgy az ételben is meg legyen a harmónia. A régi időkben a törzsvendégekről nevezték el az ételeket. Mára az egész koncepció megfordult. Ma a chefekért járnak étterembe, ők a sztárok, és nem a vendég a főszereplő. Kezdenek fölborulni az arányok, és nincs ez így rendben. Én szeretnék elindítani valamit. Szeretném elérni, hogy az emberekben legyen igény arra, hogy kísérletezzenek, próbáljanak ki új fűszereket és meglepő íz kombinációkat. Hiszen fontos, hogy megreformáljuk a saját konyhánkat. Nem véletlenül maradhatott évszázadokon át olyan magas színvonalon az olasz és a francia konyha, mert ők mernek befogadni. Ha elzárkózunk, lemaradunk. Ha nem fejlődünk, már azzal is iszonyatosan lemaradunk. Olyan forradalom történik ma a világban, amelyből Magyarország kimarad. Ezt nem szabad annyiban hagyni. Ahogy a vendégek igényei nőnek az otthoni főzésükben, úgy fog változni a vendéglátás színvonala is. És akkor majd azt érezhetjük, hogy végre történt valami. Majd akkor, ha elfogadjuk, hogy a pörkölt után is van élet.'"

Éva

Article originally appeared on spooon (http://spooon123.hu/).
See website for complete article licensing information.